Sora �s Leon j� kedv�en mentek vissza a sz�ll�sra. Leon TV-zett, am�g Sora lef�rd�tt. Amikor a l�ny be�rt a szob�ba Leon m�r �gyban volt �s szerinte aludt. J� �tletnek tartotta �gy ut�lag is, hogy szerelme f�r�dj�n el�bb, hiszen holnap � kel kor�bban.
Beb�jt mell� �s kikapcsolta a TV-t.
- H�! N�ztem! – morogta Leon.
Sora nevetett.
- Persze! Horkolt�l, �gyhogy aludt�l.
- J� vicc. �n nem horkolok – a f�rfi szembefordult Sor�val.
- Nem? Akkor j� a nagy Leon Oswaldnak, hogy nem hallja saj�t mag�t – Sora m�g mindig vigyorgott.
- Na ebb�l el�g!
Leon f�lk�ny�k�lt �s csikizni kezdte Sor�t, aki majd megpukkadt. Kap�l�zott, sik�tozott, majd megfulladt a nevet�st�l, de Leon nem hagyta abba. Csak akkor kegyelmezett, amikor a l�ny szem�b�l m�r a k�nnyek is folytak. Sora m�g mindig nevetett, fej�t a p�rn�j�ba f�rta.
Amikor �rezte, hogy Leon a nyak�ba cs�kol, nevetve sikoltott fel.
- Na – Leon �jra morgott �s tov�bb k�nyeztette Sora nyak�t.
- Igen, na Leon! Hagyj�l. Aludni akarok – m�g mindig mosolygott, a k�nnyeit t�r�lgette.
- �n is. Szeretem ha nevetsz.
- De �n nem szeretem amikor csikiznek, mert majd megszakadok a nevet�st�l.
- Na? Melyik�nk az er�sebb?
- Te! – ezt hihetetlen�l gyerekesen mondta. Jutalmul Leon nyelv�t �rezte a sz�j�ban, amivel m�r roppant n�iesen b�nt el. Karjait Leon nyaka k�r� fonta �s �gy h�zta mag�hoz k�zelebb.
- Sz�p napunk volt ma – jegyezte meg ajk�n f�l mosollyal Leon.
- Aha. Holnap reggel kor�n kelsz nem?
- De, azt hiszem.
- Akkor aludj a kanap�n. Nem akarom, hogy felkelts! Na meg az a r�mes horkol�s!
�jabb csiki-csata lett a v�ge, aminek a v�g�re m�r mind a ketten kifulladtak. Sor�nak esz�be jutott, hogy most hallotta el�sz�r sz�vb�l nevetni a f�rfit. Elkomolyodott, a f�rfi f�lei m�g� hajtotta az egyik, az � arc�ba l�g� hossz� ez�st�s tincset.
- Mi van? – k�rdezte a f�rfi kedvesen.
- Semmi. Na, aludj!
- J� �jt.
- Neked is.
Sora megfordult, �s az �lel� karokba f�szkelte mag�t.
Hab�r boldog volt, m�gis egy kis mag�nnyal a sz�v�ben nyomta el az �lom.