Allen lement reggelizni, majd megkereste a b�tyj�t, �s egy�tt kimentek a lovakhoz. Felnyergelt�k a saj�tjaikat, majd kiv�gtattak a birtok melletti, f�s r�szhez. Mikor lass�tottak az iramon, Matthew belekezdett a mond�k�j�ba.

- M�rs�kelni k�ne a kij�r�saidat… Henry szimatolni kezdett a dolgaid k�r�l. Nagyon rosszul j�rn�l, ha r�j�nne, hogy te �llsz a gyilkoss�gok m�g�tt.

- De Matt! N�gy h�napja nem �ltem embert. Ha kisz�k�k, akkor csak Flor �gy�ba rohanok.

- Igen, �s mi van Daisyvel?

Allen felkapta a fej�t. �sszesz�k�lt szemekkel vizsg�lta b�tyj�t.

- Honnan tudsz r�la?

- Nem akartam, de siker�lt meghallanom… mit �rtott neked?

Allen csak hallgatott, �s n�zte �jfekete lov�nak a f�leit. J� k�rd�s. Igaz�b�l kett�t is tehetett volna fel, meg persze k�nnyebbet is, mert nem volt igazi oka, hogy mi�rt t�madta meg Daisyt. De mikor a k�zel�ben van, mindig el�t�r bel�le a vad�sz�szt�ne, �s m�r majdnem remeg, hogy ihasson, hogy megk�stolja… Az �szt�ne, m�g soha nem ir�ny�totta ennyire.

- Allen…

A sz�l�tott felkapta a fej�t, �s zavartan n�zett a mellette lovagl� f�rfire.

- Ezt… nem tudn�m megmondani.

- De tud r�la, hogy te t�madtad meg?

- Nem… nem eml�kszik r�…

- Akkor ne zavard t�bbet… nem szolg�lt r�, hogy ilyen hal�la legyen.

- Mi�ta v�ded �gy az embereket? - k�rdezett Allen.

- Nem v�dem csak, tudom, hogy ki �rdemeln� meg, �s ki nem. Daisy a m�sodikba tartozik.

- Mi�rt a m�sodikba? Annyira ismered tal�n?

Matthew lehajtotta a fej�t, �s elgondolkozott. Allen tudta, hogy most kicsit fels�rtette, a m�g mindig gy�gyul� sebet.

- Sarah is ember volt. �s � is oda tartozott… a m�sodik csoportba… de m�gis meghalt, pedig nem �rdemelte meg. Ha nem k�rem meg, hogy j�jj�n el… tal�n m�g ma is �lne…

- Nem a te hib�d. - ny�gte er�tlen�l Allen.

- De igen… �s nem tudod megv�ltoztatni a v�lem�nyemet - kem�ny�tette meg mag�t Matt. Felegyenesedett a nyeregben, majd nyomat�kosan kijelentette.

- Ne tedd t�nkre Daisyt. Ha m�s�rt, akkor az �n kedvem�rt ne - Hossz� fekete haj�ba bele-bele kapott a sz�l. Egy tincset mindig az arc�ba f�jt, de nem tett ellene semmit, hogy m�sk�pp legyen. A szemei ugyanolyan sz�n�ek voltak, mint az �v�, amely most szomor�an n�zett r�. Tal�n Matt volt az a h�g�n k�v�l, aki ki merte mutatni az �rzelmeit. A sz�leiknek persze nem, de neki b�rmikor. Megvetn�k, hiszen ha a legid�sebb b�tyj�t id�zn�… „nem v�mp�rhoz m�lt� az �rzelg�ss�g.”

- �g�rd meg Allen.

Allen felkapta fej�t, �s b�tyja szem�be n�zett.

- �g�rd meg, hogy nem b�ntod! - ny�jtotta a kez�t �ccse fel�.

A fiatalabb m�g sok�ig n�zte a fel� ny�jtott kezet, de egy kis haboz�s m�lva elfogadta.

- �g�rem - mondta csendesen.

Daisy sok�ig fontolgatta, hogy mit tesz, v�g�l a bar�tn�j�n�l k�t�tt ki. Egy viharos vita robbant ki otthon, v�g�l s�rt�d�tten, �s s�rva elrohant onnan. Mikor Rose megl�tta a v�r�sre s�rt szemeit, r�gt�n felmentek a szob�j�ba, �s k�vetelte, hogy elmondja, mi t�rt�nt. Daisyt sem kellett sok�ig nyaggatni, mindent elmondott. Rose, nem tudott mit mondani, hiszen ez el�g komoly volt, ahhoz, hogy n�h�ny napos daccal elint�zze az �gyet.

- Mit csin�ljak Rose? - k�rdezte k�ts�gbeesve. - �n nem fogok hozz�menni… ink�bb meghalok.

- Jaj Daisy ne mondj ilyet! Meg fogjuk oldani, esk�sz�m, hogy nem fogom hagyni, hogy ilyen rossz sorsod legyen! - mosolygott r� bar�tn�j�re, aki kicsit k�telkedett benne, de abbahagyta a s�r�st.

- Hogy vannak a sebeid? - k�rdezte meg suttogva.

Daisy kibontotta a nyak�b�l a kend�t, �s elford�totta a fej�t, hogy jobban l�ssa. M�r csak k�t var pont l�tszott, ami el�t�tt a b�re sz�n�t�l.

- Rem�lem az�rt halv�nyulni fog.

- Persze, ha elt�nik a var, alig l�tszik majd valami.

Daisy meg�rintette a hegeket, �s r�gt�n bevillant neki Allen arca, amint mosolyog r�. Agy�ba m�r megfogalmaz�dott egy terv. Igaz neh�zkes lesz kivitelezni, de megpr�b�lja.

- Megvan!

Rose k�rd�n n�zett r�, �s v�rta, hogy Daisy beavassa, hogy mit fund�lt ki.

- K�pzeld… - f�szkel�d�tt egy kicsit a kanap�n, hogy k�nyelembe helyezze mag�t. - ma reggel bej�tt�nk a v�rosba Adammel, Maharethez. El�gg� untam magam, ez�rt elj�ttem. A f�utc�n belebotlottam Blakebe, �s megint zaklatni kezdett. �s… Allen… megmentett t�le - s�hajtott fel.

- Allen? - sz�k�lt �ssze Rose m�lyz�ld szeme. - Allen Ramen da Noir?

- Akarom mondani Lord Allen �s…

- V�rj csak… te beleest�l! – v�dolta meg hangosan.

- Dehogy… - tiltakozott hevesen. - ink�bb hallgass v�gig… Azt mondta, hogy meg fogja akad�lyozni, ha kell, hogy hozz�menjek Blakehez. Sz�val csak meg kell k�rnem, �s Blake rep�lhet, ahova akar!

- Daisy… hogy k�rn�d meg? A birtok kapuj�ig sem engedn�nek, nem hogy besz�lhetn�l vele!

- De le szokott j�rni a v�rosba. Tal�n ha reggel megint kint leszek a f�utc�n, akkor �sszefuthatok vele �s…

- Daisy, �s mit mondan�l neki? K�rem, akad�lyozza meg az esk�v�m? – k�rdezte cinikusan.

- Igen! - telt meg megint k�nnyel a szeme - meg kell pr�b�lnom!

- Daisy, ne csin�lj, magadb�l h�ly�t!

M�r j�l bes�t�tedett, mikor elb�cs�ztak, �s Daisy elindult haza. Ism�t csak a hold vil�g�totta meg a l�pteit. Most sokkal gyorsabban szedte a l�bait, de nem �rezte furcs�n mag�t. Nyugalom t�lt�tte ki az eg�sz l�ny�t. Let�rt a f�utc�r�l, �s most egy keskenyebb �ton haladt v�gig.

- Allen… m�r azt hittem soha t�bbet nem j�ssz el. Az ap�m t�rgyal�son van, menj�nk fel hozz�m!

Daisy megtorpant, �s tov�bb hallgat�zott. De ezut�n semmi hang nem j�tt, ez�rt kilesett a sarok m�g�l. Flor Backwish �llt ott, egy f�rfi nyak�ba kapaszkodva, mik�zben azon �gyk�d�tt, hogyan tudna min�l jobban hozz�simulni. Daisy valahogy furcs�n �rezte mag�t, mikor a f�rfi �s a n� sz�ja egym�sra tal�lt, �s szenved�lyes csat�ba kezdtek.

Daisy eltolta mag�t a falt�l, �s let�rten ment tov�bb. Lopakodva szedte a l�bait, �s egyre csak a l�tottakon j�rt az esze. Szemeit elhom�lyos�tott�k a k�nnyek, �s futni kezdett.

Mi�rt pont Flor? Gy�l�li azt a l�nyt, �s pont �? Hiszen az, csak egy k�pmutat�, p�nz�hes n�szem�ly, aki b�rmit megtenne, hogy min�l fentebb ker�lj�n. M�g el is adn� mag�t… vagy m�r meg is tette.

Kifordult egy sik�torb�l, �s nem igaz�n figyelt maga k�r�l. Csak rohant, �s az sem �rdekelte, hogy eleredt az es�. Pocsoly�b�l, pocsoly�ba futott, �szre sem vette, hogy m�r t�rdig el�zott a szokny�ja.

A Fekete szarv kocsm�b�l hangos kiab�l�sok, �s zene sz�r�d�tt ki a keskeny utc�ra. Daisynek m�r nem lett volna ideje, ahhoz, hogy visszaforduljon, vagy hogy elrohanjon el�tte. Pont abban a pillanatban, mikor az ajt�val szembe �rt, kicsap�dott, �s Gareth l�pett ki rajta, k�t n�vel az oldal�n.

Az egyiknek aranysz�ke, g�nd�r f�rtjei, az arc�ba hullottak, ugyan�gy a m�siknak is, csak vil�gosbarna sz�nben. Mind a kett� vastagon kicicom�zva s�gott bujas�gokat a f�rfi f�l�be, aki l�that�an nagyon �r�lt ennek. Daisy hirtelen azt sem tudta mit csin�ljon. Csak dermedten �llt az �t k�zep�n, �s nem, mert mozdulni.

Gareth aj�nlatai egyre s�r�bbek, �s fenyeget�bbek. Nem csak az volt, hogy nem szerette, f�lt is t�le.

�sszeszedve b�tors�g�t, l�pett volna el�re, de Gareth pont akkor vette �szre. Arc�r�l lehervadt a vigyor, �s elk�ldte a k�t n�t, akik kicsit hisztizve, de elvonultak. Sok�ig csak �lltak, �s egym�st b�mult�k.

- Daisy, egyetlen szerelmem - t�rta ki mind k�t karj�t a f�rfi. Nagy l�ptekkel el�reindult. Daisy azon nyomban fut�snak eredt. Az es� m�g mindig esett, �s egyre jobban er�s�d�tt. A l�ny alig tehetett meg m�tereket, r�gt�n megragadta valami h�tulr�l, �s megford�totta.

- Engedj el! - ki�ltotta a f�rfi arc�ba.

A m�sik, mint ha meg sem hallotta volna, cs�fosan elvigyorodott.

- T�bbet nem!

Maga fel� r�ntotta, �s el�g k�zel is ker�lt az arca a l�ny�hoz, de az j�l s�pcsonton r�gta. Gareth felord�tott, �s egy pillanatra el is engedte Daisyt, de vill�mgyorsan ism�t elkapta.

- Hagyj m�r b�k�n, te szem�t! - fakadt ki Daisy.

Gareth meglend�tette a karj�t, �s hatalmas pofont kevert le a l�nynak, aki abban a pillanatban �ssze is esett. Ny�gd�cselve pr�b�lt fel�lni, de az m�r meghaladta az erej�t. A sz�ja sz�le v�rezni kezdett, szemeibe pedig es�cseppek hullottak, amit hunyorogva pr�b�lt megakad�lyozni. A h�t�n fek�dve nagyon t�r�kenynek l�tszott �gy, hogy a haja csupa s�r volt, �s arca is egyre jobban bedagadt. De ez nem hatotta meg Garethet… s�t.

Daisy k�t oldal�n, t�rdre vetette mag�t, �s a kezein megt�maszkodva, a feje mellett, a f�l�ig hajolt.

- Ugye tudod, hogy nagyon felizgatsz, ak�rh�nyszor a k�zelemben vagy? – lehelte a nyak�ba.

Daisy csak tiltakoz�lag elford�totta a fej�t. H�nyingere lett, amikor megcsapta az alkohol �s az izzadts�g kever�k�nek a szaga. Semmi k�ts�g, Gareth holt r�szeg volt. De a l�ny tudta, hogy nem sok v�lasztja el a j�zan �s a r�szeg k�z�tti �nj�t a pia.

Gareth �jra a t�rd�re �llt, �s az �v�vel kezdett el babr�lni. Daisyben m�g a v�r is megfagyott, �s r�gt�n rugdol�zni kezdett. N�gyk�zl�bra �llt, s k�ts�gbeesetten pr�b�lt min�l messzebbre menni ett�l az �r�ltt�l. Gareth megfogta a l�bait, �gy � �jra hasra esett. A kezeit a feje f�l�tt lefogta, �s maga fel� ford�totta. Daisy m�r k�ny�rg�tt, de ez mit sem v�ltoztatott fogvatart�j�n. A f�rfi kezei felsiklottak a l�b�n, mire � ism�t mocorogni pr�b�lt alatta, de nem b�rta el a m�sik s�ly�t.

- Fejezd be, vagy m�gegyet kapsz! Annak a rohadt v�mp�rnak odaadtad magad, akkor nekem m�r’ nem? - ki�ltotta az arc�ba.

- De �n nem!

Gareth torkon ragadta, �s let�pte r�la a kend�t. �gy megl�thatta a k�t fognyomot.

- M�g nem mi? Ne hazudj nekem, te kis szuka!

Lehajolt �s er�szakkal a sz�j�ra tapasztotta a saj�tj�t, mik�zben a keze, a gombokat kezdte kioldani. Daisy szemeib�l, k�nnycseppek t�rtek el�.

Allen v�gig l�tta, hogy mi t�rt�nik, de a b�tyj�nak meg�g�rte, hogy nem zavarja t�bbet a l�nyt. El�gg� el volt borulva az agya, de m�g visszatartotta tombol� �nj�t. Az �rny�kban megb�jva k�vette Daisyt, mert mikor a l�ny kilesett a sarok m�g�l, � abban a pillanatban �szrevette, �s otthagyta Flort. L�tta mag�t k�v�lr�l, ahogy szemei csak �gy meg-megvillannak, mint viharban a vill�m. �k�lbeszor�tott kezei, m�r feh�rre v�ltoztak, �s a kiss� gyorsan megn�tt karmai belev�jnak a b�r�be. Nyugtatta mag�t, hogy ez nem az � dolga, de mikor megl�tta a l�ny k�nnyeit, m�r nem b�rta visszafogni mag�t.

- Meg�l�m azt a rohad�kot - indult el a f�rfi fel�.