Vihar... Dörgött. A bársonyfekete égen egy villám cikázott át. Majd az vörösre változott. Mintha az egész ég lángba borult volna. És égett... égett. Legalább olyan tűzzel, mint amilyen tűz tombolt Leonban. A herceg közelebb lépett Sorához, miközben az eső lassan mosta a tájat. A nyitott ablakon a föld, a fű és a virágok ázott illata áramlott be. Leon viharszürke tekintettel nézett az előtte lévő lányra. Sora a legkisebb jelét sem mutatta, hogy félne, vagy ellenére lenne, ami történni fog. Szemei nyílt vágyat tükröztek, és egy pici kíváncsiságot. Kíváncsiságot az iránt, hogy mit fog érezni ennek a Veszedelmes férfinak a karjai között. A vérvörös napsugarak mellett sötét fellegek kezdtek gyülekezni. Viharfelhők szürkén gomolyogtak egyre kisebb teret hagyva a nap ragyogó fényének, ami új reményt, új erőt éleszt mindenben. Még egy percig látni lehetett a természet eme szépségét, majd a nap elbújt, pihenést, megnyugvást keresve a habkönnyű, sötét felhők között. Az ég sötétté vált. Végleg és visszafordíthatatlanul. A csillagok nem ragyogtak. Az egész égbolt egybefüggő, bársonyfekete lepellé változott. Fehér fény cikázott keresztül rajta, felszántva töretlen selymességét, nyugalmát. Majd egy újabb, de ezt messzire hangzó dörrenés kísérte. Heves szél kezdett fújni, s a vadul pergő eső hevesen verte az ablakokat. Leon szeme, ha lehet még sötétebb lett, ahogy közelebb lépett Sorához. Kezét lassan felemelve végigsimított a lány puha arcán. Sora nem hátrált. Mélyen a szemébe nézett az előtte álló Démonnak, s annak veszedelmes, könyörtelen mosolyát nézte. Azt a mosolyt, ami azokon a férfias, kemény ajkakon játszott, melyek nem egyszer érintették már az ő ajkát. Könnyeden, futólag, mohón és hevesen. Szenvedélytől túlfűtve, tűztől perzselve. De ebben a pillanatban egy tökéletes ragadozót látott maga előtt. Magát a Démont, akit Blackheath hercegének álarca mögé rejtettek, hogy onnan mozgassa a szálakat. Saját akaratát, saját hatalmát gyakorolta mások felett... sikeresen. Sora szembe nézett azzal a férfival, akit az angol Démonnak mondanak. Azzal a férfival, aki minden nő szívét megdobogtatja. Azzal a férfival, aki a nőkben elismerést, szenvedélyt, és végeláthatatlan vágyat kelt, míg a férfiakban tiszteletet, irigységet. Azzal a férfival, aki maga volt a veszedelmes...és Sora nem félt tőle.

Leon ajkain a mosoly megváltozott. A kemény hidegség, az acélos tartás eltűnt belőle. Helyette ott maradt egy könnyed, kedves és megnyugtató mosoly. Sora mélyen a szemébe nézett ennek a Veszedelmes Démonnak, és örömmel nyugtázta, amint az nem átható, hanem nyugtató, majd elsötétülő tekintettel nézett rá. A csokoládébarna szempár elsötétült. S a végtelen vágy volt kiolvasható belőle. A herceg lehajolt, és hevesen megcsókolta. Sora egy pillanatra megmerevedett, majd karjait a férfi nyaka köré fonta. Tiltakozó gondolatok, kétes kérdések nélkül, teljesen átadta magát Blackheath hatalmas hercegének. Leon nyelve lassan körbe rajzolta Sora ajkait, majd becsúszott a szájába. Szeretkezéshez felérő szenvedéllyel simogatta a lány nyelvét. Újra- és újra csatát, háborút vívva. Végül elváltak egymástól és a másik tekintetét kutatták. Néma kérések, ígéretek voltak bennük, s mind a ketten tudták; be fog teljesülni. Leon közelebb lépett. Sora döbbenten nevetett fel, ahogy a férfi a karjaiba vette. Rögtön elmúlt minden kétely, ami még eddig benne élt. A herceg gondolkodás nélkül indult el a nappaliból kifelé. Majd az emeletre ment fel. A nap már nem látszott. A vidék fölé éjfekete bársonylepel hullott, s az eső vadul hullott alá az égből, miközben villám cikázott át a sötétségen, egy- egy dörrenéssel kísérve. A Hold és a csillagok elbújtak, hogy teret adjanak a vad, féktelen viharnak, ami tombolt. Ez az ő ideje volt. S ugyanígy Blackheath hercegének bőréből kibújt a féktelen, zabolátlan ragadozóé. Sora előtt enyhe világosság rajzolódott fel, amikor az emeletre értek. Ahogy látta, az utat két felé lehetett folytatni, de Leon a bal oldali folyosóra fordult. Sora erősen kapaszkodott a herceg nyakába, aki úgy vitte őt, mintha nem lenne súlya. Forró, kemény ajkai egy pillanatra érintették Sora nyakát, de csak éppen annyira, hogy a lány kéjesen felsóhajtson. Nem szólt semmit, kemény, acélos fegyelemmel tartotta magát, s megfogadta, csak akkor engedi szabadon az összes visszafojthatatlan vágyát, ha már bent lesznek a szobában. Hamarosan belökte egy szoba ajtaját. Sora halványan érezte a tűz melegét, ami a szoba kandallójában égett. A sötétvörös függönyök már el voltak húzva, s a zabolátlan vihar ide nem kapott bejutást, hogy lássa, mi történik a két Démon között.

Leon gyengéden az ágyra fektette Sorát. A lány felnézett rá, s tekintetében megcsillant a vágy. A csokoládé színű szempár szinte feketévé sötétült, ahogy a viharszürke szemekbe nézett. Leon előtte állt. Fölé magasodott, mint egy féktelen, vad és fenséges ragadozó. Őrjítő volt minden ízében, s Sora el tudta képzelni hány nő akarna most a helyében lenni. A herceg őt nézte. Acélos fegyelme megszűnt a tekintetében. A bilincs, mintha feloldódott volna. Nem leplezte már a vágyát. Az a nyers, zabolátlan vágy, és szenvedély, mely a tekintetében látszott végtelen forróságot ébresztett Sorában. Borzongás futott végig a testén attól, amit kiolvasott Leon szemeiből, attól a végtelen csodálattól, és halálos vágytól, amit a férfi táplált az irányába. S érezte, amint ezek az érzések őt is elöntik, s már tudta; a fogadás nélkül is neki adta volna magát. A férfi várt. Vasfegyelemmel tartotta magát vissza attól, hogy Sorára vesse magát, mint egy kiéhezett vad. Pedig jelen pillanatban annak érezte magát. Ki volt éhezve. Méghozzá az előtte fekvő szirénre. A lány dús, hullámos haja lágyan terült el körülötte, a ruhája pedig érzékien feszült vágyba hozó testére. Végül Sora kinyújtotta a kezét a herceg felé, ezzel végleg eldöntve sorsát; neki adja magát. Leon, mintha csak erre várt volna, elfogadta a felé kinyújtott kezet, és ráhajolt Sorára. Ajkaik forró, szenvedélyes csókban egyesültek. A lány beletúrt a herceg dús hajába, miközben egyre lejjebb húzta magához. Leon mélyítette a csókot. Nyelve ingerlően végigsiklott az alatta fekvő szépség alsó ajkán, majd gyengéden fogai közzé vette, és szopogatni kezdte. Sora felnyögött az érzésre, amikor a férfi nyelve a szájába csúszott, és szenvedélyesen simogatni kezdte az ő nyelvét. A férfi keze gyengéden, érzékien siklott végig Sora oldalán, éppen csak érintve, mire a lány megborzongott. Csókjuk szenvedélyes volt, vággyal tüzelve. Nyelveik szinte szeretkezéshez méltán ingerelték, simogatták egymást. Majd, amikor a levegőjük elfogyott, elváltak, s Leon ajkai tovább siklottak a lány nyakára. Sora kéjesen felsóhajtott. A férfi kezei besiklottak a hátához, s lassan ingerlően csúsztak egyre lejjebb. Sora érezte, ahogy a ruhája cipzárja lecsúszik. A herceg minden nőt megszégyenítő ügyességgel hámozta ki a ruhájából. Hamarosan már azt vette észre, hogy egyetlen fűzőben, fehérneműben és harisnyában fekszik. Meztelen vállát érintette a hűvös selyemtakaró. És ki volt szolgáltatva az előtte lévő Démon éhes tekintetének. Leon nyers vággyal a szemében nézett végig Során. Valóban gyönyörű volt, de erre még ő sem számított. Ennek a nőnek olyan teste volt, ami minden istennőt megszégyenített volna. A hatalmas vágy az ágyékában még nagyobb lett. S férfiassága a gránitnál is keményebb lett. Nehezen tudta csak visszafogni magát, de tudta, hogy ennek az alkalomnak gyengédnek kell lennie, és mégis biztos volt benne, hogy ő maga is úgy fogja élvezni, mint eddig soha semmit. Felállt, majd lassú mozdulatokkal elkezdte kigombolni az ingét. A tűz fénye hátulról megvilágította ezzel földöntúli ragyogást adva testének. Minden rész, ami felszabadult, a kívánatos és kidolgozott testből, őrjítő volt. A fény megcsillant a még sötétebbé változó tekintetében, mikor látta, Sora is legalább úgy várja a pillanatot, mint ő. Hamarosan elhajította a finom anyagú inget, s ott állt egy nadrágban. Sora tekintete végigsiklott a kidolgozott, izmos felsőtesten. Már értette, miért volt érte minden nő odáig. Hisz ez a férfi még Adonisznál is tökéletesebb volt. Során végigcikázott a heves vágy. Leon megejtett egy gonosz mosolyt, majd a nadrágjához nyúlt. Hamarosan az is, majd a fekete alsó is lekerült róla. Sora szemei döbbenten, és hevesen villantak meg, amint a tűz fényében ott állt a férfi teljes valójában, tökéletességében. És a hatalmas, keményre duzzadt, felmeredő férfiassága arról árulkodott, milyen halálos vágyat érez iránta. Csak iránta...

- Sora! - hangzott fel a tűz ropogása mellett a férfi mély, bársonyos hangja. - Túl gyors vagyok, ugye? - mosolyodott el kissé lágyabban.

- Ugyan, csak kicsit sokkoló volt. - mondta Sora is ugyan olyan mosollyal.- Azt hiszem pontosan ezt vártam el. - majd a férfi felé nyújtotta a kezét újfent.

- Hihetetlenül csodálom önt. - mondta nyersen, de doromboló hangon.

- Csodál annyira, hogy elengedje a fogadást? - kérdezte Sora hirtelen, mire a férfi megmerevedett.

- Nem tudnám megtenni. - válaszolt Leon vad tekintettel. - Túlságosan fáj az a vágy, amit érzek, és már nem tudom tovább visszafojtani. Ha nem ön lenne a karjaim között, megtenném. De maga fenségesebb az összes nőnél, egyszerűen nem tudok lemondani sem, a mai sem a következő két éjszakáról.

- Reméltem. - suttogta Sora.

- Bízik bennem? - kérdezte Leon, miközben mellé dőlt. - És elhiszi, hogy végtelen gyönyörrel ajándékozom meg?

- Igen. - válaszolt Sora. - Bízom.

- Olyan gyönyörű, és annyira kívánatos. - dorombolta a férfi. - Nincs, aki felérjen magához, és engem elemészt a vágy, hogy végre érezhessem.

Leon elmosolyodott, majd újra lehajolt. Kívánatos teste forrón sütötte Sora oldalát, s ilyen égető érzést érzett az ágyékában is. A férfi kemény ajkai lassan elsiklottak a lány ajkaitól, s végigsiklottak a nyakán. Élvezte ízlelni a krémes, puha bőrt, és tudta; soha nem érzett még ilyen édes ízt a szájában. Sora úgy izgatta fel minden idegszálát, ahogy férfi azt el sem tudja képzelni. Egyik férfi sem tudná elképzelni, hogy létezik olyan nő, aki ilyen mértékben képes felizgatni, hogy a vágy már annyira gyötörje, hogy képes legyen eladni a lelkét Sora egyetlen csókjáért. Leon kezei egyre lejjebb siklottak, miközben ajkai a puha bőrt kényeztették. Nyalogatta, harapdálta, majd szívogatta. Kezei kínzó lassúsággal haladtak egyre lejjebb. Majd ahogy elért a lány csípőjét, lassan húzta le róla a fehérneműt. Sora egész teste lángolt, és mélyen lélegzett. Kezei maga mellett a takarót szorították. A herceg elhajította a finom anyagot, majd kezei Sora háta alá csúsztak. Mindenkit megszégyenítő gyorsasággal, mégis gyengéden és izgatóan levette a fűzőt. Ami a szeme elé tárult az egy ellenállhatatlanul kívánatos, és káprázatosan szép istennő volt. Leon kiszáradt torokkal hajolt le, hogy újra egy szenvedélyes csókot váltson a lánnyal. Sora egy pillanatra megmerevedett, majd karjait a férfi nyaka köré fonta. Leon keze lejjebb indult, majd megállapodott Sora telt mellén. Lágyan kezdte masszírozni, mire Sora felnyögött. Leon hüvelykujjával körözni kezdett a megkeményedett mellbimbón, s a lány nekifeszült a kezének. A herceg elmosolyodott, majd a csókot megszakítva, lejjebb indult ajkaival, és vizes ösvényt hagyott a fehér bőrön. Átsiklott a lány mellkasán, ahol kicsit elidőzött a kulcscsontja kényeztetésével, nyalogatásával, majd még lejjebb haladt. Sora visszafojtotta a lélegzetét, majd hangosan felnyögött, ahogy megérezte a férfi nedves száját a mellein. A szájának feszítette a testét, és sóhajtozni kezdett, miközben körmei a férfi hátizmaiba mélyedtek. Leon elmosolyodott, és érezte, tényleg örömet okoz a lánynak. Ajkai lassan rázáródtak a kívánatosan magasodó mellbimbóra, míg az egyik keze lassan, kényeztetően siklott lefelé. Sora felsikkantott, és körmei egy pillanatra mélyebben hatoltak a férfi bőrébe. Míg a férfi ajkai szopogatták, szívták a mellbimbóját, addig az egyik keze lassan siklott le a lány oldalán, végig a combján. Hamarosan már Sora belsőcombját simogatta, egyre közelebb érve a forró, nedves ágyékához, ami rá várt. Csakis rá... Leont már a puszta gondolat az őrületbe, kergette. Vágya egyre sürgette, azonnal meg akarta kapni a szépséges szirént. Mégis próbálta visszatartani magát. Ma este a lányról kell, hogy szóljon minden. Később, a további éjszakákon már nem kell ennyire odafigyelnie. Ahogy keze becsúszott a combok találkozásához, Sora nem vett levegőt. Majd a herceg, kezét gyengéden végigsimította a lány nőiességén, mire ő felnyögött. Leon, ujjait rátapasztotta a megduzzadt, és nedves csiklójára. Gyengéden kezdte dörzsölni, éppen csak érintve. Ezzel egy időben az ajkai között lévő mellbimbót gyengéden megrágcsálta. Sora felsikított és hátradobta a fejét. Leon másik keze a másik mellét masszírozta, mellbimbóján körözött. Sora egész testében remegett a kéjtől, és a gyönyörtől. A férfi minden érintése csodálatos volt. A herceg, ujjait gyengéden levette a megduzzadt kéjdombról, és csak éppen érintve kezdte kezét fel- le jártatni rajta, miközben néhányszor a lány nedvében fürdette meg az ujját. Ajkai gyengéden szívták és harapdálták a lány mellbimbóját, ami végtelen gyönyört okozott neki. Majd a kívánatos halmot otthagyta ajkaival, s csak kezével masszírozta tovább. Szája felcsúszott a lányéhoz. Mély, szenvedélytől fűtött csókot váltottak. Nyelveik simogatták egymást, miközben Leon egyik keze Sora csiklóját, a másik a mellét és a mellbimbóját kényeztette. Nyelve lassan végigtáncolt partnernője zamatos ajkán, majd szájába csúszott ismét. Ám meglepetésére, Sora fogai közzé vette az alsó ajkát, és kicsit megharapta. Leon felnyögött és ujjait erősebben nyomta oda a lány nemi szervéhez. Sora hátra dobta a fejét, és elengedte a herceg ajkait, aki lassan újra lesiklott. Ezúttal csak éppen érintette a melleit, ahogy nyelvét végighúzta rajtuk, majd tovább indult a lány hasán. Sora zihált, és a takarót szorította, míg Leon hátán és halántékán izzadság folyt végig, ahogy koncentrált, hogy ne adjon teret sürgető, fájdalmas vágyának. Sora érezte, ahogy a férfi forró, kőkemény hímtagja a combjának feszül, s ez még jobban felizgatta. Leon ajkai már a combján siklott végig, és a lány lélegzetvisszafojtva várt. A férfi hamarosan ajkával érintette ott, ahol eddig csak ujjai okoztak neki feledhetetlen gyönyört. Sora felsikított, miközben teste ívben felfelé feszült. A herceg ajkai közzé vette a csiklóját, és szopogatni kezdte, majd gyengéden harapdálni. Sora felsikított, miközben fejét ide- oda dobálta, majd megremegett, és mély torokhang tört fel ajkai mögül. Az élvezet hevesen hullámzott végig rajta, ő pedig lihegve, lehunyt szemmel figyelte az ezerszínű tűzijátékot, ami felrobbant előtte, s élvezte teste utórezgéseit, miközben ágyéka lüktetett. Valami hevesebb, valami teljesebb érzés után. Hamarosan kinyitotta a szemeit. Leon mellette feküdt, azzal a mindentudó, pimasz mosollyal az arcán. Mégis szemei vihar szürkék voltak, s a vágy hevesen tombolt bennük. Félő volt, hogy hamarosan robban, mégis acélos fegyelemmel tartotta magát, csakhogy őt előkészítse. Sora melegen elmosolyodott, miközben megemelkedett, és forrón megcsókolta a férfit. Forrón és édesen. Leon egy ideig azt sem tudta mi tévő legyen, majd végül átkarolta a lányt, és élvezte annak hevességét és szenvedélyét. Majd újra maga alá gyűrte, miközben egy pillanatra sem szakította meg a csókot. Kezeit végigsimította a lány egész testén, hogy megálljon a nedves ágyékánál. Sora átkarolta a herceget és közel húzta magához, miközben nyelvével simogatta az övét, tüzesen, mélyen. Hirtelen felnyögött és elkapta a fejét, ahogy megérezte magában a férfi két ujját. Leon nem mosolygott. Szemei nyers vággyal villantak, amit immár nem tudott kordában tartani, mert félő volt, hogy belehal. Lassan mozgatta az ujjait a lány hüvelyében, miközben az még inkább felizgatta, ahogy a szépség felnyög alatta, és élvezetében hátra veti a fejét. Érezte már, nincs messze a csúcs. Még idejében elhagyta a szűk barlangot ujjaival, mert ő maga már nem bírta tovább. Sora felnézett rá, s kicsit megijedt attól a tömény vágytól, amit a férfi tekintetében látott. Majd megérezte a férfi vágyát keményen nekifeszülni. Leon őt nézte, s várt. Arra, hogy engedjen, vagy megtagadjon. Sora elmosolyodott. Úgy, ahogy egy démoni csábító. És Leon nem bírta tovább...

Hevesen, mohón megcsókolta. Minden szenvedélyét beleadta, miközben Sora lábai közzé térdelt. Forró, kemény hímtagját nekidörzsölte a lány nedves ágyékának, mire mind a ketten felszisszentek. Leon lehajolt, teljes súlyával a lányra nehezedett. A csókot abbahagyva áttért a nyakára, és lágyan csókolgatni, nyalogatni kezdte, miközben Sora átkarolta. Mélyen felsóhajtott, majd egy kis sikoly hagyta el az ajkait, amikor Leon a puha bőrbe harapott. Majd kicsit megszívta. Sora döbbenten nézett fel, amikor a férfi szeme még jobban elsötétült, és mélyen felnyögött. Csak a teltség édes érzését érezte, és azt, hogy majd’ meghal, hogy újra érezze a gyönyört, amit a férfi okoz neki, ezúttal hevesebben, mélyebben. S ezúttal együtt. Lágyan elmosolyodott; Leon azért harapta meg a nyakát, hogy elterelje a figyelmét a behatolásról, és ez által ne legyen fájdalmas. Még inkább magához húzta a férfit. Leon, ahogy megérezte, hogy minden rendben, lassú kört tett a csípője finom mozdulatával. Sora felnyögött. Majd a herceg mozogni kezdett, miközben felszisszent. Olyan élvezet volt végre elmerülni a lány forró nedvességében, amilyet senki nem tud elképzelni. Ő sem tudott. Eddig... Első perctől kezdve tudta, hogy fenséges, de hogy ennyire, azt még ő sem sejtette. Ez után az érzés után nehezen tudta elképzelni, hogy más nőt is érinteni kívánjon. Lassan mozgott, és minden pont ahol érintkeztek a tüzes Pokollal volt egyenlő. Sora hangosan nyögni kezdett, és egy- egy keményebb lökésnél felsikkantott. Leon hátán izzadság folyt le, miközben már nem bírta visszatartani feltörni készülő élvezetének hangjait. A tűz fényében két árnyék olvadt össze, majd vált külön, s megint összeolvadt. A felpattanó szikrák, és ropogás hangja mellett egy férfi, és egy női nyögés hangzott fel. Lassan szeretkeztek. Leon nem akart elsietni semmit, mégis nagyon nehezére esett. Sora olyan gyönyört okozott neki, amiről még álmodni sem lehet. A férfi előrenyomult, majd ugyan olyan hosszan vissza is húzódott, aztán újra. Hátizmai hullámoztak a mozgása alatt, s Sora többször végigszántott körmeivel a vizes bőrön. Hamarosan Leon megmerevedett, majd mélyen felhördült. Az élvezet hevesen, és eddig soha nem érzett boldogsággal, kielégüléssel vágtatott végig rajta. Magja forrón áramlott szét Sora bensőjében, majd a herceg nyögve nehezedett egész súlyával a lányra. Sora egy lágy mosollyal ölelte át az izzadt férfit. Körmeit lágyan húzta végig az izmokon. Leon lihegett. Eltelt a gondolattól, hogy éppen most élvezett el egy szűzlány karjai között. Egy szűzlány, aki csábítóbb, mint egy szirén, gyönyörűbb és kívánatosabb, mint egy istennő. Ám Sorát ezúttal nem sikerült eljuttatnia az élvezetek tetőpontjához, amit ő megjárt, s amit más nem ismert. A gyönyör túl gyorsan, túl hevesen érte el. Soha nem érzett gyönyör. Felemelte a fejét és Sora csokoládé színű szemeibe nézett. A lány gyengéden cirógatta a hátát, de úgy mosolygott rá, hogy Leonban azonnal feltámadt a vágy.

- Azt hiszem elfelejtettem valamit. - mosolyodott el gonoszan a férfi.

- Oh... valóban? - mosolygott rá Sora ártatlanul.

Ó micsoda egy boszorkány, futott át Leon agyán. Egyetlen egy pillantás rá és újra heves vágyat érez, amilyet eddig soha. Újfent telten és gránit keményen kezdett mozogni az alatta fekvő szépségben. Sora döbbenten vetette hátra a fejét, miközben az előbbi simogatást feledve hevesen végigkarmolt a férfi hátán. Leon csak lökött néhányat, majd mind a kettejüket elöntötte a Pokol...

Folytatása következik...