"Egyszerűen nem tudom elképzelni magam hosszú, hegyes fogakkal, ahogy épp vért szívok. Ichisake-kun azt mondta nem halnak meg, ha megharapom őket... És ha túl sok vért szívok egyszerre? Akkor az gyilkosság." Gonolatmenetemből a kopogtatás rántott ki. Ajtóm felé néztem, ami kinyílt, és húgom lépett be rajta.

-Eriko, vendéged jött.

-Ki?

-Nem tudom. Nevet nem mondott, csakhogy téged keres. -mondta, majd suttogva, hogy én is alig értettem, hozzátette. -Ha anya megtudja, hogy ilyen alakokkal barátkozol, hisztit csap. -még megengedett magának egy diadalittas mosolyt. Felkeltem az ágyamból, és leballagtam a bejárathoz. Egy fiatal nő állt ott, hosszú fekete haja szögegyenes volt, és a háta közepéig érhetett, szeme smaragdzöld volt, és rideg. Most az egyszer egyet értettem volna anyámmal, ha emiatt a nő miatt kicsapja a balhét. A hideg futkosott a hátamon, ahogy ránéztem.

-Konbanwa, Eriko! -nem tetszett, hogy rögtön a keresztnevemen szólított. Először is honnan tudja?!

-Konbanwa...

-Nozomi Ajibana. -ilyen nevet se hall minden nap a vámpír lánya!

-Konbanwa, Nozomi. -ha ő így, én is úgy.- Miért keresett fel?

-Úgy hallottam, érdeklődni kezdett a vámpírok után.

-Rosszul tudja. Különben semmi köze az érdeklődési körömhöz. -hátat fordítottam neki, és készültem bemenni, mikor fehér keze vállamra nehezedett, ezzel visszatartva.

-Jól gondolja meg, Eriko! Ha most bemegy, kénytelenek leszünk végezni magával. -ahogy vállam fölött visszanéztem, láttam, ahogy zöld szeme egy pillanatra vörösen felizzik. Lesöpörtem kezét vállamról, majd szembe fordultam vele.

-Meg akar ölni? -az arcán átsuhant a félelem hangsúlyomtól, s a szememből áradó magabiztosságtól.

-Nem, ha nem muszáj. Álljon a mi oldalunkra, és nem esik bántódása.

-Mégis miről beszél? Kinek az oldalára? -eljátszottam az értetlent, aki semmiről nem tud. Úgy tűnt, beválik, ugyanis a nő arcára étetlenség és meglepettség ült ki.

-Maga...nem is tud a vámpírok harcáról? -kérdezte meglepve Nozomi, mire én ártatlanul megráztama  fejem.

-Vámpírok csak a mesében vannak, nem fog ezzel megetetni! -váltottam hangnemet.

-Maga Eriko Date? -úgy tűnt, teljesen elbizonytalanítottam a nőt. Kevesen múlt, hogy ne nevessem el magam értetlen tekintetén.

-Én vagyok. De semmilyen vámpír harcról nem tudok, csak néhány dolgot olvastam róluk a neten.

-Dehát az elején még olyan magabiztos volt! -csattant fel a nő.

-Ami azt illeti... -erőltettem magam, hogy kicsit elpiruljak. -Megijedtem. Rögtön letámadott, és komoly dolgokról kezdett nekem beszélni. Fogalmam sem volt mit csináljak. -nagy önuralom kellett hozzá, nehogy elröhögjem magam, mikor az értetlenkedő, tanácstalan szemeibe néztem. Eddig kirázott tőle a hideg, de most, ahogy csak állt, és nézett, inkább szánalmasnak találtam Nozomit.

-Maga 18 éves, és úgy viselkedik, mint egy kisgyerek! -csattant fel a nő, az én kezem pedig reflexből indult volna, hogy elkapjam a nyakát, ám az utolsó pillanatban visszafogtam magam, és "idegesen" vakargatni kezdtem a tarkómat.

-Sajnálom, ha csalódott. -elcsodálkoztam, milyen jó színésznő vagyok! A nő sóhajtotta egyet, majd legyintett.

-Menjen a fenébe a sajnálatával! Egy ilyen kis libával nekem semmi dolgom. -azzal megfordult, és köszönés nélkül elment. Én a ház felé fordultam, egy győztes mosolyt megengedtem magamnak, majd bementem.