2. Fejezet Yusuke POV

Hena nem k�nny�tette meg a dolgom t�lzottan. S�t azzal, hogy csak �llt �s n�zett r�m, megnehez�tette. Tudnia kellett, hogy arr�l az est�r�l akarok besz�lni vele, mikor elragadott a h�v �s kis h�j�n r�er�szakoltam a saj�t akaratomat. Lehet, hogy idi�ta vagyok, hogy boncolgatom a m�ltat, de szeretem a tiszta helyzeteket. K�l�nben sem tudtam volna �gy viselkedni, mintha semmi sem t�rt�nt volna.

–               Nem tudom, mennyire eml�kszel az utols� besz�lget�s�nkre…. Kettesben – kezdtem.

–               Igyekszem elfelejteni!

–               Igen, �n is! – mosolyodtam el, de �gy t�nt, � nem viccelt. – N�zd, az, ami akkor… �n nem… - Kopogtak, eln�m�tva besz�demet, ami am�gy is el�gg� akadozva ment. Az ajt�hoz mentem, hogy megn�zzem, ki az. Egy vir�gfut�r volt, meghozta az esk�v�i csokor pontos m�s�t. Nem �rtettem, mi�rt van erre sz�ks�g? Keiko a ruh�j�t sem veszi fel, akkor mi�rt kellett a csokor pontos m�sa? Na, mindegy! Ez �gysem az �n reszortom, �s �gyis azt mondan�, hogy nem �rtek �n hozz�. Bevittem �s v�z�ba tettem. Szerencs�re Hena megv�rt �s nem l�celt le.

–               Gond van? – k�rdezte engem vizsg�lva. Megvakargattam a fejem, azt�n legyintettem. Legsz�vesebben ki�nt�ttem volna neki a sz�vem, de mit gondolt volna? A bizalm�t m�r akkor ott a f�n�l elvesz�tettem, �s ha vissza szeretn�m szerezni, kem�nyen kell majd ped�loznom. B�r gondolom, nem marad �r�ke! M�gis j�l esett volna �jra j�ban lenni vele. Hena meg�rt� �s gondoskod� bar�t volt annak idej�n, pont olyan, amilyenre nekem jelen helyzetben nagy sz�ks�gem lett volna. Kuwabara, Hiei, Kurama, r�juk b�zhatom az �letem, ha kell, �s b�rmikor seg�ts�gre volt vagy lesz sz�ks�gem, tudom, sz�m�thatok r�juk, de � m�s! N�ha m�r nem tudom, minek is tartsam. Nagyon okos �s m�vel n�nek, haragtart�, ny�lt �s vesz�lyes l�nynak, vagy egyszer�en csak egy nagy gyereknek. Igen, n�ha olyan, mint azok a t�kmagok, akikkel �ssze-�sszefutok itt-ott. Ha belegondoltam, hogy nemsok�ra nekem is lesznek, kir�zott a hideg. �n nem vagyok apa t�pus, hogy t�rn�m el, hogy egy kis k�ly�k vis�t naphosszat, vagy, hogy folyton etetni meg pelenk�zni kell? Biztos j�, meg minden, mert k�l�nben nem abban az iramban n�ne Jap�n lakoss�ga, ahogy teszi.

Tal�n csak a fogamz�sg�tl�si m�dszereken k�ne jav�tani!

Id�vel tal�n majd �n is szeretn�k gyerekeket, de nem most, mikor m�g �n is az vagyok, �s f�leg nem am�g szellemdetekt�v vagyok. Keikot is gyakran sodortam vesz�lybe, nem tenn�m meg a gyermekeimmel. Hena biztosan tudna tan�csot adni, de nem mondhatom el neki, hiszen Keiko unokatestv�re, �s �gy mellesleg valamikor a szeret�m volt! �rdekes sz�, mert nem igaz�n szerettem, egyszer�en csak j� volt vele lenni. Meg azt a dolgot sem m�velt�k, amit a szeret�k �ltal�ban szoktak. Visszat�rtem v�gre a val�s�gba, aminek �ppen itt volt az ideje. Hena m�g mindig v�rakozva n�zett r�m. M�ly leveg�t vettem. Bocs�natot fogok k�rni! Ny�lt az ajt�.

–               Yusuke, Hena, itthon vagytok? – kiab�lt be az el�szob�b�l Keiko. Elmosolyodtam.

–               Igen, egyben hazahoztam az unokates�d! – mondtam, mik�zben kis�t�ltam hozz�. – Megj�tt a csokor is.

–               Remek! – Keiko szeme felcsillant. �s ilyenkor lett volna sz�vem azt mondani, hogy t�k feleslegesnek tartom ezt az eg�sz f�pr�b�t? Hozz� somford�lva arcon cs�koltam. Megjelent Hena is.

–               Felmegyek, kipakolok, ha nem gond! – adta tudtunkra.

–               Menj csak, majd k�s�bb besz�lget�nk egy keveset! – hagyta r� Keiko, �s m�g Hena fels�t�lt az emeletre, � beinvit�lt a nappaliba. - K�pzeld, anya azt mondja, a liliom nem lesz j�, mert… - Ebben a pillanatban kezd�dtek a gondok. Lassan k�ptelen voltam m�r elviselni az esk�v� gondolat�t. Nem az�rt, mert nem akartam feles�g�l venni, hanem, mert m�r m�sr�l sem besz�lt�nk. Keiko mindent t�k�letesre akart, de h�t nem lehet minden az. �n m�r r�g feles�g�l vettem volna az eg�sz c�c� n�lk�l. Fesz�lyezett a gondolat, hogy vagy sz�z ember lesz jelen, akik mind azt fogj�k lesni, mikor b�n�zok. M�rpedig az esk�v�m�n szeretn�m magam j�l �rezni. Kurama azt tan�csolta, legyek figyelemmel Keiko �rz�seire, mert a l�nyok nagy r�sze gyermekkor�t�l tervezgeti, milyen esk�v�t akar majd. Figyelemmel voltam, �s hallgattam. – Sz�val akkor r�zsa lesz, ha j�!

–               Persze! – v�gtam r�. Nekem m�r t�k mindegy! �gy, ahogy az �lt�ny�m sz�n�n�l nem k�rt�k ki a v�lem�nyem, vagy a vend�glist�n�l, �gy enn�l sem kellett volna.

–               Yusuke… - Keiko hangja remeg�s volt. Tudtam, mi fog k�vetkezni. V�daskod�s �s gyan�s�tgat�s, hogy nem akarom az esk�v�t, �s nem is �rdekel.

–               Keiko, tudod, hogy nem �rtek a vir�gokhoz. Nekem j� lesz az, amit te szeretn�l! – v�gtam ki magam. Keiko angyal m�dj�ra felaj�nlotta, hogy k�sz�t harapnival�t, addig �n pihenjek egy kicsit, �n meg elfogadtam. Felmentem a szob�nkba, �s led�ltem az �gyra. Behunytam a szemem �s szinte azonnal elaludtam. Furcsa �lmom volt, ami tulajdonk�ppen tal�n egy eml�k, semmi t�bb. Bel�ptem a f�rd�szob�ba, �s l�ttam, hogy valaki zuhanyozik. Elmosolyodtam, �s abban a hitben, hogy Keiko az, levetk�ztem. Halkan csendben, b�r a csobog� v�z �gyis elnyomta a zajokat. Az illet� �pp hajat mosott. Ezt a pillanatot v�lasztottam arra, hogy kicsit f�lre h�zva a f�gg�nyt besurranjak mell�. Nekem h�ttal �llt. A testalkata, a haja pont, mint Keiko�. H�t persze, hiszen � volt. Vagy m�gsem? A l�ny lemosta a haj�t, �s fel�m fordult �n meg led�bbentem.

–               He… Hena! – ny�gtem zavartan, mik�zben � kiny�lt a t�r�lk�z�j��rt, �s maga el� kapta. Riadtan n�zett r�m. – �n… azt… Keiko…

–               � a f�ldszinti f�rd�ben van! – adta a tudtomra.

–               Sajn�lom! – szabadkoztam. Nem �rtettem, mi�rt v�r�s�dik rohamosan.

–               Megtenn�d, hogy felveszel valamit? – k�rdezte elford�tva a fej�t.

–               Persze! – dadogtam, azt�n elhajoltam mellette, hogy kim�sszak, de amint meg�reztem az illat�t, agyamat el�nt�tte a lila k�d. Elkaptam a derek�t �s magamhoz �leltem. � el�sz�r csak d�bbenten szor�totta a t�r�lk�z�t, azt�n lassan a nyakam k�r� fonta kez�t. Fels�hajtott, �s lehelete szinte �gette a b�r�m. J�l �reztem �n! T�bbsz�r �szrevettem m�r, hogy szikr�zik kett�nk k�z�tt a leveg�, �s hogy nem csak �n vonz�dom hozz�. Nem �lelhettem sok�ig, mert hirtelen elt�volodott.

–               Ki k�ne… kimenn�l? – k�rdezte kipirulva. Most m�r nem a mez�telens�gem okozta l�ngol� arc�t, hanem a v�gy, ebben biztos voltam. Ahogy r�n�zem, elvesztem szemeiben, �s gondolkod�s n�lk�l megcs�koltam. Visszacs�kolt, �n pedig a zuhanyz� fal�nak t�masztottam.

–               Yusuke! – Valaki megr�zta a v�llam �s �n fel�bredtem. Keiko mosolygott r�m. – Ne haragudj, de Kurama m�r egy f�l �r�ja v�r r�d! – Magyar�zta.

–               J�, megyek, r�gt�n! – ny�gtem, �s fel�ltem. � el�gedetten b�lintott, �s kiment. A hajamba t�rtam. Most �reztem csak, hogy p�l�m vizesen tapad testemre. Megr�zott az �lmom. J�l tudom, az volt az els� cs�kunk, de nem az utols�. Valah�nyszor kettesben maradtunk, �s megk�s�relt�k megbesz�lni a dolgokat, ugyanaz lett a v�ge. Vad cs�kol�z�s, �s egy kis j�t�k! Elmosolyodtam. Ez�rt nem akarta Hena megbesz�lni azt az est�t? Att�l f�lt, hogy �jra megt�rt�nik? Furcsa, �s engem is meglepett, hogy h�rom �v ut�n is ennyire vonz�dom hozz�. V�gs� soron, lehet, hogy nem ok n�lk�l f�lt! Lehet, hogy let�madtam volna, ha tehetem. Sz�gyen �s gyal�zat, de k�v�nom �t, hi�ba veszem el Keikot! Azt hiszem, az az �n nagy szerencs�m, hogy � Ausztr�li�ban �l. P�l�t cser�ltem, �s lebattyogtam a f�ldszintre. A d�lut�ni nap a t�le telhet� legjobban t�z�tt. Keiko a konyh�ban t�nykedett. – Kurama?

–               Kint besz�lget Hen�val! – b�k�tt az �vegajt�k fel� leend� feles�gem. Nem �rtem, mi�rt, de ahogy megpillantottam kettej�ket, a bizalmas besz�lget�st, gyomrom g�rcsbe r�ndult, �s vad f�lt�kenys�g ker�tett hatalm�ba. Keiko apr� keze v�gigsim�totta a h�tamon, ami kicsit lenyugtatott.

–               J�l elvannak! Gondolod, hogy…

–               Nem! – v�gtam r� tal�n t�l gyorsan is. – Hena nem marad, vagy igen?

Ugye nem!

–               Nem! Igazad van! – Keiko arcon cs�kolt. �n meg lassan elindultam kifel�. Csatlakoztam kett�j�kh�z. Hena udvariasan �s tapintatosan kettesben hagyott benn�nket egy m�sf�l �r�ra, addig seg�tett leend� ar�mnak a f�z�sben. H�t k�r�l Keiko jelent meg az ajt�ban �s k�z�lte, hogy lassan indulnunk kell, mert v�r a pap! Azt�n m�g felaj�nlotta Kuram�nak, hogy maradjon, �s sz�rakoztassa Hen�t, m�g t�vol vagyunk, � meg sz�ves �r�mest kapott az alkalmon! Felfordult a gyomrom! Mi�rt is? Hiszen �n feles�g�l veszem �letem szerelm�t! M�gis a tudat, hogy Hena �s Kurama kettesben vannak, �s hogy l�that�an j�l meg�rtett�k egym�st zavart, �s az eg�sz est�mre r�nyomta b�lyeg�t. A slusszpo�n azt volt, hogy tizenegykor mikor haza�rt�nk, Hena �pp b�cs�zott a r�kad�mont�l, aki megk�sz�nte neki a csod�s est�t.

Csod�s? Mi�rt csod�s? Mi t�rt�nt?

Kezdtem gyanakodni, �s zavart, a saj�t tudatlans�gom. Az a fura mosoly, amivel Hena kijelentette, nincs mit betette a kaput. Szinte beleremegtem az elfojtott indulatokba. Szerettem volna megtudni mi t�rt�nt, de Hena megl�gott el�lem. Elment zuhanyozni, �s h�t tekintve az �lmomat, �gy gondoltam, ott nem zavarom. Azt�n meg lefek�dt aludni, ahol megint nem c�lszer� k�rdez�sk�dni. De majd reggel! Az lesz az els� dolgom!