Szem, fej, sz�v

Valaki meg�rintette a h�t�t, r�m�lten r�ndult �ssze. A hull�k, zombik! - Meg a t�l sok horrorfilm - �m egy k�kesen l�ngol� g�mb jelent meg az orra el�tt, Naberus arc�val. Wendy a sz�j�t is elt�totta, Naberus pedig v�gott egy rosszkedv� fintort, �s ler�gta Wendy l�b�r�l a k�t�mb�t, azt�n Alvarezhez �szott, �s felkapta.

Wendy r�m�lten kapott ut�na, jelbesz�ddel mutogatta el neki, mit akar. Naberus elt�totta a sz�j�t, bubor�kok szaladtak ki bel�le, Wendy pedig gyorsan a sz�j�ra tapadt, �s leveg�t vett mag�hoz t�le. Naberus k�szs�gesen f�jta tele a t�dej�t, majd �tj�ra engedte a l�nyt.

Wendy az orr�t is befogta, hogy ne szabaduljanak el bel�le a bubor�kok. Louisnak, Louisnak kell!

Mire megtal�lta Louist, a v�z teljesen ellepte, csak a csukl�ja, �s a bilincse �rt ki a v�zb�l. Wendy el�sz�r is telef�jta Louis t�dej�t, azt�n neki�llt a vasp�nttal babr�lni, de Louis megint leveg�t k�rt, �gy  megpr�b�lta kidugni az arc�t a v�zb�l. Majdnem plafont cs�kolt, de jutott leveg�h�z, amit Louisnak adott.

K�ts�gbeesetten r�ngatta a vasp�ntokat, amiket ellepett v�g�l a v�z. Mire siker�lt lepattintani, Louis m�r vizet nyelt leveg� helyett. Wendy h�zta maga ut�n, hogy �sszon, gyorsabban, meg ne merjen fulladni, mert akkor seggbe lesz r�gva.

A bolt�vn�l a sodr�s dobott rajtuk, eg�szen a l�pcs�ig jutottak vele. Wendy diszkr�ten szuszogott, miut�n lerogyott a l�pcs�re, Louis pedig felk�h�gte a t�vesen let�d�z�tt v�zmennyis�get, �s k�zben folyamatosan k�romkodott.

- Gyere... gyere... - ny�gte neki Wendy, miut�n Louis m�r csak zih�lt, �s a karja al� ny�lt, hogy h�zza, felfel� a l�pcs�n, a f�ny fel�.

Louis er�sen kapaszkodott bel�, botladozott, Wendy pedig nem �rtette. Volt annyi f�ny, hogy l�ssa a l�pcs�fokokat, Naberus a l�pcs� tetej�n f�nyt hagyott.

- Hol van Jaya?

- L�v�sem sincs... - ny�gte a f�rfi, �s nagyot botlott a k�vetkez� l�pcs�ben. Wendy idegesen seg�tette fel.

- Hol a szem�veged?! N�zz m�r a l�bad el�!

- N�zn�k, ha l�tn�k valamit!

- Van f�ny, annyit igaz�n l�thatn�l, hogy hova l�psz!

- Nem l�tok! - Louis hangja egyre d�h�sebb lett.

- Louis, ne sz�rakozz m�r! Egyre t�bb a f�ny, m�r megint...! - ny�g�tt fel Wendy, mikor Louis megint orra bukott. - A francba, ne b�n�zz m�r!

- Nem b�n�zok, egyszer�en nem l�tok! - ki�ltotta Louis d�h�sen, �s n�gyk�zl�b emelkedett, de mindene remegett.

- Hol van a szem�veged? - s�hajtott Wendy.

- A szem�veg m�r nem seg�t – mordult Louis.

- Mi van? - k�rdezett vissza a l�ny �rtetlen�l, de Louis nem v�laszolt. G�rnyedten l�pett tov�bb. Mindk�t kez�vel a falat fogta, a l�bait lassan emelte, gondosan kitapogatva, hogy hol a k�vetkez� l�pcs�fok.

- Ez nem vicces – suttogta Wendy.

- Nincs reklam�ci�! - morrant Louis, �s k�sz�lt orra bukni, de Wendy elkapta, �s szorosan a nyak�ba csimpaszkodott.

- Akkor kin�l, kin�l? - Olyan er�sen szor�totta mag�hoz Louist, hogy remegni kezdett. - Ki volt az?

Louis g�nyosan h�mm�g�tt, eltolta mag�t�l Wendyt. - Ne is akarj helyettem vendett�zni, az �n dolgom lesz.

- Hogyan?! - ki�ltott r� Wendy. - Hogyan, mikor m�g egy kurva l�pcs�n se tudsz felmenni?! Odam�sz Cruelhez, hogy �, nem te vak�tott�l meg? Ja, nem, akkor bocs! H�, Raoul, te vak�tott�l meg? �, igen? Akkor l�gysz�, �tsz�rn�d a sz�ved a kar�n, mert sajnos rohadtul nem l�tok!

- Nem seg�tesz, ugye tudod? - k�rdezte Louis csendesen.

- Raoul volt, igaz? � tette, igaz?!

Naberus toppant el�j�k, hevesen szuszogott. - Wendy, �tv�ltoztak... Amy �s Alvarez, puff... Egyszer�en �tv�ltozott mindkett�! - lihegte r�m�lten.

- Az csak j�! - v�gta r� Wendy. - Ne ideges�ts m�g te is!

- Most megint mi bajod van? - h�zta fel az orr�t Naberus. Wendy nem v�laszolt, csak d�h�sen f�jtatott, Louis pedig felnevetett, �s mik�zben elhaladt Naberus mellett t�tov�n a karj�hoz �rt, azt�n meglapogatta a v�ll�t.

- Semmi. Semmi baja.

Naberus megfogta Louis kez�t, a f�rfi azonnal �rezte, hogy �tmelegedik a teste. Minden bels�szerve, a v�re, az izmai, a b�re, az utols� hajsz�la is felmelegedett, megsz�radt. Louis h�l�b�l deresre fagyasztotta Naberus tenyer�t, �s n�m�n tov�bb botork�lt.

A d�mon leolvasztotta a mag�r�l a jeget, �s Wendy �tj�t �llta. - Van m�g egy gond.

- Beliallal t�rt�nt valami?! Mert enn�l m�r csak az lehet rosszabb! - csattant fel Wendy hiszt�rikusan. Naberus arca els�t�t�lt, a szem�ld�k�t is �sszer�ncolta, de Wendyt cseppet se �rdekelte, ha ott pukkad is meg f�lt�kenys�g�ben. Belial... b�rmennyire is te�tr�lis, az �lete. Mindene. Ez t�ny.

- Nemsok�ra vend�geink �rkeznek – k�z�lte Naberus s�rtetten.

- Remek, majd be�llnak a sorba, Raoul m�g�! - idegeskedett Wendy, �s megpr�b�lt �tfurakodni Naberus mellett, de a d�mon nem eresztette. - Naberus, el az �tb�l!

- Nem – jelentette ki a d�mon, �s m�g meg is r�zta a fej�t. - A vend�geink T�zf�ld�r�l j�nnek.

Wendy mozdulatlann� dermedt, nem l�legzett, arca se rezd�lt, a tekintet�b�l kilobbant az �let.

- Nem engedhetem, hogy tal�lkozz vel�k - folytatta Naberus.

- Honnan tudod, ennyire biztosan? - k�rdezte a v�mp�r, de a hangja is ugyanolyan monoton �s halott volt, mint a tekintete. Naberus t�relmetlen�l vette a leveg�t.

- �n �tl�tok a vil�gaink k�z�tt, �s ell�tok, ameddig csak akarok. Meghallom mit suttog a vil�gom, �s a v�gyaikat is �rzem.

- Mif�le v�gyakat �rzel?

Naberus len�zett Wendyre, a k�k szemekbe visszat�rt az �let. - Puszt�t�s �s v�rront�s v�gy�t. Idej�nnek.

- Mi�rt? - suttogta Wendy.

- Csak sejteni v�lem.

- Kik?

Naberus lehunyta a szem�t. - Ha nem teszek valamit, mindannyiunk h�h�rjai. Tal�n t�nyleg int�zm�nyes�lt h�h�rok – t�prengett a d�mon -, viszont mindig adnak es�lyt helysz�ni t�rgyal�sra. B�rmit meg lehet menteni.

- J�, menj�nk h�t!

- Nem! Te nem! Maradj idelent! - parancsolta Naberus f�ldmorajl�shoz hasonl� hangon. - Nem fogom megkock�ztatni, mi t�rt�nik, ha megl�tnak t�ged.

- Nem fogok idelent cs�cs�lni, mik�zben Raoul sz�pen sorj�ban meg�li a t�bbieket odaf�nt!

Naberus idegesen megr�zta a fej�t. - Az a v�mp�r els�sorban csak k�t szem�ly hal�l�t akarja. Morty�t �s a ti�det. Azt�n �tveszi az �rv�mp�r rangj�t, �s hidd el, nem fog sz�m�ra jelent�ktelen �letekkel bajl�dni. Nem �ket fogja meg�lni, lehet, hogy egyel�re m�sokat sem. Neki csak a hatalom kell, �s Morty az egyetlen aki az �tj�ban van. Te pedig csak egy ideges�t� sz�lka vagy a tenyer�ben, akit�l ink�bb megszabadul, ahogy azt �vekkel ezel�tt tenni akarta.

Wendy cs�p�re v�gta a kez�t. - M�r tal�lkozt�l vele, hogy a v�gyaiba l�tt�l?

- Mik�zben hazafel� rep�ltem, l�ttam, ahogy a rakparton kergeti Mortyt – legyintett Naberus. - Figyelj. Ha Morty el�bb hal meg, mint te, lesz es�lyed elmenek�lni Raoul el�l, �s a bar�taink t�l�l�si es�lye csak n�.

- De annyira felspannolt�k Luthert �s azt a tigrist, hogy meg�lik �ket! Raoul nem fogja �ket visszaparancsolni, leszarja onnant�l, hogy �v� Morty hatalma! Ha nem Raoult�l, h�t t�l�k kell megv�denem Belial�kat!

- Neked nincs hozz� er�d. Nem �rtetted m�g meg? Esetlen v�mp�r vagy n�lk�lem, �s �n hamarosan nem leszek itt.

- Akkor is! - ki�ltotta Wendy. - Ha beled�gl�k, akkor is!

- Nem engedem! - ki�ltotta Naberus hevesen, a hangja m�g�tti pokol d�b�rg�s�vel.

Wendy, ha meg is ijedt, gyorsan t�ltette mag�t rajta. A d�h, a felh�borod�s most el�bbre volt, mint a f�lelem. Nem szabad f�lnie Naberust�l, hisz' akkor hogy retteghet Raoult�l, Luthert�l, �s Cruelt�l...? Nem szabad tudom�st vennie r�la, csak elgyeng�ti.

- Te nem szabhatod meg, hogy mit teszek! Menj az utamb�l! Nem parancsolsz nekem!

- Ha lenne egy cs�pp eszed, r�m hallgatn�l – mondta Naberus, kiss� liheg�sen, �s zaklatottan a kiab�l�s miatt. Nem akart �gy r�ki�ltani, csak... csak... - Wendy!

- Te �lj itt! V�rd a h�h�rodat, vagy t�gy, amit akarsz!

Naberus elkapta Wendy jobb kez�t, a v�mp�r felsikoltott, mert felizzott a fekete k�reg, �s lepattogzott. - Eressz el, ez f�j!

- Tudom... Ha nem teszed azt, amit mondok, az eg�sz testedet ilyenn� v�ltoztatom, hogy moccanni se b�rj a f�jdalomt�l. Nem fogsz belehalni, de nagyon fog f�jni.

Wendy a s�r�s sz�l�n felsikoltott, megpr�b�lta lefejteni mag�r�l Naberus kez�t, de nem siker�lt neki. Ahogy belen�zett a d�mon szem�be, �s nem tal�lt ott m�st, csak �ress�get, felr�mlett el�tte: Naberus a hatalom �s ir�ny�t�s biztos alapjait a k�nz�sban l�tja, semmint az �ld�kl�sben. A f�jdalomt�l val� f�lelem mindenkit t�rdre k�nyszer�t, meghuny�szkodnak el�tte, �s szeretik. Csak f�jdalmat ne, mert a f�jdalom nem pillanat k�rd�se, hanem eg�sz h�tral�v�, sors �ltal meg�rt �lete v�g�ig tart� k�lv�ria. K�rhozatra �t�ltetni m�g �let�ben, �s nem tudni, vajon a hal�l ut�n nem ez lesz-e �jra az oszt�lyr�sze, elr�m�t�.

A v�mp�r Naberus l�bai el�tt t�rdelt, �s mikor a d�mon szor�t�sa egy kicsik�t is engedett, azonnal elkapta t�le a kez�t.

- Nem hagyt�l m�s v�laszt�st.

- Ha ember lenn�l, �s t�nyleg szeretn�l, igenis tal�lhatt�l volna m�s v�laszt�st – Wendy hangja remegett, �pp csak nem tudta eld�nteni, hogy a f�lelem, vagy a d�h tagl�zta le.

- Hogy mondod mindig? Rohadt dolog? Rohadt dolog �rzelmi zsarol�ssal b�ntudatot kelteni – Naberus szinte leveg� ut�n kapkodott m�rg�ben. - Nem vagyok se szerelmes, se ember! �rz�seim ugyan vannak, m�g ha nem is teljes�rt�k�ek, m�g ha nem is tapasztaltam meg mindent, ami egy embert �rhet. �m �n els�sorban egy d�monm�rki vagyok, �s ha m�r nem is hallgatsz r�m, ha k�rek valamit, legyen az csak egy k�sz�net, vagy hogy maradj idelent, k�nytelen vagyok k�nyszer�teni t�ged.

- �s csakis az �n �rdekemben, k�nz�ssal? - horkant Wendy g�nyosan.

- Mert tal�n t�nyleg szeretlek.

- Az rohadtul nem �rdekel.

- M�r tudom.

Wendy feln�zett a d�mon arc�ra, de a v�rt rideg, �s nyugodt arc helyett (hiszen azt v�rta, mert a hangja azt sugallta), szomor� belet�r�d�st l�tott.

- Akkor m�r nincs mi�rt itt maradnod. Menj vissza a vil�godba – suttogta Wendy, Naberus pedig meg�tk�z�tten b�mult le r�. – Menj el.

R�st has�tott a leveg�ben, akkor�t, mint egy ajt�, �s kicsit hunyor�tania kellett az �v�lt� t�z forr�s�g�t�l, ami az arc�t�l p�r centire tombolt. - Menj vissza.

Naberus az ajt�ra n�zett, megr�zta a fej�t, m�g feljebb is l�pett a l�pcs�n. - Nem, nem.

Wendyt halv�ny illatk�nt �rte Naberus f�lelme. Illat volt, nem savany�, b�z�s szag, ahogy a legt�bb ember�. B�r, ak�rmilyen rossz volt a f�lelem szaga, mindannyiszor �sszegy�lt a ny�l a sz�j�ban. A f�lelem meg�des�ti a v�rt. Naberus f�lelm�nek illatfoszl�nya �hs�gbe sz�d�tette, �rezte, hogy kisz�rad a sz�ja, pedig j�l tudta, hogy a d�mon v�re sil�ny min�s�g�, forr�, �ztelen.

Le kell gy�rnie a kajav�gyat! Ez nem mehet �gy!

- Te mondtad, hogy els�sorban d�monm�rki vagy! Nincs itt helyed, h�t menj haza! - ki�ltotta Wendy, hogy a d�mon meghallja az �v�lt� t�z�n �t. - Ha hazam�sz, otthon tudod elrendezni a dolgaidat a h�h�rokkal, nem csak neked lesz egyszer�bb, hanem nekem is k�nnyebb� teszed a dolgokat! Naberus, menj haza!

- Ne mondd ki a nevem, am�g nyitva a kapu! - harsogta a d�mon elrettenve. - Meghallj�k!

Wendy ben�zett az ajt�n, amit var�zsolt. Az izz�, remeg� t�volban h�rom �ri�si sz�rnyeteg �llt. Fekete d�monok, t�zb�l, �s sz�nb�l, �s amint �szrevett�k a l�nyt, egyszerre indultak el.

Wendy elkerekedett szemekkel n�zett Naberusra. - Csak h�rman vannak, �s te m�gis f�lsz t�l�k?

Egy v�kony alak ugrott �t a kapun, azonm�d be is z�rta maga m�g�tt. A cs�nd hirtelen zuhant k�z�j�k, �s a d�bbenet eln�m�totta Wendyt �s Naberust.

- Nan�, hogy f�l. Minden �pesz� hal�lra csin�lja mag�t az F szakasz m�sz�rosait�l. M�g akkor is, ha csak h�rman vannak.

A fi�, aki �tlibbent ebbe a vil�gba, olyan karcs� �s alacsony volt, mint Wendy, b�r az a lenge �lt�zet, ami csak der�kt�l lefel� fedte (azt is csak akkor, ha kedve volt hozz�), mutatta finom izmait. Barna b�re hib�tlan volt, ahogy az arca is. Hossz�, fekete haja v�ge narancsz�nbe fordult �t, szigor�an �sszefonta, �kszerk�nt a karj�ra tekerte, eg�szen a csukl�j�ig. Fekete szem�ben szikr�zott a t�z, �s Wendy egy b�mul�snyi id� eltelt�vel r�j�tt, hogy nem csak k�pletesen.

A fi� megel�zte Wendy k�rd�s�t. - Okkal j�ttem, �rtani nem akarok, csak meg akarom menteni a fiv�rem. A nevem Anael.

- Te m�g �letben vagy? - sz�lalt meg Naberus.

A fi�, Anael tekintete kif�rk�szhetetlen volt. - �n nem hagyom cserben a csal�dom.

- Ink�bb el�rulod a kir�lyod.

- Ink�bb! - vicsorgott Anael.

Wendy idegesen a haj�ba t�rt. - Ne most teregessetek ki csal�di szennyest! Ki h�vott ide t�ged?! Naberus �pp most akart hazamenni!

Anael Wendyre n�zett. - Te meg ki vagy, le�ny?

- Wendy vagyok, �s ...

- Nem sz�m�t, �rdektelen emberi l�ny vagy...

- Anael, azonnal t�rj vissza T�zf�ld�re – v�gott k�zbe Naberus ellentmond�st nem t�r� hangon. - Mit k�pzelsz magadr�l?!

- Mindketten t�njetek v�gre haza! - ki�ltotta Wendy, �s kinyitotta az im�nt bez�rt ajt�t. - Most r�gt�n! Indul�s!

Anael n�m�n meredt Wendyre. Le se vette a l�nyr�l a szem�t, �gy z�rta be az ajt�t. Fekete szem�ben t�z lobogott a d�ht�l. - T�vedtem. Nem vagy �rdektelen. Te a leggy�l�ltebb l�ny vagy, akit csak ismerek.

- Pardon... - pislogott Wendy.

- Te szak�tod fel a vil�gok hat�r�t? - k�rdezte Anael, de ink�bb kijelentette, mint t�nyt. - Te marasztaltad ilyen sok�ig itt a fiv�remet. Te miattad j�tt el T�zf�ld�r�l. Csakis te miattad... Ez d�bbenetes – Anael t�gra ny�lt szemmel b�multa Wendyt, mindink�bb itta a l�tv�nyt, �s m�r nagyon r�g nem pislogott. - Gyomorforgat�. Te m�g csak nem is vagy �l�.

- Nem. Hulla vagyok. �s �pp azt akarom, hogy mindketten menjetek innen! Vissza a saj�t helyetekre!

Anael lassan pislogott egyet, ajk�t rosszindulat�, gy�l�lk�d� mosolyra h�zta.

- Ha Naberus beteszi a l�b�t T�zf�ld�re, nyomban fej�t veszti.

Wendy �sszevonta a szem�ld�k�t, mintha nem �rtette volna j�l, Naberus pedig maga fel� ford�totta Anaelt. - Mir�l besz�lsz?

- �t�letet mondtak ki r�d – suttogta a fi�. - �leted elveszt�se �r�n j�hetsz csak vissza. Nem kir�lyi b�ros�gon mondt�k ki. Cs�sz�rs�gi v�gz�s. Ez�rt j�n az F szakasz.

- Sayal – ny�gte Naberus kisz�radt sz�jjal, Anael lehajtott fejjel b�lintott. - �rtem j�nnek... T�rgyalni es�lyem se lehet, igaz? A cs�sz�ri v�gz�st megk�rd�jelezni nem lehet, csak teljes�teni... Mi... mi van a v�gz�sben? - Naberus hevesen kapkodott leveg��rt, Anael tekintet�t kereste, de a fi� nem n�zett r�.

- A felkutat�sod, �s azonnali kiv�gz�sed.

- Mi a v�d?!

Anael fanyar mosollyal feln�zett r�. - Enged�ly n�lk�li t�volmarad�s, hivatalod elhanyagol�sa, jogtalan szem�lyre hagyott birtokkorm�nyz�s, emberi l�nyek vil�g�ban alkalmazott hatalom, vil�gfalak hat�rainak felszak�t�sa, megs�rt�se, vesz�lyeztet�se, fels�g�rul�s, �s a t�bbi. A c�med, a birtokod, a vagyonod �s a befoly�sod m�s kez�be ker�l hal�lod pillanat�ban.

Naberus n�m�n f�rk�szte a fi�t, akinek a szem�ben csillogtak a szikr�k. - A ti�dbe.

- Ja – d�nny�gte Anael, ahogy elsz�gyellte mag�t Naberus tekintete el�tt, majd kih�zta mag�t, �s Wendy fel� fordult.

- A te hib�d – v�dolta meg a l�nyt. - Ez�rt vagy a leggy�l�ltebb l�ny, akit csak ismerek.

Wendy elfull�an felny�g�tt.

- Semmit nem �rtek.

Raoul ber�gta maga m�g�tt a s�lyos templomajt�t. A mennyezeti fresk�r�l kirepedt egy angyalka arca, �s a m�rv�nypadl�n darabokra t�rt. A padl�t �gy is mocsok, legink�bb v�r szennyezte. Egy �llatkupac hevert nagy halomban az olt�r el�tt. Alul egy tigrisember, n�ha megharapta a barna farkasl�ny l�bsz�r�t, de ink�bb v�rt nyalt le r�la �hesen. A h�t�n karommal kapaszkodott egy csapzott, liheg� oroszl�n. A nagymacska n�h�ny sz�mmal nagyobb volt val�di rokonain�l, �m k�t l�bra m�g nem tudott kapaszkodni. A halom tetej�n egy hatalmas fekete farkasember hasalt, v�rmocskos pof�j�ban a tigris grabanc�t tartotta, �s n�ha j�l megr�ngatta.

Harcolni egyik�k se tudott m�r.

Luther az egyik imapadon fek�dt, a has�n dobolt, �s v�rta, hogy fel�p�lj�n. A torka m�r f�lig behegedt, �s az egy�b s�r�l�seknek is csak p�r f�l�ra kellett volna. Perc m�ve az eg�sz, ha friss v�rhez juthatna, legink�bb Cruel test�b�l, de nem fog sz�r�s b�rbe harapni. A fogai k�z� akad a sz�r, �s ak�r m�g le is nyelhet bel�le. Azt�n majd k�pheti fel a sz�rgoly�kat.

Hale ink�bb elh�zta a cs�kot. Nem akarta, hogy Raoul megint visszaaltassa, �s az az idi�ta Charlie �lvezkedjen az �let�k�n. Louis a kripta folyos� ajtaj�ban �llt, nem mert elindulni, csak vad tehetetlens�ggel kapaszkodott az ajt�f�lf�ba.

Raoul megtaposta a fresk� egyik kis darabk�j�t, a legnagyobbat, ami megmaradt bel�le: az angyalka szem�t.

- El�g - sz�lt halkan. A templom a hangja puhas�g�t�l visszhangzott. Luther k�v�ncsian fel�lt.

N�gy �llati szemp�r meredt r�.

- Mostant�l �n vagyok az �r.

Semmi reakci�. Luther k�hintett. - Lehetne sz�npadiasabb.

- Bizony�tsd – mordult a fekete farkasember, hangja legm�ly�n Belial karcoss�g�val.

Raoul sz�ja sarka megr�ndult, felemelte a kez�t. A haj�n�l l�gatott fej v�res massza volt csup�n. Ha nincs a r�zsasz�n, �polatlan, hossz� haj, a felmutatott fej nem v�lt ki a barna kisfarkasb�l d�h�dt �v�lt�st. Amy �sszegy�jt�tte marad�k erej�t, r� akart rontani a feh�r haj� v�mp�rra, hogy sz�tmarcangolja, de Belial durv�n megragadta, �s visszar�ntotta. Amy a nyak�ba harapott, Belial pedig fel�v�lt�tt, �s a padl�hoz verte Amyt. A h�ts� l�b�val szegezte a f�ldh�z a tork�t,  k�zben b�sz�lten lihegett.

- Nem tudsz mit tenni. V�ge... V�ge.

A barna farkas k�nok k�zepette ny�sz�tett, �s sz�vf�jd�t�an von�tott.

- Morty meghalt – mondta a farkaskir�ly.

Raoul kez�ben tartott fej rohamos gyorsas�ggal oszlott, m�g fekete masszak�nt a f�ldre cs�p�g�tt, kisz�radt, �s nem maradt ut�na m�s, csak homok, amit kif�jt a huzat a templomajt� alatti r�seken.

Raoul vett egy m�ly l�legzetet, m�r-m�r ny�jt�zkodni kezdett, mint egy el�gedett kisk�ly�k a d�lut�ni szundi ut�n. - Ezt szeretem. Minden megy, ahogy mennie kell.