M�snap kora reggel Sora nagyot ny�jt�zva �bredt. K�jesen fels�hajtott a test�t k�r�lvev� kellemes melegre. Az illat, ami egyszerre izgatta fel, �s b�d�totta el, a Pokolig tasz�totta. De ez a hely sokkal veszedelmesebb, sokkal cs�b�t�bb, �s sokkal izgalmasabb volt. Vajon milyen lenne minden nap Leon Oswald, a Veszedelmes d�mon Pokl�ban? Elmosolyodott erre a gondolatra, �m �rezte, hogy az �jszaka �s a hajnal el�gg� kif�rasztotta. �hes volt.  Soha eddig nem �rzett �hs�g j�rta �t. S tal�n nem is tudta volna eld�nteni, hogy �telre v�gyott, vagy valami eg�szen m�sra. Feljebb �lt, s a h�t�t a p�rn�knak t�masztotta. A m�lyk�k takar�t a mell�ig h�zta, �s �gy n�zte a mellette b�k�sen alv� f�rfit. Leon arc�n egy mosoly nyugodott. De nem olyan, amilyet megszoktak t�le. Nem volt sem cs�b�t�, sem jegesen sz�m�t�, de m�g pimasz sem. Egy el�gedett, boldog kisfi�s mosoly j�tszott az ajkain, s Sora sz�ve ell�gyult. Felemelte a kez�t, �s kisim�totta az egyik tincset Leon szem�b�l. A herceg hason fek�dt, �s a takar� csak a derek�t �s a fenek�t takarta. A h�t�n domborod� izmok t�k�letesen l�tszottak, �s Sora nem �llhatta meg, hogy ne futassa v�gig rajtuk h�s ujjait. Leon megmozdult. Sora pedig gonosz mosollyal fek�dt f�lig a f�rfira. A herceg s�t�t szempill�i felny�ltak, s cs�b�t�an tekintettek fel. Hamarosan a f�rfi elmosolyodott, ahogy megl�tta Sora huncut, csokol�d� sz�n� tekintet�t. Egyetlen mozdulattal lel�kte mag�r�l, de mire a l�ny �szbe kapott volna, m�r f�l�tte volt. K�m�letlen, �s gonosz mosollyal tekintett �ldozat�ra, mik�zben lefogta a kezeit. Sora felnevetett, �m amikor meg�rezte Leon forr�, �s k�kem�ny f�rfiass�g�t a combj�nak fesz�lni, csak fels�hajtott. A f�rfi ajkain �jra megjelent szok�sos d�moni mosolya, s hamarosan �hezve vette birtokba Sora ajkait. A l�ny ez�ttal �tengedte az ir�ny�t�st. Hagyta, hogy a f�rfi nyelve dikt�lja a temp�t a kettej�k szenved�lyes csat�j�ban. Hamarosan mind a ketten leveg��rt kapkodtak, s Leon csak finom cs�kokat hintett az el�tte l�v� szir�n arc�ra. Sora m�lyen fels�hajtott, majd �jra �rezve az �hs�get, elford�totta a fej�t.

- Baj van?- k�rdezte Leon v�gyt�l izz� hangon.

- El�g nagy. - ny�gte Sora. - �hes vagyok.

- Oh, dr�g�m. Az �hs�g�t k�nnyen ki tudom el�g�teni. - mosolygott gonoszan. - Azonnal seg�thetek is.

- Ne Leon! - emelte meg a hangj�t. - Leon! K�rem. - suttogta, amivel meg�ll�totta a f�rfit. - Ez�ttal m�sfajta �hs�gre gondolok.

- J�l van �rtem �n. - nevetett fel a f�rfi. - Azonnal gondoskodom r�la. - majd fel�llt.

- Jobb lenne, ha fel�lt�zne. - kuncogott. - A csel�dek m�g �nre vetik magukat.

- Ugyan, mylady. - fordult arra, amikor felvette a s�t�tk�k k�nt�s�t. - Ne, ne. - intett a fel�llni k�sz�l� l�nynak. - Maradjon csak. Ma �gyba kapja a reggelit.

- Hmm... cs�b�t� �tlet. - s�llyedt vissza az �gyba. - Megv�rom. - majd bizonytalanul feln�zett. - Velem tart?

- Term�szetesen. - mosolygott r�. - Ezt semmi�rt nem hagyn�m ki, f�leg hogy tegnap k�nytelen voltam. De ma nem.

Majd kis�t�lt. Sora finom mosolyt engedett meg mag�nak. El tudta k�pzelni, hogy a szem�lyzet mit sz�l ahhoz, hogy a herceg egy sz�l k�nt�sben s�t�l le. Felkelt, majd a takar�t maga k�r� csavarva az eg�szfalas ablakhoz s�t�lt. Sz�th�zta a neh�z f�gg�nyt, �s kin�zett. M�g kora reggel volt, s m�r az id� sem volt olyan, mint p�r hete. Az odakint j�rk�l� emberek lehelete l�tszott a hideg leveg�ben. Hajnalban nem hallotta a vihart, ami odakint tombolt. Nan�, hogy nem hallotta; eg�szen m�ssal volt elfoglalva. Nagyon is m�ssal. Majd a tekintet�t egy barna l� vonta mag�ra. A l�, s lovasa sietve v�gtatott v�gig az �ton. El... el Blackheath kast�ly�t�l. Sora �rdekl�dve n�zett r�, mik�zben �sszer�ncolta a szem�ld�k�t. A lovas meg�llt. Lassan h�tra fordult, �s Sora szemben tal�lta mag�t Dante Wexforddal. A smaragdz�ld szemek megvillantak. Majd fejet hajtott a l�ny fel�, �s elment. Azonban nem volt sok ideje ezen gondolkodni. Hamarosan Leon l�pett be az ajt�n. Kez�ben egy kis hordozhat� asztalka volt, azon pedig egy kis gy�m�lcs, �s forr� bagett. Valamint k�v� �s gy�m�lcsl�. Sora elmosolyodott ennek l�tv�ny�ra. Vajon h�ny n� kapta m�g �gyba a reggelit, rajta k�v�l, r�ad�sul Leon Oswaldt�l?  A herceg intett neki, hogy �lj�n vissza az �gyra, � maga pedig mell� telepedett. Lerakta az asztalt Sora �l�be, � pedig a k�ny�k�re t�maszkodva eld�lt mellette.

- Nagyon k�v�natos. - mormolta a f�rfi.

- Mi? Az �tel, vagy esetleg �n? - mosolygott r� gonoszan. - A bar�tja elment.

- Tudom. - s�hajtott fel, �s az arca komorr� v�ltozott. - Azt mondta, k�sz�ni a vend�gl�t�st, de dolga van London casinoiban, �s j�t�ktermeiben. Valamint a t�rsadalom kr�mj�nek b�ljain. Dante mindig nagy szerencsej�t�kos volt. Azt hiszem Brandon, Alex �s �n soha nem tudtuk visszafogni. De m�gis kap�ra j�tt neki, hogy mi h�rman mindenhov� bej�ratosak voltunk.

- Azt hiszem l�nyeg�ben elvoltak ketten a b�ty�mmal is. - mosolyodott el. - Vagy esetleg t�vedn�k? - majd amikor a f�rfi arca k�rd� lett, felkacagott. - Hallottam p�r dologr�l. P�ld�ul, hogy nem nagyon kellene sik�torokban m�szk�lniuk, mert m�g megt�madj�k �n�ket. - majd kin�zett. - Mit gondol milyen hideg a tenger?

- Tal�n egy, maximum k�t fokos most m�r. - n�zett r�. - Mi�rt k�rdezi?

- B�mulatos a term�szet e gy�ny�r� �s f�lelmetes csod�ja. - suttogta �h�tattal. - T�vol �ll a t�zt�l, m�gis olyan hasonl�ak. Csod�latosak, k�l�nlegesek, szenved�lyesek, vesz�lyesek, �s bossz��ll�k.

- Veszedelmesek, �s egym�shoz ill�k. - emelkedett fel Leon. - Mit gondol?

Sora csak elmosolyodott, �m tekintete m�r a f�rfi ajk�t n�zte. Azokat a k�v�natos, f�rfias ajkakat, amik annyi �r�met okoztak neki. A herceg egyre k�zeledett hozz�. Tekintet�t vihar sz�rk�re festette a nyers v�gy, ami nem akart sz�nni tombol� bens�j�b�l. M�r alig v�lasztotta el �ket n�h�ny millim�ter, amikor valaki hangosan kopogtatott az ajt�n. Leon haragosan n�zett, de az�rt fel�llt. Az ajt�hoz ment, majd fagyos elhat�roz�ssal nyitotta ki. Az el�tte �ll� csel�dl�ny megijedve tekintett a hercegre, aki fagyos nyugalommal n�zett r�. M�r mindenki megtapasztalta, hogy nem j� Blackheath herceg�t felbosszantani, mert annak sz�molnia kell a jeges bossz�val. A f�rfi mindig is remek�l, �s biztos k�zzel ir�ny�totta saj�t, �s m�sok sors�t; ez tette �t olyan veszedelmess�. A l�ny v�g�l er�t vett mag�n, �s nagyot nyelt.

- Kegyelmes uram! - hajolt meg m�lyen. - Egy fut�r �rkezett az im�nt. - kezdte remeg� hangon. - Winter- hall gr�fja �zeni, hogy Lady Sora l�togassa meg ma �ket. Ugyanis a mylady h�ga d�hrohamot kapott, �s el kellene a seg�ts�g.

- K�sz�n�m. - mondta kim�rt hangon, �s bez�rta az ajt�t. Sora m�r fel is �llt az �gyr�l. - Csod�lom, hogy amilyen a h�ga, m�g k�pes odamenni.

- K�nytelen vagyok, kegyelmes uram. - mondta g�nyosan. - Ugyanis el�g s�r�n j�n r� ilyen hiszti roham. Az idegei kiss�... zil�ltak. Clarissa viszont nem engedte, hogy tegyek valamit is. Folyton csak azt mondja, hogy nem lesz semmi baja, �s hogy kiheveri. Na meg mit sz�lna a t�rsadalom?- g�nyol�dott �les hangon.

- Meg�rtem. - mondta fanyar mosollyal. - �s? Seg�t?

- Hogy seg�tek- e? - nevetett fel g�nyosan. - Kegyelmes uram, biztos lehet benne, ha arra van sz�ks�g, majd �n felk�pelem az anyja helyett.

- Ebben egy percig sem k�telkedem. - nevetett fel Leon vid�man. - Rendben mylady, menjen. De elk�s�rem. Csak, hogy biztosan visszaj�jj�n.

- Na de mylord. - mondta Sora sz�rny�lk�dve. - Azt hittem m�r megunt.

- Megunni?- r�ntotta mag�hoz. - Soha. - majd hevesen az ajk�ra tapasztotta a sz�j�t. Nem volt benne gyeng�ds�g. Szinte m�r f�j�an durva volt; Sora m�gis �lvezte. �lvezte mindenn�l jobban, mert a herceg beles�r�tette minden szenved�ly�t, v�gy�t, akarat�t, �s �haj�t. Sora felny�g�tt a f�rfi nyelv�nek �rint�s�re, �s legal�bb olyan hevesen viszonozta a cs�kot. K�zben elengedte a takar�t, amit mag�ra ter�tett, hogy �tkarolja Leon nyak�t, �gy a finom anyag suhogva hullott a f�ldre. A f�rfi hamarosan elkapta a fej�t, �s furcsa tekintettel n�zett Sor�ra

- Mi az?- suttogta a l�ny.

- Igaz�n gondolkozom azon, hogy elveszem feles�g�l. - mondta komolyan, de k�zben hitetlenked� tekintettel.

- Nagyon vicces, m�lt�s�gos uram. - nevetett fel Sora. - Minden esetre igaz�n kedves. Mondta m�r ezt m�s n�nek is?

- �n? Soha. - majd v�gign�zett a form�s testen. - Val�ban egy csoda.

- Mylord, ahelyett, hogy �gy b�mul, ink�bb adn� ide a k�nt�s�t. - majd lassan az �vh�z ny�lt, �s kik�t�tte. Amikor letolta a m�lyk�k ruhadarabot, sz�nd�kosan v�gigfutatta puha ujjait a forr� izmokon. Majd mag�ra ter�tette. - Igaz�n kedves. - mosolygott gonoszan.

- �s most mit gondol, mylady, �n miben megyek ki?- vonta fel j�t�kosan a szem�ld�k�t. - V�g�l is engem nem zavar, ha �nt nem. - vigyorodott el.

- K�rem, Leon, ink�bb �lt�zz�n fel. - mondta nevetve, majd a saj�t szob�j�ba ment. - Meg�l�m Pamel�t, csak menjek haza. - morgott, amikor a gardr�bba ment.

Kiv�lasztott mag�nak egy m�lyk�k ruh�t, melynek nem voltak p�ntjai, �s egy �rnyalattal s�t�tebb selyem�v l�gott az oldal�n. A fels� r�sze m�lyen dekolt�lt volt, �s mint�kkal volt d�sz�tve, szorosan �lelte k�rbe a derek�t, �s melleit. A szoknya r�sz b�v�lt. A haj�t leengedve hagyta, majd keresett egy s�t�tebb k�k utaz�k�penyt. A ruhadarab b�rsonyb�l k�sz�lt, �s a nyak illetve v�ll r�szn�l feh�r volt. M�g mindig m�rges volt, amikor az el�t�rben szembe tal�lkozott Leonnal. A f�rfi s�t�t nadr�got viselt egy ugyan olyan sz�n� inggel, mint amilyen Sora ruh�ja volt. Ahogy megl�tta a f�rfi szem�ben a csod�latot �s az �h�tatot, elmosolyodott.  S�hajtva s�t�lt a f�rfihoz, aki lassan b�lintott.

- Elk�s�rjem?- k�rdezte a herceg.

- Nem kell. - mosolygott r� Sora. - Szerintem est�re vissza�rek. - kacsintott r�.

- Rendben. De nagyon vigy�zzon, k�rem. - suttogta, mik�zben forr� cs�kot nyomott a l�ny kez�re. - M�g tartozik nekem egy �jszak�val, �s be fogom hajtani. S�t. Felr�gom a fogad�st.

- Megtenn�, ugye?- kacagott fel.

- Meg �n. - mosolygott r�, s �lvezte, ahogy a kast�lyban visszhangzik a l�ny dallamos nevet�se. - De most menjen. Szeretn�m miel�bb itt tudni.

- Rendben. - majd amikor a f�rfi meg akarta cs�kolni, az ajkaira tette az ujj�t. - Majd ha visszaj�ttem, befejezz�k. - mosolygott r�.

Majd sarkon fordult �s kiment. Leon a kast�ly l�pcs�j�ig k�vette, �s a teraszon meg�llva figyelte, amint a l�ny egy k�nnyed mozdulattal a sz�m�ra el�k�sz�tett feh�r l� nyerg�be �l. Majd egy diadalmas mosoly jelent meg az ajkain. Ez a csod�latos n� m�r az �v� volt. �m nem �rtette mag�t, hogy mi volt az az esk�v�s sz�veg. �sszer�ncolt homlokkal n�zett a t�voz� l�ny ut�n. Tal�n kezd megt�rni a hatalma? A hatalma maga �s az �rz�sei f�l�tt? Tal�n… sarkon fordult, �s a h�zba ment, hogy beletemetkezzen a munk�ba, �s egy kicsit elfelejtse a gy�ny�r� Sor�t...

* * *

Sora p�r �ra m�lt�n meg�rkezett Winter- hall kast�ly�ba. Amint lesz�llt a l�r�l, egy lov�szfi� szaladt el�, �s m�lyen elpirulva elvette a lovat. M�rgel�dve indult fel a l�pcs�n, �m ahogy kinyitott�k neki az ajt�t, m�r megcsapta a f�l�t a h�ga f�ls�rt� sikolya. M�ly leveg�t vett, �s az emeletre indult. Amikor Pamela szob�ja el� �rt, a l�ny hangosan felvis�tott, majd Brandon rohant ki egy sz�rny�lk�d� fintor k�s�ret�ben. Ahogy megl�tta a h�g�t elmosolyodott, �s egy s�haj szaladt ki a sz�j�n.

- Sora!- �rvendezett. - Sora, istenem de j�, hogy itt vagy. Ez az �r�lt boszork�ny �ppen minden t�rhet�t elhajig�l. Rettenetes. Egy v�z�t akart hozz�m v�gni, pedig �n csak annyit mondtam neki, hogy s�rti a f�lemet ez a l�rma.

- Ne agg�dj b�tyus!- mosolyodott el. - Azonnal helyre teszem. - majd benyitott. Ahogy bez�rta az ajt�t, egy v�za suhant el a f�le mellett. - Pamela! Hagyd m�r abba a hisztit!- emelte meg a hangj�t. - Mi ez az �jabb kirohan�s?- majd amikor a l�ny tov�bbra is csak hajig�lt, el��llt, �s k�t nagy pofont kevert le neki, amit�l abbahagyta a kiab�l�st. - V�gre. Mond, mi�rt kell nekem mindig ezt tennem? Nem adsz nekem m�s es�lyt. - majd esz�be jutott Leon mit mondott a h�g�r�l. - �gy viselkedsz, mint egy elk�nyeztetett liba, holott csak szeretn�d felh�vni magadra a figyelmet. De biztos, hogy �gy a legjobb?- k�rdezte l�gy hangon.

- Sora... - sz�lalt meg hal�lra v�lt arccal Pamela. - Te mi�ta vagy ilyen?

- Tudod, gondolkoztam. - s�hajtott. - Hib�ztam, amikor hagytam, hogy Clarissa ilyennek neveljen, �s nem sz�ltam k�zbe. 16 �ves vagy Pamela. Tal�n m�g nem k�s� most sem.

- Le akarsz venni a l�bamr�l?- k�rdezte �rtetlenkedve.

- Nem. - r�zta meg a fej�t Sora. - Tal�n ink�bb j�v� akarom tenni, amit elrontottunk, �s el�lr�l kezdeni mindent. �gy, ahogy testv�rekhez illik. Persze, ha te is akarod. - mosolyodott el.

Pamela d�bbenten ereszkedett le az �gyra. Elh�lve n�zte n�v�r�t, akit a nap arany f�nyei ragyogtak k�rbe. �rezte a benne n�vekv� er�t, �s most minden irigys�g n�lk�l tekintett v�gig Sora istenn�kh�z fel�r� sz�ps�ges k�lsej�n. Ahogy k�zeledett egyszerre volt eleg�ns, kecses, puha, valamint hat�rozott �s er�teljes, mint egy igazi ragadoz�. Mint egy igazi D�mon. Most el�sz�r nem olyannak l�tta, mint amilyennek az anyja akarta. Most el�sz�r nem az ellens�get l�tta benne. �s most el�sz�r l�tta saj�t val�j�ban. Teljes sz�ps�ggel, t�k�letes csod�val, �s p�ratlan jellemmel, ami�rt a f�rfiak im�dt�k. Hirtelen b�ntudat j�rta �t. B�ntudat az�rt, amit tett, �s b�ntudat az�rt, ami az � hib�j�b�l fog t�rt�nni...

M�r s�t�tedett. Sora �s Pamela sokat besz�lgetett. Pr�b�lt�k bep�tolni, amit 16 �v alatt nem tudtak megtenni. �m Sora m�r indulni akart. Hisz egy �jabb �jszak�t kell Leon karjaiban t�ltenie, p�rj�t ritk�t� �rz�kis�ggel �s gy�ny�rrel. Elmosolyodott erre a gondolatra, majd elb�cs�zott h�g�t�l. Elk�sz�nt apj�t�l �s Brandont�l is, amikor megjelent Clarissa �s ellens�gesen m�regetni kezdte. Sora csak egy len�z� pillant�st vetett r�, majd amikor ki akart l�pni az ajt�n Pamela ki�ltott fel a l�pcs� tetej�r�l.

- Sora!- mondta k�ts�gbeesve. - Sora k�rlek, ne menj!- majd elkapta az anyja sz�r�s pillant�s�t. - K�rlek. - suttogta.

- Mi�rt?- n�zett r� k�rd� tekintettel Sora.

- Mert... mert...- majd Clarissa pillant�sa jobb bel�t�sra b�rta, s n�ma foh�szt mondott mag�ban. - Mert m�g nem besz�lt�nk meg mindent.

- Ugyan. Nem sok� �gyis haza j�v�k. - mosolyodott el.

- Pamela! Engedd, hogy Sora menjen, mert m�g itt �ri az este. - mondta ny�jasan.

- Clarissa, ha nem tudn�m, hogy ut�lsz, azt mondan�m, milyen kedves vagy. - g�nyol�dott Sora. - J� �jt!- majd kil�pett.

- J� �jt Sora! �s az isten �vjon t�ged!- suttogta Pamela, majd a szob�j�ba ment.

Odakint hideg volt. �s Sora lova vadul dobolt a l�b�val. A lehelete l�tszott a fagyos leveg�ben. Sora �ssz�bb h�zta mag�n a k�penyt, majd feltette a csukly�t a fej�re. Felsz�llt a l�ra. Az �llat valami�rt nyugtalan volt. Nagyon nyugtalan. De most nem volt ideje ezzel t�r�dni. T�l sok�ig maradt. Leon meg fogja �lni. De ez legyen a kisebbik gond. Ha a l� megcs�szik a tenger mellett, akkor abban a pillanatban meghal. Lassan indult meg. Az �llat kecsesen l�pkedett, majd gyors�tott �s v�gtatni kezdett. Sora arc�ba v�gott a fagyos leveg�, de most nem volt mit tennie ellene. �gy egy �ra m�lva az �g m�r egybef�gg� b�rsonyfekete lepell� olvadt. A csillagok �s Hold ragyogott, �gy egy kis utat mutatva. M�r csak �gy f�l�r�nyira volt a Blackheath kast�lyt�l. Egy erd� mellett kellett ellovagolnia, ami mellett p�r m�ter sz�les volt az �t. Mellette �gy egy m�terrel lejjebb a jeges tenger vadul ostromolta a szikl�kat. A l� ijedten kapta fel a fej�t, �s Sora is abba az ir�nyba n�zett. �m csak egy madarat l�tott felsz�llni a Hold ez�st f�ny�ben. A l�ny nagyot s�hajtva nyugtatta a lovat, b�r � maga is kalap�l� sz�vvel kapkodta a fej�t. A feh�r kanca dobolt a l�b�val, �s egy helyben t�ncolt, �s f�jtatott. Sora t�bbsz�r �rezte, amint az �llat l�ba megcs�szik a jeges talajon. Csak im�dkozni tudott, hogy ne mer�szkedjen t�l k�zel a sz�l�hez. Pr�b�lta lenyelni a gomb�cot, ami a tork�ban volt, mik�zben nyugtat� szavakat suttogott. Hirtelen �les d�rd�l�s hallatszott a f�k k�z�l, mire a l� fel�gaskodott. Majd a k�vetkez� pillanatban oldalra kezdett d�lni, s a pat�ja megcs�szott a part sz�l�n. Sora felsik�tott, �s pr�b�lt megkapaszkodni, azonban a l�ba beleakadt a kengyelbe. S a szir�n sikoly�t elnyelte a jeges tenger.

Folytat�sa k�vetkezik...