Daisy r�gott egyet, mikor Gareth m�r a f�z� tetej�n motoszk�lt. A zsin�rt kih�zta, �gy m�r nem kellett volna sok, hogy felt�ruljon a f�rfi el�tt, az eg�sz fels�teste. Zokogva fek�dt t�tlen�l, hiszen moccanni sem b�rt. Leveg�t is alig kapott, mert a f�rfinak el�g nagy s�lya volt az �v�hez k�pest.

Gareth abbahagyta a f�z�vel val� sz�rakoz�st, mert sehogysem tudta leszedni a l�nyr�l. Ink�bb lentebb cs�szott, �s a l�ny l�bait sz�tfesz�tve megpr�b�lt k�z�j�k ker�lni, de hirtelen valami h�trar�ntotta. � felpattant, �s ny�lt volna a kardj��rt, ami az oldal�hoz volt er�s�tve, de f�lelmetes gyorsas�ggal, megel�zte a m�sik, �s a tork�hoz szegezte a saj�tj�t. A Hold f�nye megcsillant a kardon.

Nem l�tta ellenfele arc�t, de r�gt�n tudta, hogy ki �ll vele szemben, hiszen a k�lsej�r�l r�gt�n felismerte, r�ad�sul rengeteg pletyka terjeng a Noir csal�d, v�v�si k�pess�geir�l.

 - A kis Noir ha nem t�vedek…- mondta g�nyosan.

- Blake… mi a f�szkes francot csin�l maga? - emelte meg a hangj�t.

Az es� patakokban folyt Allen haj�r�l a v�ll�ra, hogy azt�n onnan egyre lentebb, el�ztassa az eg�sz ruh�zat�t. Gy�l�lettel n�zte az el�tte d�l�ng�l� f�rfit. Gareth el�kapta a saj�t kardj�t is, �s Allen�t f�lretolva, nekirontott a f�rfinak.

Allen k�nnyed mozdulattal f�lre�llt, de meg is b�nta, mert m�g�tte Daisy volt, aki m�g mindig a f�ld�n �lve pr�b�lta kapkodva �sszeszedni mag�t, Gareth meg pont fel� tartott. Visszar�ntotta a v�ll�n�l fogva, �s mikor az fel� fordult, minden erej�t beleadta az �t�sbe, ami a m�sik arc�ban landolt. A f�rfi, ak�r egy �lettelen fadarab, kiter�lt az �ttesten, �s apr�kat r�zk�dva halkan k�romkodni kezdett, Allennek pedig m�r a nem �l� �seit is mind leszidta.

Allen Daisyhez s�t�lt, �s leguggolt mell�, majd lev�ve mag�r�l a fekete k�penyt, a l�nyra bor�totta. � h�l�san mosolygott fel r�, k�nnyei k�zt.

- Kurva v�mp�r… - ny�gte Gareth, mik�zben m�r siker�lt n�gyk�zl�bra t�maszkodnia. R�h�gni kezdett, �s Daisyre n�zett. - Nem �rtem… hogy, hogy lehetsz ennyire h�lye ty�k, hogy nem ismered fel azt, aki majdnem meg�lt - r�h�g�tt tov�bb.

Daisy Allenre meredt, majd egyre jobban kezdte elvesz�teni a sz�n�t. Allen is csak a l�nyt n�zte, �s tudta hogy most nagy bajban van. De az a barom a h�ta m�g�tt, honnan tudja, hogy � v�mp�r?

- Leesett m�r Daisy? - r�h�gte megint. A kardja ut�n ny�lt, de egy l�b a kez�re taposott.

- Igen leesett neki - morogta Allen, majd oldalbar�gta, �gy � megint a f�ldre ker�lt, de m�r egy ujja sem mozdult. Az es� m�r csak csepergett, szinte m�r nem is esett. A hold �jra el�bukkant a felh�k m�g�l.

A f�rfi nagy leveg�t vett, �s megfordult, hogy r�n�zzen a l�nyra. Fel� l�pett egyet, de a l�ny felpattant.

- Ne j�jj�n k�zelebb! - ki�ltott r� remeg� hangon. A k�penyt, amit kapott, maga k�r� csavarta, �s h�tr�lt.

- Nem fogom b�ntani - mondta halkan.

Daisy hiszt�rikusan felnevetett, �s hitetlen�l b�mult r�.

- H�t persze hogy nem.

Allen k�zel�tett hozz�, de a l�ny egyre hangosabban mondta, hogy �lljon meg. A mellett�k tornyosul� �p�letek ablakai m�g�l, f�ny sz�r�d�tt ki. Egyre t�bb �s t�bbn�l. Az emberek fel�brednek Daisy hangja miatt.

- Maradjon m�r cs�ndben, fel�breszt mindenkit!

- Nem �rdekel! - kiab�lta, �s m�g jobban h�tr�lt.

Allen arc�ra hirtelen �rny�k borult, von�sai megkem�nyedtek. „Bocs�ss meg Matt.”

Daisy szemei el�l elt�nt a f�rfi, halv�ny f�stszer� k�pz�dm�nyt hagyva maga ut�n majd a nyak�n �rezte meg a kezeit. Hirtelen felt�nt el�tte az egy h�napja t�rt�nt eset. Akkor is esett az es�. Egy f�rfi… Allen… Megfogja, nem engedi… fogak… �les f�jdalom.

Az ujjai gyeng�den meg�rintett�k a sebeit �s Daisy megrezzent. Szeretne sikoltani, de nem j�n ki hang a tork�n. A meglepet�st�l? Vagy, mert most… biztons�gban �rzi mag�t? Megr�zta a fej�t.

Ez nem norm�lis dolog. Itt �ll az �jszaka kell�s k�zep�n egy f�rfival, aki a kezeit a nyak�n tartja, de m�gis. A sz�ve ellen harcolt, ezt � is tudta. Megfordult volna, de Allen egy ponthoz szor�totta mutat�ujjait a nyak�n�l, �s minden els�t�t�lt el�tte.

Allen k�nnyed�n elkapta az elernyedt testet, majd karjaiba kapva, kis�t�lt a v�rosb�l. Ott felpattant a lov�ra a l�nnyal egy�tt, majd hazav�gt�zott.

- Allen… te mi a… meg�g�rted! - halkult el Matt, mikor megl�tta, hogy kit is tart �ccse, a karjaiban.

- Nem csin�ltam vele semmit! - v�dekezett a fiatalabbik.

- H�t persze, az�rt van feldagadva az arca, felcsattanva az ajka, �s ez�rt van, majdnem meztelen�l, �s persze ez�rt tiszta s�r!

- Ha tudni akarod, �n mentettem meg! - adta �t a l�nyt, mintha az, csak egy csomag lenne. Matthew meglepet�s�ben majdnem elejtette, de m�g idej�ben meg tudta tartani.

- Mi? - v�gott �rtetlen k�pet.

- Az a rohadt Blake! - r�gott bele az asztal l�b�ba. A tetej�r�l le is esett n�h�ny poh�r, de nem �rdekelte. - azt hittem, ott �l�m meg helyben, de csak miatta fogtam vissza magam! - mutatott r� a m�g mindig eszm�letlen l�nyra. Matt m�g soha nem l�tta az �cs�t �gy kiborulva. - Az a k�cs�g szarh�zi majdnem ott az utca kell�s k�zep�n… - megtorpant. - SZ�TR�GOM A SEGG�T! - indult el �jra. Besz�de m�r ordib�l�ss� fajult. - hogy merte egy�ltal�n meg�rinteni? Megmondtam neki, hogy t�bbet, m�g csak hozz� se sz�ljon… - �rj�ng�tt, de tudta hogy halkabbra k�ne fognia mag�t, de ahhoz, t�ls�gosan m�rges volt.

Matt csak a fej�vel k�vette, ahogy testv�re oda-vissza menetel a kandall� �s az ajt� k�z�tt. A l�nyra n�zett �s csak ennyit mondott.

- Megyek, fel�bresztem Lussiet, hogy… na az�rt nem nek�nk k�ne… sz�val �rted… ne mi fektess�k m�r le, persze seg�t�nk, de ne mi vetk�ztess�k le… Addig maradj mellette - Matt lefektette a kanap�ra Daisyt, majd kisietett a szob�b�l.

Allen meg�llt, �s oldalraford�tva a fej�t r�n�zett a l�nyra. Odas�t�lt, mik�zben felvett az asztalr�l egy �veg bort, �s megh�zta. A kanap�hoz s�t�lt, �s len�zett az alv� n�re. Pillant�sa a sz�j�n l�v� sebre esett, �s valami lelkiismeret furdal�s f�le ker�lgette meg. Ha hamarabb megy, nem lenne most ilyen �llapotban. �s tal�n a l�ny sem tudja meg, hogy ki is � val�j�ban. Mi�rt borult ki ennyire? �s mi�rt nem tudta visszafogni mag�t, mikor megl�tta, hogy s�r? Mi�rt akarja minden�ron, ha m�g akaratlanul is, de megv�deni minden bajt�l? Mi�rt… mi�rt f�rk�z�tt a b�re al�?

Mikor el�g szerencs�tlen m�don megismerkedett vele, az els� pillanatt�l fogva, valami �rdekl�d�s, �s birtokl�si v�gy fogta el a l�ny ir�nt. Megmagyar�zhatatlan dolog ez, de m�gis igaz. Hiszen mi�rt tartan� saj�tj�nak, ha m�g egyszer sem besz�lt vele. Val�j�ban el�g ritk�n besz�ltek egym�ssal, mert ink�bb a tettek nyomtak a latban. Rengeteg dolgot csin�lt m�r vele, �s m�gis itt van, �s �l, m�g ha eszm�letlen�l is ebben a pillanatban. M�s l�ny m�r r�g rettegve tov�bb �llt volna, vagy m�r � �lte volna meg. De m�r soha t�bb� nem fog hozz� ny�lni, semmilyen form�ban. Hiszen meg�g�rte. �s amit Mattnek vagy Lussienek �g�rt meg, azt betartja.

A lehet�s�g megvolt, de nem �lt vele. De ha jobban belegondol, nem az � hib�ja. � �pp azon volt, hogy a l�nyt egy m�sik „vil�gba” k�ldje, csak h�t… megzavart�k. �s ha m�g jobban mag�ba n�z, akkor… mag�t�l is meg�llt volna azon az �jszak�n… nem �lte volna meg teljesen, mert… t�l j� volt ahhoz, hogy egy, egyszeri alkalom ut�n eldobja, ak�r csak egy kifogyott cukros zacsk�t.

- Mi t�rt�nt? - nyitott be a h�ga. B�jos arc�ra, most f�radts�g, �s aggodalom �lt ki. Odaszaladt Daisyhez, �s let�rdelt mell�. V�kony kez�t, a l�ny homlok�ra tette, majd az arc�t is megvizsg�lta. Megcs�v�lta a fej�t �s rosszall�an Allenre n�zett. - hogy volt�l k�pes…

- Nem � volt! - szak�totta f�lbe Matt, mert m�r l�tta, hogy Allennek nem kell sok, �s megint �v�lt�zni kezd. Megfogva �ccse karj�t, egy fotelbe nyomta, �s keresztbetett karokkal fi�testv�re mell� �llt.

- Rendbe j�n holnapra? - k�rdezte szigor� arccal. - Nem szeretn�m, ha Henry vagy ak�r a sz�leink megtudn�k, hogy ember j�rt a kast�lyban.

 - Persze, fel fog kelni… csak azt nem tudom, hogy lelkileg, hogy fogja elviselni ezt a dolgot, mert nem hiszem, hogy… szabad akarat�b�l hozt�k ide - n�zett r� k�rd�n Allenre. A k�rdezett morcosan elford�totta a fej�t, �s a t�zet kezdte el b�mulni.

- El kellett valahogy n�m�tanom m�r felverte a f�l v�rost.

- Ez �rthet�… de vigy�k innen, nehogy benyisson valaki - javasolta Matt.

- Igen az j� lenne - �rtett egyet a h�guk. - Allen… szerintem hozz�d kellene vinni, mert… ha azt hiszik, hogy alszol, akkor nem mernek bemenni hozz�d.

- Persze kiv�tel titeket - mondta cinikusan. - az �ppen el�g, nem?

- De mi tudunk r�la… �s �n am�gy sem szoktam bemenni hozz�d, ha alszol! - v�dte meg mag�t Lussie.

- De ott van Luigi, aki tegnap �gy vert fel, meg persze a dr�ga Henry �lords�ga, akinek egy fal sem akad�ly, nem hogy egy ajt�.

- Henryt majd t�vol tartjuk - nyugtatta Matt. - ha kell, megk�t�z�m, �s felviszem a padl�sra.

Ezen, mindh�rman felnevettek. Allen fel�llt, �s a kanap�hoz l�pett.

- Felviszem, addig �ssetek le minden erre j�r�t!

- �r�mmel, am�gy is r�gen verekedtem - csapott �k�llel a tenyer�be a legid�sebbik k�z�l�k.

- Nem lehetne diplomatikusan megoldani a helyzetet? - k�rdezte cs�ndesen Lussie.

Matt �gy csin�lt, mint aki j�l megfontolja a v�laszt, majd egy vigyorral �sszeborzolta h�ga, �jfekete, der�kig �r� haj�t.

- Nem.

Matt �s Lussie, ahogy eltervezt�k el�re mentek, �s egy teremtett l�lekkel sem tal�lkoztak. Allen karj�ban Daisyvel pr�b�lt a lehet� leghalkabban v�gig menni minden folyos�n, ami a szob�j�hoz vezetett. �s siker�lt is.

Bement a kicsinek nem �ppen mondhat� helyis�gbe, �s �vatosan r�fektette a l�nyt, a szob�t ural�, baldachinos �gyra. A p�rn�k �s a takar� fekete szat�nb�l voltak, amir�l tomp�n visszaver�d�tt a kandall�ban lobog� t�z f�nye. Az �gyat k�r�l�lel� f�tyol f�gg�ny, szint�n fekete volt, �s m�g sz�mos b�tor vagy kieg�sz�t�. A hatalmas ablakokat is f�ldig �r�, fekete, rojtos alj� f�gg�ny takarta el. A sz�nyeg, amely a kandall� el�tt ter�lt el, fekete, v�rv�r�s volt, sz�gletes r�zs�kkal d�sz�tve.

Szerette ezt a k�t sz�nt. �s nem panaszkodhatott, mert j�l is �llt neki. Azok a n�k is megmondt�k, akik csak fut�kalandok voltak, egy-egy mag�nyos �jszak�ra. Az �lt�zk�d�se is, vagy fekete feket�vel, vagy n�ha fekete a v�r�ssel.

Meggy�jtott egy gyerty�t, majd az �gy melletti �jjeliszekr�nyre tette. A l�ny haja, b�re, �s a szob�ja, �les kontrasztot alkotott, de nagyon tetszett ez Allennek. Tal�n t�ls�gosan is. M�r a miatt el�nt�tte a forr�s�g, hogy a l�nyt az �gy�ban l�tta. Mennyi mindent tudna csin�lni vele, ha hagyn�k �t, meg persze ha Daisy is hagyn�, de ennek el�g kev�s es�lye volt.

- Itt is vagyok - szak�totta f�lbe gondolatmenet�t a h�ga. Kez�ben n�h�ny dologgal bentebb j�tt a szob�ba, �s b�tyj�ra meredt.

- Mit forgatsz a fejedben? - k�rdezte ny�ltan.

- Sz�llj m�r le r�lam! - h�borodott fel Allen. A kandall� el�tti karossz�khez ment, �s belevetette mag�t. A l�b�n�l v�rakoz� konyakos�veg ut�n ny�lt, �s felbontotta.

- H�, ne idd le magad, mert m�g besz�lni akarok veled! - sz�lt r� er�lyesen Lussie.

- Majd holnap - mondta hanyagul, �s inni kezdte.

- Ma! - vette ki a kez�b�l az �veget, �s lecsapta az �jjeliszekr�nyre.

Allen fels�hajtott, majd elny�lt a sz�kben. Szemeire �lmoss�g t�rt, �s lassan egyre lentebb csuk�dtak, m�g v�g�l elnyomta az �lom.

Lussie el�sz�r lemosta Daisy arc�t, majd bekente gy�gyn�v�nyb�l k�sz�lt ken�ccsel, hogy lentebb vigye a duzzanatot. A sz�j�ra is hasonl� szert rakott. Nem akarta fel�breszteni Allent sem hogy seg�tsen Daisyvel, ez�rt a l�nyt csak �t�lt�ztette egy h�l�ingbe az �v�i k�z�l. A haj�t �tf�s�lte, de majd reggel ki kellesz mosni, mert el�g s�ros volt.

Egy f�l �r�val k�s�bb betakarta Allent egy pl�ddel, �sszeszedte a dolgait, �s elhagyta a szob�t.