z �tteremb�l ki�rve Sora �s Leon elv�ltak a t�bbiekt�l. Ugyanarra a helyre mentek, ahol el�sz�r voltak, �s most is n�mas�gba burkol�ztak. A nap m�r r�g lement, �gy a horizont jelent�sen cs�kkent. Valahol a t�volban vil�g�t�tornyot lehetett l�tni. Egy sz�l mag�ban p�szt�zta a k�rny�k�t.
- Mi baj?
- Hm? – Sor�t t�l hirtelen �rte Leon k�rd�se.
- Alig p�r �r�ja m�g majd kicsattant�l. Mi a baj?
- Nincsen semmi – finoman elmosolyodott �s tov�bb b�m�szkodott.
- Sora! Bementetek Laylaval a mosd�ba �s gondolom � �ltetett valami bogarat a f�ledbe… kett�nkkel kapcsolatban – Leon vontatottan besz�lt, olyan term�szetess�ggel, mintha azt mondta volna, hogy a F�ld g�mb�ly�.
- Laylat hagyjuk ki ebb�l – k�rte a l�ny.
- Rendben. De m�gis mi van?
- Semmi csak… a minap besz�ltem Kalossal �s azt mondta, hogy a man�vereink… nos erotikusak. Erre megk�rdeztem t�le, hogy mennyire, amire � azt v�laszolta, hogy nagyon, a tov�bbiakr�l k�rdezzelek meg t�ged, ugyanis te mindenbe be vagy avatva. �s ekkor v�ratlan gondolat �t�tt sz�get a fejemben, aminek m�g egyszer hangs�lyozom: semmi k�ze Laylahoz. Ne! Ne szak�ts f�lbe – emelte f�l a kez�t Sora, amikor Leon meg akart sz�lalni. – Teh�t. Az jutott eszembe, hogy vajon te mennyire ismersz engem? Erre a v�laszom az volt, hogy el�gg�, hisz majd f�l �vig egy�tt is �lt�nk k�pletesen sz�lva, az angyalok t�nca miatt. Sz�val az ismerets�ggel a Te r�szedr�l nincs baj. De �n nem ismerlek fele annyira sem, mint k�ne. �pp ez�rt: kicsit furcsa, hogy kij�v�nk erre a szigetre �s egyszer csak pikk-pakk �sszej�v�nk. Nem mondom, hogy nem j�, csak szokatlan, na meg furcsa. �s ekkor teljesen �rtatlanul az furakszik be az agyamba, hogy mi van ha ez egy terv r�sze? Ne Leon , hallgass v�gig! – ism�t elhallgattatta a d�bbenet�t cseppet sem pal�stol� f�rfit. – Ismersz annyira, hogy tudd: nem menn�k „annyira” a k�zeledbe, hacsak nem vagyunk egy�tt. Nem tudn�l megfogni, nem lenne annyira igazi a dolog. Ez�rt, hogy k�nny�tsd az �n �s tal�n a saj�t helyzeted, �sszej�ssz velem, elhiteted velem, hogy szeretsz �s vagy megpr�b�lsz bel�m szeretni, vagy az el�ad�sok v�g�n k�zl�d, hogy viszl�t Sora! – kif�jta a marad�k leveg�j�t – Ennyi. Most m�r besz�lhetsz.
- Ennyire sz�m�t�nak n�zel? – hallani lehetett a f�rfi hangj�b�l kisz�r�d� arroganci�val vegy�tett s�rt�d�tts�get.
- Nem tudom. Van amikor annyira �szint�n besz�l�nk, m�skor meg volt, hogy… nem is tudom.
- Na ez az Sora! Te magad sem tudod. Az el�bb elhangzottakra reag�lva: nem az�rt j�ttem veled �ssze, mert seg�teni akarok, hanem mert boldogg� akarlak tenni. Viszont annyival tartozom, hogy elmondom: Sora, nem vagyok szerelmes bel�d, viszont nagyon szeretlek. Nem tudom, hogy mi az a v�kony h�rtya, ami elv�lasztja ezt a kett�t egym�st�l, de meg akarom v�rni am�g �tl�pem, �s biztos hogy �t is fogom, mert te vagy az a l�ny, akit tudn�k szerelmes lenni. Csak… bennem van az is, hogy f�lek az lenni, mert annyi csal�d�s �rhet ha k�t�d�nk valakihez. Nem akarlak elvesz�teni.
- �rtem – Sora mind �ssze ennyit mondott. �gy �rezte egy vil�g d�lt �ssze benne. A m�sik fele azonban mosolygott. Vil�g omlott benne �ssze, mert a f�rfi, aki ir�nt nem �rez m�st, csak sz�n tiszta szerelmet, nem �rzi ezt viszont. Mosolygott, mert azt mondta szereti. Mintha valaki azt mondta volna neki egyszer, hogy a f�rfiak nem mennek bele �gy egy kapcsolatba, hogy szerelmesek a n�be, az id� k�zben alakul ki. Leon is ezt mondta. – �s akkor most mit szeretn�l?
- Szeretlek. �s hidd el, m�k�dni fog ez, ha te is akarod – Leon �t�lelte a v�ll�t.
- �n akarom – Sora f�ln�zett r� �s elmosolyodott – Egy pr�b�t mindenesetre meg�r…