Allen hamarabb kelt fel, mint Daisy, de nem mozdult el onnan. Vigyorogva eml�kezett vissza a tegnap t�rt�ntekre, �s m�r el�re eltervezte, mi lesz majd aznap este.

Daisy jobb karja �s l�ba, az �v�in �tvetve hevertek, Allen pedig f�lig fel� fordulva karolta �t. A l�ny keze felcs�szott a nyak�ig, �s f�l�be f�jta a leveg�t. Allen h�t�n, m�g a sz�r is fel�llt, �s kir�zta a hideg. Halk kuncog�sra lett figyelmes, �s amint lepillantott a l�nyra, megl�tta, hogy m�r felkelt. Haja k�cosan, �sszeborzoltan ter�lt sz�t a p�rn�n, �s mindkettej�ket, csak a paplan takarta el, de az is alig. Allennek �s Daisynek is, csup�n a cs�p�je volt elrejtve m�sok szeme el�l. B�r Allen k�telkedett abban, hogy b�rki is bemerne l�pni hozz�, f�leg azok ut�n, hogy m�r h�zas.

- J� reggelt – k�sz�nt, f�tyolos hangon Daisy, �s k�jesen ny�jt�zkodott egyet.

- Neked is – vigyorgott Allen, mik�zben kez�t, alig hozz��rintve a l�ny oldal�hoz, v�gigsim�tott rajta. Daisy r�gt�n felnevetett, �s karjait maga el� kapta. Hangja, bet�lt�tte a szob�t, �s Allen sem �llta meg, hogy ne mosolyogjon.

- Tegnap nem volt�l csikis.

- Az, tegnap volt – vonta meg a v�ll�t Daisy, �s �jra felnevetett, mikor Allen megism�telte a mozdulatot.

- Hagyd abba!

A f�rfi lefogta a kap�l�z� kezeket, �s fels�test�vel fel� m�szott.

- Tudod, gondolkodtam, �s arra jutottam, hogy te, m�g meg sem k�sz�nted, amikor megmentettelek Blake esk�v�j�t�l.

- De megk�sz�ntem! - v�laszolt dacosan, de ahogy a f�rfi szem�be n�zett, r�j�tt, hogy amaz, csak ugratja.

- Igaz�n? - k�rdezte a f�rfi, mik�zben �jra v�gigh�zta kez�t az oldal�n, de nem csak egyszer. Daisy, a sikoltoz�s, �s nevet�s k�z�tt nem tudott d�nteni, �gy mindkett�t hallatva, pr�b�lt kiszabadulni a f�rfi szor�t�s�b�l.

- Ne! Hagyd abba… ez �gy nem fair… v�rj… mit… mit kell tennem?

- K�sz�nd meg!

- K�sz�n�m!

- Nem �gy!

- Akkor, hogy?

Allen megk�sz�r�lte tork�t, �s egy pillanatra a t�volba meredt, azt�n �jra visszat�rt a l�nyhoz.

- K�sz�n�m Allen, hogy volt�l olyan kedves �s elb�v�l�, hogy megmentett�l att�l a vad�llatt�l, �s hogy a ti�d lehetek! Mondjuk �gy!

Daisy �jra felnevetett, �s siker�lt egyik karj�t kiszabad�tania.

- Nem hiszed el nekem, hogy az eny�m vagy?

Daisy abbahagyta a nevet�s, de a sz�ja m�g mosolyra h�z�dott. Kih�v�an pillantott fel a f�rfira, �s szabad karj�t a nyaka k�r� fonta, hogy leh�zhassa mag�hoz a fej�t. A f�l�be s�gott.

- Akkor mutasd meg, hogy mennyire vagyok a ti�d!

Allen felkapta a fej�t, majd k�rd�n r�n�zett a l�nyra, de az csak b�tor�t�an v�gigsim�tott mellkas�n, � pedig elvigyorodott.

- Ezer �r�mmel – mondta, �s megcs�kolta a l�nyt.

Az eg�sz d�lel�tt�t az �gyban t�lt�tt�k, megmutatva a m�siknak, mennyire is egym�s�i. Louis �r�mmel l�becolt az ajt� el�tt, de ak�rh�nyszor Matt megjelent, mindig eliszkolt. Matt nem hib�ztatta �ccs�t, mert h�t… khm, igaz�n f�lre�rthetetlen hangok sz�r�dtek ki az ajt� m�g�l. �s ilyenkor mindig felvette az Allen szerint ideges�t�, ugye-�n-megmondtam-vigyort, �s tov�bb s�t�lt. Rose, is bepr�b�lkozott, de �t sem engedt�k fel, mondva, a p�rnak, most m�s, sokkal fontosabb elfoglalts�ga van.

D�lut�n n�gy fel�, Allen fels�hajtott, �s most m�r er�t vett mag�n, majd kisz�llt az �gyb�l. Daisy tekintet�vel, mindaddig elk�s�rte f�rj�t, m�g az el nem t�nt a parav�n m�g�tt.

- Mikor j�ssz haza? - k�rdezte f�tyolos hangon, �s tudta, hogy neki is ennie kellene m�r valamit.

- Nem tudom – v�laszolt Allen. - De musz�j bemennem a v�rosba.

- Nem mehetek veled? - ny�jt�zkodott Daisy az �gyban.

- Most nem. De �g�rem holnap, elmegy�nk valahova – igaz�totta meg nyakkend�j�t a f�rfi, b�r tudta, hogy nem siker�lt t�k�letesen. Daisy intett neki, hogy menjen oda hozz�. Allen k�szs�gesen hagyta, hogy feles�ge norm�lisan megcsin�lja, majd felegyenesedett, �s megigaz�totta mag�n az utols� r�ncokat.

- J�l n�zel ki – b�gta Daisy, amire Allen, csak elvigyorogta mag�t.

- Tudom!

A n� felnevetett, �s maga k�r� tekerte a paplant, hogy ut�na fel�lljon. Az ajt�hoz l�pett, hogy �tmenjen a szob�j�ba, ruh�k�rt, �s hogy v�gre szalonk�pess� var�zsolja mag�t.

Kinyitotta a k�t ajt�s szekr�nyt, �s v�laszt�sa, egy baracksz�n� ruh�ra esett. Hallotta, hogy Allen is �tj�n, �s m�g� l�p. �tkarolta, majd a nyak�hoz hajolt.

- Nem maradok sok�ig – s�gta, �s egy cs�kot nyomott a f�le m�g�tti r�szre, amit�l a l�ny eg�sz teste megremegett az izgalomt�l.

- Rem�lem is! Ha elalszok, nem bocs�tom meg neked, hogy felkeltesz!

Allen kaj�nul mosolyogva l�pett ki feles�ge szob�j�b�l. Ezt Matt is �szrevette.

- Hova m�sz?

- Ralphoz. Van egy kis megbesz�lni val�nk.

Matt b�logatott, majd v�ratlanul Daisy ajtaja fel� intett fej�vel, �s k�rd�n n�zett �ccs�re, aki ism�telten csak vigyorgott, mint egy gyerek, aki megkapta a kar�csonyi aj�nd�k�t, �s h�tra fel� araszolt. Matt r�gt�n meg�rtette, �s a szob�ja fel� indult.

- El sem hiszem! - ki�ltott fel Rose, amint megl�tta mit sem sejt� bar�tn�j�t. A l�ny szinte sug�rzott, �s ezt le sem tagadhatta. Csillog�, melegbarna szemek, �s… volt m�g valami benne, ami megv�ltozott.

- Mit nem hiszel el? - k�rdezte Daisy, mosolyogva a l�nyt�l.

- Tuti, hogy megt�rt�nt, igaz? - k�rdezett vissza izgatottan.

Daisy elpirult, de az�rt mosolyogva lehajtotta fej�t. Rose, �r�mittasan csapta �ssze tenyer�t, majd �t�lelte a n�t. Egy�tt nevettek, �s Rose, addig k�rdezgette Daisyt, am�g az ki nem kotyogott, minden r�szletet, a szem�rmess�g hat�rain bel�l.

Az eg�sz d�lut�nt v�gig besz�lt�k, �s Matt n�ha megjelent a sz�nen, akkor, viszont Rose, kezdett el furcs�n viselkedni. Zavartan hebegett mindenf�l�t, Daisy pedig k�vetni sem tudta. De mikor m�r harmadszor jelent meg a f�rfi, leesett neki, hogy Matt v�ltja ki a l�nyb�l ezeket. Fej�ben, m�r megfogalmaz�dott a terv, hogyan is lehetne a k�t szende kis nyuszi figyelm�t, egym�sra ford�tani. Mert, hogy Matt is �szrevette a l�nyt, az teljesen biztos volt!

- Hallottam, hogy kezdesz Flor fel� kacsingatni – mondta Allen, �s otthonosan t�lt�tt mag�nak egy kis port�it, majd h�trad�lt a k�nyelmes karossz�kben. Ralph elv�r�s�dve hajtotta le barna fej�t, �s idegesen forgatta kez�ben a poharat.

- H�t igen… sz�val… mi m�r

- Lefek�dtetek egym�ssal? - k�rdezte megint ny�ltan Allen, b�r egy�ltal�n nem zavarta, hogy �k ketten egym�sra tal�ltak.

- H�t igen… sz�val… � volt az aki elj�tt, �n nem is tudtam r�la. �tj�tt, �s annyit mondott, hogy vigaszra van sz�ks�ge. Allen, hogy tagadhattam volna meg? Tudod, hogy gyerekkoromt�l � a gyenge pontom!

- Ralph, nyugi! Eszem �g�ban sem volt lehordani emiatt. S�t. �r�l�k, hogy v�gre annak a n�nek is ben�tt a feje l�gya, �s v�gre lesz�llt r�lunk… �s mi�ta?

- M�r majdnem egy h�napja. De m�g nem engedi, hogy megk�rjem a kez�t. Azt mondta, neki ez m�g t�l korai. De nem �rtem, mert m�r rengetegszer b�jtunk �gyba.

- A n�k m�r csak ilyenek! Az �rd�g b�jt bel�j�k – mondta sejtelmesen Allen, �s belekortyolt ital�ba.

- Akkor… t�nyleg nem haragudn�l meg r�m, ha Florral, komolyabb terveket is sz�v�getn�k?

- Teljesen biztos lehetsz benne! - v�laszolt mosolyogva Allen. Ralph teljesen m�snak l�tta most Allent. Soha sem mosolygott ennyit, �s a szemeiben csillogott a j�kedv. Ennek biztos van valami oka. Vagy valaki.

- Ha m�r itt tartunk – kezdett bele Ralph. - Hogy �llsz a feles�geddel?

Allen mosolya egyre sz�lesebb lett, v�g�l �tcsapott �nel�g�lt vigyorg�sba. H�t igen. Ilyen az, ha az ember dicsekedhet a feles�g�vel.

- J�l… A lehet� legjobban.

Allen nem lass�tott egyszer sem, mikor hazafel� tartott. M�r bes�t�tedett, �s tizet mutatott az �ra, mikor elindult bar�tj�t�l. Szerencs�re, az id� m�r kezdett �tmenni tavaszba, de a h� m�g mindig nem olvadt el az �rkokban, �s az erd�ben, ahol nem nagyon j�rk�ltak az emberek.

Izgatottan sietett haza, �s k�ny�rg�tt mag�ban, hogy feles�ge, m�g ne aludjon. Mikor megl�tta a kast�ly k�rvonal�t, l�tta, hogy egy-k�t helyen, m�g kisz�r�d�tt a gyertya f�nye. De az �, �s Daisy szob�ja teljesen s�t�t volt. Rem�nyveszetten lovagolt tov�bb, de valami m�gis el�re hajtotta. Valami azt s�gta bel�lr�l, hogy m�g nincs minden veszve.

T�z perces v�gta ut�n, haza is �rt, �s berontott a bej�rati ajt�n, mint valami vad�llat, aki keres valamit. Vagy �ppen valakit. Gyorsan leszedte mag�r�l a kab�tot, �s a morcos k�p� Charles kez�be nyomta.

- A feles�gem lefek�dt m�r?

- Nem tudom, uram.

- De j� – motyogta, �s a l�pcs�k fel� iramodott, de kiny�lt a k�nyvt�r ajtaja, �s megsz�l�tott�k.

- Allen?

Allen odakapta a fej�t, �s mikor megl�tta Daisy fej�t az ajt�ban, r�gt�n ir�nyt v�ltott. Lesietett a l�pcs�n, az utols� h�rom fokn�l, ugrott egyet, �s m�r a f�ldszinten is volt, majd, nem foglalkozva az ott �lldog�l� komornyikkal, a pislog� Daisyhez l�pett, �s bel�kte az ajt�n, majd miut�n maga is bel�pett, becsapta az ajt�t, �s kulcsra z�rta.

- Allen, azt mondtad…

A f�rfi megragadta az arc�n�l, �s mag�hoz r�ntotta, hogy megcs�kolhassa. Daisy az els� meglepet�sek ut�n, meg�rezve a m�sik hev�t, maga is izgalomba j�tt. Hagyta, hogy f�rje az ajt�nak d�ntse.

- M�r alig b�rtam ki - ny�gte Allen, �s a l�ny ruh�j�nak kapcsaival b�bel�d�tt, amit kisebb k�szk�d�s ut�n, de siker�lt megoldania.

- I-itt akarod? - k�rdezte suttogva a l�ny, �s teljesen megh�kkent.

- Mi�rt ne? Bez�rtam az ajt�t, Matt m�r nem nyithat r�nk, m�gha direkt is akarn�! R�ad�sul nem b�rn�m ki, hogy m�g fel is menj�nk! T�l sok id� - v�laszolt, �s kih�mozta a l�nyt a s�lyos ruh�b�l, �gy m�r csak a f�z�je volt fent, �s az als� ruha. Allen fels�hajtott, �s gyeng�den mag�hoz vonta a l�nyt.

- Vagy m�g nem akarod?

Daisy �rtetlen�l pislogott r�, �s nem v�laszolt. Mir�l besz�lhet? Mi�rt ne akarn�?

- Ezt… nem �rtem.

- H�t… �ltal�ban a n�kn�l az els� alkalom ut�n, v�rni kell egy, vagy k�t napod, mert lehetnek… f�jdalmaik…

- Nekem nincsenek, vagyis… nem vettem �szre… - szak�totta f�lbe Daisy, megvonva a v�ll�t. Allen k�ld�tt fel� egy f�lmosolyt.

- Akkor j� – mondta, majd megcs�kolta. Daisy, most m�r teljes odaad�ssal engedte �t mag�t neki. Lassan h�traaraszoltak a kandall� el�tti sz�nyeghez, majd arra telepedtek le. �tk�zben, amerre mentek, mindehol hagytak el valami ruhadarabot. Allen lefektette a l�nyt, a vastag, h�feh�r sz�rme sz�nyegre, majd maga is f�l� m�szott. Daisy �tkarolta nyak�t, majd mag�hoz h�zta, �s szenved�lyesen megcs�kolta. A f�rfi, r�nehezedett, Daisy pedig m�r �szt�nb�l nyitotta sz�t l�bait.

Eg�sz nap azon gondolkodott, hogyan oszthatn� meg a f�rfival az �rz�seit. Mert m�r egyben teljesen biztos volt. M�gha nem is teljesen, de megkedvelte, s�t… szerette. Erre is csak seg�ts�ggel j�tt r�, de r�j�tt, �s ez a l�nyeg. Amint alkalma ny�lik r�, elmondja.

Allen ny�gve gurult a h�t�ra, ajkain, halv�ny, el�gedett mosoly bujk�lt. Mi�rt nem b�rja visszafogni mag�t, ha a l�nyr�l van sz�? Oldalra ford�totta fej�t, hogy r�n�zhessen feles�g�re, �s � is mosolyogva, teljesen leizzadva pillantott fel r�. Szem�ben ragyogtak a t�z f�nyei, haja pedig homlok�hoz tapadt. Tekintet�t v�gigsiklatta test�n. Mellei gyorsan emelkedet �s s�llyedtek. Ny�lv�n, m�g csak most kezd megnyugodni. Visszat�rt az arc�ra, �s m�g csak most vette �szre azt a furcsa �rz�st, a gyomr�ban, ak�rh�nyszor belepillant a l�ny szemeibe.

Oldalra fordult, �s felk�ny�k�lt az egyik kez�n, fej�t pedig azon nyugtatta. Daisy m�r nem b�rta tov�bb. Musz�j elmondania, de hogy kezdjen bele? �s egy�ltal�n, hogy reag�lna erre az eg�sz kijelent�sre?

Als� ajk�t fogai k�z� harapta, �s t�n�dve b�multa a f�rfi mellkas�t. Allen �szrevette, hogy a l�ny r�g�dik, valami nyomja a lelk�t.

- Mi b�nt?

Daisy �gy pillantott fel r�, mintha megijedt volna, pedig tudat�ban volt annak, hogy hol fekszik, �s kivel.

- �n csak…

- Igen? - k�rdezett k�zbe, �s fej�t a l�ny nyak�hoz hajtotta, hogy gyeng�den megharapd�lja, de esze �g�ban sem volt �gy megharapnia, mint az �ldozatait szokta. Daisy, majd sz�l, ha felk�sz�lt r�.

Daisynek er�sen kellett koncentr�lnia, hogy ne vonja el a nyak�n�l sz�rakoz� f�rfi a figyelm�t, a mondanival�j�r�l. H�t ennek sohasem el�g?

- Allen, �n…

- Ige’, Daisy? - ny�gte valahonnan a nyaka, �s hasa k�z�tti r�szen.

- Szeretlek - suttogta Daisy elhal� hangon. �sszeszor�tott szemekkel v�rta a v�laszt, vagy a f�rfi reakci�j�t. Allen megtorpant a l�ny k�ld�k�n�l, �s lassan r�emelte tekintet�t a l�nyra, akinek az arc�n, ki�tk�z�tt a f�lelem.

Valami megmozdult benne. Szinte �rezte, hogy �jabb korl�t szakad le k�z�tt�k. De most… erre mit v�laszoljon? Kedvelte a l�nyt, s�t egyenesen im�dta, f�leg az �gyban, de ez hasonl�that�, vagy mondhat�-e szerelemnek?

Hallott m�r r�la, hogy a h�zasp�roknak igaz�n, csak az esk�v� ut�n er�s�dnek meg az �rzelmeik egym�s ir�nt, de � f�lt ett�l az �rz�st�l. L�tta b�tyj�t, hogy mennyire szenvedett a szeretett n� elveszt�sekor. Amit m�g most sem hevert ki igaz�n. H�t kell ez neki? Ha beleszeret Daisybe, ami lehet, hogy j� is lenne, de mi van, ha valami baja esik, vagy gondolni sem mert arra, hogy esetleg v�gleg elvesz�ten�. Nem engedheti, hogy beleszeressen. Csak maradjon meg a kapcsolatuk, ilyennek, amilyen most, �s boldogan fog meghalni… egyszer… j� sok�ra.

Felaraszolt a l�nyhoz, majd v�gigsim�tott az arc�n.

- Tudom �des– v�laszolt gyeng�d hangon, kicsi k�s�ssel, de Daisy b�tortalanul kinyitotta szemeit, �s feln�zett r�.

- Honnan?

Allen csak megvonta a v�ll�t, �s lehajolt, hogy megcs�kolhassa.

- A mozdulataidb�l, a hangodb�l…(cs�k) a cs�kjaidb�l (cs�k) a szemedb�l (cs�k) �s szinte mindenb�l - fejezte be, majd �jra megcs�kolta, de t�bbet m�r nem sz�lalt meg. �jra, �s �jra el�rt�k a beteljes�l�st, amit egyed�l, kiz�r�lag csak egym�ssal tudtak.