Sora lassan nyitogatta a szemeit. Furcs�n ismer�s illat lengte k�r�l... ami nem a saj�tja volt. Izgat� illatot �rzett, ami a v�gtelens�gig t�zelte a v�r�t. Friss sz�l, �s m�ly erd�. Zsibbadt tagjait nehezen mozd�totta meg. Fel�lt, majd k�rbe n�zett. Az � sz�m�ra kijel�lt szob�ban fek�dt. A v�r�s baldachinos �gy, a v�r�s takar�, ami �sszegy�rve fek�dt mellette. � csak a feh�r leped�vel volt betakar�zva. � nagyon is eml�kezett minden percre a tegnap �jszak�b�l. Val�ban p�ratlan gy�ny�r�ket �lt �t. Nem igaz�n tudta sz�molni, hogy Leon h�nyszor tette a mag��v� miel�tt v�gleg kimer�ltek volna. F�radtan n�zett maga mell�, �m a herceg m�r nem volt ott. Sora hirtelen pattant fel, mag�val h�zva a leped�t is. A szob�ban minden ugyan�gy volt, ahogy az �jszaka hagyt�k. Azzal a k�l�nbs�ggel, hogy az � elhajig�lt ruh�i mellett nem voltak ott, Leon ruh�i. Hirtelen csal�d�s lett �rr� rajta. Csal�d�s, amit nem akart �rezni, m�gis ott l�ktetett a gondolataiban, v�r�ben, sz�v�ben. S�hajtva vette tudom�sul, hogy a fogad�sban kik�t�tt els� �jszaka... letelt.

Hamarosan megf�rd�tt, �m a kellemes zsibbads�g �rezte nem m�lt. �s Sora nem is akarta, hogy elm�ljon. Nem sokkal k�s�bb a fekete selyem k�nt�s leker�lt r�la. Helyette egy m�lyk�k, b�rsonyosnak hat� ruh�t �lt�tt mag�ra. A ruha el�l f�z�s volt, de p�ntjai nem voltak. A r�fesz�l� fels�r�szen, oldalt apr� k�vek voltak, m�g a szoknya kicsit b�, m�gis l�gy es�st k�lcs�nz�tt. A haj�t k�t oldalr�l felt�zte, m�g a t�bbit szabadon hagyta, hogy hull�mos b�rsonyk�nt a cs�p�j�ig leomoljon. Ajk�ra v�r�s r�zst kent, s bef�jta mag�t kedvenc parf�m�vel. S�hajtott egyet, amikor m�g utolj�ra belen�zett a f�s�lk�d�asztalon l�v� t�k�rbe. M�gis mit csin�l? El akarja cs�b�tani Leont? Igen, mosolyodott el, pontosan azt akarta. Kih�zta mag�t, egyenes tart�ssal, cs�b�t�an laza mozdulatokkal indult kifel�. Kifel�, hogy megkezdjen egy �jabb napot Blackheath veszedelmes herceg�vel. Ahogy kil�pett a szob�j�b�l, r�gt�n a l�pcs�fordul�ban l�v� kis nappaliba �rt. Halv�ny eml�kek derengtek err�l a kicsi, k�nyelmes �s hangulatos helyis�gr�l, m�g tegnap �jszak�r�l. Barna sz�n� fal, s a folyas�val szemben egy eg�szfalas ablak, mely el�tt feh�r f�gg�ny volt elh�zva, s a nap sugarai csak halv�nyan derengtek be rajta. Az ablak melletti faln�l barna szeg�lyes kandall�, s azon egy kis csokor s�rga vir�g. A kandall� mellett egy k�nyelmes fotel volt, m�g vele szemben egy kicsi asztal, �s egy valamivel nagyobb fotel. A kandall� m�sik oldal�n hatalmas p�lma volt. S a l�pcs� mellett egy �llv�nyon egy nagy csokor n�rcisz volt. Sora elmosolyodott ezen. Egy veszedelmes f�rfi kast�lya volt ez, s m�gis minden sarokban k�l�nb�z� fajt�j� �s sz�n� vir�gok voltak. A kast�ly val�ban a f�rfi l�ny�t sug�rozta, de a vir�gok valahogy kit�ntek. Fel�hajtott, majd lefel� s�t�lt. L�ptei k�nnyedek voltak, �s puh�k. A l�pcs� alatt k�t ajt� ny�lt. Sora pedig a jobb oldalihoz tartott. A l�pcs� alatt p�lmaf�k voltak. A l�ny hallotta, ahogy az eb�dl�b�l besz�lget�s hangzott ki. �m miel�tt visszafordulhatott volna, m�r be is nyitott. M�r csak azt vette �szre, ahogy a bent l�v� k�t f�rfi fel� fordult. Sora szeme el�sz�r azonban egy smaragdz�ld szemp�rral tal�lkozott. Egyszerre volt bar�ts�gos �s vad. Mintha valami elfojthatatlan v�gy �s elismer�s csillogott volna benne. Nem olyan volt, mint a m�sik, a viharsz�rke szemp�r. Nem volt benne visszatartott �szt�n, kem�ny szil�rds�g. Sem h�v�s rejtelmess�g. Sem pedig veszedelmes hat�rozott, nyers elemi er�, �s v�gy.  Ez egy kedves, bar�ts�gos tekintet volt. Ny�ltan ragyogott, s minden z�rk�zotts�gt�l mentesen n�zett a csokol�d� sz�n� szemp�rba. Az elismer�s, �s a v�gy sem volt elrejtve. A smaragdz�ld szemp�rhoz egy r�vidre v�gott barna haj p�rosult, s kidolgozott test. A f�rfi j�k�p� volt. Olyan valaki, akit a n�k im�dnak. De nem olyan, akinek a l�bai el�tt olvadoznak, s akit szeretn�nek �r�kk� magukhoz k�tni. � nem. Az a tulajdons�g Leonhoz tartozott. Sora most fel� fordult. A f�rfi egy fekte nadr�got viselt, legal�bb olyan b�rsony k�k inggel, mint amilyen az � ruh�ja volt. Friss volt, �de, �s cs�b�t�. Sz�rnyen cs�b�t �s �rj�t�. �s veszedelmes. Elemi v�gy csillogott a viharsz�rke tekintet m�g�tt. Sora finom mosolyt engedett meg, m�g tekintete izgat�an villant a herceg fel�. Majd az ismeretlen f�rfihoz fordult.

- Sajn�lom, nem akartam zavarni �n�ket. - mondta finom mosollyal.

- Ugyan mylady. - sz�lalt meg kellemes m�ly hangj�n a f�rfi. - Egy ilyen k�pr�zatosan sz�p h�lgy, mint �n soha nem zavarna. Leon, hogy ker�lt ide ez a sz�ps�ges istenn�?- vigyorgott a hercegre. - Igaz�n nekem is el�rulhatn�d, hol lehet ilyen sz�ps�get tal�lni. - erre Sora csak felvonta a szem�ld�k�t.

- Nagyon vigy�zz Dante! - mondta a herceg fojtott hangon. - Nem tudod kivel besz�lsz. �s ez a p�ratlanul sz�p h�lgy - emelte ki - Brandon Naegino h�ga.

- Kicsoda? - k�rdezte a f�rfi d�bbenten, de hamar mag�ra tal�lt, �s elvigyorodott. - H�t... Brandon m�r mondta mennyire sz�p is �n, de minden k�pzeletet fel�lm�l.

- Nagyon kedves Lord... - n�zett r�.

- Dante... Dante Wexford. - v�laszolt egy vigyorral, majd kezet cs�kolt Sor�nak.

- Lady Sora p�r napig n�lam lesz. - v�gott k�zbe Leon jeges nyugalommal, b�r bel�l forrt. - Az �desapja szeretn�, ha n�h�ny napig nyugalma lenne a ladynek. - majd h�v�sen Sor�ra mosolygott - J�jj�n mylady! Reggelizzen vel�nk.

- Igaz�n nem szeretn�k zavarni, kegyelmes uram. - n�zett r�.

- Mylady, �n a vend�gem �s ragaszkodom hozz�, hogy vel�nk tartson. - mondta m�g mindig ugyan azzal a fegyelemmel, �s h�v�s udvariass�ggal.

Kih�zott a l�nynak egy sz�ket, majd � is helyet foglalt Sor�val szemben. Az eb�dl� is hangulatos helyis�g volt csak�gy, mint a kast�ly t�bbi r�sze. A nagy ov�lis asztaln�l helyet foglaltak mind a h�rman, de m�g Dante folyamatosan besz�lt, �s sz�rakoztatta Sor�t, Leon eg�sz id� alatt nem sz�lalt meg. Gondolataiba mer�lve evett, de tekintete akarat�n k�v�l is egyszer- egyszer Sor�ra siklott. A l�ny pedig b�r udvariasan v�laszolgatott Dante k�rd�seire, �s nevetett ha kellett, de tekintete id�r�l- id�re megpihent a vele szemben �l� hercegen. A l�ny csokol�d� sz�n� pillant�sa a f�rfi kez�re siklott. Blackheath veszedelmes herceg�nek kez�re. Azokra a kezekre, amik kem�nyek, hat�rozottak, m�gis gyeng�dek �s szenved�lyes �r�m�ket tudnak okozni. Leon elkapta Sora f�t�tt pillant�s�t, �m a v�lasza csak egy �rdekl�d� szem�ld�kfelvon�s volt, majd visszat�rt a narancshoz, amit �ppen h�mozott. Sora nem tudta eld�nteni, hogy mi t�rt�nt tegnap �ta, hogy a herceg �gy viselkedik. Vajon csak Lord Dante teszi? De hisz az apja meg a b�tyja, s�t a mostohaanyja el�tt sem viselkedett ilyen h�v�sen. Nagyot s�hajtott, majd kedvtelen�l kezdett turk�lni a gy�m�lcssal�t�j�ban. Leon nehezen, s csakis vasfegyelemmel tudta visszafogni mag�t. A l�ny k�pr�zatos volt, �s �r�lten cs�b�t�. Szerette volna hinni, hogy neki akar tetszeni, hogy �t akarja elragadtatni ezzel a megjelen�ssel, �m az el�z� esti megsz�lal�sa ut�n ebben nem lehetett biztos. „ - Csod�l annyira, hogy elengedje a fogad�st?” Oh nem. Ahogy tegnap �jszaka mondta; nem tudta volna megtenni. T�ls�gosan k�v�nta a l�nyt. S t�l nagy �r�m�ket �lt �t, hogy a tov�bbi k�t �jszak�t is elengedje. Eltelt a gondolatt�l, hogy h�nyszor �lvezett el egy sz�zl�ny karjai k�z�tt, aki ler�ntotta a Pokolba �s a Mennyorsz�gba emelte. Soha egyetlen n� sem volt k�pes erre, pedig sokkal ink�bb voltak tapasztaltak. �s ezek ut�n nem hitte, hogy valaha is fog egyetlen m�sik n�t is k�v�nni. Eddig sem k�v�nt senkit ennyire, de ezek ut�n... Eml�kezett Sora minden mozdulat�ra, minden k�nnyed simogat�s�ra, minden cs�kj�ra. Arra, hogy szeretkez�s�k ut�n hogyan b�jt oda hozz�. S megr�m�tette az az elemi �s meg�ll�thatatlan v�gy, birtokl�si, �s v�delmez�si �szt�n, amit t�pl�lni kezdett. Megr�m�tette? Hiszen � nem f�lt soha semmit�l. M�gis ez a k�pr�zatos �s k�l�nleges l�ny megh�tr�l�sra k�nyszer�ti a Veszedelmes herceget?  Valami nincs itt rendben. Ez a l�ny... olyan, mintha m�lt� partnert tal�lt volna. �sszer�ncolt homlokkal n�zte a kedvtelen l�nyt. Mit�l ilyen? Amikor bel�pett m�g ragyogott, �s most... mintha teljesen elment volna a kedve. De mit�l? Hirtelen esz�be jutott, hogy Sora v�gig az � tekintet�t kereste, de � csak h�v�sen, udvariasan viselkedett vele. Dante miatt lenne? Nem. Hisz � is olyan, mint Brandon. Ink�bb az lehet a v�lasz, hogy megrettent Lady Sor�t�l. S att�l, hogy a l�ny gy�l�li �t. De l�that�lag ez nem �gy van. Kis mosoly futott �t az arc�n, amint �rz�seit tiszt�zta mag�ban. Nem fog megfutamodni ez el�l az izgat� j�t�k el�l, amibe r�ad�sul a l�ny is k�szs�gesen belement. Hisz itt a bizony�t�k. Elhat�rozta, hogy tesz egy pr�b�t, hogy megl�ssa, mit is akar a l�ny. Amint Sora felemelte a fej�t, Leon m�lyen a szem�be n�zett. A csokol�d� sz�n� szemp�r rem�nyteljesen csillant meg. Leon felvonta a szem�ld�k�t, �s egy pimasz, cs�b�t� mosolyt engedett meg a l�ny fel�. Sora ajkai el�sz�r elny�ltak, amit a herceg hihetetlen�l k�v�natosnak tal�lt, majd egy finom, m�gis cs�b�t� mosoly k�szott fel zamatos ajkaira. Tekintete felragyogott, �s Leon v�gya megfesz�lt, mik�zben sz�v�be ismeretlen melegs�g k�szott. Majd Dante fel� fordult.

- Meddig sz�nd�kozol �lvezni a vend�gszeretetemet? - k�rdezte kiss� g�nyol�dva, de t�rsalg� hangon.

- Meddig engeded te �s a sz�ps�ges vend�ged? - k�rdezett vissza vigyorogva. - Rem�lem �nt nem zavarom, lady Sora. - vetett a l�nyra egy �hes pillant�st.

- Engem egy�ltal�n mylord. - mosolygott r� Sora, mintha �szre sem vette volna a f�rfi pillant�s�t. - A kast�ly �s a birtok lord Leon�, sz�val az � kiv�lt�s�ga err�l d�nteni. - n�zett mosolyogva Leonra, aki mogorv�n pillantott r�. Azt hitte a l�ny legal�bb seg�t neki.

- Hallottad Leon? - vigyorgott Dante. - A myladynek nincs kifog�sa ellene.

- Hallottam. - morogta a m�sik. - De l�gy olyan kedves �s nem mindig keresztbe tenni nekem, �s lady Sor�nak, ha tov�bbra is �lvezni akarod a kast�lyom ny�jtotta k�nyelmet.

- J�l van, nyugi. - majd bekapott egy falat sonk�t. - Egy�bk�nt a m�ltkor P�rizsban voltam. - jelentette ki t�rsalg� hangon, mik�zben mag�ba kanalazta a r�ntott�t.

- De egy barom vagy. - jelentette ki Leon is ugyan olyan hangnemben.

- Na de Leon. - n�zett r� Dante elsz�rnyedve. - Egy h�lgy el�tt nem illik k�romkodni.

- Megbocs�t nekem sz�ps�ges Sora?- villantott a l�nyra egy elb�v�l� mosolyt.

- Ugyan mylord, a b�ty�mt�l enn�l sokkal st�lszer�bbet szoktam hallani. - mondta egy kis daccal a hangj�ban, majd elmosolyodott. - Csak nyugodtan.

- Megtisztel. - hajtott fejet mosolyogva, majd �jra bar�tja fel� fordult s�t�t, �s vesz�lyesen nyugodt �br�zattal. - Te nem vagy norm�lis. - kezdte h�v�s nyugalommal. - Anglia �s Franciaorsz�g h�bor�ban �ll te istencsap�sa! - emelte meg a hangj�t, mire Sora �sszerezzent. - Ha meg akarsz halni, akkor menj, de ne az �n felel�ss�gemre, te szerencs�tlen.

- Hogy besz�lhet �gy egy angol f�nemes? - k�rdezte Dante sz�rny�lk�dve. - Am�gy ne agg�dj, az egyik rokonom ott �l. - folytatta nyugodtan. - A l�nyeg az, hogy tal�lkoztam May- jel. Te l�tn�d azt a n�t. Bar�tom igaz�n.... cs�bos �s felkavar� m�g mindig. Nagyon sz�p �s egyszer�en tarol P�rizsban a f�rfiak k�r�ben. - majd Sor�ra n�zett �s moh� tekintettel v�gigm�rte. - Nem kell agg�dni Lady Sora. �n viszi a p�lm�t. Minden n� csak �rny�k �nh�z k�pest.

- Igaz�n kedves. - biccentett h�v�sen, majd k�rd�n a hercegre n�zett.

- Bocs�sson meg! - mosolyodott el. - May a t�voli unokah�gom, �s azon j�r az esze, hogy f�rfiak milli�ival b�jjon �gyba. - mondta �rzelem n�lk�l. - M�lt�nyolom mylady, hogy �n nem k�rkedik a sz�ps�g�vel, holott sokkal ink�bb tehetn�, mint May vagy a vil�g �sszes n�je. Egy gy�m�ntf�nnyel ragyog� istenn�.

- Rendben, rendben. - kacagott fel Sora. - �rtem a c�lz�st. Megyek. - majd fel�llt �s mind a k�t f�rfi k�vette. - Tov�bbi j� �tv�gyat! - majd m�g egyszer Leonra mosolygott �s t�vozott.

- Mit teszel Leon? - n�zett bar�tj�ra. - � Brandon h�ga.

- Tud r�la. - mondta �s m�g mindig az ajt�t n�zte, ahol az im�nt Sora kil�pett. - Brandon maga mondta, hogy �n vagyok az els�, akinek minden k�tely n�lk�l �tengedn� a h�g�t. - n�zett r� komolyan. - Nem aj�nlom, hogy pr�b�lkozz vele! M�g csak ne is gondolj r�, hogy Sor�t a magad�v� teszed.

- Bezzeg te gondolsz r�! - mondta g�nyosan. - S�t cselekszel is. De Leon nem v�rhatod el minden f�rfit�l, hogy s�keten �s vakon elmenjen emellett a sz�ps�g mellett.

- De igenis elv�rom. - sziszegte d�h�sen. - T�led meg v�gk�pp elv�rom, hogy tiszteld �t! �s ne merj hozz� k�zeledni ilyen form�ban, mert m�g elfelejtem, hogy ki vagy! - mondta vesz�lyes t�zzel a szem�ben...

Folytat�sa k�vetkezik...