"Ami egyszer az eny�m, az eny�m is marad, fi�."

Wendy �sszevont szem�ld�kkel figyelte, ahogy az �jonnan �rkezett d�mon �gy mozog a vil�gban, mintha m�r sokszor tette volna ezt. De ez lehetetlen. M�gis � kezdett el utas�tgatni, �s elindult felfele a l�pcs�n, mintha m�ris tudn�, hogy mit akar tenni. Naberus k�vette, k�rd�s n�lk�l ment ut�na, ami tal�n m�g Anael �ntelt pattog�s�n�l is jobban feld�h�tette.

Belemarkolt Naberus karj�ba. - Hogy b�zhatod r� magad? Hiszen ha v�ged, �v� lesz a rangod, mindened. Mi�rt m�sz �gy ut�na? - sziszegte Wendy.

Naberus meg�llt, h�tran�zett l�nyra. - Az �cs�mnek nem kell a hatalmam, �s a rangom. Ha a hely�ben lenn�k, nekem se kellene. Nem tisztess�gesen jutottam hozz�, a csal�dom k�r�ra. Egy rom�nc miatt – Naberus hunyorgott, mintha egy bocs�natk�r� mosolyt akarna megereszteni, de visszafogta mag�t.

- De akkor... akkor!

- Feltehet�en nem �nsz�nt�b�l j�tt – b�lintott Naberus – Ap�m vagy any�m k�rte meg, de a mi csal�dunk egy egyszer� katonacsal�d. Nem vagyunk nemesek. A k�r�s�nket parancsnak kell venni.

- �s mi�rt gy�l�l engem? Mik�zben neked ak�rmikor meglett volna az es�lyed a hazat�r�sre?! - h�borgott Wendy. Naberus szeme megvillant.

- Csakugyan? Ak�rmikor? �s mondd, elengedt�l volna?

- Igen!

- Azel�tt, hogy leromboltatt�tok velem az �p�leteket, vagy csak azut�n?

Wendy nyitotta a sz�j�t v�laszra, de csak ut�na fogta fel a k�rd�s �rtelm�t. Eleven�be tal�lt, eln�mult. Naberus tekintet�t�l is elsz�gyellte mag�t, lehajtotta a fej�t.

Anael hangja csattant. - Befejezni a besz�det! Indul�s!

�jra elindultak, �m Anael most h�tulra �llt be, �s mik�zben Wendy elhaladt el�tte le se vette r�la a szem�t, �s a l�ny ut�na is �rezte, hogy Anael �t b�mulja. Wendy h�tran�zett, tekintet�ben kavargott a m�lyk�k halotts�g, �s l�tta Anael d�h�t. B�borsz�n� felvillan�sok, �s ocsm�ny, z�ldsz�n� f�st, a gy�l�let sz�ne.

Wendy gyorsan elfordult, �s lez�rta a v�mp�rszemeket. Nem b�rta haszn�lni, nem b�rta l�tni, hogy m�sokban milyen undor kavarog. Az �z�ket is rossz� teszi, �s az�rt, jobb el�br�ndozni egy fiatal sr�cnak a kac�r mosoly�r�l, puha nyak�r�l �gy, hogy nem l�tja a benne l�v� m�ly haragot, vagy az �nut�lat sz�rke f�stj�t.

Belial a m�lt h�napokban elk�ldte Wendyt, hogy most m�s v�r�t is sz�vja egy kicsit. Wendy elment, tal�lt is �nk�nt jelentkez�ket, fiatal sr�cokat, finom, cs�bos illattal, de amikor meg kellett volna harapnia �ket, beijedt, elfutott. Morty figyelte, �s m�snap felpofozta. Gyal�zatosan viselkedett, azt mondta. Utas�totta Belialt, hogy soha t�bb� ne engedje ki az utc�ra, mert csak sz�gyent hoz a v�mp�rokra. Wendy nem volt biztos benne, hogy t�nyleg ez�rt nem kell emberek v�r�t innia. Jobban szerette volna azt hinni, hogy Morty sz�ve megesett rajta, �s rideg, kegyetlennek t�n� parancsaival csak az �rzelg�ss�g�t akarja leplezni. � is sokszor csin�lta ezt... Csin�lja... Beliallal p�ld�ul.

De a farkaskir�ly rendszerint �tl�tott rajta, �s mikor Wendy megv�dolta azzal, hogy az erej�t felhaszn�lva a fej�be kukkant, Belial azt mondta, hogy ilyen dolgok�rt f�l�sleges m�s fej�be m�szni. Ha m�r Wendy is eleget �lt, tudni fogja, hogy a tapasztalat mennyivel t�bbet �r, holmi b�v�sztr�kk�kn�l. Ennyi a fels�bbrend�s�g: �lettapasztalat. Ami er�. Belial pedig nagyon er�s, �s tudja mag�r�l. Tiszt�ban van mag�val, a k�pess�geivel, tudja hol vannak hat�rok – vagyis hol lehet �ket �tl�pni.

Am�g egyed�l volt, mindent elv�rt mag�t�l, �s ehhez hozz�szokott. Most, Wendyvel egy�tt kell �lnie, hozz� van l�ncolva, �s most t�le v�rja el ugyanazt, mint mag�t�l: tudja, hogy kicsoda, �s mit tehet – �s mit m�g. A saj�t m�dj�n terelgeti, mint Morty.

Nem lehet felr�ni nekik, de... de l�tni, mint ahogy egy halott l�t, nem j� �rz�s. Hi�ba k�nny�ten� meg az �let�t, ahogy Morty mondta. A felt�telez�sek megsz�nn�nek, a bizonytalans�g egy�rtelm� lesz: el�be t�rul az igazi val�s�g. Hirtelen, otromb�n, terhesen, �s ez igenis neh�z.

�gy elmer�lt a gondolataiban, hogy nem �rz�kelte Anael k�zels�g�t. Csak akkor ocs�dott fel, mikor a fi� a f�l�be suttogott.

- Amint �gy hozza a sors, meg�llek.

Wendy elt�prengett, hogy sz�rakozzon-e, vagy engedje el a f�le mellett. Hirtelen p�rd�lt meg, Anael neki�tk�z�tt, d�bbenten h�k�lt h�tra.

- Milyen �des! Mi�rt ne j�tsszuk ki a sorsot?! �lj meg – vigyorgott bele a fi� arc�ba. - Pr�b�ld meg itt �s most. Ha nem siker�l, k�rek egy kortyot a v�redb�l. Te meg iszol az eny�mb�l.

Wendy tudta, amint kimondta, hogy most nagy baroms�got kotyogott. Mint anno Belial, �s akkor � h�zta a r�videbbet. Naberus m�r nem volt ott, ki�rt a kript�b�l. Csak �k ketten maradtak a s�t�tben.

Anael tekintete szikr�zott. - Elfogadom, de m�g sz�ks�gem lehet r�d, te v�mp�r. Nem �llek meg.

Wendy agya forgott, mint egy g�p, azt�n egy csap�sra nyugodtt� v�lt. Nem kell a p�nik. �gy kell viselkednie, mint egy nagyhatalm�, szem�t v�mp�rmesternek. Beleugorhatna Raoul szerep�be.

- Nem siker�lt meg�ln�d, pedig volt r� lehet�s�ged. K�rem a jutalmam.

- Tess�k?

- Azt mondtad, hogy elfogadod a j�t�kot. Itt �s most. Nem lehet elod�zni. Vesztett�l. - Wendy sz�ve majd' kiugrott a hely�r�l, ahogy Anael gondolkod�s n�lk�l f�lreford�totta a fej�t, utat engedve a nyak�hoz.

- Nincs id� erre. Tess�k, vedd a v�rem, vagy amit akarsz, v�mp�r.

�risten, t�nyleg... beles�t�lt – ny�gte mag�ban Wendy.

Odahajolt Anael nyak�hoz, most mert elmosolyodni igaz�n. - Vagy amit akarok – suttogta, �s megnyalta a fi� meleg b�r�t. Ha a szolg�m lesz, nem fog pattogni, �s fenyeget�zni...

K�pr�zott a szeme, mikor befejezte az iv�st. Zavartan vett leveg�t, a d�mon ny�gd�cselve lihegett, �s er�sen mag�hoz szor�totta. Anael t�gra meredt szemmel b�mult felfel�, majd elgy�ng�lten d�lt a falnak, Wendyvel a karj�ban. - M�g – ny�sz�r�gte.

Wendy nyelt egy nagyot. - Vedd a v�rem, legy�l velem egy...

Naberus kettes�vel szedte a l�pcs�fokokat, �gy rohant hozz�juk. - Wendy! Baj van... Morty, Mortyt...

�szrevette Anael nyak�n a harap�st, b�gyadt arc�t, Wendy var�zsosan �rv�nyl� szemeit, �s kicsit felr�ntotta az �ll�t. - Mit m�veltek?

- Mi van... mi? - habogott Wendy.

- Morty... De ti...!

- Mi van Mortyval?

- Raoul... m�r � az �rv�mp�r – ny�gte ki v�g�l Naberus. Wendy egy csap�sra kij�zanodott, eltasz�totta mag�t�l Anaelt, elindult felfel� a l�pcs�n.

- Nem... nem igaz. Tuti, hogy nem igaz

- Wendy – Naberus sajn�lkoz� arcot v�gott, megpr�b�lta meg�rinteni a l�nyt, de Wendy elh�zott mellette, �s elt�nt. Az arc�t massz�rozta, nagyokat s�hajtott, majd �szrevette Anaelt. D�h�sen karon ragadta.

- Ne is merj ilyen arcot v�gni!

Anael elfull�an ny�g�tt egyet. - Soha nem �reztem m�g ilyet... Akarom �t...

- Nem akarod! - sz�lt r� Naberus. - Gyer�nk fel!

Louis �rezte, hogy �tsuhan valami a karja alatt. - Wendy! - ki�ltotta, �s megpr�b�lta elkapni �t, de csak a leveg�t �lelte. Azt�n a keze nem tal�lt kapaszkod�t, halk ny�g�ssel hajolt a f�ldre, hogy valamit �rezzen a keze alatt. Sim�ra j�rt, hideg m�rv�nypadl�. Nincs elveszve. M�g.

Wendy �tfutott a padok k�z�tt, majd meg�llt k�z�pen. Raoult kereste a tekintette, hevesen forgol�dott. - Hol vagy, hol vagy?

De ugyan, mit tehetne? Mit tehetne, azon k�v�l, hogy meghal?

Nem volt d�h�s, sem szomor�. Nem f�jt semmi, csak t�relmetlen volt. Tal�n meg akar halni, t�nyleg?

�s akkor megl�tta, egy karny�jt�snyira t�le. Raoul fel� ny�lt, a v�mp�r pedig f�lred�nt�tt fejjel, sz�m�t� mosollyal v�rta. De visszar�ntotta egy fekete sz�rrel bor�tott, karmos mancs. A fekete farkas mag�hoz r�ntotta �t, er�sen tartotta, �s figyelmeztet�en morgott Raoulra.

Raoul ott termett el�tt�k, mint egy var�zslat.

- M�gis, mit akart�l csin�lni? - k�rdezte.

Wendy nem v�laszolt, Raoul pedig k�zelebb hajolt hozz�. Belial vad mordul�ssal h�tr�bb l�pett t�le, Wendyt egy pillanatra se engedte el.

- Semmit, semmit – hadarta Wendy halkan, mikor megl�tta Raoul rosszall� tekintet�t. Belial bund�j�ba t�pett, hogy figyelmeztesse, el�g a morg�sb�l. A morg�s csendes�lt, de nem sz�nt meg. Halk z�mm�g�s maradt.

Raoul ell�pett mellett�k, nem ny�lt fel�j�k, de Wendy �rezte az ajk�nak hideg�t az arc�n. Mikor elment, Wendy halk s�hajjal Belial has�ba f�rta az arc�t, g�rcs�sen kapaszkodott a fekete bund�ba. V�ge! Morty halott. Raoul meg�lte, �s egy m�gus, vagy nekromanta se hozza vissza. A hal�l�n�l tal�n az a legrosszabb, hogy most mind Raoul kez�be ker�lnek. Nem csak �k, az �sszes amerikai v�mp�r, �s alakv�lt�.

 - �risten – ny�gte Wendy elborzadva.

- Wendy, elhiszem, hogy megrend�lt�l, de el�g k�nyelmetlen �gy... Tudod, �pp af�l�tt h�zod a bund�m, �s nyomod bel�m az arcod...

Wendy kigy�lt, mint egy viharjelz�, �s elugrott Belialt�l. R�gen n�zett horrorfilmeket, ahol a v�rfarkasoknak – mindig azok voltak a v�rszomjas sz�rnyek – sose mutatt�k a betev�t a l�buk k�z�tt. A val�s�gban igenis ott van, hi�nytalanul.

Ekkor Naberus d�h�s ki�lt�sa visszhangzott fel a templomban. - Wendy! Mit m�velt�l vele?

Mindenki a d�monokra n�zett. Anael Naberus v�ll�n kornyadozott.

Wendy mag�hoz intette Belialt, megfogta a f�l�t, �s belesuttogott. - Te, megharaptam a fi�t. Ha ez az az �z... akkor neki olyan �ze volt. Olyan... sz�z, vagy mi.

- De minek haraptad meg? - h�borgott Belial.

- K�s�bb elmagyar�zom! - Wendy m�r �rezte is Belialt a fej�ben, a sz�nd�kaiban kutakodni. D�h�sen toporz�kolt. - Megfenyegetett!

- H�lye! - ki�ltott r� a farkas. - Nem tehetsz csak �gy a szolg�dd� valakit, mert a saj�t biztons�godat f�lted!

- Mi�rt nem? - v�gta cs�p�re a kez�t Wendy.

K�zben Luther felkelt a padr�l, odas�t�lt a d�monok el�, Raoul mell� csap�dott.

- Kik vagytok?

- Ti is Morty emberei vagytok?

- D�monok vagyunk, T�zf�ld�r�l – v�laszolt Naberus kim�rten, Wendy fel� b�k�tt a fej�vel. - Az � seg�ts�g�vel jutottunk �t.

Raoul vadul csillog� szemekkel p�rd�lt Wendy fel�, aki m�r rohant hozz�juk, mik�zben azt kiab�lta, hogy egy sz�t se mondjanak nekik. K�s� volt.

Raoul mag�hoz r�ntotta a l�nyt, a fekete er�vel, a karj�ba z�rta, diadalmasan vigyorgott. - T�zf�lde? D�monok? Teh�t ennyi? Ennyi? Kaput nyitsz egy m�sik vil�gba, ahonnan sz�ps�ges f�rfiakat hozol a magad sz�rakoztat�s�ra? Ennyi?! - �v�lt�tt r� a l�nyra d�h�sen.

Wendy hatalmasra ny�lt szemekkel b�multa �t. Nem gondolkozott, kimondta, amire el�sz�r gondolt: - D�h�t, hogy ennyit�l f�lt�l �veken �t? - suttogta.

Raoul k�rmei a tork�ba v�jtak, Wendy felsikoltott f�lelm�ben. - Igen – sziszegte a v�mp�r, �s Wendy megl�tta a tekintet�ben az a fekete, �rv�nyl� halott er�t, amit�l m�r gyerekk�nt is hal�lra r�m�lt. De Raoul nem t�pte ki a tork�t, b�r a karmaiban szorongatta. Bel�l d�h�ng�tt, vadul vette a leveg�t, de lehunyta a szem�t, ajk�val Wendy homlok�hoz �rt, mintha rosszul lenne. Wendy moccanni se mert, �s persze seg�ts�get se v�rhatott. Kinek lenne mersze Raoul ideg�sszeroppan�s�t megzavarni?

Luther k�zel hajolt Anaelhez, szeme sark�b�l pedig Naberust b�multa. Nyelv�vel a szemfogait ny�lazta, majd r�lehelt Anaelre. A fi� ny�gd�cselni kezdett, azt�n megr�zta a fej�t, �s ell�kte mag�t Naberust�l. Lerogyott a legk�zelebbi imapadra, zavartan d�rzs�lte a nyak�t.

Naberus d�bbenten b�multa Luthert, a v�mp�r lassan fejet hajtott. - Sz�vesen.

- Mit csin�lt�l vele?

- Kih�ztam a k�bulatb�l, amibe a sz�z fi�csk�k esnek, ha megharapja �ket egy v�mp�r – hunyorgott Luther. Anael f�le belev�r�s�d�tt. - Ha nem h�zom ki, �r�kre ilyen k�b�n bolyongott volna. Mint egy �l�holt. Ez a v�mp�rn�k saj�tja – n�zett Luther Wendyre.

- Wendy! - Naberus hangja szemreh�ny�an csend�lt, Raoul pedig olyan hirtelen eresztette el a l�ny tork�t, mintha napf�nyt �lelgetett volna az el�bb. A l�ny sebes tork�hoz kapott, h�tr�bb l�pett, majd  k�nyszeredett mosolyra h�zta a sz�j�t.

- �n ilyenr�l nem hallottam m�g sose...

Ekkor a tigris is oda�rt, n�gyl�bon k�rbej�rta Naberust, a l�b�hoz d�rg�lte a pof�j�t. - Tetszik. Kell.

Luther csak lassan pislantott egyet. - Nekem is.

Raoul odal�pett a d�mon el�, meg�rintette a haj�t - Ne is ellenkezz.

- Csin�ld – mondta Naberus. Raoul lepetten pislantott. - L�tom, hogy mit akarsz. L�tom a v�gyaitok, mindegyik�t�k v�gy�t.

- Remek, tetszik – b�lintott Raoul, �s minden kertel�s n�lk�l belev�jta a fogait Naberus nyak�ba.

Wendy felsikkantott, Luther ki�hezetten felny�g�tt, a tigris pedig keservesen nyaffant fel. Naberus lehunyta a szem�t, �s m�lyen fels�hajtott. Ha Raoul nem tartja er�sen, biztos elhagyja mag�t, �s t�rdre esik.

Anael �sszesz�k�lt szemmel m�regette �ket, azt�n fel�llt, �s Lutherhez l�pett.

- Kell? Egy id�re, j�tszani?

- Mi van? - t�madta le Wendy felh�borodottan, de Anael r� se heder�tett.

- Ha j�l tudom, � – Raoulra mutatott – lett itt az �r. Vigy�tek el Naberust �nnepelni. Biztos nem volt egyszer� hatalmat szerezni itt, meg�rdemli az aj�nd�kot.

- Nem! Nem! - sikoltott Wendy. - Elment az eszed?!

Raoul leakaszkodott Naberus nyak�r�l, sz�les vigyorral Anaelre mutatott. - J� �tlet!

- Nem! - Wendy k�ts�gbeesetten n�zett k�rbe. - Nem, nem tehetitek...! Anael!

A v�mp�r�r fekete ereje mellbe tasz�totta a l�nyt, a padl�ra l�kte, hogy elhallgattassa. Anael oda�llt a sz�delg� Naberus mell�, megfogta a karj�t.

- Naberus aj�nd�k. A ti�tek.

Raoul intett Naberusnak, mire a m�rki r�n�zett. Tekintet�b�l semmit se lehetett kiolvasni, a hangja rezzen�stelen volt: - Rendelkezz velem.

A v�mp�r sz�ja megr�ndult, lenyalta az ajk�r�l Naberus marad�k v�r�t. - Hogy b�rod a szolgas�got?

Naberus Wendyre n�zett, mik�zben v�laszolt. - Hozz�szoktam, �s j�l.

- Te...! - ki�ltotta Wendy d�h�sen. - Ez nem igaz, nem szolgas�g volt! Nem igaz, nem igaz!

- Hagyjad – mordult Belial, �s visszanyomta a fenek�re a l�nyt. - Hagyjad, menjen csak, ha menni akar.

- Nem akar! Csak az a girny� er�lteti r�! - mutatott Wendy Anaelre.

Naberus �s Anael egyform�n elmosolyodott. Gunyoros, lesajn�l� mosolyg�s volt.

- Akarok menni – mondta Naberus. - Nincs mi�rt itt maradnom.

- De van – ny�gte Wendy elfull�an. Nan�, hogy mag�ra mondta!

- Nincs – felelte Naberus komolyan, �s Wendy elvesztette a hangj�t. Mit mondjon? Igaza van... igaza, �, mennyire igaza van Naberusnak! Nagyot csuklott, majd a sz�j�ra szor�totta a kez�t, nehogy m�gis megsz�laljon. Mit mondhatna?

Raoul intett Luthernek, �s Naberusnak. A v�mp�r elindult, Naberus t�tov�n ut�na, Cruel pedig nyervogott egyet. Raoul felvonta a szem�ld�k�t - Te maradsz.

- Na, kiz�rt! Nekem is j�r bel�le! - h�borodott fel a tigris, �s k�tl�bra �llt.

- Nem – mondta Raoul, �s � is a m�sik kett� ut�n indult. Cruel letagl�zottan h�pogott, a fenek�re huppant, Anael viszont a feh�r v�mp�r ut�n futott.

- Csak egy ideig a ti�d. P�r napig

- Ami egyszer az eny�m, az az eny�m is marad, fi�.

- Nem, nem adtam neked v�gleg – r�zta a fej�t Anael.

- Az engem nem �rdekel.

- H�! - h�borodott fel Anael, �s Raoul v�ll�ba markolt. A v�mp�r inger�lten n�zett le r�, Anael pedig rekedt ny�g�ssel t�rdre rogyott, �s v�rt h�nyt Raoul l�ba el�. A v�mp�r kiker�lte �t, �s kivonult a templomb�l. A huzat v�gta be ut�na az ajt�t.

Anael a h�t�ra fordult, nagy kortyokban nyelte a leveg�t. Nem sok v�rt h�nyt, de... de..

Wendy hajolt f�l�, arca eltorzult a d�ht�l. - L�tod m�r, mit tett�l? Naberus soha nem szabadul m�r t�le, egy �jabb kirakatb�b� lesz Raoul h�rem�ben! Mit vigyorogsz?!

- Naberus megmenek�lt. Siker�lt! – nevetett fel Anael. - Az F szakasz sose fogja megtal�lni.

Wendy elh�tr�lt a fi�t�l, lerogyott egy imapadra, elh�lten b�multa az angyal szobrokat a mennyezet alatt. - Nem �rti... egy�ltal�n nem �rti... Meg�r�l�k.

A tigris idegesen r�tta a k�r�ket az olt�r el�tt, vadul morgott, �s a fog�t csattogtatta. - �n mi�rt maradok ki?! Meg�r�l�k!

Belial egy nagy szusszant�ssal Amyhez kullogott, �s aty�san megnyalta a farkas sebes l�b�t. Amy �sszer�ndult, de nem volt hajland� felkelni. Alvarez lefek�dt hozz�, �s a farkas az oroszl�n h�t�n nyugtatta a fej�t.

Louis a kriptalej�r� mellett, a fal t�v�ben �lt. �sszekulcsolt kezeit g�rcs�sen szor�totta, az ujjai szinte belefeh�redtek. A d�h, �s a tehetetlens�g meg�rj�tette lassan.

A templomkapu k�r�l feh�ren felizzott egy cikorny�san rajzolt bolt�v. A bolt�vnek oszlopai lettek, majd ajtaja, tele �lesen h�zott vonalakkal. Anael fel�lt, az ajt�ra b�mult, ami sz�p lassan l�ngolni kezdett.

- H�t ide�rtek.

Wendy t�gra ny�lt szemmel b�multa a l�ngol� ajt�t, ami igen hamar e vil�gra var�zsol�dott. Az izz� rajzolatok ment�n obszidi�n oszlopok v�ltak ki, azok tartott�k a d�szes, l�ngol� bolt�vet. Az ajtaj�n folyamatosan v�ltoztak a mint�k, ahogy a par�zs kih�lt, �s �jramelegedett.

Pokoli d�b�rg�ssel t�rult fel az ajt�, �s egy t�zgoly�t b�ffentett ki mag�b�l. Miut�n a t�z el�lt, felt�nt h�rom f�rfi, akik �pp a sz�rnyukat hajtogatt�k a h�tukra. A kapu becsuk�dott m�g�tt�k, �s olyan gyorsan, ahogy keletkezett, el is t�nt. Csak a f�stje maradt h�tra, �s a h�rom d�mon.

Cruel d�h�sen vicsorgott r�juk, majd Wendyre mordult: - El�g, ok�?! Nem kell t�bb d�monhaver!

- Magukt�l j�ttek! - sziszegte vissza Wendy, �s ink�bb odaszaladt az olt�rhoz, ahol el�g messze volt m�g a h�rom d�mont�l. Igyekezett a tigris takar�s�ba ker�lni, Cruel pedig elk�pedten forgol�dott ut�na.

- Mi van, �rted j�ttek?! Nem tetszik nekik, hogy leny�lod az embereiket?!

- Nem, nem �rtem, hanem Naberus�rt. Szerintem nem lesznek boldogok, ha megtudj�k, hogy Naberus nincs itt...

- De nem �m – suttogta egy hang Wendy f�l�be. Wendy h�tracsapott, de a d�mon, egy izz� peng�t fesz�tett a nyak�hoz, felrep�lt a mennyezet al�, �s ott liftezett vele. Wendy r�m�lten kapaszkodott a karj�ba, pr�b�lt a d�monra n�zni.

A m�sodik az alakv�lt�kat, �s Louist terelte egy kupacba, egy t�zgy�r�t h�zott k�r�j�k. A harmadik Anael el�tt guggolt, �s Wendy �gy l�tta ked�lyesen csacsognak.