- Mit akar tenni, Portia? - hallatszott egy fenyeget� hang.

Sora h�tra fordult. �m a v�rt fels�bbrend�en csillog� ez�st tekintet helyett egy smaragdz�lddel tal�lkozott. R�vid, sz�lk�sra v�gott barna haj, kidolgozott test keresztezte. Fekete zak�t �s m�regz�ld inget viselt, szint�n fekete nadr�ggal. �m a f�rfi, mintha egy kicsit ny�zott lett volna, de ez sem v�ltozott a remek kin�zet�n. Ak�rmilyen f�radt volt, felvillantotta a megnyer� vigyor�t Sora fel�. A hercegn�, el�sz�r d�bbenten pislogott, majd udvarias, �mde h�v�s mosolyt engedett meg a f�rfi fel�.

- Lord Dante Wexford - mondta k�nnyed�n. - Micsoda meglepet�s ez, uram.

- Nem is kell mondania, mylady - mondta a f�rfi der�sen, majd kezet cs�kolt neki. - L�tom az arc�n. Lady Julieta - majd a l�ny fel� l�pett �s neki is kezet cs�kolt.

- Mr. Wexford - biccentett Julieta. - Hogy van?

- Eg�sz t�rhet�en, mylady. B�r be kell vallanom, a lord megsz�l�t�s jobban tetszett - mondta egy keserny�s mosollyal. - Lady Sor�nak k�sz�nhet�en mindig elfelejtem, hogy �n nem nemesnek sz�lettem. Fogadja sz�vb�l j�v� h�l�mat, lady - majd meghajolt. - �h �s itt j�n a mi dr�ga herceg�nk, �s kedves rokona - majd kezet r�zott a k�t eml�tettel. - Hogy vagy te hercegfi?

- Remek�l, Dante - mosolyodott el. - Gondolom, az�rt j�tt�l, mert hallottad h�r�t az esk�v�mnek.

- Val�ban a k�v�ncsis�g hajtott - vigyorodott el Dante. - Igaz�n �rdekel, hogy milyen n� volt k�pes r�b�rni az esk�v�re. Mert annak a n�nek igencsak k�l�nlegesnek �s fens�gesnek kell lennie. Nos?

- �ppen melletted �ll - mosolygott a herceg el�gedetten.

- Lady Julieta?! - k�rdezte meglepetten.

- A m�sik oldaladon, te �k�r - mordult fel Alex.

- Lady… Sora… - ny�gte d�bbenten. - Na nem. Nem lehet, hogy a mylady hozz�d ment volna. K�ts�gk�v�l ki van z�rva.

- �s ugyan, mi�rt? - k�rdezte gyanakv� tekintettel Leon.

- Mert… Ugyan m�r, ki lenne olyan bolond, hogy egy n�cs�b�szhoz menjen feles�g�l, akire tapadnak az asszonyok - mondta zavartan. - Lady Sora biztos okosabb enn�l.

- Nem �rtelek. Mib�l gondolod, hogy Sora mellett sz�ks�gem lenne ak�rmilyen n�re is? - l�pett egyet bar�tja fel�. - Azt hiszem, ezt m�r elmagyar�ztam m�sf�l �vvel ezel�tt is. Brandon, utat engedett nekem, �s ezt nagyon is sz�nd�komban �llt kihaszn�lni.

- Veszem �szre - sz�lalt meg inger�lten Dante. - Nem tudom, hogy tehetted. Csupa megal�z�snak teszed ki. Ugyan m�r Leon.  Lady Sora b�szkes�ge, �s m�lt�s�ga nagyobb enn�l.

- Na idefi… - kezdte Leon d�h�sen, �m a feles�ge k�zbe v�gott.

- Mr. Wexford! Abban biztos lehet, hogy az �nbecs�l�sem �s a b�szkes�gem nagyobb ann�l, hogy valaha is elfogadjam, hogy a f�rjem egy m�sik n�vel sz�rakoztatja mag�t - mondta h�v�s nyugalommal. - De szerintem, az m�r t�lz�s, amit �n tesz. B�ntja, vagy s�rti �nt, hogy �sszeh�zasodtunk? - k�rdezte ny�ltan. - Mert ha �gy van, nem akarok egy ostoba, f�rfiak k�z�tt t�rt�n� verseng�s f�d�ja lenni. Leon Oswald feles�ge vagyok, �s jobb lesz, ha ehhez mindenki hozz� szokik - n�zett Wexfordra, majd Porti�ra. - Most ha megbocs�tanak, megkeresem Sophiet. Velem tartasz Julieta?

- Term�szetesen - mosolygott a l�ny.

- Ez azt�n… vesz�lyes - ny�gte Alex, majd el�gedett vigyorra h�zta a sz�j�t.

- M�g hogy hercegn� - kezdte a zs�rt�l�d�st Portia, mik�zben elindult. - Soha nem lehet igazi hercegn�. Egy D�mon soha nem lehet Blackheath hercegn�je. Ink�bb magam fogom elt�vol�tani.

- Parancsol? - hallotta Leon metsz� hangj�t. - Nem aj�nlom, hogy valamit is tegyen a feles�gemmel, Portia. K�l�nben velem gy�lik meg a baja. �s tudja, mire vagyok k�pes.

- H�… - majd sarkon fordult. - Megb�nja m�g ezt, herceg.

- H�t, Sora igencsak… kem�ny ellens�get szerzett mag�nak - jegyezte meg Alex.

- Ugyan m�r - legyintett Leon. - Porti�val nem kell t�r�dnie, �t majd �n lerendezem. �s te- fordult bar�tja fel� -, Dante? Te is az ellens�geim k�zz� akarsz tartozni?

- Ugyan m�r - sz�rny�lk�d�tt a f�rfi. - Dehogy akarok. Az isten mentsen meg t�le! - emelte fel v�dekezve a karj�t. - Sajn�lom, nem tudom, mi �t�tt bel�m.

- Tal�n az, ami m�sf�l �ve is - mondta jegesen Leon. - F�lt�kenys�g, Dante? - k�rdezte g�nyosan.

- Tal�n - suttogta lehajtott fejjel Wexford. - Te is tudod, milyen csal�dba sz�lettem, Leon. K�t el�ny van az �letemben; az, ahogy kin�zek, �s az, hogy megismertelek t�ged, ezzel egyetemben Alexet �s Brandont. Val�ban f�lt�keny vagyok. De szerintem r�d mindenki az lenne - vallotta be. - A c�medre, a hatalmadra, a vagyonodra. A k�ls�dre �s a jellemedre. �s most n�zd meg; olyan n�t vett�l feles�g�l, akit az ember m�g �lm�ban sem tud elk�pzelni. �s azt v�rod, hogy senki ne legyen f�lt�keny.

- Most ez jobban ki�tk�zik rajtad, hogy Sora a feles�gem, mint r�gen - jegyezte meg a herceg. - Nem Dante, nem azt k�rem, hogy ne l�gy az, hisz �n magam is l�tom Sor�t. �n azt k�rem, hogy tartsd magad t�vol att�l, ami az eny�m. Csak ennyi - majd elhallgatott, amikor Elton el� l�pett. - K�sz�n�m - majd olvasni kezdte az �tvett levelet. - Opera lesz ma este Cornwellben. Nos, mentek? - n�zett fel a k�t f�rfira.

- Julieta biztos, hogy akar - forgatta meg a szem�t Alex. - Dr�ga ap�nk pedig nem engedi el egyed�l. �s ti?

- Tal�n kellene - v�laszolt Leon elgondolkodva. - V�g�l is itt az ideje, hogy mindenki megismerje Blackheath nagyasszony�t- mosolyodott el. - Dante?

- Hogy azt a kornyik�t hallgassam? - sz�rny�lk�d�tt k�nnyed humorral. - Nincs az a p�nz. Sz�ves engedelmeddel herceg, ink�bb lefekszem, mert m�r h�rom napja nem aludtam - majd meghajolt �s t�vozott.

- Nem �rtem, mi �t�tt bel� - sz�lalt meg elgondolkodva Alexander.

- �n sem. De ha vesz�lyt jelent, akkor nem fog visszatartani az sem, hogy a bar�tom - Hangja nyugodt volt, �m fenyeget� �lt hordozott mag�ban. - Esk�sz�m Alex, ha a feles�gem k�zel�be mer�szkedik, akkor nem �rdekel kicsoda.

- �rtem - mosolygott Alexander meg�rtve mindent. - Megyek, elviszem v�gre Juliet�t, �s este tal�lkozunk. - majd kezet fogtak �s Alex t�vozott.

Leon le�lt a f�zfa al�, s egy nagyobb sz�k�k�t mellett elter�l� r�zsa�gy�st n�zett. V�r�s r�zs�k… Elvette Sor�t feles�g�l, de a l�ny hideg volt, k�z�ny�s, �s f�j�an elutas�t�. Leon, aki a legnagyobb szoknyavad�sznak sz�m�tott, most az egyszer tehetetlen volt. Csak abban rem�nykedhetett, hogy feles�ge a v�g�n m�gis csak megenyh�l az ir�ny�ban. �jszaka azonban minden megv�ltozik k�z�tt�k. Sora elfogad, �s ad. M�gsem megy a szob�j�ba, �s �t sem h�vja. Hirtelen azt vette �szre, hogy gondolatainak kit�lt�je csendben le�l mell�. Micsoda n�. Tal�n m�r nem gy�l�li? Oly hevesen kelt a h�zass�guk v�delm�re, hogy ak�rki azt hihetn� szabad elhat�roz�s�b�l ment hozz�. De nem �gy volt. Leon nem n�zett r�, tudta, ha megtenn�, menthetetlen�l elveszne a l�ny sz�ps�ge miatt. Micsoda egy boszork�ny, vagy ink�bb szir�n? Egyre megy. �gy is, �gy is elb�v�li teljesen. Egyik�k sem sz�lalt meg. Leon mereven �lt. Sora is fesz�lt volt. �r�lt iramban sz�guldottak a gondolataik, a v�r�k, a szenved�ly�k. Leon azonnal az �l�be h�zta volna a feles�g�t, de tudta, hogy ezt azonnal egy pofonnal jutalmazn�, vagy ki tudja mivel. Reflexszer�en visszavette a cs�b�t� �larc�t. Elengedte tagjait, laz�n h�trad�lt. �s azzal a pimasz, mindentud� mosollyal n�zett r�. Sora is megpr�b�lt laz�tani, de neki kev�sb� ment. M�g mindig eml�kezett az �jszak�ra. Az �rint�sekre, a szenved�lyre, a gy�ny�rre. Nem is volt benne biztos, hogy ennyire v�gyakozik az ut�n, amit Leon tud ny�jtani. �m m�g mindig gy�l�lte a f�rfit, �s �tkozta mag�t, ami�rt a teste cserbenhagyta. De � Blackheath hercegn�je, �s igenis olyan rendben fogja tartani a kast�lyt, �s a birtokokat, ahogy t�le telik. Mi�rt ne haszn�lhatn� ki azt, amit Leont�l tanult. De a f�rfi fel� megny�lni, nem volt k�nny� azok ut�n, amiket tudott.

- Nagyon elgondolkodt�l, Oswald - csend�lt fel a h�v�s hang.

- Oswald - suttogta Leon egy keserny�s mosollyal. - Igen, kedvesem, az any�mon gondolkoztam - hazudta. - Milyennek tal�lod Juliet�t?

- Elb�v�l� - jegyezte meg mosolyogva. - �s teljesen igaza van.

- Miben? - d�lt el�re �rdekl�dve. - Miben van igaza?

- Abban, hogy mivel t�ged veszedelmes hercegk�nt emlegetnek, nekem is �gy kell viselkednem, ahogy egy igazi hercegn�, a feles�ged - v�laszolt komolyan.

- �h igen - �rtette meg Leon. - Hercegn�… �rtem. Csak a hercegn�i c�mednek akarsz eleget tenni? �s mint feles�g?

- Hisz feles�gedk�nt is azt teszem, amit kell - v�laszolt Sora h�ledezve. - Vezetem a h�ztart�sod, viselem a neved, �s megjelenek veled, ahol csak kell. Nem tudom, mit v�rsz m�g.

- Nem e? - hajolt v�szesen k�zel. - Te is tudod, mit v�rok, mit akarok olyan k�ts�gbeesve, hogy az szinte m�r megal�z� - majd �jra h�tra d�lt, �s a sz�k�k�t v�zpermet�nek csill�ml� cseppjeit n�zte. - Tudod, mindig olyan haz�ss�got akartam, mint a sz�leim�. Any�m kedves volt, elb�v�l�, �s gy�ny�r�. Olyan, mint Sophie. T�r�keny volt, aki minden f�rfiban felkeltette a gyeng�ds�get, hogy �vja, hogy vigy�zzon r� - mosolyodott el. - Ap�m, er�s akarat�, hat�rozott ember volt. Rengetegen tisztelt�k, m�g az ellens�gei is. Hatalmas volt. �s �tkozottul im�dt�k a n�k - nevetett fel. - Any�m viszont megh�d�totta �t, azzal a gyeng�d, szeretetteljes jellem�vel, amilyen volt. Er�s, de csod�latosan sz�p szerelemmel �lelte k�rbe �t. �s ap�m nem tudott neki ellen�llni - majd l�tta, ahogy Sora tekintete megl�gyult, �s kicsit k�zelebb hajolt. �h�, sz�val ez �rdekli, m�gis j� m�dot v�lasztott arra, hogy megnyerje a bizalm�t. Tov�bb folytatta. - Nem, k�zt�k nem volt semmi heves, semmi l�ngol�. Viszont v�gytak egym�sra, �s im�dt�k a m�sikat. Nem egyszer l�ttam, amint any�m valamivel incselkedett, �s ap�m k�vetkez� mozdulata az volt, hogy az �l�be vette �s felvitte a szob�jukba - majd �jra elnevette mag�t. - M�snap d�lig nem ker�ltek el�. �s amikor �jra tal�lkoztunk, ap�m le�lt mell�m az asztalhoz, megveregette a h�tam �s azt mondta; kilenc h�nap m�lva sz�m�thatsz r�, hogy kish�god sz�letik. �s r�m kacsintott, majd any�mhoz s�t�lt - mosolyogva k�zelebb hajolt a feles�g�hez. - �s kilenc h�nap m�lva val�ban megsz�letett Sophie.

- Soha nem mes�lt�l m�g nekem a sz�leidr�l, Oswald - mondta Sora megenyh�lve.

- Soha nem k�rdezt�l, kedvesem - mosolyodott el.

- Dr�g�m, melletted nem igen volt id�m besz�dre - mondta incselkedve, �s azon vette �szre mag�t, hogy �jra ott van, m�sf�l �vvel ezel�tt. Te j� �g, a f�rfi egyetlen kis vallom�sa ennyire megingatta. Hirtelen fel�llt. - Most, ha megbocs�tasz…

- Elfutsz? - k�rdezte a herceg t�rsalg� hangon. - Menj csak. Fuss el�lem. Ha neked ez a legjobb.

- Nem futok - vetette ellen a hercegn�. - Csup�n f�radt vagyok.

- Csomagolhatod ak�rmilyen d�szes, cifra sz� m�g�, kedvesem, te akkor is csak menek�lsz - hajolt el�re, majd fel�llt. - Menj csak, �s sz�rakoztasd el magad. �n nem megyek ut�nad - majd a m�sik ir�nyba fordult.

- Mi v�ltozott meg? - bukott ki a k�rd�s Sor�b�l. - Mi v�ltozott meg k�zt�nk?

- Nem mi, hanem te, �desem - fordult vissza a herceg. - �s am�g �gy gy�l�lsz, �s m�g pr�bak�pp sem akarsz �jra megb�zni bennem, addig nem tudok tenni semmit. De azt megmondhatom neked, nem hagyom, hogy a h�zass�gunk t�nkre menjen. Rem�lem meg�rtetted ezt, Sora Oswald - majd sarkon fordult �s elviharzott.

- Sora… Oswald…- suttogta a l�ny, �s mosolyogva vette �szre, tetszik neki a neve.

K�nnyednek �rezte az �rzelmeit. Egyiknek sem volt s�lya. �s ez megr�m�tette. Mintha a m�ly �rzelmei elt�ntek volna. Szabadnak �rezte mag�t, mintha rep�lt volna. Viszont tudta, ez nem fog sok�ig tartani. �s igaza lett. M�g Leont hallgatta, elfelejtett mindent. Mintha soha nem is gy�l�lte volna a f�rfit. �s amivel m�g ink�bb megr�misztette mag�t, hogy sz�vesebben �lt volna a herceg �l�ben, mik�zben az szorosan mag�hoz �leli. � igen, olyan k�nny� lett volna ezt megtenni, de nem feledhette azokat, amiket megtudott azon a balj�slat� �jszak�n. Soha nem feledheti el azt a gy�l�letet, ami akkor felizz�totta a v�r�t. Lassan s�t�lt befel�. A nap m�r forr�n t�z�tt, �s � miel�bb egy kis h�v�sre v�gyott. Leon szavaib�l s�t�tt a visszafojtott szenved�ly, a v�gy. �s ez �t is felizgatta, �m nem volt hajland� megadni mag�t. Mi�ta a f�rfi visszaj�tt Londonb�l, csupa olyan dolgot tesz, amir�l tudja, hogy j�l esik neki, hogy sz�ks�ge van r�, de t�l b�szke ahhoz, hogy kimondja. A herceg teljesen �sszezavarta a sz�v�t. A mai napon egyszer Leonnak sz�l�totta, s nem ker�lte el a figyelm�t a f�rfi szemeiben felcsillan� rem�ny apr� l�ngja. De nem… Megesk�d�tt r�, hogy soha t�bb� nem fogja megengedni a hercegnek, hogy j�tsszon vele. El�rulta �s…. A pokolba vele, mi�rt volt ilyen sz�rnyen cs�b�t�, �s mi�rt olyan neh�z nemet mondani arra, amit felk�n�l? Ahogy fel�rt a szob�j�ba, eld�lt az �gyon �s csak n�zte a v�r�s baldachint. Musz�j volt �jra elgondolkodnia rajta, hogy mit is akar. Gy�l�lte a f�rfit, �s nem fogja �jra neki adni minden�t. Nem fogja �jra �tengedni neki a hatalmat. De… annyira el akarta cs�b�tani, annyira vele akart lenni. Mint az igazi h�zasok. Mint a saj�t, �s Leon sz�lei. A f�rfi ez id�ig nem mes�lt neki a csal�dj�r�l. �s most hirtelen… � a pokolba ezzel az emberrel. H�t persze, m�g ezeket az eml�keket is arra haszn�lta, hogy �t megpuh�tsa. Micsoda egy al�val� gazember. Fel�lt, �s d�h�sen vett egy nagy leveg�t, hogy lenyugtassa az idegeit. Hirtelen egy mondatfoszl�ny csapta meg a f�l�t. Mintha ott lett volna valaki, de nem l�tta, hangja, mintha a t�volb�l sz�lt volna. Mintha csak a sz�l suttogta volna. „- �n szerint, hogy haltak meg a herceg sz�lei? - T�voli suttog�s visszhangzott. - Meg�lt�k �ket. �m a mai napig sem der�lt ki, hogy ki �s mi�rt. Leon azt mondja, nyomoz. De senki nem l�tja az eredm�ny�t. Ki tudja, tal�n nem akarja, hogy az emberek megtudjanak valamit. Nem kiz�rt, hogy �nt is csak b�ntan�, ha megadn� mag�t. Blackheath hercege nem ismer k�ny�r�letet!” Majd a hang elhalt. Sora gyorsan szedte a leveg�t. Az eg�sz olyan volt, mintha csak hallucin�lt volna, mintha csak a k�pzelete j�tszott volna vele, mintha csak egy t�voli eml�kfoszl�ny sodr�dott volna megk�nzott elm�j�be. De olyan tiszta volt. A fej�t fogva szaladt be a f�rd�be. Egy z�ld szemp�r villant meg el�gedetten, majd halkan becsukta maga ut�n az ajt�t.

* * *

Sora, legal�bb k�t �r�n �t �ztatta mag�t a medenc�ben, �s pr�b�lta elfeledni, vagy legal�bb feldolgozni azt, amit hallott. Vagy csak k�pzelte? Nem volt biztos benne. Tal�n csak a herceg ir�nti megsz�llott gy�l�lete tette. Mi�rt gy�l�li �t? �h persze, elhagyta, el�rulta �s hazudott neki. Kihaszn�lt t�bb n�t, mint ami az ember el tud k�pzelni. Nem �rdekelte, kit kell felhaszn�lnia ahhoz, hogy el�rje a c�ljait. Itt volt p�ld�nak �. Ha val�ban lett volna a dr�ga hercegben egy kis becs�let �s tisztess�g, akkor nem k�nyszer�ti bele a h�zass�gba. Belek�nyszer�ttette? �r isten, b�rcsak v�gre tiszt�n l�tna. Nem, nem ny�lhat meg a f�rfi fel�. Azok a v�dak, amik ellene sz�lnak igenis hely�nval�ak, akkor mi�rt ne hinn� el? De… ahogy minden k�v�ns�g�t teljes�ti… ismeri az �zl�s�t, tudja, mit szeret. Mit jelentsen ez? Rendben Leon Oswald, egy pr�ba… egyetlen pr�ba… Sora szembe n�zett a nagyt�k�rben �ll� hercegn�vel. Mi�rt ne adhatna egy est�lyt a f�rfinak? Egyet s nem t�bbet. Erre a t�k�rk�p szemei felcsillantak. Sora felszabadultan nevetett fel. Rendben Sora Oswald… egyetlen es�ly.

Hamarosan egy hossz�, feh�r selyem k�nt�sben fek�dt az �gyon �s egy k�nyvet olvasott. Nem r�g hozta fel mag�nak. Nem akart �sszefutni a f�rj�vel, ez�rt m�g vacsor�zni sem ment le, amit a f�rfi - Sophie elmond�sa szerint - d�h�ngve fogadott. Lassan s�t�tedni kezdett. S a nyitott erk�lyajt�n �t h�s leveg� �ramlott be, k�zben meglebbentve a bord� f�gg�nyt �s a szint�n bord� �gyf�gg�nyt. Sora belemer�lt a k�nyvbe. Mosolyogva olvasta a romantikus sorokat, szinte itta mag�ba az �rzelmeket. Csakhogy a f�h�sn�nek nem volt annyi gondja, mint neki. Szabadon rajonghatott a f�rj��rt. H�t igen. Hat�rozott kopog�s t�r�tette mag�hoz. Felemelte a fej�t, �m miel�tt kisz�lhatott volna, hogy szabad, az illet� m�r az ajt�t z�rta maga m�g�tt. Sora felvont szem�ld�kkel n�zett a f�rfira. Enyh�n felh�borodva bez�rta a k�nyvet, �s feljebb �lt. Gy�ny�r� csokol�d� szemei �sszesz�k�ltek, �m nem is igaz�n a haragt�l.

- Mond csak Oswald, t�ged soha nem tan�tottak arra, hogy nem illend� egy h�lgy szob�j�ba bel�pni, amikor az eml�tett �rin� m�r h�l�ruh�ban van? - k�rdezte gunyorosan, �m pajkosan csillog� szemei ezt meghazudtolt�k.

- Tan�tott�k volna, de az �r�kat �ltal�ban ell�gtam - mondta a herceg komolyan, minden viccel�d�s n�lk�l.

- Val�ban? - nevetett fel Sora. - Csoda, hogy ilyen intelligens ember lett bel�led.

- Kedvesem, nem egyszer volt, hogy kopog�s n�lk�l mentem be a h�lgy h�l�szob�j�ba - mondta fojtott hangon. - De te, �desem - kezdte m�zes- m�zosan -, a feles�gem vagy! - d�rrent a hangja, mire Sora kicsit �sszerezzent. - Mi�rt nem j�tt�l vacsor�zni? - v�ltott t�rsalg� st�lusra.

- F�radt voltam - majd l�tva, hogy a herceg felvonja sz�pen �velt szem�ld�k�t, hozz�tette. - �s gondolkozni akartam.

- �s min, ha szabad tudnom? - l�pett k�zelebb, majd amikor a n� megr�zta a fej�t, v�gre elmosolyodott. - Ragyog�an sz�p vagy - dorombolta rekedt hangon.

- Ha neked tetszik a k�nt�s, akkor k�sz�n�m - kacagott fel Sora. - Mi�rt j�tt�l?

- Hogy �lt�zz fel! - mondta a herceg s�t�t szemekkel.

- Oswald, hamarosan m�r le k�ne vetk�zn�m, te meg arra k�rsz, �lt�zzek fel - ism�telte hitetlenkedve a hercegn�. - Mi�rt is?

- Sora, ne vigy�l k�s�rt�sbe! - mondta rekedtes hangon, �s feles�ge mell� �lt.

- �n? Nem tettem semmit! Am�gy, hov� megy�nk? - �llt fel az �gyr�l.

- R�gen nem zavart, ha le�ltem mell�d - mondta csak �gy mag�nak egy fanyar mosoly k�s�ret�ben. - Oper�ba megy�nk. Lesz egy eg�sz hadsereg ember. �gyhogy k�rlek, ne vegy�l fel semmi felt�n�t!

- Meg akarod szabni, mit vegyek fel? - h�zta �ssze a hercegn� a szemeit.

- Igen. A feles�gem vagy - mondta Leon teljesen nyugodtan, mik�zben h�tra d�lt.

- Akkor mondja, kegyelmes uram, mit k�v�n, mit vegyek fel? - k�rdezte Sora g�nyosan.

- Feh�ret- v�laszolt a f�rfi el�gedetten �s fel�llt. - Hossz� ujjai legyenek, �s ne fesz�lj�n r�d sehol a fels�r�sz - s�t�lt a feles�ge fel�. - A nyakr�sz pedig �rjen eddig - h�zta v�gig az ujj�t Sora tork�n. - A hajadat, valami egyszer� kontyba fogd fel. �s… - mondta nyomat�kosan - semmi parf�m.

- Na de… - a l�ny csak t�togni tudott. - Az isten szerelm�re Oswald, nem ap�ca vagyok, �s nem hiszem, hogy el k�ne cs�f�tanod.

- Csak tedd, amit mondtam - majd m�g egyszer v�gig n�zett rajta, v�g�l s�hajtva t�vozott.

- Te… - kezdte volna a d�h�ng�st Sora.

Rendben, ha Blackheath hercege olyat k�v�n, amivel nem h�vja fel mag�ra az emberek figyelm�t, akkor…Na v�rjunk csak, Leon Oswald f�lt�keny volt? Sora el�sz�r d�bbenten pislogott, majd lass�, gonosz mosolyt engedett meg �s hangosan felkacagott. Na v�rj csak, Oswald, olyan �lm�nyben lesz r�szed, mint soha. Nevetve szaladt a gardr�bba. Leon feh�r ruh�t akar, feh�ret kap. De a t�bbi m�r…

Blackheath kast�ly�ba egy lovas �rkezett. Brandon Naegino igencsak eleg�nsan �lt�z�tt. Leugrott a karamell sz�n� cs�d�rr�l �s bel�pett a kast�lyba. Ahogy bel�pett, r�gt�n a kast�ly herceg�vel tal�lta szemben mag�t. Leon igencsak morcos volt, �s Brandonnak nem esett nehez�re kital�lni, ki miatt. Fejcs�v�lva, de sz�les vigyorral az arc�n fogott kezet s�gor�val.

- Mit tett veled Sora? - k�rdezte sz�rakoz� mosollyal.

- A h�god, egy boszork�ny - f�jt egyet a herceg. - Egyszer�en kib�rhatatlan. De… egyszer�en nem lehet neki ellen�llni - l�gyultak meg a von�sai. - Sz�val k�szen �llsz, hogy v�gig�ld az oper�t?

- �n igen… de te. - jegyezte meg mosolyogva.

- Mi�rt, �n tal�n nem? - k�rdezte. M�r maga is felvett egy s�t�t nadr�got, egy feh�r inggel, majd r�vette a fekete zak�t. - M�r csak Sophie �s Sora hi�nyzik - Amint ezt kimondta, megjelent Sophie. A l�ny, egy h�romnegyedes ujj�, vil�gos r�zsasz�n ruh�t viselt, aminek fels� r�sze apr� gy�ngy�kkel volt kirakva. Haj�t egy eleg�ns kontyba t�zte, �s mosolyogva l�pkedett a f�rfiak fel�. - Nos, t�vedtem, m�r csak Sora hi�nyzik - mosolygott testv�r�re. - Elb�v�l� vagy hugica.

- K�sz�n�m - majd hamisk�s pillant�st vetett a b�tyj�ra. - Akkor csak v�rd meg a feles�gedet - majd az emeletre pillantott.

- Mi a… - majd � is arra fordult.

Leon m�g a sz�j�t is elt�totta. Nem �ppen erre gondolt, amikor azt mondta Sor�nak, hogy legyen visszafogott. De be kellett vallania, a l�tv�ny igencsak kedv�re val� volt. S�t. A hercegn� rendk�v�lien n�zett ki. Val�ban p�ratlanul sz�p volt. De csup�n annyiban tett eleget a f�rje k�r�s�nek, hogy a ruh�ja feh�r volt. Nyakban megk�t�s, igen m�ly dekolt�zs�. S a fels�r�sz ez�st h�mz�sekkel volt d�sz�tve. A derek�n pedig egy feh�r selyem�v d�szelgett. Haj�t egy k�l�nleges kontyba fogta, �s n�h�ny r�videbb tincset kihagyott. Sminkje nem volt t�l er�s, legink�bb az ajkain lehetett �szrevenni, amik k�v�natos, cseresznyepirosak voltak. Friss volt, �de, gy�ny�r� �s sz�rnyen k�v�natos. Leon nyelt egy nagyot, �s el� l�pett. Sora bel�karolt, mik�zben kac�r mosolyra h�zta az ajkait. A herceg egy pillanatra �gy �rezte, mintha minden rendben lenne k�z�tt�k. �m ez csak hi� �br�nd volt. Leon �rezte, amint az �rint�se nyom�n Sora megfesz�l. Teste merev volt. Mintha minden porcik�ja tiltakozott volna az ellen, hogy hozz� �rjen.

- L�tom, nem igen vagy hajland� teljes�teni a k�r�seimet, kedves - cs�v�lta a fej�t a herceg.

- Az nem k�r�s volt, dr�g�m, hanem egy parancs - mosolygott a hercegn�. - �s nem szeretek parancsokat elfogadni.

- Leon, mit mondt�l a h�gomnak, mit vegyen fel? - k�rdezte gyanakodva Brandon.

- Feh�r, z�rt nyak�, ap�ca jelmezt - v�laszolt Sora g�nyosan.

- Jesszus… - nevetett fel a f�rfi. - Ne csod�lkozz h�t, herceg, hogy a feles�ged nem tette meg. Sora az �lt�zk�d�sben csak mag�ra hagyatkozik.

- Ne is sz�m�tson m�sra. Kicser�lte az eg�sz ruhat�ramat, �s abban nem igaz�n vannak z�rt nyak� ruh�k - mosolygott diadalmasan.

- H�t igen, erre nem sz�m�tottam. De m�r holnap korrig�lom a hib�t - v�gott vissza a f�rfi.

- Akkor a h�l�ingeimet �s az �sszes ruh�t cser�ld le, kedvesem - mosolygott Sora angyalian.

- Hogy is ne! - h�borodott fel a f�rfi. - Na j� ebb�l el�g volt. M�g egy ellenkez�s, �s nem tudom, mit teszek veled - majd kifel� ir�ny�totta feles�g�t.

Brandon �s Sophie j�t mulatott a hercegi p�r veszeked�s�n. Sora l�that�lag felengedett kiss�. �s mintha a gy�l�letet is elfelejtette volna, amit a f�rje ir�nt t�pl�lt. De Brandon tudta, ez nem �gy van. Sora nem bocs�t meg k�nnyen annak, aki el�rulja. De egy pr�b�t mindenk�pp meg�rt. N�ma csendben sz�lltak be az eleg�ns, fekete hint�ba. Az �t is �gy telt volna, ha Sophie �s Brandon nem viccel�dt�k volna v�gig. �s Sora egyszer- k�tszer nem b�rta meg�llni, hogy el ne mosolyodjon. �m a herceg csendben volt. Mint aki a hal�los �t�letet v�rja egy balj�slat� �jszak�n…

* * *

A hint� hamarosan meg�llt a cornwelli opera- sz�nh�z el�tt. Sora egyn�h�ny alkalommal volt m�r itt, �m nem nagyon b�rta az ilyen �sszej�veteleket, mert csak a t�rsas�g nagyasszonyai �s az �reg matr�n�k j�rtak ide. Amint Leon kiseg�tette a hint�b�l, hirtelen k�ts�gbeesett v�gyat �rzett r�, hogy elmenek�lj�n, hogy elfusson j� messzire. Messzire… Leonnal… Ez a gondolat megr�misztette, �s akaratlanul h�tr�lt el f�rj�t�l. A herceg �rdekl�dve n�zett r�. Soha nem l�tta m�g ezt a riadalmat azokban a babon�z� csokol�d� szemekben. Sora… f�lt. F�lt, de vajon mit�l? Hisz hozz� volt szokva ezekhez a rendezv�nyekhez, est�lyekhez. Akkor m�gis, mit�l? Hirtelen azonban bel�has�tott a felismer�s. Az �rz�seit�l… Sora Oswald �jra kezdi �rezni, azokat a r�g elfelejtett �rzelmeket, amiket m�sf�l �vvel ezel�tt t�pl�lt ir�nta, s aminek szikr�i m�g most is ott voltak. � v�gre. V�gre valami kis jel, hogy van �rtelme pr�b�lkoznia. De mi�rt f�l ezekt�l az �rz�sekt�l? Persze, hisz gy�l�lni akarta, gy�l�lnie kellett �t. De m�r �rezte a v�gtelen v�gy�d�st, �s a szenved�ly hev�t, mely er�sebb volt, mint r�gen. Emberek mentek el mellett�k, �m �k csak egym�s tekintet�t lest�k. Csak egym�st l�tt�k. A riadt csokol�d� sz�n� szemp�r tal�lkozott egy vesz�lyesen, m�gis b�ztat�an csillog� viharsz�rke tekintettel. Hirtelen az el�kel� ruh�kba �lt�z�tt emberek meg�lltak, �s csak b�mult�k �ket. Francba, mi�rt kell ezeknek ilye pletyk�ra �hesnek lenni�k? �s Sora t�l t�vol �ll t�le. Sz� sem lehetett r�la, hogy a v�n matr�n�k kikezdj�k a hercegn�t. Neki kellett cselekednie. Hirtelen egy nagy l�p�st tett feles�ge fel�, majd mag�hoz r�ntotta �s hevesen megcs�kolta. Ajkai moh�n tapadtak feles�ge ajkaira. Igaz�b�l az emberek jelenl�te n�lk�l is megcs�kolta volna. Sora ajkai m�z�desek voltak. Zamatosak, �s sz�rnyen cs�b�t�ak. Egyre k�zelebb vonta mag�hoz, hogy megtartsa.

Sora pedig k�szs�gesen simult a karjaiba, k�nnyed�n fonta a karjait a nyaka k�r�, �s ugyan olyan h�vvel viszonozta a cs�kot, ahogy f�rje adta. Egy es�ly… De mi�rt r�m�lt meg ennyire t�le? Nem, meg�g�rte, hogy ad neki egy es�lyt. Leon �rezte a cs�k hevess�g�t, s lassan k�rberajzolta a nyelv�vel a hercegn� telt ajkait. Sor�nak pedig nem sok kellett, hogy nyilv�nosan fel ne ny�gj�n. De v�g�l visszafojtotta, s helyette ink�bb beleharapott f�rje ajkaiba. Leon elmosolyodott, amikor elh�z�dott t�le, s szem�gyre vette a v�geredm�nyt. Sora ajkai felduzzadtak a cs�k hev�t�l, s k�v�natos cseresznyepirosak voltak. A herceg �r�lten k�v�natosnak tal�lta. M�g egy cs�kot adott a feles�ge ajkaira, �m ez�ttal leheletfinom volt. Az ott �ll� �reg matr�n�k hevesen kezdt�k legyezni magukat, s izgatott sustorg�sba kezdtek. Leon, mint aki m�g most veszi �szre, hogy ott vannak, udvarias mosollyal biccentett. A fiatal f�rfiak irigykedve n�ztek r�, a fiatal h�lgyek pedig Sor�ra. Miut�n a t�meg kezdett bevonulni, a herceg feles�ge f�l�hez hajolt.

- Ne haragudj, de nem volt m�s v�laszt�som - suttogta kicsit lihegve.

- Igencsak hat�sos volt - mondta Sora, mik�zben f�rj�hez simult. - Nem kell bocs�natot k�rned, elv�gre h�zasok vagyunk. Akkor cs�kolsz meg, amikor tetszik. Felt�ve, hogy nem lesz bel�le botr�ny.

- �h� botr�ny - Leon �lvezte a helyzetet �s �tkarolta feles�g�t. - Tudod, hogy szeretem �ket.

- Tudom - mosolygott Sora. - Tudom - suttogta.

- �h, Leon Oswald, Blackheath veszedelmes hercege - dorombolta egy rekedtes, k�z�pm�ly hang, ami igen izgat� lett volna ak�rmelyik f�rfinak. - Micsoda meglepet�s �jra l�tni �nt, kedves herceg…

Folytat�sa k�vetkezik…