Maharet k�t �jszak�t, �s h�rom nappalt t�lt�tt Daisy mellett, hogy megbizonyosodjon, hogy val�ban rendbe fog e j�nni a l�ny. A harmadik pirkadatkor nyitotta fel szemeit, �s alig hallhat�an meg is sz�lalt.

Apja a boldogs�gt�l el is s�rta mag�t, Maharet pedig, megveregette csontos kezeivel Daisy arc�t, ami m�r annyira jellemz� volt r�. Adam viszont a sarokban �lt mag�ba fordulva, �s elengedett mag�nak egy mosolyt, de semmi t�bb. Mag�ban bossz�t esk�d�tt, hogy megkeresi, �s meg�li azt a nyamvadt v�rsz�v�t, aki megt�madta a h�g�t. T�bbsz�r nem teszi r� a kez�t.

Egy h�t gyorsan elrep�lt, �s Daisy is lassacsk�n, de biztosan, fel�p�lt. �jra seg�thetett a h�zk�r�li munk�kban, de most m�g kevesebbet b�rt, mint azel�tt. Sokszor dorg�lt�k meg, hogy mi�rt nem marad fekve, de � m�r nem b�rta az eg�sz napos �gyban marad�sokat.

A nyak�r�l a sebek, nem t�ntek el teljesen, �s nem is fognak, m�g �l. De a var m�g el�gg� l�tszott, m�r t�volr�l is, �gy egy d�szkend�vel takarta el a bizony�t�kokat.

Nagyon meglepte, amit a t�k�rben l�tott nap, mint nap, mert… semmire sem eml�kezett.

- Daisy - sz�lt be Adam a l�ny szob�j�nak ajtaj�n. Az arca el�g morcos volt, �s l�tszott rajta, hogy m�g t�bbsz�r megfontolja mag�ban, hogy feltegye-e a k�rd�st. - Bemegyek a v�rosba Maharethez. Velem tartasz?

- Persze! - kapta fel a fej�t Daisy a varr�sb�l. Maga mell� ter�tette a lyukas inget, �s felpattant a sz�kr�l. Gyorsan mag�ra kanyar�totta a k�peny�t, �s m�r a kij�rat fel� tartott. - Indulhatunk! - mondta csillog� szemekkel.

- Nem mozdulhatsz el mell�lem, �rtetted? - fogalmazta meg a hat�rait. Arca rezd�l�stelen maradt, �s semmi enyh�l�st nem mutatott, mikor Daisy b�logatni kezdett.

- Rendben… v�gig a nyomodban leszek - v�laszolt.

- Akkor, menj�nk.

Friss volt a reggel. A nap is s�t�tt, de el�g gyeng�n. A sz�l most egyre t�bbet f�jt, de m�g nem volt hideg. Sz�raz id� volt, aminek majdnem mindenki �r�lt.

Sok mindenkivel tal�lkoztak �ssze �tjuk sor�n, �s mindenki �r�mmel fogadta, hogy a l�ny j�l van. Daisy mosolyogva v�laszolt �s azt hazudta, hogy megbetegedett, mik�zben � maga sem tudta, hogy mi t�rt�nt val�j�ban.

Be�rtek Londonba, �s r�gt�n Maharethez mentek, kisebb ker�l�ket t�ve, hogy megel�zz�k a k�rd�sbomb�kat. Min�l kevesebbet tudott a n�p, ann�l jobb volt, hiszen nincs mib�l faragni a pletyk�t.

Adam �s Maharet h�tra ment, egy kis helyis�gbe, hogy ott elint�zz�k az �zleti r�szt. Daisy pr�b�lta elfoglalni mag�t valamivel, de nem igaz�n tudta mivel. M�g Lucifer sem volt ott, akivel j�tszhatott volna. T�bbsz�r is k�rbej�rta a kis helyis�get, de nem tal�lt semmi figyelemrem�lt�t. Sok�ig gondolkozott a nem r�g sz�letett �tlet�n, hogy �tmegy a szomsz�d h�zt�mbh�z, Rosenak sz�lni, hogy fel�p�lt. De meg�g�rte a testv�r�nek, hogy nem mozdul el mell�le. Viszont az ilyen �gyek ak�r �r�kig is elh�z�dhatnak, ha annyira sok dolgot akarnak megbesz�lni. Ha szerencs�je van, a n�lk�l visszajuthat, hogy �szre sem veszik a t�voll�t�t. V�g�l lenyomta a kilincset, �s kiment.

Elmosolyodott mag�ban, hiszen im�dta az ilyen „kalandokat”. A szell� bele-belekapott haj�ba, �s sok�ig j�tszott egy-egy tinccsel, hogy azt�n kett� m�sik ut�n, �jra megism�tl�dj�n a j�t�k.

Kifordult a sik�torb�l, �s r�t�rt a f�utc�ra. A kirakatokban rengeteg holmi v�rt a vev�kre. A legt�bb boltban, csak a gazdagok engedhett�k meg maguknak, hogy v�s�roljanak.

A gyerekek ugr�lva pr�b�lt�k r�venni sz�leiket, hogy vegy�k meg nekik az �ppen kint d�szelg�, sz�nes, f�b�l faragott j�t�kokat. M�g arr�bb, egy kukoric�s �rulta a pir�tott kukoricacs�veket.

Meg�llt egy �vegablak el�tt, hogy megn�zzen mag�nak egy m�lyk�k, el�g mersz�l kiv�gott ruh�t. Hossz� ujja volt, amit ez�sttel szeg�lyeztek. Megf�jdult a sz�ve, ha arra gondolt, mennyit k�ne ez�rt dolgoznia, hogy megvehesse. M�r j� ideje v�gyott a ruha ut�n, de tudta, hogy soha nem lehet az �v�.

- Ha cser�be megkapom a kezedet, te megkaphatod a ruh�t… �s persze egy �letre sz�l� szerelmet - suttogta valaki a h�ta m�g�tt m�ly hangj�n, mik�zben a haj�nak a v�g�t csavargatta az ujjai k�z�tt.

- Gareth… - sz�lalt meg, megvet�ssel a hangj�ban. Megfordult, �s egy barna haj�, t�le egy fejjel magasabb, z�ld szem� f�rfival tal�lta szemben mag�t. - Mit akarsz t�lem, m�r megint?

- Tudod te j�l. M�r n�gy �ve ugyanazt - v�laszolta s�rmos mosollyal, de ez Daisyt, egy�ltal�n nem l�gy�totta meg. �tl�tott rajta.

- Annyi l�ny van Londonban. Mi�rt pont engem zaklatsz? - k�rdezte mik�zben �jra elindult eltervezett �tvonal�n, nyom�ban a f�rfival.

- Mert nekem, csak te kellesz.

- H�t persze… az�rt k�tsz ki mindig m�s l�nyn�l minden h�ten - v�laszolta cinikusan.

- Csak vigasztal�dok - pr�b�lt �rvelni.

- J� vigasztal�dj, de engem hagyj b�k�n - gyors�totta meg l�pteit.

Gareth megfogta a jobb felkarj�t, �s meg�ll�sra k�sztette. Daisy kir�ngatta a szor�t�sb�l mag�t, �s d�h�sen meredt zaklat�j�ra.

- Gyere hozz�m Daisy. Meg�g�rem, nem fogsz csal�dni - kezdett el megint mosolyogni.

- Gareth… maga nyolc �vvel id�sebb. Higgye el, nem lenne boldog egy tapasztalatlan l�ny mellett, mint amilyen �n vagyok. Ez�rt jobb, ha engem itt hagy, �s m�s n�k ut�n n�z - ford�tott neki h�tat, de Gareth m�r visszar�ngatta, �s v�szesen elkomorult az arca.

- Hagyjon b�k�n! - kelt ki mag�b�l Daisy.

- Nem fogsz sok�ig tiltakozni. �szre sem veszed, �s m�r az eny�m leszel!

- Engedjen el!

- Tiltakozz csak, ameddig tudsz – mondta alig hallhat�an. -… �s ne agg�dj, szeretem a tapasztalatlan l�nyokat… veled k�l�n�sen j�l meglenn�k, mert…

- Engedje el! - sz�lt k�zbe egy harmadik szem�ly.

Daisy �gy n�zett r�, mintha nem tudn� eld�nteni, hogy most �r�lj�n, vagy megijedjen.

Gareth d�h�sen h�trafordult, majd mikor megl�tta, hogy kivel is �ll szemben, r�gt�n elengedte a l�ny karj�t, �s felvette az „�lcamosolyt”.

- Blake… mit �rtott mag�nak a h�lgy, hogy �gy viselkedik vele? - k�rdezte.

- Lord Allen… bocs�sson meg a viselked�sem�rt… csak �ppen… megvitattunk egyes dolgokat a h�lggyel, semmi k�l�n�sebb.

Allen r�n�zett Daisyre, majd r�gt�n felm�rte, hogy a l�ny nem �gy gondolja.

A n� gyomra, valahogy figyelmeztet�en �sszeugrott. Furcs�n �rezte mag�t a f�rfi k�zel�ben.

- �rtem, ez esetben nincs k�z�m a kett�j�k dolgaihoz, de �n �gy l�ttam, hogy a h�lgy, nem igaz�n szeretett volna mag�ra pazarolni t�bb id�t, de �n m�gis tov�bb k�vette. Ez m�r zaklat�snak min�s�l… mivel a Damon csal�d �sid�k �ta nek�nk dolgozik, k�teless�gemnek �rzem, hogy megv�djem a tagjait… Tartsa t�vol mag�t a h�lgyt�l… - Allen eg�sz j�l visszafogta mag�t, de bel�l tombolt. Minden egyes porcik�ja azt k�vetelte, hogy verje p�pp�, az el�tte �ll� embert. Ahogy r�n�zett, elfogta az undor, �s a gy�l�let, mert hozz�, mert �rni, az �… ki is �, hogy �gy kell v�delmeznie? Mi�rt van �gy felh�borodva, csak, mert a l�nyt meg�ll�totta egy f�rfi, �s h�zass�gi aj�nlatokkal zaklatta? Nem tudta megfogalmazni mag�ban ezt az �rz�st, de legink�bb… f�lt�kenys�ghez hasonl�tott. Ink�bb irigys�g. Hiszen � m�r az �v�… csakis az �v�.

- A k�zelj�v�ben sz�nd�kozom elvenni �t… nem akad�lyozhatja meg…

- De megakad�lyozhatom! Azt mondtam… - v�ltott halkabb hangnemre. - tartsa mag�t t�vol t�le… - szemei v�szesen villogtak.

Gareth m�g sok�ig tartotta a szemkontaktust, majd elford�totta tekintet�t, �s elsietett mell�le. Daisyhez m�g int�zett egy „m�g elint�zz�k” pillant�st, majd v�gleg elment.

Daisy f�l�nken feln�zett Allenre, aki teljesen feket�ben �csorgott, �s biztat�an mosolygott r�. M�r nyoma sem volt az el�bbi f�lelmetkelt� arckifejez�snek. Daisy m�gis vesz�lyeztetve �rezte mag�t, �s tudta, hogy ennek k�ze van ahhoz, amire nem eml�kezett.

- J�l �rzi mag�t? - k�rdezte Allen megt�rve a csendet.

Daisy felkapta a fej�t, majd b�tortalanul a szem�be n�zett. Kir�zta a hideg, �s keresztbefonta a karjait.

- Igen, k�sz�n�m… �s �n? - k�rdezett vissza halkan.

- Remek�l - Allen folyton csak mosolygott. K�rben�zett, majd �jra visszat�rt a l�nyra. - Az a f�rfi… gyakran zaklatja mag�t?

Daisy lehajtotta a fej�t.

- M�r k�t �ve… de t�l fogom �lni… am�g f�rjhez nem megyek, kib�rom.

Mikor a l�ny kiejtette, azt hogy f�rjhez, Allenek furcs�n zsugorodott meg a gyomra egy pillanatra. De ezt csak annak tulajdon�totta, hogy � m�r tudta, hogy a l�ny nem fog f�rjhez menni, mert � hamarabb v�gez vele, miel�tt megtudn�, milyen is a h�zas �let.

- �s… szereti �t? - k�rdezte mik�zben megk�sz�r�lte a tork�t.

- Dehogy…- s�padt le Daisy. Valahogy ezt olyan… term�szetellenesnek tartotta. - � nyolc �vvel id�sebb n�lam, r�ad�sul nem is az… ide�lom - halkult el a v�g�re.

Allen m�g jobban mosolygott, �s szem�ben huncuts�g csillogott fel.

- Akkor megosztan� velem, hogy milyen is az esete? - k�rdezte k�zelebb hajolva, f�lmosollyal.

Daisynek t�gra ny�ltak a szemei, �s elv�r�s�dve n�zte az el�tte �ll� f�rfit. M�g a l�gz�se is megtorpant egy kicsit, mikor feltette a k�rd�st. Most a f�rfi azt akarja, hogy… �rja le sz�ban, hogy mit l�t maga el�tt? Hiszen � mindent megtestes�t, amir�l �let�ben �lmodott. Magas, finoman kidolgozott, izmos test, fekete, �pp csak hossz� haj, k�k szem, a legszebb, amiket valaha l�tott. Hossz�k�s arc, �s m�g sorolhatn�.

- Daisy! - ki�ltottak r� a h�ta m�g�l. Daisy tudta, hogy most j�l le fogj�k szidni.

Bocs�natotk�r� mosollyal megfordult �vatosan, �s d�h�s b�tyj�val tal�lkozott �ssze a tekintete.

- Adam, bocs�ss meg, de nagyon unatkoztam…

Adam Daisy mell� �rt, �s sz�r�san r�n�zett Allenre, majd biccentett a fej�vel.

- Uram…

Allen is viszonozta az �dv�zl�st, de csendben maradt.

- Ha most megengedi, mi t�vozn�nk… m�g el�g sok elint�zni val�nk van - sz�lt Daisy b�tyja, �s a karj�n�l megfogva maga ut�n h�zta.

- Lord Allen… - pukedlizett futt�ban a l�ny.

Allen egy f�lmosolyt eresztett, �s addig n�zte, am�g meg nem fordult.

- Viszl�t Miss Daisy.

A l�nynak kikerekedtek a szemei.

Allen megfordult majd elment. „K�nnyebb lesz, mint gondoltam.”

- Mond mi a francot csin�lsz, Daisy? - kelt ki mag�b�l Adam.

- Mit csin�ln�k? - h�zta mag�t �ssze.

- Mit kerest�l kint a f�utc�n, mikor Maharetn�l lett volna a helyed… r�ad�sul egy Noirral besz�lgett�l, kinek k�pzeled magad? Elmondtad neki a neved is!

- �n nem! Azt sem �rtem, honnan tudja! �s nem �n sz�l�tottam le, hanem � engem. Pontosabban el�zte Blaket, �s emiatt nagyon h�l�s vagyok neki.

- Daisy, Blake a jegyesed!

- Nem… az nem lehet…

- Allen… Allen hol vagy?

- Mit akarsz? - morogta a takar�ja alatt a f�rfi.

Luigi felugrott b�tyj�nak �gya sz�l�re, �s addig �t�gette a h�t�t, am�g az aludni pr�b�l� f�rfi, ki nem m�szott a paplan al�l. Vicsorogva n�zett r�, mik�zben pr�b�lta megszokni a vak�t� napf�nyt, amely pont az arc�ra vil�g�tott.

- Na hogy ment a sz�szivel?

- Milyen sz�szivel? - k�rdezett vissza hunyorogva, m�g f�l�lomban.

- H�t azzal, aki ledobott a l�r�l. Milyen volt?

- Semmilyen - d�lt vissza a p�rn�kra.

- Na ne mond m�r! Nagyon fel volt�l dobva, mikor elsz�kt�l itthonr�l, hogy elmenj hozz�… fincsi?

Allen elvigyorogta mag�t, �s hozz�v�gott egy p�rn�t a tizenhat �ves �ccs�hez, aki ennek k�vetkezt�ben, leesett az �gyr�l.

- A legjobb!

Luigi elnevette mag�t b�tyja m�moros arckifejez�s�n, �s visszadobta a p�rn�t a hely�re.

- �s mit csin�lt�l vele, miel�tt meg�lted volna? Volt olyan j�, mint Flor?

- Nem csin�ltam vele semmit – jelentette ki.

- Ez furcsa… mindig gerincre v�god �ket… egyik sem volt kiv�tel.

- Vigy�zz a sz�dra, �csk�s!

- Legk�zelebb engem is vinni fogsz… de Allen… valami nem stimmel… nem hallottam, hogy b�rki is meghalt volna a v�rosb�l…

- Az�rt, mert nem �ltem meg - mondta halkan.

Luigi les�padt, �s ijedten n�zett fel Allenre. A f�rfi m�r nem b�rta tov�bb a f�rk�sz� tekintetet, ez�rt felugrott, �s a takar�t dereka k�r� csavarva, az ablakhoz l�pett.

- El�g nagy p�cban vagyok, Luigi. Ha b�rkinek err�l besz�lsz, el�bb t�ged �llek meg.

- Tudod, hogy nem k�pn�lek be… de mit fogsz most tenni?

- Nem eml�kszik arra az est�re… sem arra, hogy ki tette. �gy �n a sz�m�ra m�g mindig a makul�tlan m�lt�, gazdag, lovag vagyok, aki megmentette egy k�jvad�szt�l…

- Ki az? - �rdekl�d�tt Luigi.

- Blake… el akarja venni… - Allen Luigi fel� fordult, majd egy sokat sejtet� vigyorral folytatta. - de abb�l nem kap…

- Allen… besz�lhetn�k veled? - nyitott be Matthew.

- Persze, csak magamra kapok valamit… Luigi, kifel�!

- J�l van, j�l van.