A pasik �s Charlie

- Wendy, itt vagy?

A l�ny kikukucsk�lt a p�rna al�l, Anael surrant be az ajt�n. Wendy r�snyire h�zott szemekkel n�zett v�gig rajta. Fekete farmert viselt, ami kiemelte keskeny cs�p�j�t, v�kony, de izmos l�bait, �s narancssz�n� pul�vert, ami – Wendy csod�lkozott is – ugyanolyan j�l �llt neki, mint Naberusnak b�rmi narancssz�n. A haja, az a hossz� fekete �s narancssz�n� szigor� fonat tehet r�la. Azt�n felt�nt neki a vadi �j bakancs is.

- Na, �lljunk meg. Honnan ez a cucc? Tegnap valami lenge kis semmiben j�tt�l – r�zta Wendy a fej�t.

- F�ztunk – mondta Anael. - A bar�tod elvitt minket, �s vett�nk ruh�kat.

- Gondolom Alvarez volt... Fiachr�t is vitt�tek? - k�rdezte hirtelen Wendy t�gra ny�lt szemekkel, mire Anael csak megr�ntotta a v�ll�t.

- Vitt�k volna, ha elrejti a sz�rnyait, de ahhoz � t�l b�szke. Itt hagytuk.

- M�g j�, hogy egyben maradt a templom – sz�d�lt meg Wendy. Az a fekete vad�llat ellen�rz�s n�lk�l rohang�szott d�lel�tt. Csakhogy m�g mindig nem illettek �ssze a k�p darabjai. - Sayal, te, meg Alvarez egy�tt mentetek ruh�t v�s�rolni? - k�rdezett vissza gyanakv�an, �s fel�lt v�gre.

Anael sz�tt�rta a kez�t, most mi van kifejez�ssel az arc�n. - Nem vagyunk ellens�gek. Vend�gek vagyunk, bar�tok, akik nem fogj�k egym�st h�tba t�madni. B�r Fiachr�r�l nem mondom ezt el, de Sayal szavatart� ember. Ha azt mondja, nincs t�bb v�r, akkor nincs. Ha azt mondja, kider�l, hogy hazugs�g az eljegyz�sed Naberussal, akkor az kider�l. �s ha azt mondja Fiachr�nak, hogy meg�lhet, akkor meg is fogsz halni.

Wendy r�m�lten ny�g�tt egyet – Mi�rt kellet �gy felsorolnod? - k�rdezte kiseg�rhangon.

Anael szeme felszikr�zott. - Ott a ha.

- Vagyis?

- T�l kell j�rnunk az esz�n. Nem csak az �v�n, a t�zf�ldei vizsg�l�hivatal esz�n is.

- Ez t�l komolyan hangzik... H�ny �ves is vagy?

- Ha a ti vil�gotokra �tsz�molom - Anael gyorsan az ujjaira n�zett, majd b�lintott -, tizenh�t.

- �s azok a d�monok a hivatalban, meg Sayal?

- T�bb sz�z, tal�n Sayal megvan lassan ezer is.

Wendy dermedten n�zett a fi�ra. - Biztat�.

- Figyelj, �n m�r mindent elterveztem, csak v�gig kell hallgatnod, �s megcsin�lnod – t�relmetlenkedett Anael. Wendy a szem�ld�k�t r�ncolta, ez az eg�sz onnant�l fogva nem tetszik neki, hogy Anael kijelentette: mostant�l � Naberus menyasszonya. - Ne n�zz �gy r�m. Ha nem teszed, amit mondok, meghalsz.

Wendy gondolatai visszakalandoztak. Itt a lehet�s�g. Elt�nhet. Val�sz�n�leg Anael a v�gyaiban kutakodott, mert megjegyezte, mintegy eml�keztet��l: - Fiachr�t�l nem egyszer� hal�lod lesz.

- Na, mondd, mit tal�lt�l ki, te taknyos – morgott Wendy.

- Nagyon egyszer� – jelentette ki Anael. - Le kell fek�dn�d velem.

Wendy �lb�l hozz�v�gta a p�rn�t. - Mit mondt�l?!

Anael tollakat k�p�tt ki, a p�rn�t elhaj�totta, rosszall�an n�zett Wendyre. - A vizsg�l�hivatal nem hazugs�got fog leleplezni, hiszen mindenki tudja, hogy hazugs�g. Egyszer�en csak bizony�t�kot fognak keresni, hogy te t�nyleg Naberus menyasszonya vagy, csakis az�rt, mert kimondtuk. A kimondott szavakat tiszteletben kell tartani, �s b�rkinek b�rmi v�lem�nye lehet r�la, t�rv�nyszer�en kell cselekedni. Ez a szab�ly, b�rmilyen hazugs�g eset�n is.

- Nem �rtem, hogyan j�n ehhez m�gis a szex! - morrant a l�ny.

- Az eljegyz�skor egy pecs�t ker�l a n�re. Azt fogj�k leellen�rizni.

- �s a szex...

- Azzal ker�l fel a pecs�t. Egyfajta szertart�s is a szeretkez�s min�lunk – mondta Anael teljesen nyugodtan. Wendy �rezte, hogy a v�r a fej�be t�dul, �s ellepi az agy�t. Vadul a takar�ba markolt, hogy visszafogja mag�t, lenyugodjon, csakhogy Anael folytatta: - �s az�rt velem kell megtenned, mert Naberus �s �n egy v�rb�l sz�rmazunk. Minden fam�li�nak megvan a maga saj�tos alak� pecs�tje, �s a testv�rek� szinte teljesen hasonl�. Ez�rt ott lesz nekik a bizony�t�k, �s mind te, mind a fiv�rem megmenek�l.

Wendy kuk�n b�multa a fi�t, �s Anael, mivel a l�ny hagyta besz�lni, egyre jobban belelend�lt.

- Persze, ezeket a pecs�teket fel lehet t�rni, egy m�sik pecs�ttel. Teh�t Naberus val�j�ban is a menyasszony�v� tehet, �s m�r senki nem �rthat neki. N�lunk er�s t�rv�nyek v�dik a h�zass�gokat, a te �leted is megmenek�l, �s ott T�zf�ld�n Naberus feles�gek�nt �lhetsz, �s �r�lhettek, hogy egy egyszer� k�zkatona h�zott ki titeket a bajb�l.

Wendy sz�p lassan kett�t�pte a takar�j�t.

- Te norm�lis vagy? - suttogta sz�les vigyorral. - K�pes volt�l az eg�sz �letemet �gy megtervezni? - suttogott tov�bb – Magadn�l vagy?

Anael pof�tlanul elmosolyodott. - Nincs m�s v�laszt�sod.

Wendy a k�t kez�t n�zte, a bal kez�vel szemezett – Fiachra, neh�z k�nhal�l – jobbj�t vette szem�gyre – �r�k rabszolgas�g egy m�sik vil�gban, Naberusszal. Fiachra, rabszolgas�g? Rabszolgas�g, vagy Fiachra? Fiachra... Fiachra! - d�nt�tte el Wendy, �s lelkesen felpattant az �gyr�l.

Anael elkapta a csukl�j�t, visszar�ntotta az �gyra a sz�tt�pett takar� tollas romjai k�z�. F�l� is t�rdelt, hogy Wendy ne sz�khessen el �jb�l.

- Nem engedem, hogy t�nkre tedd a tervemet – suttogta fenyeget�en.

- Ink�bb meghalok, minthogy p�rt�ba adjam a fejem! - ki�ltotta Wendy. - Vagy hogy veled, egy ilyen k�ly�kkel fek�djek le! Nevets�ges... R�hejes! - d�h�ng�tt tov�bb. - Hahaha, sz�tr�h�g�m magam rajta, l�tod?!

Anael arca eltorzult a felh�borod�st�l, vasmarokk�nt z�rultak az ujjai Wendy csukl�ja k�r�l, �s az �gyba passz�rozta. - Naberus szerelmes lett bel�d! Nem j�tt haza, minden felborult, t�rv�nyt szegett. Csakis, csakis miattad – pr�selte ki mag�b�l Anael.

- Az �n sz�ml�mra �rod?!

- Felel�ss�ggel tartozol fel� - adta meg a kegyelemd�f�st a fi�. - Igenis, bajba sodortad, �s a j��rz�s egy �l� l�lekben, m�g egy halott l�lekben is azt sugallja, hogy seg�tened kell.

Wendy csak ny�g�tt egyet d�h�ben, �s hevesen szuszogott. Persze, valahogy... M�SK�PP!! Egyszer�en nem volt k�pes elhinni, hogy nem lehetett volna m�st kital�lni, egy m�sik tervet. Egy Wendy-bar�t tervet, ahol nem szerepel se a szex, se a h�zass�g, se a vil�gv�lt�s. Ha m�g ember lenne, most biztos el�julna. Annyira zubog a v�re, kavarog a feje, forog a szoba, �s alig kap leveg�t.

Anael ajka �pp s�rolta az �v�t, Wendy sikoltott, ahogy elr�ntotta a fej�t. - NEM!

A fi� nem adta fel, ott cs�kolta, ahol �pp tudta, a nyak�n�l, a f�le alatt. Wendy �sszer�ndult a t�tova, meleg ajkak �rint�s�t�l. Hangtalanul sziszegett, mint egy macska, �s elr�ntotta a kezeit Anaelt�l, de a k�ly�k �jra lefogta, �s visszanyomta az �gyra.

- Ez tetszett, �reztem – suttogta halkan Wendy f�l�be, �s ism�t a puha b�rt cs�kolta Wendy f�le alatt. Wendy megint �sszer�ndult, Anael pedig felb�torodott.

Ha belev�jn� a fogait, ugyanolyan f�jdalmat tudna neki okozni, mint Cruelnek. Tal�n m�g nagyobbat is, ha mindent belead. Lesz�ll r�la, az biztos. M�r fordult is Anael nyaka fel�, amikor felr�mlett el�tte, hogy tegnap f�lig a szolg�j�v� fogadta. A fi� ivott a v�r�b�l, elmondta az esk�j�t, �s Wendy is... � is elmondta m�r. Ha most iszik a fi�nak a v�r�b�l, a szolg�j�v� teszi.

Belial hangja csapott a gondolatai k�z�: - Ha tudatlanul teszed a szolg�dd�, nem fogod tudni kezelni. �s mivel sz�z, olyan �rz�s lesz neki, mintha meger�szakoln�d! Ne csin�lj h�lyes�get!

Ahogy j�tt, el is ment. Wendy vadul kapott leveg��rt, m�g v�laszolni se volt k�pes – pedig ez gusztustalan pof�tlans�g volt a farkas r�sz�r�l. Anael pedig megcs�kolta. Suta, gyeng�cske cs�k volt, �s Wendy ezt nem is f�lt kimutatni. Anael pedig persze hogy megk�rdezte, nagy szemekkel, hogy j� volt-e.

- Ez volt az els� cs�kod? - k�rdezte Wendy. F�lszeg b�lint�s. Wendy hosszan f�jta ki a leveg�t.

- Megpr�b�lhatom megint?

Wendy majdnem r�v�gta, hogy igen, �s ezen maga is meglep�d�tt. Azt�n r�j�tt. Tetszik neki a fi� �gyetlens�ge. Tetszik neki, te j� �g! �s akarja, hogy a fi� ugyanilyen t�tova pr�b�lkoz�sokkal elsz�rakoztassa, Anael pedig ezt fogja tenni. Olyan gyorsan felizgatja, hogy �szbe se tud kapni, hagyja, hogy a sr�c mag��v� tegye, hiszen minden v�gy�t tudja, l�tja, �rzi. �s � pedig, hagyni fogja, mert hogy tudna annak ellen�llni, amit annyira k�v�n, �s most valaki v�gigbec�zi �t, lassan, hosszan, �desen...

�risten... de pedofil!

Ez volt az egyetlen riaszt� gondolat, ami elt�ntor�thatta.

- Szendvicseket kell csin�lnom Belialnak �s Louisnak! - fakadt ki Wendy k�ts�gbeesetten.

Anael annyira megzavarodott, hogy felemelkedett Wendyr�l, a l�ny pedig r�gt�n kisurrant al�la. - Mi van? - k�rdezte Anael zavartan. Wendy az ajt� fel� loholt.

- Meg�g�rtem nekik, bocs – ny�gte, �s becsapta maga ut�n az ajt�t.

- H�t te mit kerest�l ott bent? - k�rdezte egy kellemes f�rfihang. Wendy felsikkantott, Sayal �llt el�tte. Farmerban, egy egyszer� fekete pul�verben, �s bakancsban.

- J� est�t – Wendy a falat kaparta, majd megr�zta a fej�t – Szendvicseket kell csin�lnom! - Azzal elszaladt a konyha ir�ny�ba. Sayal k�v�ncsian n�zett ut�na, m�r-m�r a nyom�ba indult, mikor a szobaajt� �jra kiny�lt, �s Anael l�pett ki rajta.

- �s te mit kerest�l ott? - k�rdezte igaz�n d�h�sen.

- Megold�st – morogta a fi�, �s elsietett.

Sayal elk�pedten nyomta le a kilincset, amikor megl�tta Charlie-t, aki egy vajsz�n� f�b�l k�sz�lt, f�nyes kopors�t vonszolt be az egyik szob�ba. Nagy puffan�s, csattog�s hallatszott. El�sz�r egy eg�rcsal�d rohant ki a szob�b�l, azt�n csontdarabok rep�ltek ki. Egy combcsont, bord�k, koponya, egy kar, ruh�k, �s elfoszlott b�l�s.

Sayal nem b�rt mag�val, bekukucsk�lt. Charlie m�r a m�sodik kopors� tartalm�t �r�tette ki, �s most le�lt, hogy �j, k�nyelmes b�l�st varrjon a kopors�kba. �szrevette Sayalt, er�sen b�mult r�.

- Naa, m�g nem l�tt�l varr�t�nd�rt?

- Mit m�velsz?

Charlie megcsapkodta a vajsz�n� kopors�t, majd a m�sik, kicsit s�t�tbarna f�b�l val�t is. - Az ���n �s Wendy szob�j�t, mivel teee, �s a fekete mad�rijeszt� elfoglalt�tok a miii szob�nkat! - magyar�zta g�nyosan.

- Igen, ez van.

Charlie sz�ja megvonaglott. - Szakadna sz�t a takar�d!

Sayal otthagyta a gyerekes �tkoz�d�sra, de alaposan megd�bbent, mikor a takar�j�t k�t darabban tal�lta meg az �gy�n.

Wendy keze m�g akkor is remegett, mikor k�t t�ny�rral be�gyeskedte mag�t Amy szob�j�ba. Odabent csak egy vastag, levendula illat� gyertya �gett Amy �jjeliszekr�ny�n. Sejtelmes, megnyugtat� f�lhom�ly telepedett a szob�ra. Az egyik t�ny�rt f�lretette, mert azt Louisnak k�sz�tette, a m�sikkal odament Belialhoz. A farkas annyira elmer�lt valamiben, hogy csak akkor vette �szre Wendyt, mikor a l�ny az orra al� dugta a h�sos kr�mmel, sajttal, �s z�lds�ggel megpakolt n�gy szelet kenyeret. Belial moh�n elvette t�le a t�ny�rt, k�zben elejtett valamit, de nem vette �szre. Csak falta a kenyeret, �gy Wendy vette fel a r�ges-r�gi r�zsaf�z�rt a f�ldr�l.

Belial meg se r�gta a falatot, �gy nyelte le, mikor �szrevette, hogy lebukott. - El� kellett vennem... Ki vagyok, de nem mindegy neked, hogy mit csin�lok? - A magyar�zkod�s d�hbe csapott �t, �s megpr�b�lta elvenni Wendyt�l a f�z�rt, de Wendy nem engedte.

- Nem mondtam semmit. Ink�bb egy�l... lassan – tette hozz� szemreh�ny�an. - Nem fog elm�szni.

Belial t�tov�n folytatta az ev�st, le se vette a szem�t Wendyr�l. A l�ny le�lt az �gy sz�l�re, megcir�gatta Amy k�zfej�t. Semmi reakci�. Amy keze j�ghideg volt.

- Nem eszik, nem iszik, nem besz�l, nem l�t, nem hall – sorolta Belial. - Csak mozdulatlanul fekszik, �s meg akar halni... elhiszem, hogy mennyire el akar t�nni – v�ltott Belial egy keserves hangra. - �n se akarn�k �lni, ha te meghaln�l, mindent megtenn�k, hogy meghaljak... De nem engedhetem el Amyt – suttogta Belial. - A l�nyom, a kisfarkasom, nem engedhetem el...

Wendy tork�ban nagy gomb�c gy�lt a nem v�rt vallom�sra.

- Nem is mondasz semmit?

A l�ny kez�ben megfesz�lt a r�zsaf�z�r, �gy ink�bb gyorsan lerakta az �gyra, fel�llt, kifel� indult a szob�b�l. - Wendy.

- Csin�lj amit akarsz, te k�tsz�n� d�g – sziszegte a l�ny, fogta Louis szendvicseit, majd elviharzott.

Csak k�s�bb j�tt r�, hogy ez t�lont�l durva volt. De el�nt�tte a d�h. Belial sose, sose foglalkozott Amyvel. Ler�zta, lekezel�en b�nt vele, �s ha kellett is neki a seg�ts�g, nem seg�tett. K�zben pedig a l�nyak�nt szereti!

- Te v�n marha – s�rta el mag�t Wendy.

J�tssza az esz�t, a rideg szikladarabot, aki senkit se szeret, �s m�gis im�dkozik, �hezik, �s v�r. Mert csak duma, hogy Belial megmentheti Amyt. Egyszer�en csak mellette akar lenni, de olyan b�szke, �s makacs, hogy nem ismeri be, �s kre�l mag�nak hatalmat, amivel visszatartja Amyt a hal�lt�l. H�lyes�g! Belial semmit se tud tenni �rte. Amy meg akar halni.

Alig nyitott be Louishoz, m�ris megkapta, hogy elmehet a francba.

- Csak hoztam p�r szendvicset.

- J�, tedd le valahova, azt�n menj el – mordult Louis. Wendy m�rgesen a kisasztalhoz trappolt, lecsapta a t�ny�rt, majd Louis fel� fordult. � csak �lt az �gy sz�l�n, a t�rd�re t�maszkodott, �s el�re figyelt. Haja zil�ltan hullott az arc�ba, �s Wendy �gy sose szerette.

T�ltette mag�t a d�h�n, odasurrant Louishoz. Let�rdelt el�, �gy az orruk �ssze�rt, �s Wendy t�z ujjal f�s�lte h�tra Louis haj�t.

- Mondtam, hogy menj el – sziszegte Louis, �s megpr�b�lta elr�ntani a fej�t, de Wendy er�sen tartotta.

- H�napok �ta s�v�rgok ut�nad, hadd legyek egy kicsit veled – suttogta Wendy. - Egy kicsit, k�rlek... Egy cs�k, vagy kett�, vagy ak�rmi...

A cs�knak hamis �ze volt, a v�gy csak er�ltetett liheg�s volt. Wendy �res arccal �lt Louis feje mellett az �gyon, egy sz�ke hajtinccsel cir�gatta a f�rfi arc�t. N�ha cs�kot nyomott a sz�j�ra, a sz�vver�s�t hallgatta, �m a nyak�hoz m�r nem tudott odab�jni, Louis idegesen r�ndult �ssze.

- Nem csin�lok semmit – mondta Wendy.

Louis nem v�laszolt, kinyitotta a szem�t, vak tekintete a plafonba f�r�dott, �s d�h�sen f�jt egyet. Wendy f�l� hajolt, belen�zett a �gk�k szemekbe, majd torz fintorral nyelt egyet, a sz�j�ra harapott. Az a pasi, akibe beleszeretett, nem ez a Louis volt. �s m�gis, akkor mi�rt v�gyik r� ennyire? Mi�rt gy�tr�dik �rte?!

- Szeretlek – szaladt ki a sz�j�n.

- Rohadtul �r�l�k, hogy nem l�tlak – v�laszolta erre Louis megvet�en - Nem kell t�bb� egy hulla arc�ba b�mulnom, nem kell a halott szemekben �letet �s �rz�st keresnem. Nem kell azon j�ratnom az agyam, hogy mi igaz, mi hazugs�g, mikor var�zsolsz, hanem egyszer�en csak cseszek az eg�szre. M�ris k�nnyebb valamivel!

Nem s�rhat, ak�rmennyire f�j, m�gpedig... mennyire f�j!

- Azt teszel, amit akarsz – mondta Louis. - De engem hagyj m�r b�k�n! Minden v�mp�ros, v�rkorcsos szarral hagyj�l! Hagyd a f�s�lget�st, a cs�kot, a szerelmet, mindent, hagyj b�k�n vele! - Louis lassan m�r kiab�lt.

- Annyira sajn�lom... – lehelte Wendy, �s �rezte, hogy elindult a lejt�n lefel�, �sszez�zni mag�t.

- Wendy! - ki�ltotta Louis. - V�gem, nekem v�gem, �s sz�momra te is halott vagy!

- �lek – suttogta Wendy – �lek... ahogy m�g soha. �r�l�k, Louis, �r�l�k, hogy vak vagy – Wendy megr�zta a fej�t, hogy visszak�nyszer�tse a k�nnyeit. - Nem n�zhetsz r�m legal�bb. Nem l�thatod az arcom, �s hogy mit �rzek �pp... Semmit nem l�tsz... - Egyre halkabban suttogott, kicsit �sszeg�rnyedt a nyom�s alatt. - Nem l�tod, hogy s�rok, �s majd' meghalok a b�ntudatt�l. Nem kell azt l�tnod, hogy meg�r�l�k, mennyire szeretlek.

Wendy elfeledkezett �nmag�r�l, m�r mindk�t kez�vel Louis arc�t sim�totta, �s n�m�n r�zk�dott f�l�tte. Louis eltasz�totta a kez�t. - T�nj m�r el az �letemb�l – mondta halkan, kegyetlen�l..

Az ajt�t halkan becsukta maga m�g�tt, majd a sz�j�ra szor�totta a kez�t, v�gigrohant a folyos�n, �s berontott Charlie-hoz. Vadul lihegett, ahogy becsukta maga m�g�tt az ajt�t, majd t�tova sz�jharapd�l�s ut�n felzokogott.

- ���, neee – ny�gte Charlie, k�sz�lt lel�pni, de Wendy visszaparancsolta a sz�kre.

- T�z �vig figyelt�l, �s t�z �v alatt annyiszor zokogtam egyed�l, annyiszor v�gytam arra, hogy valakinek a v�ll�n s�rhassak, �s a fen�be is, mi�rt nem j�tt�l soha?! - kiab�lta s�rva.

- Mert test�r voltam, nem zsebkend�.

- Charlie!

A v�mp�r t�relmetlen�l felpattant a sz�k�r�l. - Mit akarsz, mit csin�ljak veled?! - ki�ltotta el mag�t. - Tudod, hogy r�hellem a hisztidet! B�rmit megteszek, csak... fejezd m�r be!

- Seg�ts – ny�gte ki Wendy elhall�an. - Valahogy... Mindegy...

Charlie komoran figyelte �t, azt�n megfogta a kez�t. - Gyere.

Wendy el�sz�r azt hitte, hogy �t fogja �lelni, de Charlie csak �gy tartotta, mintha t�ncoln�nak. Megk�sz�r�lte a tork�t, Wendy megszeppenten pislogott, majd s�r�sra g�rb�lt a sz�ja, mikor Charlie egy r�gi, lass� dalt kezdett d�dolni. Wendy eml�kezett r�, hogy ezt mennyiszer hallgatta a v�mp�r, �s �nekelte, ak�rmilyen hamisan is. Charlie kedvenc dala. Az utols� ny�r. Keser�des sz�veg... Belet�r�d�s �s az ebben tal�lhat� �r�m, f�lelem.

S�rva �lelte �t a v�mp�rt, aki lelkiismeretesen lass�zott vele, d�dolt hozz�, �s n�ha k�teless�gtud�an megsim�totta a haj�t �s a h�t�t.

Wendy a hajnal �t�dik �r�j�ban beosont a szob�j�ba. �r�lt annak, hogy november van. Kor�n megy le a nap, �s k�s�n kel. D�lut�n �tkor m�r talpon van, �s csak reggel hat ut�n kell meghalnia. Kell... - ism�telte meg fanyarul -, nem tehet m�st...

De a t�li h�napok lesznek a kedvencei. Nem �rzi a hideget, sokkal tov�bb �lhet – �s ezzel egyenesen ar�nyosan simogathatja naivit�s�t: miszerint m�g mindig ember, aki el tud menni v�s�rolni hat �rakor, �s nem kell r� egy napk�zben is akt�v �l�t megk�rnie.

Mik�zben l�bujjhegyen v�gigosont a szob�n, nehogy fel�bressze az alv� d�mont, elmosolyodott. Mag�nak, �s titokban. �j, furcsa �r�mforr�sok, az �j, �s nagyon furcsa �let�ben. Az �jdons�g �rz�se olyan, mintha megint gyerek lenne. Gyerekk�nt persze csod�lkozott, nyitva felejtette a sz�j�t, minden sarkon csod�t l�tott, most pedig �ssze kell szor�tania a sz�j�t, hogy ne sikoltson a borzad�st�l.

R�m�t �s meglep ez az �j vil�g. T�bbsz�r rossz, mint j�. Elv�gja a r�gi �let�t�l, hozz�forrasztja egy m�sikhoz.

Wendy meg�tk�z�tt egy pillanatra, az ujja meg�llt egy k�nyvgerincen.

Hogy is van ez? Amikor kisl�nyk�nt Angli�ban j�rt iskol�ba ugyanez a vil�g, ugyanezek a l�nyek �s vesz�lyek vett�k k�rbe. �s most tess�k, visszacs�ppent k�z�j�k. M�gis, most, t�bb�-kev�sb� feln�tt fejjel sokkal borzalmasabb, �s sz�rnyszer�bb az eg�sz, mint akkor. R�gen nem zavarta, hogy h�rom szobat�rsa nekromanta, isten�tette a n�v�r�t, pedig � is nekromanta volt! Nem egy v�r�llatot ismert, akik egy�ltal�n nem voltak rossz emberek. Csak voltak olyanok, akik nagyon rosszak voltak.

A v�mp�r tekintete els�t�t�lt, tov�bb keresett a k�nyvek k�z�tt.

A rossz dolgok mindenkit jobban megviselnek. Olyannyira, hogy eleny�sz� kis eml�kecske marad a halov�ny j�s�g, �s a r�gi elfogad�s. Elfogad�s...

- Meg kell tanulnom, hogy mi az – suttogta mag�nak. - Megint.

- Micsod�t? - k�rdezte egy �lmos hang.

Wendy sz�ve elfelejtett dobogni. Pedig �pp most tal�lta meg azt a v�kony kis k�nyvet amit keresett! Lekapta volna, kioson, �s Sayalt m�g v�letlen�l se �breszti fel.

- Semmit, aludj vissza – s�gta Wendy, �s az ajt� fel� sietett.

- J�... - d�nny�gte az �gy. Wendy megk�nnyebb�lten s�hajtott, m�r a kilincsen volt a keze. - Mit kerest�l?

Bakker – gondolta Wendy. - Csak egy k�nyvet, de nem �rdekes. Aludj tov�bb!

- K�nyvet? Te el tudod olvasni? - Sayal hangja �berr� v�lt, egy s�t�t �rny�k �lt fel az �gy k�zep�n. Wendy v�laszul d�nny�g�tt valamit, k�zben er�sen markolta a kilincset. - Pr�b�ltam �n is, de ez nagyon k�l�nb�zik a mi �r�sunkt�l.

- Tudom – mondta Wendy. - Naberus mes�lte. De az�rt soha nem hagyott b�k�n, mindig k�rte, hogy olvassak fel neki – mosolyodott el Wendy k�nosan.

Most Sayalon volt a h�mm�g�s sora.

- Akkor... �n megyek – mutatott Wendy az ajt�ra.

- Nekem nem akarsz olvasni?

Wendy majdnem kimondta, amit gondolt: eltal�ltad. - Ez csak egy buta k�nyv, buta mes�kkel. Nem hiszem, hogy �lvezn�d.

- Tegy�nk egy pr�b�t. Gyere – mondta Sayal.

- Igaz�b�l �n csak magamnak akarok olvasni – kezdte Wendy a t�le telhet� legnyugodtabb, �s legudvariasabb hangon, de �gy is nyersre siker�lt. Sayal szeme meg is villant, �s Wendy sejteni kezdte, hogy mi�rt f�lelmetes ez a fick�. A bar�ts�gos kisug�rz�sa percek alatt semmiv� foszlott, �s b�r nem l�tszott rajta, Wendy tudta, hogy d�h�s. Nem az�rt, mert pof�tlan volt: egyszer�en mag��rt a visszautas�t�s�rt lett m�rges. Biztos megszokta m�r, hogy mindenki majd' meghal, hogy eleget tegyen az akarat�nak.

- K�rtem valamit.

- Nem, nem k�rted.

A cs�nd fesz�ltt� v�lt. Wendy v�rt egy darabig, azt�n otthagyta a szob�t. K�s�bb, a kopors�ban �lve, k�nyvvel az �l�ben nem b�rt figyelni a t�rt�netre, pedig pont az�rt hozta el, hogy valamivel elterelje a figyelm�t, csal�d�s�t, b�skomors�g�t, d�h�t – amit tetszik. A negyedik pasiban csal�dott, egy �jszaka alatt ez sok egyszerre, �s nagyon ki�br�nd�t�. Anael csapd�ja, Belial megj�tsz�sa, Louis elutas�t�sa, �s v�g�l Sayal bunk�s�ga. Hi�ba szugger�lta, hogy mondja neki azt legal�bb, hogy „k�rlek”, a d�mon makacsul hallgatott.

Wendy s�hajtott. A pasik, �gy t�nik, minden vil�gban egyform�n s�g�rek, m�g akkor is, ha tudj�k mit akar t�l�k a n�. Ez pedig, m�rgesedett be Wendy, csak s�lyosb�tja Sayal �rz�ketlens�g�t. Pontosan tudta, hogy mit akart, �s m�gse b�f�gte el, mag�t: k�rlek!

- Mit puffogsz m�' megint? - k�rdezte Charlie fel se n�zve a varr�sb�l. M�g mindig nem v�gzett a saj�t kopors�j�nak tataroz�s�val, pedig a hat�rid� m�r s�rgetett.

A nap meglepet�se, n�zett r� Wendy. A kellemes csal�d�s. A v�mp�r elmosolyodott.

- Semmit, bocs.

Charlie elejtette a t�t megd�bben�s�ben, Wendyre b�mult, de semmit se sz�lt. A l�nyt egy kis id� ut�n nagyon zavarta m�r a sz�ntelen b�mul�s, ez�rt mag�ra csukta a kopors�t.

A napkelte el�tti perekben besuhan� Jaya zavartan b�kte meg Charlie arc�t, azt�n beleharapott a f�l�be. Charlie erre k�b�n megr�zta a fej�t, a f�l�t simogatta, bem�szott a f�lig k�sz kopors�ba, �s mag�ra csukta a fedelet. A kis v�mp�r felvonta a szem�ld�k�t. - Gyagy�s!