�les sikoly, mi �tszelte a vid�ket. A tenger habjai h�s folyamk�nt nyelt�k el egy szir�n ki�lt�s�t. A l� mag�val r�ntotta. Le a h�borg� m�lys�gbe, a semmi s�t�tj�be. A tenger felmorajl� zaja ott csengett a f�l�ben; mintha mag�hoz h�vn�, vagy mintha d�h�ngne. D�h�s volna, mert b�ntott�k a benne �l� sz�ps�ges szir�nt. Hamarosan Sora l�ba kics�szott a kengyelb�l, de m�r nem volt meg�ll�s. A halott �llat feh�r alakj�t, mit a Hold s�padt f�nye vil�g�tott meg, elnyelt a h�borg� tenger m�lys�ge. Sora m�g egyszer felsik�tott. V�r l�ktetett a f�l�ben, s nem hallott m�st, mint sz�ve hangos d�b�rg� v�gt�j�t. F�lt. � igen f�lt. Hogyne f�lt volna. Hamarosan tal�lkozik a jeges tengerrel, ami a s�rja lesz. Az egy m�teres sziklaperemen pr�b�lt kapaszkod�t tal�lni, de helyette ink�bb a k�vek felhorzsolt�k a karj�t �s a l�b�t. �rezte, ahogy a meleg v�r, szokny�ja alatt, �s karj�n kezd folyni. �gette a f�jdalom a test�t. Majd meg�llt a zuhan�sban a partvonalon. Ez az egy m�ter olyan volt, mintha lelass�tott felv�tel lett volna. Ahogy meg�llt, lihegve vette a leveg�t. T�dej�b�l az �sszes leveg� kitolult, amikor nagy lend�lettel f�ldet �rt. Hirtelen maga sem tudta mi�rt, de n�h�ny k�nnycsepp csordult ki a szem�b�l. A gomb�cot, ami a tork�ban volt nem tudta lenyelni. Megpr�b�lt megmozdulni, �m ezzel csak rontott a helyzet�n: sokkal er�sebb f�jdalom j�rta �t a test�t. Szinte zokogni, ord�tani t�madt volna kedve, m�gis valamilyen okn�l fogva nyugodts�ga l�tszata teljesen megmaradt k�v�lr�l. Csup�n forr� k�nnyei �rulkodtak volna pillanatnyi gyenges�g�r�l. Nem �rtette mag�t. R�gebben nem tudta volna visszatartani a zokog�st egy ilyen helyzet ut�n. Hisz kis h�j�n meghalt, �s ha csak egy kicsit is megmozdul, a tenger m�lys�g�be veszik. Ki tan�totta h�t meg ilyen nyugalomra, m�g a hal�l fojtogat� k�zels�g�ben is? Egy ez�st szemp�r tolult a szeme el�. Leon... Ez volt az egyetlen n�v, mely esz�be jutott. A t�k�letesen higgadt m�rv�nyarc lebegett a szeme el�tt. Egy l� dobog�sa hangzott fel. Meghallotta... Egy szik�r m�n k�zeledett fel�. M�r nem j�rhatott messze. Megpr�b�lt az oldal�ra g�rd�lni, azonban a l�ba m�r nem tudta tov�bb tartani, �s megcs�szott. Egy utols� rem�nyvesztett sikoly hagyta el az ajkait, majd f�jdalmas csattan�ssal �rkezett a v�zbe. A jeges hull�m azonnal �tj�rta. Fuldoklott. A tenger fagyos habjai, mintha ezernyi t�rk�nt m�lyedtek volna bele a h�s�ba. Nem l�tott, csup�n �rzett. �rezte a k�r�l�tte l�v� fagyoss�got. A hi�baval� k�zdelmet a term�szet e hatalmas fejedelme ellen. A nyugodt tenger, mintha csak haragudna r�, eszeveszett h�borg�sba kezdett. Nem engedte felsz�nre t�rni, mert ah�nyszor megpr�b�lta egy nagy erej� hull�m mindig visszak�ldte a m�lybe.  A v�z jeges volt, �s nem k�m�lte. �rezte, ahogy tagjai lassan �tfagynak, �s merevv� v�lnak. Hamarosan haszn�lhatatlan lesz mindene, s akkor val�ban nem lesz m�s v�laszt�sa, csak elfogadni a hal�lt. Szinte hallotta, ahogy sz�ve lassul. S a leveg�je elfogy. Feladni, vagy tov�bb k�zdeni? Az ereje szinte teljesen elhagyta az er�lk�d�sben. Hogyan tudta volna h�t a felsz�nre l�kni mag�t? Elf�radt. S l�tta maga el�tt azt a nyugalmat, ami r� v�rt, ha v�gleg megadja mag�t. Megadni? Ezt a sz�t soha nem ismerte. De most... olyan f�radt volt. �s nem tudta vajon meddig k�pes m�g kitartani a term�szet egyik legnagyobb �s legfejedelmibb D�mona el�tt. D�mon... Megjelent el�tte egy Holdez�st szemp�r. � is legal�bb egy ilyen D�mon volt. Szilaj er�t birtokolt, nem ismert f�lelmet. S nem ismert k�ny�r�letet, ha �gy hozta a sorsa. Milyen ironikus az �let. Pont egy olyan er� akarja �t meg�lni, ami annyira hasonl�t ahhoz, amit � meg akar szel�d�teni. Megszel�d�teni a h�borg� tengert? Bolonds�gnak t�nt ebben a pillanatban. L�tva a hat�rtalan m�lys�g�t, �s �rezve legy�zhetetlen erej�t. Hogyan tudna megszel�d�teni egy hatalmas er�t, mely dacos, szilaj, er�s, s minden akarata szerint t�rt�nik? Hogyan lehetne megszel�d�teni egy olyan D�mont, kinek �rz�sei csak a legsz�ls�s�gesebbek? Kin�l nem lehet k�z�putat v�lasztani. Vagy a v�gletekig lehet gy�l�lni, vagy a lehetetlens�gig im�dni. �gy most sincs k�z�p�t. Vagy feladod, vagy harcolsz. �s melyik er� �rhetne fel ehhez a D�monhoz, ha nem a t�z puszt�t� forr�s�ga? Sora er�t gy�jt�tt. Er�t egy utols� nagy k�zdelemre. Tagjai a v�gletekig megdermedtek. M�g n�h�ny perc, s val�ban meghal, �s s�rja a h�borg� m�lys�g lesz. Egyetlen, er�teljes l�k�ssel a felsz�n fel� emelkedett. Amikor feje elhagyta a jeges, fojtogat� habokat, azonnal leveg��rt kapott. S�lyos b�rsonyk�penye, most vizesen tekeredett r�, s egyre csak vissza akarta h�zni a t�tong� m�lys�gbe. Sora megoldotta a finom anyagot, ami elmer�lt. Lass� kecses mad�rk�nt hullt al� oda, ahonnan nincs visszat�r�s. Sora lehelete l�tszott az �jszakai leveg�ben. Ha nem seg�t neki valaki, akkor ugyan�gy els�llyed, mint a lova, vagy a k�penye. Nem akart meghalni. Soha nem f�lt semmit�l, �m most sz�ve �r�lt v�gt�ba kezdett. Nem akarta elhagyni a csal�dj�t. Az apj�t, a b�tyj�t. De legf�k�ppen nem akarta elhagyni: �t. Most hogy megismerte, hogy k�t pokoli �jszak�t t�lt�tt vele, s a Mennyhez tartoz� nappalokat, m�r nem akarta elhagyni. Itt a hal�l tork�ban r�j�tt: m�r nem csak a v�gtelen szenved�ly, �s a nyers v�gy k�ti a f�rfihoz. Hat�rtalan szerelmet �rzett ir�nta. Elmosolyodott ebben a szerencs�tlen helyzetben, �s hagyta, hogy �tj�rja ez a csod�latos �rz�s, �s er�t adjon neki. �m m�r minden ereje elfogyott. Csak h�nykol�dott a jeges v�zben, �s egyre k�zelebb ker�lt a hal�lhoz. M�r nem hallott, nem l�tott, nem �rzett. Lebegett a semmiben, mik�zben az �jfekete �gboltot n�zte. A f�nyes Hold Leon szem�re eml�keztett�k. S a b�rsonyfekete �g a ragadoz�hoz ill� eleganci�j�t, �s jellem�t, az �t k�r�l �lel� tenger, mi m�r nyugodtan m�gis er�teljesen hull�mzott, a karjait, a vad, szilaj v�gy�t id�zt�k benne. M�r minden �rzelme elp�rolgott. Csup�n ez az egyetlen �rzelem maradt meg benne.

* * *

Csobban�s... Egy hang... K�ts�gbeesett ki�lt�s... Szilaj, legy�zhetetlen er�... Majd elf�radt, megfagyott v�gtagjai k�r�l meleget �rzett. Olyan meleget, amire szinte m�r nem is eml�kezett. Vad volt, nyers, elsz�nt �s �get�. Sora tork�b�l rekedt s�haj szakadt fel, ahogy m�g ink�bb k�zelebb vont�k a meleghez. Sz�ve m�g ebben a tudatlan �llapotban is heves v�gt�ba kezdett. De m�r nem a f�lelemt�l, vagy a k�ts�gbees�st�l. Hallotta a f�l�ben m�ly, bariton hangj�t, ami a tenger hangj�val v�lt eggy�. Lehunyta a szemeit. Tudta, hogy biztons�gban van. Szorosan fogt�k. Hallotta a hangot a f�l�ben, m�gsem fogott fel bel�le egyebet, mint hogy besz�l hozz�. Szinte �lomba ringatta az �rz�ki, �s b�rsonyos hang. Pedig az�rt besz�lt, hogy �bren tartsa. De nem tudta m�r meddig lesz k�pes megtenni ezt Neki.

Leon kalap�l� sz�vvel folyamatosan besz�lt a m�r majdnem eszm�let�t veszt� l�nyhoz. Gondolta, hogy nem �rti, m�gis ha ez �bren tartja, akkor m�r van es�lye... van es�ly�k. Blackheath kast�ly�ban �lt, �s iszogatott, amikor furcsa �rz�se t�madt. Tudta, hogy azonnal el kell j�nnie, mert am�g meg nem bizonyosodik a fel�l, hogy Sor�nak semmi baja, addig nem nyugszik. �m amikor m�r k�zel j�rt, hallotta a d�rd�l�st, majd a sikolyt, ami k�s�bb elhalt. Nem l�tott semmit, majd egy �jabb �les sikoly hallatszott, �s hatalmas csobban�s. M�r akkor tudta, ha nem siet, akkor Sora meghal az alig k�t fokos v�zben. Soha nem �rzett f�lelem j�rta �t, de abban a pillanatban nem tudott vele foglalkozni. De sz�ve m�g most is vadul kalap�lt, olyannyira, hogy m�r abban sem volt biztos, hogy a l�ny nem hallja. Sora teste dermedt volt, �s hideg. Ak�rhogy pr�b�lta meleg�teni, nem tudta el�rni a kell� hat�st. Azonnal ki kellett vinnie, k�l�nben m�r nem tud rajta seg�teni. Hamarosan felfektette a partra. A l�ny reszketett. Szemei csukva voltak, s �des ajkai remegtek. Leont m�g ebben a kritikus pillanatban is visszafojthatatlan, nyers v�gy ker�tette hatalm�ba. Sz�gyellte, de nem tudta visszafogni. A l�ny l�tv�nya gondoskodott r�la. �m most teljes figyelm�t annak szentelte, hogy felmeleg�tse. � maga csak egy k�k inget �s fekete nadr�got viselt, ami nedvesen tapadt izmos, ragadoz� alkat�ra. L�gyan v�gigsim�tott a l�ny arc�n, mire az megrezzent. Sora hamarosan felnyitotta a szemeit, �s remegve n�zett az ez�st szemp�rba.

- Le... Leon. - ny�gte cserepes ajkai m�g�l. - Mit...?

- Sss. - csit�totta a f�rfi. - Meg kell �riznie az erej�t, Sora! Most maradjon nyugton, �s engedje, hogy seg�tsek! B�zik bennem?

- I... igen. - koccantak meg a fogai. - Az �letem �r�n is.

Leont, meglepte a l�ny hihetetlen bizalma. Val�ban �gy b�zna benne? Buta kisl�ny, mosolyodott el, majd b�lintott. Lassan emelte fel Sor�t a f�ldr�l, mire a l�ny felszisszent. A herceg nem k�telkedett benne, hogy ak�rmilyen er�s is a l�ny akarata, nem biztos, hogy t�l�li ezt. Hacsak nem viszi azonnal meleg helyre. �s valahov�, ahol ell�thatj�k. Ha azt n�zte Blackheath k�zelebb volt, viszont, ha odavitte volna, m�g ink�bb vesz�lyben lett volna, hiszen arra tartott. Nem k�telkedett benne, hogy a kast�ly �s a birtok katon�i j�l k�pzettek �s sokan vannak, de ebben a pillanatban jobbnak l�tta, ha Sor�t visszaviszi Winter- hallba. �jra megpr�b�lta felemelni, s ez�ttal a l�ny visszafojtotta a f�jdalm�t. Pedig el�g nagyok voltak neki az es�st, a zuhan�st, a f�ldet �r�st, �s a tengerben val� k�nz� perceket k�vet�en. Leon k�rbecsavarta az �t sz�l�re ledobott kab�tj�val, �s valahogy siker�lt feltennie az idegesen dobog� m�nre. Sora el sem tudta k�pzelni milyen m�don, de a hercegnek siker�lt addig a nyeregben tartania �t, m�g maga is felsz�llt. Azt�n mag�hoz h�zta, er�s, kem�ny mellkas�nak d�nt�tte �s �v�n �t�lelte. Sor�ban, mintha egy g�t szakadt volna fel most, hogy tudta biztons�gban van, s k�nnyei folyamk�nt eredtek meg. Nem zokogott, nem mondott semmit. A s�r�s n�m�n r�zta a v�llait. Ha Leonnak nem jut esz�be ut�na j�nni, � m�r nem �lne. A f�rfi �rezte, hogy s�r, m�gis meghagyta a l�ny k�nnyeinek m�lt�s�g�t, �s nem sz�lt. B�r a sz�ve sajdult bele, csup�n szorosan �t�lelte, mik�zben a cs�d�rt v�gt�ra �szt�n�zte. A jeges sz�l mindkettej�k arc�ba v�gott, s Leonon nem volt egy�b ruha, mint az inge. �rezte, ahogy a sz�l d�b�r�g a h�t�n, de ebben a pillanatban sem ideje, sem t�relme nem volt foglalkozni vele. Sor�t azonnal biztons�gos helyre kellett vinnie, k�l�nben meghal. Minden pillanatban az�rt foh�szkodott, hogy a l�nynak legyen ereje kitartani, �s legyen mi�rt harcolnia. Hamarosan felt�ntek Winter- hall hat�rai.

A herceg len�zett a karjaiban tartott sz�ps�gre, �s meg tudta �llap�tani, hogy l�legzik, b�r gyeng�n, de l�legzett. Amikor meg�ll�totta a lov�t a kast�ly el�tt az �g m�ly s�t�ts�gbe borult. Sietve lesz�llt, majd karjaiba vette Sor�t, aki �t k�zben eszm�let�t vesztette, �s befel� igyekezett. Egy csel�dl�ny �lmosan nyitotta ki az ajt�t neki, majd agg�dva n�zett Leon karjaiban fekv� s�padt �s �jult l�nyra. Hamarosan az eg�sz kast�lyban felgyulladtak a f�nyek, �s az �sszes ember odasietett. Brandon m�r a l�pcs�r�l �gy j�tt le, hogy kb. a fel�n�l �tugrotta a korl�tot. Ut�na az apja szaladt le, de � m�r nem v�llalt egy ilyen ugr�st. Clarissa k�nt�sben, kom�tos l�ptekkel j�tt le, arc�r�l csak egyetlen �rz�s volt leolvashat�; hogy hidegen hagyja. Valahol t�volabb Pamela �llt meg, de �t senki nem vette �szre. Arc�r�l m�rhetetlen b�ntudat r�tt le, s k�nnyeit is csak nehezen tudta visszatartani. Ahogy r�n�zett a herceg karjaiban tartott n�v�r�re, nagyon nehezen tudta meg�llni, hogy ne zokogjon fel. Sora d�lut�n m�g olyan volt, mint egy igazi szir�n. Hat�rozott, er�s, ahogy a nap sugarai k�rbe font�k a test�t. Egy igazi D�mon volt, �m most csak fek�dt mozdulatlanul �s s�padtan az �t k�r�lfon� karokban. Pamela elk�vette azt a hib�t, hogy belen�zett Leon Holdez�st tekintet�be. A herceg a z�ld szemekben �szrevette a k�nnyeket, s erre �rdekl�dve vonta fel a szem�ld�k�t. „- Nocsak, a kisl�ny tud valamit. - gondolta. - �s garant�lom, hogy el fogja mondani. Ez nem v�letlen volt, �s nem maradhat b�ntetlen�l. - majd a karjaiban tartott l�nyra n�zett. - Sora! Ne add fel! Nem teheted! Itt mindenki sz�m�t r�d! Mindenkinek sz�ks�ge van r�d... nekem is. �g�rem neked, nem fog megtorl�s n�lk�l maradni ez. B�rmit is kelljen tennem, ak�r a vil�g v�g�ig is elmegyek, de megbosszulom ezt. Nincs a vil�gnak olyan r�sze, ahov� ez a nyomorult elb�jhatna el�lem. Csak gy�gyulj meg!” Brandon m�r egy ideje sz�longatta, de annyira belemer�lt a gondolataiba, hogy csak most jutott el a tudat�ig. A herceg sietve k�vette �t, �s felmentek Sora szob�j�ba, mik�zben a gr�f orvos�rt k�ldetett. Leon, ahogy bel�pett a l�ny szob�j�ba �nk�ntlen�l is meresztett egy halv�ny mosolyt. A szob�ban minden �gy volt, mint az � kast�ly�ban. Majd letette Sor�t az �gyra �s idegesen Brandonra n�zett. A f�rfi viszonozta a pillant�st, majd megfogta h�ga kez�t �s kitapintotta a pulzus�t. Agg�dva tekintett fel bar�tj�ra, aki akkora m�r visszanyerte l�lekjelenl�t�t. Leon nyugodtan n�zett Brandonra, aki szokatlanul ideges volt. Soha nem l�tta m�g ilyennek. A f�rfi, ami�ta ismerte mindig nyugodt volt, azzal a bamba vigyor�val, �s humor�val. Vagy �ppen d�h�s egy- egy p�rbajon, de soha, soha nem l�tott a szem�ben ilyen f�lelmet. Val�ban volt oka f�lelemre, hisz szeretett h�ga fek�dt itt �let �s hal�l k�z�tt. � is ugyan �gy tett volna, ha Sophier�l lett volna sz�. De vajon �, mit �rez ez ir�nt a veszedelmesen sz�p n� ir�nt? Hal�losan k�v�nta e fel�l nem volt k�ts�g. �s maga mellett akarta tartani az �r�kk� val�s�gig. Ebben a k�t napban �k nagyon j�l elvoltak. Nappal legink�bb m�ly szenved�lyben �l� h�zasokra eml�keztettek. Akik �des, v�gyt�l f�t�tt szavakat suttognak egym�snak, csakhogy m�g ink�bb felingerelj�k a m�sikat. Szenved�lyesen veszekedtek, s n�h�ny elcsent cs�k, t�tova simogat�s volt, amivel k�nyeztett�k egym�st. Majd lesz�llt az �j, s a b�rsonyfekete lepel alatt nyers, elemi v�gyt�l izzott a leveg�, amint k�t szeret� hev�vel szeretkeztek. Oh igen, vajon l�tezhet ilyen h�zass�g? Hirtelen esz�be jutott, amit a l�nynak mondott aznap reggel. „- Igaz�n gondolkodom rajta, hogy elveszem feles�g�l.” Nem is t�nt olyan borzalomnak. Halv�ny mosoly k�s�ret�ben lehajolt, �s v�gigsim�tott a l�ny arc�n.  Ez a mozdulat felt�nt Brandonnak is. „- Leon olyan furcsa. - gondolkozott. - Mintha komoly tervei lenn�nek. Sora! Kicsi h�gom, te mindenkit meg tudsz v�ltoztatni. Vel�nk kell maradnod! - majd nagyot s�hajtott �s egy cs�kot adott Sora homlok�ra. - Gyer�nk kicsi l�ny! K�zdj!” Hamarosan az orvos l�pett be, az agg�d� gr�ffal a nyom�ban. Am�g vizsg�lt�k Sor�t, a h�rom f�rfi k�l�nb�z� poz�ci�kban helyezkedett el a szob�ban. Brandon a v�r�s sz�f�n �lt, �s kifel� b�mult. Richard egy sz�ken �lt �s l�ny�t n�zte. Leon pedig a falnak t�maszkodott, �s nyugodtan n�zte Sor�t. A l�ny m�g mindig s�padt volt, �s annyira t�r�keny. Az �tvenes �veiben j�r� orvos lassan felemelkedett a szir�n mell�l.

- Mylord - n�zett a gr�fra. -, m�lt�s�gos uram. - biccentett Leon fel�. - A mylady el�g rossz �llapotban van. Nagyot esett, a partra, �s amit a tengerben t�lt�tt id� sem seg�tette. Most minden a myladyn m�lik. Ha nem �bred fel hamarosan, akkor m�r soha t�bb� nem fog...

Leon a l�nyra n�zett, �m � nem sz�nd�kozott megmozdulni. A f�rfi sz�v�t hirtelen elszor�totta a f�lelem. �, Blackheath hercege, aki mindenki felett �ll, nem tud seg�teni ennek a sz�ps�ges D�monnak. Ez egyszer tehetetlen volt. De egy valamit m�g k�pes volt megtenni. Megtal�lja az elk�vet�t, �s ha �gy lesz a saj�t kez�vel v�gez vele. �sszeh�zta a szemeit, majd kihaszn�lva, hogy nem figyelnek r�, Sor�hoz hajolt. L�gy, szenved�llyel f�t�tt cs�kot lehelt a l�ny cserepes, hideg ajkaira. Sora ajkai f�j�an hidegek voltak, �s Leon szemeiben egy pillanatra megt�rt a nyugalom. �rzelmek ezrei cik�ztak �t a Holdez�st tekinteten.

- �g�rem Sora, megbosszulom. Nincs a vil�gnak olyan szeglete, ahol az a szem�t patk�ny elb�jhatna el�lem. - majd kezet cs�kolt a l�nynak. - Visszat�rek hozz�d! - majd sarkon fordult �s mag�ra hagyta Brandont a h�g�val.

A f�rfi egy ideg furcs�n n�zett a bar�tja ut�n, v�g�l elmosolyodott, amint l�tta; Sora fels�hajt.

Leon v�gigment a folyos�n, majd az egyik ajt� m�g�l zokog�s hangjai sz�r�dtek ki. �vatosan benyitott. A s�r�s feler�s�d�tt, � pedig megl�tta a f�ld�n zokog� Pamel�t. Sz�val a l�nynak b�ntudata van a n�v�re miatt. Ez m�g el�ny lehetett neki. Lassan odas�t�lt hozz�, �s fel�ll�totta. Nem t�r�d�tt vele, hogy a mozdulat er�sebbre siker�lt e a kellet�n�l. Egy�ltal�n nem �rdekelte. Csak tudni akarta, hogy ki tette. Pamela m�g mindig csak zokogott, �s mint egy rongybaba, �gy �llt Leon el�tt. A f�rfi megr�zta, majd er�lyes hangon r�sz�lt.

- N�zzen r�m!- de amikor a l�ny tov�bbra sem tette, m�g feljebb emelte a hangj�t. - Pamela, n�zzen r�m! - majd amikor tekintete tal�lkozott a smaragd szemp�rral folytatta. - Biztos vagyok benne, hogy tudja ki tette. �gy van? - majd er�lyesebben megk�rdezte. - �gy van?

- I... igen. - v�laszolt halkan Pamela.

- Most elmondja nekem, ki volt az! - jelentette ki nyugodtan.

Pamela riadtan tekintett a viharsz�rke tekintetbe, ami forrt a visszafojtott d�ht�l. De meg�rtette, hogy jogos. �m arra nem tudott r�j�nni, hogy a herceg mi�rt ilyen. De tudta, hogy vezekelnie kell, ami�rt gy�va volt. M�lyet s�hajtott, majd belekezdett.

Folytat�sa k�vetkezik...