- � Daisy dr�g�m! - sz�lalt meg egy f�ls�rt�en hangos, v�kony hang. A l�ny a l�pcs� fel� n�zett, �s egy �jfekete haj�, k�k szem� (ezen m�r nem lep�d�tt meg) n�t l�tott meg, aki lefel� igyekszik. Haj�t szorosan egy kontyba t�zte �ssze, z�ld ruh�j�n meg-megcsillantak a d�sz�t� k�vek. Mikor le�rt, odal�pett a l�nyhoz, �s v�ll�t �tkarolva k�t puszit nyomott az arc�ra. Daisy meglep�d�tt, hiszen nem �rtette, hogy egy fels�bb rang� n�, hogyan viselkedhetett vele �gy.

- Sz�val, holnaput�n megtarthatjuk a menyegz�t? - k�rdezte felvont szem�ld�kkel.

- Holnaput�n? - k�rdezett vissza led�bbenve.

- Tal�n valami gond van, szobal�ny? - k�rdezte Henry g�nyosan. - Azt hittem, az�rt j�tt�l ide, mert szereted a „dr�ga” �cs�met, �s nem sz�m�t mikor keltek egybe. De �gy l�tszik t�vedtem.

- Fogd vissza magad Henci! - mordult r� Allenre.

- Semmi gond - hebegte Daisy, �s b�nb�n�an lehajtotta fej�t. - Hamisan mutatkoztam be, ez�rt a bocs�nat�t is k�rem. Ami pedig az esk�v�t illeti, engem nem zavar, ha holnaput�n tartjuk meg…

Matt a k�ny�k�vel oldalba b�kte testv�r�t.

- Engem se - ny�gte ki Allen.

- H�t akkor mindent tiszt�ztunk - s�hajtott fel Gathel, �s �sszecsapta k�t kez�t, mik�zben neg�desen mosolygott, kivillantva szemfogait. - Daisy dr�g�m, majd Lussie seg�t a ruhav�laszt�sban, semmi m�ssal ne foglalkozz, b�zz r�m mindent.

- �h… rendben - v�laszolt.

Egy b� f�l �ra m�lva Daisy bement egy szob�ba Lussievel, �s ruh�kat n�ztek. Allen pedig a saj�t h�l�j�ban morgol�dhatott.

Matthew ott volt vele, �s kicsit viccesnek tartotta �ccse kit�r�seit, mert sehogy sem �rtette, hogy mi v�ltja ki, mivel a l�ny egy �rt�k a sz�m�ra. „Megv�lt�s” Bevallotta, hogy nem tartja sug�rz�an sz�pnek, aki kir� a t�megb�l, de a maga m�dj�n el�g p�ratlan. Tudta, hogy �ccse m�r megszokta a telt idomokat, �s kicsit hidegzuhanyk�nt �rhette Daisy alakja. Nem volt � fi�s sem pedig csontkollekci�, csak �ppen v�konyka a t�bbi n�h�z k�pest. Meg volt mindene, ami egy f�rfit l�zba tud hozni, csak m�g nem tan�tott�k meg r�, hogy hogyan haszn�lja. Persze minderre Allen v�lasza csak annyi volt, hogy akkor vegye el � maga!

- Akkor azt mond meg nekem, kit v�lasztan�l… Daisyt vagy Barbar�t? - tette fel a k�rd�st Matt. Barbar�r�l tudni kell, hogy m�r huszonnyolc �ves, hajadon, �s megkeseredett sz�leivel �l, akik mindenn�l t�bbre becs�lik hit�ket. L�nyukat kolostorba akart�k adni, hogy Istent szolg�lhassa. S�t�tbarna haja volt, ami mindig k�cosan �llt, ak�rhogy pr�b�lta lelap�tani. Barna szemeit, mindig szem�veg takarta el, ami m�ra rendesen megvastagodott a sok olvas�s miatt.

Allen r�viden hallgatott, majd fanyar k�ppel v�laszolt.

- Daisy - motyogta.

- Rendben. Daisy vagy Josephina? - tette fel megint a k�rd�st.

Josephina, tizennyolc �ves, hamvas b�rrel, vil�gosbarna hajjal, k�k szemekkel, �s persze k�v�natos idomokkal. A baja egyed�l a fej�vel volt, vagyis azon bel�l. Kor�hoz k�pest, m�g nem tal�lt r� �nmag�ra, �s gyakran hajlamos volt a hisztire, a gyerekesked�sre, n�ha pedig �gy viselkedik, mint egy norm�lis n�, de ez t�l ritka volt n�la. Volt olyan alkalom is, mikor hangulat�t, egy utcan� is megirigyelte volna. Mint egy vadmacska, olyan volt az �gyban, de ez csak egy �jszak�n �t, tartott. Ezt az alkalmat pont siker�lt kifognia Allennek, de m�r ennek is v�ge.

- Daisy - d�nny�gte az orra alatt.

- Daisy vagy Nora?

- Daisy.

- Daisy vagy Lilian?

- Daisy.

- Daisy vagy Flor?

- Flor.

Matt �jabb k�rd�st tett volna fel, de sz�ja nyitva maradt, mikor el�rtek hozz� a szavai. S�hajtva egyet temette kez�be arc�t. Teh�t az a n�, m�g mindig el�r�bb �ll Allen list�j�n, mint leend� feles�ge.

- Elviseln�m m�g az apj�t is, de legal�bb nem �t kell elvennem - morogta, �s lev�gta mag�t a fotelbe.

- De mi�rt ut�lod ennyire? Hiszen…

- Elvett t�lem mindent, ami miatt id�ig, �rdemes volt �lnem! - mondta tagoltan, kiemelve minden egyes sz�t, azt�n nyomat�kosan kijelentette - Soha sem fogom megszeretni, azt meg v�gk�pp ne is v�rd, hogy egy ujjal is hozz��rjek.

- Az els�t tal�n m�g elhiszem, de a m�sodikon nevetnem kell, �cs�m! Nem hiszem el, hogy te, London h�res szoknyapec�re, kihagyn�l egy olyan lehet�s�get, hogy minden �jszaka egy n� fekszik az �gyadban, �s hozz� sem �rsz!

- Elhiheted… m�r a gondolat�t�l is undorodok.

- �s ha v�mp�r lesz?

- Az sem v�ltoztat a dolgon. Sz�momra mindig is csak egy elsorvadt r�zsasz�r lesz… sok t�vissel.

Matt �s Allen, halk kopog�sra kapt�k fel fej�ket. Miut�n Allen r�mordult, zaklat�j�ra, hogy szabad, kiny�lt az ajt�.

Daisy feje bukkant el� az ajt� m�g�l, �s sz�gyenl�sen elmosolyogta mag�t.

- Eln�z�st, ha zavarok, �n csak…

- Ugyan… holnaput�nt�l, �n leszek az, aki itt zavar. - �llt fel Matt, �s jelent�s�g teljesen, megszor�totta �ccse v�ll�t, majd az ajt�hoz s�t�lt, sz�lesebbre t�rta. - Kettesben hagylak titeket, ha nem gond, persze ezt k�tlem.

Daisy kicsit elpirulva ford�totta az ablak fel� arc�t, Allen pedig elkomorult tekintettel n�zett b�tyj�ra. Matt mosollyal az arc�n csukta be maga ut�n az ajt�t, azt�n Allen a l�nyhoz fordult.

- Mi miatt j�tt�l ide? - k�rdezte, �s hellyel k�n�lta a l�nyt. � nemet intett, �s feszengve �sszekulcsolta kezeit, �s ujjait kezdte t�rdelni. Zavar�ban r�gcs�lta als�ajk�t, �s Allen szerint ezeket az �rulkod� jeleket, � maga �szre sem vette.

- Igaz�b�l �n… csak… nem hagyott nyugodni az, amit Henryvel besz�ltetek odalent… mert �n…

- Ne figyelj r� - szak�totta f�lbe, �s apr�kat l�pkedve, k�zel�tett hozz�.

- De �n… tudom, hogy neh�z lehet itt mindenkinek, hiszen csak egy betolakod� vagyok, de ha nem felelek meg az elv�r�saiknak, akkor tov�bb is �lltam…

- �s itt hagyn�l? - b�kte ki a k�rd�st, amin maga is elcsod�lkozott.

Daisy felkapta a fej�t, �s r�m�lten n�zett r�. Sokszor pislogott, ami a f�rfi szerint csak a k�nnyeit leplezte. N�k.

- De… �n nem akarom - suttogta.

- Mit nem akarsz? - halk�totta le teljesen a hangj�t � is.

- Hogy… - �nk�ntelen�l is a nyak�hoz emelte kez�t, �s megmassz�rozta a bek�t�tt nyomokat. Nem volt tudat�ban annak, hogy mit csin�lt, hiszen l�tszott rajta, hogy keresi a szavakat, de Allennek, r�gt�n leesett a tantusz.

Nem akart olyan lenni, mint �. �ljen! �jabb fegyver ellene, �s ez csak a saj�t �rdekeit szolg�lja. De ez �rthet� volt, ugyanis a legels� tal�lkoz�sa a fogaival, nem �ppen a j� �lm�nyek k�z� volt sorolhat�. Logikus, hogy f�lt ett�l az oldal�t�l. Tal�n majd felhaszn�lhatja ellene.

- Nem haraplak meg… ha nem akarod.

�jra r�emelte tekintet�t, �s szemeiben h�la csillogott.

- T�nyleg?

- Mi�rt kell mindig megism�telnem magam? - pr�selt ki mag�b�l egy mosolyt, majd �t�lelte. Daisy karjai a f�rfi dereka k�r� fon�dtak, majd megszor�totta. N�h�ny percig �gy �lltak csendben, majd Allen kibontakozott az �lel�sb�l. Kicsit furcs�n �rezte emiatt mag�t, de nem tulajdon�tott nagy jelent�s�get ennek.

- Kiv�lasztott�tok m�r a ruh�t? - v�ltott m�sik t�m�ra, majd a v�ll�n�l �tkarolva, kis�t�ltak a szob�b�l.

Daisy k�s� d�lut�n kilovagolt Allen h�g�val, �s �ccs�vel. Megint D�mont kapta h�tasnak, de meg�g�rt�k, hogy majd kap egy m�sik lovat, amint lehet�s�g�k ny�lik r�.

A Nap m�r a hat�rt s�rolta, de m�g alig s�t�tedett. Az eget narancss�rg�ra festette, a felh�k pedig elsz�rtan gy�lekeztek, �s vihart �g�rtek. Gyenge szell� simogatta Daisy arc�t, �s haj�ba kapott bele alkalmank�nt.

Azt a sz�rny� esk�v�i ruh�t, m�r r�g lecser�lte, egy vil�gosk�k, egyszer�, kicsit divatjam�lt ruh�ra, ami furcsam�d kiemelte alakj�t. Tal�n a szab�sa miatt.

Lassan l�pdelve haladtak, a birtok hat�rai fel�, mik�zben Lussie Daisynek magyar�zta, hogy hogyan viselkedjen, mozogjon, besz�lgessen a t�rsas�gban, f�leg ha azok mind v�mp�rok lesznek.

- Nagyon figyelj arra, hogy soha ne nevesd el magad, �s ne mosolyogj senkire n�h�ny pillanatn�l tov�bb. Az �kap�m szem�be pedig soha se n�zz, ha f�lsz t�le. Meg�ri egyetlen pillant�sodb�l… �s akkor v�ged.

- �kap�d? - k�rdezte Daisy d�bbenten.

- Igen… Lord Lucius de Noir m�r �tsz�zkilencvenh�rom �ves - folytatta Luigi. - De ne akard, hogy haragudjon r�d! Egyszer m�r meg�t�tte Allent… egy teljes h�napon �t, hordta a nyom�t.

-… mi�rt �t�tte meg? - k�rdezte csendesen. Lussie �s Luigi �sszen�ztek, majd n�h�ny percig csendben lovagoltak tov�bb. V�g�l Lussie fels�hajtott �s v�laszolt.

- R�gebben Matt, sok�ig kij�rt a v�rosba, minden egyes nap…A sz�leink azt hitt�k, hogy k�jvad�sz… hogy csak sz�rakozni megy el itthonr�l, ak�rcsak most Allen, de Allen kifigyelte, �s r�j�tt, hogy Matt egy l�ny miatt j�r el hazulr�l. Naphosszakat lovagoltak, �s s�t�ltak egy�tt, de Matt nem engedte meg mag�nak, hogy m�g m�lyebben megkedvelje, de ez m�r r�g megt�rt�nt. Beleszeretett, de tudta, hogy ez nem helyes, hiszen Sarah ember volt. Allen viszont k�zbesz�lt. Rendszeresen elh�vta a l�nyt a saj�t nev�n, de mindig leh�vta Mattet, �s kettesben hagyta �ket. Lassan Sarah �rz�sei is er�sebbek lettek, mik�zben Allen any��kat puh�totta, hogy engedj�k meg a h�zass�gukat. Apa belement, azzal a felt�tellel, ha Matt v�mp�rr� teszi Saraht. Anya, ha nehezen is, de megengedte. Matt megk�rte Sarah kez�t. De ez az �kap�m f�l�be ker�lt. R�gt�n elj�tt, �s k�vetelte, hogy szak�ts�k meg a jegyess�get. Sz�gyennek tartotta, hogy egy �vsz�zadok �ta tisztav�r� csal�d sarja, egy embert vegyen el. Matt m�r majdnem r�b�lintott, m�gha nagyon f�jt is neki, de Allen nem engedte ezt, �s ki�llt mell�. Megfenyegette, hogyha nem hagyja Matt�kat b�k�n, akkor mindent kit�lal az embereknek. Mondhatom �n is nagyon megijedtem, anya pedig majdnem sz�vrohamot kapott. �kap�m s�rtegetni kezdte Allent, akir�l tudni kell, hogyha a lelk�be taposnak, akkor hamarabb �t, �s azt�n gondolkozik. Szerencs�re vissza tudta mag�t fogni, de el�g cs�ny�n visszav�gott a szavaival. Lucius meg�t�tte Allent, �s kijelentette, hogy addig nem hajland� fel�nk sem n�zni, am�g meg nem j�n az esz�nk. Elviharzott, �s az �ta nem is l�ttuk. Matt�k tov�bb �ltek volna boldogan egym�s mellett, de… Sarah… r� egy h�tre meghalt… balesetben.

Daisy �gy �rezte mag�t, mintha jeges v�zzel �nt�tt�k volna nyakon. A hideg is kir�zta a l�ny hal�l�nak gondolat�ra. �s ez mind igaz. De tudta, hogy kor�nt sincs v�ge a t�rt�netnek. Reszketve fels�hajtott, �s kiegyenesedett a nyeregben.

- �s… nem Lucius tette?

- Nem - jelentette ki hat�rozottan. - Pont azon a napon, egy el�g neves csal�d tisztelet�re rendezett b�lon volt jelen. T�bb szemtan� is igazolhatja.

- Ezut�n, mi t�rt�nt?

- Matt teljesen belebetegedett. Napokig nem evett, �s ez m�g csak a kisebb baj volt, de egy v�mp�rnak l�tfontoss�g�, hogy naponta v�rhez jusson. Teljesen lefogyott �s csak �rny�ka volt �nmag�nak. Egy csontv�z volt, lehetne �gy is mondani. Egyed�l Allen volt az, aki tudta benne tartani az �letet. M�g r�m sem hallgatott. Allen v�g�l el�rte n�la, hogy legal�bb v�rt igyon, de ez Mattn�l m�r menek�l�ss� fajult. Menek�l�sb�l �lt. Allennel egyszer �ssze is vesztek, az�ta Allen megfogadta, hogy soha nem engedi meg mag�nak, hogy szerelmes legyen, mert nap, mint nap el� t�rult b�tyja k�pe. V�g�l k�t �s f�l �v ut�n siker�lt fel�llnia a nyomor�b�l. De m�g mindig f�j� seb, ha meghallja Sarah nev�t.

Daisy nem tudott erre mit mondani. Legsz�vesebben elb�gte volna mag�t, de tudta, hogy ez semmit nem v�ltoztatna a rideg val�s�gon. De egy valami nagyon b�ntotta. �jra egy olyan t�nyez�, amit m�g csak most tudott meg Allenr�l. Megfogadta, hogy soha nem lesz szerelmes. R�d�bbent, hogy mennyire nem is ismerik egym�st. Semmit sem tud r�la, �s csak �gy tud meg r�la dolgokat, ha testv�reit�l k�rdezi.

- Nagyon h�l�s vagyok ez�rt Allennek, hiszen… visszahozta a biztos hal�lb�l a m�sik b�ty�mat.