13. Z�r�s �gyek

Eltelt egy h�t. Sikeresen elsaj�t�tottam a vad�sz szakma rejtelmeit. Azt, amit m�sok h�napok alatt. Mura meg is jegyezte, hogy gyorsan tanulok. Lent vagyunk a nagy teremben, �ppen reggelit fogyasztok, m�r ami engem illet. A t�bbiek v�rt isznak. Engem is gy�t�r az �hs�g, de az�ta nem tudom r�venni magam a norm�lis t�pl�lkoz�sra.
- Jobb lenne ha...
- Ne kezd megint, k�rlek! - szak�tom f�lbe d�h�sen.
- Ezer bocs�nat, hogy j�t akarok neked! - v�g vissza Touya.
- J�l van na... Csak elegem van az eg�szb�l.
- Sejtem, de ne rajtam t�ltsd ki - ez a s�rt�d�tt hang, olyan sz�nalmas. - Mi ez? - kapja hirtelen az ajt� fel� a fej�t. P�r m�sodperc k�s�ssel a t�bbiek is �gy tesznek. K�v�ncsian v�rj�k, mi fog t�rt�nni, ahogy �n is. Kisv�rtatva l�pteket hallok. J�n valaki? Ki lehet az ilyenkor? Nekem nem sz�ltak, hogy vend�get v�r a kast�ly.
Az ajt� nagy nyikordul�ssal kit�rul. Ismer�s alak rajzol�dik ki el�ttem.
- Ez... Nem lehet... - suttogom meglepetten. - Kayuu! - att�l, hogy odarohanjak �s lekapjam, csak Mura tart vissza. F�lig �ll� helyzetemb�l er�teljesen r�nt vissza a sz�kre.
- Maradj! A Te �rdekedben mondom - n�z komoran.
- Ilyen hamar elv�gezted, Gin? - emelkedik fel Yuu.
- Igen - v�gigp�szt�zza a termet, tekintete rajtam akad meg. Elindul fel�nk. Kicsit csapzott a kin�zete, biztos volt r�sze el�g izgalomban.
- Gyere! - v�gtat el mellettem. Touyara n�zek, mire helyesl�en b�lint, �gy elindulok Kay ut�n. Hamar fel�r�nk a csigal�pcs�n, egyenesen szob�csk�nk fel� vessz�k az ir�nyt.
- Hogy vagy? �gy �r�l�k neked! - �lelem meg. P�r pillanatig haboz, de v�g�l � is �gy tesz.
- J�l ment minden. �n is �r�l�k - a hangja, az �rint�se, minden m�s. Nem �rtem. Mi v�ltozott? Lassan elenged, �s lefekszik. Gondolom f�radt, de akkor sem hagy nyugodni ez az eg�sz. B�tortalanul le�l�k mell�.
- Biztos, hogy minden rendben? - �rdekl�d�k agg�dva. Olyan "A francba, r�j�tt!" szemekkel mered r�m.
- Persze, mi�rt?
- M�s vagy - pillantok oldalra.
- Nem igaz. Hallottam, hogy megj�tt a v�rszomjad. Seg�tek rajtad. Mi�ta nem itt�l? - tereli a t�m�t. �gyes taktika.
- Nem! Nem fogok neked f�jdalmat okozni. Am�gy egy hete.
- Az nagyon sok id�, �hes lehetsz m�r nagyon. Tudod mit? Ha kell, lecsapolom �s bel�d er�szakolom a v�rem! Ha ezt nem akarod, akkor most neki�llsz �s iszol �nk�nt! - undorodva meredek fel�, mire � fels�rti nyak�n a b�rt.
- Fejezd be! - �rzem magamban a vesz�t� v�gyat a piros l�tty ir�nt. L�gyan csordog�l saj�t maga okozta seb�b�l. Nem b�rok neki ellen�llni. Szab�lyosan r�vetem magam. �rzem, ez most m�s. Nem �gy m�lik az �hs�g, ahogy a m�ltkor. �gy �rzem, t�nyleg nem kell t�bbet v�ren �lnem. P�r perc m�lva elszak�tom fejem a nyak�t�l. B�nb�n�an n�zek magam el�. Fel�m hajol, s l�gyan let�rli arcomr�l a v�rt.
- Ezut�n sokkal jobb lesz. Ez az utols� dolog amit megtehetek �rted.
- Ezt hogy �rted? - r�k�ny�d�k meg.
- Figyelj ide! - rosszul kezd�dik. - A feladatom az volt, hogy egy messzi v�rosban l�v�, embereket el�szeretettel gyilkol� v�mp�rn�t keressek fel, �s �ljem meg. Ez hamar �ssze is j�tt, mivel, mint l�tod, itt vagyok. Nos, harmadik nap tudtam vele �sszeakadni egy sz�rakoz�helyen, ami kifejezetten v�rsz�v�knak �p�lt. A n� neve Aiko volt, z�ld szemmel �s sz�ke hajjal b�szk�lkedhetett. Sajnos azon az est�n nagyon becs�ptem a jobb �lca kedv��rt. Val�sz�n�leg ez l�tszott is rajtam, mivel bepr�b�lkozott - a l�legzetem is elakad. Kezdem sejteni, mi t�rt�nhetett. - Mivel nem voltam teljesen magamn�l, �s mivel � egy nagyon er�s egy�n volt, el�rte, hogy felmenjek hozz�. �s... - nagy leveg�t vesz. - Lefek�dtem vele - f�jja ki a leveg�t. Most biztosan megk�nnyebb�lt. M�g id�m sincs felfogni, amit mondott, m�ris folytatja. - Ezek ut�n m�g k�tszer tal�lkoztam vele, �s a m�sodik alkalommal v�gre v�gezhettem is vele. Nem volt k�nny�, de megcsin�ltam. - Legal�bb �szint�n elmondta. Most has�t tudatomba a felismer�s.

Megcsalt.

Ezzel nagyon megsz�gyen�tett. Kezd el�nteni a k�ts�gbees�s. Mi lesz most?
- Jobb, ha �n most t�vozok - ny�g�m ki nagy nehezen, �s az oly t�volinak t�n� kij�rat fel� igyekszem.
- Ne! - csapja be el�ttem az ajt�t. Hi�ba, m�g mindig gyorsabb, mint �n. - Nagyon sajn�lom, Ayumi! - val�ban? Vagy csak sz�n�szkedt�l eg�szen eddig, �s csak arra kellettem.
- Igazad volt, Kayuu. Nem szabad b�zni a magadfajt�kban. Te is v�mp�r vagy, le sem tagadhatod, sz�ks�ged van a kicsapong� �letm�dra. Tudod, nekem csak az f�j, hogy �n mindent odaadtam neked, �s szeretlek is, de ezek ut�n nem leszek k�pes veled lenni - ny�lok a kilincs fel�. Megragadja csukl�m, �s durv�n a falhoz l�k.
- K�rlek, ne csin�ld ezt!
- Ne �rj hozz�m azzal a k�zzel, amivel �t k�nyeztetted! - l�ngol fel d�h�m, s el�t�m kez�t. - El�bb kellett volna gondolkodnod. Innent�l v�ge - �sszeszorul a sz�vem, ahogy kimondom e szavakat. Szomor�an, lemond�an s�hajt, majd t�volabb l�p. Kil�pek a helyis�gb�l, becsukom magam m�g�tt az ajt�t. H�t v�ge. De mi�rt kellett pont �gy v�gz�dnie? Mi�rt? A s�r�g�rcs ker�lget. Most hova menjek? Kin�l tal�lhatok vigaszt? Tal�n Touya? Egy pr�b�t meg�r. Az � lak�ja fel� ir�ny�tom utam. Percekig �llok a minket elv�laszt� ny�l�sz�r� el�tt. Nagy nehezen lecsit�tom magam, majd bekopogok. Ajt�t nyit. Meglepetten m�r v�gig.
- Szia - motyogom. - Zavarok?
- Te soha - mosolyodik el. - Gyere csak - le�ltet a kanap�ra, helyet foglal mellettem. - Olyan b�val b�leltnek t�nsz. T�rt�nt valami?
- Nem. Csak meg�rt�sre v�gytam.
- �s Gin? Mi van vele? Mi a baj? - kezd agg�dni.
- Semmi, mondom - nyomat�kos�tom szavaimat.
- �s ezt higgyem is el? Nem most j�ttem le a falv�d�r�l. Avass be, k�rlek! Hidd el, jobb lesz, ha kiadod magadb�l! - szeretem ezt a szel�d oldal�t.
- Kay... megcsalt... - s�rom el magam.
- Micsoda? - m�g a hangja is elh�l. - Jaj ne, ne s�rj! Nem lesz semmi baj! Itt vagyok melletted - szor�t mag�hoz. Rendes t�le, hogy �gy p�tyolgat. Meg se �rdemlem.
- Elegem van. Meg�rdemlem �n ezt? Mi rosszat tettem? �n odaadtam volna neki mindent, erre � meg... - kiadok magamb�l mindent. Szeg�nynek m�r el�zott az inge a k�nnyeimt�l.
- Megbesz�lt�tek, hogy hogyan lesz tov�bb vagy otthagytad? Ugyanis ha � nem engedi, nem maradhatsz itt tov�bb - m�lyen a szemembe n�z, tettekre sarkall.
- Kiosztottam �s ott hagytam.
- Azonnal menj vissza, �s besz�ld meg vele a dolgot! Itt most csak a Te �rdekeid a fontosak! - szinte kipender�t a szob�b�l. De v�g�l is igaza van. T�ls�gosan is forr�fej� vagyok.
- K... Kay? Iz�... ha m�r �gyis meg kell halnom, akkor Te �lj meg - nyitok be.
- Besz�lsz itt h�lyes�geket! Most att�l, mert itt hagyt�l, m�g nem foglak kidobni! Hiszen m�r f�lig k�z�nk tartozol, semmif�lek�ppen nem engedhetn�lek vissza emberek k�z� - f�l se n�z r�m, csak �l az �r�asztal�n�l. Biztos jelent�st kell �rnia, vagy valami. - Viszont ha nem vagy velem, akkor nem j�rnak kiv�lts�gok sem. Alulr�l kezdheted a v�mp�r rangl�tr�n.
- Ha azt hiszed, hogy ezzel el�rsz valamit, akkor nagyon t�vedsz - villannak meg szemeim. - Mindegy, megyek s�t�lni, azt hiszem, r�m f�r. Szia! - kirobogok, m�g felkapom fegyvereim �s nagyon hamar az erd�ben tal�lom magam. Kicsit ki kell szell�ztetnem az agyamat.

Vajon h�ny �r�ja lehetek itt? Nagyon j� �l�helyet biztos�t ez a korhadt fa. Elmerengek a csiripel� madarak n�zeget�se k�zben. Arra jutottam, hogy biztosan valamit rosszul csin�ltam, �s az�rt t�rt�nt, ami t�rt�nt. Nem hib�ztathatok m�sokat. Nem kenhetek mindig m�sra mindent. Sajnos �n is ugyan�gy k�pes vagyok hib�t v�teni. Lehet, hogy vissza k�ne menni. Vajon hi�nyol valaki? Nincs sok id�m ezen elm�lkedni, ugyanis nem messze t�lem farkas�v�lt�s hangzik fel. Ez baj, nagyon nagy baj. El kell t�nn�m innen, amilyen gyorsan csak lehet. Gyorsan �sszekapom magam, �s l�lekszakadva elkezdek a palota fel� rohanni. Siker�lnie kell! Musz�j visszajutnom, nem akarok balh�t. Olyan gyorsan futok, ahogy csak a l�bam b�rja, de k�zben halknak is kell lennem. Ha nagyon csendes vagyok, tal�n meg tudok l�gni.
Mondanom se kell, ez nem j�tt be. Egy �rny t�nik fel el�ttem, mi megtorpan�sra k�sztet. Tov�bbi l�ptek zaja sz�r�dik ki a h�tam m�g�tt l�v� bokor m�g�l. H�rman vannak. H�rom j�l megtermett, sz�r�s v�rfarkas. Ez fergeteges, most mit tegyek? A pisztollyal nem lenn�k el�g hat�kony, �s t�l lass� is. Gyorsan ki kell tal�lnom valamit, mert k�zelednek. Megvan! Nincs m�s lehet�s�gem, meg kell pr�b�lnom haszn�lni az er�met. Lassan lehunyom a szemem, ami tal�n ebben a helyzetben egyenl� az �ngyilkoss�ggal, de nincs m�s �t. Magamba tekintek, pillanatok alatt megvan a m�ra m�r f�lig kiny�lt ajt�. Nem gondolkodok, cselekszek. Azonnal kit�rom, amennyire csak lehet. �rzem a felszabadul� er�t. Kinyitom k�k �riszeim, mindent �lesebben l�tok. L�tom magam k�r�l a halv�nyk�k energianyal�bokat. �ljen! Feladat teljes�tve. A testem szinte mag�t�l cselekszik. A leveg�be ugrok, ember sz�m�ra lehetetlen magass�gba, megp�rd�l�k magam k�r�l, �s hal�los adag energi�t bocs�tok a fenevadakra. Mire le�rkezem, m�r mind halott. Csak Kay �s Mura igencsak meglepett sziluettj�vel tal�lom magam szembe. Mindketten lihegnek, bizony�ra sprinteltek id�ig. L�tom magam a pupill�jukban. Az �n szemeim v�r�sek, energi�m nagy m�reteket �lt. Mire nem j� egy adag elsz�nts�g? �jra megkeresem magamban a z�rat, lecsit�tom a ki�raml� er�t. Mire ism�t feln�zek, m�r norm�lis minden. M�r ha a h�rom halott v�rfarkas, k�t v�mp�r, �s egy f�l v�mp�r az erd�ben norm�lisnak sz�m�t. Na, v�rjunk csak! Hogy ker�ltek �k ide? Biztos meghallott�k a vony�t�st, �s tudt�k, hogy baj van. Ha arra v�rtam volna, hogy megmentsenek, m�r halott lenn�k. Dolgoznotok kell m�g az id�z�t�sen, fi�k!
- Sz�p volt - Touya b�szk�n n�z r�m.
- J�l vagy? - id�zik el rajtam Gin tekintete. Az er�m el�t�r�s�vel a haragom elp�rolgott. �rdekes.
- Nincs semmi gond, csak kicsit sok volt, de nem tehettem m�st - f�radtnak �rzem magam. Ebbe m�g bele kell tanulnom.
- Nem kellett volna ilyen sok id�re lel�pned.
- Tudom Mura, tanultam bel�le. Mi lenne, ha visszamenn�nk? Nem hiszem, hogy ezek ut�n sok�ig b�rom talpon - nevetek. J� kedvem lett. Milyen furcsa, nem?
- Rendben - helyeselnek egyszerre. J� lesz, ha m�r �gyat �r a l�bam. El�g rendesen lesz�vta az er�met ez az incidens. Mondjuk nincs is mit csod�lkozni, j� nagy er�l�ketet adtam a korcsoknak. Most b�szke vagyok magamra. V�gre egyed�l siker�lt el�rnem valamit.

Owari!

Folytat�sa k�vetkezik...