3. Fejezet by Hena

Reggel arra �bredtem, hogy valaki becsapja maga m�g�tt az ajt�t. Azt�n r�veti mag�t az �gyamra, de olyan h�vvel, hogy �n kis h�j�n kirep�l�k bel�le. Kinyitottam szemem. Yusuke vigyorgott r�m, pimaszul k�zelr�l. K�t keze a k�t oldalamon, amit�l bem�lyedt a matrac.

–               Na, ki vele! Mit csin�lt�l tegnap este Suichivel? – k�rdezte el�gedett vigyorral a k�p�n.

V�rj csak, majd let�rl�m �n!

–               N�lad ilyen az �breszt�s? – morogtam tekintetem az �v�be f�rva. B�lintott. – Mi�rt �rdekel? – K�rd�sem hallat�n fogta mag�t, �s �tugorva felettem bef�szkelte mag�t mell�m az �gyba.

Hogy �n kiny�rom, az m�r biztos!

–               Sz�llj ki, de r�gt�n!

–               Majd, ha elmes�lted, mi t�rt�nt!

El�bb �llek meg!

Megragadtam a p�l�j�t, �s egy „Takarodj!” ki�lt�ssal megpr�b�ltam kihaj�tani az �gyamb�l, na, de m�gis mit k�pzelek, ki vagyok �n? Annyira futotta, hogy magamra h�zzam, s k�zben term�szetesen vesz�lyesen k�zel ker�lt�nk egym�shoz. Ajka puh�n az eny�mhez �rt. Megdermedtem, �s szorosabban markoltam a ruh�j�t, � pedig lehunyta szemeit, v�gigcir�gatott a derekamt�l a v�llamig, fel a nyakamon, az arcomig. K�v�ntam, �s hogy semmi meggondolatlant ne tegyek tov�bbra is szor�tottam a p�l�j�t. Feljebb h�zta l�b�t, v�gigsim�tva combomon. Azt�n helyezkedett egy kicsit, �s meg�reztem, hogy v�gyaimmal �n sem vagyok egyed�l. Nyelv�vel megpr�b�lt a sz�mba hatolni, de ebben a pillanatban kopogtak, s � �gy ugrott le r�lam, mint akibe vill�m has�tott. Keiko l�pett be a szob�ba.

T�k�letes id�z�t�s!

Meglepettnek t�nt, hogy v�leg�ny�t n�lam tal�lja.

–               Yusuke, h�t te? – k�rdezte beljebb s�t�lva.

�n is k�rdezhetn�m!

–               �n csak k�v�ncsi voltam, mi t�rt�nt tegnap Hena �s Suichi k�z�tt! – v�laszolt, v�g�l is igazat mondott. – De az unokates�d nem mondd semmit!

–               Mert r�m t�rt�l, fel�bresztett�l, �gyhogy legnagyobb es�lyed a hal�lra van, nem v�laszra! – morogtam, mik�zben fel�ltem. J�l n�zhettem ki, k�cos hajjal, meggy�rt arccal. Oda se neki!

–               Yusuke, mondtam neked, hogy Hen�t nem szabad felkelteni, vagy legfeljebb �rz�ssel! – mosolyodott el kedvesen Keiko. �gy az im�nti cs�k – vagy valami hasonl� – eml�ke k�nz�, mar� f�jdalmat okozott.

–               Most m�r t�k mindegy! – s�hajtottam, majd kikeltem az �gyamb�l. P�l� �s r�vidnadr�g volt rajtam, semmi takargatnival�m nem volt. – Megyek, megmosakszom! – Adtam a p�r tudt�ra, majd magamhoz v�ve a t�r�lk�z�t, kibattyogtam a szob�b�l. Nem tudom, mi t�rt�nt ott azt�n, de a nap h�tral�v� r�sz�ben semmi nyom�t nem l�ttam annak, hogy Urameshit megviselte volna, vagy egy�ltal�n felfogta volna, hogy tulajdonk�ppen megint megcsalta a menyasszony�t. Engem ann�l ink�bb. Igyekeztem j� k�pet v�gni, de egyre ink�bb elkeser�tett a t�ny, hogy Yusuke feles�g�l veszi majd a kedvenc unokatestv�remet. Keiko �ldott j� ember, �s meg�rdemli, hogy boldog legyen, m�g ha egy ilyen �tkozott �s semmirekell� fics�r mellett is. A baj csak az, hogy a fics�r tal�n nem is annyira semmirekell� �s �tkozott, ha egyszer ennyire tetszik. Nem kellett volna elj�nn�m otthonr�l. Ahol biztons�gban voltam, �s nem zavart �ssze egy olyan fi�, aki m�snak a v�leg�nye. Nem hiszem el, hogy m�r m�sodszor tettem meg Keikoval! Fels�hajtottam, �s fejem a kezembe temetve �ltem a h�ts� kertben l�v� hint�n. Valaki mell�m �lt.

–               Morcos vagyok, harapok! – morogtam.

–               Oh, �rtem! – v�laszolt meglepetten Suichi. Amint felismertem a hangj�t felkaptam a fejem.

–               Szia! Bocs, ne haragudj, �n csak… - szabadkoztam. – Mi j�ratban?

–               H�t, ha j�l sejtem, Keiko �s Yusuke igyekeznek �sszeboron�lni benn�nket! – jelentette ki ny�ltan a fi�. Meglepett. Nagy boci szemekkel meredtem r�. – Nyugi, nem akarom r�d er�ltetni magam! – Menteget�z�tt a sr�c. �n egyel�re nem jutottam sz�hoz. Urameshi t�nyleg olyan aljas lenne, hogy a bar�tja nyak�ba varr, mert neki k�nyelmesebb �gy? – B�r halkan az�rt megjegyezn�m, hogy nem vagyok olyan rossz parti!

–               Ne haragudj, �n csak… nem miattad, de tudod, az esk�v� ut�n visszamegyek… - hebegtem �s k�zben v�r�s�dtem is. �g� volt ez az eg�sz. M�r megint Yusuk�nek k�sz�nhetem! Folyamatosan ilyen helyzetekbe ker�l�k miatta.

–               �rtem �n! – veregette meg a v�llam. – Na, bej�ssz?

–               Be? – k�rdeztem vissza, mi�rt is k�ne?

–               Keiko szeretne egy f�pr�b�t, �s tekintve, hogy te leszel a p�rom, az �n feladatom…

–               �n leszek a p�rod? – Tudom, hogy nem vagyok valami haszn�lhat� �llapotban, �s egy rossz papag�jnak is elmenn�k, de nekem err�l mi�rt nem sz�lt senki?

–               �n. Nem mondt�k? – Most Suichi t�nt meglepettnek.

–               H�t ez valahogy kimaradt. V�rj csak? Minek nekem p�r? – Keiko biztosan sz�nd�kosan csin�lta. Tudja, hogy nem v�llaln�k koszor�sl�ny szerepet, gy�l�l�k szerepelni, ez�rt a nyakamra k�ldte Suichit, hogy � f�zz�n meg.

–               K�t lehet�s�g van! – vetett sz�mot k�zben a mellettem �l� fi�. – Vagy t�nyleg nem sz�ltak neked, vagy ennyire terhes a t�rsas�gom!

–               Nem, dehogy! Kedvellek! –vallottam be, mert bar�tk�nt t�nyleg bej�tt a sr�c. Most viszont kezdtem v�r�s�dni.

–               Az j�! – hagyta r�m �. – Akkor viszont t�nyleg nem tudsz r�la, hogy te leszel az els�sz�m� koszor�sl�ny?

–               MII? – Suichi befogta a f�l�t.

T�nyleg ennyire hangos lettem volna??

Valaki �sson el, m�g miel�tt nekem kell az olt�rhoz k�s�rnem Yusuk�t!

–               Ezek szerint nem lelkesedsz az �tlet�rt! – �llap�totta meg a fi�.

A kis zseni!

–               �gy n�zek ki? – k�rdeztem vissza. – Nem nekem val� a szerepl�s, �n ink�bb csak megh�z�dn�k a h�tt�rben!

–               H�t erre most nem lesz lehet�s�ged!

Anyu! Hazamegyek!

Az �tlet eleinte j�nak t�nt, lesz�m�tva, hogy k�t nap m�lva esk�v�, �s addig tutira nem szerzek jegyek a haza�tra! Am�gy is ret�rt vettem, �s azzal csak h�rom h�t m�lva mehetek! Vettem? Nem is �n vettem meg a jegyet, hanem anya, aki �gy gondolta, hogy r��rek egy kicsit az �haz�ban lustulni, �s kerek egy h�napra sz�m�z�tt. V�gs� soron m�r annyira mindegy volt! Beadtam a derekam, s�hajtva fel�lltam, �s Suichivel az oldalamon bes�t�ltam a h�zba, ahol mindenki �tra k�sz volt. A kis k�polna, ahol Keiko az esk�v�t szerette volna tartani t�z percnyire volt, de tekintve, hogy ez a f�pr�ba, csupa nagy bet�vel, az od�ig tart� utat is el kellett pr�b�lni. Nem veszem zokon Keikot�l, hogy szeretn�, hogy �lete legeml�kezetesebb napj�n minden rendben legyen. Nekem viszont ki kell b�rnom Urameshi mellett, ami el�g… kellemetlen, maradjunk ennyiben. Keiko arca felder�lt, mikor megpillantott benn�nket.

–               Na, v�gre! – s�hajtott fel. – Gyere, Hena, gyorsan �lt�zz �t!

Mi van?

Hamar meg�rtettem. A koszor�sl�nyok mind felvett�k a ruh�ikat, a menyasszony nem, mert � szerette volna titokban tartani, �s a fi�knak sem kellett. Keiko szerint erre az�rt volt sz�ks�g, hogy megtanuljunk, a szokny�ban menni.

Na de k�rem!

Amikor a nappaliba l�ptem, ahol egy csom� fel�lt�ztetett bab�t pillanthattam meg. A legt�bb�n habos-babos r�zsasz�n ruha volt.

Ugye nem!

–               V�lassz! – k�rte Keiko, �s �n k�rbepillantottam, v�g�l egy halv�nylil�n�l �llapodtam meg. Egyszer� szat�n anyag volt, semmi csipke �s fodor, �jatlan, hozz� egy keszty� �s a derek�t gy�ngyberak�s d�sz�tette. Beleb�jtam, ha m�r ez az unokatestv�rem k�v�ns�ga. Szerencs�re a k�r�mcip�h�z nem ragaszkodott, �gy maradt rajtam a sportcip�. Keiko felcsig�zva v�rt, �s mikor elk�sz�ltem, megragadta a karom, �s kir�ngatott a szob�b�l. - Te k�s�red Yusuk�t! – Ez�rt dr�ga unokates�m egy gyilkos pillant�st kapott. Persze csak �vatosan, nehogy baja essen az esk�v� el�tt. – Suichi, te Yukina mell�, �s Kuwabara…. KUWABARA!! – Ki�ltotta el mag�t a menyasszony. A fi� v�gre megjelent. Hiszen semmit sem v�ltozott. Az a narancss�rg�s fej, meg a bamba tekintet. Aranyos, mint, mindig.

De most akkor mi is van?

Ha Suichi a p�rom, akkor mi�rt Kazuma k�s�ri Keik�t? J�l van, majd id�vel biztosan elmondja valaki! Megk�rdezhetn�m a mell�m l�p� Urameshit�l is, de a vele val� t�rsalg�st ink�bb hanyagoln�m! �tra kelt�nk, �s pechemre Keiko ahhoz is ragaszkodott, hogy a fi�kba karoljunk. El�g mulats�gos menet lehett�nk, egy csapat h�tk�znapi ruh�ba burkol�zott ember, aki �temesen �s lassan mas�roz v�gig a cs�t�rt�k d�lut�ni forgalomban. �lvezhettem volna, de fesz�lyezett a partnerem.

–               Klasszul �ll rajta ez a ruha! – b�kolt �.

–               K�sz! – ny�gtem ki, de puszta udvariass�gb�l. �gy �reztem magam, mint egy XVII. sz�zadbeli n�.

–               Bocs a reggeli�rt! - folytatta v�g�l besz�lget�st fojtott hangon Yusuke. V�llat vontam. – Ugye nem… nem mondtad el…

–               H�ly�nek n�zel? – �rdekl�dtem d�h�sen.

–               J�, �n csak agg�dom, ha Keiko…

–               Akkor mi�rt csin�lod, ha egyszer nem akarod, hogy megtudja! – mordultam r� persze csak csendesen, nehogy b�rki a k�zel�nkben meghallja.

–               �n csin�lom? – csattant fel. S�rtettnek t�nt. – Te h�zt�l magadra! – Sz�rte fogai k�z�tt.

–               Ki akartalak dobni az �gyamb�l, ez olyan nagy baj? – �lltam k�szen a v�lasszal r�gt�n.

–               Akkor se fogd r�m, mert ketten kellett�nk hozz�!

–               Ahhoz, ami r�gen t�rt�nt val�ban, de ez a ma reggeli a te akci�d volt! – feleseltem vele. Annyira nem akartam neki igazat adni. K�zben befordultunk a sarkon. M�g j�, hogy Kuwabara �s Keiko mentek el�l, mert mi laz�n tov�bb s�t�ltunk volna a vita hev�ben.

–               Te is akartad, ne tagadd! – folytatta r�gt�n. Persze, hogy akartam, hiszen belez�gtam, de att�l m�g nem tettem volna.

–               Nem ez a l�nyeg! – adtam kit�r� v�laszt.

–               �h, dehogy nem! Azt hiszed, nem �rzem abb�l, ahogy r�m n�zel?

–               �s m�gis mit akarsz? K�t feles�get? – pimaszkodtam. Arca eltorzult, tal�n valami olyat mondtam, amivel megb�ntottam. Nem sz�m�t, mert meg�rdemli.

–               Nem, persze, hogy nem! – v�gta r� v�g�l.

–               Akkor meg fejezd be!

–               H�rom h�tig csak kib�rom, azt�n meg elm�sz!

–               Sz�val �n vagyok a hib�s?

–               Te!

H�, hogy �n egyszer ennek a fics�rnak…