- Ha egy bizonyos id� letelt�vel �n�k nem lesznek olyan viszonyban, mint elv�rand�, �rv�nytelen�tem a h�zass�got.

Leon szemei v�szesen megvillantak. Majd egy l�p�st tett a kir�ly fel�, mely k�ls� szeml�l� sz�m�ra �rtatlan lett volna, de m�g maga Henrik is �rezte a benne rejl� fenyeget�st. A f�rfi egy �szrev�tlen l�p�st tett h�tra, �s m�regz�ld szemeiben megjelent a f�lelem. R�gt�n felismerte azokat az el�ny�ket, melyeknek Leon birtok�ban volt. Henrik olyan magas lehetett, mint a herceg. De vele ellent�tben ink�bb v�kony volt, �s er�s csontozat�, mint kidolgozott testalkat�. V�r�s haja r�vidre volt v�gva. �s volt egy kisebb k�rszak�lla. Sora, azonnal �szrevette a bek�vetkez� v�ltoz�st. �s ebben a pillanatban egy �j �rz�s t�rt r�. K�v�nta azt a hatalmat, ami a f�rje kez�ben volt. Azt a d�moni k�pess�get, mely megadatott Leonnak. Hogy minden �gy t�rt�njen, mint azt � akarta. De az �rzelmeket m�g � sem tudta ir�ny�tani. Pedig ha k�pes lenne r�...

- Vegye halkabbra a hangj�t, fels�g! - mondta Leon nyugodtan, fenyeget� �llel a hangj�ban. - Azt hiszem, m�r megbesz�lt�k, hogy mi�rt vettem feles�g�l a myladyt. �s nagyon nem szeretn�m, ha ez m�s f�l�be jutna - majd s�t�ten elmosolyodott. - �s azt hiszem, nem kell eml�keztetnem fels�gedet, hogy ott is vannak kapcsolataim, ahov� �nnek nem �r el a keze.

- Fenyeget, lord Leon? - k�rdezte a kir�ly nyugodtnak t�n� hangon. - Ne feledje, hogy Anglia kir�lya vagyok.

- �n pedig ne feledje, hogy Blackheath hercege vagyok - sziszegte. - Rem�lem, vel�nk tart a kast�lyba fels�g - mosolygott r� sz�v�lyesen.

- Nagyon kedves - majd a mell� l�p� feles�g�re n�zett. - Szeretne menni, kedvesem?

- Oh term�szetesen, ha a herceg ennyire szeretn� - mosolygott a kir�lyn� Leonra.

 „- �jabb d�rg�l�z� macska, ez�ttal a kir�lyn� szem�ly�ben. - forgatta meg a szem�t Sora. - De ugyan kit �rdekel? Hisz Leon �s �n csup�n formailag vagyunk h�zasok. De, ha csak egyetlen egyszer meg mer al�zni...” Majd a kir�lyn�, fel� fordult. Smaragdz�ld szemei len�z�en siklottak v�gig rajta. Sora pedig b�r d�h�snek, s�rtettnek �rezte mag�t miatta, k�v�l nem mutatta. D�bbenten n�zett oldalra. Ez olyan furcsa volt. Az �rz�sei �ltal�ban mindig ki�tk�ztek a von�saira. �m most, b�r kiss� d�h�s volt, ez nem �lt ki az arc�ra, legal�bbis ennek jel�t nem mutatta senki, �s � maga is �rezte. Micsoda egy ember az � f�rje, kapta a pillant�s�t Leonra. H�t olyan hat�ssal van r�, hogy az � tulajdons�gai m�r �tsz�lltak a feles�g�re is? Hisz alig n�h�ny perce voltak h�zasok, Sora m�gis olyan er�t �rzett mag�ban, mint a huszonegy �v alatt soha. �s mi lesz m�g k�s�bb? Leon meg�rezve, hogy n�zi, lassan fel� ford�totta azt a babon�z� Holdez�st tekintet�t. M�g a kir�ly is f�l t�le. Lucifer...

- Valami baj, dr�g�m? - n�zett r� a herceg azzal az �that� pillant�ssal.

- Ugyan, mi lenne? - k�rdezte Sora szenvtelen�l. - Hacsak az nem, hogy itt vitatkoznak el�ttem. De csak folytass�k, �n addig s�t�lok egyet - �s m�g mag�t is meglepte azzal az �rzelem n�lk�li hanggal, amin besz�lt. Nem hogy Leont.

- Semmi sz�ks�g r�, kedvesem - mosolygott a feles�g�re. - Sz�pen haza megy�nk Blackheathbe. A t�bbi elv�lik.

- Remek - forgatta meg a szem�t Sora, majd a m�r fel�ll� t�meg fel� fordult.

- Gratul�lok, hugica - l�pett oda Brandon, �s sz�les mosollyal az ajkain, meg�lelte. - Tedd f�lre a gy�l�leted, k�l�nben szenvedni fogsz, �r�kre.

- Nem hallottad, kedves b�ty�m? - mosolyodott el Sora. - A kir�ly azt mondta, ha egy id� ut�n nem lesz�nk olyan viszonyban, mint kellene, akkor �rv�nytelen�ti a h�zass�got. Igencsak el�ny�s lenne. Tal�n, nem?

- Sora, hagyd ezt abba! - figyelmeztette. - �s keresd meg a v�laszokat a k�rd�seidre. N�zd csak! - mutatott mosolyogva a herceg ir�ny�ba.

- Szereti �t - suttogta Sora, mik�zben n�zte, ahogy Sophie meg�leli a b�tyj�t. - Ezt nem vethetem a szem�re. T�k�letes nevel�st adott a h�g�nak. �s ebben val�ban, nem hib�s.

- Parancsolsz, dr�g�m? - n�zett r� a herceg.

- Hm... - eszm�lt fel Sora. - Semmi. Semmi - suttogta.

N�h�ny perccel k�s�bb az ifj� p�r a feh�r hint�ban �lt. A nap m�r forr�n t�z�tt, hiszen d�l fel� j�rt az id�. A vend�gek is betelepedtek a saj�t hint�jukba, �s a menet megindult. Sora kifel� ford�totta a fej�t. Nem lett volna k�pes tov�bb n�zni a vele szemben �l� f�rfit. T�l sok �rzelem kavargott most benne, s f�l� volt; mindent el�rul annak az ig�z� ez�st tekintetnek. Gy�l�lte Leont, igen. �m most, az esk�v�j�k ut�n, l�tva, hogy a f�rfi mindent megtett, hogy val�ra v�ltsa az �lmait, m�r nem is t�nt olyan gonosznak. S�t. Csak hogy Sora nem akarta ezt �rezni. Nem akart h�l�t �rezni ir�nta, s m�g ink�bb nem akarta azt a v�gyat �rezni, mely minden alkalommal felt�madt benne, amikor tal�lkozott a herceggel. K�jes gondolatok, gyeng�d mozdulatok, t�zt�l lobog� tekintetek, s az ekszt�zis gy�ny�r�t zeng� testek. Micsoda egy feslett n�v� tette �t m�sf�l �vvel ezel�tt, k�t �jszak�juk. Azok a pillanatok soha nem t�ntek el igaz�n az eml�keib�l, b�rmennyire is szerette volna el�zni �ket onnan. Amikor elaludt, az utols� pillanatokban �rezni v�lte, Leon illat�t. S amikor felkelt, mintha az � simogat�s�ra �bredt volna. De nem... Leon, nem j�rt Winter- hallban. Az id� t�jt Londonban volt, ki tudja, hogy milyen n�vel. A csokol�d� sz�n� szemek felizzottak. F�lt�keny lenne? Ugyan m�r. Ennek semmi �rtelme nem volt. Nagyot s�hajtva hunyta le a szemeit. Mi�rt lett volna f�lt�keny? Hisz gy�l�lte a vele szemben �l� f�rfit. A v�dak, amiket az ismeretlen f�rfi suttogott neki azon az �jszak�n, egy pillanatra sem feledte, s nem is szabad, hogy elfeledje. De, ha egyszer olyan nagy a k�s�rt�s... Majd a hercegre ford�totta a pillant�s�t. De ez�ttal nem siker�lt minden �rzelm�t lepleznie �gy, mint n�h�ny perce. K�v�nta a f�rfi �rint�s�t, holott kik�t�tte; csakis n�vleges h�zass�got hajland� k�tni. Az isten bocs�ssa meg neki, de nem tudott ellen�llni ennek a vesz�lyes D�monnak. Leon, mintha csak olvasni tudott volna feles�ge gondolataiban, s�t�t mosolyra h�zta az ajkait.

- Nagyon elgondolkozt�l, kedvesem - mondta t�rsalg� hangon. - Csak nem az elk�vetkez� n�sz�jszak�ra gondolt�l? - hajolt k�zelebb azzal a pimasz mosollyal az arc�n.

- Parancsolsz? - n�zett r� Sora sz�r�s szemekkel. - Fogalmam sincs, mir�l besz�lsz. Ha elgondolkodtam, akkor csakis az j�rhatott a fejemben, hogy meddig kell m�g egy l�gt�rben �ln�m veled.

- Juj, micsoda karmol�s vadmacska - nevetett fel. - Nem tudsz megijeszteni, �desem. R�gen, mintha nem zavart volna, hogy kettesben l�gy velem. S�t. �gy eml�kszem, hogy igencsak kac�r h�lgyem�ny volt�l - suttogta m�lyebb hangon. - Te volt�l az egyetlen n�, akit nem tudtam elfelejteni.

- �s miattam otthagytad, a jelenlegi szeret�det is? - n�zett r� kedves tekintettel. - Istenem, annyira meghatsz ezzel - majd g�nyosan odav�gta. - Nem �rdekel, mit teszel, vagy mit nem. �s azt aj�nlom, hogy ne is mer�szkedj hozz�m k�zelebb, mint kellene. Hidd el, tudok olyan vesz�lyes lenni, mint te, Oswald.

- Oswald - ism�telte a f�rfi komor kifejez�ssel. - Most m�r mindig �gy akarsz h�vni? - majd amikor a l�ny t�ntet�leg oldalra billentette a fej�t, elmosolyodott. - �s akkor �n minek h�vjalak? Oswaldnak, mint te?

- Gratul�lok a humor�hoz, kegyelmes uram - jegyezte meg g�nyosan. - Igaz�n frapp�nsan tud minden k�rd�semre v�laszolni!

- Ez�rt ill�nk mi �ssze, Sora - mondta gonoszan.

Sora megforgatta a szem�t, �s �jra kifel� fordult. Micsoda egy ember. Aljas, szem�t, g�tl�stalan... �s sz�rnyen k�v�natos.

�tkarolta feles�ge derek�t, �s el�l indultak be, Blackheath kast�ly�ba. Az oroszl�n barlangja? Gondolkodott el Sora. Nem. Ez a D�mon kast�lya. Eg�sz teste fell�ngolt, amikor �rezte Leon meleg, �rt� kez�t a derek�n pihenni. �rezte a szant�lfa titokzatos illat�t, ami arra cs�b�totta, engedjen a v�gy�nak. Hal�losan �rz�ki f�rfi, �s pokoli D�mon volt, s ez m�g tov�bb fejl�d�tt. M�r csak az volt a k�rd�s; meddig tarthat ki �, Blackheath hercegn�je, Lucifer ellen.

* * *

Leon lapos pillant�st vetett az oldal�n s�t�l� szir�nre. A l�ny nem remegett meg az �rint�se nyom�n �gy, ahogy r�gen. � azonban m�g mindig �rezte a f�jdalmasan fesz�t� v�gyat az �gy�k�ban, amit a l�ny megjelen�se �ta �rzett. De vajon ez a boszork�ny tiszt�ban volt vele, hogy mennyire felizgatta? Hogy senki nem tudta, �s nem is fogja �gy felkorb�csolni a v�gy�t, mint az a n�, aki m�r a feles�ge lett. Csak az �v�. �m � mindenest�l akarta, nem csak a test�t, de a gondolatait is. Hogy csakis � legyen az egyetlen az �let�ben. De Sora, nem �gy viselkedett, mintha erre t�rekedne. Leon Oswald, Lucifer, nem b�zott volna a saj�t cs�berej�ben? � a h�res cs�b�t� megbukik a saj�t feles�ge el�tt. Ez az�rt nagy sz�gyen lett volna. Nem hagyhatta. Akarta �t. � igen, minden porcik�j�val r� v�gyott, csak r�. �s � mindig megszerezte, amit akart. Mindig...

Lassan bel�ptek a hatalmas fogad�, �s egyben b�lterembe. Sor�t furcs�n ismer�s �rz�s ker�tette hatalm�ba. � m�r j�rt itt egyszer. Egyszer r�g. Akkor m�g saj�t akarat�b�l j�tt. Hogy a v�gy�nak �ljen, hogy elt�lts�n h�rom �jszak�t Blackheath D�monj�val. �m most ugyan ennek a D�monnak a feles�gek�nt l�pett be a kast�lyba. A hercegn�jek�nt. R�pillantott Leonra, de azonnal el is kapta a fej�t. A herceg sand�n elmosolyodott, majd bevezette a vend�geket. Sora elengedte a f�rj�t, �s behunyta a szem�t. M�ly leveg�t vett. Ismer�s eml�kek j�rt�k �t, �s nem hitte, hogy m�g egyszer bel�p ide. Pedig megt�rt�nt. �m ez�ttal nem vend�gk�nt �rkezett, hanem a kast�ly �rn�jek�nt.

Leon p�r pillanata elt�nt, s Sora �gy v�lte, hogy valamit elrendez. De neki addig volt j�, am�g nem ker�lt �jra mell�. �sszezavarta a sz�v�t. Gy�l�lnie kellett. �m, ha tov�bbra is �gy viselkedik, nem volt benne biztos, hogy meg tudja majd tartani ezt. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy egy f�rfi egy poh�r pezsg�t emelt el�. �rdekl�dve fordult az alak fel�. A f�rfinak v�llig �r�, barna haja volt, mit egy feh�r p�nttal fogott �ssze. Ig�z� s�t�tk�k szemei. J�k�p� volt, arisztokratikus von�sokkal. Kidolgozott alkata volt. Feh�r zak�t �s inget viselt, fekete nadr�ggal. Cs�b�t�an r�mosolygott Sor�ra. A l�ny el�sz�r megd�bbent, majd viszonozta a mosolyt, �s elvette a felk�n�lt pezsg�t. Eml�keztette mag�t, hogy m�r f�rjn�l van, azonban nem k�ti semmi Leonhoz, csup�n egy pap�r.  �s ha a f�rfi m�sfel� is n�z, akkor � mi�rt ne tehetn�? �gy t�rsalg�sba elegyedett az elb�v�l� f�rfival. Roberto Valdez, Selsey m�rkija, igencsak kellemes t�rsas�gnak bizonyult. �m amikor m�r a hetedik poh�r pezsg�t adta oda a l�nynak, Sora kezdett kicsit rosszul lenni. B�r szokott n�h�ny poh�rral inni, na de ennyire sokat nem. Azon kapta mag�t, hogy a f�rfi szem�lyes jelleg� k�rd�seire is v�laszol. Roberto pedig egyre ink�bb a szex fel� kanyarodott. Sora j�zan �llapotban m�r r�g egy hatalmas pofont kevert volna le a f�rfinak, �m most csak tudatlanul v�laszolgatott, �s nevetett. Az egyetlen szerencs�j�k az volt, hogy a vend�gek csak annyit vettek �szre az eg�szb�l, hogy Blackheath hercegn�je sz�v�lyesen t�rsalog a m�rkival. �m volt valaki, akinek igencsak felt�nt Roberto g�tl�stalan el�nye, �s az, hogy milyen �hs�ggel m�regeti Sor�t. Brandon, el�n�z�st k�rve ott hagyta Sophiet, hogy megkeresse a s�gor�t. Mert itt m�r csakis Leon tudott tenni valamit, minden botr�ny n�lk�l.

- �n igaz�n t�zes, mylady - sim�tott v�gig a hercegn� karj�n Roberto. - Nagyon sz�vesen megismern�m k�zelebbr�l. Olyan k�zelr�l, hogy mind a kett�nknek v�gtelen �r�met okozzon.

- Egy�ltal�n nem kell k�zelebbr�l megismernie a feles�gemet, Valdez - hallatszott egy parancsol� hang a h�ta m�g�tt. - Gyere, Sora! - ny�jtotta a feles�ge fel� a kez�t.

- Kedvesem, ha nem vetted volna �szre, �pp a mylorddal besz�lgettem - k�z�lte Sora igen �rdekes hangsz�nnel.

- De igen l�ttam, dr�g�m - mondta a herceg elb�v�l� mosollyal, de figyelmeztet�en. - De nek�nk most m�r fel kell menn�nk - majd mag�hoz h�zta, �s �tkarolta. - Maradj most cs�ndben, cic�m! Nek�nk odafent dolgunk van. - majd tudva, hogy a t�rsas�g csak erre v�r, egy k�nnyed mozdulattal a karjaiba vette feles�g�t.

Erre a vend�gek hangos tapsban t�rtek ki. Leon egy megnyer� mosolyt villantott a t�rsas�g fel�, akik �ppen azt l�tt�k, amit l�tni akartak. Micsoda egy pletyk�ra �hes n�ps�g; futott �t Leon agy�n. „- Ha nem azt csin�lom, amit kell, �s amikor kell, m�g kital�lnak valamit.” Majd biccentett, �s kiment a teremb�l, �m az�rt m�g hallott egy- k�t megjegyz�st, n�h�ny felt�zelt „�riembert�l”. P�ld�ul olyat; k�v�ncsi vagyok, meddig maradnak holnap a szob�ban. Vagy; a mylady nagyon t�zes szeret� lehet, jobb, mint ak�rmelyik tapasztalt n�. Pr�b�lta elengedni a f�le mellett a megjegyz�seket- hisz csak az irigys�g, �s a benn�k tombol� fesz�t� v�gy miatt volt, m�gis nagyon nehez�re esett meg�llni, hogy be ne verje valamelyik f�rfi k�p�t. Hamarosan azonban fell�legzett. Ki�rtek az el�csarnokba, �s onnan egyenesen a l�pcs� fel� ment. Egy pillanatra len�zett a karjaiban tartott szir�nre, s m�r nem tudott m�sra gondolni, csak hogy v�gre megkapja. Hogy, �jra az �v� lehessen. Senki m�s�, csak az �v�. Sora szorosan �lelte �t f�rje nyak�t, mik�zben fej�t a v�ll�n pihentette. Furcsa b�dults�g sz�llta meg. �s csak azt �rezte, hogy Leon er�s karjai k�r� fon�dnak, az illata pedig olyan izgat� volt. Nem tudott logikusan gondolkodni. Fej�ben csak az visszhangzott, hogy szeretkezni akar ezzel a D�monnal. Reggelig, estig, �r�kk�... M�lyen fels�hajtott, �s keze v�gigsiklott Leon tark�j�n. A f�rfi megr�zk�dott a k�nnyed �rint�st�l, s �rezte, ahogy �gy�ka kem�nyen, f�jdalmasan fesz�l. �s m�r nem sok hi�nyzott, hogy kit�rj�n. Eg�sz nap nehez�re esett visszafognia mag�t. A feles�ge t�l nagy k�s�rt�s volt sz�m�ra. T�l sz�p, t�l k�v�natos. Olyan n�, amit ember m�r nem tud elviselni �p idegzettel. �s neki is nehez�re esett. Te �r isten, ez a n� val�ban vesz�lyes volt! � volt az egyetlen, akinek l�tv�ny�t�l Leon Oswald elvesztette a h�res �nfegyelm�t.

Amikor fel�rt az emeletre, elgondolkozott, hogy a saj�t, vagy Sora szob�j�ba menjenek. V�g�l �gy d�nt�tt, hogy a l�ny�ba. Addig nem viheti a saj�t �gy�ba, am�g a feles�ge �nk�nt nem megy oda. Bel�kte az ajt�t, �s r�gt�n megcsapta a bent l�v� h�v�ss�g. Az erk�lyajt� nyitva volt. Kellemes h�s leveg�t engedett be a ny�ri est�ben. Sora nem mozdult a karjaiban. Csak behunyt szemmel �lvezte, hogy �gy viszik, mintha nem lenne s�lya. A herceg gyeng�den lerakta az �gyra. Visszah�z�dott �s meg�llt el�tte. Sz�tlanul csod�lta azt a p�ratlan sz�ps�get, mely megadatott a l�nynak. Val�ban egy igazi D�mon volt. M�g �gy is olyan cs�b�t� volt, mit f�rfi nem tud elk�pzelni, m�g nem l�tja. Levette a zak�j�t, �s a v�r�s sz�f�ra dobta. A szob�t halv�ny f�ny derengte be, a Hold ragyog�sa, �s a meggy�jtott gyerty�k. K�l�nleges dereng�sbe vonta Sora test�t. Leon torka kisz�radt. V�gya f�j�n l�ktetett. Amit eg�sz nap, eg�sz h�ten visszafojtott, ami�ta �jra l�tta a l�nyt, kit�rni k�sz�lt. V�gig a feles�g�t figyelve gombolta ki a feh�r inget, �s annak ujj�t. Ezzel megmutatta p�ratlan fels�test�t, amit a n�k annyira im�dtak. Lassan Sor�hoz l�pett �s le�lt mell�, majd f�l kez�re t�maszkodva eld�lt. Erei forr�n l�ktettek, �s az eg�sz az �gy�k�ban �sszpontosult. F�jdalmas v�gyat �rzett, m�gsem tudta meg�llni, hogy v�gig ne sim�tson feles�ge csodasz�p, puha arc�n. K�v�nta, � igen annyira k�v�nta, hogy az m�r nem volt emberi. Olyan finom volt a b�re. A r�zsa b�rsonyos szirma, a j�zmin illat�val hintve. Egy szir�n cs�berej�vel, egy istenn� sz�ps�g�vel. D�mon... Sora k�jesen fels�hajtott. Leon elmosolyodott. Szemei els�t�t�ltek. A hercegn� kinyitotta k�d�s csokol�d� szem�t, �s szembe n�zett a f�rfival. Az lehajolt, �s puha cs�kot adott Sora ajkaira. A l�ny lehunyta a szemeit, �s m�lyen fels�hajtott. Leon elmosolyodott. L�gyan.

- Az eny�m vagy - suttogta b�rsonyos hangj�n. - Csak az eny�m. Mindig csak az eny�m.

- Honnan tudod, hogy csak a ti�d voltam? - tette fel a k�rd�st Sora.

Folytat�sa k�vetkezik...