�vatosan kinyitotta az ajt�t, �s kilesett m�g�le. Allen szenvtelen arccal n�zett r�, �s unottan keresztbefonta karjait.

- Minek z�rk�zol be?

- Mi�rt zavar ez t�ged? - k�rdezett vissza.

Allen megh�kkent a visszav�g�son, de nem sz�lt ink�bb. Mi�ta lett ilyen nagy sz�j�? A st�lusa hasonl�t annak a v�r�s l�nynak a st�lus�hoz. Sz�val � tehet r�la.

- Mondjuk csak az�rt, mert a f�rjed vagyok.

- Mi�rt j�ssz mindig ezzel? Ennyi er�vel �n is mondhatn�m azt, hogy az�rt z�rk�zom be, mert a feles�ged vagyok!

- Velem, te nem besz�lhetsz �gy! - sziszegte a fogai k�z�tt. Pillant�sa a szob�ra esett, majd ism�t Daisyre. - Rejtegetsz valakit?

Daisyb�l majdnem kit�rt a nevet�s. Csak nem f�lt�kenys�gi vita alakulna ki? Allen erre is k�pes lenne? Ink�bb visszafogta mag�t, �s nem nevetett fel, hanem tov�bbra is komoly arcot v�gott.

- F�lt�keny vagy?

- Ne nevettess! - ny�gte cseppnyi g�nnyal, �s Daisyt f�lretolva a szob�ba l�pett.

Daisy m�r nem tudta visszafogni mag�t, elmosolyodott, �s ink�bb kez�be harapott, hogy ne nevessen fel. Ezt Allen is �szrevette, mik�zben kinyitotta a szekr�nyt.

- Elmondan�d, hogy mit�l van ilyen j� kedved? - morogta oda.

- Nekem nagyon �gy t�nik, ha tal�ln�l valakit, akkor azt r�gt�n sz�tt�pn�d f�lt�kenys�gb�l… N�zz az �gy al� is, nehogy m�g elfuthasson! - mutatott az eml�tett b�tor fel�, �s als� ajk�ba harapott, mik�zben pajkosan csillog� szemekkel k�vette a f�rfi minden mozdulat�t.

Allen d�h�sen csikorgatta fogait. De nem mozdult. Ha t�nyleg megtenn�, lej�ratn� mag�t a l�ny el�tt, azt pedig nem szeretn�. Ink�bb m�s esetleges b�v�hely ut�n n�zett, amit meg is tal�lt, a fotel m�g�tt, de ott sem tal�lt senkit.

- Na j�! El�g volt! - egyenesedett fel, �s a l�ny fel� fordult. - Nem �rdekel, kivel hemperegsz, az sem �rdekel, ha itt van a szob�ban, teszek r�! Igaz�b�l csak…

Daisy v�gk�pp nem tudta kord�ban tartani mag�t, kit�rt bel�le a nevet�s. Hangja bet�lt�tte az eg�sz szob�t. Allen ideges is volt, �s meglep�d�tt, hogy mi �thetett a l�nyba. Eln�zte az arc�t, amint m�r k�nnyeit t�r�lgette, �s nem tudta mit tegyen. Ord�tson r�, hogy hagyja abba, vagy nevessen fel � is, mennyire gyerekesen viselkedett. Mi �t�tt bel�, hogy ilyen hevesen reag�lt arra, hogy Daisynek tal�n szeret�je van? Hiszen � is kij�r Florhoz, akkor meg?

V�g�l a komors�g mellett d�nt�tt.

- Hagyd m�r abba! Veled nem lehet komolyan besz�lni? - d�nny�g�tt.

Daisy nagyokat l�legezve pr�b�lt megnyugodni, egyik kez�t a mellkas�ra tette. M�sik kez�vel haj�ba t�rt, majd megr�zta a fej�t, �s kipirult arccal Allenre n�zett. Sz�j�nak sz�le, m�g mindig felfel� g�rb�lt, amit Allen sz�vesen elt�ntetett volna. De nem b�ntalmaz�ssal.

- Rendben… - Allen sem �rtette, hogy mi�rt komolyodott meg ilyen hirtelen a l�ny. Szemei v�dl�n n�ztek r�.

- Mi az? - bukott ki bel�le a k�rd�s.

Daisy megr�zta a fej�t, �s �ssz�bb h�zta mag�n a k�nt�st.

- Ne j�tszd itt a titokzatost, mond el, mi bajod van!

- Csak kicsit f�jt, hogy… ilyeneket felt�telezel r�lam, hogy… szeret�t tartok. Rendben, beismerem az elej�n t�nyleg vicces volt, ahogy felh�borodt�l, de azt�n belegondoltam, hogy mennyire nem b�zol bennem �s…

- Te sem b�zol bennem! - v�gott k�zbe Allen.

- Mert nem hagyod! - fakadt ki Daisy, �s nagy leveg�t v�ve, halkabbra vette mag�t. - �n… sohasem gondoltam volna, hogy lehet valami, ami ennyire neh�z… M�rmint, ez a h�zass�g… tudom, hogy semmif�le �rzelmet nem t�pl�lsz ir�nyomban, de nem lehetne, hogy egy kicsit… egy kicsit kultur�ltabban viselkedj�nk, a m�sikkal? Ak�rh�nyszor �sszefutunk, mindig veszeksz�nk, �s megs�rtve menek�l�nk el. Nem azt k�rem, hogy szeress, mert tudom, hogy ez lehetetlen. Csak… - megremegett a hangja, �gy ink�bb meg�llt egy pillanatra, majd suttogva folytatta, f�ldre szegezett szemekkel, mert nem akarta, hogy a m�sik megl�ssa gy�lekez� k�nnyeit. - Csak azt akarom, hogy ne ord�tsunk a m�sikkal minden alkalommal, �s pr�b�ljuk meg elfogadni, hogy h�zasok vagyunk, �s nem a m�sikat okolni ez�rt - Itt feln�zett, mert siker�lt elpislognia a k�nnyeit �s folytatta.

- Nem �n tehetek r�la, hogy �gy alakult minden. Naivan belementem, mert semmit sem tudtam, hogy mi, mi miatt t�rt�nik. R�ad�sul olyan lehet�s�get kaptam, amir�l �lmodni sem mertem, soha. F�leg, hogy megmentett�l Blaket�l. �s…

- Sz�val, azt akarod mondani, hogy mindenr�l �n tehetek? - k�rdezte Allen.

- Nem dehogy! - tiltakozott Daisy.

- Nekem �gy t�nik - mondta, �s az ajt�hoz s�t�lt. M�g meg�llt egy pillanatra, de nem fordult a l�ny fel�.

- Holnap lesz egy est�ly Backwish�kn�l. Megh�vtak. Este f�l h�tkor legy�l az aul�ban. Ne k�ss! - mondta, �s kiment.

Daisy v�g�l hagyta, hogy lecsorogjanak k�nnyei. Mit hitt? Hogy, majd ha ki�nti a lelk�t, akkor meg fog v�ltozni a kettej�k kapcsolata? Mi�rt esik mindig a saj�t csapd�j�ba? Viszont Allen akkor is egy sz�vtelen d�g! � majdnem els�rja mag�t el�tte, azt�n meggyan�s�tja, hogy �t hib�ztatja minden�rt. Mit tett, ami�rt ilyen vele? Rendben, azt elfogadta, hogy �rdekh�zass�g, de hogy ennyire hogy gy�l�lheti k�t ember egym�st, azt m�r nem vette be a gyomra.

Akkor is kider�ti!

Allen, amint becsuk�dott m�g�tte az ajt�, fels�hajtott, �s nekid�lt a falnak. Mi a franc t�rt�nt vele? Megijedt! Megijedt, hogy a l�ny ilyen hirtelen „t�madt” neki az �rz�seivel. Nem tudta mit tegyen. Most �gy �rezte mag�t, mint n�h�ny �vvel ezel�tt Mattn�l. De ez m�gis m�s volt. Az hogy egy n� �llt el�tte, teljesen kiakasztotta, megf�leml�tette. Pedig � nem az a ny�mnyila t�pus. Mindig is szerette kez�be venni, �s tartani az ir�ny�t�st, de itt egyszer�en elvesztette a fonalat. 

Lehunyta szemeit, fej�t pedig a falnak d�nt�tte. � is szeretett volna norm�lis �letet �lni, de hogy oldja meg ezt �gy, hogy k�zben ne essen csorba b�szkes�g�n?

M�rpedig biztosan megs�r�l, ha kedvesebben kezdene b�nni a l�nnyal.

Halk ajt�nyikorg�sra lett figyelmes, �s oldalra d�nt�tte fej�t, majd megl�tta a l�nyt, aki kicsit v�r�s szemekkel, de b�szk�n tartva mag�t, r�mered.

- Honnan lett annyi b�tors�god, hogy begyere ide? - szegezte neki a k�rd�st.

- Te is bej�tt�l hozz�m, sz�val, �n mi�rt ne j�hetn�k ide? - k�rdezte gyenge hanggal. Allen fels�hajtott.

- Mit akarsz? - k�rdezte. Ez nem volt j�. Most el�gg� egy gyenge pillanat�ban l�tta meg a l�ny. Nem szokta ezt m�soknak kimutatni.

- V�laszt arra, hogy mi�rt gy�l�lsz! Tal�n ha ezt megbesz�ln�nk, tiszta lappal kezdhetn�nk mindent, el�r�l.

Allen felvonta egyik szem�ld�k�t, �s enyhe mosollyal v�laszolt.

- M�g hogy �n gy�l�llek? Ki fogadta meg, hogy soha nem fekszik le velem, �s ink�bb meghal, mint hogy ez megt�rt�njen?

Daisy felh�borodottan v�gta cs�p�re kezeit.

- Nehogy azt mond, hogy csak az�rt viselkedsz �gy, mert nem vagyok hajland� �gybab�jni veled!

- Mi�rt, tal�n �r�ln�m kellene neki? - v�gig n�zett a l�nyon, �s m�r meg sem lep�d�tt azon, mennyire melege lett, �s legsz�vesebben minden ruhadarabj�t a sarkokban tudn�, a l�nyt pedig az �gyban, maga mellett. Ennek ellen�re keresztbefonta a karj�t maga el�tt. - De tal�n jobb is. Nem hiszem, hogy �r�m�met leln�m a dologban veled.

Daisyt ez �gy �rte, mintha pofon csapt�k volna. Ez l�tszott rajta, ahogy els�pad, kezeit pedig maga mell� ejti, hogy azt�n ott �k�lbe szor�thassa.

- Undor�t� vagy! - sziszegte. - �s gy�va! Mert nem mondod meg az igazat! Soha sem v�laszolsz a k�rd�seimre, hanem ink�bb s�rtegetsz!

- M�g valami?

- Ut�llak! - ki�ltott r� Daisy, �s legsz�vesebben meg�t�tte volna a f�rj�t, de toler�lta mag�t. - A francba Allen! Mi�rt vagy ilyen? Tal�n a gyerekkorod az oka?  Akkor sem ments�g arra, amit m�velsz!

- Mit tudsz te a gyerekkoromr�l? - emelte meg � is a hangj�t.

-… sok mindent.

- �h, igaz�n? Akkor mondj valami olyat, ami t�nyleg nem mindennapi!

Daisy idegesen kutatott gondolataiban, mit mondhatna, �s mit nem? M�r megint csapd�ba esett. Ha valami nagyon szem�lyeset mondana, biztosan r�j�nne, hogy a napl�j�t olvassa.

- Hagyjuk! - mondta, �s nyitotta volna az ajt�t, de Allen elkapta a karj�t.

- Most m�r fejezd be, amit elkezdt�l, Daisy! - mondta �sszesz�k�lt szemekkel.

- Az el�bb m�g el akart�l k�ldeni, �gyhogy el is menn�k, ha lenn�l sz�ves �s elengedn�l.

Allen elengedte, �s megvet�en horkantott egyet.

- Nem tudsz te semmit.

Daisy kinyitotta az ajt�t, �s m�g visszasz�lt.

- Az�rt k�v�ncsi lenn�k, hogy Matt mi�rt is t�rt meg maga mellett Sarah hal�la ut�n. Elviselhetetlen egy alak vagy.

- Mi? Honnan tudsz te… - ism�t elkapta Daisy karj�t, �s visszar�ngatta a szob�ba. Nekil�kte a falnak, �s k�t karj�n megt�maszkodva, el�llta a l�ny �tj�t, �gy nem szabadulhatott.

- Honnan tudsz te Sarahr�l? - k�rdezte ism�t.

- Az, az �n dolgom. �s engedj el! - l�kte meg a m�sik v�llait, de Allen meg sem rezzent.

- V�laszolj a k�rd�semre! - ki�ltott r�.

- �n mi�rt v�laszoljak, ha te sem v�laszolsz? Ne tartsd magad olyan nagyra rendben? Mert fikarcnyit sem vagy jobb Blaken�l! Tudod n�ha k�v�ncsi, vagyok, mennyivel lenne jobb �letem mellette! - ki�ltott vissza.

- Akkor mi�rt nem rohansz a karjaiba?

- �n h�s�get fogadtam, �s nem szegem meg �gy, mint m�sok!

- M�r megint mir�l besz�lsz?

- Arr�l a kis Backwish cafk�r�l! Azt hiszed nem vettem �szre, hogy mennyire �sszemelegedtetek? M�r az esk�v� el�tt tudtam, hogy a szeret�d, de azt hittem ez meg fog v�ltozni, de h�t kuty�b�l, nem lesz szalonna!

- Mi�rt v�ltozott volna meg minden?

- Engedj m�r el! - l�kte meg megint, de ism�t nem �rt el semmit.

- K�l�nben is, honnan tudhatn�m, hogy te nem e volt�l el�ttem f�rfival? Hiszen Blake el�gg� be volt indulva r�d!

Daisy m�r m�sodszorra cselekedett meggondolatlanul. Felindul�sb�l v�gta pofon az el�tte �ll� f�rfit. Percekig meredtek egym�sra, sz�tlanul. V�g�l Allen, megragadta Daisy �ll�t, �s megcs�kolta. Daisy erre azt�n v�gk�pp nem sz�m�tott. M�g a leveg� is benne akadt, amint meg�rezte a f�rfi hev�t. M�r megint k�ptelen volt ellen�llni, �gy karjait lassan, bizonytalanul a m�sik nyaka k�r� fonta, �s mag�hoz szor�totta. Allen k�zelebb l�pett, a l�nyt pedig teljesen a falnak szor�totta. Ler�ngatta mag�r�l az inget, �s �jra �t�lelte a l�nyt.

Fogaival v�gigkarcolta a n� ajk�t, �gy abb�l kiserkent n�h�ny csepp v�r, amit moh�n lenyaldosott, majd birtokba vette, az eg�sz sz�j�t. Kezei meg�ll�thatatlanul t�rtek utat maguknak a l�ny dereka fel�, miut�n h�ta m�g� dobta a n� k�nt�s�t. Gyakorlott mozdulatokkal f�zte egyre kintebb a h�l�ing fels�j�t.

Sz�j�r�l �tt�rt az �ll�ra, onnan pedig egyre lentebb haladt a nyak�ra. Cs�kokkal bor�tott el minden kis fel�letet, v�g�l meg�rezte az �ltala okozott, m�r begy�gyult fognyomokat, �s gyeng�den megharapd�lta a hely�ket. �rezte, hogy Daisy teste �jra megmerevedik, �s minden mozdulata ellen�ll�sba �tk�zik.

F�lve emelte meg a fej�t, hogy l�thassa a l�ny arc�t, �s megd�bbenve l�tta, hogy Daisy arc�t k�nnyek nedves�tik.

- Nem akarom - suttogta, �s megr�zta a fej�t.

- Mit nem akarsz? - k�rdezte rekedten, mire a l�ny v�lasza csup�n annyi volt, hogy teljes er�vel ell�kte maga el�l, �s kimenek�lt a szob�b�l. Ut�na ment volna, de mikor a kilincsre helyezte kez�t, hallotta, ahogy a kulcs fordul a z�rban.

Allen legsz�vesebben felord�tott volna. M�r negyedszerre pr�b�lkozik be a l�nyn�l, �s m�g egyszer sem siker�lt eljutniuk az �gyig! Id�ig minden n�t megkapott n�h�ny �ra ut�n, Daisyvel pedig m�r majdnem k�t h�napja nem verg�dik z�ld �gra. Arr�l nem is besz�lve, hogy m�r rettenetesen szeretett volna vele lenni, �gy is! Ak�rh�nyszor egym�snak esnek, vagy megzavarj�k, vagy a l�nynak lesz valami baja! Ez �gy nem fog menni, mert Daisy m�g mindig f�l t�le!