Le a l�pcs�n, fel a Mennybe

Raoul hideg mosollyal n�zett r�, az ujja k�r� csavarta Wendy egyik hajtincs�t. - Sz�p hulla. Gratul�lnom kell majd Mortynak.

- E-eressz el... - suttogta Wendy r�m�lten. Raoul szeme elkerekedett, majd ny�jas mosollyal meghajolt.

- �, h�t persze! Micsoda dolog, hogy �gy kisaj�t�tom mag�csk�t! - Hajolt�ban az olt�r fel� mutatott – Menjen csak, �dv�z�lje a t�bbieket is!

- T�bbiek...?

Raoul kiegyenesedett, a templomajt� fel� fordult. - �n addig beh�vom a gy�va band�t. Mit k�pzelnek, kit v�rakoztatnak meg? A hal�lnak n�ha lehet s�rg�s dolga, nyomorultak.

- Hal�l? - fordult Wendy Raoul ut�n, �s szaladni kezdett. - Ne, hagyd �ket! Hagyd �ket!

- Te vagy az utols�, aki felemelheti itt a hangj�t! - torpant meg Raoul, �s Wendy egyb�l neki�tk�z�tt. - H�l�lkodj, ami�rt m�g �lsz, ribanc – f�rmedt r� Raoul. Wendyt k�r�lvette a fekete er�, fojtogatta, megpr�b�lt minden er�t kipassz�rozni bel�le.

- Hagyd �ket b�k�n! - ny�gte liheg�sen. - Ne b�ntsd �ket, ne merd...!

- „Ne merd?!” - csattant fel Raoul, Wendy pedig felsikoltott. - A b�r�k�n kereszt�l t�pem ki bel�l�k a v�rt! A m�sik bag�zst pedig hagyom l�gni odalent!

Wendyt, fagyos, csontig hatol� f�jdalom �rasztotta el a teste minden pontj�n. A f�jdalom hull�mokban �rkezett, mindig egyre er�sebb�, egyre elviselhetetlenebb� v�lt, mintha f�rgek sokas�ga r�gn� �t mag�t a h�s�n �s a csontj�n. V�r csordog�lt a f�l�ben, �s az orra v�re is eleredt, de amint meghallotta, hogy mit mondott Raoul a „m�sik bag�zsr�l”, felkapta a fej�t.

- Mit m�velt�l vel�k?!

- Sz�rakoztunk egyet. Csaptunk egy �dv�zl�partit a kedvem�rt – mosolyodott el Raoul. Wendy elrettenve b�multa a v�mp�r arc�t, azt hitte menten elh�nyja mag�t a gy�l�lett�l. �rezte, hogy elszenesedett jobbja felizzik, f�jdalmas sz�r�ssal pattogzott le r�la a fekete k�reg.

- Undor�t� vagy... - suttogta Wendy. - Menj innen, menj vissza Eur�p�ba! Menj innen... menj innen... Neked itt nincs dolgod... menj el, k�rlek, menj el...

- ���, nem! - Raoul felnevetett, majd lassan mosolly� csitult a vid�ms�ga. - B�r Diana biztos nagyon hi�nyol m�r engem.

- Takarodj vissza! - ki�ltotta Wendy. A v�mp�r kir�h�gte, �les, cseng� nevet�se h�tborzongat� volt, m�ly, gurgul�z�, var�zsolt. Wendy �jra felki�ltott a f�jdalomt�l, vadul megr�zta a fej�t. - Takarodj, takarodj!

- Ne nevettess, alig j�ttem meg – nevetett tov�bb Raoul. - Alig �ltem. Alig �lveztem Morty hatalm�nak gy�m�lcseit.

- Mortynak nincsenek gy�m�lcsei – sziszegte Wendy haragosan. - Semmije nincs!

- Ismerem Mortyt. Tudok Amyr�l. Tudok Louisr�l. Tudok Belialr�l. Tudok r�latok mindent – Raoul �jra elmosolyodott, m�g a szemfogait is kivillantotta – Eszem �g�ban sincs ilyen hamar elmenni. �s m�g elv�rod, hogy ne �ljek meg senkit! Hah, hol �lsz te?!

- Szem�ts�g! Takarodj haza!

- Haza, �des... - neg�deskedett a v�mp�r, azt�n undorod� arccal f�lrebillentette a fej�t - D�g�lj m�r meg v�gre.

Wendy elfojtott egy sikolyt, de a f�jdalom lassan az agy�t karmolta sz�t. A jobb keze szinte l�ngolt a forr�s�gt�l, �s v�r helyett szikra fr�ccsent sz�t bel�le. Az izz�s r�kapott Raoul erej�re, felk�szott r�, bekebelezte, hogy felperzselje.

Raoul ideges arcr�ndul�ssal l�pett h�tr�bb, �s kapkod�n r�ntotta vissza mag�hoz a feketes�get. - Ribanc... Pr�b�lgatod a pokoli er�det?! Velem?! Csak az�rt vagy m�g �letben, mert �n enged�lyt adtam r� t�z �vvel ezel�tt! Csakis nekem k�sz�nheted a nyomorult �letedet!

- Baroms�g – lihegte Wendy, �s igyekezett h�tr�lni Raoult�l. Nem mintha a t�vols�g b�rmit�l is megmentette volna, vagy az a p�r l�p�s biztons�got �s v�delmet adott volna. Sajgott a jobb karja, sz�rt minden porcik�ja, �s csatakosra, kormosra izzadt. - Rohadt nagy baroms�g...

- Majd megl�tod, hogy mennyire nem az – figyelmeztette Raoul, �s sarkon fordult. - Ma �jjel csak az�rt volt m�g mindenki �letben, mert �n �gy akartam! Eddig tartott a j�indulatom! - ki�ltotta d�h�sen, �s elt�nt az egyik �rny�kban.

- Hagyd b�k�n �ket! Menj innen, menj innen! - toporz�kolt Wendy. A karja sz�p lassan �jra megk�rgesedett, befeket�lt, de a sz�r� f�jdalom, a bens�j�t karmol� hideg nem m�lt el. - Belial – hebegte Wendy, �s �sszerogyott. - Belial... - Let�r�lte a v�rt az orr�r�l, visszanyelte a k�nnyeit, de a f�jdalom �s a hideg r�zta. - Belial, gyere gyorsan...

Egy magas alak jelent meg el�tte. Wendy t�gra meredt szemmel n�zett fel r�. Csak �gy ott termett, mint egy var�zslat. Eml�kezett erre a magas, gy�ny�r� alakra. Hossz�, v�r�s haj�ra, ami f�lelmetesen t�k�letes, egyenes volt. A z�ld szemek halott siv�rs�g�ra, a gy�ny�r� arcra, erre a halott sz�pre.

- Maga... Maga, itt?! - ny�gte elv�konyult hangon.

- Ha Raoul nem mondja, hogy �n Wendy Still, nem ismerek mag�ra... �r�l�k, hogy ism�t tal�lkozhatunk – Luther g�l�nsan ny�jtotta fel� a kez�t, tal�n, hogy felseg�tse. Wendy hol a finom, h�feh�r kezet n�zte, hol a v�mp�r halott tekintet�t. Siv�r, �rzelemmentes szemp�r. M�g arra se vette a f�radts�got, hogy �l� tekintet b�v�lj�n mag�nak, nemhogy az �r�m halv�ny szikr�j�t! Micsoda luxus lenne �szint�nek kin�zni is, nem igaz, egy ilyent�l... ett�l...

- �r�l, mi?! H�t maga volt az utols�, akinek �r�ltem volna! - csattant fel Wendy, �s idegesen felpattant. - Minek j�tt ide?! Vigye Raoult is innen... Nem, nem is mag�zok! Vidd innen el, vidd vissza a francba!

- Szerintem a tiszteletet akkor is meg kell adni. R�szemr�l �r�m, hogy l�thatlak – hajtott fejet a v�mp�r. Wendy a fog�t csikorgatta.

- Vagyis j�kedvedb�l j�tt�l �lni? Te k�tsz�n�, hazug hulla!

- F�lre�rtett�l, �n nem �lni j�ttem.

- Mondom: hazug hulla! - m�rgesedett el Wendy hangja. - Raoullal j�tt�l, akkor m�gis mit fogsz csin�lni?! Csillagokat lesni, kedves Asztron�mia Tan�r �r!?

Luther �sszevonta a szem�ld�k�t, eln�zett Wendy feje f�l�tt, az olt�r ir�ny�ba. - Pimasz. M�g tart a pubert�s? Vagy ez a v�mp�rpubert�s? Ha igen, akkor �n kimaradtam valamib�l, r�gen m�s id�k j�rtak a v�mp�rokra.

- V�gt�re is, m�g mindig kisl�ny, nem, Wendy?

Wendy a hang hallat�n megp�rd�lt, t�gra meredt szemmel b�multa a f�rfit, akit igyekezett minden r�m�lm�b�l kit�r�lni, de a k�pe m�g emberi �lete huszadik �v�ben is k�s�rtette n�ha. Aeron Cruel, vagy sokat v�ltozott, vagy semmit. Wendy viszolyogva b�multa. Ugyanaz a sz�ke, hossz� lobonc, a szem�veg, a tekintet, ami tal�n �hesebb volt, mint valaha... A j�r�s, ugyanaz a macsk�s, ruganyos j�r�s, az a sz�m�t� f�lmosoly a sz�ja sark�ban. Ellenben csak a f�l arca l�tszott, a jobb fel�t a haj�val takarta el, r�ncok m�ly�ltek el a homlok�n, a szeme sark�ban, �s a sz�j�n�l. De mikor j�tt ez ilyen k�zel, hogy l�thassa a r�ncokat?!

Cruel orra szinte az �v�hez �rt. - A fiatal, sz�p hal�l, �me el��llt!

- Visszasz�vom, amit az el�bb mondtam – suttogta Wendy. - TE vagy az utols� rohad�k, akit itt akartam ma l�tni!

- Au, ez f�jt – Cruel f�jdalmas grimaszt v�gott, majd pimaszul elvigyorodott. - K�rek egy cs�kot.

- Takarodj a k�pemb�l – sziszegte Wendy fenyeget�en.

- Na, ha Raoul kapott, �n mi�rt ne? Vagy Raoul id�k�zben favorit lett? �s �n, �n?! - k�rdezgette Cruel, egyre k�zelebb nyomulva Wendy arc�hoz.

- Ti ketten m�s szinten vagytok – sz�lt k�zbe Luther.

- Vidd m�r innen a pof�d – sziszegte Wendy. Cruel �gy tett, mintha nagyon er�sen gondolkozna, de m�r r�g sz�lesen vigyorgott, �s elkapta Wendy v�ll�t, mag�hoz r�ntotta. A l�ny iszonyodva felki�ltott, pr�b�lta mag�t kiszabad�tani, de a v�rtigris nem eresztette.

- Csit-csit, ha nem fic�nkolsz hamarabb szabadulsz – suttogta a f�l�be. Wendy gerinc�n v�ndoroltak a bors�szemek, d�h�ben mind a t�z k�rm�t Cruel v�ll�ba m�lyesztette. Csak �gy b�rta elviselni, hogy a d�g az arc�hoz d�rg�lje az arc�t, a nyak�t nyaldossa, �s a haj�t szagolja.

- Mintha csak egy f�szeres illat�, ny�ri parf�m lengne k�rbe... Hmmm, de az�rt ott a kopors�szag is, meg a v�r, �s... hol a szex? Wendy, te nem kef�lsz?

- Vedd le r�lam a kezed! Azonnal eressz el, k�l�nben nagyon megb�nod! Eressz el! - hisztizett Wendy. Cruel �lvetegen nevetett, h�travetette a fej�t, �s eleresztette a v�mp�rt.

- Ilyen szaftos, �l�nk v�mp�r... �s senki nem h�zza? - vigyorgott Cruel. - Amerik�ban furcsa f�rfiak vannak... Vajon mindenf�le szexu�lis kapcsolatot, legyen az homo, vagy hetero, csak lelki, vagy verb�lis szinten �lnek meg? Hm... Lelomboz� egy hely.

- Amerik�ban nem Raoul k�jeleg, hanem csak Morty van, ok�? - pattogott Wendy.

Luther halkan felnevetett. - Csak Morty van, tudjuk – ism�telte.

- K�t k�l�n vil�g! - folytatta Wendy. - Az a perverz, aberr�lt �s gonosz, ez pedig a slampos, �s hulla egyszer�!

- Perverz? - nevetett Cruel, �s Wendy h�t�nak simult. - Elismerem. N�h�ny esetben az aberr�ltat is. De a gonoszt kik�rem az otthoniak nev�ben...

- Eressz el! - viszolygott Wendy, de Cruel er�sen tartotta.

- Ismerkedtem a vend�gl�t�inkkal... Alvarezzel, p�ld�ul, vagy Louisszal, m�g Amyvel is. Hihetetlen�l maradiak. Amikor megtudtam, hogy v�mp�r lett bel�led, a kis Wendyb�l, akkor azt hittem viszel ide egy kis �letet, erre m�g csak nem is dugsz?

- Ezt hozod hazulr�l? - vonta fel a szem�ld�k�t Luther, Wendy �lt a tekintet�vel.

- M�s szinten vagyunk, ti �s �n.

Cruel belenevetett a f�l�be, halkan dorombolt hozz�. - Ne f�lj, behozod velem a lemarad�st.

- Ha nem engeded el azonnal, kett�t�plek! - d�rrent Belial hangja.

A sz�ke f�rfi k�v�ncsian fordult fel�, Wendyt persze el sem eresztette. Meg se fordult a fej�ben. Lejjebb hajolt, �ll�t Wendy feje b�bj�n t�masztotta meg, �gy mustr�lta Belialt. Wendy hallotta, hogy m�lyen besz�vja a leveg�t, azt�n halkan dorombolva f�jja ki.

- Sz�val te vagy...

- Sz�val � az – l�pett el�r�bb Luther is.

- Azt mondtam, engedd el! - morogta Belial farkasosan. Wendyt megcsapta Belial ereje, Cruelt viszont telibe tal�lta. A tigris feje h�trahanyatlott, majd egy kis id� m�lva nagy ny�g�ssel �jra Wendy fej�n t�masztotta a saj�tj�t.

- Ezzz er�s volt. Ilyen az amerikai m�di? Bunk�s�g �gy r�t�rni valakire.

- Igen! - helyeselt Wendy m�rgesen. - Ez nekem is f�jt!

Cruel halkan nevetett, megcir�gatta Wendy arc�t. - Kicsike, �n nem mondtam, hogy f�jt.

- Ne tapizd az arcom – r�ntotta el a fej�t Wendy, �s megpr�b�lt szabadulni, de Cruel m�g er�sebben szor�totta mag�hoz. - Eressz m�r, engedj el!

Belial Cruel karj�ra tette a kez�t. Cruel lust�n oldalra pillantott, el�gedett mosolyra h�zta az ajk�t. - Igen?

- Ereszd el, csak ennyi.

- Nem, nem szeretn�m.

Wendy k�zben a fej�t r�zta, toporgott, Cruel karj�t r�ngatta, �s karmolta, de a tigris m�g csak fel se vette. A h�nyinger ker�lgette a melegt�l, ami a test�b�l �radt, sz�d�lt a viszolyg�st�l, undorodott a f�rfi minden egyes van�liaillat� porcik�j�t�l. Ha nem szabadulhat azonnal a mark�b�l, megfullad, belefullad az undorba, �s meg�r�l a borzalomt�l.

R�gen seg�tettek neki, seg�tett neki Di', �s Tekla... Seg�tettek neki, ha ez a sz�rnyeteg ak�r egy ujjal is hozz��rt! Megmentett�k t�le, megmentett�k Raoult�l! Most hol vannak...? Mi�rt nem j�nnek? Hol vannak m�r ilyen sok�ig?!

Belial szeme �sszesz�k�lt, keze farkaskaromm� v�ltozott, �s belev�jta a k�rmeit Cruel karj�ba. A sz�ke sz�les vigyorral felmordult, az � karja is �tpattogott tigrises mancsokba. Hagyta, hogy Belial h�trar�ntsa a karj�t, �gy nem is az � ereje szak�totta fel Wendy v�llain �s kulcscsontj�n a h�st. Wendy felny�g�tt, d�bbenten bukott Cruel m�sik karj�ra, ami a has�t fogta k�rbe.

A farkaskir�ly sz�ja megr�ndult, mikor Cruel felnevetett, d�h�ben �gy megszor�totta a tigriskart, hogy v�r fr�ccsent sz�t bel�le. H�tracsavarta, el�gedett szuszog�ssal hallotta Cruel vad mordul�s�t, �s roppan�sig fesz�tette Cruel k�ny�k�t.

Wendy kez�t elkapta valaki, �s elh�zta a vad�llatiasan �v�lt� Cruelt�l, aki tombolt a f�jdalomt�l. - Ez egy�ltal�n nem vicces. �n mondtam, bakker, hogy ink�bb menj�nk, �s bulizzunk!

Hale Wendy k�ny�k�t tartotta, hogy a l�ny talpon maradjon. - Na, h�! Szedd �ssze magad, ez a p�r karcol�s semmi! - mordult inger�lten. A saj�t arc�ra mutatott, a fekete mint�kra. - Ezek se tetov�l�sok voltak, hanem sebek! Ha olyan sebeid lenn�nek, mint amilyenek nekem voltak, akkor t�molyoghatn�l, ameddig akarsz, de ilyen kis p�csnyi karcol�sokkal – d�h�ben belev�jta a k�rmeit Wendy egyik seb�be, �s sz�pen elvigyorodott a sikoly hallat�n –, kussolj, �s szedd �ssze magad...

- Mi�rt nem �lt meg Raoul, mi�rt nem?! - ki�ltozta Wendy. - T�ged nyugodtan a s�rba k�ldhetne, m�g meg is k�sz�nn�m neki!

Hale felr�h�g�tt, �s eleresztette Wendyt, aki az egyik imapad sz�l�nek t�ntorgott - Raoul elrohant Morty ut�n!

- Micsoda? - k�rdezte Luther, mintha nem akarna hinni a f�l�nek. Hale el�sz�r v�gigm�rte a v�mp�rt, majd lev�gott egy fintort, �s csak azt�n v�laszolt.

- Aszontam, odakint kergeti Mortyt az �v�rosban!

- Kergeti?! - k�pte Cruel d�h�sen, mik�zben Belial a haj�n�l fogva a padl�hoz v�gta.

- Kire figyelsz, cicus?! - Belial meg�llt f�l�tte, bakancs�val Cruel tork�ra taposott.

Sz�rt a mellkasa, ah�nyszor csak leveg�t vett, Cruel valamit az im�nt nagyon rosszul tal�lt el a hossz� karmaival. A felk�h�g�tt v�rt a templom padl�j�ra k�pte, majd megl�tta, hogy Cruel vigyorog r�.

- F�j, kutyusk�m?

Belial a k�vetkez� v�rk�petet az � arc�ba k�ldte, Cruel tajt�kzott a cip�je alatt.

Hale �s�tott egy nagyot, megvakarta �gnek mered� haj�t. - Na, hazarugdoshatjuk �ket, vagy v�rnunk m�g valamire?

- Milyen �nhitt – jegyezte meg Luther.

- Dehogy, csak rohadtul zavartok itt! - v�gott vissza Hale. Hirtelen felkapta a fej�t, a plafonra festett Mennybemenetelt b�multa. - Wendy... - sz�lt halkan. - Menj le a kript�ba, �s hozd fel onnan a t�bbieket.

- Mi, hogy honnan...? - k�rdezett vissza Wendy hitetlenked�n.

- S�ket vagy?! A kript�b�l, mondom, a kript�b�l!

- Ne merj elmozdulni onnan – sz�lt r� Luther a l�nyra.

Hale megr�zta a fej�t, de le se vette a tekintet�t a fresk�r�l. - Siess, �s hozd ki �ket onnan. Vagy ha nem szeded a l�bad, akkor ha erre a giccses fresk�ra n�z�nk, �k fognak az esz�nkbe jutni.

Mindannyian felb�multak a mennyezetre, �s Wendy el�bb kezdett el rohanni az oldalhaj�hoz, minthogy levette volna r�la a tekintet�t. Zih�lva bukd�csolt v�gig a padok k�z�tt, �s mivel felfele b�mult, nem vette �szre, hogy egy �rny�k suhant fel�, �s led�nt�tte a v�ll�r�l.

- Azt mondtam – emelte fel Luther a hangj�t, ahogy az imapadra ugrott Wendy felett -, ne merj elmozdulni.

Wendy nyelt egyet, pr�b�lt tov�bb evick�lni a h�t�n, de egy l�thatatlan l�b a mell�be r�gott, �s visszatiporta a f�ldre. Wendy ny�k�g�tt, azt hitte menten �sszeroppannak a bord�i.

- Azt mondtam, ne. Ne sz�rakozz velem, Still.

- Nem vagyok Still! Csak Wendy! - ki�ltotta el mag�t a l�ny. - Csak egy szimpla Wendy! - A has�ra fordult, suttyomban a f�jdalomt�l sziszegett, �s a mell�t f�jlalta, azt�n tov�bb sietett, de Luther r�g�sa megint a padok k�z� k�ldte.

- Ne akard, hogy komolyan elkezdjelek b�ntani. Friss hulla vagy, egy pillanat alatt meg�lhetlek, ak�rmilyen nekromanta is lett�l. M�g mindig �n vagyok az egyik legid�sebb v�mp�r a vil�gon.

Hale f�lrer�gta azt a padot, amin Luther �llt. - K�zl�m, �n viszont m�g n�lad is id�sebb vagyok. �s te csak egy m�zlista, hossz� �let�, egyszer� v�mp�r vagy. Az er�d a korodban van, semmi m�sban, d�szhulla!

- D�szhulla...? - Luther szem�ld�ke akaratlanul is felszaladt a homloka tetej�re. Cruel, szorongatott helyzet�ben is felr�h�g�tt.

- Ezt meg�rdemelted... te d�szhulla! Biztos irigykedik a sz�ps�gedre! H�h! D�szhulla!

Id�k�zben Wendy el�rte az oldalhaj�t, �s megh�zta mag�t az egyik oszlop m�g�tt. Kif�jta mag�t, f�j�s mell�t �s h�t�t d�rzs�lte, a sebek miatt v�gta a pof�kat (k�pzeletben laposra verte Hale-t, ami�rt m�g jobban meggy�t�rte), szuszogott m�g egy darabig, �s az oldalhaj� v�g�ben l�v� ajt�t vette c�lba.

- L�tlak – suttogta Luther hangja a f�l�be, mikor futni kezdett. R�m�lten megtorpant, valami �les f�r�dott az oldal�ba, �s a falnak csap�dott t�le.

Hale morcosan �sszevonta a szem�ld�k�t. - Wendy, m�g ezt se tudod megcsin�lni?!

Luther megfordult, az alacsony, s�rgahaj� Hale m�r ott �llt mellette a padon, kez�ben Luther tork�val. A v�mp�r nyitott torokkal is r�sziszegett, v�res�t k�pve Hale arc�ba. Hale let�r�lte a k�zfej�vel, �s lassan nyaldosta, mint egy macska, majd Luther gyomr�ba �t�tt. A v�mp�r �trep�lt az oszlopok k�z�tt, �s majdnem Wendy mellett �rt f�ldet.

Wendy vad zih�l�ssal b�multa az eszm�letlen v�mp�rt, aki �szott a v�rben, azt�n a k�z�ny�s arc� l�nyre n�zett, aki m�g mindig a v�rt nyalogatta mag�r�l.

- Na, most m�r tiszta az �t. Mehetn�l.

Cruel fel�v�lt�tt, Wendy r�m�lten r�ndult �ssze a hangj�t�l. T�l gyorsan akart fel�llni, az oldal�ba mart a f�jdalom, �s visszad�lt a falnak.

- Menj m�r! - ki�ltott r� Hale.

- De a kripta v�z alatt van! Az�rt z�rtuk le! - ki�ltott vissza Wendy, �s nagy ny�g�ssel �jra elindult. Gy�gyulj be, gy�gyulj m�r be...

A szeme sark�b�l l�tta, hogy Cruel mik�nt vedlett �t tigriss�. Dehogy volt az tigris! Csak hasonl�tott r�, mert a k�tl�bon j�r� sz�rnyetegek nem tigrisek! Belial! A sebei k�zben gyors gy�gyul�snak indultak, a melegs�g el�rasztotta �t, �s szomjasan itta a t�bbit is.

Belial h�tr�bb ugrott a tigrist�l, d�h�sen n�zett Wendyre. - Ne vedd el az er�met! Wendy, hagyd abba!

- Mag�t�l j�n! - ki�ltotta vissza a l�ny.

- Te veszed el! Hagyd abba! - Belial t�rdre rogyott, �s v�rt k�p�tt a f�ldre. D�h�sen �s hitetlen�l tapogatta a mellkas�t, a v�r pedig kifel� t�dult a sz�j�n. - Wendy!

- Nem tudom! Nem tudom mit kell csin�lni!

- Csak z�rd le... - ny�gte Belial, �s k�s�n vette �szre, hogy a tigris elrugaszkodott, �s kimeresztett karmokkal fel� ugrott. Karj�t az arca el� emelte, �s Cruel fogai azon csattantak, a saj�t v�re fr�ccsent az arc�ba.

- Belial – Wendy felsikoltott, �s f�lig gy�gyultan m�r rohant is kereszt�l a padokon, de Hale ott termett m�g�tte, �s a tark�j�n�l megragadta a l�nyt.

- A kurva �letbe, mondtam, hogy mit csin�lj! - sziszegte Hale, k�zben visszar�ngatta Wendyt a kripta lej�rat�hoz. Wendy verg�d�tt a szor�t�s�ban, Belial nev�t ki�ltozta, m�g akkor is, mikor Hale felt�pte a kript�hoz vezet� ajt�t, �s betasz�totta a sz�k folyos�ra.

- Engedj, Belial... Belial!

- Ott lent nagyobb hasznod lesz! Hozd f�l �ket! - ki�ltott r� Hale, �s becsapta az ajt�t. Wendy hangosan zih�lt, a sebei beforrottak, Belial melege m�g mindig k�r�l�tte lengett. Ett�l nagyon megijedt, �s lecsapott egy k�pzeletbeli g�tat a fej�ben. Z�rd le, z�rd le, z�rd le...! Mivel hidegebb nem lett, de odakint senki nem ord�tott, lassan h�tr�lni kezdett, m�gnem egy falnak �tk�z�tt. Balra volt a l�pcs�, ami levezetett a templom al�. Hideg huzat t�pett a haj�ba, �s v�zcsobog�s hallatszott.

A foly�parti templom kript�j�t az id�k folyam�n lepte el a v�z, �s ki tudja meddig emelkedett. Egyik�k se volt hajland� lemenni megn�zni, �s most neki, egyed�l kell lemenni oda?! Az a baj, hogy Hale mondta, hogy menjen le. Ki a hal�l b�zik abban a fazonban?!

Nagy leveg�t vett, a foly� b�ze az orr�ra csavarodott, �s ink�bb feladta a l�gz�st, de a szennyes �zt�l nem tudott szabadulni. Szapor�n szedte a l�pcs�fokokat, �s hamarosan v�zhez �rt. D�h�sen g�zolt egyre lejjebb. Kiny�rja Hale-t, ha csak fel�ltette!

- Hah�! Hah�!

A k�vetkez� l�pcs�fokn�l nyakig mer�lt, �gy csak a felsz�nen �szott tov�bb, de falnak �tk�z�tt. K�romkodva kitapogattott egy bolt�vet, lebukott �s �t�szott alatta. Odabent a felsz�nre t�rt, de a s�t�tben semmit se l�tott. A b�d�s vizet t�r�lte a szem�b�l.

- Hah�! Hah�!

Azt hitte hall valamit. El�sz�r csak visszhangnak hitte, mert a v�z hangja mindent elnyomott. �gy el�vette azt a hall�st, amivel a v�rt hallja, a l�t�st, amivel l�tja, hol dobog a sz�v. H�rom er�tlen, k�l�nb�z� dobban�st hallott el�sz�r.

R�m�lten felki�ltott, mikor megl�tta az alig pulz�l� emberforma foltokat az egyik faln�l. Kett�ben m�r alig volt �let, a sz�v�k vesz�lyesen lassan dobbant �s a test�kben a v�r is csak csordog�lt. - Sr�cok! Sr�cok! Itt vagyok, itt vagyok!

Sebesen oda�szott hozz�juk, �s csak egy volt eszm�let�n�l. - We-we...

Vacogtak a fogai, a lehelete az orra el�tt gomolygott, a v�z lassan a nyak�ig �rt. Wendy feljajdult, �s hevesen megcs�kolta. Louis ajka hideg maradt, �s m�g cs�k k�zben is remegett.

- Mi t�rt�nt, mi t�rt�nt?! - ny�gte Wendy keservesen, �s Louis csukl�j�t tart� vasp�ntokhoz ny�lt.

- Wendy... Wendy! Figyelj r�m... Alvarez�ket szedd le el�bb – suttogta Louis. - J�ghideg a v�z. Nem b�rj�k.

- De te... te se! - h�borodott fel Wendy.

Louis halkan nevetett. - Nem megyek sehova, megv�rlak.

Wendy g�nyosan hah�zott, de engedelmesen odatemp�zott az eszm�letlen Alvarezhez. El�sz�r megpr�b�lta mag�hoz t�r�teni, de Alvarez nem reag�lt. A mellette l�v� Amy szint�n nem.

- Ki tudod �ket vinni?

- De nem egyszerre – r�zta a fej�t Wendy, �s megpr�b�lta a vasp�ntot lefeszegetni Amy csukl�j�r�l. D�h�sen f�jtatott, a falr�l visszacsap�d� hull�mok az arc�ba m�sztak. M�rg�ben mag�t a vasp�ntot t�pte ki a falb�l, �s megszeppenten kapta el a s�llyed� Amyt. F�l k�zzel tartotta, �s a bolt�v fel� �szott.

- Megvan! - ki�ltotta. - Mindj�rt j�v�k!

- V�rlak – vacogott Louis.

Amyvel lebukni a v�z al�, �s vele �szni sokkal nehezebben ment. � nem tud megfulladni, az igaz, de Amynek kell a leveg�. D�h�sen r�gta maga m�g�tt a vizet. Nem hiszem el, annak a d�gnek igaza volt, a francba, a francba...! Egy �r�kk�val�s�gig tartott, mire a felsz�nre �rt, �s a l�pcs�h�z �szott a l�nnyal. Ott azonnal f�ny lobbant, �s Wendy�rt egy k�z ny�lt. A v�mp�r elkerekedett szemekkel n�zett fel Naberusra, �s elfogadta a seg�ts�get. A d�mon kih�zta �ket a sz�razra, Amyt a l�pcs�kre fektette.

- M�g bent van Louis �s Alvarez – mondta Wendy. - Seg�ts, k�rlek...

Naberus megr�zta a fej�t. - Nem megy... Vizes.

- Mi�rt, milyen legyen?!

- Ut�lom a vizet. Sajn�lom, nem megy...

Wendy a homlok�hoz kapott m�rg�ben. - Akkor meleg�tsd fel Amyt! Csin�lj vele valamit, hogy felmelegedjen! - �s m�r el is t�nt a v�zben.

A bolt�vn�l er�s�d�tt a sodr�s, alig b�rt be�szni. A felsz�nen �rezte, hogy valami nagyon nem stimmel. - Louis!

- K�st�l – j�tt az er�tlen v�lasz. Wendy oda�szott hozz�juk, �s Alvarez p�ntjaival k�zd�tt.

- Louis, emelkedik a v�z! Ha kiszabad�talak, nem tudn�l ki�szni velem? - Nagyot ny�g�tt, ahogy lepattintotta a vasakat Alvarezr�l. - Louis!

- Nem tudom mi�ta l�gok itt, de a legt�bb �sz�tagom lefagyott! - j�tt az inger�lt v�lasz. - Elzsibbadt, nem �rzem! M�g a farkam is lefagyott!

- �, ink�bb fogd be! - ny�gte Wendy, ahogy Alvarezzel is elindult, majd k�ts�gbeesetten tartotta a sr�cot. - Louis, a v�z... A v�z...

- Siess, j�?

Wendy nem is v�laszolt, csak lebukott, hogy min�l gyorsabban �t�sszon a bolt�v alatt. A sodr�s kit�pte a karj�b�l Alvarezt, �s a m�lyre h�zta. Wendy r�m�lt bubor�kfelh� ki�lt�ssal �szott ut�na, csak a v�mp�rszem�re tudott hagyatkozni, hogy megtal�lja. Odalent a padl�n s�rt�rmel�keket l�tott, csontokat, a falon k�rbe f�klyatart�k vasai �lltak ki, �s megtal�lta a leomlott falr�szt, ahol a v�z egyre hevesebben �ramlott befel�.

Alvarez az egyik szarkof�gra esett, Wendy k�t k�zzel karolta �t a mellkas�t, �s elrugaszkodott a k�s�rt�l. �m a k� kett�repedt, r�csap�dott Wendy l�b�ra, beszor�totta. A l�ny f�jdalmasan felki�ltott, eleresztette Alvarezt, hogy kir�ngassa a l�b�t, de teljesen beszorult. A s�lyos k�vet se tudta elmozd�tani, �s kezdett rajta eluralkodni a p�nik. Alvarez megfullad! A l�ba meg leszakad, mi t�bb, m�g Louis is megfullad! Marha j�!