Allen �s Matthew egym�s mellett mentek le a f�ldszinti t�rgyal� terembe. Mindketten pattan�sig fesz�lten, �s idegesen l�ptek be a terembe, ahol m�r v�rta �ket az anyjuk, apjuk, Henry, Lussie, �s Luigi. A k�t utols� eml�tett, el�g s�padt volt, ami azt jelentette, hogy �k m�r egy r�vidke fejmos�son t�l estek. �k sem sz�m�tottak jobbra. Allen le�lt az asztal egy legt�volabbra es� r�sz�hez, Matt meg mell�. Mikor elfoglalt�k hely�ket, az anyja felpattant, �s k�t k�zzel r�t�maszkodva az asztallapra, neki esett Allennek.

- Ki volt az a l�ny? - k�rdezte felh�borodotts�gt�l l�ngol�, v�rv�r�s szemekkel.

- A v�rosb�l.

- Nem azt k�rdeztem, hogy honnan j�tt! - csattant fel, mik�zben szemfogai, egyre �lesebbek, lettek. Ez n�la annyit jelentett, hogy m�r t�l volt az enyh�nek mondhat� m�rgess�gen. Rettenetesen nagy bajban volt, �s ezt � is tudta. R�ad�sul belekeverte a testv�reit is.

- Daisy Damon. Gustav Damon l�nya.

- � sz�val, m�g csak nem is nemes! - hangoskodott tov�bb a n�. - Hol van most?

- Otthon - v�laszolt halkan.

- Otthon? - ki�ltott fel az anyja, �s f�ls�rt� sik�t�st hallatott. - M�r r�g a temet�ben kellene fek�dnie! - csapott egyet az asztalra. - Elengedted �lve, �s tudja, hogy v�mp�rok vagyunk! Hogy tehett�l ilyen nagy ostobas�got? - ord�tozott tov�bb.

- Nem mondja el senkinek.

- � h�t persze! �s ezt honnan tudod ilyen biztosan? - k�rdezte vill�ml� tekintettel.

Allen m�g mindig csak izzadt tenyer�t b�multa, nem mert feln�zni az anyja szem�be.

- Meg kell �ln�d! - �llt fel az apja is. R�vid fekete szak�lla a divatnak megfelel�en volt ny�rva. Tart�s�ban annyi nemess�g szorult, hogy m�g a fels�bbrend�ek is megirigyelt�k volna. A kandall�hoz s�t�lt, �s egyik kez�t a p�rk�nyra helyezte, majd a t�zet kezdte el n�zni.

- Az, t�l nagy felt�n�st jelentene, ap�m - sz�lt k�zbe Matthew.

- Akkor m�gis mit tan�csolsz? - fordult hozz� Gathel. A n� haja szoros kontyba volt �sszefogva. M�lyv�r�s, b�rsony ruh�t hordott, aminek el�g mer�sz dekolt�zsa felh�vta a k�v�ncsi szemek figyelm�t.

- Azt tan�csolom any�m, hogy tal�n Allen… - n�zett r� Henry diadalittas szemekkel �ccs�re, aminek Allen nem igaz�n �r�lt. Tudta hogy most m�g nagyobb bajban van, ha Henry ad tan�csot. - elvehetn� a l�nyt. �gy a csal�dba venn�nk, �s � is v�mp�rr� lenne, a n�sz�jszak�n. �gy m�r nem merne kikotyogni semmit, hiszen a saj�t b�r�t is f�ltenie kellene azok ut�n.

- Kiz�rt! - tiltakozott hevesen Allen. Az anyja szemei lassan visszanyert�k eredeti z�ld sz�n�ket, �s fogai is visszah�z�dtak. Le�lt, majd r�mosolygott legid�sebb fi�ra.

„Tetszik any�mnak az �tlet!” nyelt egyet Allen. Nem az nem lehet, hogy elvegy�k a szabads�g�t. M�g hogy � megh�zasodjon? Lehetetlen! T�bbet nem sz�khetne meg �jszak�nk�nt, hogy vagy egy idegen n�, vagy Flor �gy�ban t�ltse az id�t. Ennek m�g a gondolat�ba is beleremegett. Nem lehetnek ilyen �rz�ketlenek! K�ts�gbeesetten n�zett r� Mattre, aki csak tan�cstalanul megr�zta �szrev�tlen�l a fej�t.

- Igen… tal�n �gy meg�szhatjuk az emberek l�zad�s�t - gondolkozott el Gathel. - Ha a l�ny is v�mp�r lesz, akkor nem fog t�bbet egyed�l k�sz�lni, �s nem is fog kifecsegni semmit. Igen ez… pont j�… a probl�ma megold�dott - �llt fel mosolyogva. - Rufus? Mit gondolsz?

- Fel�lem rendben. Csak ne legyen z�rzavar - sz�lt halkan az apjuk.

- Rendben…

- Nem nincs rendben! - �llt fel Allen. - nekem is van belesz�l�som a saj�t �letembe, �s azt kik�t�m, hogy nem veszem el azt a l�nyt!

- Eddig szabadon d�nthett�l, hogy mit csin�lsz. Voltak kisebb �gyeid, de most v�ge! Elhib�ztad, vesz�lybe sodort�l minket. M�t�l fogva nem sz�ksz ki �jszakai kalandokra, a n�csk�khez. Feles�g�l veszed azt a l�nyt, �s nem �rdekel a v�lem�nyed…

- �r�lj, nem kell f�l �r�t lovagolnod, hogy megkeress egy l�nyt, hogy t�ltse veled az �jszak�t… most m�r minden este lesz melletted valaki, akivel azt csin�lsz amit akarsz. - sz�lt mosolyogva Henry.

- Te ebbe, ne sz�lj bele Henci! - morogta Allen.

Henry gyilkos pillant�st k�ld�tt fel�, �s r�vicsor�tott.

- Ha nem venn�d �szre, el�g nagy slamasztik�ba keverted magad. Nem igaz�n k�ne ilyen nagy sz�dnak lenni. 

- Nem �rdekel… nem h�zasodom meg! - k�t�tte az ebet a kar�hoz.

- De igen! - ki�ltott r� az anyja. - Nem fogsz minket enn�l is nagyobb bajba keverni! (- de akkor sem!- sz�lt k�zbe.) Elveszed, �s azt csin�lod, (-Nem!) amit mondunk. (- Nem, nem fogom!) Ha nem,… (- akkor mi lesz?) …kitagadunk a csal�db�l!

- Tudod mit? - ki�ltott r�, �let�ben el�sz�r az anyj�ra. - Az is jobb lenne, mint azzal a l�nnyal �gyba b�jni!

Lussie a sz�ja el� kapta a kez�t, �s �rtetlen�l, n�zett a testv�r�re. Hiszen eddig �gy hitte, hogy kedveli � is a l�nyt. Akkor most mi r�nthatta a m�sik ir�nyba? Matt kicsit megsemmis�ltk�nt �rezte mag�t, a miatt, amit az �ccse mondott. Nagyon rem�lte, hogy csak felh�borodotts�g�ban mondott ilyet.

De senki sem l�tta �gy hogy Allen tr�f�lkozna. Elsz�ntan n�zett Gathelre, akin l�tszott, hogy n�h�ny pillanat, �s seg�ts�get kellesz k�rnie. Rufus ell�pett a kandall� el�l, �s feles�ge mell� �llt. Mozdulatlan arccal n�zte, fi�t.

- Elveszed! - jelentette ki m�ly, robosztus hangj�n. - Nem akarok vit�t. N�ha �ldozatokat kell hoznunk a jobb j�v� �rdek�ben. Ez is ezt a c�lt szolg�lja.

- �gy van - helyeselt az anyja. - holnap elm�sz, �s megk�red a kez�t. Addig nem akarlak l�tni, am�g bele nem ment a frigybe! Vil�gos voltam?

- Mint a nap - morogta az orra alatt. Apj�nak, m�r nem mert ellent mondani.

Allen bel�tta, hogy m�r v�gleg elvesztette a csat�t. Visszadobta mag�t a sz�kbe, �s keresztbetett karokkal, senkivel nem volt hajland� besz�lget�st folytatni.

Soha �let�ben nem gy�l�lt senkit m�g ennyire, mint most Daisy Damont. V�gya, undorr� fajult, �s ha megl�tn� a l�nyt, m�ris elkapn� a gyilkol�si v�gy. Nem �rdekeln�, hogy mennyire akarta azt a „dolgot” vele, nem �ll�tan� le mag�t. V�gig n�zn�, ahogy lassan, de biztosan kihuny bel�le minden �let, �s a holtak f�ldj�re l�pne. Egy cseppnyi lelkiismeret furdal�sa sem lenne, vagy b�ntudata. L�lek? Az meg azt�n minek? �gy sem figyel senki r�. Az a n�, meg sz�vtelen�l fogja gy�t�rni eg�sz �let�ben. Megfosztja a szabads�g�t�l, �s mindent�l, ami miatt �rdemes volt �lnie eddig.

El�gt�tel-e az, hogyha � is visszaadn� ezt? Hogyha nem v�ltoztatn� v�mp�rr�, hanem minden egyes �jszaka megharapn�, haldokl�s szintj�re legyeng�ten�, �s k�r�r�mmel n�zn�, ahogy szenved? De nem ny�lna hozz�, egy ujjal sem. Nem. Semmik�pp. Hiszen, csak egy ember. T�pl�l�k. Most m�r t�l kev�s ahhoz, hogy lefek�dj�n vele. Vagy… mi lenne, ha nem lenne olyan gyeng�d, mint szokott �ltal�ban? Mi lenne, ha elengedn� tombol� �szt�n�t, �s nem �rdekeln�, hogy milyen f�jdalmat okoz a l�nynak, hanem csak menne a v�gya ut�n? „Hm… tal�n.”

Allen a bossz�kat tervezgette, mik�zben m�sra terel�d�tt a sz�. Henry m�g sz�mos olyan dolgot hozott fel testv�rei ellen, ami miatt nem kis szid�sokat kaptak. Lussie, mert nem tanulta meg az aznapi francia verset. Henry szerint ez felm�rhetetlen fontoss�g� volt, mert a francia nyelv el�gg� elterjedt az arisztokrat�k k�r�ben, �s nem lehet el�g m�velt, ha nem ismer legal�bb h�sz francia k�lt�t�l kiadott verset. Luigi, a szok�sos viselked�se, �lt�z�ke, hajviselete miatt kapott. Henry, a kiskedvenc szerint, egyszer�en felh�bor�t�, ahogy a legkisebb �ccse �lt�zk�dik. Megbotr�nkoztat� lenne, ha �gy kimenne a v�rosba, vagy ha m�s nemesekkel tal�lkozna. Mattre nem igaz�n tudott mit mondani, ez�rt kicsit f�st�lg�tt is.

Egy b� �ra m�lva v�ge lett az eg�sz felhajt�snak, �s Allen szinte menek�lt a teremb�l, testv�rei pedig a nyom�ban. Felszaladt a l�pcs�n, �s teljes er�vel becsapta szob�j�nak ajtaj�t. Szerencse, hogy Matthew egy kicsit k�s�bb �rkezett, mert el�g sz�p tal�lkoz�sa lett volna az ajt�val. Bekopogott, de nem j�tt v�lasz. V�rt, h�tha kinyitja az ajt�t, de csak id�pocs�kl�s volt. Benyitott, �s semmit nem l�tott a nagy s�t�ts�gben, mert mindenhol be volt h�zva a f�gg�ny. A kandall�ban sem �gett a t�z, hogy megvil�g�tson b�rmit is. L�t�s�nak k�sz�nhet�en r�gt�n �szrevette, hogy Allen hol is tart�zkodik a szob�j�n bel�l. A kandall� el�tti fotelbe v�gta be mag�t, ahol csak n�zte az elszenesedett f�kat. Arca nem �rult el semmit, teljesen �rzelemmentes volt. Az anyja m�r ujjongana emiatt, hiszen „egy v�mp�rnak ilyennek kell lennie.” Odas�t�lt mell�, majd megfogva egy gyuf�t, t�zet gy�jtott. A l�ngja narancss�rg�s f�nnyel bor�totta be a szob�t, ami el�g bar�ts�gosabb lett. Odah�zott a fotel mell� egy kis sz�ket, majd le�lt r�.

- Minek j�tt�l? - k�rdezte goromb�n a fiatalabbik.

- Hogy tan�csot adjak - v�laszolt csendesen.

Allen felhorkantott, �s tov�bbra is mag�ba burkol�zva hallgatott. Nem n�zett r� b�tyj�ra, mert tudta, hogy �t n�zi. �s most nem igaz�n volt kedve senkihez. Azt v�rta, hogy elmegy, ha nem mond semmit, de nem �gy t�rt�nt. Matt maradt, �s � is csendben n�zte a t�ncol� l�ngokat. Kezdte ezt m�r unni, �gy mozgol�dni kezdett. Matt elmosolyogta mag�t, de m�g mindig nem n�zett r�.

- Mit mosolyogsz? - k�rdezte megint ugyanolyan goromb�n.

- Sosem b�rtad, ha egy helyben vagy sok�ig. F�leg, ha csendben is pr�b�lsz maradni.

Allen megvonta a v�ll�t, �s Matt fel� ford�totta a fej�t.

- Mit csin�ljak? - pr�selte ki mag�b�l a szavakat.

Matt lehajtotta a fej�t, �s nagy leveg�t vett.

- Ha a helyedben lenn�k, �n elvenn�m. Lehet, hogy nem lesz valami f�nyes a kapcsolatotok…

- Biztos - v�gott k�zbe.

- De ne �t�lj el�re. Ki tudja, lehet, hogy ak�r meg is szeret…

- Na az m�r biztos nem! - nevetett fel idegesen. - Soha sem fogom megszeretni. M�r most gy�l�l�m.

- De mi�rt? - k�rdezte �sszesz�k�lt szemekkel? - hiszen n�h�ny �r�ja nem �gy n�zt�l ki, amikor rajta �lt�l, hogy gy�l�l�d.

- Az n�h�ny �r�ja volt - pr�b�lt �rvelni. - akkor m�g nem fosztott meg semmit�l.

- Mit�l fosztott meg? - k�rdezte �rtetlen�l.

- A szabads�gomt�l! - v�laszolt egy kicsit hangosabban a kellet�n�l. -Reggel, m�g aggleg�ny voltam, most meg? A h�zass�g�ra k�sz�l� idi�ta, aki h�sz �vesen akar megn�s�lni.

- Akkor k�pzeld a hely�be magad. � csak tizennyolc.

- Nem �rdekel! �n nem �gy akartam ezt az eg�szet. � am�gy sem az a fajta, aki nekem megfelel, �gyhogy el�re meg vagyok �tkozva.

- Dehogy vagy - vetett ellen. - Csak pr�b�ld a j� oldal�r�l felfogni a dolgot.

- Ennek nincs j� oldala - d�nny�gte.

- De van.

Allen fels�hajtott.

- Holnap meg egy�ltal�n hogy �ll�tsak oda? M�g sohasem k�rtem meg senki kez�t.

- Nem kell az eg�sz csal�d el�tt. Csak n�gyszemk�zt.

- Ok�, �s azon bel�l? Mit mondjak?

- Csak pr�b�ld meg… elhitetni vele, hogy… szereted.

Allen olyan r�m�lten n�zett r�, hogy nevethetn�kje t�madt. V�szesen pr�b�lta visszafogni arcizmait, nehogy elr�h�gje mag�t. Soha nem l�tta m�g Allent ilyen ijedtnek.

- Hogy mi? - k�rdezte teljesen elh�lve.

- Csak… legy�l vele kedves, �s ne sz�lj be neki semmilyen gorombas�got. T�bbsz�r is mondj b�kokat, �s l�gy�tsd meg. Te vagy a n�cs�b�sz, ezt neked jobban kellene tudnod, mint nekem.

- De most nem n�h�z megyek.

- Allen!- sz�lt r� hangosabban. Matthew �gy �rezte mag�t, mint aki egy �t �vessel besz�l. - Az�rt mert te a nagyobb m�reteket szereted, m�g nem kell �t �gy porig al�zni. �s nagyon rem�lem, hogy m�s el�tt meg v�gk�pp elveted ezt az �tleted.

Allen ism�t hallgat�sba burkol�zott, �s nem sz�lt semmit.

- Csak… ne hozz elhamarkodott d�nt�seket, �s… elhamarkodott v�lem�nyt f�leg ne. Akkor ann�l rosszabb lesz, hidd el.

Allen b�lintott, �s megint feln�zett.

- Szerinted? Milyen �letet fogunk �lni? Lesz egy�ltal�n egy k�z�s gondolatunk? Annyira k�l�nb�z�nk!

- Ha a bor�s oldal�t akarod n�zni, akkor t�nyleg csak teher lesz a sz�modra. De ha nem mag�t a h�zass�got, hanem, �t n�zed… mag�t a n�t, akkor nem lesz gond. Pr�b�ld meg elfogadni, �s megl�tod, � is elfog. Ne z�rk�zz el el�le, �s � sem fog… ami a… n�sz�jszak�t illeti… ne er�szakoskodj vele… hiszen alig ismeritek egym�st… nem lenne j�, ha csak k�teless�gb�l h�ln�tok el… adj neki id�t. �s magadnak is!

- De meg kell tennem…

- Ugyan. Elveszed �t. Ezzel m�r t�bb mint a fel�t teljes�ted a k�r�s�knek. Az, az �jszaka meg m�g v�rhat nemde?

- De - mondta b�nattal teli hangon.

- Fel a fejjel - �llt fel a kis sz�kr�l Matt.

- Meglesz - b�lintott r� Allen.