Daisy arra kelt fel, hogy rettenetesen f�jnak a v�gtagjai. Kinyitotta a szem�t, �s r�gt�n r�j�tt ennek ok�ra. Hiszen d�lel�tt�l itt alszik �lve az ajt�nak t�maszkodva. Nem tudta h�ny �ra lehet, de el�g k�s�, mert a hold m�r jav�ban fent volt. Bevil�g�tott a szob�j�nak ablak�n, �s l�that�v� tette a padl� egy kis r�sz�t. Daisy neh�zkesen fel�llt, �s lassan odas�t�lt a holdf�nyhez. Belemer�tette a kez�t, �s j�les�en megborzongott. Mindig furcsa hat�ssal volt r�, ha ezt csin�lta.

R�n�zett v�kony kifli alakra, ami bevil�g�totta az eg�sz otthon�t. Szaggatottan fels�hajtott, �s �jra el�nt�tte a bens�j�t a b�nat. Hogy fog ebb�l kim�szni? Hozz� fogj�k adni Blakehez, �s senkit nem fog �rdekelni, hogy � mennyire szenved emiatt. Minden nap v�rhatja �t haza, �s f�lhet, hogy milyen �llapotban, vagy hangulatban. Nem �rdekli, h�nyszor csalja majd meg, csak �t hagyja b�k�n.

Elkeseredetten pr�b�lt indokokat felhozni az egybekel�s ellen, amit tal�n az apj��k is elfogadn�nak. Azt sem hiszik el, hogy � t�madta meg. A t�bbi pr�b�lkoz�s�t meg csak gyerekes dacnak tartan�k, ez�rt semmi es�lye.

Pillant�sa ism�t visszat�rt az ablakra. A p�rk�nyon egy mad�r �lt. �ppen tollait rendezte. Daisy halkan odaosont, de nem volt el�g cs�ndes. A mad�r elr�ppent, � meg v�gyakozva n�zett ut�na. � legal�bb szabad…

Daisy elsz�ntan n�zett maga el�. Meg van a megold�s. Ha senki sem hallgat r�, h�t rendben. De � nem fog belemenni ebbe a k�nyszerh�zass�gba. Nem fogja t�nkre tenni mag�t, csak, az�rt mert Gareth �t n�zte ki „�ldozat�nak”.

Megsz�kik.

Daisy imm�r sokkal, nagyobb �letkedvvel kezdett el mozogni a szob�j�ban, de az�rt halkan, nehogy meghallj�k �s a v�g�n, m�g lebukik.

Mag�hoz vette az elrakott p�nz�t, ami nem volt sok, de legal�bb elutazhatott bel�le. Majd keres egy �ll�st, �s am�g nem megy f�rjhez, persze akit � v�laszt, addig haza sem j�n.

Kinyitotta az ablak k�t sz�rny�t. Kihajolt, majd �sszeszorult a gyomra, mikor megl�tta, hogy milyen magasan is van. Most valahogy el�rhetetlennek l�tszott a talaj, mint m�skor. Felt�rdelt a p�rk�nyra, majd kiegyenesedett, amennyire tudott. A h�z mellett volt r�gt�n az ist�ll�, �gy biztons�gosabban �tl�phetett annak a tetej�re. Megingott egy kicsit, de hamar visszanyerte az egyens�ly�t. V�gig l�pkedett a keskeny tet�gerincen, majd leguggolt. Apr�kat cs�szva haladt egyre lentebb �s lentebb. A lejt�n�l meg�llt, majd b�tors�got gy�jtve a szilvafa �gaira ugorhasson, �s onnan m�r szabad az �t. Belet�r�lte izzadt kezeit a szokny�j�ba, �s kiindul� mozdulatot vett fel. B�r ne tette volna. A nyirkos cserepen, megcs�szott az egyik l�ba, � pedig a f�ld fel� kezdett zuhanni. Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt.

Allen k�s� �jszaka sz�nta r� mag�t, hogy felkeresi a l�nyt. Tudta hogy nem norm�lis dolog, de nem b�rt aludni. Jobb dolga pedig nem volt. Eg�sz �ton, amit l�h�ton tett meg, azon t�rte a fej�t, �s azt gyakorolta, hogy mit is fog mondani neki. Nem egyszer r�h�gte ki, �s nem egyszer sz�rta volna le mag�t, a nevets�gesebbn�l nevets�gesebb �tletek miatt.

Meg�rkezett a birtok sz�l�re, �s ott kik�t�tte a lovat, majd s�t�lva ment tov�bb. Nem akart fel�breszteni mindenkit.

Gyomra, min�l k�zelebb �rt a h�zhoz, ann�l kisebb lett. Mikor megl�tta a l�ny ablak�t, m�r teljes eg�sz�ben remegett. Le is dorg�lta mag�t, hogy milyen abszurd, hogy �, mint v�mp�r, f�l egy emberi l�nyt�l.

Azt�n minden felgyorsult. Az ablak sz�rnyai megny�ltak. El�g h�vogat�an t�nt neki, de megjelent a l�ny, �s kisz�kkent az ist�ll� tetej�re, majd ott egyens�lyozva, �s j�tszadozva a hal�llal, v�gig s�t�lt a cs�sz�s tet�gerincen. Ott lentebb araszol, �s megtorpan. Elid�zik egy kicsit, majd ugr�sra k�sz�l. � is egyre k�zelebb �r hozz�, m�g v�g�l a fa �rny�k�b�l figyeli az esem�nyeket.

A l�ny l�ba megcs�szik, �t meg m�g a hideg is kir�zza.

Daisy el�sz�r azt hitte, hogy �r�kk� zuhanni fog, v�gtelen id�k�n kereszt�l, de valami elkapta. Vagyis valaki. Elkapta, �s egy lend�lettel talpra is �ll�totta. � megt�ntorodott, de nem esett el, mert ism�t megmentett�k az es�st�l. Lassan kinyitotta a szemeit, �s alig akart hinni nekik. M�r m�sodszorra menti meg az �let�t, �s m�g vissza sem adta. Nagy lehet a lelkiismeret furdal�sa, ha ennyire v�di minden bajt�l.

- Lord Allen? Mit keres maga itt ilyenkor? - k�rdezte, �s v�gign�zte, ahogy a sz�j�b�l t�voz� p�ra felsz�ll, majd elt�nik. Tekintet�t visszair�ny�totta a f�rfira, aki el�g zavarodottnak l�tszott.

- �n csak… besz�lnem kell mag�val.

- Ilyenkor?

- Ahogy l�tom �n sem alszik, teh�t mi�rt ne?

Daisy kicsit f�lelemmel n�zett fel r�, de b�lintott. Allen elmosolyogta mag�t, �s a karj�t ny�jtotta.

- J�jj�n. Most �g�rem, nem fogom b�ntani.

Daisy belekarolt, majd egy�tt elmentek D�mon�rt. A f�rfi er�fesz�t�s n�lk�l felemelte �s a nyeregbe �ltette, majd mag�t is felh�zta, �s a l�ny h�ta m�g� �lt. Hirtelen el�t�rt bel�le a r�gi �nje, �s m�r nem tartotta vissza mag�t.

Combjait a l�ny�hoz pr�selte, �s a lehet� legk�zelebb �lt. �tkarolta, �s a kant�r�rt ny�lt, mik�zben ajk�val v�gigsim�totta a l�ny nyak�t. Ezt mind �gy mintha v�letlen lett volna.

- Ha megengedi - suttogta, �s elind�totta a lovat.

Daisyn j�les� bizserg�s futott v�gig a gerinc�t�l a tark�j�ig. �lvezte ezt a fajta k�zvetlens�get, �s esze �g�ban sem volt megszak�tani. Sok�ig lovagoltak a mez�k�n �t, �s a l�ny a cs�p�s leveg� ellen�re nem f�zott, mert volt, aki felmeleg�tette. Elmosolyogta mag�t mag�ban, ahogy a kant�rt szor�t� kezekre n�zett. Biztons�got ny�jt� �s… m�g t�bb gy�ny�rt. Elpirult, �s leszidta saj�t mag�t, hogy ilyenekre gondol. H�ta megfesz�lt, �s v�rta hogy a f�rfi megsz�laljon. De az nem mondott semmit, csak vezette �ket a fekete �jszak�ba.

Mindenhonnan t�csk�k ciripel�s�t hallhatt�k, �s n�ha-n�ha megsz�lalt a farkasok mag�nyos vony�t�sa. Sz�lcsend volt, a f�k levelei meg sem rezzentek. A csillagos �g felett�k, m�g soha nem volt ilyen f�nyes, mint most. Mi�rt olyan var�zslatos minden ezen az �jszak�n? Tal�n egy �j �let kezdete?

- Akkor… mi�rt is akart velem besz�lni? - t�rte meg a csendet.

- El�sz�r arra v�laszoljon, hogy mit csin�lt ott, a tet�n. Ha nem vagyok ott, a nyak�t t�rhette volna.

Daisy lehajtotta a fej�t, b�nb�n� hangon v�laszolt.

- Sz�kni pr�b�ltam.

- Mi�rt? - k�rdezett ism�t.

- Mert miut�n hazaj�ttem, Gareth m�r ott v�rt, �s… holnap lesz az esk�v�nk… de �n nem akarok hozz�menni! - fakadt ki.

- Mi�rt nem mondta el nekik, hogy mi t�rt�nt? Hogy hogyan b�nt mag�val?

- Mert… m�r hamarabb elmondta az � verzi�j�t, �s… mag�t �ll�tja be annak, aki megt�madott, �s � mentett volna meg, de maga elvitt, mert gyorsabb volt.

- Micsoda?- k�rdezte felh�borodottan.

- �s… azt mondta, hogy �n… vagyis hogy m�r �n… sz�val, hogy mi… hogy �n m�r nem vagyok „tiszta”, �s ez is maga miatt van. �s hogy � megsz�nt, �s ez�rt elvesz, de nem sz�l err�l senkinek cser�be - hebegte el pipacsv�r�sen.

- Ez egy szem�tl�da - bukott ki Allenb�l.

- Tudom - �rtett egyet a l�ny. - Ez�rt �pp a sz�k�semen voltam. �n nem k�t�m magam ahhoz az �r�lthez.

Ism�t csend borult kettej�kre. Csak n�zt�k a k�rnyezet�ket, �s gondolkoztak az elhangzottakon. V�g�l Allen meg�ll�totta a lovat, egy tiszt�s k�zep�n, �s lesz�llt, majd a l�nyt is kiemelte a nyeregb�l.

- Mond, Daisy… mihez kezdesz ezek ut�n? - k�rdezte halkan.

- Nem tudom - mosolygott r�. - de ink�bb elmegyek, mint hogy vele �ljek.

- De van hova mennie? Mert ha nem, akkor…

- Nem, nem akarok a terh�kre lenni! N�h�ny napig megsz�llhatok Rose-n�l, de nem sok�ig, mert ott keresn�nek legel�sz�r… de mi�rt agg�dik ennyire?

Allen megfogta az egyik kez�t, majd a szem�be n�zett.

- Daisy… hozz�m j�n feles�g�l? - ny�gte ki k�ts�gek k�z�tt. Eszeveszett�l rem�nykedett a pozit�v v�laszban. Nem akart semmi m�st, csak hogy a l�ny igent mondjon. De biztos, hogy ezt akarta?

- T-tess�k? - k�rdezte elkerekedett szemekkel. Most vagy �lmodik, vagy ez egy rossz vicc. Pont �t? Ebben nincs semmi logika. A nemesi sz�rmaz�s� Allen, �t, a kispolg�rt k�ri meg, hogy legyen t�rsa egy �leten kereszt�l. Nem tudta felfogni.

- Hajland� lenne… - nyelt egyet k�zben. - hozz�m j�nni?

- D-de mi�rt �n? - k�rdezte azt, ami a legjobban �rdekelte. Valahogy nem hitt a f�rfinak. Neki ett�l t�bb kell. Nem fog hozz�menni ahhoz, aki csak �gy kiny�gi, hogy hozz� menne-e.

- Ami�ta ismerem, nem telik el olyan nap, hogy ne gondoln�k �nre - ism�telgette a begyakorolt szavakat. - a sz�vem m�r az �n�, k�rem, adja nekem a saj�tj�t… - „nagy leveg�” - Szeretem, Daisy.

Daisy sz�ve hatalmasat dobbant. A lehet� legboldogabb volt most ebben a pillanatban, mint az eg�sz �let�ben. � is vonz�dott a f�rfihoz, de ennek nem tulajdon�tott nagy jelent�s�get, mivel nem hitte, hogy valaha lenne egy cs�ppnyi es�lye is. �s most itt �ll, vele szemben, �s v�rja a v�lasz�t, hogy le�li e mellette az �let�t. Persze hogy le�li!

- Igen.

Allen meglep�d�tt, mert nem hitte, hogy ilyen sim�n fog menni a dolog.

- Igen! - ugrott a nyak�ba a f�rfinak, aki m�g mindig a „sokk” hat�sa alatt �llt. Daisy hirtelen visszal�pett, �s sz�gyenl�sen n�zett r�.

- Sajn�lom, �n nem akartam…

Allen odal�pett hozz�, �s megfogva az arc�t, megcs�kolta. Daisyt v�ratlanul �rte a „t�mad�s”. Vill�mk�nt �rte a felismer�s, hogy valamilyen m�don, de t�ls�gosan is megkedvelte Allent, �s v�gyai sem lappanganak m�r m�lyen, az elrejtett zugokban. El�t�rtek, �s k�nozva k�vetelt�k azt a szem�lyt, aki �ket kiel�g�thetn�. Azt hitte el�sz�r, hogy �lom, de mikor megkapaszkodott a f�rfi karjaiban, �s �rezte teste meleg�t, r��bredt, hogy ez a val�s�g. Cs�ppet sem esett ellen�re ez az �rz�s, s�t m�g �lvezte is. Teljesen m�s volt, mint Gareth cs�kja, pedig azt hitte, hogy minden f�rfi er�szakos, ha az �lvezetekr�l van sz�.

Allen, amint a v�kony test, karjaiba simult, v�re versenyt sz�guldott ereiben, �s m�g k�zelebb akart ker�lni a l�nyhoz. El akarta t�ntetni r�la az �sszes ruh�t, �s addig j�tszani vele, am�g m�r semelyik�j�k sem b�rja tov�bb. Mi�ta lett „rabja” a l�nynak, ha a test�r�l volt sz�? Pedig megfogadta, hogy pokoll� teszi az �let�t, b�rmi �ron is. Daisy elveszi a szabads�g�t, � pedig a boldogs�g�t. Kvittek lenn�nek, ha… de ak�rh�nyszor hozz��r, beleremeg, �s alig b�rja tartani mag�t. Ennek v�get kell vetni. Nem mehet ez �gy tov�bb.

Leveg� ut�n kapkodva szak�totta meg a cs�kot, �s len�zett a kicsit k�bult, de megszeppent l�nyra. Ajkai m�g mindig nedvesen csillogtak, az el�z� j�t�kt�l. Nagy szemeivel felpillantott r�, �s v�rta, hogy mi fog t�rt�nni.

- Ma este, m�g otthon alszik, �s…

- Nem megyek haza! - z�kkent ki �lmodoz�s�b�l Daisy.

Allen fels�hajtott, majd folytatta.

-Nyugodjon meg, nem fogom hagyni, hogy Blake elvegye. Csak v�rjon r�m, �s ennyi a dolga. Ne legyen k�ts�ge fel�le… ott leszek.

Daisy k�ts�gbeesetten pr�b�lt megb�zni az el�tte �ll� alakban, de ez m�g valahogy mindig gyeng�csk�nek hatott. A bizalom m�g nem alakult ki k�zt�k, �s ez nagy veszeked�sekhez fog m�g vezetni.

- Meg�g�red? - n�zett fel r� kiss� k�nnyes szemekkel.

Allen furcs�n �rezte mag�t a l�tottak miatt, de nem felejtett el, v�laszolni.

- Persze - sim�tott v�gig a l�ny arc�n. Megfogta a kez�t, majd D�monhoz vezette.

Lassacsk�n haza�rtek. K�z a k�zben tett�k meg az utat a h�zig, �s az ablaka alatt meg�lltak. Daisy szembefordult vele, �s megszor�totta a kez�t, majd elengedte, �s hagyta, hogy Allen felh�zza �t is a szek�rre, miut�n � maga fel�llt. A fi� felemelte, �s egy k�nnyed mozdulattal, m�gfentebb emelte, �gy Daisy el�rte a p�rk�ny�t. Felh�zta mag�t, �s bem�szott az ablakon. Amint ez megvolt, r�gt�n megfordult, �s kihajolt, hogy min�l tov�bb l�thassa Allent.

- L�tom, hogy m�g k�telkedsz. Mit adjak, hogy megbizonyosodj, be fogom tartani? - k�rdezte halkan a f�rfi.

Daisy amennyire csak tudott, kihajolt, �s m�r alig volt az arcuk k�z�tt p�r centi. Sz�ke haja leomlott a v�ll�r�l, egyenesen a m�lybe. A hold f�nye meg-megcsillant rajta. Elmosolyogta mag�t, �s m�lyen a szem�be n�zett.

- Csak magadat, �s hogy elgyere �rtem… semmi m�sra sincs sz�ks�gem - s�gta v�laszk�nt.

Allen l�bujjhegyre �llt, �s megsz�ntette a t�vols�got ajkaik k�z�tt. Belet�rt a l�ny hajzuhatag�ba, �s majdnem mag�hoz h�zta jobban, csak azt�n esz�bejutott, hogy nem �ppen okos �tlet. �gy be�rte azzal, hogy �gy �zlelgethette a m�sikat. Daisy megszak�totta a cs�kot, �s vissz�bb h�tr�lt. Mosolya egyre sz�lesebb lett, �s lassan, becsukta az ablakot. M�g sok�ig csak n�zt�k egym�st, majd beh�zta a f�gg�ny�ket. Allen csod�lkozva n�zte a helyet, ahol az el�bb a l�ny elt�nt. M�g soha nem �lt ilyet �t. Mindig � kezdte a cs�kot, nem a n�k.