Allen el�g nehezen �bredt, �s tudta, hogy az id� m�r el�g k�s�re j�rhat. A t�bbiek m�r biztosan megreggeliztek. Most m�r csak arra kell vigy�znia, hogy senki ne j�jj�n be a szob�j�ba, addig, am�g Daisy… feln�zett az �gyra, majd meglep�dve vette �szre, hogy abban m�r nem fekszik senki. H�t persze. Mi�rt is v�rt�k volna meg, am�g fel�bred, hogy elmagyar�zhassa a l�nynak a dolgot, �s hogy ne egy ragadoz�nak n�zze ezut�n.

A szob�ra j�t�kony s�t�t borult, �gy j�l �rezhette mag�t. Kiny�jtotta l�bait, �s kezeit is a magasba emelte. �s�tott egyet, �s ledobva mag�r�l a pl�det, amit az �jjel minden bizonnyal a h�ga ter�tett r�, fel�llt.

Valaki elr�ntotta a f�gg�ny�ket az ablak el�l, �s a hirtelen t�madt vil�goss�gban, azt hitte, megvakul. Felszisszent, arca el� kapta a kezeit, �s megt�ntorodott.

- Luigi! - ki�ltott fel. - Ez�rt meghalsz!

Nem v�laszolt senki. Csak a nagy cs�nd �lelte k�r�l. Ilyenkor az �ccse m�r r�g fetrengett volna a r�h�g�st�l. Valami nem stimmelt, de ha nem Luigi, akkor ki lehetett az? Egy ajt�kilincs nyikorg�st hallott a h�ta m�g�l.

- �gyes csel - morogta maga el�, �s a kij�rt fel� fordulva, a „b�n�s” ut�n ny�lt. Daisyt f�ls�rt� sik�t�s k�zepette felkapta a v�ll�ra, �s az �gyra dobta, majd, fel� m�szott, �s egyik kez�vel befogta a sz�j�t, a m�sikkal meg az �t�sre lend�l� kez�t. A l�bait maga al� szor�totta, �s csak annyira nehezedett r�, hogy ne b�rjon megmozdulni. Az�rt � nem annyira �llat, hogy teljes s�ly�val r�nehezedjen, mint Gareth.

- Vak�tsuk meg a v�mp�rt mi? - k�rdezte, de m�r fele sem volt annyira m�rges, mint amilyennek mutatta mag�t. Elismerte, hogy t�nyleg j� h�z�s volt.

- Ha meg�g�ri, hogy nem sik�t, elengedem! - alkudozott Allen, �s �rezte, hogy a l�ny ellen�ll�sa egy kicsit megt�rik. �vatosan lefejtette a sz�j�r�l az ujjait, �s lassan felemelte. – �gyes kisl�ny.

Daisy olyan tekintettel n�zett fel a f�rfira, hogy att�l m�g egy tigris is megfutamodott volna, de nem �gy Allen. Allen �llta a tekintet�t, �s �lvezte, hogy elmer�lhet a m�lybarna szemekben.

- Mit akar? - szegezte neki a k�rd�st.

- Semmit…- v�laszolt csendesen. - megreggelizhet, �s megf�r�dhet itt, ha gondolja, azt�n majd el is mehet, de err�l nem szabad tudniuk a sz�leimnek, sem pedig az embereknek. Ha ezt nem tartja be, akkor fogok tenni mag�val valamit, �s szerintem az a valami nem lesz �ny�re. Megegyezt�nk?

Daisy hevesen b�logatott, �s tov�bbra is csak n�zte Allent.

- Hogy �rzi mag�t? - k�rdezte megint a f�rfi.

- Jobban, ha nem �lne rajtam! - a hangja �gy v�gott, mint a k�s. Teh�t most ellens�geskedik. H�t j�, legyen.

- De nekem most �gy j�.

- Mag�nak, de nem nekem.

- Az, m�r nem az �n probl�m�m - vigyorogta el mag�t.

Daisy nagy leveg�t vett, �s f�lren�zett. Szemeiben hirtelen szomor�s�g k�lt�z�tt. Ez m�r nem tetszett Allennek. Jobban szerette, ha vid�ms�g, dac, vagy ak�r v�gy csillog a szem�ben, de ha szomor�s�g, azt m�r nem vette be a gyomra.

- Mi a baj? - k�rdezte halkan.

- Maguk, f�rfiak! Maguk a baj! �gy haszn�lnak ki, ahogy j�l esik �n�knek, �s nem �rdekli az sem, ha megb�ntanak m�sokat. �tg�zolnak rajtam, �s az sem okoz gondot, hogy az �jszaka kell�s k�zep�n, megt�madjanak! - ny�gte ki, k�t k�nnycsepp k�z�tt. - Mi�rt teszik ezt velem? �rtottam �n valaha is �n�knek?

- Nem…- hajtotta le a fej�t, �s elengedte a l�ny kezeit, de azok meg sem mozdultak. - �s nagyon sajn�lom, ami t�rt�nt… t�bbet nem fordul el�.

- �s ezt higgyem is el egy v�mp�rnak? - k�rdezett vissza megvet�en.

Allennek elkomorult a tekintete, �s szinte kereszt�l f�rta a l�ny�t, mikor felpillantott r�.

- Meg�g�rtem… �s amit meg�g�rtem a b�ty�mnak, azt be is tartom, ha kell az �letem �r�n is - suttogta.

Daisy megszeppent, de az ellens�gesked�st, akkor sem oszlatta fel. Allen t�nyleg ennyire k�t�dne ahhoz, amit kimond? Akkor t�nyleg megakad�lyozn� azt is, amit Blake- el kapcsolatban mondott? De � nem a testv�re, �s m�g csak nem is egy rokona. Mi�rt tartan� be a szav�t, ha semmi haszna bel�le?

- �s mi lesz Blake-el? � tudja hogy �n v�mp�r. �s most hogy megt�madta, nem hiszem, hogy belenyugodna a veres�gbe.

- Az, az �n dolgom.

- Az eny�m is… mivel a jegyesem. - mondta keser�s�ggel teli szavakkal.

- Mi? - sz�k�lt �ssze Allen szeme. - A jegyese?

Daisy nem v�laszolt, �s a f�rfi tudta, hogy most az el�re el�tkozott h�zas�let�re gondol, amit a szadista Blake mellett kell let�ltenie. Nem lehet, hogy hozz�menjen. Az t�l kegyetlen csap�s lenne a l�nyra. Mit tehetne, amivel megakad�lyozhatn�?

- Nyolc �vvel id�sebb n�lam - t�rte meg csendet Daisy. - �s minden szabad idej�t a kocsm�ban t�lti, a szeret�i k�r�ben. Sokszor volt m�r, hogy… vert meg n�ket, mert nem teljes�tett�k azt, amit k�rt t�l�k, b�rmir�l is legyen sz� - k�ts�gbeesetten n�zett fel Allenre. - ezt tegnap l�thatta is… annyira f�lek - halkult el.

- Ha ez kiengeszteli, meg fogom akad�lyozni, hogy hozz�menjen. Rem�lem, ez�rt majd meg tudja bocs�tani, mindazt, amit elk�vettem maga ellen.

- Megtenn�? - csillogott fel a rem�ny szikr�ja a l�ny szemeiben.

Allen b�lintott egyet.

- �g�rem - suttogta, �s a fej�t egyre lentebb hajtotta. Tekintet v�gigp�szt�zta a l�ny nyak�t, majd egyre lentebb v�ndorolt, v�g�l meg�llapodott a mellein, amik a feh�r, finom anyag alatt egyre gyorsabban emelkedtek �s s�llyedtek. Arcuk k�z�tt egyre cs�kkent a t�vols�g, m�g m�r csak n�h�ny centi maradt h�tra. Daisy gyomra m�r a sokadik bukfencet j�rta, �s behunyva szemeit, v�rta, hogy Allen l�pjen. Lehelete s�rolta a l�ny arc�t.

- Allen!

Allen �gy �lt fel, mintha a t�z �gette volna meg. Daisy tejesen elpirult, �s m�g legyezni sem tudta mag�t, vagy eltakarni. Luigi t�tott sz�jjal csapta be maga m�g�tt az ajt�t, �s az �gy mell� ugorva hangos ujjong�sba kezdett. Moh�n felcsillantak a szemei, �s megnyalta az ajk�t.

- Ugye �n is kaphatok?

- Mi? - kapta maga el� kezeit Daisy.

- Csak folytass�tok, ne is zavartass�tok magatokat, mintha itt sem lenn�k! - hadarta el a fi�, mik�zben egy sz�k�rt szaladt, letette az �gy mell�, �s lehuppant r�, majd �gy �lt ott, mint aki k�v�ncsian v�rja, hogy mit adnak el� a sz�n�szek.

Allen �gy n�zett r�, mint akit�l nem r�g vett�k el a j�t�k�t… �lni lenne k�pes �rte!

- Most mi van? - k�rdezte �rtetlen�l. - jaj Allen ne csin�ld m�r! K�rlek, had n�zzem v�gig!

- M-mit n�zzen v�gig? - dadogta Daisy.

- H�t a pik�ns kis hanc�roz�sotokat! - ha Daisy eddig nem volt v�r�s, akkor most egy f�tt r�khoz hasonl�tott. Zavartan pillantott fel Allenre, aki nagy meglepet�s�re, egy kicsit zavarba j�tt, de az�rt nem vitte t�lz�sba.

- Luigi, ne akarj egy torony z�szl�ja lenni, ok�? - morogta v�szesen.

Daisy �sszeszor�totta szemeit, �s kez�be temette arc�t. „Lehet enn�l rosszabb?”

Ism�t kiny�lt az ajt�, �s Matt l�pett be rajta. Amint megl�tta, hogy Daisy az �gyon, hanyatt fekszik, Allen felette, Luigi meg �l, �s �ket n�zi, el�sz�r nevethetn�kje t�madt, majd elborult az agya.

- Allen! - zengte el mag�t. - Ugye nem, bemutat�t tartasz ennek? - mutatott r� kis�ccs�re.

- Nem! - ugrott le Allen a l�nyr�l, majd � is fel�lt, hogy eltakarhassa mag�t valamivel.

- Akkor, hogy ker�lt�l r�? - ord�tozott vele.

- Ne kiab�lj velem ok�? - h�zta ki mag�t, �gy egy magass�gba ker�lt vele.

- �gy kiab�lok, ahogy nekem j�l esik. Meg�g�rted, hogy nem ny�lsz hozz�!

- Nem ny�lt hozz� - mondta cs�ggedten Luigi. - pedig olyan j� lett volna - s�hajtott fel. - h� sz�ke cica, �tmegy�nk hozz�m? - k�rdezte Daisyt�l kaj�n vigyorral az arc�n.

Egy pofon Daisyt�l, c�mzett Luigi. Egy h�tulr�l �rkez�, csattan�s fejcsap�s, Matt-t�l.

- �u… ezt mi�rt kaptam?

- Nem el�g vil�gos? - k�rdezte egy �t�dik hang. Mindenki az ir�ny�ba fordult, �s egy m�rges tekintettel tal�lta szembe mag�t. Lussie keresztbefont karokkal �llt, �s m�rt v�gig mindenkit, kiv�ve Daisyt.

- T�n�s kifele, minden f�rfitagnak!

Matt �s Luigi, gyorsan az ajt�ra vetett�k magukat, de Allen nem mozdult. Tudt�k, hogyha h�guk d�hbe gurul, akkor fel�r a m�rges anyjukkal.

- Ez az �n szob�m! - vonta meg a v�ll�t Allen.

- Allen Ramen da Noir!!! Azt mondtam kifel�! - toporz�kolt Lussie. Kez�vel az ajt�ra mutatott, m�g a m�sikat cs�p�re v�gta.

Allen hirtelen m�g a nem l�tez� f�l�t, �s fark�t is beh�zta, majd elsunnyogott h�ga mellett, �s kiment.

Daisy is csak a szemeit tudta kikerek�teni, annyira meglep�d�tt, hogy hogyan tudta egyetlen fiatal l�ny, ki�zni n�la id�sebb k�t b�tyj�t, �s �ccs�t. Lussie megfordult, �s m�r nyoma sem volt az el�bbi ”�lnitudn�k” arckifejez�snek. Hely�be sug�rz� mosollyal, Daisyhez l�pett, �s megk�rdezte.

- Jobban vagy?

- Igen, sokkal… �s k�sz�n�m.

- Ne nekem k�sz�nd, hanem Allennek. � hozott haza. 

Daisy megf�rd�tt, majd megreggelizett, amit Lussie hozott fel. Daisy nem b�rt �gy enni, hogy k�zben a m�sik figyelte, �gy egy�tt k�lt�tt�k el az eg�szet. B�r Lussie kevesebbet evett, menteget�zve, hogy � ezzel nem s�r�n szokott �lni. Daisyt nem igaz�n zavarta, hogy a l�ny v�mp�r. �gy besz�lt vele, mintha Rose-al besz�lt volna, �s kicsit furcs�llta, hogy nem olyan rideg, mint amilyennek kellene lennie.

- A sz�leim m�r sokszor megfeny�tettek emiatt. A legid�sebb b�ty�m szerint nem vagyok m�lt�, hogy v�mp�rnak nevezzenek. B�r engem jobban elfogad, mint Allent. �t azt�n v�gk�pp nagyon gy�l�li, de fogalmam sincs arr�l, hogy mit k�vethetett el - mondta

- Mi�rt baj az, ha egy v�mp�r, kedves az emberekkel? - k�rdezte �vatosan Daisy.

- H�t… most nem akarlak megb�ntani, de ti, emberek… a v�mp�rok kilencvenkilenc sz�zal�k�n�l, csak t�pl�l�knak sz�m�totok. J�magam, m�g soha nem �ltem embert, �s… - nyelt egyet - nem is �ll sz�nd�komban.

Daisy elnevette mag�t a l�ny savany� arckifejez�s�n. Be kellett vallania, hogy lehet, hogy kifogta a vil�g azon v�mp�rjait, akik embers�ges m�don tudtak b�nni az emberekkel. Persze ebben a csal�dban is vannak ez al�l kiv�telek, de az egyik m�r meg is b�nta, hogy „t�pl�l�knak” n�zte. De akkor sem �rtette, hogy mi�rt pont �. Tal�n lehet, hogy akkor azon az �jszak�n, pont � volt az, aki mag�nyosan csatangolt egy el�g eldugott helyen. Ez felfoghat� magyar�zat, b�r m�g szorulnak hozz� k�telyek. Mert h�t, London el�g nagy, v�ros. Lehetetlens�g, hogy csak � volt kint.

- Mond Lussie… ti, ha… „meg�lt�k” valakit… akkor… mi alapj�n v�lasztotok, hogy ki legyen az? Vagy v�lasztotok egy�ltal�n?

- Persze… vagyis �n m�g nem estem t�l ezen, de a b�ty�im mondt�k, hogy… mikor megl�tnak valakit, akkor r�gt�n tudj�k, hogy � lesz a k�vetkez�… ez egyfajta meg�rz�s. �s a v�mp�rok, vagyis tudom�som szerint egyre t�bb, �rz�s alapj�n v�lasztja ki az �ldozat�t. �s ha a v�lem�nyemet k�rdezed - nevetett fel halkan. - te m�r biztons�gban �rezheted magad.

- Biztons�gban? - lep�d�tt meg �szint�n a l�ny.

- Igen… azok, akik t�l�lnek egy v�mp�rt�mad�st, azokat nagyra becs�lik, m�g a v�mp�rok is. �s ha engem k�rdezel, a testv�reim t�ls�gosan… megkedveltek, hogy �rtani tudjanak neked, �s ez al�l �n sem vagyok kiv�tel - mosolygott r� - Persze az�rt Henryvel m�g vigy�zz.

- Henry?

- A legid�sebb b�ty�m - h�zta el a sz�j�t Lussie.

- �.

Daisy r�pillantott az el�tte �ll�, �r�ra, ami f�l tizenkett�t mutatott, majd felpattant.

- Most m�r t�nyleg ideje mennem.

Lussie is fel�llt, �s kicsit elszontyolodva, de megfogta a t�lc�t, �s az ajt�hoz s�t�lt. Kilesett az ajt�n, �s visszafordult Daisyhez.

-El�re megyek. Egy perc m�lva te is gyere ut�nam. Amint kiment�l innen, fordulj balra, �s menj egyenesen a l�pcs�ig. Azon menj le, �s fuss el, jobbra. Ott tal�lod a konyh�t. Ott foglak v�rni.

- De, tal�n jobb �tlet lenne, ha…

Daisy m�r nem tudta befejezni, mert Lussie elt�nt az ajt� m�g�tt. Szerinte jobb lett volna, ha egy�tt mennek, mert �gy kevesebb lett volna a lebuk�si es�ly, de most m�r mindegy. Csak im�dkozni tudott, hogy ne vegy�k �szre. N�zte az �ra mutat�j�t, ahogy lassan, de biztosan lesz�molja az egy percet, majd remeg� k�zzel a kilincs ut�n ny�lt. „Mi�rt f�lsz?” k�rdezte egy bels� hang. Kir�h�gte a hangot, majd megv�laszolta a k�rd�st mag�ban. „Mert tal�n, ha nem vetted volna �szre, egy v�mp�rokt�l ny�zsg� kast�lyban vagyok, ahol bujk�lnom kell el�l�k, mert ha megl�tnak, v�gem.”

V�g�l nagy leveg�t v�ve, lenyomta a kilincset, �s kil�pett. Bez�rta az ajt�t, ami halk kattan�ssal jelezte, hogy mehet tov�bb. Balra fordult, �s r�gt�n bele�tk�z�tt valakibe. Mag�ban k�ny�rg�tt az�rt, hogy Allen vagy Matt legyen az, de a sors nagyon rossz tr�f�t �z�tt vele. Feln�zett az el�tte �ll�, egy fejjel magasabb f�rfira, aki k�v�ncsian, m�gis komoran n�zett le r�. Szemei ugyanolyanok voltak, mint a testv�rek�. Tal�n � is egy testv�r… vagy tal�n… az apjuk? Nem ahhoz t�l fiatal. �s m�gis t�l ijeszt�. Szemeiben jeges gy�l�let l�ngolt, amit mind a l�nyra ir�ny�tott. Fekete haj�t, szorosan h�trafogta, ami a h�ta k�zep�ig �rt. Tart�sa b�szke, fennh�j�z�, �s f�lelmet id�z� volt.

- Ki vagy te? - sz�lalt meg, megvet� hangs�llyal.

A l�ny gerinc�n v�gigfutott a hideg, karjai libab�r�s�k lettek. T�togva pr�b�lt megsz�lalni, de nem j�tt ki hang a tork�n.

- K�rdeztem valamit! - emelte meg a hangj�t, aminek k�vetkezm�ny�ben, Daisy �sszerezzent, �s m�g kisebbnek �rezte mag�t. „Tal�lj ki valamit, de gyorsan!”

- A csal�d… most fogadott fel… �j szobal�nynak - hajtotta le a fej�t. - Esetleg k�r valamit uram?

A f�rfi m�g sok�ig f�rk�szte a l�nyt, majd megvet�en, �s kis undorral v�laszolt.

- Nem.

�s azzal elsietett, a n�h�ny m�terrel arr�bb elhelyezked� szob�ba. Daisy l�bai, majdnem �sszecsuklottak alatta, a megk�nnyebb�l�st�l. Remegve kapaszkodott a falba, �s igyekezett lecsillap�tani a l�gz�s�t, �s �r�lten kalap�l� sz�v�t. Elindult, arra, amerre Lussie utas�totta. A l�pcs� el�tt, a korl�tn�l, megsz�lalt egy sz�m�ra, m�r nagyon ismer�s hang.

- �gyes h�z�s - sz�lalt meg csendesen Allen. Daisy oldalra kapta a fej�t, �s megl�tta a f�rfit, amint keresztbe tett karokkal, a falnak d�lve, �t n�zi. Sok�ig, csak n�zt�k egym�st, �s �sszefon�dott tekintet�k. �gy t�nt, hogy Allen mondani akar valamit, de m�gsem tette. Csak megszak�tva a szemkontaktust, elfordult, �s m�g a v�lla f�l�tt, h�tra sz�lt.

- Menj, addig, am�g megint el� nem j�n, a barlangj�b�l - morogta, �s m�r �pp elment volna, mikor Daisy meg�ll�totta.

- Lord Allen! - sz�lt neki, mik�zben a kezeit t�rdelte. Allen megfordult, �s k�rd�n n�zett r�, mik�zben f�lmosoly bujk�lt az arc�n.

- Szerintem ezek ut�n, m�r csak Allen, ha kettesben vagyunk.

Daisy elv�r�s�d�tt, �s n�m�n b�lintott egyet. �sszeszedve a b�tors�g�t, ism�t a szem�be n�zett.

- K�sz�n�m… �s mindent, amit �rtem tett.

Allennek �sszesz�k�ltek a szemei, majd zavarodotts�g �lt ki arc�ra. Csak sz� n�lk�l n�zte a l�nyt, �s v�rt. De mire? „Te h�lye, mondj m�r valamit!”

- Nincs mit - ny�gte ki.

Daisy lehajtotta a fej�t, �s egy f�lszeg mosollyal r�rakta a kez�t a korl�tra.

- Akkor nekem… �n megyek is - mondta. - Viszl�t - k�sz�nt el, �s leviharzott a l�pcs�n. Miut�n elt�nt Allen l�t�k�r�b�l, megfordult, �s elballagott a szob�j�ba. „Te h�lye �llat.”

Daisy szerencs�j�re, m�r senkivel sem futott �ssze, a konyh�ig vezet� �ton. Amint benyitott, agg�d� arcok fogadt�k, �s Lussie a nyak�ba ugrott.

- J�zus, azt hittem lebuktattak!

- Nem t�rt�nt semmi, csak… megk�sz�ntem Lord Allennek, amit �rtem tett…

- A lovak k�szen �llnak. Lussie, akkor te menj vele, de amint ki�rtetek a birtokr�l, v�gtassatok el - sz�lt k�zbe Matt. - de te siess vissza hugi.

- Rendben, Matti. Akkor menj�nk - fogta meg Daisy kez�t a l�ny, �s kih�zta a konyh�b�l. M�g futt�ban megk�sz�nte a vend�gl�t�st, �s odaintett Mattnek, aki mosolyogva integetett vissza, majd kimentek az udvarra.

Lussie felsz�llt a saj�t, h�feh�r kanc�j�ra, Daisy meg egy �jfekete cs�d�rre. Mikor felpattant r�, �s r�n�zett Lussiere, felvont szem�ld�kkel v�rta, hogy mondjon valamit a l�ny, mert �rtetlen�l n�zte a lovat.

- Nem �rtem… - sz�lalt meg v�g�l. - D�mon, nem szokott ennyire bar�ts�gos lenni. Senkit nem enged fel a h�t�ra Allenen k�v�l - cs�v�lta meg a fej�t meglepetten.

- D�mon… Illik r� a n�v.

- Igen… Allen adta a nevet. Kiskorukt�l egy�tt vannak.

Daisy elmosolyodott, �s megvakarta a l� f�leit, aki erre el�gedve horkantott egyet.