Egy hatalmas csattan�s visszhangzott �t a termen. Mindenki d�bbenten kapta arra a fej�t. Leon feje oldalra billent, s m�g mindig nem t�rt mag�hoz a t�rt�ntekt�l. Ez a n�.... meg�t�tte. D�bbenten pislogott, majd �jra az �ktelen�l d�h�s szemp�rra n�zett. Soha egyetlen n� sem merte m�g meg�tni. Erre j�n ez a k�pr�zatos istenn�, s ahelyett, hogy egy boldog mosoly vagy valami ilyesmi ter�lne el �rz�ki ajkain, ink�bb a d�h torz�totta el, �s meg�t�tte. Leon m�g mindig d�bbenten n�zett. Mer�en nevets�ges volt a helyzet. Blackheath hatalmas �s veszedelmes herceg�t meg�ti Sora Naegino. �s � ahelyett, hogy d�h�s lett volna, mert valaki ilyen arc�tlans�got mert tenni, m�g nagyobb v�gyat �rzett a l�ny fel�, s �ppen az j�rt az esz�ben, hogy Sora tiszt�ban van e azzal, hogy d�h�sen milyen ellen�llhatatlan, �s mennyire izgat�. A l�ny azonban nem szentelve neki t�bb figyelmet, elfordult �s els�t�lt onnan. Leon felvont szem�ld�kkel n�zte, amint a sz�ps�g cs�bos alakja elt�nik. Nocsak, Sora Naegino igaz�n b�tor lett. �m az a t�z, ami felcsapott a szem�ben annyira felizgatta, hogy nem volt emberi. �szrev�ve, hogy m�g mindig �t n�zik, intett az embereknek, akik folytatt�k addigi cselekv�s�ket. Brandon, mell� l�pett �s ajkain egy sanda mosoly j�tszott. Leon bar�tja fel� fordult, �s �rdekl�dve n�zett r�.

- Mi�rt �rzem, hogy nagyon j�l sz�rakozol?! - jegyezte meg.

- Mert �gy van - engedett meg egy kaj�n vigyort. - �vatlan volt�l, bar�tom.

- Nagyon megv�ltozott - majd az arc�ra tette a kez�t. - Nagyot tud �tni. M�g gy�ny�r�bb, �s m�g cs�b�t�bb. De valami m�r m�s benne. Az a D�mon, ami m�sf�l �ve benne �lt, m�ra teljesen kifejl�d�tt. Nincs az a f�rfi, akinek �lmaiban ne szerepelne, ha m�r egy pillant�st vetett r�.

- Val�ban - b�lintott Brandon. - �s ha jobban megn�zed, sok szempontb�l visszatetsz� lehet neked - vetett r� egy lapos pillant�st. - A legfens�gesebb p�rt alkotn�tok.

- Nem sz�nd�kozom megn�s�lni - mondta hat�rozottan.

- Sajn�latos - s�hajtott fel Brandon. - Pedig Sor�t m�shogy nem kapod meg. M�r nem olyan, mint r�gen. Nem fogja neked adni mag�t. Ink�bb meghalna, minthogy engedjen a bens�j�ben tombol� v�gynak. Sora gy�l�l t�ged.

- Mi�rt? - fordult arra.

- Leon! Itt hagytad, amikor sz�ks�ge lett volna a te t�mogat�sodra - mondta komolyan. - Nem tudott semmit. �s valaki bemes�lhetett valamit neki. Az az ember sz�rny� v�dakkal illethetett t�ged, k�l�nben Sora soha nem hitte volna el. S �gy l�tszik helyt�ll�ak is voltak.

- M�gis mik voltak ezek? - k�rdezte jeges nyugalommal.

- Fogalmam sincs - r�zta meg a fej�t. - Sora soha nem mondta el, �gy nem tudtam, hogyan reag�ljak r�. �gy h�rom nappal a fel�bred�se ut�n t�rt�nt. Iszonyatos vihar tombolt. �s Sora el�tte m�g kint volt. Azt�n egyszer csak egy hatalmas ki�lt�s hallatsz�dott. Mikor bementem Sora a f�ld�n t�rdelt, teljesen el�zott, �s zokogott. M�r azt hittem megfullad a s�r�g�rcst�l - majd szomor�an megr�zta a fej�t. - Soha nem l�ttam m�g a h�gomat olyan �llapotban. Azt kiab�lta, hogy gy�l�l t�ged, mik�zben s�rt. Egy pillanatig azt hittem, hogy ott, a karjaimban fog meghalni.

Leon �jra arra n�zett, amerre Sora elt�nt. Sz�v�ben furcsa szor�t�st �rzett. Maga el�tt l�tta a l�ny szenved�s�t. �rezte, minden elhullajtott k�nny�t. De hisz nem akarta � elhagyni. De meg kellett tennie. Biztons�gban kellett tudnia, �s mellette nem volt abban. De mi�rt gy�l�lte meg ilyen m�don? Val�tlan �ll�t�sokat mondtak r�la, ez bizonyos. De nem akarta, hogy a l�ny gy�l�lje. Azonnal meg kell tudnia, hogy mi ennek az oka, �s halad�ktalanul tiszt�zni kellett. Sz� n�lk�l elindult a b�lteremb�l kifel�. A n�k v�gy�dva n�ztek ut�na, de � egyikkel sem foglalkozott. Brandon megengedett mag�nak egy diadalmas mosolyt, s elvegy�lt a n�k k�z�tt.

Leon kiment a balkonra, majd onnan le a kertbe. Szinte �szt�n�sen �rezte, merre kell mennie. A kert ki volt vil�g�tva �gy seg�tette a sz�nd�k�t. Hamarosan egy hatalmas r�zsafa alatt megtal�lta, akit keresett. Sora, mintha meg�rezte volna, hogy ott van, felemelte a fej�t. Azok a csod�s csokol�d� szemek egyenesen r�n�ztek. Vesz�lyes t�z t�ncolt abban a tekintetben �s m�g valami, amit Leon soha nem akart ott l�tni; v�rfagyaszt� gy�l�let. Szinte megdermedt ett�l az �rz�st�l. Soha nem �rdekelte, hogy ki hogy n�z r�, �ppen milyen �rzelem cik�zik �t a szem�n. A n�k im�dt�k, s akinek kellett f�lt t�le. Ennyi �ppen el�g volt. �m most... Sora Naegino felbukkan�s�val minden megv�ltozott. El�sz�r az az emberfeletti, hal�los v�gy, amit �rzett, azt�n az a v�deni akar�s, a birtokl�si v�gy. �s a heves f�lt�kenys�g. Ez a n� t�ls�gosan sokat jelentett az �let�ben ahhoz, hogy ezt annyiban hagyja. �s t�ls�gosan is j�l eml�kezett azokra a napokra, amiket egy�tt t�lt�ttek. A v�gy pedig t�l er�s volt ahhoz, hogy legy�rje. M�g � sem volt r� k�pes. Sora metsz� pillant�st vetett r�, majd fel�llt. Felemelte a fej�t, majd elindult. Nem n�zett t�bb� a herceg szem�be. �m amikor mell� �rt, er�s kar k�sztette meg�ll�sra. Mind a ketten megfesz�ltek, �m egyik sem n�zett m�sikra. �lltak egym�s mellett, mint k�t fejedelmi ragadoz�. Leon oldalr�l r�pillantott a l�ny arc�ra. Oh igen, szinte teljesen t�k�letes m�sa volt. Majd megunva ezt � sz�lalt meg.

- Mi t�rt�nt, Sora? - csend�lt fel �jb�rsony hangja. - Att�l tartok nem �rtem a viselked�s�t.

- Val�ban? - hallatszott �rz�ki hangja, amit�l Leon v�gya megfesz�lt. - M�sf�l �v hossz� id�, mylord. Ak�rmi t�rt�nhetett.

- �s gondolom, nem fogja elmondani nekem - s�hajtott fel egy szomork�s mosoly mellett. - Most sem k�nny�ti meg a dolgom, mylady - majd a f�l�hez hajolt. - Eml�kszik milyen volt nek�nk r�gen? Hogy milyen volt egym�s karjaiban elveszni? - suttogta nyersen. - Amikor az ekszt�zis gy�ny�r�t zengte, csak nekem.

- Sz�momra az a k�t �jszaka nem jelentett semmit - hangzott fel a jeges v�lasz. - Nem jelentett t�bbet az elv�gzend� h�zi feladatomn�l. Fogadtunk. �n betartotta a saj�t r�sz�t, �s �n is az eny�met. De ennyi - mondta �rzelemmentesen.

- Ezt mag�val akarja elhitetni, vagy velem? - k�rdezte Leon ugyan olyan hangnemben. - Mert nem fog menni. Hallottam minden k�jes s�hajt�s�t, minden ki�lt�s�t. Vagy amikor a gy�ny�r tet�fok�n az �n nevemet sik�totta. Amikor �lvezet�ben mind a t�z k�rm�t a h�tamba m�lyesztette.

- Oh igen, maga csak erre eml�kszik - mondta g�nyosan. - �n erre m�r nem eml�keztem. M�g az eml�k�t is gy�l�ltem, de maga k�pes volt visszaj�nni. Mondja mi�rt tette?

- M�r el�g volt Londonb�l - vette fel �jra a cs�b�t� �larc�t. - Sajn�latos m�don a londoni �let el�g... unalmas volt.. f�leg �n n�lk�l - dorombolta. - �s visszaj�ttem, mert v�gre megtehettem.

- Megtehette? - Sora hangja csepegett a g�nyt�l. - Na �s mi�rt? Csak nem siker�lt megszabadulnia a londoni szeret�j�t�l? - Leon hangosan felkacagott.

- A mimt�l? - nevetett. - Nem mylady. Visszaj�ttem, mert r�j�ttem, hogy sehol nem tal�lhatom meg azt, amit itt megkaptam. �gy �rtem k�rbej�rhatn�m a f�ldet, s�t m�g a Pokolba vagy a Mennybe is elmehetn�k, de nem tal�ln�k ilyen fens�ges n�t, mint �n. �s m�g mindig olyannyira k�v�nom, hogy az nem emberi, sokkal jobban, mint m�sf�l �ve. �s �n m�g csod�latosabb lett.

- Mag�nak mindig csak azon j�r az esze kegyelmes uram, hogy az �gy�ba cs�b�tson, nem igaz? - k�rdezte �lesen.

- Nem tagadom, hogy m�r nagyon v�gyom r� - mosolyodott el pimaszul.

- Soha t�bb�, Oswald - mondta Sora komolyan. - Soha t�bb�.

- Oswald? - h�rd�lt fel a f�rfi meglepet�s�ben. - J�zusom, mylady. Ez az�rt m�r t�lz�s. Az ellens�geim szoktak �gy h�vni.

- Azok vagyunk - b�lintott.

- Meg�r�lt? Dehogy vagyunk. - mondta �s mag�hoz r�ntotta. - Mondja csak, ez gy�l�let? - tette a l�ny kez�t forr�, k�kem�ny �gy�k�hoz, mire felh�rd�lt az �rint�s nyom�n. - Ez a val�s�g, galambom.  �s ez - h�zta v�gig a kez�t a l�ny mell�n, mire a mellbimb�ja azonnal megkem�nyedett - ez az �n r�sze.

- Nem - t�pte ki mag�t Sora az er�s karok fogs�g�b�l. - El�g! M�r semmi sem olyan, mint r�gen, �s nem is lesz. Hib�ztam. Olyan nagyot hib�ztam, amilyet csak ember tud; odaadtam magam �nnek - mondta megvet�en. - M�r b�nom. �gy b�nom, mint semmit az �letemben. Gy�l�l�m mag�t!

- Sz�val megb�nta? - l�ngolt fel a d�h az ez�st tekintetben. - Nem hiszem el - majd mag�hoz r�ntotta, �s sz�j�t durv�n a l�ny ajkaira tapasztotta.

Sora felny�g�tt, �s pr�b�lta eltasz�tani mag�t�l a f�rfit. �m Leon szor�t�sa csak er�s�d�tt. Szinte egybeolvadtak. A herceg cs�kja moh� �s �hes volt, mint aki hossz� �vek �ta v�gyik erre. Beleadta minden szenved�ly�t, minden nyers v�gy�t. M�g mindig t�ls�gosan k�v�nta a l�nyt, s ez f�jt m�r. A m�sf�l �v alatt nem volt olyan n�, aki felkeltette volna az �rdekl�d�s�t, pedig j� p�ran pr�b�lkoztak. Csak Sora Naegino b�r�nek eml�ke �lt benne. Az illat�val aludt el, �s �bredt fel. A sz�l susog�s�ban az � hangj�t v�lte felfedezni. Kast�ly�nak falai k�z�tt hallotta felcsend�lni a nevet�s�t. L�tta a mosoly�t. Az arc�t... a test�t. Egy szir�n cs�b�totta el minden pillanatban, s nem b�rt ellen�llni. Elf�jt�k a valaha volt h�res Lucifert. Mert b�r minden n� megk�rny�kezte, akivel csak tal�lkozott, az � gondolatait kit�lt�tte a vil�g legszebb, legcs�b�t�bb n�je. De Sora megv�ltozott. Egy D�mon lett. A legfens�gesebb, �s val�ban, sok dologban visszatetsz� volt neki. Felizgatta, annyira, hogy az m�r elviselhetetlen volt. K�v�nta, �r isten annyira k�v�nta, hogy az m�r nem volt emberi. De Sora gy�l�lte. Keser�s�g vill�mlott �t a sz�v�n. A cs�kja moh� volt, szinte m�r f�jdalmas. Sora ellen�ll�sa megsz�nt. Kezei tehetetlen�l fon�dtak Leon nyak�ra. Fels�hajtott, ahogy ajkai elny�ltak, s a herceg nyelve becs�szott a sz�j�ba, szenved�lyes t�ncra h�vva az �v�t. Oh igen. Olyan r�g nem �rzett �rzelmek j�rt�k �t. A l�ba kicsit megrogyott, �gy Leon m�g k�zelebb vonta mag�hoz. Sora el�tt ezersz�n� t�zij�t�k robbant. Nyelveik j�t�ka olyan volt, mintha szeretkeztek volna. Forr�, t�zes, vesz�lyes. Leon v�gigsim�tott Sora fedetlen h�t�n, mire a l�nyon borzong�s futott v�gig. A herceg moh� cs�kja, lassan finomm�, l�ggy� v�lt. Nyelv�t k�jesen h�zta v�gig Sora ajkainak vonal�n. Lassan elv�ltak. A f�rfi m�lyen a vele szemben �ll� szir�n szemeibe n�zett. A csokol�d� tekintet kiny�lt, s r�g nem l�tott v�gy �s szenved�ly k�d�s�tette el. A zamatos ajkai a cs�kt�l voltak duzzadtak. Sokat v�ltoztak... mind a ketten. S most k�t olyan D�mon �llt egym�ssal szemben, akiknek nincs p�rjuk. Sora m�g l�that�lag nem t�rt mag�hoz. Feje �res volt, s csak az az egy dolog j�rt az esz�ben, hogy Leon m�g mindig fejedelmien cs�kol. �gy, ahogy senki m�s. Ezt az �rz�st nem lehetett elfeledni m�g �vsz�zadok m�lt�n sem. S az a viharsz�rke tekintet oly ismer�s volt, m�gis annyira �j. M�g mindig �rezte azokat a kem�ny, �rz�ki �v� ajkakat a saj�tj�n, �s �rezte, ahogy a v�gy a tet�fokra h�g a bens�j�ben. V�re izzani kezdett. Leon pedig nem mosolygott. Nyers, elemi v�ggyal a szem�ben vizslatta a karjaiban tartott istenn�t, aki annyira felizgatta. Sora elgyeng�lve hajolt a herceghez. Az illata... Olyan csod�latos volt. Az �szaki sz�lben kavarg� sz�l gyeng�ds�ge, a s�r�, z�ld erd�k frissess�ge, �rz�kis�ge. Egy m�ly v�ggyal telt illat. Szant�lfa... �s egy nagyon pici menta. A herceg eg�sz l�ny�t jellemezte; eleg�ns, �rj�t�, hat�rozott, fens�ges, rejt�lyes, izgat�, m�lys�gesen �rz�ki �s nagyon vesz�lyes. P�ratlan, �s egyed�l�ll�. Ellen�llhatatlan. Sora m�r majdnem megsz�ntette ajkaik k�z�tt a t�vols�got. �s Leon alig v�rta, hogy megtegye. Szemei m�g ink�bb els�t�t�ltek, ahogy egyre k�zelebb �rezte az arc�hoz Sora forr� lehelet�t. A k�vetkez� pillanatban azonban egyre er�s�d� l�ptek k�zeledtek fel�j�k, �s a l�ny feje kitisztult. M�gis mi a fen�t m�vel? Leon Oswald megcs�kolja, �s � a karjaiba �jul? Val�ban csod�latos volt a f�rfi cs�kja m�g mindig, de nem szabadott ezt tennie. Mag�ban �jra felsorolta azokat, amiket megtudott a f�rfir�l, �s azonnal kiszak�totta mag�t a herceg karjaib�l. Undort �rzett maga ir�nt. Egy ilyen al�val�, �s gonosz ember hogyan kelthet benne ekkora v�gyat? Akkor�t, hogy m�g legy�zni sem tudja. Ez nem szabad, hogy m�g egyszer el�forduljon. Leon m�g mindig �gy �llt; d�bbent tekintettel, felduzzadt ajkakkal, feneketlen s�t�t szemmel, �s hatalmas v�ggyal, aminek m�r nem tudott g�tat szabni. Majd, ahogy megl�tta Sora gy�l�lk�d� tekintet�t, elmosolyodott. A l�ny tagadhatta ak�rhogy; m�g mindig �rezte azt a felem�szt� v�gyat, mint annak el�tte. �s amit csakis � �breszthet benne. Tagadhatja ak�rhogy. Oh igen, Sora Naegino m�g mindig vonz�dott hozz�, �s tal�n sokkal, sokkal jobban, mint m�sf�l �ve. Mind a ketten v�ltoztak. De amit egym�s ir�nt �reztek, az nem. A f�rfi, arc�n azzal a gonosz mosollyal �jra Sora fel� l�pett, � azonban elh�tr�lt. Nocsak, vonta fel Leon a szem�ld�k�t. A l�ny m�r nem mert vele j�tszani. Tudta, hogy most alul maradna, er�t akart gy�jteni. Csakhogy a herceg m�r megtanulta, hogy az ellenfelet akkor kell t�madni, amikor az m�r nem tud harcolni. S � h�res volt arr�l, hogy senkin sem k�ny�r�l. Akkor mi�rt adna kegyelmet a sz�ps�ges Sor�nak, amikor majd’ meghal, hogy az �v� lehessen? Sora zih�lt. Mellei hevesen emelkedtek �s s�llyedtek, s Leon leplezetlen v�ggyal m�regette. Arc�n azzal a pimasz mosollyal, mellyel r�gen elcs�b�totta. Sora lenyugtatta tombol� bens�j�t, ami a folytat�st k�vetelte. �rul�, futott �t az agy�n. A teste el�rulta. Nyugodtan �llta a herceg pillant�s�t. Majd, amikor egy pinc�r l�pett mell� egy poh�r bort k�n�lva, elvette. Majd a f�rfi tov�bb�llt az �res t�lc�val, de m�g fejet hajtott Leon el�tt. A herceg �sszeh�zta a szem�t. A t�lc�n csak egyetlen poh�r volt, azt is Sor�nak k�n�lt�k fel. K�zelebb l�pett, �s kivette a l�ny kez�b�l, majd �tadta a mellett�k elhalad� els� embernek.

- Ez m�r mindennek a teteje! - csattant fel Sora. - M�gis mit k�pzel mag�r�l?!

- Halk�tsa le a hangj�t, mylady! - mondta Leon nyugodt hangon. - Vagy azt akarja, hogy az eg�sz t�rsas�g idecs�d�lj�n, �l�k�n a dr�ga Anthony Farley-  el? - k�rdezte g�nyosan.

- Nagyon vicces �jfent, kegyelmes uram - g�nyol�dott a l�ny is. - Csak tudn�m, mi a fen�t akar m�g?

- Mag�t - hajolt k�zelebb. - Ezt tudja m�r a kezdetekt�l fogva, �s �n akkor enged�lyt adott nekem, mindenre - lehelte. - Nem eml�kszik?

- A mem�ri�m t�k�letes, m�lt�s�gos uram - mondta len�z�en. - De akkor m�g nem tudtam, micsoda egy szem�t alak.

- A befoly�s �s a hatalom nem egyenl� azzal, amir�l �n besz�l, lady Sora - mondta nyugodtan. - �s most m�r igaz�n el�rulhatn�, mi a fene t�rt�nt mag�val? - emelte meg a hangj�t.

Hirtelen azonban t�bb n� sik�t�s�t lehetett hallani. Mind a ketten arra fordultak. Az emberek szinte mind odagy�ltek, �s k�rbe �lltak. Sora �s Leon utat t�rt mag�nak, �m ahogy megl�tt�k, a l�ny arc�b�l kifutott a v�r. Egy f�rfi fek�dt a f�ld�n, az arca lila volt, s a sz�j�n valami feh�r anyag folyt ki. Szemei �vegesen meredtek az �g fel�. Sora elborzadva l�pett egyet h�tra, amikor neki�tk�z�tt egy kem�ny mellkasnak. Leon jeges nyugalommal pillantott r�, de a sz�ve arra k�sztette, hogy ny�jtson vigaszt a l�nynak, s ezt k�s�bb vitass�k meg. Ell�gyult tekintettel n�zett r�, s h�tulr�l mag�hoz h�zta. Szorosan tartotta, s �rezte; a l�ny reszket. A v�gtelens�gig felizgatta, de most nem volt r� megfelel� id�. � pedig olyan emberfeletti er�ket k�v�nt meg t�le, hogy visszatartsa. A l�ny lassan megfordult, �s arc�t a mellkas�ba temette. Leon pillant�sa a halott mell� esett. Egy krist�lypoh�r fek�dt mellette, amib�l kifolyt a bor. A f�rfi �rdekl�dve n�zte a t�rgyat, mely a f�nek k�sz�nhet�en nem t�rt el. Leguggolt �rte, �s tanulm�nyozni kezdte. Ahogy felismerte, szemei d�bbenten villantak meg, majd vesz�lyes kifejez�s �lt ki von�saira. Felpillantott Sora csokol�d� szemeibe, s a l�ny, ahogy r�j�tt a sz�ja el� kapta a kez�t. Mind a ketten egyre gondoltak. Az a poh�r, ami halott mellett volt, ugyan az volt, melyet Sor�nak k�n�ltak fel alig n�h�ny perce.

Folytat�sa k�vetkezik...