Allen a szob�j�b�l ny�l� erk�lyr�l figyelte a k�t t�volod� alakot. Nem �rtette, hogy mi t�rt�nt vele az elm�lt n�h�ny napban. Amikor megl�tja a l�nyt, sz�ve kihagy n�h�nyszor, �s a gondolataiba is egyre t�bbsz�r ker�l be. Nem egyszer kapta m�r mag�t azon, hogy el�g b�n�s gondolatokkal j�tszadozik, amiben persze Daisy a f�szerepl�, vele egy�tt.

T�bbet akart bel�le, mint amit legutolj�ra kapott. Nem, nem meg�lni akarta, csup�n egy �jszak�t… csak egyet? Egyel�re. Megel�gedne el�sz�r csak egyetlen, egyel is. De meg akarta tudni, hogy milyen vele. Hogy milyen mikor szabad utat engedve fant�zi�j�nak, elcs�b�tja a tilos �tra. Mikor szemet hunyva a szem�rmess�g felett, egym�s karjaiban t�ltik az �jszak�t. Mikor nem sz�m�t senki m�s, csak �k ketten, kiz�rva a k�lvil�got.

- Ugye ez volt az utols� alkalom, hogy egy percn�l tov�bb volt�l a k�zel�ben? - k�rdezte egy hang a h�tam�g�l. Allen meg sem fordult, hiszen tudta, hogy ki az.

- Nem hiszem - mondta halkan.

Matt mell� k�ny�k�lt a p�rk�nyra, �s csendben n�zte vele a m�r pontnyi alakokat.

- Ne tedd t�nkre… k�rlek.

- Nem �n teszem t�nkre! - l�kte el mag�t a korl�tt�l, �s m�rgesen n�zett r� b�tyj�ra. - Hanem az a szem�t Blake!

- Az, az � dolga! K�l�nben is � m�r a jegyese.

- De meg�g�rtem! - mondta f�jdalommal teli szemekkel, ami Mattet, el�gg� megrend�tette. M�g soha nem l�tta, hogy �ccse b�rmikor is �gy t�r�d�tt volna valakivel, rajta, �s h�ga kiv�tel�vel.

- Mit �g�rt�l? - k�rdezte halkan.

- Hogy nem engedem, hogy Blake feles�ge legyen - mondta visszak�ny�k�lve a k�korl�tra. - �s mindent megmozgatok, hogy betartsam.

- Mi�rt?

- Mert l�ttam, hogy, hogy b�nt vele az a d�g - v�laszolt keser�s�ggel a hangj�ban. - Nem �rdemeln� meg, hogy Daisy a feles�ge legyen. Ahhoz t�ls�gosan is egy f�reg.

- Valld be az igazat! L�ttam, hogy m�r nem csak ez vez�rel t�ged, hogy megakad�lyozd a h�zass�got. Cser�be fogsz valamit k�rni t�le, igaz? Az �gyadba akarod vinni!

Allennek a tork�n akadt a sz�. Most hogy �gy elgondolkozott val�ban, megtette volna. �s az a dolog, a mostani, legh�bb v�gy�t el�g�ten� ki. De hogy mondja el ezt Matthewnak? Hiszen akkor, teljesen kereszt�lh�zn� azt az �g�ret�t, miszerint nem ny�l hozz�. De annyira szeretett volna.

Belen�zett testv�re szem�be, �s mintha t�k�rbe n�zett volna. Tudta, hogy a b�tyja m�r tudja, mire gondol. F�rk�sz�en n�zte �t, ami egyre jobban zavarta.

- Te is tudod - v�laszolt csendesen.

�ppen akkor v�gt�zott be Lussie, D�mont is vezetve. Luigi l�lekszakadva rohant be hozz�juk.

- Baj van! Henry �sszeh�vta a csal�dot!

Allen r�m�lten n�zett Matthewra, aki szint�n nem volt m�r olyan magabiztos, mint az el�bb.

Daisy elb�cs�zott Lussiet�l, m�g a saj�t kis f�ldj�knek hat�r�n�l, �s s�t�lva tette meg a h�tral�v� utat. Kicsit idegesen kapkodta a l�b�t, hogy min�l hamarabb haza�rhessen. M�r nem nagyon l�tszottak a tegnap este nyomai, de a sz�j�n m�g igen.

A nap el�g vid�man s�t�tt, �gy nem mondhatta, hogy f�zott, de nem is volt meleg. Pont t�k�letes. A dombr�l lej�vet, r�gt�n megpillantotta a kis birtokot, amiben m�r t�bb �ve laktak h�rmasban. Anyja meghalt, mikor � sz�letett, �gy soha nem is l�thatta. M�g egy eml�kk�pe sem volt r�la. De az apja, �s b�tyja rengeteget mes�ltek r�la, �gy n�melyest, enyh�tett�k k�v�ncsis�g�t, az anyja ir�nt. Mindig azt mondj�k neki, hogy nagyon hasonl�t r�. Neki is sz�ke haja volt, de z�ld szemekkel. K�l�nleges sz�ps�gnek tartott�k. Daisy mag�t nem igaz�n tartja sokra. Szerinte fel sem �r, az anyj�hoz. Sov�ny, �s lapos, ak�r egy deszka. Csillog�, z�ld szemek helyett, barn�t �r�k�lt, az apj�t�l. De hitt abban, hogy egyszer � r� is �gy fognak n�zni, mint a legszebb n�re a vil�gon, �s ez a valaki lesz, �lete nagy szerelme, akihez majd hozz� is megy. Egyszer. De m�g v�rt �s v�rt. V�rta, hogy bel�pjen az �let�be az a valaki.

 Nem akart ker�lni, ez�rt �tm�szott a derek�ig �r� faker�t�sen, �s m�r otthon is volt. Mosolyt er�ltetett mag�ra, mikor megl�tta, hogy Adam, kil�p a kunyh�juk ajtaj�n, �s mikor �szreveszi �t, arc�n egyfajta megk�nnyebb�l�s suhan �t, majd �tveszi a hely�t a d�h. Odaintegetett neki, de a testv�re nem viszonozta az �dv�zl�st. Daisy lehajtott fejjel s�t�lt, mikor m�r hall�t�vols�gon bel�lre �rt. Adam el� �llt, �s v�rta, hogy elkezdje a szidalmaz�st, de nem t�rt�nt semmi. Ehelyett megfogta a karj�t, �s bentebb kezdte h�zni.

- Fontos megbesz�lni val�nk van - mondta olyan h�v�sen, hogy m�g � is megijedt. Sosem sz�lt m�g hozz� �gy a b�tyja. Valami baj lehet, az biztos.

Sejt�se nyomban be is igazol�dott, mikor be�rt a h�zba, �s megl�tta az apj�val besz�lget� Garethet. Mikor �szrevette a l�nyt, lassan fel�llt, �s egy mosollyal az arc�n, k�sz�nt�tte.

- J� napot, Miss Daisy. �r�l�k, hogy �ps�gben haza�rt. Rem�lem nem esett baja - aggodalmaskodott, de Daisy ezt csak j�pofiz�snak tartotta.

- Viszont - morogta oda a legudvariatlanabb m�don, ahogy csak t�le tellett. Ha visszagondol a tegnap est�re, m�g mindig felfordul a gyomra a f�rfi, �s minden miatt, amit tett vele. Sohasem fogja elfelejteni, hogy hogyan b�nt vele, mik�zben fittyet h�nyva az � �rz�seire, csak saj�t mag�ra gondolt, �s a v�gyaira.

- Daisy… viselkedj rendesebben Garethel - sz�lt r� er�lyesen az apja. - m�t�l nem lesz semleges szem�ly a sz�modra.

Daisy ha eddig rosszul �rezte mag�t, akkor most m�g jobban. Mit �rt ez alatt az apja? �s egy�ltal�n mit keres itt ez az alak? Gy�l�li �t, �s nem fog v�ltozni a hal�la napj�ig.

- M-mit �rtesz ez alatt, papa?

Az apja vissza�lt a hely�re, �s nyomat�kosan kijelentette.

- Holnap megtartjuk az esk�v�t�ket. Bel�tom, hogy m�r nem vagyok olyan fiatal, mint voltam, �s nem tudlak kord�ban tartani, l�nyom. Ma reggelig azt sem tudtuk hol vagy egy sz�t sem…

- Nem! - ki�ltott k�zbe Daisy. Furcsa remeg�s futott �t rajta, �s egyre jobban kezdte elvesz�teni az �nuralm�t. Egy kis mad�rnak �rezte mag�t, akit fogd�ba ejtettek, �s most azt szeretn�k t�le, hogy soha t�bbet ne rep�lj�n. Hogy k�rhett�k t�le ezt? Nem k�nyszer�thetik bele ebbe az el�re el�t�lt h�zass�gba.

- Nem fogok hozz� menni! - mutatott Garethre undorral. - hiszen tegnap este majdnem meg…

- Megmentettelek volna, de nem voltam t�l gyors hozz�. Egy v�mp�rral szemben, nem tehettem sokat - v�gott k�zbe Gareth.

Daisy elh�lt, azon hogy ez a f�rfi, mennyire elferd�ti a val�s�got. M�g ha �gy is lett volna, a b�kken�, az hogy � volt az, aki megt�madta, nem pedig „a v�mp�r”.

- Micsoda? - k�rdezte suttogva a f�rfit�l, de az rezzen�stelen arccal mondta tov�bb.

- Meg�g�rtem az apj�nak, hogy nem teszek sz�t a tisztas�g�n esett csorb�r�l. Cser�be megk�rem a kezedet. Min�l el�bb �ssze kell h�zasodnunk, nehogy kitud�djon a tegnap esti, sz�rny� eset.

- De hiszen �n, nem…

- Nem kell tagadnod - sz�lt k�zbe Adam. - ha frigyre l�ptek, mindenki szemet huny e felett az incidens f�l�tt, �s nem lesz semmi probl�ma.

- De �n, nem t�lt�ttem az �jszak�t senkivel! - kiab�lta t�l a t�bbieket. - �s ha m�g �gy is lenne, ami nem igaz, akkor sem menn�k, hozz�, mert � egy hazug, brut�lis, szadista k�jenc. Nem a v�mp�r t�madott meg, hanem �! A v�mp�r csak, megv�dett! - direkt nem nevezte nev�n, nehogy bajba keverje Allent.

- M�g v�ded, azt a v�rsz�v� gyilkost? Majdnem meg�lt, t�rj m�r �szhez! - ki�ltott r� Adam.

- Bizony�ra elk�b�tott�k valamivel - sz�lalt meg csendesen Gareth, de olyan magabiztosan, hogyha k�ls� szeml�l� lett volna, m�g hitt is volna neki.

- Ne ferd�tsd el a val�s�got! - rontott r� Garethre, aki nyugodt arccal t�rte, hogy egyre k�zelebb megy a l�ny. Adam fogta le Daisyt, miel�tt meg�thette volna a j�vend�belij�t.

- Fejezd be, ezt az ostoba viselked�st! - r�zta meg egy kicsit a l�nyt, aki m�r v�gs� elkeseredetts�g�ben els�rta mag�t.

- T�l �reg vagyok m�r ahhoz, hogy mind a kett�t�ket eltartsalak, k�rlek, �rtsd meg Daisy. Neked meg m�r igaz�n sz�ks�ged van az er�s kezekre, hogy kord�ban tudjanak tartani - sz�lt az apja.

- Akkor mi�rt nem Adamet zaklatod? � id�sebb, neki r�g feles�get kellett volna v�lasztania. Mi�rt engem tesztek t�nkre? Ezzel a h�zass�ggal egy �letre megnyomor�totok!

- Ugyan Daisy - sz�lt m�r nyugodtabban Adam. - ne �t�lj el�re.

- Igen. Gareth rendes ember, r�ad�sul becs�letes is. London h�res vad�sza. Soha nem tal�ln�l t�le, jobb k�r�t - mondta az apja.

- Engem akkor sem �rdekel - makacskodott k�nnyeit nyeldesve Daisy. - Nem fogok hozz� menni, az �letem �r�n sem.

Az apja arca megkem�nyedett, majd leges legel�sz�r r�ki�ltott l�ny�ra.

- Szabad akaratodb�l vagy sem, hozz� m�sz! Nem t�r�k ellentmond�st! - mondta �s sarkon fordult, ott hagyva Daisyt, aki a v�gs�kig sz�m�tott arra, hogy majd � mell� �ll. De nem. Itt mindenki rajta k�v�l elhiszi Gareth hazugs�gait, �s �t olyasmire k�nyszer�tik, amit a legf�bb ellens�g�nek sem k�v�nna.

Gareth kiaraszolt az asztal m�g�l, �s odal�pett hozz�. Meg szerette volna cs�kolni a kez�t, de � kir�ntotta a f�rfi kezei k�z�l, �s pofon v�gta. L�tta a szem�ben fellobban� d�h�t, de visszafogta mag�t. Kezeit �k�lbe szor�totta, �s �llt, nehogy egy mozdulata, ver�ss� fajuljon.

- Hozz�m ne �rjen! - sziszegte Daisy, mik�zben Adam elr�ntotta, �s felr�ncig�lta a l�pcs�n. Gareth m�g egy cs�fond�ros mosollyal nyugt�zta gy�zedelm�t, majd kiment a h�zb�l.

- Ne merj m�g egyszer ilyet tenni! - sz�lalt meg Adam, de egy cs�ppnyi egy�tt�rz�s sem volt a hangj�ban. Daisy esedezve n�zett r�, de nem enyh�lt meg t�le.

- Adam, hinned kell nekem. � t�madt meg, nem a v�m…

- Ne ejtsd ki t�bbet azt a d�g�t! - mordult r�, mik�zben az ajt�hoz s�t�lt. - Hogy lehetsz ilyen nevets�ges, Daisy! Gondolkozz m�r el! Azt a gyilkost v�ded, egy emberrel szemben! Meddig s�llyedsz m�g? - csapta be az ajt�t.

Daisy odarohant, �s kinyitotta volna, de a z�r kattan�s�t hallotta, ami azt jelentette, hogy k�v�lr�l kulccsal z�rt�k „kalitk�ba”. Innen semmi es�lye a szabadul�s�hoz. Zokogva �t�tte az ajt�t, mik�zben az ereje egyre cs�kkent. Kimer�lten esett t�rdre, �s fej�t a hideg fabej�rathoz tapasztva, csendesen �lomba s�rta mag�t.