London, Anglia

 1850

- Kicsim, k�rlek, maradj itthon! Te is hallottad a pletyk�kat, nem biztons�gos London ilyen k�s�n.

- Tudom papa, de el kell mennem a gy�gyszered�rt - �rvelt a l�nya Gustavnak.

- Adam is elmehetne!

- De Adam most nincs itthon, papa. Ne agg�dj, sietek - �llt fel az apja �gya mell�l, �s az ajt�hoz l�pett.

- Daisy, k�rlek!

- Majd j�v�k - mosolygott vissza apj�ra, �s bez�rta maga el�tt az ajt�t.

H�v�s sz�l f�jt London magas h�zainak, falai k�z�tt. Az utc�k teljesen kihaltak voltak. Csak n�h�ny kocsma ajtaja m�g�l sz�r�d�tt ki a f�ny, csalogatva az arra j�r�kat. A macskak�ves �ton, tomp�n ver�d�tt vissza a Hold f�nye.

Befordult egy sz�kebb utc�ra, �s sietve megtett n�h�ny m�tert, majd kopog�s n�lk�l benyitott, egy �t�tt-kopott faajt�s h�zba. Amint bel�pett r�gt�n megcsapta az ismer�s gy�gyf�vek kever�k�nek illata. Elmosolyodott egy kicsit, majd leemelte fej�r�l a csukly�t, �s bentebb ment. Elhaladt egy sor, �g�, kacif�ntos form�j� gyertya mellett, �s megmozgatta a feje felett l�g� kagyl�kb�l �ll�, d�szeket. Azok csilingel� hangot adtak ki magukb�l, amire felfigyelt a t�zn�l �l� �regasszony is. Mikor megl�tta a sz�ke haj� l�nyt, r�gt�n elvigyorogta mag�t, megmutatva nem �ppen feh�r fogait. Felt�p�szkodott, �s f�b�l faragott botj�ra t�maszkodva a j�vev�nyhez csoszogott.

- Daisy dr�g�m, de r�g nem l�ttalak. M�r azt hittem valaki bek�t�tte a fejedet, �s nem enged el maga mell�l - �rt a l�nyhoz, �s megfogta a kez�t.

- M�g egy j� ideig nem fognak… szerencs�re… a szok�sos�rt j�ttem, Maharet. A papa megint beteg.

- � az a f�ln�t�s v�nember mindig �gynak esik - morgol�dott az �reg n�.

- Tudom, de ez most el�g s�lyosnak l�tszik - aggodalmaskodott tov�bb Daisy.

- Mindj�rt hozom…- csoszogott h�tra.- hallottad a leg�jabb pletyk�kat?- k�rdezte mik�zben egy kis �veget keresett.

- Kir�l?- k�rdezett vissza Daisy, mik�zben �lbevette Maharet macsk�j�t, Lucifert.

- Backwish l�ny�r�l kider�lt, hogy m�gsem olyan �rtatlan, mint amilyennek �ll�tja mag�t. �ll�t�lag megint azzal az �rd�gfi�k�val h�lt.

- Kivel?- k�rdezte teljesen megd�bbenve Daisy.

- H�t azzal az Allen gyerekkel.

- Allen Ramen de Noir?- k�rdezett megint vissza, kerek szemekkel.

- Az, bizony az! Egy �rd�g az a fi� - motyogta, mik�zben f�lretolt az �tj�b�l egy tekercset.

- De �n tal�lkoztam m�r vele, �s nem l�tszott olyannyira gonosznak - gondolt vissza az ez el�tti t�rt�ntekre.

- Mikor, �s mi t�rt�nt?- kapta fel a fej�t a motoz�sb�l.

- H�t m�g k�t nappal ezel�tt… de baleset volt! - v�dekezett Daisy.

- Mond m�r el l�nyom!

- Mentem �t az �ttesten, hogy elmenjek Rozehoz…

Daisy egy kos�r alm�val a karj�n, sietve futott �t az �ttesten, mikor k�t lovas sz�guldott egyenesen fel�. �ppen �t�rt a m�sik oldalra, miel�tt el�t�tt�k volna, de m�g �gy is fell�kt�k. A l�ny annyira d�h�s lett, hogy az els� t�rgyat, ami t�rt�netesen egy alma volt, a m�sodik lovas ut�n dobta. Sosem tudott rendesen dobni, de ez most rendesen c�lba tal�lt. A r�videbb haj� lovast pont fejbetal�lta, �s lefordult a lov�r�l, egyenesen a pocsoly�ba. Daisyben m�g az �t� is meg�llt egy pillanatra, mert felindul�sb�l dobta meg, de m�g legmer�szebb �lmaiban sem gondolta volna, hogy eltal�ln�. Sz�lsebesen futott oda, �s t�rdelt le a morcos idegenhez, aki a fej�t fogta.

- Uram, annyira sajn�lom, �n nem gondoltam volna, hogy el fogja tal�lni �nt…

A f�rfi feln�zett r�, �s Daisy azt hitte ez a v�g, rosszabb m�r nem j�het. Allen da Noirt dobta le a lov�r�l… ez lehetetlen.

M�g ink�bb meghajolva hadarta a bocs�natk�r�seket.

- Uram, nem tudtam, hogy �n az, k�rem, bocs�sson meg…

Csak annyit vett �szre, hogy a f�rfi el kezd nevetni, mik�zben � a sz�j�t koptatja csipk�sre, hogy bocs�natot k�rjen. Ez m�g ink�bb feld�h�tette, de egyben meg is lepte.

- �n k�rek bocs�natot, ha megengedi. De az�rt t�bbsz�r ne csin�ljon, kegyed ilyet, mert �n m�g szerencs�s vagyok hogy egy…alma volt - mosolygott r�.

Daisy hevesen b�logatott.

- Meg�g�rem.

- Akkor j� - Allen fel�llt, majd l�pett volna el�re, de megsz�d�lt, �s kicsit h�trat�ntorodott. Daisy a karja ut�n ny�lt, de r�gt�n el is kapta a kez�t, mikor tudatosult benne, hogy mit csin�lt. Az etikett tiltotta, hogy egy polg�r, meg�rintsen egy rangban felette �ll�t, nyilv�noss�g el�tt.

- Igaz�n sajn�lom.

- Semmi baj, csak seg�teni akart�l.

Sok�ig csak n�zte a l�nyt a term�szetellenesen vil�gosk�k szemeivel, majd ism�t mosolyogni kezdett, �s meghajolt.

- Tov�bbi sz�p napot h�lgyem. �r�ltem a tal�lkoz�snak.

- R�szemr�l a szerencse - v�laszolt Daisy.

Allen felpattant a lov�ra, �s m�g h�trafordult, hogy intsen neki, majd ellovagolt, a testv�r�vel.

- H�t ennyi - s�hajtott lemond�an a l�ny. - de v�g�l is nem l�tszott haragosnak. Ink�bb…

- Nem kell tov�bb mondanod, tudom a folytat�st - v�gott k�zbe Maharet, mik�zben visszabotork�lt a l�nyhoz.- de miel�bb verd ki a fejedb�l azt a fics�rt. Nehogy az „�ldozat�v�” v�lj te is.

- �ldozat? - kuncogott fel Daisy. - nem hiszem, hogy embereket �lne.

- Tudod te milyen �ldozatra gondoltam. Rem�lem, tudod, hogy mit gondolok, a kac�r kis �gyasokr�l, hogy m�sk�pp fogalmazzak. Ezek a fi�k unalmukban abb�l �znek versenyt, kinek gy�lik �ssze t�bb. Nehogy te is k�z�j�k tartozz, mert �n azt is letagadom, hogy valaha ismertelek.

- De Maharet, hogy gondolhatsz ilyet? Hiszen ismersz.

- Igen ismerlek. �s l�ttam az arcodon, hogy megfogott, mikor besz�lt�l r�la. M�gegyszer mondom. Tartsd t�vol magad t�le! - veregette meg Daisy arc�t Maharet, �s a kez�be nyomott egy s�t�tz�ld fiol�t.

A l�ny fel�llt, �s szomork�san elmosolyogta mag�t.

- Ugyan Maharet, hiszen a porn�p nem ker�lhet fel a nemesi csal�dokhoz. Szerintem soha t�bb� nem l�tom.

Daisy, siet�sen l�pdelt a h�zak k�z�tt, �s min�l kintebb �rt Londonb�l, ann�l f�sabb lett a k�rny�k. A parkok, a k�rnyez� erd�kbe ny�ltak �t, m�g v�g�l m�r teljesen k�r�lvette �t a hatalmas fenyves. A kitaposott �sv�nyen ugr�lt, hogy kiker�lj�n egy-egy pocsoly�t, de nem tudta elker�lni, hogy a szokny�ja szeg�lye ne legyen s�ros.

Egyre bentebb ker�lt, ann�l gyorsabban szedte a l�b�t, mert olyan bizserget� �rz�se volt, hogy valaki figyeli. �s azzal a valakivel nem sz�vesen futott volna �ssze. 

L�pteket hallott a h�ta m�g�tt, �s el�g s�r�n kezdte el kapkodni h�tra a fej�t, de senkit nem tal�lt, aki k�vette volna.

A s�t�ja m�r fut�ss� gyorsult, megint h�tra n�zett. M�g el�re sem fordult teljesen, mikor bele�tk�z�tt valamibe. Elvesztve az egyens�ly�t, csak az idegen mentette meg, ahogy mag�hoz r�ntotta, nehogy elessen. Felsikkantott, mikor mindez ilyen hirtelen t�rt�nt meg. Remegve v�rta, hogy megsz�laljon az el�tte �ll� alak, aki a karjaiban tartotta. L�legzete felsz�llt, mikor kif�jta a leveg�t, a cs�p�s hidegben.

Az idegen elengedte, majd a csukly�t leemelve fej�r�l, hagyta, hogy a hold megvil�g�tsa arc�t. Daisy szemei m�r sokadszorra kerekedtek ki, mikor felismerte, hogy ki �ll el�tte. Fekete haja, k�cosan �llt minden ir�nyban, �s a v�gei �pp, hogy csak a v�llait verdest�k.

- Lord Allen - hajolt meg.

- Mit csin�l maga, ilyen k�s�n az erd�ben… egyed�l - sz�k�lt �ssze a szeme k�v�ncsiskod�an.

- H�t… a v�rosban voltam, gy�gyszer�rt - pr�b�lta lecsillap�tani v�gt�z� sz�v�t.

- �rtem. Nos ez esetben, had aj�nljam fel szolg�latomat, hogy hazak�s�rjem �nt. Nem szeretn�m, ha b�rki megt�madn� - l�pett egyet el�re a l�ny fel�, de Daisy ugyanannyit h�tr�lt. „Ha Maharet �vva intett t�le, akkor annak oka van.”

- K�sz�n�m, de nem sz�ks�ges. A k�zelben lakom.

- K�rem - l�pett megint el�re, �s Daisy azt vette �szre, hogy � m�r h�trafel� s�t�lt. A t�vols�g is egyre cs�kken k�zt�k. F�lt t�le. A s�t�tben valahogy m�sk�nt hatottak a szemei. Fenyeget�en gonosznak l�tszott.

- K�rem, engedjen utamra - csuklott meg a hangja.

- Mi�rt tenn�m? - suttogta egy mosollyal a sz�ja sark�ban �s elkapta a l�ny karj�t. Az felsik�tott ijedt�ben, �s megpr�b�lta kiszabad�tani mag�t, de t�l er�s volt a szor�t�s. Szemeiben k�nnyek gy�ltek �ssze a f�lelemt�l.

- K�rem, hagyjon b�k�n!

- Nyugodj meg, nem fog f�jni - r�ntotta �jra mag�hoz. Szemei megvillantak.

- Mi csoda… Ne!

Allen f�lres�p�rte a l�ny haj�t, �s lefogta a kap�l�z� kezeket. Szorosan tartotta a l�nyt, mert ki akart �lvezni minden egyes percet.

Daisyb�l felt�rt a zokog�st, mikor Allen megfogta az �ll�t, �s nem hagyta, hogy elmozd�tsa a fej�t. Daisy m�g annyit l�tott a szeme sark�b�l, hogy a f�rfinak f�lelmetesen megn�nek a szemfogai. Allen v�gignyalta a l�ny nyak�t, majd �tszak�tva a v�kony b�rt, az erekig hatolt, hogy megk�stolhassa.

Daisy felki�ltott, �s kiszabad�tva egyik kez�t, a h�t�t kezdi �tni.

Allen m�r ezt sem b�nta, mert a m�mor�t� �z, mindent kiz�rt a l�ny v�r�n k�v�l.

Daisy m�r csak kapkodva szedte a leveg�t, �s megmarkolta a fi� k�peny�t, hogy valamit szor�thasson a f�jdalom miatt. Egyre gyeng�bbnek �rezte mag�t, szemeit is alig b�rta nyitva tartani.

Allen �rezte, hogy gyeng�l a szor�t�s a h�t�n, �s � is egyre el�g�ltebb lesz. Daisy keze lassan lecs�szott a m�sik h�t�r�l, �s maga mell� esett, amik ott l�gtak, mint egy �lettelen rongybaba. M�g �rz�kelte, hogy valaki tartja, mert nem lenne k�pes �llni, �s hogy a f�rfi kir�ntja bel�le fogait. De minden els�t�t�lt el�tte, �s � a f�ldre ker�lt. Lefektett�k, vagy � zuhant le?

Allen zih�lva �llt az �jult, �s piheg� l�ny felett. A v�re lecsorgott az �ll�n �s m�g mindig az �ze hat�sa alatt �llt. M�g soha nem �rezte ilyen j�l mag�t. Valami furcsa volt a l�nyban, ami miatt ilyen �llapotba ker�lt. Viszont nem maradhatott tov�bb itt, de szeretett volna. Abba kellett hagynia, mert valaki erre j�tt.

- M�g tal�lkozunk, Daisy - suttogta �s bel�pett az erd� s�r�j�be.

- Daisy, Daisy! - kiab�lta a nev�t valaki, de m�r leveg�t venni is alig maradt ereje.

Adam amint megl�tta h�g�t, hogy ott fekszik v�rbefagyva az �sv�ny mellett, gyomra g�rcsber�ndult, �s m�g a hideg is kiverte. Odarohant �s t�rdre esett, majd azt sem tudta hirtelen, hogy mit csin�ljon. Csak ott �lt felette, szemeit k�nny �rasztotta el, de nem engedte, hogy lefollyanak arc�n. �lbekapta az eszm�letlen l�nyt, �s haz�ig sz�l�totta nev�n, de semmire nem reag�lt. Szerencs�re nem laktak t�l messze, de nagyon sok v�rt vesztett �t k�zben is. Egyre jobban r�zta a f�lelem, ahogy h�ga v�re csorgott a kez�re, amellyel a feje alatt tartotta.

- Tarts ki! - mondta egyre t�bbsz�r.

Mikor haza�rt, berontott a h�zba, �s lefektette a legk�zelebbi �gyra, majd let�pve r�la a k�penyt, felt�rta a m�g mindig v�rz� sebeket. Remeg� k�zzel mosta le a nyak�t, �s egyre jobban �ramlott el benne a bossz�v�gy, ahogy min�l jobban l�tszottak a fognyomok.

Az apja m�r m�lyen aludhatott, mert nem kelt fel a zajra, de ha nem mondja el neki, mikor � haza�rt, hogy Daisy egyed�l ment el a v�rosba, hogy neki gy�gyszert hozzon, tal�n reggelre csak a kih�lt test�t tal�lt�k volna meg.

- Ne hagyj itt minket Daisy! - ny�gte er�tlen�l, �s nem fojtotta el tov�bb f�lelm�t, majd hagyta, hogy k�nnyei megnedves�ts�k arc�t.

�gy aludt el �lve, az �gy mellett, a k�t�st szor�totta a sebre, hogy el�lljon a v�rz�s. M�snap reggel, a napf�ny vil�g�tott az arc�ra. El�sz�r hunyorgott, majd minden kitisztult el�tte. Mikor megl�tta az el�tte fekv� l�nyt, �jra felt�rtek benne az eml�kek. De ahogy jobban megvizsg�lta a l�nyt, �szrevette, hogy valamivel pirosabb lett az arca, �s nem olyan v�szesen feh�r m�r. A leveg�t is norm�lisabban szedte, mint tegnap �jjel. �vatosan elvette a nyak�t�l az �t�zott rongyot, �s fels�hajtott mikor a k�t m�ly seb k�r�l, var k�pz�d�tt. Teh�t a v�rz�st�l nem kell f�lnie. De ezt valakinek l�tnia kell, hogy v�gleg megnyugodjon. „Maharet”. El kell mennie �rte. De nem hagyhatja itt egyed�l. Valahogy el kell mondania az apj�nak, de csak finoman, nehogy t�ls�gosan felzaklassa mag�t.

Bek�t�tte a sebeket, �s �tsietett apja szob�j�ba. Az �reg f�rfi m�r felkelt, �s �pp azon f�radozott, hogy fel�lj�n.

- J� reggelt ap�m! - k�sz�nt neki.

- Adam! - k�sz�nt � is vissza, mire a fia odasietett, hogy seg�tsen neki.

- Valamit mondanom kell, de �g�rje meg, hogy nem fog semmi olyat tenni, ami az eg�szs�g�t rong�ln�.

- Mi t�rt�nt Daisyvel? - tapintott r� r�gt�n a l�nyegre, de l�tszott rajta, hogy hal�losan megr�m�lt.

- Tegnap este ut�na mentem, �s r�tal�ltam, ahogy ott fekszik az �sv�nyen… egy v�mp�r volt. De t�l�lte. Most akarok elmenni Maharet�rt, de addig valakinek vigy�znia kell r�.

- Daisy… L�tni akarom! - remegett meg a sz�ja sz�le.

Kis�t�ltak a szob�b�l, majd �tmentek a nappaliba. Gustav, amint megl�tta a l�ny�t, megszapor�zta l�pteit, �s odasietett hozz�. Megfogta az egyik kez�t, �s leroskadt mell�.

- Ugye t�l �li? - k�rdezte remeg� hangon.

- Szerintem igen, de ahhoz Maharetnek is l�tnia kellene - �llt apja fel�, keresztbe tett karokkal.

- Akkor siess Maharet�rt, �s meg ne �llj senkivel besz�lgetni, �s senkinek ne sz�lj a t�rt�ntekr�l.

- Rendben ap�m, sietek.

- Maharet! - kiab�lt be az ajt�n Adam.

- Itt vagyok, itt vagyok, de mi ez a hangoskod�s? - dorg�lta meg az id�s h�lgy.

- Maharet, k�rem, j�jj�n velem, Daisyt megt�madta egy v�mp�r de �pp csak pisl�kol benne az �let. Seg�tenie kell!

- Az nem lehet - s�padt le az asszony.

- Maharet, tudja, hogy ilyenekkel nem viccel�dn�k, k�rem, j�jj�n el, �s seg�tsen! – hadarta a f�rfi.

- Persze, hogy megyek, �sszeszedek n�h�ny dolgot, �s m�r indulhatunk is.