A csapat kétségbe esetten kereste Masaót, de sehol nem találták az eleven kisfiút már kezdték feladni a reményt, amikor megjelent Naraku egyik csatlósa egy levélel. Inuyasha egybõl feldarabolta a mérges darazsat, de vigyázott a nála lévõ levélre. Amint elolvasta a levelet keserûen az egyik kunyhóba öklözött ami összedõlt a hatalmas erõtõl.

-Mi az Inuyasha? Mi áll a levélben?-kérdezték társai
-Ha viszont akarjuk látni Masaot át kéll adnunk a nálunk lévõ szilánkokat Narakunak.-mondta egyre növekvõ dühvel
-Inuyasha azzal nem mész semmire, ha itt mindent porrá zúzol.-mondta Sirena
-Igazad van Sirena. Mire vártok még? Induljunk, hisz a fiam veszélyben van.-mondta

A csapat felkerekedett és elindult Naraku keresésére. Még aznap vagy 5-ször meg kellett állniuk Hidemi miatt, mert a kislány éhes és fáradt volt. Inuyasha nem mondott semmit, de látszott rajta hogy nagyon aggódik Masao miatt és nem õ volt az egyetlen. Miroku átérezte barátja fájdalmát, hisz úgy szerette az ikreket mintha az apjuk lenne, s bizonyos értelemben az is volt. Miroku megpróbálta megvígasztalni Inuyashát, de csak morgást kapott cserébe. Sirena nagyon vigyázott, hogy nehogy Inuyasha valami hülyeséget csináljon. Lassan ismét úton voltak és kezdet esteledni ezért kerestek egy biztonságos helyet ahol el éjszakázhatnak. Másnap reggel nem épp kellemes élményben volt részük, hisz míg csapatink aludt megérkezett Kouga a farkasok vezére és letelepedett az alvó Kagome mellé, aki kissé meglepõdött a farkas felbukkanásán.

-Kagome kedvesem, olyan rég láttalak. Remélem a pincsi vigyáz rád.-mondta örömmel, s eközben a Sesshoumaru testébn lévõ miko majd megszakadt a visszafolytott nevetéstõl
-Hé bolha fészek, hagyj békén! Most nincs kedvem harcolni veled.-mondta morogva
-Mi az pincsi csak nincs valami baj?-kérdezte minden kíváncsiság nélkül, de Inu ,ár nem válaszolt hanem arréb vonult
-Ezt jól megcsináltad Kouga!-mondta Miroku
-Mi bajod szerzetes?
-Hagyd Miroku, majd én elmondom.-mondta kedvesen Sango-Ha annyira tudni akarod Naraku elvitte magával Masaot a fiunkat.
-Na és a pincsi miért van így letörve?
-Mert Masao Inuyasha és az én fiam.-mondta már sírva Sango
-Mi? A pincsinek fia van?-kérdezte döbbenten
-Ne merd még egyszer így hívni!-morogta Sirena

Kouga nagyon megsértõdött a lány hangnemén és neki akart ugrani, de hirtelen elõtte termet Inuyasha, aki morogva nézett ellen felére. Eközben a csapat fiataljai egyöntetûen Sirena és Inuyasha mellé álltak, de még mielõtt egymásnak ugorhattak volna elsétált mellettük a dai-youkai, aki eddig távolabról figyelte az eseményeket. Kouga kicsit idegesen nézett szembe az idõs szellemel, hisz látta a megjelenésén hogy nem egy vándorló alak, hanem olyan valaki aki hatalommal bír és használja is ha szükséges.

-Mit akarsz csinálni, apám?-kérdezte Inu
-Csak beszélgetni szeretnék.-mondta, mire a farkas szellem kicsit megnyugodott
-De hát ez egy bolha fészek! És mindig csak a baj van vele.-mondta Inu dühösen
-Foggd be pincsi! Te nem tudsz vigyázni az én drága Kagomémra.-mondta dühösen
-Nyugi fiúk. Tulajdonképpen mi bajotok van egymással?-kérdezte a dai-youkai
-Mindig ezt csinálják, ha találkoznak.-mondta Sango
-Tényleg? És mióta tart ez az állapot köztük?-kérdezte kíváncsian
-Nem tudjuk pontosan, de kb. azóta mióta Kouga egyszer elrabolta Kagomét.

Eközbe Naraku palotájában:

-Kagura!!
-Igen Naraku!
-Hol van Hiku?Már rég itt kéne lennie.
-Nem tudom.Egésznap nem láttam.
-Mindig csak a baj van vele…Kellett nekem megölni a szüleit?

Hiku az ajtó mögött hallgatózott és amint meghallotta mit tett az a félszellem akit apjának tartot kétségbeesetten menekülni kezdett. Viszont eszébe jutott amit Kannatól halott a kis Masaoról és magával vitte. Nagy nehezen kijutott a palotából és elindult az erdõ sûrûjéba. Nem tudta miért tette ezt vele az ,,apja”,de azt tudta megbosszúlja családja halálát! Egésznap bolyongot az erdõben a kis Masaoval a karjában, de egészen sötétedésig nem talált megoldást gondjaira. Már majdnem feladta amikor a távolban meglátta egy tábortûz pislákoló fényeit, s gyors iramban megindult a tábor felé. Már majdnem odaért amikor a kezében lévõ kicsi mocorogni, majd sírni kezdett.

-Ssssh, kérlek nyugodj meg.-mormolta a kicsinek

A táborban lévõk meghallották a csecsemõ sírást és annak irányába néztek, amikor a fák közzül kilépett  egy ezüst rövíd hajú fiú a kezében a kis Masaoval. Hiku kissé ilyedten nézett a felé közelítõ félszellemre, aki elég dühös volt ahoz hogy egy pillanat alatt végezni tudjon vele, de szerencséjére a csapat többi tagja is ott volt és érdeklõdve figyelték a félszellem reakcióját.

-Ki vagy és mit keres nálad Masao?-kérdezte dühösen Inuyasha
-E-e-elnézést, de nem tudtam hogy ismeri a kicsit. A nevem pedig Hiku.-mondta kicsit félve
-Kérlek, ne haragudj rá! Tudod negyon aggódott a kicsi miatt.-mondta gyengéden Sirena
-Semmi baj hölgyem.-mondta, majd át adta a kicsit
-Hol találtad meg?-kérdezte kíváncsian a szerzetes
-Tudják kihalgattam amint apám beszlélt egy nõvel.-kezdte-Kiderült, hogy akit eddig apámnak hittem az ölte meg az igazi szüleim, s valami hasonlót tervezett a kicsivel is.
-Mégis ki volt az akit az apádnak hittél?-kérdezte kíváncsian Lara
-N-n-naraku.-mondta most már sírva

A csapat döbbenten nézett a fiatal fiúra, s még rengeteg kérdés kavargot bennük, de békén hagyták és befogadták a csapatba. Inuyasha és Sirena félre vonultak, hogy egy kicsit egyedül lehessenek, de véletlenül Sesshoumaru és Kagome közelébe kerültek, akik teljesen elmerültek beszélgetésükben. Inuyasha és Sirena akaratlanul is fültanuja volt a beszélgetésüknek.

-Kezdem unni, hogy minden húsz percben ki kell mennem.-mondta a miko testébe zárt szellem
-Kitartás már csak három hónap és visszakapjuk a testünket.-mondta bizakodva a szellem testébe zárt miko
-Ezután nem fogom azt mondani, hogy milyen könnyû dolguk van a nõknek.
-Ajálom is.De a neheze még hátra van ugye tudod?
-Mi?A neheze?Ezt nem hiszem el!
-Nyugi nem olyan vészes ,,szegény Sessym ha tudnád…-gondolkodik”.
-Mi az?Miért nézel ilyen furán?
-Semmi-,,megcsókolja”-csak gondoltam ez jól esne-és elnevette magát.

Újra és újra megcsókolták egymást, s egyre szenvedélyesebbek lettek a csókok, míg Inuyasha meg nem zavarta õket. Sirena megpróbálta visszatartani a félszellemet, de nem sikerült neki, ezért inkább vele tartott, hogy ha kell segítsen neki. A pár miután észre vette a félszellemet dühösen nézett rá, majd szinte egyszerre estek neki.

-Mégis mit képzelsz te magadról!?-kérdezte dühösen a miko testébe zárt szellem
-Mikor akartátok elmondani?-válaszolt ugyanolyan hangnemben Inuyasha
-Mirõl beszélsz?-kérdezte meglepetten a szellem testébe zárt miko
-Tudod te azt nagyon jól!-morogta a félszellem.

Váratlanul megjelenik Sirena.

- Már megint min vitatkoztok? – kérdi kicsit unottan.
- Képzeld Kagome és Sesshoumaru egymás testébe kerültek.
- Igen? Én már tudtam.
- Te is tudtad? Ezt nem hiszem el! És miért nem mondtad el nekem?

Sirenanak elege lett Inu morgásából és a válasz helyett fogta magát és megcsókolta. Inut kicsit meglepte a dolog, de visszacsókolt. Amíg õk élvezték a csókot addig a másik páros elment a helyszínrõl. Miután véget ért a csók a tigris szellemnõ szabadkozni kezdet.

-Ne haragudj. Én nem akartam, c-c-c-csak nem jutott más az eszembe és...-mondta Sirena, mire Inu megunva a mentegetõzést megcsókolta a szellemet.

Eközben Sesshoumaru és Kagome visszatért a többiekhez, akik Hikut faggatták Naraku hol létérõl. Persze idõközben Hikunak beugrott néhány emlék foszlány a családjáról és rémlet még valami egy babáról is. De mivel már beesteledett jobban látták ha elmennek aludni. Minden nyugisan kezdõdött amikor,…

-ÁÁÁá mi a fene – üvöltött fel Kagome.
-Mi van…Naraku? Hol?
-Nem Naraku, te ökör csak Kagome…
-Mi? – a szellem testébe zárt miko azonnal odarohant- Remek.
-Mi van? Mi történt?
-Megindult a szülés….
-HOGY MI?- kiálltott fel mindenki…
-Jajj Istenem – kezdte volna Sessy…

Váratlanul felbukkant Inuyasha és Sirena kéz a kézbe és meglátták a tömeget ami éppen Kagome fölött tornyosult.

-Mi folyik itt?-kérdezte kíváncsian Sirena
-Kagome szülni fog.-világosította fel õket Sango
-MI???-kérdezte döbbenten Inu

Választ már nem kapott, s inkább hátrébb húzódott az ikrekkel és Mirokuval. Mind ketten a serényen tevénykedõ lányokat nézték és a melléjük lépõ Inu no Taishout és Hikut észre se vették. A fiúk Sesshoumaru kivételével mind a háttérbe húzódtak és onnan figyelték az eseményeket, miközben Kagome fájdalmasan felszisszent minden egyes fájásnál. A szülés még csak nem rég kezdõdött, de Sango tudta hogy hosszúideig is tarthat, de ha szerencséjük van reggelre meg lesz a baba. A szellem testébe zárt miko aggodalmasan figyelt, mert attól félt hogy ismét elveszti a babát. Eközben valahol egy palota sötét szobájában gonosz tervet forraltak kis csapatunk ellen.

-Kagura!-hallatszódott egy dühös hang
-Igen Naraku?
-Menj és hozzd vissza Hikut! Vagy inkább keress valakit aki végez vele és Inuyasháékkal is.-mondta
-Rendben-mondta a szélboszorka és elindult a terv megvalósítására

Kagura elgyötörten kereste a megfelelõ személyt aki véghez vihetné Naraku tervét, amikor hosszas keresgélés után megpillantott egy fiatal fiút egy dupla karddal gyakorolni. Leszállt a fiútól nem messze, aki rá akart támadni a betolakodóra.

-Ki vagy és mit akarsz?-kérdezte hidegen a fiú, miközben fegyverét Kagurára irányította
-Kagura vagyok és van egy ajánlatom a számodra.
-Miért bízzak benned?-kérdezte szenvtelenül
-Én nem azt mondtam, hogy bízz bennem csak halgasd végig az ajánlatom.-mondta Kagura és részletesen elmondta mi lenne a teendõ

A fiatal fiú figyelmesen hallgatta a szélboszorkány szavait, majd miután meghallotta a Hiku nevet morogni kezdett és mivel nem tudta féken tartani indulatait Kagurán vezette le a dühét, akinek esélye sem volt a menekülésre és holtan terült el a puha fûben.

Folytatás következik...