Kedves Rose,

Tudom, kicsit elhanyagoltalak az ut�bbi id�ben, de nem volt er�m, hogy meg�rjam ezt a levelet. Igaz�b�l most sincs sok, de ezt m�r a k�ts�gbees�s �ratja velem. Amint tudsz, k�rlek, gyere el hozz�m, mert m�r nem b�rom az ittl�tet. Nem b�ntanak, ne hidd ezt. Nagyon kedvesek �s meg�rt�k velem, csak a f�rjem az, aki m�r a jelenl�temt�l is idegrohamot kap. �n �gy szint�n. Nem telik el �gy nap, hogy ne veszekedn�nk egym�ssal, �s ne s�rtegess�k a m�sikat.

Sz�ks�gem van a t�mogat�sodra, k�rlek, gyere el, amint tudsz. Legjobb bar�tn�d…

Daisy.

Rose, amint kihajtogatta a levelet, �s �tfutotta, r�gt�n mag�ra kapta utaz� k�peny�t, �s elindult otthonr�l.

F�l �r�ba sem tellett, mire el�rte Bloodford birtok hat�rait. A t�rdig �r� h�ban, kicsit neh�z volt a halad�s, de ez sem t�ntor�totta el att�l a c�lj�t�l, miszerint tal�lkozik Daisyvel. D�l k�r�l j�rhatott az id�, mikor oda�rt. �tfagyott kezekkel verte meg a kopogtat�t, �s v�rt. Fogai �sszekoccantak a hidegt�l, �s egy helyben toporgott. Fels�hajtott mire kiny�lt az ajt�. Egy feh�r par�k�s, szobor arc�, �regember nyitott ajt�t. Illedelmesen meghajolt.

- Miben seg�thetek h�lgyem?

- Rose Armstrong vagyok. Lady Noirhoz j�ttem. Itthon van, igaz? - k�rdezte. Furcsa volt, hogy bar�tn�j�t �gy kell h�vnia.

- A lady, itthon tart�zkodik, de m�r egy j� ideje nem l�ttuk lent. Ny�lv�n most sem akar l�togat�kat fogadni.

Rose d�h�sen meredt az el�tte �ll�, t�rpe alkat� emberre. Egy f�l fejjel volt magasabb t�le, amit most k�r�r�mmel szeml�lt. Ak�rmikor ki�theti a sorb�l.

- Levelet kaptam a ladyt�l. V�r engem!

- Sajn�lom, de nem �ll m�domban beengedni �nt, �n nem kaptam semmilyen utas�t�st.

Rose m�rgesen kif�jta a leveg�t, �s f�lre l�kte az ember kez�t, �s bel�pett.

- Na de h�lgyem!

- Hagyjon m�r b�k�n, pingvin! Ink�bb menjen a saj�t dolg�ra!

Rose leemelte csukly�j�t, �s megr�zta v�r�s hajzuhatag�t. Gyorsan k�rben�zett, majd pillant�sa meg�llt egy vele egymagas, fekete haj�, vil�gos k�k szem� fi�n. Fogait �sszeszor�totta, ahogy �kl�t is, �s odament hozz�. A f�rfi r�emelte csillog� tekintet�t, �s k�rd�n n�zett r�.

- Lord Noir?

- Ahogy mondja, h�lgyem - v�laszolt mosolyogva. Rose kicsit furcs�nak tal�lta Daisy f�rj�t. K�cos haj, rendezetlen ing, f�lig kigombolva, �s nagyon fiatalnak l�tszott. Ez szinte m�g gyerek.

- Nos. - kezdett bele. - �n az�rt j�ttem…

 - H�lgyem, k�rem, t�vozzon. Nem j�het csak �gy be, mint holmi… - sz�lt k�zbe a komornyik.

- Hagyd, Charles. Ink�bb menj �s v�gezd a dolgod. - mondta a fi�, �s �jra Rose fel� fordult. - Nos? Mi�rt is j�tt?

„Milyen egy arrog�ns, bek�pzelt, felfuvalkodott alak!”

- Nos igen! Az�rt j�ttem, hogy elmondjam, uram, ha b�ntani mer�szeli a legjobb bar�tn�met, velem gy�lik meg a baja! Nem hagyom, hogy egy ilyen g�g�s, elk�nyeztetett szoknyapec�r, t�nkre tegye, �s a s�rig hajszolja! Levelet �rt nekem, �s vil�gosan kimondja, hogy minden nap veszekednek! �n ismerem Daisyt, �s tudom, hogyha sok�ig van stresszben, akkor hajlamos a depresszi�ra. Egy�ltal�n minek vette el, ha csak pokoll� teszi az �let�t?

- H�lgyem, bocs�sson meg, de �n nem tudom…

- M�g nem v�geztem! - v�gott k�zbe szemtelen�l. - �n b�ket�r� ember vagyok, de ha felbosszantanak, akkor Isten sem �vja meg �n�ket t�lem, higgye el! �s ne mondja azt, hogy t�lz�sokba estem, mert az IGAZAT mondom!

- De �n…

- Azt mondtam, m�g nem v�geztem! Mondja, tan�tott�k �nt j�modorra? - v�gta cs�p�re a kez�t. - mert nagyon nem l�tszik. Besz�lek, �s �n arc�tlanul k�zbev�g. Ez felh�bor�t�! Nem is tudom, hogy engedhettem, hogy Daisy hozz�menjen �nh�z! Maga… maga… egy tudatlan fr�ter!

- K�rem, hallgasson v�gig… nem �n vagyok…

- Azt akarja mondani, hogy �n vagyok a tudatlan? Ezzel most v�rig s�rtett, tudja meg! �n egy bek�pzelt, felfuvalkodott, n�cs�b�sz, aki… mondja meg, hogy hol van Daisy! - k�vetelte karbafont k�zzel.

- Ki maga, hogy �gy k�vetel�zik, a h�zamban? - k�rdezte egy m�lyebb hang a h�ta m�g�l. Megfordult, �s egy fejjel magasabb f�rfival tal�lta szembe mag�t. Ugyanaz a k�k szem, fekete haj, de… sokkal, s�t… „elk�peszt�en j�k�p�.” Sokkal csinosabb, �s eleg�nsabb is volt, az el�z� fi�n�l.

Rose z�ld szemei t�gra ny�ltak a meglepet�st�l, de nem adott hangot neki.

- �n kicsoda?

Allen felr�ntotta egyik szem�ld�k�t a szemtelens�g miatt.

- Ezt �n k�rdeztem �nt�l.

- Rose Armstrong vagyok, Uram.

- �rtem… teh�t mi�rt s�rtegette az �cs�met?

- �n csak hangot adtam v�lem�nyemnek, ahogy Daisyvel b�nik. Egy�ltal�n nem helyes.

- Daisyvel? Hmm… maga szerint, hogy b�nik a h�lggyel?

- Teljesen t�nkre teszi! Daisy levelet �rt nekem, �s meg�rta benne, hogy minden �ll� nap veszekednek, �s csak p�pnak �rzi mag�t a h�tukon… ez lenne a norm�lis h�zass�g, k�rdem �n… teh�t elj�ttem, hogy megl�togassam Daisyt!

- �rtem… de azt nem tudom felfogni, hogy mindezt a terhet, mi�rt az �cs�m nyak�ba z�d�totta.

- Mert � Daisy f�rje… vagy m�gsem? - bizonytalanodott el, ahogy Allen f�rk�sz� szem�be n�zett.

- Nem, nem � az.

Rose les�padt, �s als�ajk�ba harapott. Ez Daisyn�l is egy szok�s volt, de nem forrt fel �gy a v�re t�le, mint Daisyn�l.

- A szerencs�s �n vagyok, h�lgyem… �s ha van m�g valami, miel�tt t�vozna, akkor �r�mmel hallgatom.

- M�g nem megyek! - vetette fej�t a magasba. - Hol tal�lom a feles�ge szob�j�t?

- �n vissza�l a vend�gszeretetemmel, Miss Armstrong.

- Engem pedig nem �rdekel - morogta oda, �s felindult a l�pcs�n. - Ha nem akarja, hogy minden szob�ba belessek, akkor jobb, ha elmondja!

Allen szitkoz�dott egyet az orra alatt, majd d�h�sen r�meredt. - Balra az els�.

Rose neg�desen elmosolyogta mag�t, �s kecsesen pukedlizett, majd elt�nt a fordul�ban. �ppen akkor l�pett az el�szob�ba Matt.

- Mi volt ez a hangzavar? - k�rdezte Allent�l.

- Daisy bar�tn�je - mondta fanyar k�ppel, �s Luigi fel� fordult, aki megbabon�zva figyelte a helyet, ahol az el�bb Rose elt�nt.

- Veled meg mi t�rt�nt?

- Azt hitte, �n vagyok te - motyogta, �s elvigyorogta mag�t. - mondtam �n, hogy egyszer a nyomdokaidba l�pek!

Allen horkantott egyet, majd felnevetett.

- Ahhoz m�g sokat kell tanulnod, kistaknyos!

Rose halkan bekopogott az ajt�n, �s f�lelve v�rt, de nem j�tt semmilyen v�lasz. V�g�l lenyomta a kilincset, s belesett a r�sen. Daisy az ablak el�tt �lt a sz�ken, kez�ben egy k�nyvel; a kinti t�jat figyelte. Haja k�cosan omlott h�t�ra, h�l�inget viselt, felette egy k�nt�ssel. Szemei v�r�sek voltak, alatta pedig s�t�t �rkok m�lyedtek. V�llait let�rten eresztette le, �s m�ly szomor�s�g t�lt�tte be a szob�t.

Rose sz�lesre t�rta az ajt�t, majd bel�pett a szob�ba. Daisy r�emelte f�radt tekintet�t, �s arc�t egyszerre bor�totta el az �r�m, �s a megk�nnyebb�l�s.

- Rose? - suttogta, �s hozz�futott, majd nyak�ba borult. Nem tudta mi�rt, de k�nnyei el�rasztott�k arc�t, �s felzokogott.

- Na, nyugi! Itt vagyok - csit�tgatta bar�tn�j�t. - Most m�r nincs semmi baj.

Daisy hevesen b�logatott, majd h�tr�bb l�pett, �s arc�r�l let�r�lte k�nnyeit.

- Annyira �r�l�k, hogy itt vagy - h�pp�gte.

- Nekem, csak �r�lni lehet - mosolygott Rose, k�rben�zve a szob�ban. Mindenhol megkezdett k�nyvek hevertek, az �gy sem volt bevetve. A t�lc�n l�v� �telhez, hozz� sem ny�ltak.

- Ideje lesz, ezt a helyet feldobni… nem… ink�bb kimegy�nk. Lefogadom, hogy m�r egy hete nem volt�l friss leveg�n. �lt�zz fel, seg�tek.

Rose seg�tett fel�lt�zni, �s kimentek a birtokra. A h�pelyhek b�k�sen hullottak, de szerencs�re sz�l nem f�jt. Daisy mindent elmondott, ami a sz�ktet�s ut�n t�rt�nt. Az els� boldog napjait itt, azt�n az esk�v�t, a f�lt�kenys�gi jeleneteket, Allen �kapj�t, a f�lresiker�lt n�sz�jszak�t, a mindennapos veszeked�seket, �s a tegnapi pr�b�lkoz�s�t a f�rj�nek, ami, szint�n abbamaradt.

Rose csendben hallgatta v�gig, majd megsz�lalt.

- �s te mit �rzel ir�nta?

Daisy d�bbenten kapta fel a fej�t, �s csak pislogni tudott bar�tn�j�re. Ezen a k�rd�sen m�g nem is gondolkodott. De hogy szerethetne, egy olyasvalakit, aki az elej�t�l kezdve becsapta, �tverte, azt�n megpr�b�lta m�g azt az egyetlen dolgot is elvenni t�le, ami megmaradt, az er�ny�t, miut�n m�r minden �rz�s�t a f�ldbe tiporta? Az elej�n, igen. Beleesett. De mintha egy t�k�r lett volna az �rz�s, darabokra t�rt, miut�n megismerte az igazi oldal�t.

Megvetette, ami�rt nem volt annyi j� �rz�s benne, hogy a szem�be mondja az igazs�got.

Gy�l�lte, hiszen, nem egyszer b�ntotta m�r lelkileg, �s fizikailag, b�r az utols� csak egyszer t�rt�nt meg. Bocs�natot is k�rt t�le, de mint az ut�bb kider�lt, ism�telten az is csak hazugs�g volt.

Teh�t mi�rt is k�ne, hogy szeresse, mikor �t, nem szeretik viszont? A nagy semmi�rt. Nem szereti, s�t, egyenesen ut�lja.

- Nem szeretem, ha erre gondolsz - v�laszolt csendesen.

- Biztos vagy ebben?

- Igen! Eg�szen biztos… De Rose, hiszen, � maga sem kedvel engem. A n�sz�jszak�n sem engedtem meg neki semmit, �s ezzel a d�nt�ssel egy pokoll� tettem a saj�t �letem. De m�g mindig kitartok amellett, hogy soha nem engedem �t magam neki! Minden nap veszeksz�nk, leord�tjuk a m�sik fej�t. V�laszt k�rek arra, hogy mi�rt k�ne szeretnem!

- Nem tudom - vonta meg a v�ll�t. - De mondani szok�s, az ellent�tek vonzz�k egym�st.

Csendben s�t�ltak egy darabig. A havaz�s, kezdett lassan el�llni, �gy jobban l�thatt�k az erd�t, amit vastag h�r�tegbor�tott el. Kezdett h�v�sebb is lenni, ahogy egyre jobban hajlott �t a nap d�lut�nba. F�z�san h�zt�k �ssz�bb magukon a kab�tot, �s visszafordultak.

- Nem fogom sok�ig b�rni. El fogok v�lni - sz�lalt meg Daisy.

- Ugyan. Azt nem engedn�k. De meg�g�rem, hogy minden nap elj�v�k, hogy jobban teljenek a napjaid.

- Megtenn�d?

- H�t persze. �n ne tenn�k meg neked b�rmit?

Rose csak s�t�ted�s el�ttig maradhatott, mert nem akart egyed�l bandukolni a h�ban, �s s�t�tben. Megfogadtatta Daisyvel, hogy nem h�z�dik r�gt�n vissza a szob�j�ba, ha elment, �gy most a k�nyvt�rszob�ban �cs�rg�tt, �s reg�nyek k�z�tt v�logatott. Teljesen m�s hangulatban volt, mint eddig, �s ezt csak Rosenak k�sz�nhette.

- Te itt vagy? - csend�lt fel az ajt� fel�l egy n�i hang. Daisy mosolyogva fordult Lussie fel�.

- Tal�n baj?

- Nem, dehogy! - tiltakozott hevesen a l�ny. Csak m�r j� ideje, hogy nem j�tt�l le.

- Igen, m�r unatkoztam odaf�nn.

- Hozzak te�t? Biztos van mir�l besz�lgetn�nk - aj�nlotta fel, jelent�s�gteljesen mosolyogva.

- Igen, j�l esne, k�sz�n�m.

Lussie kis�t�lt a szob�b�l, Daisy pedig le�lt az ablak el�tti sz�kre, amely mellett, egy kisebb asztal �llt. Rajta, egy apr� csipk�s ter�t�, �s egy �res v�za d�szelgett. Az eg�sz szoba, nyomaszt� hangulat� volt, mint sok m�sik a kast�lyban, n�h�ny kiv�tel�vel. Csak az oldotta a komors�got, hogy a hatalmas ablakok, nem voltak eltakarva, �gy m�gha gyenge is, de legal�bb bes�thetett egy kis f�ny.

�szrevett az egyik polcon, egy b�rk�t�s� k�nyvet, melynek gerinc�re semmit sem �rtak, �s kisebb, s v�konyabb is volt a t�bbin�l. Daisy fel�llt, �s a furcsa k�nyv�rt ny�lt.

A bor�t� m�r puha lett a sok haszn�lat miatt, �s tomp�n f�nylett. Daisy v�gigsim�tott fedel�n, furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba. Olyan volt, mintha egy k�l�nleges dolgot tartana a kez�ben. Valami k�l�nlegeset, �s titokzatosat.

Tal�lomra fel�t�tte, �s meglep�dve vette �szre, hogy nem nyomtatott bet�k vannak benne, hanem k�zzel �rott. Hat�rozott, enyh�n d�lt, �s kiss� cirk�s bet�k. Egy bekezd�sre pillantott.

„Okt�ber 6.”

Ez egy napl�, d�bbent r� Daisy, �s tov�bb cik�zott a sorok k�z�tt.

„�letemben el�sz�r… annyira meglep�, de… h�tborzongat�an j� volt…”

Daisy becsukta a k�nyvet, �s r�meredt. Eg�sz l�ny�t �tj�rta az izgalom. Biztos, hogy az egyik csal�dtag�. Nem �rzett b�nb�natot, hiszen nem tudja, hogy ki�! �s ha nem tudja, akkor nem �t�lheti el az illet�t. K�l�nben is! �k szinte mindent tudnak r�la! � mi�rt nem tudhat meg r�luk dolgokat?

Megpr�b�lta megfejteni, ki lehet a tulajdonosa. Lussie nem lehetett, hiszen ez egy�rtelm�en f�rfi�r�s. Luigi t�l gyerekes m�g az ilyen dolgokhoz. Henry? Tal�n. Matthew? Tal�n… Allen?

Ism�t belelapozott, majd kiss� elgondolkozva n�zte a bet�ket. Igaz�b�l illett hozz�, �gy az eg�sz, ahogy van. De elhat�rozta volna mag�t, hogy mindent le�rjon? Ism�t csak tal�n. Az apjuk megint nem lehetett, mert t�l elfoglalt, hogy napl�t vezessen. H�rom f�rfi k�z�l kell v�lasztania.

- Seg�tesz? - tolatott be h�ttal Lussie, kez�ben egy t�lc�val. Daisy �szrev�tlen�l visszatette a napl�t, �s odasietett a l�nyhoz. Szerencs�re nem vett �szre semmit.

Az eg�sz est�t v�gig besz�lgett�k, �s nevett�k. Daisy m�r nem tudta megmondani, mikor volt ilyen vid�m utolj�ra. Lussie mindig megnevetette, �s Daisy �gy �rezte, mintha Rose fiatalabbik v�ltozata lenne. Persze nem volt olyan nagysz�j�, �s vakmer�, de ha a viccr�l volt sz�, � is meg�llta a hely�t.

�ppen a szob�j�ban j�rk�lt fel-al�. K�nt�se k�vette minden mozdulat�t, ahogy kibontott haja, ami meg-megcsillant a t�z f�ny�ben.

Mit tegyen? Meddig v�rjon? Alig b�rt mag�val, annyira k�v�ncsi volt az aznapi felfedez�s�re. Allen este elment, �gy nem kellett f�lnie. Matt nem ord�tja le a fej�t, Henry pedig letudja egy g�nyos besz�l�ssal, a k�t legfiatalabbik, pedig m�r biztosan alszik. Tizenegyet �t�tt az �ra. Nem habozott tov�bb. Az ajt�hoz ment, �s kil�pett a folyos�ra. Hangtalanul lesurrant a k�nyvt�r szob�ba. Szerencs�re egy l�lekkel sem tal�lkozott k�zben.

Gyerty�t sem kellett gy�jtania, r�gt�n megl�tta, amit keresett, hiszen a hold, �l�nken s�t�tt be az ablakon.

A napl� mell�, m�g k�t k�nyvet fogott, a biztons�g �rdek�ben, majd halkan becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s a l�pcs�k fel� vette az ir�nyt. Most sokkal hosszabbnak t�nt az �t, tal�n az�rt, mert m�r kez�ben volt az, ami miatt elindult, de v�g�l el�rte biztons�got ny�jt� szob�j�t. Bekulcsolta mindk�t ajt�t, �s az �gyra vetette mag�t. A k�t felesleges k�nyvet, f�lretolta, a napl�t pedig maga el� helyezte az �gyra.