A Nap sugarai �gy t�ztek �t a fa m�regz�ld levelei k�z�tt, ahogy a homok pereg ki az ember ujjai k�z�l. Az id� v�gtelens�g�ben minden olyan volt, mintha meg�llt volna. A r�t magas f�sz�lait a szell� gyeng�den ringatta. Olyan volt, ak�r egy hatalmas �ce�n. A f�sz�lak hull�mzottak, ahogy a v�z. A lepk�k, m�hek �s m�s bogarak mintha halak lettek volna ebben a hatalmas, sz�raz tengerben. A zizeg�s, ahogy a sz�l t�rt utat mag�nak a f�sz�lak k�z�tt olyan volt, mint a hull�mok andal�t� zen�je. A s�s illat helyett vir�gok �s m�s n�v�nyek szag�t�l volt s�lyos a leveg�, s t�lt�tte meg m�lyen az embereket. Olyan volt, mint egy v�gtelen kir�lys�g, val�ban egy �ce�n.

Lina a hatalmas �ce�n egyetlen f�ja alatt fek�dt s �gy figyelte a z�ld levelek hull�mz�s�t. M�lyen gondolataiba mer�lt a kellemes ny�ri napon.

K�t f�rfi j�rt a fej�ben. K�t annyira k�l�nb�z� f�rfi…Gourryt valahol a kis v�rosban hagyta, ahova k�zigazgat�silag a r�t is tartozott, de m�gsem ez a f�rfi lebegett most lelki szemei el�tt. Egy m�sik csapatt�rsa.

Eml�kezett az els� tal�lkoz�s�ra a kim�r�val, s akkor m�g ellens�gek voltak. M�ra bar�tok lettek, s�t…

„Kora este volt m�g s s�t�ts�ge is a gyors viharfelh�k �rkez�s�b�l eredt. Lina �s Zelgadis egy k�nyvkeresked�t�l igyekeztek vissza a fogad�ba, �rdekes �s �rt�kes tekercsekkel megrakodva. Az es� eleredt.

- A francba, minden el fog �zni! – csattant fel Lina, ahogy k�peny�vel pr�b�lta takarni a karjaiban tartott kincseket. Zelgadis erre csak k�r�ln�zett, majd elkapta felkarj�t �s egy kisebb sik�torba h�zta, egy erk�ly al�. Lina a lend�lett�l a f�rfinak t�ntorodott.

- Sz�lhatt�l volna… - morogta, ahogy ell�pett t�le, takarva a kis p�rt, ami arc�ba sz�k�tt.

- Lina. �letvesz�lyes a szavadba v�gni – jelentette ki �szint�n a kim�ra, mire a kis boszork�ny felh�borodott.

- Ezt �gy mondtad, mintha �n valami d�h�ng� �r�lt lenn�k! – az a len�z�, megf�radt pillant�s, amit a k�k szemekt�l kapott erre elvett�k a kedv�t a tov�bbi hisztit�l.

- Szerinted mikor lesz v�ge? – sz�lalt meg �jra n�mi hallgat�s ut�n Lina. Az es� szakadatlanul esett m�g mindig. Amelia �s Gourry a fogad�ban v�rt�k �ket. De nem v�rhattak �r�kk�, m�g az es� el�ll.

- Nem tudom.

- Hm. – A kis boszork�ny elkezdett dobolni ujjaival az egyik kez�ben tartott tekercsen, majd megigaz�totta k�peny�t: karjai libab�r�sek lettek a hidegben. – F�zom! – fakadt ki v�g�l.

Zelgadis erre csak s�hajtott. Tekercseit, amit kezeiben tartott most k�penye zsebeibe rakta, majd mag�hoz r�ntotta Lin�t �s k�peny�be takarta.

A kis boszork�ny elv�r�s�d�tt.

- M�gis mit k�pzelsz, mi a fen�t csin�lsz?! – csattant fel, csak hogy hangj�val leplezze k�nyelmetlens�g�t �s zavar�t.

- Te mondtad, hogy f�zol. Felmeleg�telek – j�tt erre a nemesen egyszer� v�lasz. – De ha ink�bb fagyoskodn�l, csak tess�k. – S ezzel felemelte karjait, mintegy jelezve, hogy Lina ell�phet. De Lina nem mozdult.

- Hn. Sz�lhatt�l volna. – Csak ennyit kapott v�laszk�nt. A kis boszork�ny dacosan f�lrebiggyesztette ajkait �s eln�zett a kim�ra karja mellett, ami ism�t k�r� fonta mag�t.

Hossz� percekig �lltak �gy, egy sz� n�lk�l. A csend kezdett egyre zavar�bb, fesz�ltebb lenni. Lina egyre k�nosabban �rezte mag�t �s puffogni kezdett, majd dacosan �sszevont szem�ld�kkel pillantott fel lopva a f�rfira.

Zelgadis valahova a messzes�gbe r�vedt. Arca komolys�ga egy cseppet sem vesz�tett mag�b�l, szemeiben m�gis az �lmodoz�s f�nye csillogott. Szil�rdan �llt �s tartotta a karjaiban a kis boszork�nyt.

- H�, Zel – sz�lalt meg Lina, csintalankod� hangon, s m�g mindig tekercseit szorongat� kez�vel megb�kte a kim�ra mellkas�t –, mi van, alszol?

- Nem. – Zelgadis visszat�rt a f�ldre az �lomvil�gb�l, ahol id�z�tt p�r percig �s len�zett a boszork�nyra. Szemeiben gy�ng�ds�g jelent meg. - �bren is �lmodom.

Lina arc�t �jra p�r vonta be �s motyogott valamit a bajsza alatt. Zelgadis nem vette le r�la a szem�t, csak�gy, mint a kis boszork�ny. Az arc�n haboz�s jelent meg, majd v�g�l �jra feltekintett, de szemeiben m�r nem csillant meg �jra az �lomkir�lys�g pomp�ja.

Lina les�t�tte szemeit.

- Nem fognak a t�bbiek agg�dni…? – sz�lalt meg v�g�l, csak hogy megt�rje a k�nos csendet.

- Nemsok�ra el�ll.

S val�ban. M�r nem szakadt �gy az es�, mintha d�zs�b�l �nten�k. A zene, amit az es�cseppek j�tszottak lassult, s olyann� v�lt, mint egy kering�.

- Zelgadis…

- Hm?

�jra egym�s szemeibe n�ztek. Az az�rszemek a rubintokba mer�ltek. Lina elmosolyodott.

- K�sz, hogy nem hagyt�l megfagyni.

- Semmis�g.

Lina vett egy nagy leveg�t, majd l�bujjhegyre �llva akart puszit nyomni a kim�ra arc�ra h�l�ja jel��l. Zelgadis viszont az utols� pillanatba elford�totta fej�t, �gy ajkaik tal�lkozhattak.

Am�g a vihar utols� es�cseppje le nem esett, nem v�ltak el.”

Lehunyta szemeit, s fels�hajtott. Nem tudta kiverni azt az est�t a fej�b�l.

Mindkettej�knek valaki m�st kell szeretnie. Zelgadis �s Amelia, Gourry �s Lina. Olyan, hogy Zelgadis �s Lina nem l�tezik, mint fogalom. Csak bar�tok lehetnek, semmi t�bb. Elv�gre, � t�nyleg Gourryt szereti. De Zelgadis… Ez olyan dolog, amit nem lehet var�zslattal megoldani. Nincs az emberi kapcsolatokra olyan ige, mai mindent megoldana. Van, hogy a szavaknak nagyobb erej�k van, mint a tetteknek. El�g egy sz�, hogy megb�ntsunk valakit, de teperhet�nk egy �leten �t, hogy az megbocs�ssa nek�nk ball�p�s�nket.

A kim�ra is ott j�rt a fej�ben. Nem tudta, hova tegye. Nem mondt�k el senkinek, mi t�rt�nt akkor. Zelgadis hallgatott Amelia el�tt, � pedig Gourry el�tt. Csak egyvalaki volt, aki megsejtett valamit: Xellos. A mazoku sejtelmes mosollyal figyelte �ket, amikor „kettesben” maradtak le a csapatt�l.

De titkolniuk kellett. Mindketten m�st szerettek, s Lina �rezte, hogy nem b�zhat meg teljesen abban, amit Zelgadis szavak n�lk�l felk�n�lt neki. Fel�getni mindent, amit megszerzett tal�n t�l nagy �r a bizonytalans�g�rt, amit kaphat. � maga sem tudta, mit �rez pontosan a kim�ra ir�nt, t�l nagy volt az �rzelmi forgatag, ami a lelk�ben tombol �s v�laszt�sra k�nyszer�ttette sz�m�ra k�t fontos f�rfi k�z�tt.

Arra nyitotta fel szemeit, hogy valaki le�lt mell�. Zelgadis volt az. Egyik�k sem sz�lalt meg hossz� percekig, mindketten a r�tet figyelt�k, a sz�l hangj�t hallgatt�k, ahogy v�gigsim�t a f�sz�lakon, a bogarak z�mm�g�s�t, ahogy felsz�llnak a vir�gokr�l �s elragadja �ket a sz�l.

- Zel – t�rte meg v�g�l a csendet Lina �s fel�lt, h�t�t a fa t�rzs�nek vetette. �jra bel�thatta teljesen a f��ce�nt.

- Hm?

- Te Ameliat szereted, igaz?

Erre nem kapott azonnal v�laszt. V�g�l a f�rfi kiny�gte. – Azt hiszem.

- �s �n Gourryt szeretem – b�r ezt kijelent�sk�nt mondta, m�gis k�rd� volt a hangs�lya.

- Igen.

Lina eln�zett a ringat�z� f��ce�nra. Bogarak �s lepk�k r�pk�dtek a vir�gok k�z�tt, n�ha megpihenve egy-egy sz�lon. Minden olyan b�k�snek, nyugodtan t�nt. A leveg� a friss, �lettel teli vir�gok szag�t�l volt neh�z.

- Akkor menj�nk vissza – s�hajtott fel v�g�l, s felpattanva der�sen ny�jtotta kez�t a f�rfinak.

Zel b�lintott, majd elfogadva a seg�t� kezet felt�p�szkodott �s Lina oldal�n elindult visszafel�.

- Szerinted mi lesz a vacsora…? – k�rdezte vid�man a kis boszork�ny, s keze m�g mindig a kim�r��ban volt. A r�t hossz� haja, a f�sz�lak eltakart�k ezt a lopott �rint�st a k�v�ncsi szemek el�l.