A gyerty�t az asztalra helyezte, �s az als�ruh�j�hoz ny�lt, hogy meglaz�tsa egy kicsit. Alig fogta meg a szalagot, mikor megsz�laltak a h�ta m�g�l.

- Ne seg�tsek?

Elizabeth felsikoltott, �s megp�rd�lt a tengelye k�r�l, hogy szemben�zzen l�togat�j�val. Gyomra di�nyira sz�k�lt, mikor tekintete tal�lkozott a sz�rke szemp�rral, amik most jegesen p�szt�zt�k arc�t. D�h�s volt… nem is kicsit.

Sz�l�sra nyitotta sz�j�t, de egy hang nem j�tt ki a tork�n a megr�k�ny�d�st�l. Elsz�rny�lk�dve figyelte az el�tte �ll� f�rfit, �s eg�szen a falig h�tr�lt, bukd�csolva. H�t soha nem fog megszabadulni ett�l az embert�l?

A f�rfi m�r levette a par�k�t, �s csak a megszokott feh�r, f�lig kigombolt ing, s�t�tsz�rke nadr�g, �s fekete csizma volt rajta, �s persze az elhagyhatatlan, oldal�hoz er�s�tett kard.

Szemei szikr�kat sz�rtak, ak�rh�nyszor csak a l�nyra pillantott.

- Nos? – k�rdezte halkan.

- Mit keres itt? – ny�gte ki Beth rekedten.

A f�rfi gonoszan elmosolyodott.

- Nem v�rtam szebb fogadtat�st…

- Ne is v�rja el t�lem! – v�laszolt Beth, �s �sszefonta karjait maga el�tt, a f�rfi szemei pedig lentebb v�ndoroltak az arc�r�l, megemelt melleire.

- Engedje le a karj�t! – sziszegte Rhys elhom�lyosult tekintettel. Beth megzavarodottan tekintett le, �s mikor �szrevette, hogy mi�rt is k�rte ezt a f�rfi, gyorsan elkapta onnan kezeit.

- M�g egyszer megk�rdezem, mit keres maga itt? – k�vetelte a v�laszt, �s hozz�lapult a falhoz.

- Ezt nekem �ll m�domban megk�rdezni… De tudja, kezdek r�j�nni a maga probl�m�j�ra, de nem igaz�n esik j�l a dolog.

- Mi lenne az?

Rhys k�zelebb s�t�lt hozz�, Beth pedig �gy n�zte, mintha b�rmelyik pillanatban szarvai �s b�rsz�rnyai n�hetn�nek.

- Nem kedvel engem, �s ez�rt ink�bb egy m�sik kal�z karjaiba fut, mint hogy velem kelljen elt�ltenie azt az id�t, am�g ki nem k�t�nk a szigeten.

- Egy m�sik kal�z? – hebegte Beth, �s �rezte, hogy minden sz�n kifut az arc�b�l.

- Morgan Drake, a kal�zkapit�ny! Mondtam, hogy j� bar�tom! – fonta keresztbe Rhys a karjait, majd �jra komor lett a pillant�sa. – Ha nem tudn�m, hogy Drake tart t�lem, �s fontosabb neki a bar�ts�gunk, mint egy n�, k�nytelen lenn�k azt hinni, hogy �n megvesztegette… ez�rt pedig ki kellene beleznem.

Beth h�t�n fel�llt a sz�r, �s kir�zta a hideg.

- Mi�rt nem l�tja m�r be Uram, hogy nem sz�vesen megyek mag�val? Tegyen m�r le az egyik parton, �s hagyjon �lni! – emelte meg a v�g�n a hangj�t, �s ell�pett a falt�l.

Rhys megragadta az egyik karj�t, �s visszanyomta �t a falhoz, mik�zben m�sik kez�vel, a l�ny m�sik karj�t is lefogta.

- �s maga mikor fogja m�r fel, hogy nem fogom elengedni? – k�rdezte szinte morogva. Pillant�sa, lehet hogy akarva, lehet, hogy akaratlanul, de lentebb siklott a n� sz�j�ra. Olyan heves v�gy fogta el, hogy azon maga is meglep�d�tt.

Lentebb hajtotta fej�t, majd megcs�kolta. �rezte, ahogy a l�ny megremeg, �s benne akad a leveg�. V�rt egy kicsit, �s mivel a l�ny nem tiltakozott, nyelv�vel sz�tfesz�ttette a m�sik ajkait, majd m�lyen megcs�kolta. Kezei lassan lecs�sztak a l�ny karjair�l, majd derek�n�l �t�lelve, mag�hoz h�zta.

Annyira t�r�keny volt. Tudta, hogy, m�g ha a l�ny pr�b�lja is fenn tartani a l�tszatot, hogy er�s, �s nem lehet megt�rni, legbel�l m�r r�gen elveszett, �s sebezhet�. 

Beth �let�ben el�sz�r �rezte azt, hogy mikor egy f�rfi ennyire k�zel ker�l hozz�, �s megcs�kolja, nem csak egy t�rgyat l�t benne, amit – ha sz�ks�g van r� – megk�t�z, meg�t, megk�noz, hogy el�rje c�lj�t, �s maga alatt tudhasson.

B�r k�vetel�z� volt a Kapit�ny cs�kja, m�gsem az a fajta, ami f�jt, vagy kellemetlen �rz�ssel t�lt�tte el. Azon kapta mag�t, hogy �lvezi, �s m�r majdnem a nyaka k�r� fonta karjait, mikor esz�be jutott John Harper, �s a k�p, ahogy f�l� m�szik, arc�n pedig diadalittas vigyor ter�l el.

Teljes erej�b�l nekifesz�lt a m�siknak, �s ell�kte mag�t�l. Mikor a f�rfi �jra a derek��rt ny�lt volna, meglend�tette kez�t, �s pofon v�gta. Szemeibe k�nnyek gy�ltek, eg�sz test�ben reszketett. A francba, nem ezt akarta! Az � hib�ja, hogy m�g mindig nem tud k�l�nbs�get tenni az er�szak, �s a gyeng�ds�g k�z�tt! Egyszer�en nem tudja, mire sz�m�tson egy f�rfit�l!

A f�rfi a l�ny fel� ford�totta fej�t, jobb arc�n, m�g mindig ott piroslott kez�nek nyoma.

- Sajn�lom… - mondta Rhys alig hallhat�an, Beth pedig m�g nyomorultabbul �rezte mag�t.

- Nem… �n… Neee! – ki�ltotta fennhangon, mikor a f�rfi h�ta m�g�tti �rny megmozdult, �s egy fegyver csillant meg a gyertyaf�nyben. Elizabeth �sszer�ndult, mikor eld�rd�lt a fegyver. Leveg� ut�n kapkodva, meredten figyelte, ahogy Rhys megt�ntorodik, fel� l�p egyet, majd t�rdre esik. Bal v�ll�n�l, a feh�r ingen, egyre terjed�, v�r�s folt jelent meg.

A f�rfi arc�ra igazi megd�bben�s �lt ki, mik�zben a l�ny szemeibe n�zett. Jobb kez�t a v�ll�hoz szor�totta, mik�zben egyre jobban gyeng�lt. A v�r m�r teljesen el�ztatta az inget, �s olyan volt, mintha soha nem akarna meg�llni.

- Ne – ny�gte ki, majd a f�rfihoz l�pett, de az ajt� kiv�g�dott, �s majd’ egy tucatnyi f�rfi �z�nl�tt be, �llig felfegyverkezve. A f�rfi, aki l�tt, el�l�pett, �s megragadta a l�nyt.

- Semmi gond, kisasszony, most m�r biztons�gban van!

Elizabeth k�zbe akart sz�lni, hogy most �rzi mag�t vesz�lyben, nem �t perccel ezel�tt, de nem hallgatt�k volna meg. A f�rfi az ajt� fel� terelte, de m�g szeme sark�b�l l�tta, ahogy k�t f�rfi megragadja Rhyst. Kit�rt bel�le a zokog�s, mikor meghallotta a f�rfi f�jdalmas ki�lt�s�t, ahogy h�trafesz�tett�k mindk�t karj�t.

- Nyugodjon meg, most m�r nem b�nthatja �nt!

Elizabeth nem tudta eld�nteni, hogy a f�rfi mag�ra �s az embereire, vagy a Kapit�nyra c�loz.

Felvitte �t a fed�lzetre, ahol k�sz k�osz uralkodott. A haj�t mindk�t oldalr�l k�zre fogt�k. A jobb oldalon �szott a Gyilkos Szir�n, a balon pedig a martal�cok haj�ja. A kal�zokat megk�t�zt�k, majd egy csoportba terelt�k, �s kibiztos�tott fegyverekkel �lldog�l� f�rfiak lest�k minden mozdulatukat.

Morgan Drake Kapit�nyt az egyik f�rfi, �pp akkor k�t�zte meg, mikor Beth a fed�lzetre l�pett.

- N� a haj�n… - horkantott megvet�en. – Tudhattam volna, hogy csak bajt hoz a fej�nkre. M�g ha Rhys kurv�ja is!

Beth megr�ndult a szavakt�l, mik�zben pr�b�lta visszatartani k�nnyeit. Embertelen dolog volt, amit ezek az emberek v�geztek, akik �ll�t�lag a t�rv�ny mellett �lltak!

Tim, a n�ger f�rfi, nekiugrott az egyik �rnek, de az durv�n, hasba v�gta a musk�t�j�nak v�g�vel. Tim �sszeg�rnyedt, �s visszarogyott a f�ldre.

Beth idegesen kutatott az arcok k�z�tt, v�g�l megtal�lta Valeriet, aki m�g mindig a b�li ruh�j�ban �lt, megk�t�zve, Nathan mellett, akin l�tszott, hogy mindenkire �gy n�z, mint leend� �ldozat�ra, ha az illet� csak egy ferde pillant�st is k�ld a l�ny fel�.

A f�rfi, aki Elizabethet k�s�rte, meg�llt a korl�tn�l, majd �tadta a l�nyt egy f�rfinak, aki �tk�s�rte a martal�cok haj�j�ra.

- A z�rk�ba vel�k! – ki�ltotta, ny�lv�n a t�bornok, a t�bbieknek.

- Hogy ker�lt a haj�ra?

Elizabeth egy teremben �lt, egy sz�ken. El�tte, egy asztal volt, annak a t�l oldal�n pedig a f�rfi, aki megl�tte Rhyst. K�t �r�ja k�t�ttek ki Playmouthban, ahol a flotta �p�let�be vonszolt�k a kal�zokat. A b�rt�n r�szleget a f�ldbe s�llyesztett�k, az �sszes f�nyt, csak a kis helyis�g sark�ban, a plafon �s az oldalfal k�z�tt l�v�, r�csozott ablakon besz�r�d� napf�ny jelentette.

A fels� szint, enn�l sokkal f�ny�z�bb volt. Mert h�t… ez kij�r a t�rv�ny embereinek.

Hajnali n�gy �ra lehetett. Beth m�g mindig abban a f�z�ben, �s als�ruh�ban �lt, amiben elhozt�k a Ladyr�l. Szemei alatt s�t�t karik�k �ltek, f�zott, de m�sra sem tudott gondolni, mint azokra az arcokra, amiket utolj�ra l�tott a kal�zhaj�n.

Az id�s�d� f�rfira emelte tekintet�t.

- Egyszer�en csak felhurcoltak… - mondta halkan.

- Teh�t nem tagadja, hogy a kal�z, emberrabl�st k�vetett el az �n eset�ben, igaz?

Elizabeth f�sultan �lt tov�bb, maga el� meredve. A teremben m�g h�rom f�rfi �llt. Gy�l�lte a vizslat� tekintet�ket, �s hogy azt hiszik, �k mindent tudnak a kal�zokr�l! M�g hogy a t�rv�ny emberei! Brut�lisabban b�ntak a kal�zokkal, mint �k b�rmely m�s emberekkel.

- Igen… igaz… - v�laszolt ism�t nagyon halkan. A m�sik f�rfi, aki szint�n az asztaln�l �lt, k�rm�lni kezdett. A toll hegye, sercegve sz�ntotta a pap�rt, fekete, kacskaring�s bet�ket hagyva maga ut�n. 

- Mit tettek ez ut�n mag�val? – k�rdezte Reeve t�bornok.

Elizabeth megint r�emelte tekintet�t.

- Semmit.

Reeve �sszevonta szem�ld�keit, �s el�rehajolt, hogy megpaskolja a l�ny kez�t, de miut�n egyszer meg�rintette, Beth elh�zta onnan kez�t.

- Tudom, hogy biztosan, rettenetesen zaklatott H�lgyem, de csak a seg�ts�g�vel tudjuk mihamarabb bit�f�ra k�ldeni ezt az �tkozott band�t. �n pedig �jra visszat�rhet a csal�dj�hoz.

Beth gyomra megremegett a bit�fa eml�t�s�re, �s �jra k�nny sz�k�tt szemeibe, ahogy elk�pzelte Valerie arc�t, ahogy a k�telet a nyak�ba akasztj�k.

Reeve viszont azt hitte, hogy a szavai v�ltott�k ki ezt a reakci�t a l�nyb�l.

- Sz�val? Mit tettek mag�val, miut�n elrabolt�k?

- Semmit… - v�laszolta megint Beth, �s csendesen s�rni kezdett. � juttatta �ket ilyen helyzetbe, pedig egy ujjal nem �rtek hozz�.

- H�lgyem…

- Nem tettek semmit! – ki�ltott a f�rfi arc�ba, �s fel�llt, de olyan hirtelen, hogy a sz�ket is felbor�totta.

Reeve is fel�llt, majd eln�z�en r�mosolygott.

- Thomas! Hozzon a h�lgynek egy ruh�t, �s k�sz�tsen el neki egy szob�t. Bizony�ra j�l fog esni neki egy kis pihen�s.

A megsz�l�tott f�rfi kiment, Reeve pedig fel� fordult.

- Megmondan� a csal�dja nev�t, hogy �zenni tudjunk, hogy �ps�gben megtal�ltuk �nt?  

Elizabeth m�r majdnem kiny�gte, hogy nincs csal�dja, mikor esz�be jutott egy �tlet.

Megemelte fej�t, majd szemrebben�s n�lk�l, a t�bornok szemeibe n�zett.

- Scarlotte Sinclair a nevem… Lord Sinclair l�nya!