Rhys leejtette a fegyvert, majd a l�nyhoz sietett. Let�rdelt hozz� �s gyeng�den a h�t�ra ford�totta, mik�zben �sszeszorult torokkal figyelte a friss nyomokat a l�ny test�n. Nem zokogott, nem kiab�lt, nem n�zett r� d�h�sen, csak cs�ndesen folyt a k�nnye, egy hang sem hagyta el a sz�j�t �s ez jobban f�jt neki, mintha goly�t r�p�ten�nek bele.

- Most m�r nincs semmi baj… - suttogta, �s a karjaiba vette.

- Ne… - ny�gte alig hallhat�an.

- F�j valamid?

Megr�zta a fej�t. – A sebed… felszakadhat…

- Azzal most ne t�r�dj – v�gott k�zbe halkan, �s f�lemelkedett a l�nnyal egy�tt. Beth meztelen melleire h�zta a kez�t, arc�t a f�rfi v�llg�dr�be temette. Rhys az ajt�hoz s�t�lt, egyik l�b�val kit�rta az ajt�t. Nathan �s Valerie siettek lefel� a l�pcs�n. Mikor megl�tt�k �ket, Valerie el�rel�pett.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte hal�lra v�ltan.

- Takar�ts�tok fel azt a mocskot… - morogta Rhys, �s a m�sik, szomsz�dos kabinba vitte a l�nyt, ahol csak egy �gyat helyeztek el. A szoba s�t�tbe borult, mikor Rhys ber�gta maguk ut�n az ajt�t, csak a Hold f�nye vil�g�tott, ami besz�r�d�tt a kis ablakon. A f�rfi felt�rdelt az �gyra, majd lefektette a l�nyt, aki kezeivel pr�b�lta eltakarni meztelens�g�t.

- Mindj�rt j�v�k, csak… csak hozok valamit…

Beth nem v�laszolt, csup�n az oldal�ra fordult, t�rdeit felh�zta �s kib�mult az ablakon. Rhys csak sok�ra tudta levenni szemeit a l�tv�nyr�l, v�g�l siker�lt. Sietve ment ki, hogy min�l hamarabb visszat�rhessen. A kabinj�b�l m�r kihurcolt�k a f�rfit. Valerie l�pett ki egy h�feh�r h�l�inggel, k�tszerekkel a kez�ben.

- Ugye nem… - csuklott el a hangja s rem�nykedve n�zte a f�rfit.

- Nem. Nem jutott el od�ig. – mondta halkan, �s elvette t�le a k�tszereket. – �lt�ztesd �t… majd elint�zem a t�bbit.

- Rhys…

- Csin�ld azt, amit mondtam! – kem�ny�tette meg a hangj�t, �s felment a fed�lzetre. Tim �ppen a k�teleket oldozta el, amik r�gz�tett�k a haj�t a m�l�hoz. Mikor az utols� k�t�l is a v�zbe csobbant, a haj� megr�ndult.

- Ir�ny a Sziget! – ki�ltotta Rhys a konyha fel� menet. Mikor le�rt, itt is ugyanolyan felfordul�st tal�lt, mint a saj�t kabinj�ban. Azok a rohad�kok…

Felkapott egy sz�ket, majd az asztalhoz v�gta. Egy mozdulattal s�p�rt le mindent a f�ldre. A porcel�n, fa �s vas ed�nyek cs�r�mp�lve �rtek f�ldet, Rhys pedig sikeresen elv�gta az alkarj�t, de nem �rdekelte. Csak azt a k�pet l�tta maga el�tt, ahogy a l�nyt a f�ldre szor�tja, az a vad�llat pedig rajta �l. A pokolba… m�r akkor le kellett volna mennie a kabinba mikor fell�pett a haj�ra… ha lemegy… tal�n m�g id�ben megmenthette volna, miel�tt b�ntan�. Most meg mi a francot csin�ljon? A l�nynak feltett sz�nd�ka volt, hogy nem tart vel�k, most pedig �ppen a ny�lt tengerre haj�zik ki vel�k egy�tt…

Beler�gott a sz�kbe. A szerencs�tlen nyikorogva cs�szott a f�ld�n t�volabb. R�t�maszkodott az asztalra.

Mik�zben � d�h�ng�tt, Valerie m�r biztosan �t�lt�ztette… b�r nem volt biztos az id�ben, ha s�r�lt n�k �lt�ztet�s�r�l volt sz�.

Megemelte a karj�t, hogy l�ssa, mennyire v�szes „karcol�st” okozott mag�nak. A seb rendesen v�rzett, de nem kell agg�dnia miatta. Ki kell tiszt�tani �s bek�t�zni. Ennyi az eg�sz.

K�rben�zett a helyis�gen. Nem sokat rontott az �sszk�pen, csup�n annyival lett jobb, hogy kiengedte egy kicsit a g�zt. Jobb �gy, mintha az emberein t�lten� ki a d�h�t. Visszaindult a fed�lzetre. Az emberei m�r jav�ban dolgoztak, mindenki a saj�t hely�n. A korm�nyt Tim vette �t. A vitorl�kat felh�zt�k, sz�pen megdagadt a sz�lt�l, ami szerencs�re felt�madt, �gy egyre t�volabb sodr�dtak a partt�l. A Hold megvil�g�totta a tengert, ami �gy ny�lt v�gig a l�that�ron, mint valami feneketlen m�lys�g. Rhys megl�tta Valeriet, aki fell�pett a fed�lzetre. Beth sz�tszaggatott ruh�j�t szor�totta mag�hoz, ahogy lehajtott fejjel s�t�l el�re. Nem pr�b�lt meg �gy tenni, mintha nem vette volna �szre Rhyst. Odament hozz� �s megemelte a fej�t.

- Egy sz�t sem sz�l… - szemeiben k�nnyek csillantak meg. – Nem v�laszol semmire…

Ell�pett a f�rfi el�l, majd folytatta �tj�t a konyha fel�. Rhys egy percet sem v�rakozott. Elindult a kabinhoz, ahol a l�ny is fek�dt. Lassan nyitott be, nehogy megr�missze. Csak sejteni tudta, milyen zaklatott �llapotban lehet lelkileg.

Beth ugyanabban a mozdulatban fek�dt, ahogy itt hagyta, csup�n most m�r h�l�ing volt rajta, a takar� pedig a melleit is elfedte. Bel�pett a kis helyis�gbe, �s halkan becsukta maga ut�n az ajt�t. Le�lt az �gy sz�l�re.

- Beth…

A l�ny m�g csak meg sem rezzent.

- Beth, sajn�lom… ha nagyon meg akarsz szabadulni t�l�nk, az els� kik�t�ben meg�llunk, de most nem v�rhattam tov�bb…

M�g mindig semmi.

- Sajn�lom, hogy ez t�rt�nt… ha tudtam volna, hogy ott van, biztosan nem engedlek le…

Beth csak pislogott egyet, de semmi m�s jel�t nem adta annak, hogy �rtette, amit a m�sik mond. Nem merte megkock�ztatni, hogy meg�rintse. Nem is �rtette, mi�rt nem hagyta Valerienek, hogy megvizsg�lja a l�nyt.

M�r �pen azon volt, hogy fel�ll, �s elhagyja a kabint, mikor Beth megmozdult. Az ujjai j�ghidegek voltak, amik megfogt�k a kez�t. Annak ellen�re, hogy a takar� vastag volt, �gy reszketett mintha h�ban fek�dne.

- Ne hagyj itt… - suttogta. A hangja is �gy remegett, ahogy az eg�sz teste.

- Akkor n�zz r�m!

A l�ny az als� ajk�ba harapott. K�nnybe l�badtak a szemei, de megr�zta a fej�t.

Rhys tudta, hogy kegyetlens�g a r�sz�r�l, de valahogy musz�j volt visszaz�kkentenie a sokkos �llapotb�l. Kiszedte kez�t a gy�nge szor�t�sb�l. Elizabeth �sszeszor�totta szemeit, k�nnyei lecsorogtak az arc�n.

- K�rlek… - ny�gte elhal� hangon.

- Csak annyit kell tenned, hogy r�m n�zel!

- Nem akarok…

- Mi�rt nem akarod? Nem � vagyok, nem �t fogod l�tni! Nem foglak b�ntani! – fakadt ki elkeseredetts�g�ben.  

- Megint �sszevertek… nem akarom, hogy �gy l�ss… - mondta elf�l� hangon a s�r�st�l. Egyik kez�t a sz�j�hoz emelte, �s pr�b�lta er�vel abbahagyni a s�r�st.

Rhysnak csak egyetlen sz� visszhangzott a fej�ben: Megint!

� a pokolba! H�nyszor verhett�k m�r meg?

- Beth… - motyogta csendben, �s k�zelebb f�szkelte mag�t. – Figyelj…

- Szabad… szabad akarok lenni… �j �letet akarok kezdeni… ahol senki nem tal�l r�m… csak egy ilyen helyet akarok… - nagy leveg�. - vigy�l el a szigetre, k�rlek… vigy�l el…

Rhys let�r�lte a k�nnyeket a m�sik arc�r�l, �s k�zelebb hajolt.

- Tudod, hogy csak k�rned kell…

Erre m�r Beth is fel� fordult. Hatalmas, k�k szemeiben hitetlens�g csillogott a k�nnyek mellett. Rhys nyelt egyet, mikor megl�tta felrepedt ajk�t �s a s�t�tlila foltot a j�romcsontj�n. A bek�k�lt harap�snyom a nyak�n, csak hab volt a tort�n.

- Dolgozn�k a haj�n… b�rmit megteszek, seg�thetn�k Valerienek…

- Csak pihend ki magad, egyel�re ennyi a dolgod.

Rhys t�volabb h�z�dott, a l�ny hideg ujjai r�gt�n a kez�re cs�sztak.

- M�r senki sem b�nthat. – mondta nyugtat�lag, de nem fejtette le mag�r�l a m�sik ujjait.

- Ne menj el… csak ma este ne, k�rlek…

- Azt hittem nyugalomra v�gysz…

- Nem tudn�k most egyed�l maradni… - vallotta be remeg� hangon. Rhys fels�hajtott, v�g�l elny�lt a l�ny mellett az �gyon, de nem �rt hozz�. Csak a l�ny keze fogta az �v�t.

B�multa a plafont, �s nem tudta eld�nteni mit tegyen ezut�n. Hogyan viselkedjen a l�nnyal. Feltett sz�nd�ka volt, elfelejtetni vele ezt az �jszak�t. Nem akarta, hogy a m�lt �rny�ka lebegjen f�l�tte, ha m�r egyszer eld�nt�tte, hogy �j �letet akar kezdeni…

- Szabad? – hallotta meg a halk hangot. Az oldal�ra fordult.

- Micsod�t?

A l�ny feln�zett r�, azt�n �jra les�t�tte a szemeit. – Ink�bb hagyjuk.

Rhys viszont tudta mit akar. Jobb karj�t a feje al� tolta, a m�sikkal pedig mag�hoz h�zta. Beth a f�rfi fel� fordult, arc�t a m�sik v�llg�dr�be rejtette.

Rhys furcs�n �rezte mag�t, de j�lesett ez a fajta k�zels�g. A l�ny remeg�se kezdett al�bbhagyni, de Beth vett egy reszket� s�hajt, amibe az eg�sz h�ta megr�zk�dott. A f�rfi nedvess�get �rzett a nyak�n�l. Megemelte a fej�t, hogy len�zhessen a n�re, s �jra �sszeszorult a gyomra, a m�sik k�nnyeinek l�tv�ny�t�l. Szorosabban �lelte mag�hoz �s a f�l�hez hajolt.

- Nincs semmi baj… m�r senki sem b�nthat.

Beth nem tudott megsz�lalni, csak b�lintott egy apr�t, arc�t pr�b�lta a m�sik el�l eltakarni.

A f�rfi fels�hajtott. – Nem kell zavarban lenned… - sz�lalt meg megint l�gy, szel�d hangon. – S�rd csak ki magad…  

A l�ny zokogva b�jt a f�rfihoz, jobb karj�val �t�lelte a derek�t, s h�tul belemarkolt zak�j�ba. Rhys b�tortalanul Beth h�t�ra tette kez�t �s lassan, nyugtat�an simogatni kezdte. Felsiklott a tark�j�ra, l�gyan belet�rt a haj�ba, majd visszat�rt a gerinc�re. Sz�rakozottan morzsolgatni kezdte ujjai k�z�tt az egyik hossz� tincset.

- Mi�rt teszik… ezt velem? – k�rdezte halkan, kicsit m�r nyugodtabban.

- Ha megk�rdezn�d �ket, nem tudn�nak okot mondani… ez benn�k van…

Beth arra gondolt, mikor a f�rfi szemrebben�s n�lk�l lel�tte Tomot… � is gyilkos… Viszont � nem �lvezetb�l �lt… ha nem teszi meg… kir�zta a hideg a gondolatra.

 Egy v�gtelennek t�n� perc m�lva, ism�t megsz�lalt.

- K�sz�n�m…

- Nem tettem csod�t… csak amit kellett.

- Lehet, hogy a maga sz�m�ra…

- Beth!

Csend.

- Lehet, hogy sz�modra nem nagy dolog, de nekem �ri�si… nem tudom mi lett volna, ha egy kicsit is k�s�bb �rkezel – tegezte le csendesen.

- Nem engedtem volna, hogy b�ntson…

- Mi�rt?

Ez egy nagyon rossz, gonosz, �s ut�latos k�rd�s. Mi�rt? Egy�ltal�n ki tal�lta ezt ki? Meg kellett volna verni!

- Nem tudom elviselni a gondolatot, hogy egy n�t b�ntanak… Nem �rtem mi abban az �lvezet, ha legy�zz�k a n�lunk sokkal gyeng�bbeket…

- Legal�bb �gy �llsz a dolgokhoz.

- Minden f�rfinak �gy kellene ehhez �llnia…

Elizabeth f�l�lomban b�logatott. Lassan felmelegedett, m�r nem �rezte �gy, mintha jeges t�k szurk�ln�k a test�t. Hallgatta a m�sik nyugodt sz�vdobog�s�t. Az egyenletes ritmus �t is megnyugtatta, s lassan m�ly, tudatlan �lomba ringatta.