Ism�t elfogta az a bizserget�en furcsa �rz�s, hogy most fontos titkok vannak a tulajdon�ban. T�r�k�l�sbe helyezkedett, �s felnyitotta a bor�t�t. A lapok z�r�gtek, amint megmozgatt�k �ket. Daisy elm�ly�lten olvasni kezdett.

„�letem els� t�z �v�ben, nem t�rt�nt semmi k�l�n�s velem, lesz�m�tva a Telihold �jszak�k b�li r�m�lmokat. Nem kisgyerek f�lelmei voltak ezek. Nem. Ez att�l sokkal f�lelmetesebb. H�tborzongat�an.

Minden ilyen �jszak�n rettegtem elaludni. Sz�leimhez nem mehettem �t, mert az �t, maga lett volna a retteg�s. B�ty�im pedig ugyanazokat �lt�k �t, mint �n magam. K�l�nben sem szerettem volna, ha megtudj�k, van olyan dolog, amit�l f�lek, a b�szkes�gem pedig nem engedte. �gy visszagondolva a gyerekkoromra, eszm�letlen�l makacs k�ly�k voltam.

Visszat�rve az �lmomra, mindig egy n� jelent meg. Test�t v�r, �s s�r bor�totta, szemeiben t�m�ny r�m�let csillogott. Sz�ke haja, alig l�tszott a v�r �s a s�r elegy�t�l.

Mindig a nevem ki�ltotta, �s futott fel�m, de soha nem �rt el. Mindig elragadta valami, �s keserves k�nok k�z�tt meghalt… Egyetlen egyszer ragadta meg a kezem. Viszont akkor �n v�ltam a gyilkoss�, �s �n magam �ltem meg.”

Daisy �rezte, hogy minden porcik�ja megremeg, �s kir�zza a hideg. Lapozott egyet.

„De mindig csak azt mondt�k, t�l nagy a fant�zi�m. �tlagos gyereknek �reztem magam, aki �lland�an benne volt a rosszban. Egyetlen egy r�utal� jel sem volt, hogy m�s vagyok, mint a t�bbi ember. A sz�leim nem mondtak semmit. Magamnak kellett r�d�bbennem az igazs�gra. De hogy az igazs�got �toknak, vagy �ld�snak kellett volna-e vennem, azt az elej�n nem tudtam. Mostanra m�r belenyugodtam, s�t �lvezem is ezt a fajta, hat�rtalan, �s korl�tlan szabads�got.

Tizenn�gy voltam. Egy falusi liba, �lland�an a nyakamba varrta mag�t, �s nem akart b�k�n hagyni. H�t ut�na mentem. Rettenetesen feld�h�tett, �s mindent egy pillanat alatt m�shogy l�ttam. L�ttam, mikor a nyak�ra pillantottam, ahogy az �t��r l�ktet, �s a v�r �ramlik. A sz�ve dobog�s�t, �s m�gt�bb v�rt. Nem is volt m�s v�gyam, csakhogy megtapinthassam. Mit sem sejtve megpr�b�lt elcs�b�tani. Siker�lt is. De nem arra, amit � akart. �szt�nb�l haraptam, �s olyan el�g�lt voltam, mint �letemben soha. Mindig irt�ztam a v�rt�l, de ez v�ratlanul �rt. �gy �reztem magam, mint szomjaz� a sivatagban, aki r�tal�lt az �ltet� v�zre. �s csak ittam, �s ittam. Nem �rdekelt, milyen hangosan sikoltozik, vagy, hogy mennyire er�sen pr�b�l eltasz�tani mag�t�l. V�g�l megt�rt az ellen�ll�sa, �s �gy tartottam a karjaimban, mint egy rongyot. M�g hallottam, ahogy n�h�nyat dobban a sz�ve, de n�h�ny perc ut�n, �r�kre meg�llt. Lefektettem a f�ldre, majd ott hagytam. Az �r�m�m elsz�llt, hely�t �tvette a k�ts�gbees�s. Mi vagyok �n? Els� dolgom volt hazaszaladni, �s r�rontani any�m�kra, akik csak annyit mondtak, „m�r azt hitt�k, soha nem �rj�k meg a napot.” Ennyivel le is tudt�k a dolgot, �s �jra kitasz�tottak a mag�nyba. Egyed�l voltam. Senkire sem sz�m�thattam, mert a testv�reimr�l nem tudtam, hogy �testek-e ezen.

Napokig bez�rk�zva �ltem �gy, ak�r a zombi. �rz�kenyebb lettem a naps�t�sre, b�r nem lett semmi bajom t�le, csup�n nagyon hamar elf�radtam, �s legyeng�ltem. V�mp�r. Visszhangzott ez a sz� a fejemben, amit any�m�k mondogattak �r�mittas mosollyal. Nem tudtam, mit tehetek, �s mit nem. Mit ehetek, �s mit nem, �s ami legink�bb foglalkoztatott… mit ihatok, �s mit nem? Egy�ltal�n, mit tehet egy v�mp�r?

Azt�n mikor a sz�leim nem igaz�n figyeltek arra a t�nyre, hogy v�mp�rok vagyunk, �s zavartalanul �lik a napjaikat, mint a t�bbi �tlagos ember, belenyugodtam, �s ugyan�gy �ltem tov�bb.

Erre az elhat�roz�sra jutnom, el�g d�c�g�s �t volt. De megtettem. Megfogadtam, hogy soha t�bbet nem hib�zok, �s nem �l�k embert. �s azon az �jszak�n, az eg�sz elk�pzel�sem romba d�lt.

Fiatal volt, alig tizennyolc. Szorongva g�rnyedt �ssze a h�v�s pincek�v�n, �s halkan suttogta, seg�ts�g. Nem tudta mi v�r r�. Szemeit bek�t�tt�k, ahogy kezeit is a h�ta m�g�. A csal�d tagjai �sszegy�ltek k�r�l�tte. Minden r�sztvev� szeme, v�rben forgott, szemfogaik megny�ltak. Nem �rtettem mire megy ki a j�t�k. Azt hittem kett� szakadok. El szerettem volna engedni a l�nyt, de ugyanakkor, szerettem volna csatlakozni a t�bbiekhez, mikoris lass�, f�jdalmas hal�lba tasz�tott�k. �s �n meg�ltem �t.

Mikor v�geztek, mindenki ment a saj�t dolg�ra, mintha semmi sem t�rt�nt volna. A l�nyhoz l�ptem, akiben m�g �pp csak pisl�kolt az �let. Utols� erej�vel felpillantott r�m, esdekl�en n�zve, arc�n lehullott egy k�nnycsepp, �s suttogta, hogy „Ments meg”. Nem tudtam mit tenni. L�that�an szenvedett. T�bb helyen harap�s nyomok cs�f�tott�k az egy�bk�nt sz�p b�r�t. M�r nem tehettem �rte semmit. �s felettem is gy�z�tt a v�mp�r. Bal oldalt a nyak�n, mintha csak engem v�rt volna, egy s�rtetlen r�sz. �jra �tengedtem a hatalmat, ennek az �szt�nnek, �s megharaptam. Elv�ve marad�k �leterej�t, meghalt. �n �ltem meg. Ism�t egy ember�let. De mi�rt ilyen j�, ha ut�na, ennyire ut�lom magam miatta?

Ott voltam a temet�s�n. Olyan �rz�sem volt, mintha b�rmikor lesz�rhatn�nak a tettem�rt. Zavart a pap, a kereszt, �s minden, ami szent. H�t mi vagyok �n? K�rdeztem �jra. Ha f�jdalmat okoznak a szent dolgok, akkor mi vagyok, ha nem az �rd�g egyik l�nye?

Mened�ket akartam keresni, ehelyett mindig az egyik kocsm�ban, vagy egy n� karjaiban tal�ltam n�h�ny �r�nyi megnyugv�st…

Daisy szemeit elhom�lyos�tott�k a k�nnyek. Olyan sz�nalmat, �s sajn�latot �bresztett benne az illet� ir�nt ez a napl�, hogy legsz�vesebben saj�t maga nyugtatta volna meg. Kiskor�t�l fogva mag�nyos volt, azt�n maga kellett r�j�nnie: igaz�b�l v�mp�r. Nem mondt�k neki, hogy mit csin�ljon, hanem csak sors�ra hagyt�k. Azt�n mikor �szt�neire hallgatott, gyilkosnak nevezte mag�t.

�s senki sem �llt mellette. H�t csod�lkoznak akkor, ha ilyen z�ll�tt �lete lett?

„�gy ment ez k�t teljes �vig. Megismerkedtem egy n�vel a v�rosban, aki rangja ellen�re, sz�vesen v�r minden �jszaka az �gy�ban. R� nem t�rek ki, hiszen csak egy szeret�.

Viszont a testv�rem, tal�lkozott egy l�nnyal. Rangban, korban, mindenben hozz�illett. Sz�ps�ge h�res volt a v�rosban. A testv�rem kicsit b�tortalan volt a n��gyekben, ez�rt kicsit be kellett seg�tkeznem.

Okt�ber 6.

Matthew ma is tal�lkozott a l�nnyal. Mindenr�l besz�molt, �s mindig �letvid�man j�tt haza, az ilyen tal�lk�kr�l. A hely�ben �n m�r r�g �tvettem volna az ir�ny�t�st, de � nem ilyen volt. �s mi van, ha ezzel elszalasztja? A gondolata is f�jdalmas. Egy ilyen n��rt k�r lenne.

Az igazs�g az, hogy k�ldtem egy megh�v�t Matt nev�ben! A kicsike holnap elj�n, �n meg sz�pen mag�ra hagyom �ket, igaz�n j� lesz, mondhatom. A l�nyeg, hogy Henryt…

Daisy d�bbenten tette le a k�nyvet. H�t m�gis Allen�. Valahogy m�r m�shogy n�zett a napl�ra, �gy, hogy tudta, ki�. Bel�l, bukfencet h�nyt a gyomra. Nem tudta, hogy ilyen gyermekkora volt. Id�ig mindig �gy hitte, hogy sz�ntelen�l k�rbeugr�lt�k, �s elk�nyeztett�k. Az �letben nem hitte volna, hogy ennyire egyed�l volt, senkire sem sz�m�thatott.

 „Csak nem sajn�lod? Ugyan m�r! Att�l m�g nem lesz jobb a viszonyotok.”

H�t nem lesz jobb, de tal�n ha m�st is �rez az ut�laton k�v�l, p�ld�ul sajn�latot, akkor tal�n tesz egy l�p�st a kib�k�l�s fel�. Tal�n.

…Henryt t�vol kell tartanom, ugyanis az a l�ny ember. �s h�t, mint az ut�bbi �vekben kider�lt, sz�munkra az ember, nem t�bb mint szolga, t�pl�l�k, vagy j�t�k. De nem t�bb!

Okt�ber 7.

H�t ezzel is megvoln�nk. Mikor Sarah �tj�tt, Mattel lefagytak egy percre, amikor szembes�ltek egym�ssal. Komolyb�l j� volt �ket n�zni, ahogy szerencs�tlenkednek. V�g�l otthagytam �ket, este pedig Matt vigyorogva l�pett be hozz�m, el�js�golnia a titokban l�trehozott jegyess�g�t. Hogy mi volt a feladatom megint? Megpuh�tani a sz�l�ket!

Persze ez is sim�n ment, (mi�rt ne ment volna sim�n?) negyed �ra alatt belementek. Any�mnak az volt az egyetlen kik�t�se, hogy v�mp�rr� kell tenni a l�nyt. M�r el�re sajn�lom szeg�nyt. De ha t�nyleg szereti Mattet, m�rpedig szereti, akkor megteszi �rte.

Okt�ber 8.

Ezt a napot legsz�vesebben elfelejten�m. B�r tudn�m.

Este, vacsora ut�n, �pp a szob�mba tartottam. El�sz�r csak halk hangokat hallottam, azt�n tiszt�n kiv�lt, hogy egy n�i hang k�ny�r�g. K�vettem a hangot.

Egy f�lrees� szob�ban, r�snyire nyitva volt az ajt�, onnan j�ttek a hangok. Tiszt�n ki tudtam venni, hogy Sarah, �s Henry van bent. Henry megfenyegette Saraht, hogyha nem megy el, �s bontja fel az eljegyz�st, meghal. Bementem volna, de nem tudtam, milyen k�vetkezm�nyei lettek volna. Sarah s�rva rohant ki a szob�b�l, �n �pp csak el tudtam rejt�zni. Henry mogorva arccal j�tt ki, de l�tszott rajta az �nel�g�lts�g.

Nem tudom mi lesz most Matt�kkel. Annyira boldogok egy�tt, nem �rtem mi�rt zavarja ez Henryt.

Janu�r 16.

Ez volt �letem legrosszabb napja. Sarah… meghalt. Egy balesetben. A hint� kics�szott a sziklap�rk�nyr�l. Legal�bbis ezt mondj�k. Nem is lep�dtem meg azon, hogy a nagyap�m �s Henry kiss� megk�nnyebb�lt s�hajjal vett�k tudom�sul a h�rt. A kisebbik testv�reimet is megr�zta, de legjobban Matt borult ki. Mikor elmondtuk neki, semmi sem l�tszott rajta. Kiment, majd meghallottuk, hogy valami elt�rt. Kirohantam, �s l�ttam, hogy ahogy a szob�ja fel� tart, mindent sz�tdob�l, ami a keze k�z� ker�l. K�vettem a szob�j�ig. Bev�gta az ajt�t, �s �rj�ng�sbe kezdett. K�ts�gbeesetten ordib�lt, �s t�rt �ssze mindent. Egy b� negyed�r�ig csak ezeket a hangokat hallottam. Azt�n hirtelen minden elcsendes�lt. Csak a saj�t l�gv�teleimet hallottam. Benyitottam, �s ott tal�ltam Mattet, ahogy a szoba k�zep�n t�rdel, k�ny�k�n megt�maszkodik egy felbor�tott sz�k h�tulj�n, �s pr�b�ja takarni arc�t, de m�g �gy is l�thattam a k�nnyeit. Rettenetesen �reztem magam. Soha sem l�ttam �gy… megt�rni. Mindig a p�ldak�pem volt, feln�ztem r�, az egekig magasztaltam, �s most… olyan �rz�sem volt, mintha �n is megt�rtem volna. Mintha bel�lem is kiszak�tottak volna egy darabot. Nem tudtam, mit tegyek. Odal�pjek hozz�, vagy menjek el csendben, �s ne s�rtsem meg a b�szkes�g�t.

V�g�l d�ntenem sem kellett, mert r�m n�zett. A szemei olyan m�lys�gesen k�ts�gbeesetten csillogtak, hogy azt hittem meg�r�l�k a tehetetlens�gt�l.

Azt�n azt k�rdezte t�lem, hogy „mi�rt pont �n? Mi�rt velem t�rt�nik mind ez?”

Semmit sem tudtam mondani. �s ez volt a legrosszabb. Hiszen mit mondhattam volna? Majd j�n egy m�sik?

M�r �jf�lre j�rt az id�, mire befejezt�k a besz�lget�st. Mag�t okolta –m�g most is- hogy meghalt. Mert szerinte, ha nem h�vja ide, akkor nem hal meg a balesetben. Minden egyes egy�tt t�lt�tt perc�ket elmes�lte, �s f�jdalommal besz�lt arr�l is, hogy mennyire szerette.

T�bb h�napig ki sem mozdult. Teljesen legyeng�lt a v�r hi�ny�t�l. Egyszer siker�lt kicsalnom, amit meg is b�ntam, mert menek�l�sb�l kezdett �lni. Az�rt gyilkolt meg embereket, mert n�h�ny percig �gy elfeledhette Saraht. De amint �jra elcsendesedett a v�r ut�ni v�gya, �jra visszaesett a depresszi�j�ba. Csak engem t�rt meg maga mellett, senkit sem volt k�pes l�tni, f�leg nem Henryt.

Egy h�tig tudta ezt csin�lni, mert ut�na az emberek is felfigyeltek a hirtelen j�tt, t�meges embergyilkoss�gokra. �s ha nem akarta, hogy kider�lj�n, vissza kellett fognia mag�t…

Kopogtak az �sszek�t� ajt�n�l. Daisy ijedt�ben elhaj�totta a napl�t, �s majdnem felsikoltott. Felpillantott az �r�ra, m�r j�csk�n elm�lt �jf�l. Gyorsan a k�nyv ut�n ny�lt, a p�rna al� dugta, �s az ajt�hoz rohant. �pp a k�nt�s�t igazgatta mag�n, mikor �jra kopogtak, de m�r er�sebben. „Mit akarhat Allen?”