A nap f�nyei halv�nyan sz�r�dtek �t a habos, feh�r b�r�nyfelh�k�n. M�g alig lehetett hat �ra, de Blackheath kast�ly�ban, m�ris ser�nykedni kezdtek a szolg�l�k. Sora k�jesen ny�jt�zott a takar� meleg�ben. Ahogy kinyitotta a szem�t, m�g hom�ly fogadta h�la, a s�t�t�t�knek. Test�t zsibbads�g uralta. De egy�ltal�n nem volt kellemetlen. Esz�be jutatta az el�z� �jszak�t. M�g mindig nehezen hitte el, hogy f�rjhez ment. M�gpedig Blackheath herceg�hez. �s az �jszaka nem egyszer lett az �v�. De Leonnak m�g csak fogalma sem lehetett arr�l, hogy � hazudott neki. A f�rfit l�that�lag felbosszantotta, hogy azt mondta neki; volt m�r m�sik f�rfival rajta k�v�l. Az a vad, zabol�tlan �rz�s, ami felszabadult a hercegb�l egyszerre r�m�tette meg, �s t�zelte fel. Ha nem lett volna olyan, amilyen, sz�vesen �tadta volna neki… minden�t. De olyan volt. Lapos pillant�st vetett oldalra, hogy l�ssa; Leon alszik e m�g. �m a herceg m�r nem volt mellette. Csal�dottan, de megnyugodva is vette �szre. Nem tudta volna, hogyan kezelje a helyzetet, ha m�g ott fek�dt volna. Lassan fel�lt, majd a f�rd�be ment. A f�rd�szoba v�r�s k�vekkel volt kirakva mindenhol. M�g a nagy medence is, mely egy hatalmas ablak el�tt �llt. Az ablak a kertre n�zett a r�zsa�gy�sra. �s el�tte v�r�s r�zs�k voltak felfuttatva. A f�rd�v�z melegen g�z�lve, s h�vogat�an �llt. Tele kellemes illatokkal. Azonnal felismerte a j�zmint. Mi�rt csin�lja ezt, futott �t az agy�n. Mit akar el�rni? Levette a k�k selyem k�nt�st, �s �lvezettel elmer�lt a forr�, illatos v�zben. Elkezdte lemosni vad �jszak�juk bizony�t�kait. Fej�t h�trahajtotta, �s megmosta a haj�t. A f�rd�ben kellemes j�zmin illat sz�llt fel. A medenc�vel szemben l�v� hatalmas t�k�rben Sora �rdekl�dve n�zte azt a n�t, aki most ott �llt vele szemben. Nem ismert mag�ra. 15 �vvel ezel�tt meg sem mondta volna, hogy � ilyen lesz. Nagyot s�hajtott, �s kiemelkedett a v�zb�l, �s maga k�r� tekert egy t�r�lk�z�t. Az a kisl�ny irult- pirult a fi�k el�tt, m�gis ott illegette mag�t el�tt�k, s mindegyik od�ig volt �rte. Az a l�ny egy Angyal volt. �m aki szembe n�zett vele, az egy igazi D�mon volt. Visszament a szob�j�ba, majd a gardr�bba. Ahogy kinyitotta, szinte felny�g�tt a l�tv�nyt�l. Gy�ny�r�bbn�l gy�ny�r�bb ruh�k sorakoztak fel. H�l�ingekkel kieg�sz�tve. „- Hogyan lehets�ges ez? Hisz, hoztam magammal ruh�kat, �s azok sem utols� rongyok voltak. Hogyan ker�ltek ezek ide?” Majd egy k�p jelent meg el�tte. Egy cs�b�t�an mosolyg� D�mon, Holdez�st szemekkel. Leon… Sora nem tudta meg�llni, �s egy kis mosolyt engedett meg mag�nak. Bolond ez a f�rfi. Majd kivett egy �pp kez�be es� ruh�t. Amint felvette �s megn�zte mag�t a t�k�rben meglepetten pislogott. A m�ret… t�k�letes volt. A sz�nek pedig az � �zl�se szerint voltak �sszev�logatva. Mit tudhat m�g ez a f�rfi r�la? �s �… mennyi mindent nem tudott. A ruha fels� r�sze kir�lyk�k volt, �s nyakban megk�t�s. Majdnem az eg�sz h�t�t szabadon hagyta, �s igen m�ly dekolt�zsa is volt. Minden idom�t kiemelte. A b�vebb szoknya pedig ez�st sz�n� volt. Haj�t leengedve hagyta, s �lvezte, ahogy a j�zmin illat �ramlik bel�le. Bef�jta m�g mag�t egy kis parf�mmel, majd kiment. Ahogy a l�pcs�h�z �rt �sszefutott Sophieval. A l�ny �ppen �rte indult, hogy lemenjen vele reggelizni. Sophie ez�ttal is mosolygott, szeme ragyogott. Mint egy igazi kis Angyal. Egy kr�msz�n� ruh�t viselt, minek h�romnegyedes ujjai voltak. De Sor�val ellent�tben a haja fel volt fogva. A kisl�ny elismer�ssel n�zett v�gig s�gorn�j�n, majd intett neki, hogy menjenek le. Az eg�sz kast�lyt Sophie hangja t�lt�tte meg. Ahogy bel�ptek az �tkez�be, minden t�st�nked� csel�d szeme r�juk szegez�d�tt.

- Hadd, mutassam be a b�ty�m feles�g�t, Blackheath eddigi legdics�bb hercegn�j�t, Lady Sora Oswaldot - majd a szolg�k m�lyen meghajoltak �s folytatt�k tov�bb a dolgukat.

- Mylady! T�lalhatom a reggelit? - l�pett oda egy k�v�rk�s h�lgy, aki �gy az �tvenes �veiben j�rhatott, de meleg z�ld szemei kedvesen mosolyogtak Sor�ra.

- Term�szetesen kedves… - n�zett r�.

- Carlotta, m�lt�s�gos asszonyom - hajtott fejet. - A nevem Carlotta - majd a h�lgy elmosolyodott. - Leon, �s Sophie dajk�ja voltam.

- Igaz�n �r�l�k - ejtett meg egy kedves mosolyt Sora. - Rem�lem, j�l kij�v�nk majd egym�ssal.

- Term�szetesen, mylady - mondta Carlotta mosolyogva. - Ha olyan, amilyennek gondolom, akkor �n lesz Blackheath valaha volt legfens�gesebb hercegn�je.

- Nagyon kedves - mosolygott r� gyeng�den Sora. - Ez hamarosan kider�l - majd az asztalhoz s�t�lt �s le�lt.

- Hogy aludt�l, dr�g�m? - k�rdezte �rzelemmentes hangon.

- K�sz�n�m, igaz�n k�nyelmesen - v�laszolt Sora ugyan azzal a hangs�llyal.

- �r�l�k. Gondolom, szeretn�d megn�zni a kast�lyt, hisz mostant�l itt fogsz lakni - folytatta t�rsalg� hangon. - �s vannak m�g olyan r�szek, melyeket m�sf�l �vvel ezel�tt nem n�zt�l meg. Szeretn�d, ha k�rbe vinn�lek, vagy ink�bb Sophieval menn�l?

- K�sz�n�m, de Sophie sokkal kellemesebb t�rsas�gnak �g�rkezik - mondta g�nyos mosollyal.

- Ahogy akarod - biccentett Leon komor tekintettel. Majd � is nekil�tott a reggelij�nek. Legk�zelebb akkor n�zett f�l, mikor Carlotta egy cs�sze k�v�t tett le feles�ge el�. - Carlotta! K�rlek, vidd el! A feles�gem nem iszik k�v�t.

- Oh bocs�nat - szabadkozott az asszony.

- Ugyan, nem tudhatta - mosolygott r�. - K�rem, ne k�rjen bocs�natot.

- Hozok egy te�t, kegyelmes asszonyom - majd elsietett.

- Honnan tudod? - fordult Leon fel�. - Honnan tudod, hogy nem iszok k�v�t?

- Azt hiszem, volt el�g id�m megtudni, kedvesem - mosolygott r�. - Net�n nem �gy van? - majd �jb�l feln�zett. - Akkor menjetek - intett a herceg sz�v�lyesen.

- K�s�bb tal�lkozunk, b�tyus - majd Sophie fel�llt �s fiv�r�hez sietett, majd arcon cs�kolta. Sora els� �zben l�tta aznap reggel, ahogy a herceg tekintet�n meleg f�ny villant �t. - Gyere Sora!

- Persze - a hercegn� m�lt�s�gteljesen felemelkedett, �s Leon is �gy tett. - Tov�bbi sz�p napot! - majd kis�t�ltak.

- Nem tal�lhatt�l volna fejedelmibb n�t a feles�gednek - l�pett be Carlotta. - Blackheath valaha volt legcsod�latosabb hercegn�je lesz. Fens�ges, �s d�moni. Ak�rcsak te.

- De b�rcsak ne lenne ennyire h�v�s �s t�vols�gtart� velem szemben - engedett meg az asszony fel� egy szomork�s mosolyt. - Szeretn�m, ha nekem nem csak a rossz oldal�t mutatn� annak, amilyenn� v�lt.

- Adj neki egy kis id�t! - paskolta meg a f�rfi v�ll�t. - Hidd el nekem, �rez m�g valamit. De neh�z beleszokni abba, hogy a feles�ged lett, hogy hercegn� lett. Olyan gondokat kell elviselnie, amiket mag�t�l nem biztos, hogy v�llalt volna.

- Azt hiszed? - n�zett fel r�gi dad�j�ra. - Tal�n igaz. De nem tudom, mit csin�ljak addig - s�hajtott.

Amint az asszony t�vozott, Leon felny�g�tt. Te j� �g, amikor az anyja d�h�s volt, m�g az apja sem mert ellenszeg�lni neki. De Sora… atya�risten, olyan lenne, mint egy boszork�ny. A herceget megmosolyogtatta az a gondolat, hogy d�h�sen annyira izgat� a l�ny, �s � nem b�rja visszafogni mag�t mellette. Megfogadja Carlotta tan�cs�t. Felemelkedett. Egyenl� f�lk�nt… �s elment megkeresni a feles�g�t. Egyenl� f�lk�nt…

- Igencsak kifinomult �zl�se van - suttogta egy b�rsonyos hang a f�l�be. - Pedig nagyon v�logat�s. Senkinek sem hagyta rajtam k�v�l, hogy hozz� �rjen. Azt hiszem � is megtal�lta a legfens�gesebb n�t, aki l�tezik.

- Gy�ny�r� sz�p - s�gta Sora, de a herceg mondatai nem ker�lt�k el a figyelm�t. - Hogy h�vj�k?

- Hm… Lucifer… - ahogy elsuttogta a sz�t, Sor�n k�jes borzong�s cik�zott �t. - Ismer�s, nem igaz?

- Pokoli - mondta Sora kicsit h�tra fordulva.

- Val�ban - mosolygott Leon. - De valami m�st szeretn�k neked mutatni - majd k�zen ragadta a feles�g�t, �s a szemk�zti �ll�shoz vezette.

- Ez… elragad�an sz�p - n�zett a gesztenyesz�n� kanc�ra, melynek sz�re csaknem fekete volt. Tart�sa ak�rcsak a cs�d�rnek. Ez a l� is nemes volt, a legnemesebb. Csup�n m�s nem�. Szemei legal�bb olyan l�nggal �gtek, mint Sor��. Lassan a hercegn�h�z s�t�lt, �s m�lyen a szem�be n�zett.

- A ti�d - d�lt neki a ker�t�snek a herceg. - Csod�latosan �sszeilletek - mosolygott. - A neve Salomy.

- Salomy… - suttogta Sora, mik�zben a l�hoz ny�lt. - A neved legal�bb olyan sz�p, mint te. Nagyon k�sz�n�m, Leon - �s a tart�zkod� st�lus elt�nt mind a szem�b�l, mind a hangj�b�l. �s azt sem vette �szre, hogy a keresztnev�n sz�l�tja a f�rj�t.

- Csak term�szetes. Hisz a feles�gem vagy - mosolygott r�, majd tov�bb is folytatta volna, de az egyik inas bel�pett. - Mi a baj, Elton? - k�rdezte a merev, komor szolg�t.

- Vend�gei �rkeztek, kegyelmes uram - majd l�tva Leon k�rd� tekintet�t folytatta. - Lord Alexander Winters, �s lady Julieta Winters.

- � igen, m�r sz�m�tottam r�juk. K�sz�n�m - biccentett, mire a f�rfi m�ly meghajl�ssal t�vozott. - Alexander, az unokatestv�rem. Vagyis ink�bb a testv�rem. Ap�m testv�r�nek a fia. Aki sz�momra sokkal kedveltebb, mint any�m testv�re, a m�sik nagyn�n�m.

- �s a h�lgy a feles�ge? - k�rdezte Sora �lesebben a kellet�n�l.

- Nocsak, nocsak - mosolyodott el g�nyosan Leon. - Julieta, �s Alexander Winters. Micsoda meglepet�s. Hogy ker�lt�k ide? Tudtommal Kentbe utaztatok, nem?

- Milyen j�l �rtes�lt vagy kedves herceg - jelent meg egy hasonl� mosoly Alexander arc�n. - De igen ott voltunk. De visszaj�tt�nk, ugyanis hallottunk az �jabb fergeteges akci�dr�l, hogy ism�t csak a k�z�ppontba ker�lj - majd egy kis sz�netet tartott. - H�zass�g? Nem hittem volna. Ez�rt j�tt�nk vissza - majd Sor�ra n�zett. - De egy�ltal�n nem b�ntam meg, s�t - majd a hercegn�h�z l�pett �s hossz� k�zcs�kkal tisztelgett. - Nem csal�dtam az �zl�sedben, testv�r. De az�rt k�v�ncsi voln�k, hogy hol tal�lsz ilyen csod�latosan sz�p n�t? P�ratlan.

- L�gy olyan kedves, �s fejezd be a feles�gem levetk�ztet�s�t. - mordult fel Leon. - Dante is ezeket a szavakat haszn�lta, m�sf�l �vvel ezel�tt.

- Val�ban? Dant�r�l jut eszembe, most �ppen Londonban van, valami gr�f fedezi a kiad�sait - majd �sszer�ncolta a homlok�t. - Csod�lom, hogy nem t�rt vissza Blackheathbe, hozz�d. Hisz te vagy legink�bb, aki miatt mozoghat a t�rsas�g kr�mj�ben.

- K�l�n�s, de ezt k�s�bb - majd Juliet�ra n�zett. - Julieta, hogy a fen�be b�rod ki ezt az embert?

- Magam sem tudom - �lelte �t unokafiv�r�t mosolyogva. - De Leon, az�rt sz�lhatt�l volna az esk�v�dr�l. Seg�tettem volna elrendezni mindent lady…

- Sora - v�laszolt Leon, mik�zben �tkarolta feles�g�t. - Sora Oswald.

- Nagyon �r�l�k, mylady - fogott kezet a hercegn�vel. - Val�ban csod�latosan sz�p h�lgy. �mulatba ejt�.

- Nagyon k�sz�n�m, de nem tegez�dhetn�nk, elv�gre valami csoda folyt�n rokonok lett�nk. - mosolygott a l�nyra.

- Term�szetesen, Sora. Azt hiszem, remek�l ki fogunk j�nni - mosolygott r�.

- Akkor �n csak Alex vagyok. - kacsintott a l�nyra.

- Megegyezt�nk. - mosolygott r� Sora.

- Sora, szerintem menjetek, keress�tek meg Sophiet, nek�nk van egy kis megbesz�lnival�nk - mondta a herceg nyomat�kosan.

- H�t persze, kedvesem - mondta nem kis g�nnyal a hangj�ban, amire felfigyelt mindenki. Majd Julieta Sor�ba karolt, �s elmentek. Leon j� ideig n�zett ut�na, �s fels�hajtott.

- Mi�rt �rzem azt, hogy Sora nem igaz�n �lvezi, hogy feles�g�l vetted?! - k�rdezte Alex.

- Igazad van - mosolyodott el fanyarul Leon. - Szab�lyosan r� kellett k�nyszer�teni. Nem volt el�g az apja, �s az �n szavam, m�g Henrikhez is el kellett mennem.

- Eg�szen addig? - fintorgott Alexander. - Ez val�ban s�lyos. Sz�val, mi baja Sor�nak?

- R�gen, m�sf�l �vvel ezel�tt m�s volt. Nem volt m�g teljesen kifejl�dve. Mostanra szinte hasonl�v� v�lt hozz�m. Nem tal�lsz m�g egy ilyen n�t. P�ratlan, �s ellen�llhatatlan - kezdte. - M�sf�l �vvel ezel�tt tal�lkoztam el�sz�r Sor�val. Leny�g�z� volt. Intelligens, de nem ennyire h�v�s. �rz�ki, de akkor m�g nem fejl�d�tt ki ennyire. Hihetetlen volt m�r akkor is, �s nem hittem, hogy m�g ink�bb az lesz. De ez a tart�zkod�s, �s gy�l�let, amit ir�ntam mutat, megr�m�t.

- F�lsz? - k�rdezte Alex, mik�zben le�lt. - Att�l f�lsz, hogy elvesz�ted, ugye? - majd amikor a herceg b�lintott, finoman elmosolyodott. - Ne agg�dj! Az els� l�p�s megvolt. Elvetted. Most m�r csak meg kell teremteni azt, ami m�sf�l �ve �sszek�t�tt titeket - majd l�tva Leon szem�t, megh�kkent. - Leon, te m�r akkor a magad�v� tetted ugye?

- Pontosan - b�lintott a f�rfi �rzelemmentesen. - Egyszer�en nem lehetett meg�llni. Felem�szt� v�gyat �reztem, ami m�r f�jt, s m�ra m�r hal�loss� v�lt. Hisz te is �rzed, nem? - n�zett r� g�nyosan. - Minden f�rfi �rzi, aki megl�tja, �s �n �r�kre magam mellett akartam tudni. �s nem is engedem �t senkinek - mondta vadul villan� szemekkel. - Igen csak praktikus m�dja volt ennek, hogy csak az eny�m legyen. Kaptam egy fel�lm�lhatatlan, ellen�llhatatlan szeret�t, egy sz�ps�ges, leny�g�z�, p�ratlan feles�get, �s egy intelligens, okos, b�tor �s makacs hercegn�t. �gy �rzem j� h�z�s volt - �lt le nyugodtan.

- Leon, az�rt ez nem csak ennyi - mondta unokafiv�r�re n�zve. - Mi k�t hozz�?

- Csod�lat. Szenved�ly, bizalom, meg�rt�s, �s hal�los v�gy, amilyet senki ir�nt nem �rezhetek - mondta komolyan. - De van egy apr�cska gond, amire m�g magam sem gondoltam - majd rokona �rdekl�d� szem�t l�tva fanyar mosolyt engedett meg. - Henrik, tartozott egy sz�vess�ggel; megtette. �m kik�t�tt egy bizonyos id�t- jobban mondva n�gy h�napot-, hogyha nem lesz olyan a h�zass�gom, mint kell, akkor �rv�nytelen�ti - sz�rte a fogai k�z�tt.

- �s Sora tud r�la? - d�lt kicsit el�r�bb Alexander.

- Igen, tud. - pattant fel Leon. - Megnehez�ti nekem az eg�szet. Nem, nem. A dr�ga feles�gem, nem tudja m�g, milyen ellens�get szerzett mag�nak, �s �n nem szoktam feladni a harcot.

- �gy �rzem, m�lt� ellenfeledre akadt�l, Leon. Ez egyszer - vigyorodott el Alex.

- Bocs�ss meg, Julieta! - mondta mosolyogva. - Mit mondt�l?

- Azt, hogy nem �rtem, mi ez a fesz�lts�g k�zted, �s Leon k�z�tt - mondta a l�ny.

- Vannak dolgok, amiket m�g magam sem �rtek - n�zett a t�volba. - Egyel�re, ezeket szeretn�m megoldani. Azt�n majd tal�n m�s lesz Leonnal. Mindenesetre szeretn�k v�laszokat tal�lni.

- Ezt helyesen teszed - mosolyodott el Julieta. - Nem tudom, mik ezek a k�rd�sek, �s f�jdalmas dolgok, de nem szabad �t�lkezned, am�g nem tudsz mindent biztosan. Annyit mondhatok, hogy Leon vesz�lyes, �s sokszor k�ny�rtelen, t�ged nem tudna b�ntani - mosolygott r� gyeng�den. - Soha nem l�ttam m�g senkire, olyan vad v�ggyal, �s k�ts�gbeesett szenved�llyel n�zni, mint r�d. Sok n� volt az �let�ben, de a nagy t�bbs�g�k �r�lt annak, hogy Leonnal t�lthetett ak�r egy �jszak�t is. �ltal�ban nem rendeztek botr�nyt, semmi. Volt, aki t�bbet akart, de Leon mindegyikn�l kik�t�tte a hat�rid�t. Soha nem ringatta �ket ill�zi�kba.

- �rtem - b�lintott finoman Sora. Julieta nem is tudta, hogy ezzel egy bizonyos k�rd�st helyezett eg�szen m�s megl�t�sba. - Besz�lj�nk valami m�sr�l! - k�rte, �s pr�b�lta rendezni csapong� gondolatait. - Gondolom, meg tudod mondani nekem, kire kell nagy figyelmet ford�tanom a kast�lyban.

- Igen - majd ravaszk�s mosolyt engedett meg. - Leonra a legink�bb. Borzalmas ember tud lenni. Sophie, egy igazi t�nd�r, j�l meglesztek. �s szerintem nagyon fel fog n�zni r�d. A szolg�k kedvesek, �s tisztelnek, f�leg ha megnyerted Carlot�t, ami szerinte m�r siker�lt is - kacsintott. - Viszont van valaki, akit m�g csak figyelembe se v�gy, �s ne veszekedj vele - erre Sora felvonta a szem�ld�k�t. - Az egy igazi boszork�ny. M�g a r�gi hercegn� szolg�lat�ban volt, b�r nem tudom; Isabella mi�rt tartotta itt - gondolkozott el. - �gy n�zel r�m, mintha nem tudn�d, kir�l besz�lek.

- Tal�n, mert t�nyleg nem tudom. - nevetett fel Sora.

- H�t b�rcsak ne is tal�lkozn�l vele, de sajnos fogsz - s�hajtott fel Julieta. - Az a boszork�ny megkeser�ti mindenki �let�t, csak Leon tud b�nni vele. De szerintem - n�zett v�gig a hercegn�n -, te is. De vigy�zz vele!

- Lady Julieta - hallatszott egy h�rg�s hang, ami egy id�sebb n�h�z tartozott. - �s a h�lgyben kit tisztelhetek?

- Emlegetett szam�r - s�gta Julieta Sor�nak. - Portia, a h�lgy lady Sora Oswald, Blackheath hercegn�je.

- Leon nem n�s�lhetett meg - b�d�lt fel az asszony.

- Lord Leon, Portia - jegyezte meg Julieta. - �s de igen, a h�lgy a hercegn�d mostant�l.

- Nekem egyetlen hercegn�m volt, Isabella - mondta Portia cs�k�ny�sen, mik�zben m�regetni kezdte Sor�t. - � f�leg nem lehet az. � egy D�mon, egy szir�n.

- Leon is ezt gondolja - mosolygott el�gedetten a l�ny. - K�rem, legyen kedves a myladyhez!

- Fogalmam sincs, mi�rt t�madt nekem, Portia - mondta a hercegn�. - De �szint�n, nem tudok vele foglalkozni. Leon feles�ge vagyok, �s ezen senki nem tud v�ltoztatni, �s ne is pr�b�ljon.

- Dehogynem. Hercegn�, ezen igenis lehet v�ltoztatni - jelent meg egy �rd�gi mosoly az asszony ajkain. - �s higgye el, nem musz�j az eszk�z�kben v�logatni.

Folytat�sa k�vetkezik…