- Kayuu? - sz�l�tom meg.
- Hm?
- Mi�rt j�tt vissza az a v�rfarkas?
- �rted - n�z m�lyen a szemembe. - Azt hiszem, ez egy�rtelm� volt.
- Mi�rt? �s mi�rt egyed�l? Ha a t�rsai elk�s�rt�k volna, t�bb es�llyel indul, nem?
- Sose pr�b�lj meg�rteni egy v�rfarkast. V�lem�nyem szerint meg�rezte, hogy mi vagy, �s vesz�lyt l�tott benned. Mellesleg, ha meg egyed�l siker�lt volna meg�lni t�ged, vagy �lve el tudott volna fogni, akkor � lett volna a h�s. Puszt�n ennyi. Amikor �t vannak v�ltozva, ezeknek szinte csak �szt�neik vannak.
- Akkor �n most �ld�z�tt leszek?
- Val�sz�n�leg. Szerintem nem az �leted kell nekik, hanem az er�d. Majdnem biztos, hogy nem akarnak meg�lni, csak elrabolni, �s ha ez siker�l nekik, amit k�tlek, akkor maximum megk�noznak, vagy ilyesmi.
- K�szi, ez igaz�n b�ztat�! - mondom ironikusan.
- Nem kell f�lned, meg foglak v�deni. B�rmibe is ker�lj�n. - Ez az elsz�nt tekintet. Nem hazudik, l�tom rajta.
- Van neked ann�l fontosabb dolog is, minthogy engem megv�dj. - Kem�ny szavak ezek, de t�nyleg �gy van. Nem akarom, hogy miattam megs�r�lj�n. Hirtelen megtorpan, karon ragad �s mag�hoz r�nt.
- Mondd, Te h�lye vagy? Pillanatnyilag nincs fontosabb n�lad. - T�l rendes, ez m�r gyan�s.
- Mondd, v�mp�r vagy TE egy�ltal�n? Mert nagyon k�l�nb�z�l a t�bbiekt�l - suttogok.
- Igen az vagyok. De k�rem sz�pen, mindig olyanok voltak a t�rt�nelem nagy alakjai, akik k�l�nb�ztek m�sokt�l. N�zd meg Einsteint, mindenki �r�ltnek hitte, pedig zseni volt. Engem mindenki idi�t�nak hisz, de musz�j tisztelni�k, sokszor forralnak ellenem mer�nyleteket, de t�z l�p�ssel el�tt�k j�rok. Mellesleg szeretek ilyen lenni, ut�ln�m magam, ha egy v�riv�, arrog�ns gyilkol� g�p lenn�k, aki nem k�pes szeretni.
- Arrog�nsnak arrog�ns vagy, �s v�rt is iszol, de szeretni azt tudsz - d�rg�l�z�k hozz�. Komolyan mondom, meg k�ne tanulnom dorombolni. - M�g az a szerencse, hogy szeretsz, ha nem �gy lenne, m�r kiny�rtalak volna.
- Honnan gondolod, hogy t�ged szeretlek?
- Nem tudom, ki suttogta ezt az �des sz�t a f�lembe, miut�n a mag��v� tett.
- Csak pr�b�ra tettelek.
- M�r kezdtem azt hinni, hogy csak arra kellettem. - Ha � �gy, akkor �n is.
- Ugyan, arra haszn�lhattam volna m�st is. Gondolkodj logikusan.
- A logika nem az er�ss�gem, szivi.
- Vettem �szre... - J�, most akadtam ki. Ell�k�m magamt�l, �s elkezdek d�h�sen az ellenkez� ir�nyba cs�rtetni. Hamar ki�rek az �sv�nyr�l, egy sz�p nagy r�tre �rkezem.

Megtorpanok.

Minden �rz�kem igyekszik mag�ba inni a l�tv�nyt.
- Csod�latos - �muldozok suttogva. A Nap �ppen egy narancss�rga goly�k�nt hagyja el az �gboltot.
- Ugye? - Kay ut�nam j�tt. Valami�rt, most tudok ennek �r�lni.
- Szeretlek - vetem magam a nyak�ba. Term�szetesen nem k�sz�lt fel erre a reakci�ra, �s a f�ld�n v�gezz�k. Pont, mint nemr�g a szob�ban. Felemelem fejem, majd l�gy cs�kot hintek ajkaira. �t�lel, majd viszonozza tettem.
- Ez a helyzet beleillik valami ny�las, argentin szappanoper�ba - nevetem el magam.
- Nem tagadom eme �ll�t�st, kisasszony! - Gyeng�d behat�s�ra �tfordulunk. �gy l�tom, szeret vezet� poz�ci�ba lenni. V�gigm�ri eg�sz l�nyem, s elmosolyodik.
- Mi ilyen vicces? - z�kkentem ki gondolataib�l.
- Semmi. V�gyom r�d. Megmagyar�zhatatlan er� h�z fel�d. Egyszer�en nem tudom, mit �rzek. Vonzalom? V�gy? Rajong�s? Tal�n ezt mind egy�tt? Nem tudom. Zavar, hogy nem tiszta az elm�m. - Lassan r�m d�l, �sszekulcsolja ujjait eny�immel.
- Ez most meglepett. Szerintem ezt h�vj�k szerelemnek, Kayuu. Persze nem tudhatom helyetted a dolgokat.
- Te tal�n biztos vagy az �rzelmeidben? Bizton �ll�tod, hogy „Igen, ez AZ!” ?
- �n ilyet egy sz�val sem mondtam. Ink�bb azt tudn�m mondani, hogy „Igen, tal�n � az...”. Figyelj, majd kialakul minden. R�szemr�l �r�l�k, hogy te volt�l az els�, �s azt sz�z sz�zal�kosan tudom, hogy szeretlek.
- K�sz�n�m - olyan l�gy a hangja, mintha nem is vele besz�ln�k. Teljesen m�s a viselked�se. Ezt nem �rtem.
- T�rt�nt valami? - k�rdezem szomor�an. Vajon mi van a h�tt�rben?
- Mik�zben Te fent k�sz�l�dt�l, kaptam egy h�rt. El kell mennem egy h�napra. - A sz�vver�sem felgyorsul, egy l�legzetv�tel kimarad. Ujjaim lassan kics�sznak az �v�i k�z�l.

Nem akarom.

- Ne... - ny�g�m, mintha megbabon�ztak volna.
- Ha ezt tudtam volna, nem teszem meg. Akkor nem f�jna ennyire, hogy elmegyek.
- Gondolom, es�ly sincs arra, hogy veled tartsak.
- Nincs. Megpr�b�ltam mindent, de nem lehet. Nagyon vesz�lyes „k�ldet�s” lesz.
- Nem akarlak elvesz�teni! - �lelem �t g�rcs�sen h�t�t.
- Ne f�lj! �g�rem, hogy visszaj�v�k. �g�rem neked. - Lassan elered az es�, vele egy�tt k�nnyem is patakzani kezdenek. - Ne s�rj! Ez az este m�g a mi�nk.
- Holnap indulsz is? Nagyszer�. - Kezdek f�zni, f�lek, vacogok, s�rok. Mi�rt vagyok ilyen szerencs�tlen? Ez most nagyon nem kellett volna.
- Visszaviszlek. Nem akarom, hogy m�g beteg is legy�l. - Ahogy ezt kimondja, m�ris egy j� nagyot t�sszentek. Ironikus nem? Gin gyorsan felkap a f�ldr�l. Hamar vissza�r�nk a kast�lyba, a szob�csk�ba. �vatosan az �gyra rak, �veges tekintettel meredek magam el�. F�l�m m�szik, megcs�kol. Szenved�lyesen viszonzom. Ha m�r itt vagyunk, haszn�ljuk is ki. Hevess�g�t�l v�gigcik�zik rajtam a v�gy. Hi�ba tudom, hogy nem lesz t�bb enn�l, a testem m�gis �gy reag�l. Ut�lom magam ez�rt.
- Ka... yuu... Ne... K�rlek ne... Ne nehez�tsd meg m�g jobban... - s�hajtom, mikor m�r a nyakamat k�nyezteti.
- Sajn�lom - borul r�m ism�t, �t�lel, �sszekulcsolja kezeinket. Nyugalomban feksz�nk �gy, ki�lvezve minden pillanatot. �lmaimban sem hittem volna, hogy r�tal�lok egy ilyen fi�ra. El�sz�r egy bunk� parasztnak hittem, �s m�gis egy �rz� l�lek. Csak a megfelel� szem�ly kell, aki kihozza bel�le a val�di �nj�t. Egysz�val im�dnival�.
Vajon visszaj�n? Persze, hiszen meg�g�rte. �s be fogja tartani, igaz? Igen! Mi�rt gy�zk�d�m itt magam? Majd lesz, ami lesz. Nem szabad egy ilyen miatt �sszeomlani. Sajnos nagyon sokat jelent nekem, ha valaki szeret. K�pes lenn�k �rte mindent feladni.

Mindent.

�gy �rzem, ez az egy h�nap nem lesz valami kellemes. Itt maradok ennyi sok �hes fenevad k�z�tt, �s m�r nem lesz, aki megv�djen. J�, tal�n Aka vagy Touya ki�ll �rtem. Tal�n. �, hi� rem�nyeket kergetek! M�r megint! T�l naiv vagy Ayu, T�L naiv vagy.
- Ayumi, ne r�g�dj ezen, k�rlek! - Mintha olvasna a gondolataimban. - A k�t tisztav�r� majd vigy�z r�d, gondoskodom r�la.
- Rendben. Megleszek, mire vissza�rsz, kitanulom a vad�sz szakm�t, j�l fogok fegyvert forgatni, �s az er�met is uralom majd. Lesz dolgom, annyi szent.
- Ha ennyi id� alatt megleszel vele, akkor olyan aj�nd�kot kapsz t�lem, amit sosem felejtesz el! - kacsint r�m.
- Megegyezt�nk. Ezt vehetj�k fogad�snak is. Ha nem siker�l, k�v�nhatsz t�lem b�rmit.
- B�rmit? Biztos vagy Te ebben?
- Igen. B�zom benne, hogy nem leszel szem�t, �s valami olyat k�rsz, ami eg�szs�ges hat�rokon bel�l van.
- Naiv vagy.
- Tudom, de nem �rdekel. Sz-e-r-e-t-l-e-k �s ez a l�nyeg - mondom neki sz�pen, tagoltan.
- Im�dlak - veszi birtokba ajkaim. V�gigsim�t fels� testemen, mire kiss� megfesz�l�k. - Alig b�rom magam visszafogni - ny�gi.
- Pr�b�lkozz vele, k�rlek. �gy is el�g rossz az eg�sz - n�zek szomor�an.
- Bocs�nat - mosolyog. Mell�m fekszik, �lel, cs�kol, k�nyeztet. Lassan szenderedek �lomba, gyakorlott simogat�sai alatt. F�lek. Vajon mit tartogat a reggel?

Napsugarak, f�nyek, reggeli p�ra, friss leveg� �rad be a nyitott ablakon. Gin m�r r�g nincsen itt. Fel sem �bredtem, mikor elment, ez�rt haragszom is magamra. Szomor�an k�mlelem a z�ld t�jat az ablakp�rk�ny el�tti kis sz�kr�l. Kopog�st hallok.
- Igen?
- Szia. Nem j�ssz re reggelizni? Vagy net�n �gyba k�reted? - Touya tud kedves is lenni? Ez �j.
- Semmi �tv�gyam, de lemegyek.
- Megv�rjalak? Nehogy �sszeakadj egy ellens�geddel. Mert m�r most sok van.
- Kay befeny�tett, hogy �gy viselkedsz? Szem�tkedhetsz �m, ha j�l esik. �n nem b�nom - n�zek r� d�h�sen. Pedig nem vagyok r� d�h�s.
- Nem feny�tett be. Nekem is van sz�vem, b�rmennyire is meglep�, �s Kay m�gis csak a rokonom, ha �gy vessz�k. Tudok mindenr�l, ami kett�t�k k�zt t�rt�nt.
- Rendben. Mehet�nk. - Lassan l�pked�nk le a meredek l�pcs�n. Minden l�pcs�fokkal n� az �ress�g �rzete bennem. Nincs csipkel�d�s, nincsenek cs�kok, se �rint�sek, se mindent elmond� pillant�sok. Nem �rtem mi�rt van ilyen hat�ssal r�m ez az eg�sz. Tal�n az�rt, mert �gy j�tt ki a dolog, mintha csak arra kellettem volna neki. Most meg itt hagyott. Pedig nem �gy van. Vagy igen? �s megint csak naiv vagyok? Hiszen, � is megmondta. Felvillan el�ttem minden eml�k. Minden, ami eddig t�rt�nt. Az els� veszeked�sek, az els� cs�k, az els� �rint�sek, a k�z�s zuhany, a csal�d�s, a harc, az els� �jszaka. Ez az eg�sz olyan, mintha csak egy �lom lenne. Egy csod�latos �lom, ami most r�mbe csap �t. Megpr�b�lom �tv�szelni ezt a rossz id�szakot, hogy v�g�l j�hessen a boldogs�g. A boldogs�g, mir�l csak �lmodni lehet, s mivel ez egy �lom, megadatik majd a boldogs�g is. Egy �jabb gondolat csap agyamba. R�d�bbenek, t�nyleg szeretem.

Szeretem.