Beth felvett egy elb�v�l� mosoly, �s szemeit a m�sik f�rfira szegezte.

- Drowen, hadd mutassam be a jegyesemet, Miss Sinclairt!

Beth pukedlizett egyet, hogy azt m�g Valerie mutatta, majd mikor felemelkedett, kez�t a f�rfi fel� ny�jtotta.

- �r�l�k, hogy megismerhettem, Mademoiselle! – hajolt k�zfej�re, de nem �rintette meg ajkaival azt, ahogy Rhys tette az el�bb. S�t! Semmit nem �rzett, ami�rt kicsit rosszul �rezte mag�t. Ennyire hat�ssal lenne r� ez a kal�z?

- Sokat hallottam �nr�l, Lord Berthiert�l – mosolygott le r� Drowen. – �s most bebizonyosodott sz�momra, ogy nem t�lzott a sz�ps�g�t illet�en! Gy�ny�r� szemei vannak!

Beth elpirult a b�k�radatt�l, �s csak rem�lni tudta, hogy nem l�tszik meg a sminkt�l.

- �n, Uram, kiss� elragadtatta mag�t! – mondta halkan.

- De ha ez az igazs�g! Esk�sz�m h�lgyem, hogy a haj�m szir�nj�t, a maga arc�ra fogom form�lni! Persze csak a kedves jegyese enged�ly�vel!

- Van haj�ja? – k�rdezte Beth �bredez� rem�nnyel.

- H�t persze, h�lgyem!

Beth mag�ban j�t mosolygott a szerencs�j�n. H�t m�gsem sincs minden veszve!

- Alexander, hozn�l nekem egy poh�r puncsot? – fordult Rhyshoz. - �gy �rzem t�l nagy nekem a h�s�g!

Rhys egy pillanatra m�g gyanakodva �sszevonta szem�ld�keit, de v�g�l elindult. Beth teljes figyelemmel fordult �jra a Drowenhez. R�mosolygott, �s karj�ra tette kez�t.

- Elk�s�rne egy s�t�ra, Uram? Musz�j egy kis friss leveg�h�z jutnom!

- H�t persze!

Elizabeth, a f�rfi oldal�n l�pett ki a kertbe. Drowen alig �szrevehet�en s�nt�tott a bal l�b�ra. Beth fej�ben ezernyi gondolat suhant �t. Biztosan harcban szerezte a sebet, �s m�ig nem gy�gyult fel bel�le. Vagy m�g el�g friss a seb, ez�rt �vatosabban l�pked a kellet�n�l. Az is lehet, hogy f�j neki…

Csendes volt az �jszaka, a csillagok tiszt�n ragyogtak a fej�k felett. Egy keskeny j�rda vezetett egyre bentebb a kertbe, k�t oldalt pedig padok sorakoztak. Beth megborzongott a hirtelen j�tt h�v�ss�gt�l, �s nagyot nyelt. Musz�j siker�lnie a terv�nek. Ha ez bev�lik, biztosan szabad lesz!

- Mondja Uram, �n merre tart, ezut�n?

Drowen lepillantott r�.

- Angli�ba. Oda h�vnak vissza az �zleti �gyeim!

Elizabeth majdnem hangosan felnevetett a megk�nnyebb�l�st�l, de az�rt tartotta mag�t.

- �s… Uram! – �llt meg hirtelen a l�ny, �s szembe fordult a f�rfival. – Rettenetesen h�l�s lenn�k, ha elvinne engem is!

Elizabeth tiszt�n l�tta a m�sik arc�n �tsuhan� megr�k�ny�d�st.

- De H�lgyem… Lord Berthier…

- �rdekh�zass�g! – szak�totta f�lbe az els�nek beugr� �tlet�vel. – Az ap�m tervelte ki ezt az eg�szet, �n pedig nem akarok hozz�menni Lord Berthierhez! K�rem, seg�tsen!

Drowen k�ts�gbeesetten kapkodta jobbra, majd balra a fej�t. L�that�lag nem tudta eld�nteni, hogy mit tegyen. Elizabeth k�ny�rg� szemekkel f�rk�szte az arc�t. M�r csak az volt h�tra, hogy igent mondjon, onnant�l kezdve, szabad, mint a mad�r.

- De �n… Miss, Scarlotte, nem hiszem, hogy ez t�l j� �tlet lenne!

- Figyeljen! – ragadta meg a f�rfi karj�t. – Seg�tenie kell! Ha nem teszi, egy �letre megpecs�tel�dik az �letem, �s arra leszek k�rhoztatva, hogy egy �ltetv�nyen hagynak, a gyerekeimmel, �s ott fogom le�lni a h�tral�v� �letem, minden egyes napj�t!

- Ez a dolga, h�lgyem! Mit akar m�st?

- �n akarok d�nteni a sorsom felett! – sziszegte Beth k�ts�gbeesetten, mert egyre �gy n�z ki, hogy a f�rfi nem fog bele menni a j�t�kba.

- Ezek el�g nagy szavak egy n�h�z, nem gondolja? – k�rdezte Drowen.

- Akkor �gy l�tom, a csal�dj�val sem b�nik m�sk�pp! – engedte el a f�rfit.

- Nincs csal�dom.

- Ha lenne… Nem is tudom, mi�rt k�ny�r�gtem. Azt hittem maga m�s. De most m�r bel�tom, hogy minden f�rfi ugyanaz! Csak a saj�t �rdekeiket tartj�k el�re, nem is foglalkoznak m�ssal!

- Rendben.

Elizabeth sz�ja t�tva maradt egy pillanatra, leveg�t is alig kapott a megk�nnyebb�l�st�l.

- K�sz�n�m… - lehelte k�nnybe l�badt szemekkel.

- De ha b�rmi t�rt�nik, �n… nem v�llalok mag��rt felel�ss�get!

- �n az�rt is nagyon h�l�s vagyok, hogy seg�t nekem, Uram! Egy �letre a lek�telezettje leszek!

- Akkor induljunk… - mormolta Drowen. – Miel�tt m�g a jegyese �szreveszi.

Drowen haj�ja, a Lady, egy karakk volt. A h�rom�rbocos haj�, el�- �s f��rboc�n, kereszt vitorl�zat, tat�rboc�n pedig h�romsz�g� vitorl�zat volt kialak�tva. A haj� orra alatt, t�nyleg ott volt egy f�b�l faragott szir�n. Karjai kifesz�tve a haj� k�t oldal�hoz, �s csak egy f�tyol takarta test�t, de az sem sokat.

A leg�nys�g tisztelettud�, �s norm�lis volt, semmi szem�rmetlen hozz�sz�l�s, vagy v�gyt�l f�t�tt pillant�s. Beth �let�ben el�sz�r, biztons�gban �rezte mag�t egy haj�n.

A kapit�ny �tengedte neki a kabinj�t. Nem sokkal k�l�nb�z�tt a kal�z kabinj�t�l, csak itt nagyobb volt a rend, de… nem volt benne semmi szem�lyes.

- Helyezze mag�t k�nyelembe, H�lgyem… ha b�rmire sz�ks�ge lenne… csak sz�ljon. Az ajt�t nem kell bez�rnia, nincs r� sz�ks�g. Az embereim nagy �vben elker�lik a szob�t.

- K�sz�n�m. – mondta �szint�n Beth, �s megv�rta, m�g a f�rfi kimegy, csak ut�na ny�lt ruh�j�hoz. Szerencs�re ennek olyan volt a f�z�je, amit saj�t maga is ki tudott bontani. Kil�pett a hatalmas anyagt�megb�l, majd pr�b�lta �gy lerakni a sz�kre, hogy ne nagyon gy�r�dj�n �ssze. M�g j�l fog j�nni, ha lesz�ll Angli�ban.

Haj�b�l r��r�sen szedte ki a hajt�ket. Tincsenk�nt omlott a h�t�ra, v�g�l megk�nnyebb�lten r�zta meg fej�t, �s borzongva mosolyodott el, ahogy haja v�gigsim�tott h�t�n.

A n�gy gyerty�b�l, amik a helyis�gben �lltak, elf�jt h�rmat, majd kez�be v�ve az egyiket, amelyik m�g pisl�kolt, a polchoz l�pett, melyeken b�rk�t�ses k�nyvek sorakoztak. V�gigfuttatta ujj�t a gerinceken, �s sz�ja sark�ban apr� mosoly �lt ki. Mindig is vonzott�k a k�nyvek. H�la az �gnek, az anyja megtan�totta olvasni �s �rni. Szerencs�snek tartotta mag�t, hisz nem mindegyik hozz� hasonl� embernek adatik ez meg.

Hagyta, hogy az eml�k elragadja mag�val. Egy asztaln�l �lt, el�tte egy pap�r, egy �lesre faragott toll, �s egy tint�s �veg. Az anyja f�l� hajol, m�g mindig eml�kszik az illat�ra. Mezei vir�gok, �s az a megmagyar�zhatatlan, csak r� jellemz� illat kever�ke. Eleinte nem igaz�n figyelt a bet�k kever�k�re, csak az anyja kez�t leste, ahogy apr� mozdulatokkal, �s a toll seg�ts�g�vel, k�sz var�zslatot hajt v�gre a pap�ron.

Minden �ra v�g�n, nyakig tint�san j�tt ki, de nem b�nta, mert ut�na, a k�z�s f�rd�s is, k�sz kalandnak bizonyult. Az anyja als�ruh�ra �lt�zve, � pedig nyakig elmer�lve a forr� v�zben, pr�b�lta lemosni mag�r�l a k�k foltokat.

Soha nem volt m�sik f�rfi az anyja sz�v�ben, az apj�n k�v�l, akit m�g csak n�vr�l sem ismert. Az anyja nem mondott semmit r�la. Ak�rh�nyszor felhozta a t�m�t, vagy elterelte a figyelm�t, vagy zokog�sba fulladt a besz�lget�st, mindig att�l f�gg�tt, mikor milyen hangulatban volt az anyja.

Nem volt sz�ks�g�k, „er�s, f�rfik�zre” amit oly sokszor mondtak Katherinnek. Mindenki �gy volt vele, hogy egy n�, nem �lhet f�rfi n�lk�l, hiszen nem tud meg�llni a saj�t l�b�n. H�t � �s az anyja volt, a legnagyobb kiv�tel, tal�n t�bb �ve. Igaz, hogy n�ha alig aludtak a munka miatt, de kib�rt�k, �s eltartott�k magukat. Nem �ltek f�ny�z�sben, �s csak sajn�lkozva tudtak pillantani egy-egy ruh�ra, vagy b�rmely m�s dologra, ami meghaladta a p�nzt�rc�jukat. De boldogok voltak, �s ez volt a l�nyeg.

Viszont mikor kir�gt�k a csal�dt�l, ahol Katherine dolgozott, m�r nem vett�k fel sehova. Mindenhonnan elk�ldt�k, pedig nem volt igaz�n nyom�s ok arra, hogy mi�rt is nem vehetik fel.

Katherine k�ts�gbees�s�ben, a test�t kezdte el �rulni, amire viszont t�bb jelentkez� is volt, mint hitte. Ezt Beth, csak a legv�g�n tudta meg, mikor az anyja �sszeszedett valami fert�z�st. A lehet� legjobban lefogyott, alig maradt benne �let. Mire Elizabeth �ssze tudta gy�jteni azt a p�nzt, ami az orvosi ell�t�st fedezte volna, m�r k�s� volt. Katherine a hal�l�n volt. K�t teljes h�tig szenvedett. Egyik reggel �gy tal�lt r� Beth, hogy kih�lt ujjai a takar�t szorongatt�k, arc�n viszont b�k�s, apr� mosoly �lt.

Megr�zta a fej�t, hogy el�zze a k�pet, �s ink�bb �jra a k�nyvek fel� fordult. M�r megtanulta, hogy nem szabad a m�ltba temetkezni, mert a v�g�n m�g ott ragad.

Egy nagy r�zk�d�s miatt, a f�ldre esett. Szerencs�re a gyerty�t nem ejtette ki a kez�b�l.

Agg�dva �llt fel �vatosan, �s pr�b�lta kital�lni, hogy mi lehetett ez. Zajt nem hallott, lehet, hogy csak egy hull�m volt, vagy az indul�s ment neh�zkesen.

Biztosan elindultak… az �j j�v�je fel�…