- Hello! – Leon és Sora a vízben lévő társaiknak köszöntek.
- Sziasztok!
- Van kedvetek jönni? – kérdezte Layla és lefröcskölte Yurit.
- Nekem nincs, én bemegyek jó Leon?
- Megyek én is – elköszöntek, majd bementek. Sora egyből ledőlt a kanapéra.
- Mi a baj?
- Nem érzem túl jól magam.
A férfi levette róla a sapkát és megfogta a feje búbját. Ahogy sejtette; forró volt.
- Pihenj egy kicsit – Leon fölállt, hogy bevigye a lányt a szobába.
- Ne! Kérlek ne menj el! – kérte halkan. A férfi finoman elmosolyodott, majd ölbe kapta Sorát és befektette az ágyba. Ott is kellemes idő volt, mint a lakosztály bármely más részében. Az ágy is finom hűvös volt… a redőny le volt húzva, így nem jutott be annyi fény. Leon is befeküdt mellé.
- Próbálj meg aludni – megsimította az arcát és valami furcsát vélt felfedezni a lány szemeiben. Mintha…
Sora az oldalára fordult.
- Sora – kezdte tétován és cirógatni kezdte a karját. A lány felé fordult, így orruk összeért. Leon gyengéden homlokon csókolta. – Nagyon rosszul vagy?
- Most már nem. Kint nagyon rossz volt, de itt… itt jó.
- Ennek örülök.
- Leon?
- Mondjad
- Miért kellett idejönnünk ahhoz, hogy ilyen dolgok történjenek?
- Milyenek? – Leon megsimogatta az arcát.
- Pont ilyenek. Te… te… kedves vagy! És ez őszintén szólva összezavar.
- Sajnálom, hogy összezavarlak.
Csöngettek és Leon megmozdult.
- Ne! Most így olyan jó! Kérlek!
- Jó…
Sora Leon nyakához döntötte homlokát.
Ismét csengettek.
- Mindjárt jövök – Leon némi gondolkodás után szájon puszilta, majd sietett ajtót nyitni. Sora szíve a torkában dobogott. Bizsergett a szája. Mióta várt már rá. Leon hamarosan visszaért, és bebújt mellé.
Sora fölnézett rá és szájon puszilta.
- Szia! – mosolygott.
- Szia! – nevetett a férfi, majd nyelvével bebocsátást kért a lány szájába. Az ő szívén volt a sor, hogy kihagyjon, amikor megkapta. Sora a fellegekben járt. Végre csókolta, de még hogy! Nyelvük izgató táncot járt és tartalmazta az elmúlt évek megbúvó vágyait. Leon közben gyengéden cirógatta a nyakát. Lassan váltak el egymástól.
- Ki volt az? – kérdezte mosolyát leplezve a lány.
- Kalos.
- Hogy?
- Hogy hogy vagy.
- Erre te?
- Hogy jól.
- Ennyi?
- Nem – Leon az arcát simogatta – Este vacsi.
- Ez tök logikus! – nevetett Sora, mire Leon megcsókolta. – Mh… - Sora elhúzódott. Hová megyünk?
- Nem tudom, azt nem mondta. 7kor találkozunk az előtérben.
- Addig még van idő…
- Ühüm.
Sora elfordult
- Próbálj meg aludni – Leon átkarolta.
- De akkor este nem fog menni.
- Akkor majd lemegyünk a partra.
- Tényleg?
- Igen.
- Jó – szuszogva húzódott közelebb hozzá, egészen a férfi karjaiba kötött ki. – Akkor jó.
Kis idő múlva elnyomta az álom.