Meleg, m�zsz�n� napsugarak lopakodtak be a f�gg�ny�n kereszt�l. �m bent a szob�ban m�g mindig h�s volt a leveg�, b�r az �jszaka szinte izzott az erotik�t�l. A b�d�t� r�zsa �s j�zmin illat elsz�llt a sz�llel, s friss �ce�nillat vette �t a hely�t. A hatalmas, baldachinos �gyon a hercegi p�r fek�dt, teljes egyet�rt�sben, b�kess�gben, �lmodozva….

Sora szempill�i megrebbentek. S a neh�z csokol�d�sz�n szemp�r lassan kiny�lt. A v�r�s, selyemtakar� csak a fels�test�t takarta el. Lassan n�zett k�rbe a szob�ban, majd ahogy esz�be jutottak a t�rt�ntek, s�hajtva mosolyodott el. Abban a tudatban ford�totta oldalra a fej�t, hogy biztos volt benne, a f�rje m�r nincs mellette. T�vedett. A herceg arccal fel� fordulva aludt. Ajkain egy el�gedett mosoly �lt, s von�sai kisfi�san moh�v� v�ltak, nyugodtt�. A has�n fek�dt, s a takar� semmit sem fedett el bel�le. Sora mosolyogva fordult teljesen fel�, s nem �llhatta meg, hogy ne sim�tson ki egy k�sza tincset a f�rfi arc�b�l. A tegnap �jszaka olyan csod�latos volt, amilyet el sem tudott k�pzelni. �s rem�lte, hogy marad k�zzelfoghat� bizony�t�ka is. Ak�rmi t�rt�njen, mindig lesz, ami egym�shoz k�sse �ket. A hercegn� k�zelebb b�jt a f�rfihoz. Szorosan hozz�simult, fej�t pedig a herceg feje al� illesztette. Ett�l az egyszer� mozdulatt�l, Leon sz�ve gyorsabban kezdett verni. M�g �lm�ban is �rezte feles�ge k�zels�g�t. A neh�z szempill�k lassan megrezd�ltek, majd felny�ltak, ezzel megmutatva a f�ltve �rz�tt Holdez�st tekintetet, mely gy�ngyh�zf�ny�v� v�lt a nap var�zs�t�l, vagy tal�n a saj�t maga f�nyeit�l. Ahogy �szrevette a nekisimul� kecses, �rz�ki testet, elmosolyodott �s �tkarolta. Sora, amint meg�rezte az er�s kezet a derek�ra simulni, azonnal felkapta a fej�t. �szt�n�sen el akart h�z�dni, de a herceg karja, mely ac�lk�nt fon�dott k�r�, megakad�lyozta. A f�rfi szemeiben kih�v� szikr�k pattantak, s a hercegn� tekintet�ben fens�bbs�ges dac villant. Leon odahajolt, hagyva id�t feles�g�nek, hogy elh�z�djon. Csakhogy � nem akart elh�z�dni. Megel�zve a f�rj�t, r�tapasztotta a sz�j�t a kem�ny�v� ajkakra. Lass�, �rz�ki cs�k volt. Nyelveik, simogatt�k egym�st. Hosszan �zlelt�k a m�sik ajkait. V�g�l Leon lassan felemelkedett, �s a feles�ge f�l� magasodott. Sora felmosolygott r�, hogy ak�rmit megenged. �m �lvezetes j�t�kuknak egy er�s kopog�s vetett v�get. A herceg szitkoz�dva kapta arra a fej�t. M�g a tegnap �jszaka ut�n is m�rhetetlen�l v�gyott r�, hogy megkapja a l�nyt. A kopog�s megism�tl�d�tt. � pedig morogva sz�llt le a hercegn�r�l. Sora visszah�zta mag�ra a takar�t, �s ny�jt�zott. Leon, mik�zben felh�zta mag�ra a nadr�gj�t, visszan�zett �s mosolyogva fogadta a hercegn� k�jes mozdulatait. Boldog volt… Igen, Sora v�gre boldog volt. �s � m�g ink�bb. Lassan az ajt�hoz l�pett �s hanyagul nekit�maszkodott, ahogy kinyitotta. R�gt�n egy smaragdz�ld szemp�rral tal�lta szemben mag�t. Dante m�r fel volt �lt�zve, �s igen kipihent volt, ami nem is csoda, tekintve, hogy legal�bb egy napot aludt. Leon mogorv�n n�zett bar�tj�ra, mire az k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t. A herceg erre kiment, �s bez�rta maga m�g�tt az ajt�t.

- Mit akarsz, Dante? - k�rdezte nem �ppen kedvesen.

- Mi ez a morcos hangulat, Leon? - h�k�lt h�tra.

- Sz�vesen elt�lt�ttem volna m�g egy kis id�t a feles�gemmel, de te nem hagytad - majd fenyeget�en el�r�bb l�pett. - Rem�lem, j� okod volt r�.

- Term�szetesen - d�bbent meg Dante. - A mylady teljesen az ujja k�r� csavart, Leon - mondta elgy�t�rten.

- �s ha igen? - k�rdezte a herceg hevesen. - N�zd Dante! Sora a feles�gem, �s �lvezem, amikor vele vagyok. Jobban, mint ak�rmelyik n�n�l.

- N�zd Leon! Sora isteni lehet az �gyban, de mi�rt kellett feles�g�l venned ez�rt? - tette fel az �t foglalkoztat� k�rd�st.

- Dante Wexford! - v�lt Leon hangja jegess�. - Azt hiszem, ezt m�r tiszt�ztuk. Sora a feles�gem, mert �n �gy akarom. A feles�gem, mert � �gy akarja. �rtsd m�r meg v�gre! A k�zelemben akarom tudni, mindig, minden percben. A tudat�ban annak, hogy semmilyen m�s f�rfi nem �r hozz�, m�g csak r� sem n�z, mert tudja; az �n feles�gem. V�deni akarom, k�nyeztetni, a k�zelemben tudni. � az eny�m, �s az is marad. �s pont - mondta er�lyesen.

- �s, ha � akarna elv�lni? - l�pett k�zelebb Dante.

- Nem tudom. J�l megfontoln�m - d�lt a falnak. - Mert az bizonyos, hogy am�g az �n feles�gem, megkap mindent. V�delmet, p�nzt, hatalmat. �s �ri�si gy�ny�rt. Minden er�mmel azon leszek, hogy boldogg� tegyem. De ha lenne valaki, aki mellett le akarn� �lni az �let�t, elengedn�m - suttogta.

- Szereted? - majd a herceg k�rd� tekintet�t l�tva megism�telte. - Szerelmes vagy bel�?

- �n…- kezdte.

- Kegyelmes �r! - l�pett hozz�juk a merev Elton. - Mylord, meg�rkezett, amit k�rt.

- K�sz�n�m - engedett meg mag�nak egy halv�ny mosolyt. - Ha megbocs�tasz Dante, megyek �s fel�lt�z�m. Egy �ra m�lva reggeliz�nk.

- �rtettem, m�lt�s�gos �r - hajolt meg a f�rfi g�nyol�dva, majd elment.

Leon s�hajtva ment �t a saj�t szob�j�ba �lt�zni. M�r el�re mosolygott a feles�ge reakci�j�n az aj�nd�ka miatt.

Sora l�legzetvisszafojtva hallgatta a besz�lget�st. A sz�ve �r�lt temp�ban kalap�lt a mellkas�ban. Minden sz�, amivel Leon a h�zass�gukat v�dte, ezernyi rem�nyszikrak�nt robbant. Boldogg� akarta tenni �t �s v�delmezni. Ez az �rz�s szinte megolvasztotta a bens�j�t. �s, amikor Dante k�rd�se elhangzott, hogy Leon szereti e �t, m�r olyan g�rcs�sen markolta a takar�t, hogy az ujjai csaknem elt�rtek. De a besz�lget�s abbamaradt Elton �rkez�s�vel. A v�lasz elmaradt, de Sora a sz�ve m�ly�n rem�lte, hogy amikor a herceg megv�laszolja a k�rd�st, majd magabiztosan azt mondja; igen. Ezzel a boldog�t� gondolattal mag�ra kapta a r�zsasz�n selyem k�nt�st, majd beszaladt a f�rd�be. Legal�bb h�sz percig �llt a medenc�ben, amib�l csak �gy sz�llt felfel� a j�zmin �s a r�zsa illata. Az �jszak�t juttatta esz�be. Hirtelen megmerevedett. Tegnap �jjel, �gy �rezte, mintha valami megsz�letett volna k�zt�k, ami �r�k k�tel�k lesz. De vajon… vajon t�nyleg lesz valamije, ami m�s n�nek nincs?  Igen. Lesz. Hirtelen maga sem �rtette mi�rt, de elmosolyodott. Boldog volt. A sz�v�ben olyan nyugalom �lt, mint tal�n m�g soha. Boldogan nevetett fel, amikor hallotta, hogy csuk�dik az ajt�. Kil�pett a medenc�b�l, �s mag�ra vette a hossz�, fekete k�nt�s�t, majd kiment. Ahogy sejtette, Leon Oswald, Blackheath hatalmas hercege az �gy�n fek�dt. Egy s�t�tk�k inget, �s egy feh�r nadr�got viselt. Friss volt, el�gedett �s �szveszt�en k�v�natos. Sora a fej�t cs�v�lva l�pett beljebb. R�mosolygott a f�rj�re, majd a f�s�lk�d�asztala el� �lt �s leengedte a haj�t. A t�k�rb�l n�zte, ahogy a herceg moh� pillant�sa v�gigsiklik rajta. Fel� fordult, �s enyh�n felvont szem�ld�kkel n�zett r�.

- Mond Leon, musz�j neked �gy n�zni r�m? - k�rdezte inger�lten.

- Zavar? - k�rdezett vissza laz�n a herceg.

- Nem is hiszed mennyire - majd �jra elfordult. - �gyhogy l�gy olyan kedves, dr�ga herceg, �s legeltesd m�shol a szemed!

- Sora! - nevetett fel m�ly hangon Leon. - Hogy tehetn�m? Hisz te vagy a feles�gem. M�sfel�l; tegnap nem zavart, hogy n�ztelek.

- Az tegnap volt, �desem - mondta neg�desen a hercegn�, de k�zben elmosolyodott a tegnapra gondolva.

- Hm… Sora Oswald �br�ndozik - k�szott fel egy �rd�gi mosoly az arc�ra. - M�g szebb� tesz. - majd megpaskolta maga mellett az �gyat. - Ne n�zz m�r �gy r�m! Ink�bb gyere ide! - nevetett fel a k�tked� tekintet l�tt�n.

- Nem b�zom benned - mondta a hercegn�, de az�rt fel�llt �s le�lt mell�. - T�vols�g, kedvesem - mondta az odah�z�d� Leonnak. - Mit szeretn�l?

- Odaadni valamit - mosolygott rejt�lyesen.

- Mit? - n�zett r� k�v�ncsi szemekkel Sora.

- Mit kapok, ha odaadom? - k�rdezte a herceg ravaszan.

- Ink�bb, mit nem kapsz, ha ideadod - mosolyodott el el�gedetten a hercegn�.

- J�l van - majd el�vett egy nagyobb, r�zsasz�n selyembe burkolt dobozt, aminek a tetej�n egy s�t�t r�zsasz�n r�zsa pihent. - Rem�lem, tetszeni fog.

Sora k�tked� tekintettel n�zett a f�rj�re, �m a mosolya el�rulta, mennyire boldogg� akarta tenni �t. A hercegn� megcs�v�lta a fej�t, majd levette a doboz fedel�t. A csokol�d� szemek elkerekedtek a l�tv�nyon. A pap�rt kibontva megpillantotta a legszebb aj�nd�kot, amit valaha is kapott. Egy gy�ny�r� porcel�nbab�t. R�g nem kapott bab�t. Az �desanyja rengeteget v�s�rolt neki, s k�l�nb�z� orsz�gokb�l is kapott. Azt�n az apja hozott m�g neki egy ideig, de ahogy Pamela n�tt, � m�r nem kapott t�bbet. Nem is sz�m�tott r�, hogy a f�rj�t�l bab�t fog kapni, de tal�n ennek �r�lt a legjobban. �m ez k�l�nleges volt. Sokkal ink�bb, mint a t�bbi. A baba egy kisl�nyt �br�zolt. Egy tal�n �t�ves kisl�nyt. Hossz�, h�tk�z�pig �r�, lil�s haja hull�mokban omlott le. Szemei gy�ny�r�, csokol�d�barn�k voltak. Arca finom, baracksz�nt �lt�tt. Gy�ny�r� von�sokat hordott. �s sz�j�n �lland�an mosoly bujk�lt. Egy sz�p, kr�msz�n� ruh�t viselt. Sora f�lve �rintette meg a finom porcel�nt. Soha nem l�tott m�g enn�l kifejez�bbet. �s soha nem hitte, hogy l�tni fog. Hogy l�tni fogja mag�t, �t �vesen, babak�nt. Dereng� szemei �jra a hercegre emelte. Majd miel�tt �szbe kaphatott volna, m�r �tfonta a nyak�t a karjaival, szorosan nekisimult, s eld�ltek mind a ketten az �gyon. Sora f�rje f�l�hez hajolt �s elsuttogta:

- Soha nem kaptam ilyen csod�latos aj�nd�kot - mondta dorombolva. - �s nem felt�tlen�l a bab�ra gondolok, hercegem - majd l�gyan megcs�kolta �t. - Nem biztos, hogy erre a porcel�nbab�ra mondtam - mosolygott r�.

- Ez a kisl�ny, Sora Oswald, te vagy - mondta a herceg komolyan. - Amikor te mosolyogt�l r�m ilyen �rtatlanul. Amikor a szemeidben mindig �r�m csillogott, �s nem ismerted m�g a szenved�st. Az a kisl�ny nem ismert f�lelmet, sem f�jdalmat. S mindenkiben csak a j�t l�tta. Egy Angyal volt, egy t�r�keny porcel�nbaba. S az a kisl�ny tov�bbra is benned �l. M�lyen, eg�sz m�lyen a sz�vedben. De m�r nem fog visszaj�nni - mondta l�tva, hogy Sora tekintete felcsillan. - D�mon lett�l. De egy D�mon k�pes r�, hogy el�csalogasson egy Angyalt - hajolt oda a f�l�hez. - Engedd el magad! Engedd, hogy minden g�rcs�s v�d�fal leomoljon, ha m�s el�tt nem, legal�bb el�ttem.

- M�r pr�b�lkozunk, Leon. �s j� �ton haladunk - mosolygott r�. - F�l �ra m�lva reggeli? - k�rdezte, majd amikor a herceg b�lintott elmosolyodott. - Mit tervez ut�na, kegyelmes �r?

- Nos, d�lben �rkezik az �gyv�dem �s a titk�rom, hogy megbesz�lj�k a befektet�seimet - majd ravasz mosolyt engedett meg mag�nak. - Azt�n tal�lkozom egy r�gi, kedves ismer�s�mmel, hogy felemlegess�k a r�gi sz�p id�ket.

- �s m�gis, hogy h�vj�k azt a r�gi ismer�st? - k�rdezte Sora gyanakodva.

- Belle- nek - mondta a herceg �lmodoz� szemekkel. - Kicsit magasabb, mint te. Telt alakja van, g�mb�lyded form�kkal. �rz�ki v�r�s ajka. Hossz� barna haja �s ig�z�, z�ld szeme. M�s valami?

- Most ezt az�rt soroltad el, hogy tudjam, kit kell meggyilkolnom? - mosolyodott el gonoszan. - Most komolyan, Leon, mit tervezel?

- Semmit - nevetett fel a herceg. - �gy gondoltam, hogy veled t�lt�m a d�lut�nt, �s az est�t. Ellenvet�s, hercegn�? - vonta fel a szem�ld�k�t.

- Nincs, kegyelmes �r - majd hossz�, forr� cs�kot nyomott f�rje ajkaira, s v�g�l fel�llt. - Most fel�lt�z�k, �s megyek reggelizni. �r�ln�k, �desem, ha ink�bb lent v�rn�l meg.

- Merthogy? - villant meg Leon szeme �rd�gi f�nnyel.

- �-�. Nem szeretn�m, ha valami elvonn� a figyelmed, �s v�letlen�l az �gyban k�tn�nk ki - v�laszolt a l�ny cs�fond�rosan. - Sz�val, herceg… - majd felh�zta az �gyr�l �s az ajt� fel� l�kd�ste. - Leon! - sz�lt m�g ut�na. - K�sz�n�m az aj�nd�kot - majd ahogy a f�rfi elmosolyodott, hozz� simult �s hosszan megcs�kolta. Nem is �llt sz�nd�k�ban elengedni, �s ahogy l�tszott a f�rj�nek sem jutott esz�be. A mellett�k elhalad� csel�dek halkan kuncogva �s pirulva figyelt�k �ket. Erre azonban Sora m�r elh�z�dott. - K�s�bb - sim�tott v�gig a herceg arc�n, l�tva annak els�t�t�l� szemeit. - Sietek - majd visszament a szob�j�ba.

- Sora, Sora. Mit teszel velem, te boszork�ny? - cs�v�lta meg a fej�t Leon, mik�zben lassan leballagott az eb�dl�be.

Sora mosolyogva d�lt az ajt�nak. M�g hallotta Leon utols� mondat�t. �s fel is nevetett volna, ha a sz�ve �pp nem v�gtatott volna �gy a mellkas�ban, mintha �ld�zn�k. �gy is volt. Olyan �rz�sek �ld�zt�k, amelyeket egy h�nappal, vagy ak�r egy h�ttel ezel�tt nem sz�vesen fogadott volna. Most m�gis boldogs�g t�lt�tte el. Lassan a has�ra cs�sztatta a kez�t. Nem volt jele annak, hogy maradand� eml�ke sz�letik a tegnapi �jszak�nak, a hercegn� m�gis rem�nykedett, �s b�zott. A gardr�bba akart menni, hogy fel�lt�zz�n, de valaki hirtelen lefogta h�tulr�l, �s befogta a sz�j�t. Mozdulni sem tudott az er�s szor�t�sban. Hirtelen egy eml�kk�p k�szott be az elm�j�be. S�t�t volt, d�rg�tt, vill�mlott � pedig szaladt. Majd valaki lefogta. Az az �jszaka �r�kre megv�ltoztatta az �let�t. Meg�rezte az �mbra illat�t. Ugyanazt az illatot, amit akkor este �rzett. A sz�ve �r�lt iramban kezdett v�gtatni a mellkas�ban. Mi a fen�t akar megint ez a f�rfi? Nem ronthat el megint mindent! Nem. �rezte a gomb�cot a tork�ban, amit nem tudott lenyelni. Az eg�sz teste remegett. De pr�b�lt nyugalmat er�ltetni az elm�j�re, s most figyelni akart minden apr� r�szletre, h�tha a titokzatos idegen hib�zik. Majd meghallotta a j�l ismert h�rg� hangot:

- Mylady! Milyen j� �nt �jra l�tni - kezdte g�nyol�dva. - Csakhogy, soha nem hittem volna, hogy itt tal�lom �nt, annak a h�z�ban, aki annyi b�ntettet elk�vetett, s aki t�nkre tette az �n �let�t. Ejnye, lady Sora - dorg�lta m�zes- m�zos hangon. - Ezzel �r�k boldogtalans�gra �t�lte mag�t. - majd elvette a kez�t a l�ny sz�j�t�l.

- M�r nem b�zom meg a szavaiban - mondta Sora csendesen. - Soha nem is kellett volna hinnem mag�nak, egy idegennek, aki l�that�lag valami�rt nagyon be akarja mocskolni el�ttem a f�rjemet. De t�bb� m�r nem adok hitelt a szavainak!

- Nagyon b�tor, hercegn�. �s val�ban szinte visszatetszik �nben a herceg szem�lye, az eg�sz l�nye. De arra k�rem, hogy ez a v�ltoz�s ne terjedjen ki arra, hogy �rtatlan embereket haszn�l fel a c�ljai el�r�s�hez - majd g�nyosan felnevetett. - Volt valami, mylady, amit akkor r�g nem mondtam el �nnek, de l�tom itt az ideje. Mindenek el�tt tiszt�zzuk, hogy nekem nincs okom �nnek hazudni.  �s most l�ssuk az igazs�got: M�sf�l �vvel ezel�tt volt egy… hm… balesete, nem igaz? Milyen v�letlen, mert akkor �pp Blackheathben vend�geskedett, �s oda tartott vissza. �n kis h�j�n meghalt a tengerben. De ekkor j�tt a b�tor megment�nk, Leon Oswald, �s kihozta onnan. Milyen furcsa, hogy �ppen arra j�rt � maga is, abban a k�s�i �r�ban. Azt�n elt�nik m�sf�l �vre, �s Londonba megy, hogy kisz�rakozhassa mag�t. Majd visszat�r �s a b�lon, ahol tal�lkoznak, meghal egy ember. Hm… Majd egy parancsot visz a kir�lyt�l, hogy �nnek feles�g�l kell mennie hozz�. K�l�n�s - mondta t�rsalg� hangon. - Tal�n nem sok� �jabb mer�nylet t�rt�nik, amibe bele is hal.

- Mi�rt akarna engem meg�lni? - tette fel a k�rd�st Sora.

- Ki tudja, mi j�r Blackheath herceg�nek a fej�ben - vont v�llat a f�rfi. - Minden esetre nem lett volna t�l el�ny�s a sz�m�ra, hogyha az ut�n a gyilkoss�gi k�s�rlet ut�n - ami szint�n akkor t�rt�nt, amikor � a kegyed k�zel�ben volt-, nem veszi el �nt feles�g�l. Az �desapja gyanakodni kezdett volna - majd hallgatott. - Azt k�rdezte, mi�rt akarta volna meg�lni �nt? Mylady, Leon Oswald szereti a szabad �letet. Nagyon k�v�nta �nt, j� sz�rakoz�s volt neki. Nagyon is, m�g most is. �m, hogy �lhetn� a kalandor �let�t, ha van egy tiszteletre m�lt� feles�ge? Anglia t�rsadalm�nak szem�ben elveszten� a tekint�ly�t, �s ez nem lenne t�l el�ny�s. Leon Oswald nem v�logat az eszk�z�kben, amiket haszn�l. �s igen egyszer� lenne, ha meghalna, sem mint az, hogyha elt�nne. Nem �rez maga ir�nt semmit. Csak j�l kisz�rakozza mag�t, �s v�ge. M�sf�l �v alatt tucatnyi szeret�je volt, s m�g most is van - suttogta a l�ny f�l�be. - Bizony�t�k is van erre a k�t dologra. A f�rje h�l�szob�j�ban, az �r�asztalon, van k�t lev�l - majd elengedte a megk�v�lt l�nyt, s az ajz� fel� tartott, �m m�g visszafordult. - Mylady! �n szerint egy olyan f�rfi nem lenne k�pes meg�lni egy olyan csod�latos n�t, mint �n, aki meg�lte a saj�t sz�leit?!

Sora m�g percekkel azut�n sem tudott megmozdulni, hogy az ajt� bez�r�dott az ismeretlen f�rfi m�g�tt. Igen �sszerakott dolog volt, amit ez a f�rfi elmondott neki. Ak�rh�nyszor gondolta v�gig, val�ban logikusan hangzott, �s �sszer� volt. A sok rejt�ly Leon k�r�l, a titkok. A balesetek. A hal�l… Lucifer… Sz�ve vadul zakatolt. Agya a kiutat kereste. Nem, nem lehetett igaz. Kezdett megb�zni benne, �s led�nt�tt sz�m�ra j� p�r akad�lyt. L�tezik, hogy ilyen k�nnyen k�pes volt kij�tszani �t, �s elhitetni vele, hogy val�ban l�teznek m�g �lmok? Nem, nem lehetett. A k�ts�gbees�s egy csom�t sz�lt a tork�ban, melyet nem tudott lenyelni. Eg�sz test�ben remegett. Ha igaz, hogy Leon ezeket mind megtette, hogy megcsalta, megal�zta, �s m�g meg is akarta �lni… Nem, nem szabadott erre gondolnia. Most bizony�t�kot �s l�tni akart, nem csak hitelt adni egy ismeretlen ember szav�nak. Gondolkoz�s n�lk�l �tszaladt a herceg szob�j�ba. Remeg� l�bakkal tett meg minden l�p�st. Halkan bez�rta az ajt�t maga m�g�tt. S pillant�sa azonnal az �ggyal szemk�zt l�v� mahag�ni �r�asztalra t�vedt. A sz�ve vad �temben v�gtatott. A gomb�c �tj�t �llta a nyel�snek, s a leveg� is fojtogat� �rk�nt siklott be a t�dej�be. Ahogy az �r�asztal el� �rt, idegess�ge csak n�tt. Nem lesz baj. Leon nem tehette! Meg kell benne b�znia! Egy utols� ment�k�telet kell tal�lnia! Az asztalon sz�mos irat, lev�l �s dokumentum �llt. Sora m�r majdnem fels�hajtott a megk�nnyebb�l�st�l, amikor egy t�volabbi r�szen, a sok feh�r pap�r �s bor�t�k k�z�tt megpillantott k�t feket�t.

Folytat�sa k�vetkezik…