- Mit akarsz tudni? - kérdezte Sora, s a hangja meglepetésére tisztán csengett.

Leon ráemelte a tekintetét. Azt a tekintetét, amelytől nem egy erős férfiember rettent már vissza. Most nem a figyelmes férj volt. Most az a veszedelmes herceg volt, akit annyiszor emlegettek. Most Lucifer ült vele szemben. Nem mosolygott. Tekintete komoly, veszélyesen nyugodt maradt. Ó igen, sokszor használta ezt, és minden alkalommal bevált. Ám most nehezére esett így nézni. Nehezére esett nyugodtságot színlelni, amikor forrt benne az indulat… és még inkább a vágy. Erősen szorította a poharat, és csodálkozott, hogy a finom kristály még nem repedt el. Látva, hogy a felesége egyre idegesebb, sötét mosolyra húzódtak az ajkai. De Sora nem hátrált meg. Szinte ugyanolyan tekintettel nézett rá. A herceg erőszakkal ellazította izmait, és válaszolt.

- Hogy ismerted meg Reynolds- t? - tért a lényegre.

- Ó az egy véletlen találkozás volt - fordult újra el. - Az egyik ruhaszalonban voltunk Clarissával. És minden létező alkalom adtán megalázott. De, amikor kiértünk az üzletből, elég csúnyán visszavágtam - mosolyodott el. - Köpni - nyelni nem tudott. Akkor az összes ruhát, amit nekem vettünk lehajította az útra, egyenesen bele egy tócsába, és elviharzott. Garreth jött oda segíteni. Beszélgetni kezdtünk. Garreth megnyerő volt, jóképű és kedves - erre Leon megfeszült. - De tizenegy évvel idősebb nálam. Azt hiszem naiv voltam. Megkérdezte, hogy ha tehetném, itt hagynám- e Angliát. Én pedig habozás nélkül igent mondtam. És így kezdtünk egyre többet találkozni. A modora azonban nem változott addig a napig - majd ismét a hercegre nézett.

- Szeretted? - kérdezte fojtott hangon. Érezte, ahogy mindene megfeszül, és gombóc nő a torkában.

- Garrethet? - nézett rá, majd elmosolyodott. - Nem - mondta határozottan. - Csupán bármit megtettem volna, hogy elmehessek Clarissa közeléből.

- Értem - sóhajtott fel. És mintha feloldódtak volna a feszültség láncai. De még egy kérdés foglalkoztatta. - A szeretője voltál?

- Hogy? - a hercegnő elnéző mosolyt engedett meg felé. Mellé sétált, és elvette az erős italt, majd kortyolt belőle és visszaadta. Leon csak ámulva nézte. - Ezt neked kell tudni a legjobban - nézett rá jelentőségteljesen. - Gondolod, ha már eljutunk egy bizonyos pontig, akkor megáll? Ezt te tudod a legjobban.

- Igen - húzta le maga mellé. - Az enyém voltál először - csókolta halántékon. - Soha nem felejtettem el, hogy azt ígértem, nem korlátozom a hatalmad. Nem is akarom megtenni.

- Tudom - sóhajtotta a hercegnő, miközben odasimult hozzá. - Túl sok az akadály, ami elválaszt minket, Oswald.

- Na igen. Csakhogy az akadályokat te állítod fel, kedvesem - mondta komolyan. - A szívedben és a fejedben. Nagy a hatalmam, de nem tudom, hogy annyira nagy, hogy át tudjak törni a falaidon. Miért nem engeded le őket, legalább annyira, hogy próbaképp megbízz bennem?

- Hisz megtettem - suttogta Sora. - De érts meg, túl sok dolog történt, miután elmentél, és nem voltál ott, hogy megmagyarázd. Még mindig bennem él a kételkedés.

- Megmagyarázhatnám most is, ha elmondanád, mit mondtak - vetette fel óvatosan a férfi.

- Nem. Ezt most már magamnak kell megoldanom - mondta, miközben megsimogatta a férje arcát. - Csak bízz bennem!

- Rendben, Sora - sóhajtott fel. - Tedd, amit tenned kell! De ígérj meg valamit! - majd ránézett. - Akármi is történjen, nem hagysz el!

- Ezt megtehetem - mosolyodott el a hercegnő. - Nos rendben, miután ilyen jót beszélgettünk, megyek aludni. Jössz?

- Persze - de nem állt fel Sorával együtt. - Később.

- Rendben - majd kifelé indult a nappaliból, de még egyszer visszafordult. - Megváltozott valami?

- Igen - suttogta a férfi. Alakja a gyertyák fényében táncolt. És a szeme hihetetlenül mély és sötét volt. Nyers vágy tükröződött benne. Kiolthatatlan, el nem múló szenvedély. - Megváltozott, kicsim.

- Jó vagy rossz irányba? - kérdezte meghatott hangon a jelző miatt.

- Jó. Kétségtelenül jó irányba - mosolyodott el a herceg. - Minden rendben lesz. És te jó úton haladsz, Sora Oswald.

- Reméltem is - mondta cinkos mosollyal. - Kérlek, ne későn gyere! Az éjszaka még sokat ígér számunkra, Leon - majd mielőtt a férje válaszolhatott volna elsietett.

- Első akadály kipipálva, drágám - mosolyodott el Leon. - Elton! - szólította meg az ajtó előtt elmenő inast. - Kérem, intézze el nekem a…

Sora felsietett a szobájába, és bezárta maga mögött az ajtót. Úr isten. Úr isten. Annyi idő után újra Leonnak szólította a herceget. Furcsa érzés volt. A szíve vad vágtába kezdett, és nem tudta eldönteni mihez kezdjen ezzel a régi- új érzéssel. Inkább úgy döntött alkalmazkodik hozzá. Úgy, mint régen. De ezúttal már Blackheath hercegnőjeként. Újra olyan kapcsolatot akart, mint másfél évvel ezelőtt. És el is fogja érni! Csupán meg kell mutatni a Démon jobbik oldalát a hercegnek. Sora rámosolygott a tükörképére, majd beszaladt a fürdőbe.

Leon már úgy ment fel, hogy a zakóját levette. Az ingét feltűrte a könyökéig. Egy kicsit habozott, hogy belépjen- e hercegnő szobájába, ám az esti viselkedése alapján arra következtetett; bátran megteheti. Engedelmesen nyílt meg előtte az ajtó. Halkan lépett be, ám ahogy visszafordult a szoba felé, még a szája is tátva maradt. Az egész szobában balzsamos rózsaillat szállt. Sora bőrének az illata. A hercegnő pedig ott feküdt a hatalmas ágyon, ami vörös selyemtakaróval volt leterítve. Csak két gyertya égett sejtelmes, csábító keretet adva a szépség testének. Az erkélyajtó nyitva volt. Gyenge szél lebegtette meg a függönyt, s besodorta a nyári éjszaka erotikus jázminillatát. Leon már csak ettől megbénult, hát amikor meglátta, hogy Sora mit visel. Valóban ő vette ezeket a merész ruhadarabokat, ám arra nem számított, hogy a szépséges szirén még csábítóbb lehet. Már így sem tudott más nőre nézni, de… ez a nő megbolondította. Az ital, amit megivott már túl soknak bizonyult, így. Máskülönben meg sem érezte volna. Sora féloldalasan feküdt. Egyik lábát ráfektette a másikra, és a könyökén támaszkodott. Egy halványrózsaszín selyemhálóing volt rajta, mely a feneke alá ért, vékony pántjai voltak, mély, v- alakú dekoltázsa. És a mellrésznél az anyag átlátszó volt. Haját leengedte, mely hullámos bársonyként omlott le a csípőjéig. Csokoládé szemei elsötétültek, s hívogatóan csillantak. A hercegnő minden porcikája nehéz erotikát, és ellenállhatatlan csábítást sugallt. Leon pedig úgy érezte, ital nélkül is éppen ilyen erős lett volna a hatás. A torka kiszáradt. A gyomra görcsbe rándult. S eddig is fájón lüktető férfiasságában elviselhetetlenné vált a nyomás. Sora lassan elmosolyodott, és Leon megigézetten bámulta. Csak arra eszmélt fel, amikor a hercegnő kinyújtotta felé a kezét.

- Mond csak, kényelmesebb ott állni? - kérdezte a lány egy csintalan mosollyal. - Úgy hiszem, itt mellettem sokkal jobban éreznéd magad. Vagy talán jobban kedveled az ajtóm társaságát? - kérdezte csalódottan.

- Mégis, mi történt veled? - köszörülte meg a torkát.

- Leon!- figyelmeztette férjét - Keresztülhúzod a terveimet.

- Milyen terveidet? - kérdezte látszólagos könnyedséggel, miközben a szófára dobta a zakóját.

- Drágám, épp elcsábítani készülnélek, ha nem zavar - mondta durcásan, és hanyatt feküdt az ágyon. - Lehetetlen alak. Annyi szeretője volt, mint egy török szultánnak, és nem veszi észre, hogy a felesége mit akar. Szép vagy.

- Ó bocsásson meg, mylady - mosolyodott el a herceg, majd lassan a felesége mellé ereszkedett. - Megpróbálhatjuk még egyszer?

- Nem - vágta rá Sora. - Most folytatni készülök - majd egyszerű mozdulattal leteperte a herceget.

- Látom, nagyon szereted, ha a hatalom a te kezedben van, cicám - mosolygott fel rá Leon. - Rendben, megadom magam. Te vagy a főnök, hercegnőm.

- Nagyon helyes - majd kicsit lejjebb hajolt, hogy az ajkai csaknem súrolták a férfi ajkait. - Engedd el magad, hercegem! Olyan élményben lesz részed, amilyenben még egyik nő sem részesített.

Leon elmosolyodott, majd megtéve az utolsó lépést, felemelkedett és szájon csókolta a lányt. Lassan ízlelgette felesége puha ajkait. Olyan volt, mint egy zamatos, érett cseresznye. Az egész lénye üdítőnek és csábítónak hatott. Tetszett neki, ahogy Sora el akarta csábítani, bár nem kellett törnie magát érte. Valóban voltak nők, akik vállalkoztak már rá. Nem is egy. És ennél sokkal közönségesebb módszerekkel is próbálkoztak. De egyik sem volt olyan, ami felforralta volna a vérét, ráadásul így. Sorának rózsa illata volt. A bőre pedig olyan, mint a forró selyem. Csábító volt és ellenállhatatlan. És kezdett feloldódni az irányába. És neki semmi kifogása nem volt az ellen, hogy elcsábítsa, még inkább az ellen, hogy Sora kezében legyen a hatalom. Más férfi ezt soha nem hagyta volna, hisz a férfiak voltak a teremtés koronái, gondolta gúnyosan. De nem tudták elképzelni milyen élvezetet nyújthat, ha egy nő veszi át az irányítást. De nem mindegy, milyen nő. Sora veleszületett értelemmel, és nemességgel irányított. Lassan megszakította a csókot, és felemelte a fejét. Mélyen az acélszürke szemekbe nézett. Leon úgy feküdt ott előtte, mint egy nagymacska, nemesen, fenségesen és teljesen szelíden. De csak neki… A mindig támadásra kész ragadozó átadta neki a hatalmat, és nem félt mindent a kezébe adni, kockáztatva, hogy akármikor szétzúzhatja az álmait. Akkor miért ne tehetné ő is ugyan ezt? Megígérte, hogy kap egy esélyt. Egyetlen esélyt, és eddig nagyon is megállta a helyét.

Milyen csodálatos volt így látni a férfit. A lány újra lehajolt, de ezúttal csak egy leheletfinom csókra. Leon utána akart kapni, de a hercegnő nevetve húzódott el. Élvezte, ahogy játszhatott a férjével. Ingerelhette, és tüzelhette. Ó igen, ő is vágyott rá, nagyon. De előbb még egy kicsit kínozni akarta. Mosolyogva hajolt le újra, de ezúttal a herceg nyakát vette célba. Csókjai könnyedek, érzékiek voltak. Hívogatók.  A forró lélegzet ingerelte Leon minden idegszálát. Érezte a feleségéből áradó édes, érzéki rózsaillatot. A csókjai mézédesek voltak. S csakis sötét gondolatokat ébresztettek benne. Már szinte remegett a vágyakozástól, de hagyta, hogy Sora irányítson a kedve szerint. Közben a hercegnő ujjai az ingét kezdték kigombolni. Ahogy feltárult a feszes, izmos mellkas, végigsimította a felsejlő bőrt. Leon át akarta ölelni, csakhogy Sora nem hagyta, hogy felemelje a kezét.  A hercegnő még nem végzett. Ajkai egészen a váll és a nyak találkozásáig lesiklottak, majd újra vissza. Kicsit megállt a férfi szinte töretlenül egyenes ívű állánál, s azt kezdte csókolgatni, nyalogatni. Leon nyelt egy nagyot, s próbálta elűzni torka szárazságát. Ujjai a vörös takaróba markoltak, amikor megérezte, hogy felesége ajkai könnyedén, alig érezhetően megérintik a fülét. Mintha a hideg szaladt volna végig a testén, megrázkódott. Sora elégedett mosolyt engedett meg, majd nyelve hegyét végigvezette az érzékeny területen. A herceg mély levegőt vett, és próbált nem felnyögni. Elvégre nem vetne rá jó fényt, ha teljesen megadná magát a feleségének, és itt vonaglana alatta, mint valami kiéhezett állat. De sajnos az volt. Ki volt éhezve a feleségére, annyira, hogy azt maga sem hitte el. Csodálatos volt érezni, amint a telt mellei nekiszorulnak a kemény mellkasának. Érezni az illatát olyan közelről. Érezni a haja selymes érintését a bőrén. S látni a csokoládé szempárt szenvedélyesen felvillanni. Sora lassan rajzolta körbe a fülét a nyelvével, majd a szájába vette, és gyengéden szopogatni kezdte. Leon lehunyta a szemét és összeszorította az álkapcsát. A vér dübörgött a fejében, s ott lent is. De a hercegnő nem időzött itt tovább a férfi nagy megkönnyebbülésére. Újra visszatért a szájához. Mohó csókot váltottak. A nyelveik lassan simogatták egymást, majd a lány kicsit megharapta férje ajkát, hogy tovább ingerelje. Leon még mindig nem adott hangot, csupán mélyebben kezdte venni a levegőt. De Sora érezte, hogy nagyon közel áll az önuralma elvesztéséhez, csupán pár pillanat.  Lassan simította le róla a finom anyagú inget, majd kihúzva alóla, valahová a földre dobta. Ajkai elengedték a hercegét, s lejjebb indult. A nyelve hegyét végighúzta a férfi nyakán, majd a kulcscsontján. Felemelte a fejét, hogy megnézze a hatást. Leon acélszürke szemeiben kavargott a nyers vágy. Már nem volt képes mosolyogni. Már csak arra összpontosított, hogy ne támadja le a lányt egy állat módjára. Sora megrázkódott a gondolatra, s elöntötte valami ott lent. Hogy elrejtse ezt, gonosz mosolyt engedett meg, és feljebb ült. Ujjával mutatta a hercegnek, hogy forduljon meg. Leon felhúzta a szemöldökét, de teljesítette a felesége kérését és a hasára fordult. Sora pár pillanattal később átvetette a dereka fölött a lábát. A férfit pedig elöntötte a lüktető forróság. Lassan húzta végig balzsamosan lágy kezeit az acélos izmokon. Élvezettel fogadta, hogy egyszerre voltak kemények és bársonyosan simák. A férfi pedig akaratlanul is felsóhajtott, és talán nem is vette észre. Sora lehajolt a herceg füléhez, és kéjes érzékiséggel dorombolta:

- Gondolom, ilyet még senki nem csinált veled - súgta.

- Hm… de számtalan nő elégített ki így - mormolta Leon kéjes elégedettséggel.

- Áhá. És mindegyiket így élvezted? - kérdezte tökéletes tudatában annak, hogy a férje nem mond igazat.

- Honnan tudod, hogy élvezem? - sóhajtott fel a herceg.

- Ó remek kérdés. Megmutatom - majd ajkait végighúzta a férfi gerincén, mire ő megremegett. - Innen - suttogta Sora.

- Micsoda egy boszorkány - lökte le magáról, és mire a lány észbe kapott, már fölé magasodva mosolygott. - Na lássuk neked, milyen érzés.

- Nem Leon - ellenkezett a hercegnő. - Maradj csak szépen alul most! - és egy könnyed mozdulattal újra fölül volt. - Ne merj mozdulni! - parancsolta szikrázó daccal a szemében, majd ajkait férje nyakára tapasztotta, közvetlenül az ütőere fölé.

Sora elmosolyodott, ahogy érezte, férjének a szíve milyen hevesen ver. Kezei lassan lesiklottak. Először puhán végigsimította a széles mellkast, majd a kidolgozott hasfalat kezdte karcolgatni a körmeivel, mire a herceg meg- megrándult. Majd kezei még lejjebb indultak. Felemelte a fejét, s szikrázó csokoládé szemei győzedelmes fénnyel csillantak. Az ezüst szempár félig le volt hunyva, s a herceg nehéz szempillái alól vetett rá érzéki, s mohó pillantást. Sora elmosolyodott, majd elkezdte kigombolni a nadrágot. S Leon felnyögött. A hercegnő is lassan kezdte elveszíteni az önuralmát. Szinte rángtatta a nadrágot a férjéről. És Leon a csípőjét felemelve próbált segíteni neki. Hamarosan a fekete szövet valahol az ágy mellett landolt, s ezt hűen követte az alsó is. A lány immár szabadon legeltethette mohó pillantását a herceg vágyának bizonyítékán. Ó igen, Leon készen állt, s majd meghalt már, hogy megkaphassa a szépséges szirénét. Már éppen felnyúlt volna, hogy lehúzza magához, ám Sora nevetve kitért. Ajkai megkeresték a férfiét, és mohó, szenvedélyes csókkal vonta el a figyelmét. Addig csókolta, míg a herceg öntudatlanul hangot nem adott néha élvezetének, s kívánságának. Sora mosolygott. Még egyszer beleharapott a férje ajkába, majd lejjebb indult. Ennél többet akart… Sokkal többet. Újra végigtáncoltatta a nyelvét Leon nyakán, majd megkóstolta a bőr keserédes zamatát a herceg mellkasán és hasán. Ahogy egyre haladt lefelé, Leon úgy kezdte kapkodni a levegőt. És Sora elérte a célját. Gonoszkodó mosolyt engedett meg magának, és a férje meredező, lüktető férfiasságát kihagyva a combját kezdte csókolgatni. Leon ellenkezőn felnyögött, s egy szót suttogott; boszorkány. A hercegnő erre felnevetett. S nevetését visszaverték a szoba falai. Olyan volt, mint a nyári szél; borzongató, izgató, meleg és édes. A lány megkegyelmezve a férfi tekergőzésének újra az ágyéka felé kezdett araszolni. Lassan, nagyon lassan csak pontról pontra. Közben nyelvének lágy nedvessége édesen ingerelte a combjának belső oldalát. Leon ködben úszó elméjébe egy gondolat kúszott be; ez a nő tökéletesen tudta, hol és mennyire érzékeny. Lassan azonban akármelyik gondolatot akarta megfogni, az elreppent tőle, mintha csak egy délibáb lett volna. És már nem tudott másra gondolni, mint Sora szájára és nyelvére. A hercegnő lassan végigcirógatta férfiasságát a körmével, s Leon megrázkódott. Soha nem hitte, hogy ennyire érzékeny lesz a bőre. Egy nő sem volt ilyen hatással rá. Sőt. Sora lassan lehajolt. Forró lehelete végigszántott a bőrén. És ő egyre izgatottabb volt. Nem sok hiányzott, hogy akaratának maradványai is szilánkokra törjenek. Hevesen markolta az ágyneműt, s ujjai csaknem eltörtek az erős szorításban. Acélszürke tekintete a vörös baldachint kémlelte, de nem látta. Csak érezni tudott. Sora érezte a gyötrelmes várakozást, ami a férjében lejátszódott. Suttogva, dorombolva és pimaszul mosolyogva szólalt meg:

- Minél tovább kell rá várni, annál édesebb a desszert - mondta lassan, minden szót kihangsúlyozva.

- Ne játszadozz velem, Sora! - mondta Leon reszelős hangon. - Ezt nem tűröm senkitől.

- Akkor én leszek az, akitől fogod, kedvesem - majd mosolyogva végighúzta a nyelve hegyét Leon péniszén, mire a férfi felnyögött. - A türelem nagy erény, Leon Oswald. És jobb, ha megtanulod, te is.

Majd lehajtotta a fejét, és újabb utat tett meg a nyelvével. Lassan simogatta, ingerelte, miközben a kezeivel is simogatta, ahol érte. De szándékosan, csak forró leheletével érintette a makkot. Leon már ettől az érzéstől csaknem önkívületbe esett. Fejét vadul hátravetette, s úgy szorította a vörös selymet, hogy ujjai elfehéredtek, miközben próbálta visszafojtani a feltörni készülő hangjait. Majd Sora a nyelve hegyével megérintette a vöröslő makkot, miből egy tiszta csepp bukkant elő. A herceg mélyen, élvezettel felnyögött. Sora egyik keze felcsúszott a hasáig, és azt kezdte simogatni, miközben a nyelve virgonc táncot járt a pulzáló férfiasságon. Leon homlokán izzadságcseppek gördültek végig. Légzése méllyé, szaggatottá vált. S lassan nyögéssé erősödött. A férfias hang betöltötte a szobát, keresztülsiklott a besurranó balzsamos levegőn. A rózsaillat, felesége szépsége és az élvezet, amit neki okozott betöltött mindent. Ám Sora még ezt is fokozni tudta. Lassan a szájába engedte a lüktető, gránitkemény botot. Közben a nyelve is ingerelte, miközben feje ritmikus mozgással indította útjának az élvezet egész sorát. Leon felnyögött. Hátán és mellkasán is izzadság folyt le, miközben káromkodás egy egész arzenálja hagyta el az ajkait. Sora csokoládé szemeiben felpattantak a huncut vidámság fényei. És erősebben kezdte szívni a férje férfiasságát. Majd lassan, visszafelé kezdte engedni, miközben a nyelve minden pontot gondosan megsimogatott. Leon minden pillanatnál felszisszent. A hercegnő érezte, ahogy férje önuralma szertefoszlik, már csak pillanatok kérdése volt. És Sora igenis meg akarta ezt várni. Fogait lágyan belemélyesztette a lüktető húsba. Leon hevesen felkiáltott, miközben hátracsapta a fejét. Elvesztette minden önuralmát. Nem gondolkozott, nem látott, nem hallott, csak érzett. A gyönyört, a feszítő várakozást, és azt, hogy a feleségére van szüksége… azonnal. Felült és vadul magához rántotta, mígnem ajkaik egy forró, heves csókban egyesültek. Sora felnyögött. Forróság járta át az egész testét. Lüktető forróság, ami végigcikázott az egész lényén. Válaszul megharapta Leon ajkát. A férfi felemelte a fejét. Úgy nézett végig a feleségén, mintha most látná először. A cseresznyepiros ajkak, mik felduzzadtak a követelőző csóktól, szinte mágnesként vonzották. Az elködösült, csokoládé szempár olyan fénnyel égett, amit ember még nem látott. Az arca finom, barackszín vonásait akár egy szirén is megirigyelhette volna. Mindig is tudta, hogy a legszebb, de nem volt benne biztos, hogy ennyire tüzetesen megnézte volna valaha. Egyik kezével lefogta lány két csuklóját a feje felett, míg a másikkal lassan simított végig az érzéki testen. Ujjai végigsiklottak a formás combon, majd becsúsztatta őket a találkozásukhoz. Megtalálva felesége duzzadt csiklóját, azt kezdte ingerelni. Fejét lehajtotta, és ujjai ütemét követve lágy csókokkal kényeztette a lány ajkait. Sora pórusain izzadság ütközött ki. Sóhajai zihálássá erősödtek, s csak vonaglani tudott férje értő kezei alatt. Leon hol erősen dörzsölte, hol éppen csak hozzá ért a csiklójához ezzel az őrület széléig sodorva őt. Sora szaggatottan nyögni kezdett, s már alig várta az érzést, hogy ez a vad Démon beléhatoljon, s felemelje a csillagokig. A herceg elengedte a kezeit, így a lány kapva az alkalmon magához rántotta a férfit, és mélyen megcsókolta. Leon felemelte a fejét, de csak addig, míg megeresztett egy ördögi mosolyt. Szemei olyan sötétek voltak, mint a legveszélyesebb vihar, s csak egy valamire vágyott; a feleségére. Csókolni akarta őt, érezni, de mindennél inkább ízlelni. Lehajtotta a fejét, majd a hálóing finom anyagán keresztül a szájába vette a kemény mellbimbót, és keményen megszívta. Sora egy mélyről jövő nyögés kíséretében hátradobta a fejét, miközben beletúrt a férje hajába. Leonnak külön élvezetet nyújtott hallani, ahogy a hercegnő kéjes hangjai nyögésekbe fulladnak az élvezettől. Az ő hátán is izzadságcseppek gördültek le, miközben próbálta még fékezni a bensőjében tomboló vadat. Sora zihálása egyre erősödött. És egyre többször feszítette meg a testét a herceg felé. Leon szopogatni kezdte a mellbimbóit, majd gyengéden rágcsálni, amitől a hercegnő teljesen elveszített minden önuralmat. Férje keze vágyának középpontján, ahogy váltakozó ütemben dörzsölte, és ajkainak meg nyelvének érintése a mellén maga volt a csillagokba hajszoló eksztázis. Érezte, a gyönyör már nincs messze. Hasa ütemes összehúzódásokba kezdett, hogy a tudtára adja, már csak pillanatok kérdése. Ám Leon elvette a kezét, és a fejét is felemelte. A lány tudattalanul felnyögött, hogy kifejezze, ennél többet akar. A herceg elmosolyodott, majd lehajolt és minden szenvedélyét beleadva csókolta meg feleségét. Mohón, éhesen falta, harapta a kívánatos ajkakat, miközben keze szinte mindenhol végigsimogatta. Nyelve lassan tört utat magának, hogy megízlelje Sora édes zamatát. A lány pedig kézséggel ölelte egyre jobban a hercegét. Lábait a csípője köré fonta, ezzel néma kérését kifejezve; azt akarja, hogy már beléhatoljon. Leon ettől kis híján eszét vesztette, de még várt. Minél tovább kell rá várni, annál édesebb lesz, jutottak eszébe Sora szavai. Lágyan, de erőteljesen lefejtette a hercegnő lábait a derekáról, majd felült. Lassan nézett végig feleségén. Csodálatos volt. És annyira tüzes. A legcsodálatosabb nő, aki létezett. És csak az övé volt. Olyan eszeveszett féltékenység kerítette hatalmába, amikor Garreth Reynolds a közelébe ment, amiről még csak sejtelme sem volt, hogy létezik. Ahogy ez a gyönyörű nő ott feküdt előtte egyre csak várva a kielégülést, tőle… csak tőle, az ágyéka forrón felizzott.

* * *

 Alig tudta visszafogni magát. Végül előrenyújtotta a kezét, közben folyamatosan fogva tartva a csokoládészín szempárt, majd végigsimított a csábító testen. Majd egy könnyed mozdulattal kettészakította a finom anyagú hálóruhát. Sora pedig nem számítva a mozdulatra felkiáltott. Majd egy mosoly futott át az arcán, amikor a férfi vadul lesöpörte róla a maradványokat. Leon végigcsodálta a testét, mintha most először látná, s a hercegnő ágyéka fellángolt. Már annyira vágyott rá. Leon ereiben a vér elviselhetetlen forrósággal áramlott keresztül, s már nem tudta fékezni magát tovább. De tudta, ez más lesz most. Olyannyira vágyott rá, hogy azt ember elképzelni sem tudja. Vágyott rá, hogy Sora gyereket szüljön neki. Csak ő és senki más… Annyira vágyott rá, hogy az már fájt. És nem is volt képes tovább várni. Megcsókolta. Mélyen, vad éhséggel. Szenvedélyes, felemésztő tűzzel, hogy a lány is érezze, mi pezsgeti meg így a vérét. De Sora érezte, nagyon is. Leon végül felállt, és leszállt az ágyról. Majd maga után húzta a feleségét is. Ott álltak egymással szemben. Két Démon. A gyertyák kecsesen ingó lángja nyaldosta, simogatta meztelen testüket, bronzszín ragyogást kölcsönözve ezzel, s mind a ketten úgy érezték; a másiknál fantasztikusabb nem létezik. A herceg végül Sora mögé került, és a mellkasára vonta. Mélyen a nyakába csókolt, majd egyik keze átkarolta a derekát. A másik pedig végigsimított a testén, majd vágyának középpontjához vándorolt. Sora hátrahajtotta a fejét, s egyik kezét Leon combjára simította, a másikat pedig a hajába túrta. A férfi végül már nem bírt tovább várni. Egyetlen kemény lökéssel belemerült a hercegnő forró nedvességébe, a paradicsomba. Ujjai végül rátaláltak a lány csiklójára, s lökései ütemét felvéve kezdte simogatni, dörzsölni. Végül a kéj teljesen elvette az eszét. S már az élvezetének hangjait sem bírta visszafojtani. Hangosan nyögni kezdett, ahogy az élvezet egyre magasabbra emelte mind a kettejüket. A Hold fénye ragyogta be a szobát balzsamos ezüstjével magasba hágó színvarázst nyújtva nekik. S egy- egy kíváncsi csillag pirulva kukucskált be a két szenvedélyben izzó Démonra. Leon lökései egyre gyorsabbá váltak. S már Sora is elvesztette az irányítást. Nyögései sikolyokba fulladtak, s nem egyszer mélyesztette bele a körmét férje combjába. A herceg már szinte vágtázott benne, s hihetetlen örömét lelte. Ujjai is próbálták követni lökései ütemét. Izmok feszültek meg és ernyedtek el, ahogy mozgása erősödött. A balzsamosan lágy levegőjű szoba megtelt a herceg férfias nyögéseivel, s a hercegnő kéjes sikolyaival. Majd a lökések egyre szaggatottabbá váltak. És érezték, ahogy a csúcs közeledik. Izzadt testük szorosan tapadt a másikéhoz, mintha csak össze akartak volna olvadni… teljesen eggyé válni. Hirtelen Leon megfeszült, majd fejét felesége nyakába temette, s odafojtotta el felhangzó, mélyről jövő hörgését. Élvezetének első rezdüléseibe ő maga is beleremegett, miközben feleségébe engedte a magját. Lehunyta a szemeit, s ezerszínű tűzijáték robbant fel előtte, mely kitörölt minden értelmes gondolatot a fejéből. Csupán egy nevet nem; Sora. Minden élvezetének a forrása, minden boldogságának kiindulója, minden gondolatának középpontja. És soha nem akarta elveszíteni. Még lökött kettőt, amikor a hercegnő lába alól kicsúszott a talaj. S egyetlen kapaszkodója a férje volt. Ahogy felsikított körmei mély barázdát szántottak a combizmokba, s Leon fel is szisszent. A lány hangja azonban rögtön elhalt, amint érezte a herceg élvezetét forrón végigáramlani a testén, s az övével együtt összekeveredett. Elakadt a szava, mert érezte; ez most más, mint eddig volt. Leonnak ezúttal célja volt, amit meg is valósított. Elernyedt testtel dőlt neki a férfinak, miközben mind a ketten próbálták rendezni ziháló légzésüket. Leon halkan, férfiasan meleg hangon nevetett Sora nyakába, majd felemelte a fejét, és arcon csókolta. Majd doromboló hangon hozzáfűzte:

- Igazad volt. Minél tovább kell várni, annál édesebb a desszert - és mélyen belecsókolt a nyakába. - Fantasztikus voltál, mylady.

Sora halkan felnevetett és hátrahajtotta annyira a fejét, hogy meg tudja csókolni a férfit. Hangjában ott hullámzott a nőiesség, az érzékiség és olyan mértékű csábítás, melynek senki nem tudott ellenállni. A hercegnő meglepetten nevetett fel, amikor a herceg az ölébe vette, majd letette az ágyra. Leon, Sora fölé magasodva éhes szemekkel vizslatta áldozatát. Aki most már teljesen az övé volt. És még mindig töretlen szenvedéllyel vágyott rá. Most, és örökké…

Sora érezte, bármi is történjen ezután, bármilyen akadály jöjjön, most, ezen az éjszakán minden megváltozott közöttük. Mert most már van valamije, ami örök kötelék lesz közte és Blackheath veszedelmes hercege között…

Folytatása következik…