A Kankalin Pavilon t�lmutatott az �tterem sz� fogalm�n. Egy kertesh�z volt, a belv�ros kell�s k�zep�n, r�ad�sul a napf�ny se �rte a k�r�l�tte magasl� felh�karcol�k miatt. Az �reg h�zasp�r viszont nem volt hajland� lemondani a Kankalinr�l, de a helyzet�k egyre rem�nytelenebb� v�lt. A receptek r�giek voltak, �k pedig egyre lassabbak, a vend�gek a t�lp�rg�tt �ttermek ut�n nem z�rt�k sz�v�kbe a kis h�zik�t.
Mikor Louis, h�t�n Wendyvel, beesett a verand�r�l az el�szob�ba, az �reg n�ni csod�lkozva tapogatta r�ncos arc�t. El nem tudta k�pzelni, hogy ilyen rettenetes id�ben, �rv�zvesz�ly idej�n ki hajland� kitenni a l�b�t az utc�ra.
- Gyerekek... Ejnye...
- Szeretn�nk... vacsor�zni – ny�gte Louis. A n�ni v�gigmutatott rajtuk.
- Ilyen piszkosan be nem tehetitek a l�batokat a konyh�mba. Arra van a f�rd�szoba – b�k�tt h�tra kis kez�vel, a h�z belseje fel� – Tegy�tek rendbe magatokat! Am�g s�r folyik r�latok, ne ker�ljetek a szemem el�, de azt�n siessetek! A forralt bor hamar ki fog h�lni.
Wendy �s Louis h�l�san rebegett valamit, de a n�ni elcsoszogott a konyha ir�ny�ba, �gy megkerest�k a f�rd�szob�t. R�zsasz�n �s feh�r csempe v�rta �ket, korallsz�n� vir�gmot�vumokkal. Meg�regedett t�k�r, h�l�sra repedezett mosd�kagyl�, elsz�nez�d�tt zuhanyf�gg�ny, de minden szappanillat� �s tiszta volt. Egy kis ablak n�zett ki a kertbe, amit csipk�s f�gg�ny takart. Wendy kikukucsk�lt a sz�rkes�gbe, �s a pici kerten t�l az egyik felh�karcol� t�zfal�t pillantotta meg. Kedvetlen�l h�zta el a sz�j�t, de mikor meghallotta, hogy Louis vetk�zik m�g�tte egyb�l felvillanyoz�dott, �s megfordult. Louis arc�n semmilyen izgatotts�g nem l�tsz�dott. Nem vigyorgott magabiztosan, nem �rdekelte, hogy milyen l�tv�nyban r�szes�ti Wendyt, nem p�zolt, nem villant a szeme.
- M�g mindig d�h�s vagy r�m?
Louis nem v�laszolt, Wendy pedig szigor�an �sszevonta a szem�ld�k�t.
- Honnan is volt fegyvered? Hol tanultad meg haszn�lni? Mit keresett n�lad ez�st t�lt�ny �s ez�st k�s?
Louis keser�en elh�zta a sz�j�t. - Nem szeretem a bonyolult dolgokat, egyszerre csak egy dologr�l veszekedj�nk.
- Mi�rt veszekedn�nk? Besz�lni j�tt�nk, nem?
- M�r veszeked�s lesz bel�le.
- Mert kiprovok�lod!
Ezut�n hallgattak. Wendy zavartan j�tszott a csipkef�gg�ny sark�val, �s az ablakbeugr�n felejtett reggeli �js�g c�mlapj�t firk�lta �ssze, fekete, nedves koromcs�kokkal, amit a jobb kez�vel csin�lt.
Louis hangosan s�hajtott egy nagyot. - Ker�ltem az �let �sszeegyeztethetetlen dolgait. Nem bonyol�dtam bele likantr�pok meg v�mp�rok vil�g�ba, mert nagyon j�l megtanultam, hogy a haland� emberek �s ezek a sz�rnyek nem f�rnek meg egym�s mellett. Ahogy nem f�r meg a sz�v �s az agy se. K�sz, a hull�mok �sszecsapnak a fejed felett, ha �sszef�rhetetlen dolgokat akarsz. Elker�l�d, vagy azt az egy dolgot v�lasztod, ami legk�zelebb �ll a mor�lodhoz. Nincs olyan, hogy mindkett�, nincs olyan, hogy „k�z�p�t”, �s ez a lehet� legk�nnyebb� teszi az �letet.
- Nem �rtelek.
- Egy v�mp�r, �s a szerelemem, az egy �s ugyanaz? - k�rdezte Louis keser� nevet�ssel. - Hogy viseljek el egy v�rsz�v�t, mik�zben legsz�vesebben sz�tl�n�m a fej�t? Hogy l�hetn�m le, ha az te vagy?! H�t hol f�rnek �ssze ezek a dolgok?! Wendy, �n nem �rtem! �sszezavart �s kibor�tott a legapr�bb sz�rnyes vacak is, ahogy t�ged is! Azt hittem velem fogsz maradni, �s nem s�llyedsz le a sz�rnyek szintj�re. Erre szolg�t csin�lsz magadnak, a kezedet t�nkretetted az id�z�sekkel, a hajadban lassan t�bb az �sz tincs, mint a barna, harapsz �s v�rt nyelsz le!
Wendy felemelte a fej�t, mosolygott, �s k�nnyek folytak le az arc�n. - Nem leszel hajland� les�llyedni hozz�m, igaz? M�g meg se �lsz, csak b�ntetsz magam�rt. Azt hiszed, gy�l�l�m magam, �s sz�vesen meghaln�k, de �n m�r tudom azt, amit te nem vagy k�pes meg�rteni. Nem minden v�mp�r Raoul, nem mind esk�dtek ellenem, nem �k vett�k el t�lem Di't, �s nem minden v�r�llat f�gg a szext�l �s a marcangol�st�l, nem mindet �rdekli a hatalom, �s nem mind kegyetlen – Wendy nevetett, �s megt�r�lte az arc�t – H�lye voltam, hogy azt hittem, gyilkos v�mp�rsz�rny lesz bel�lem.
- Egy kicsit abban rem�nykedtem – folytatta -, hogy ha egy�tt maradunk, akkor te is meg�rted ezt. Nagyon szerettem volna... De, �gy l�tszik itt a v�ge...
Louis f�lren�zett, tekintete a f�rd�szoba r�gi divat� giccs�n pihent. Egy ilyen helyen szak�tani...
- Igen, v�ge – mondta rekedten.
Wendy fogta az �sszefirk�lt �js�got, �s kiment a f�rd�b�l. Arc�n halotti k�z�ny �lt, m�g a szeme se csillogott. A gondos maszk al� nem lehetett bel�tni, b�r Louis tal�n nem is akarta tudni, hogy mit gondol Wendy. Nem akart belegondolni. Nem akarta, hogy �rdekelje. Louis, hogy kiz�rja a fej�b�l a gondolatokat, maga csukta be Wendy ut�n az ajt�t.
Wendy kifejez�stelen arccal n�zett vissza az ajt�ra.
Az halkan kattant, jelezve, hogy minden visszat�rt a maga rendj�be. Az ajt�k az�rt vannak, hogy elz�rj�k a dolgokat egym�st�l, �gy az ajt�knak mindig be kell csuk�dniuk. N�ha j� kinyitni, hogy j�rja �t valami �j huzat a szob�t, j� azt oda bez�rni, meg�rizni, megszeretni, �s �r�kre ott tartani. �m egy t�rva-nyitva hagyott ajt�nak igaz�n nincs semmi �rtelme. Kisz�kik, aminek bent kell maradni, �s besz�kik valami m�s, �sszekeverednek a fogalmak, elmos�dnak a hat�rok, �s a szob�b�l egyszer� �tj�r�h�z lesz, csupa rendetlens�ggel. Az ajt�k az�rt vannak, hogy becsukj�k �ket.
Wendy kis�t�lt az el�szob�ba, k�zben belelapozott az �js�gba. �rv�zvesz�ly, t�jfun, �sszed�lt �p�letek... Az els� oldalakon csak err�l cikkeztek, meg a keletkezett k�rokr�l. A k�vetkez� oldalon tal�lt cikkt�l Wendy r�m�lt ny�g�ssel t�ntorodott neki a falnak, �s levert a falr�l egy cserepes n�v�nyt.
- Libert�...
„Mindez id�ig a rend�rs�gnek nem siker�lt gyan�s�tottat tal�lnia, de kijelentett�k, hogy az elk�vet� ugyanaz a likantr�p lehetett... csakhogy a rend�rs�g zs�kutc�ba futott, ugyanis a boncol�s kimutatta, hogy az �ldozatok s�r�l�seit nem karmok okozt�k, hanem fagyos peng�k... Sajt�t�j�koztat�n k�z�lt�k, hogy a nyilv�ntart�s k�r�z�st adott ki minden olyan likantr�p �s v�mp�r ellen, aki j�gjegy�...”
- Mert csak likantr�p tehette, nem ember, mi?! - h�borodott fel Wendy. - Csak az�rt mert abban a b�rban dolgozott...! Ahova ugyan�gy j�rtak emberek...! J�gjegy� m�gusok is, mint... Kalysta.
Wendy kez�ben megremegett az �js�g. Vajon be�ll�that a rend�rs�gre azzal a sz�veggel, hogy szerinte Kalysta volt a gyilkos, mert b�kte a cs�r�t, hogy a r�gi iskolat�rsa el�bb lett v�mp�r mint az �ccse? �s ez�rt megpr�b�lta �t bemocskolni? Ki tudja? Ha Kalysta k�rm�re n�zn�nek kider�lne p�r cs�nya dolog, az biztos. Abb�l nem lehet baj, ha tesz egy feljelent�st, hiszen Libert� hal�lra r�m�lt Kalysta l�tt�n a minap.
A n�ni r�m�lten csoszogott oda hozz�, �s amikor megl�tta a cserepesvir�got a f�ld�n haldokolni felsikkantott.
- Sajn�lom...! - ny�gte Wendy elv�r�s�dve – Sajn�lom, de haszn�lhatom a telefont?
- �, hogyne... De m�r reggel �ta nincs vonal.
Wendy k�ts�gbeesetten akart volna a sz�j�ra harapni, de m�g idej�ben �sszekoccantak a fogai. Sz�tharapja a saj�t sz�j�t... Idi�ta... De akkor most... - �s hogy tudok eljutni a rend�rs�gre?
- �, sehogy. Lez�rt�k az utakat a sok es� miatt...
- Na, nem�r! - idegeskedett Wendy, �s lehajolt seg�teni a n�ninek �sszeszedni a vir�got. - A nyilv�ntart�shoz se tudok eljutni? - k�rdezte rem�nyked�n, hiszen csak k�ze van az �gyh�z azoknak is ha k�r�z�st adtak ki.
- �, dehogynem! K�t utc�val lejjebb, balra a sarokt�l ott van!
- Komolyan?! - ki�ltotta Wendy, �s kiesett a kez�b�l az �sszeszedett cser�p.
- Jaj, te gyerek mit csin�lsz?! - sir�nkozott a n�ni, �s nekil�tott felszedni a haszn�lhatatlann� t�rt cserepeket, �s k�zben mag�ban besz�lt. Lassan fel�llt, �pp akkor l�pett el� Louis tiszt�n, r�mosolygott. - K�sz a forralt bor, ott v�r titeket... Jaj, de hol a gyerekl�ny, az el�bb m�g itt �llt!
- M�ris elment? - k�rdezte Louis.
A n�ni az arc�t tapogatta, �s csod�lkozva forgol�dott Wendy ut�n. - Jaj, csak nem elment a nyilv�ntart�shoz?
- Micsoda?! - ki�ltott fel Louis, amit�l a n�ni annyira megijedt, hogy elejtette az �sszes cserepet. A szil�nkok bebor�tott�k a padl�t, a n�ni durc�san tipegett el sepr��rt, �s mire vissza�rt, m�r Louis is elt�nt.
- Ejnye, ezt a neveletlen bag�zst!

Wendy besietett a hatalmas forg�ajt�n egy neonl�mp�kkal kivil�g�tott el�csarnokba. Magabiztosan elindult, azt�n r�m�lten r�ndult g�rcsbe a gyomra. Majdnem mindegyik alakn�l, aki az el�csarnokban mas�rozott ez�st fegyver volt. Sz�d�lt a szag�t�l, de igyekezett nem p�nikolni.
�gy l�tszik amikor Louisszal tal�lkozott, akkor az a m�sik felh�karcol�ban t�rt�nt. Azt mondta, ott �gyis csak a pap�rmunka van, �s a legt�bb irod�t m�s c�gek b�rlik, p�ld�ul az a rendezv�nyszervez� c�g is csak b�rli ott az irod�kat, �s Louis id�tlen�l nevetett, Wendy pedig elhitte neki.
Csurom v�z �s s�r volt, mez�tl�b csattogott v�gig a m�rv�nybor�t�s� padl�n. Csak a recepci�s pultot kell el�rni, nem lesz semmi baja. R�m�lten szedte a l�b�t, t�l sok fegyveres b�multa �t meg. A recepci� magas�tott pultj�hoz pipiskedett fel, er�tlen�l k�hintett. Rideg n�i arc n�zett le r�, �s k�rd�n felvonta az egyik szem�ld�k�t.
- �h, �n jelenteni szeretn�m...
- Mutassa az igazolv�ny�t – pattant a n� hangja f�l�tte. Wendy makacsul belemarkolt a pultba.
- �n t�nyleg csak jelenteni akarok, �s igaz�b�l a rend�rs�gre tartozna, de a rend�rs�g t�l messze volt...
- Igazolv�nyt!
- M�ris, m�ris! - hadarta Wendy k�ts�gbeesetten – De hallgasson v�gig...
A n� �thajolt pult felett. - V�gig fogom hallgatni, amint itt l�tom az igazolv�ny�t a kezemben!
Wendy tekintete egy pillanatra els�t�t�lt – M�ris... - Kisz�rta, hogy a recepci�s m�g�tt egy nagy �vegt�bl�ra folyamatosan vet�tik ki a k�r�z�s alatt �ll� v�mp�rok �s likantr�pok arc�t. - M�ris – suttogta. - Azonnal adom...
�pp a saj�t arca t�lt�tte be az �vegt�bl�t.
Hal�lra v�ltan h�tr�lt el a pultt�l, a recepci�s pedig h�tran�zett, hogy mit l�thatott ott. D�bbenten kapott a sz�v�hez, de a m�sik kez�vel m�r a hangosbemond� gombja ut�na keresett.
Wendy r�m�lten felsikoltott, mikor valaki megragadta a karj�t. El akart rohanni, de az alak pont a m�sik ir�nyba r�ngatta. - Gyere, erre m�g meg tudunk sz�kni...!
A hangosbemond�ban fels�polt a recepci�s n� hangja, �pp akkor pillantott meg Louist is. - Gabrielson, te is... Te mi az istent m�velsz?! - ki�ltotta a hangosbemond�.
Louis ber�ntotta Wendyt egy oszlop m�g�. Az el�csarnokban teljes volt a k�osz, fegyverek sokas�g�t biztos�tott�k ki az �ppen arra j�rt vad�szok, a recepci�s tajt�kzott, �s Louis Wendyvel kiab�lt.
- Mi a francot keresel te itt?! Minek j�tt�l ide?!
- Libert�... meg Kalysta... meg... Jaj, �desisten, j�isten...
Louis a saj�t haj�t t�pte, majd megpillantott egy l�pcs�h�zat, az oszlopsor v�g�n. R�vid szuszog�s ut�n �v� j�gfalat var�zsolt addig, �s Wendyt maga ut�n cib�lta rohant�ban. Wendy r�m�lten ny�sz�rg�tt, mikor fegyverropog�s visszhangzott fel a csarnokban, �s a j�gfalat szil�nkosra l�tt�k a nyomukban.
- Menj fel arra! - ki�ltotta Louis, �s m�r l�kte be Wendyt a l�pcs�h�zba, mikor kirobbant mellett�k a j�gfal. Az ereje led�nt�tte �ket a l�bukr�l, Wendy cs�ny�n hasra esett, de legal�bb egy arra szit�l� ez�stgoly� se tal�lta el.
- Wendy, menj be, �s z�rd be az ajt�t!
A l�ny n�gyk�zl�b bek�szott a l�pcs�h�zba, �gy nem �rhett�k el a goly�k, de az ajt�t nem csukta be. K�ts�gbeesetten kapaszkodott az ajt�gombba, Louisnak kiab�lt, aki meg se hallotta �t. A felh�zott j�gfalat minduntalan sz�trombolt�k, vagy a pisztolygoly�k, vagy a t�bbi m�gi�z� t�mad�sa. Wendy hiszt�rikusan toporgott az ajt�ban, majd a f�lelemt�l megdermedt. Egy �tv�ltozott v�rfarkas osont az ajt� fel�, m�g�tte felt�nt egy m�sik farkasfej, �s egy harmadik is Wendyre meresztette s�rga szem�t.
A l�ny halkan felny�g�tt, be akarta r�ntani az ajt�t, de az ajt�gomb kics�szott a kezei k�z�l. �jra a gomb�rt kapott, de az egyik v�rfarkas az ajt�ra vetette mag�t, onnan elrugaszkodva pedig r�ugrott Wendyre.
- Louis, seg�ts! - ki�ltott a l�ny, az emberszer�, k�t m�ter magas sz�rny alatt. - Louis, Louis!
A farkas belemart a jobb kez�be, majd ny�sz�tve v�g�dott h�tra, a pof�j�t fogta �s �v�lt�tt. Wendy nagyot ny�g�tt, ahogy a fekete k�reg lepattogzott a kez�r�l, de nem igaz�n volt �tlete, hogy mit kezdjen vele. A v�rfarkas, aki meg�gette a pof�j�t, d�h�sen r��v�lt�tt Wendyre, de ahogy egy hossz� j�gd�rda �tszaladt a tork�n eln�mult, v�rt �klendezve rogyott a padl�ra Wendy l�ba el�tt, �s n�m�n verg�d�tt a saj�t v�r�ben.
Louis ber�gta maga m�g�tt az ajt�t, amit lefagyasztott, �tl�pett a hal�d� v�rfarkas f�l�tt, majd Wendyre n�zett.
- J�, minden? - k�rdezte rekedten �s liheg�sen. Wendy szapor�n b�lintott, �s fell�pet a l�pcs�re, hogy a farkas v�re ne mocskolja �ssze a l�b�t. - Gyere, az az ajt� nem tart sok�ig...
Wendy, vigy�zott a jobb kez�vel, belekapaszkodott Louisba, �s kettes�vel szedt�k a l�pcs�fokokat.
- �n nem tudtam, hogy k�r�znek... - ny�gte ki v�g�l Wendy. - �n nem tudtam!
- Nem, persze, hiszen nem mondtuk el neked! - dohogott Louis.
- Mondtuk?! - sikkantott Wendy.
- Mindenki tudta, csak te nem! Wendy, ez r��r k�s�bb, csak jussunk ki ebb�l a szarb�l! Egyszer�en nem akartunk felideges�teni, ennyi!
- K�szi a t�r�d�st! - ki�ltotta Wendy g�nyosan. - El kellett volna mondanotok!
- Wendy, ne most!
- Ki k�p�tt be?!
- Kett�t tal�lhatsz!
- Akkor t�nyleg Kalysta �lte meg Libert�t! - ki�ltotta el mag�t Wendy, �s megbotlott. Lehorzsolta a t�rd�t, �s a beverte a l�bujjait. V�dekez�n mag�hoz �lelte a l�bait, a szokny�j�t lesim�totta, �s keservesen s�rt. - �s azt a m�sik k�rt embert is �... tuti, hogy r�m akarta kenni, ismerem j�l!
Louis t�relmetlen�l t�rdelt le hozz�, megpr�b�lta felr�zni, de hasztalan volt, �gy lerogyott el�.
- Az �js�gok egy ideig r�lad �rtak, hogy te tetted, de azt�n a boncol�s kimutatta, hogy mit�l haltak meg a v�r�llatok. Ilyesmire nem k�pes egy friss v�mp�r, akinek elvileg semmi ereje. Khm. Kalysta a b�rban hangoztatta, hogy szerinte tuti te volt�l. De Wendy. Ha Kalysta t�nyleg r�d akarta kenni, megoldjuk, csak el�bb t�nj�nk el innen! K�rlek!
- T�k mindegy, hogy megoldjuk-e, mert �gy is, �gy is engem fognak levad�szni, mint valami �llatot, nem �t!
Louis hosszan s�hajtott, mag�hoz h�zta Wendyt. - Ha itt �l�nk, akkor biztos.
Wendy eltartotta magukt�l a jobb kez�t, �s ahogy csak tudott Louishoz b�jt. Louis elm�l�zva j�tszott az �sz tincsekkel.
- Be kell vallanom valamit. Ma este, amikor az a Belial, �gy j�tt fel t�led, mintha... Elborult az agyam, �s az eg�sz bag�zst... Mindenkit fel akartam jelenteni. Gyertek, h�rom v�mp�r �s h�rom v�rd�g v�r itt titeket...
- De ugye...
- Bele se sz�ltam a kagyl�ba. Lecsaptam.
Wendy egy nagy adag megk�nnyebb�lt leveg�t�l szabadult meg. - Akkor nekik semmi bajuk.
- Semmi... Sajn�lom.
A l�ny feln�zett Louis arc�ra, �s halkan felnevetett. Les�p�rte a deret Louis szem�ld�k�r�l, �s szempill�j�r�l, majd sz�zies cs�kot nyomott a sz�j�ra. - Am�g j�l vannak, megbocs�tok.
- Te – nevetett Louis.
Nagy robban�s ugrasztotta sz�t �ket. A korl�thoz hajoltak, �s leb�multak a l�pcs�k�n fel�raml� v�zre, majd h�trah�k�ltek a fel�j�k r�ppen� goly�k el�l. Nyakukba kapt�k a l�pcs�t, a v�z hangos d�rg�ssel k�vette �ket, mintha ki akarn� �ket mosni a l�pcs�h�zb�l.
Louis megpr�b�lta lefagyasztani, de nem b�rt a nagy v�zt�meggel, ami nekicsapta a korl�tnak, �s r�z�d�totta az elej�t, hogy lesodorja.
- Louis! - sik�totta Wendy, �s r�m�lten hajolt �t a korl�ton. - Louis!
A v�z elvesztette form�j�t, elhagyta a m�gia, �s sz�ttoccsant a falakon, lecsurgott a l�pcs�k�n. Wendy a sz�ll� v�zpermetben alig tudta kivenni a dolgokat, foltokat l�tott, amik a korl�tokon ugr�ltak, felfel�.
Goly�kt�l h�k�lt h�tra, �s sebesen tov�bb szedte a l�pcs�ket. Sehol egy �j ajt�, csak a v�gtelen l�pcs�h�z, tele v�rfarkasokkal, akik ha utol�rik, �s utol fogj�k �rni, akkor...
- Louis! - s�rta el mag�t Wendy. A nedves k�v� l�pcs�n megcs�szott, �s hasra esett. K�romkodva t�p�szkodott fel, �s az �jabb l�p�sn�l m�r a l�pcs�k v�g�n�l, a tet�ajt�n�l tal�lta mag�t.
Zavarodottan kapaszkodott meg a korl�tban. V�mp�rtr�kk, tuti, de hogy csin�lja az ember, m�g mindig nem j�tt r�. Nekifesz�lt az ajt�nak, �s egy kis k�zd�s �r�n ki is jutott a tet�re. Az odafent tombol� ork�n azonnal visszapender�tette a l�pcs�h�zba, �s r�v�gta az ajt�t.
Durc�san ugrott neki �jra az ajt�nak, �s mikor ism�t az ork�nos huzatban �llt, nem hagyta mag�t. Kiverg�d�tt a tet�re, de az es�t�l �s a s�pol� sz�lt�n se nem l�tott, se nem hallott. Elmos�dottan l�tta a g�ph�zak �s antenn�k k�rvonalait, tapogat�zva �s d�l�ng�lve imbolygott k�z�tt�k, eg�szen addig, m�g egy dr�tker�t�snek nem �tk�z�tt.
Kipislogta a szem�b�l az es�t, �s fellobban� t�riszonnyal ugrott h�tr�bb. Alatta a v�ros ter�lt el, az utc�in h�mp�lyg� v�zzel, esti f�nyeivel �s m�lys�gesen m�lyen l�v� �tjaival. Wendy, gondolt egyet, �s a ker�t�s ment�n v�gigszaladt a tet� sz�l�n, �s addig meg sem �llt, m�g r� nem l�tott a foly�ra. Illetve, am�g meg nem l�tott egy s�t�t s�vot, ahol egy f�nypont se vil�g�tott. Az �v�ros az es�ben is n�ma, s�t�t.
- F�leg akkor, ha el�nt�tte a foly� – morgott Wendy.
M�r f�jt neki az �t ostroml� es�cseppek kem�ny �t�se, �s elege volt, hogy a sz�l dob�lta, de sehogy se tudott r�j�nni hogyan m�sszon le a tet�r�l. Nem, m�g gondolkozni se tudott rendesen, minduntalan Louis j�rt a fej�ben, a veszett aggodalom. A legsz�vesebben le�lt volna egy g�ph�z m�g�, ahol nem �ri a sz�l, �s addig pityergett volna ott, am�g Louis nem j�n, hogy megmentse. Vagy Belial... Belial is j�hetne. J�, gondoljunk Belialra...!
Wendy hall�zott a m�gikus kapcson, de nem �rkezett v�lasz, �gy minden erej�t �sszeszedve belekukkantott Belial fej�be. A retteg�s er�sen arcul csapta, a f�ldre zuhant t�le, �s minden porcik�j�t b�n�t� f�jdalom j�rta �t. G�rcs�sen �sszer�ndul, m�g sik�tani se tudott a f�jdalomt�l, a tork�t fojtogatta a l�gszomj.
K�zben k�r�l�tte felhasadt a leveg�, �s a sz�l �v�lt�se mellett ott d�b�rg�tt a t�z is. A hasad�kon t�l egy szem figyelt, v�r�s, t�zes pupill�val �s fekete �risszel. Naberus emberi alakba b�jt, sz�rnyai tartott�k fent a leveg�ben. Fekete csontsz�rnyak, amiket narancssz�n� tollak bor�tottak, �s egyb�l �sszekusz�l�dtak, ahogy �trep�lt a viharos vil�gba. Onnan z�rta be a hasad�kot, leugrott Wendyhez, a sz�rny�t maguk k�r� vonta, �s a kez�t a l�ny homlok�ra sim�totta.
A m�gikus kapcsolat lez�rult, Wendy sikoltva kapott leveg��rt ahogy fel�lt. - Belial!
- Csss... - A m�rki nyugtat�an a kez�be fogta a kez�t, �s az arc�hoz sim�totta az arc�t. Wendy megszor�totta Naberus kez�t, kicsire h�zta mag�t, �s a r�pahaj� mell�nek d�lt. Csak �gy hull�mzott a leveg� a melegt�l, ami bel�le �radt, Wendy reszketett t�le.
- Belialhoz kell mennem, vissza a b�rba...
- Rendben, m�ris viszlek...
- V�rj! - ny�gte Wendy. - Egy kicsit m�g hadd legyek �gy...
- H�tha j�n Louis? - mondta ki a gondolatait Naberus, �s Wendy ny�sz�g�sen b�lintott. Naberus a l�ny csapzott haj�val j�tszott. - Csinos vagy... J�l illik hozz�d a v�r�s sz�n.
Wendy er�tlen�l felnevetett, �s ink�bb nem v�laszolt. P�r perccel k�s�bb Naberus felkapta a fej�t. - Valaki j�n – �s sz�tnyitotta a sz�rnyait. Nagyobb hib�t el se k�vethetett volna, mert az els� v�rfarkas azonnal r�vetette mag�t, �s a betonba passz�rozta, Wendy pedig messzire esett t�le. Naberus idegen hangon fel�v�lt�tt, a v�rfarkas k�r�l t�zb�kly�k jelenetek meg, amik r�fesz�ltek a test�re, �s porr� �gett�k. Wendy r�m�lten zih�lt, �s a f�ld�n cs�szott h�tr�bb a t�bbi v�rfarkast�l.
Naberus talpra kecmergett, de d�bbenten �sszeg�rnyedt, �s a has�ra szor�totta a kez�t, amit azt�n a szem�hez emelt. S�r� v�r folyt le az ujjair�l.
Csod�lkoz�s�b�l Wendy r�ngatta ki, aki megfogta a kez�t �s szaladni kezdett vele, a g�ph�zak, �s antenn�k erdej�ben.
- �lljunk meg itt – mondta Naberus. - Kapaszkodj meg a v�llamban.
- Mi?
- Csak csin�ld!
- De s�r�lt vagy, csak nem akarsz �gy rep�lni?!
- Csin�ld! - reccsent r� Naberus durv�n, �s Wendy annyira megillet�d�tt, hogy �tkarolta a m�rki nyak�t, aki kit�rta a sz�rnyait. Az �l�nk sz�n� tollak remek c�lpontok voltak, goly�k f�ty�ltek el mellett�k, �s mikor m�r elemelkedtek a f�ldt�l t�bb goly� is eltal�lta. Naberus lepett ki�lt�ssal botladozott vissza a f�ldre.
- Mik ezek? - ny�gte a f�ld�n t�rdelve. - Mif�le fegyver ez?!
- Naberus menj haza! - ki�ltotta a s�v�lt� szelen �t Wendy. - Menj haza, k�rlek!
- Hogy hagyjalak itt t�ged, ilyen gyilkos fegyvereknek?! - h�borodott fel Naberus, �s f�j� ny�g�ssel talpra �llt. Egy k�zzel mag�hoz szor�tott Wendyt, elrugaszkodott a f�ldt�l, �s m�r a leveg�ben is voltak, b�r Naberus s�polva szedte a leveg�t, �s el�g s�nt�n rep�ltek, de elt�volodtak a fegyverek k�zel�b�l.
- Ilyen f�jdalmat tud okozni p�r lyuk? - ny�gte Naberus, �s nehezen vette a leveg�t. - Ilyen aljas fegyverek vannak ebben a vil�gban, amik m�ltatlan hal�lt okoznak?
Wendy m�r csak abban b�zott, hogy a sz�lvihar fenntartja �ket, ha Naberus sz�rnyai megadn�k magukat, amikor nagyot ugrott a m�rki karj�ban, aki szabad kez�vel egy vastag fat�rzsnyi l�ngoszlopot var�zsolt. Az �rv�nyl� t�zzel v�gigs�jtott a felh�karcol� tetej�n, �s nem maradt ut�na m�s, csak izz� par�zs, �s fekete korom.
A l�ny torka teljesen kisz�radt a d�bbenett�l, �s t�gra meredtek a szemei, m�g az es� se �rdekelte, ami �gy teljesen elvak�totta. - Ezt az eg�sz felh�karcol�val meg tudod tenni?
- Hm?
- El tudod t�r�lni a f�ld sz�n�r�l ezt a k�t felh�karcol�t? - ki�ltotta Wendy, hogy Naberus meghallja a viharon �t.
- K�rj meg r�, �s megteszem.
Wendy nagyot nyelt. Louis, a fene, ugye kijutott�l?
- Wendy, nem mintha s�rgetni akarlak, de m�r nem sok�ig b�rok a leveg�ben maradni – ny�gte Naberus.
- J�, csin�ld...! - b�kte ki Wendy.
Wendy �rezte, hogy Naberus, m�r r�g nincs emberi alakban, hogy � most valami olyan hatalmas dolognak a v�ll�n cs�cs�l, aminek a sz�rnya t�zb�l �s fekete koromb�l volt, �s a k�t tenyere k�z�tt egy pillanat alatt sz�tmorzsolta, porr� z�zta a Nyilv�ntart�si F�k�zpontot.
Wendy mindent v�r�sben l�tott. V�r�s volt Naberus teste a t�zt�l, v�r�s volt a felh�, �s az es�, v�r�s volt az utc�n �rad� v�z. V�r�s volt az eszm�letveszt�s, amibe ker�lt.

Belial, hol vagy?
Belial, kir�lyom, farkasom, �letem, mindenem... Hol vagy?