Daisy eg�sz nap �gyban maradt, rengeteget aludt, �s evett. B�r Allen szerint ez nem csoda, hiszen musz�j p�tolnia az „elvesztett” v�rt. �gy �r�mmel fogyasztotta a finoms�gokat.

Lussiet�l hallotta, hogy Allen most mindent felkutat a napl�ja ut�n, de sehol sem tal�lja. Erre csak �lcamosolyt vett fel, �s megk�rdezte, hogy seg�thet-e, de Matt, aki id�k�zben bement hozz�juk, ink�bb �gyban marasztalta, �s megjegyezte, hogy hamarosan �gyis meglesz, mert Allen szeret mindent szem el�tt tartani, ez�rt senki sem gondoln�, hogy ilyen felt�n� helyen rejti el a dolgait. �gy Daisy v�g�l csak a f�rfi szob�j�ban maradt, �s m�lyen lapult a titka miatt. Elfelejtette visszavinni!

M�snap, csak d�l k�r�l �bredt fel, �s amint fel�lt�z�tt, abban a pillanatban kopogtatott Rose az ajtaj�n. Boldogan h�vta bentebb, de bar�tn�je r�gt�n �szrevette, hogy gyeng�bb, �s kicsit s�padtabb a szokottn�l. V�llain�l fogva le�ltette az elk�pedt l�nyt, �s k�vetelte, hogy mondjon el mindent, ami a b�l �ta t�rt�nt. Daisy belekezdett a mes�l�sbe.

Allen eg�sz nap nem ment fel Daisyhez, �s m�r a napl�ja sem �rdekelte, hanem ink�bb m�lyen elgondolkozott, az egy nap m�lva r� v�r� tal�lkoz�ra, Florral. Most m�r b�nta, hogy megegyezett a n�vel, de ha nem �g�ri meg ezt a k�t napot, akkor ki tudja milyen pletykalavin�t, ind�t meg, Daisyt pedig bemocskoln�k. Azt pedig nagyon nem akarta. B�rmennyire is f�jt bevallania, Flor m�r nem �rdekelte �gy, mint r�gen. R�gebben, mindent megtett volna annak �rdek�ben, hogy minden �jszak�t vele t�lts�n, de ez most fikarcnyit sem �rdekelte. A pokolba, Daisy kit�lti eg�sz nap a gondolatait! Nem hagyja nyugodni, most meg f�leg nem, hogy eg�sz nap az �gyban van… az � �gy�ban!

Rengetegszer kalandozott vissza, az apr�, szinte sz�zies cs�kjukhoz. M�g soha nem csin�lt ilyet. M�rmint, hogy egy cs�k, csak ennyi legyen. �s ami a legfurcs�bb, hogy r�vid volt, de ugyan�gy �lvezte, mintha egy �tperces csat�ba kezdett volna bele.

Mikor a l�ny szemeibe n�zett, mindig az a k�l�n�s �rz�se t�madt, mintha Daisy tudna valamit. A m�ltj�r�l. M�gha nem is az eg�szet, csak egy t�red�ket, de akkor is.

-… De ha nem teszem meg, akkor minden kider�lt volna – fejezte be Daisy, �s Rose k�v�ncsian n�zte, ahogy bar�tn�je elpirul.

- �s?

- H�t… miut�n elmentek, Allen bek�t�tte a karomat, �s megk�rdezte, hogy mi�rt tettem, �n elmondtam neki ezt… mondta, hogy akkor megszabadultam volna t�le, erre �n csak annyit mondtam, hogy mi van, ha nem szeretn�k, �s… megcs�kolt – s�t�tte le szemeit, �s m�g jobban elv�r�s�d�tt. Rose sz�les mosollyal figyelte a l�ny arc�t, �s �sszecsapta tenyer�t.

- Na v�gre! M�r azt hittem, �r�kre ebben a j�gben fogtok �lni!

- Most sem szeretj�k egym�st, ezt vedd figyelembe!

- H�t persze – motyogta az orra alatt Rose, amit Daisy nem teljesen hallott. Sok�ig eln�zte bar�tn�je kipirult arc�t, �s csillog� szemeit, amikor f�rj�r�l besz�lt, �s biztos volt benne, a nyak�t merte volna r� tenni, hogy megmozdult a l�nyban valami, a f�rfi fel�. �s ha m�g tagadja is, de biztosan kezd meger�s�dni k�zt�k egy gyenge sz�l. Amit el�sz�r a bizalommal kezdenek, majd k�s�bb j�het a szeretet is. Csak id� kell nekik, nem t�bb. Senki sem kifog�solhatja, hogy ennyire m�lyen megharagudtak a m�sikra, hiszen az eg�sz h�zass�guk, hazugs�gokra volt alapozva, �s hamis �rzelmekre, m�rmint a f�rfi ir�ny�b�l, mert Daisy teljesen meg volt bolondulva �rte az elej�n, am�g nem tudta, hogy �tver�s az eg�sz. �s k�t h�nap alatt, f�leg, hogy egy fed�l alatt laknak, nem t�nik el a szerelem egyik percr�l a m�sikra. F�leg, ha ahhoz rajong�s is p�rosul. �nv�delemb�l tagadj�k meg �rz�seiket, mert nem akarj�k, hogy m�g egyszer megsebezz�k �ket. M�g egyszer nem…

- R�ad�sul ott van, az a Backwish cafka! - kezdett bele megint Daisy. - Nem sokszor tal�lkoztam vele, de siker�lt megut�ltatnia mag�t velem… nagyon megs�rtett. Olyan titkokat tud a h�zass�gomr�l, amit m�g az ap�m se! A… a legkisebb r�szletig. Mindig azzal j�tt, hogy tal�n nem tudok megadni valamit, amit m�s megtudna.

- Akkor itt az ideje, hogy megadd! – v�gott k�zbe Rose, a k�t�rtelm� v�lasz�val. Daisy f�lve r�pillantott, hogy nem-e viccelt az el�bb, de ahogy Rose komoly arc�t l�tta, nyelt egyet. Komolyan gondolta.

- �s… mire c�lzol ezzel?

- Egy�rtelm�, hogy a h�zass�gi �let, �jszakai oldal�t piszk�lja, �s �r�l, hogy ti m�g nem csin�lt�tok, azt. �gy �rzi, hogy az �v� Allen, m�gha m�r n�s is, de nagy t�ved�sben van. Ha v�gre hagyn�d magad, �s nem ellenkezn�l, �r�kre magadhoz tudn�d l�ncolni! �s ebbe m�r Flor se tudna belesz�lni.

- De mit kellene tennem? Az utols� pr�b�lkoz�sa, m�r k�t napja volt, de akkor is elszaladtam, most m�r b�nom, de mi van, ha beleunt a pr�b�lkoz�sba, �s nem akarja t�bbet?

- �, Allen nem az a fajta. Abban a tudatban �lni, hogy itt van mellette egy n�, aki r�ad�sul a feles�ge, �s m�g nem ny�lt hozz�, nyugodj meg, biztosan nem hagyja nyugodni!

- �s hogy k�pzelted el ezt a… magamhoz val� l�ncol�st?

Rose ravaszul elmosolyodott, �s agy�ban ezernyi meg ezernyi terv fogalmaz�dott meg, h�la Avelinenak, unokan�v�r�nek, aki imm�r egy �ve boldog h�zass�gban �l. A n� minden kis titkot elmondott Rosenak, �gy � mindent tudott arr�l, hogy mi folyik egy f�rfi, �s egy n� k�z�tt a h�l�szob�ban. �s nem alv�s!

- Pr�b�ld meg elcs�b�tani, de tudatosan! K�ldj neki apr�, de biztos jeleket, hogy nem venn�d rossz n�ven, ha kettesben maradn�tok, egy szob�ban, �s ruha se lenne rajtatok…

- De Rose! – kerekedtek ki Daisy szemei. - Mi�ta lett�l te ilyen…

- Ne szenteskedj m�r itt nekem Daisy! Elv�gre f�rjes asszony vagy, �s m�g csak azt sem tudod, hogy milyen egy �gyban, egy f�rfival, pedig m�r k�t h�napja egy�tt �ltek!

- H�t j� – adta be a derek�t Daisy, �s figyelemmel k�vette Rose besz�mol�j�t, hogy hogyan is lehet megbolond�tani valakit. Rengeteg tr�kk volt a l�ny tarsoly�ban. Egy kis �rint�s vagy sim�t�s, halk suttog�s, ezzel el�rve, hogy k�zelebb hajoljon a m�sik nem, �s bepillant�st nyerhessen, olyan helyekre, amiket id�ig �szre sem vett. F�lre�rthetetlen pillant�sok, vagy mozdulatok, mind-mind a f�rfinak c�mezve.

Daisy elk�pedve hallgatta bar�tn�j�t, aki egyre jobban belelend�lt a besz�dbe. Titokzatos, �s sunyi mosollyal ecsetelte a r�szleteket, Daisy pedig pr�b�lta az �sszest megjegyezni.

- Honnan tanultad mindezt?

- Ha annyit mondok, hogy Aveline, meg�rted?

Daisy vid�man felnevetett, �s b�logatott. H�t igen. K�ts�gtelen, hogy Rose sokkal felvil�gosultabb volt ezen a t�ren, mint �, m�gha h�zas is volt, mert Rosenak volt egy olyan ismer�se, aki nem sz�gyellte ezeket elmes�lni.

Daisy, am�g Allen kint volt lovagolni, visszacsemp�szte a napl�t, �gy megnyugodott kiss� a lelkiismerete, de m�g mindig nem b�nta meg, hogy beleolvasott. Teljesen m�sk�nt l�tta Allent, �gy, hogy ismerte a gyermekkor�t.

Nemr�g eb�delt meg Lussieval, Louissal, �s Mattel, majd egyenesen a k�nyvt�rba j�tt, egyr�szt, hogy v�ghez vigye terv�t, - a napl�val – m�sr�szt, hogy belekezdjen, a Rose �ltal feladott feladatoknak. L�mpal�zasan v�rta, hogy Allen visszat�rjen a kast�lyba.

Idegesen j�rk�lt a k�nyvespolcok k�z�tt, gyomra fel-le ugr�lt, �s kezeit t�rdelte. „Nem fog siker�lni, biztos, hogy nem fog siker�lni! Nem fog menni, megl�tom, �s minden kimegy a fejemb�l! De meg kell tennem! Mi lesz, ha az a liba gy�z? Ezt nem engedhetem, biztos lesz majd valami! Nem ronthatom el!”

Az idegess�gt�l, m�r sik�tani tudott volna. V�r�s ruh�ja, k�vette minden mozdulat�t, haj�t felrakta egy laza kontyba, amib�l m�r rengeteg tincs szabadult el.

V�g�l nem b�rta tov�bb a j�rk�l�st, mert el is gyeng�lt egy kicsit, �s leroskadt a sz�kbe, fej�t pedig kez�re t�masztotta. Pont ezt a mozdulat�t l�tta meg Allen, mikor benyitott.

- Rosszul vagy? - k�rdezte, �s odas�t�lt hozz�. „Most vagy soha!”

- Nem, minden rendben – v�laszolt halkan. Felpillantott a f�rfira, aki �rdekl�dve figyelte �t. H�trad�lt a sz�kben, l�bait pedig keresztberakta, kivillantva bok�j�t. Rose szerint a f�rfiak szeretik, ha l�thatj�k a n�k l�b�t. �s �gy is volt, mert Allen tekintete, r�gt�n odav�ndorolt, de egy pillanat m�lva, ism�t az arc�t n�zte.

- Biztos ne hozassak semmit? - k�rdezte megint.

- Igen, biztos.

Allen meglaz�totta nyakkend�j�t, �s az egyik polc fel� fordult, mert m�r nem b�rta ezt a… ezt a furcsa viselked�s�t a l�nynak. Nagyon kih�v�, de ha � l�pne, biztosan megfutamodna. Ennyire m�r kiismerte.

- Hogy van a karod?

- k�sz�n�m, j�l – sz�lalt meg mellette Daisy, amit�l majdnem ugrott egyet. Ez nem lehet igaz! Ez a l�ny az idegeivel j�tszik. Ha tov�bb folytatja, nem �ll j�t mag��rt. Jut esz�be… az ajt�t, kulcsra z�rta?

- Milyen k�nyveket szokt�l olvasni? Lussiet�l hallottam, hogy rengeteget j�rsz a k�nyvt�rba…

Daisy megvonta v�ll�t, majd lassan a f�rfi �s a polc k�z� l�pett.

- Att�l f�gg, milyen hangulatom van.

- Tal�n tudok aj�nlani… most milyen hangulatban vagy? - pr�b�lta elterelni a t�m�t.

Daisy felpillantott r�, �s megv�rta hogy a f�rfi is r�n�zzen, ekkor azt mondta.

- Akkor valamilyen romantikus, �s… szenved�lyes k�nyvet, biztosan tudsz mondani… - suttogta, amire Allen k�zelebb hajolt egy hangy�nyit. „Rose… Istenn� vagy!”

- Szenved�lyes? - emelte magasba szem�ld�k�t Allen. „Mi�rt van ilyen meleg?”

- Igen – lehelte Daisy, �s lassan l�bujjhegyre emelkedett. - Keress�nk egy ilyen k�nyvet?

Ajkuk m�r csak p�r millim�terre volt egym�st�l, m�gsem tett�k le ezt a t�vot. Allen lehunyt szemekkel sz�vta be a l�ny kellemes, levendula illat�t, �s nem akart megmozdulni, annyira �lvezte ezt a fajta k�zels�get. K�t kez�vel megt�maszkodott a k�nyvespolcon, elz�rva Daisy el�l az utat.

- Tal�n… biztosan tal�lunk egyet… - suttogta Allen, �s k�zelebb hajolt. Daisy �r�mmel fonta karjait a f�rfi nyaka k�r�

- Allen, tudn�l egy kicsit seg�teni, a…

Allen ell�kte mag�t a l�nyt�l, majd t�bb l�p�st h�tr�lt. Matt t�tott sz�jjal b�mult r�juk, kez�t pedig a kilincsen felejtette. „Nocsak, csak nem megt�rt a j�g?”

- Bocs�ssatok meg, nem akartam semmit sem megzavarni! - szabadkozott, �s m�r behajtotta volna az ajt�t, mikor Allen ut�na sz�lt.

- V�rj, mit akart�l k�rni? - k�rdezte, �s b�tyja ut�n szaladt, Daisyt pedig ott hagyta.

Ennyit Rose terv�r�l. Megint j�l le�gette mag�t, de nem csak Allen, hanem Matt el�tt is. M�gis ennek ellen�re, sz�ve vadul zakatolt, �s m�g most sem akart megnyugodni. J�les� borzong�s futott v�gig rajta, mikor felid�zte a nemr�g t�rt�nt esetet, ahogy a f�rfi k�zrefogja, �s majdnem megcs�kolja. �h, Matt, mi�rt kellett k�zbel�pned? Persze nem hib�ztatta a f�rfit, de t�nyleg j� id�z�t�sei vannak, ezt nem tagadhatta!

Most megint tal�lhat ki, valami �j tervet. Ezt pedig egyed�l kell megoldania, mert Rose mondta, hogy egy h�tre elutazik sz�leivel Aveline birtok�ra, �t pedig itt hagyja, ebben a neh�z helyzetben.

Megfutamodott! Egyszer�en elmenek�lt t�le! �, London szoknyapec�re, elmenek�lt, a saj�t feles�g�t�l! Ki l�tott m�g ilyet? Ez… ez m�r sz�nalmas.

Nem. Nem az. Egyszer�en csak meglep�d�tt, hogy mi�rt ilyen… r�men�s a l�ny. Igen, biztosan ez lehet az oka! M�g soha nem volt ilyen, r�ad�sul, soha nem k�ld�tt neki, ilyen f�lre�rthetetlen jeleket.

- Lehets�ges lenne, hogy az ilyen dolgaitokat a… h�l�szob�ban v�gezz�tek? - k�rdezte Matt, kiz�kkentve gondolatmenet�b�l. - M�r nekem k�nos, hogy �lland�an r�tok nyitok.

- De h�t nem t�rt�nt semmi!

- De igen, ha nem nyitok be – �llt ki tov�bbra is igaza mellett Matt, mik�zben j�kat mulatott testv�re makacss�g�n. H�t soha nem fogja bevallani, hogy megtetszett neki a l�ny? De nem csak k�ls�re, hanem bels�re is? Mi�rt akar minden�ron elhideg�lni t�le, mikor pont az ellenkez�je t�rt�nik, b�rmit is tesz? Min�l jobban t�volodna, ann�l jobban vonz�dik hozz�.