A t�l hely�t, lassan, de �tvette a tavasz. Egy f�l h�nap alatt, a h� elolvadt, a f� pedig �jra kiz�ld�lt. A f�k r�gyeket fakasztottak, �s a madarak is visszak�lt�ztek otthonukba. Az �let pezsgett London utc�in. A fiatal l�nyok, ujjongva v�rt�k, hogy elkezd�dj�n a b�li szezon, �s f�rjet foghassanak maguknak.

Allen �s Daisy, minden �jszak�t egy�tt t�lt�ttek, igazolva azt, hogy �k egym�shoz tartoznak. B�r Allen, m�g nem adott v�laszt, a "tudom"-on k�v�l, Daisynek, de a l�ny sejtette, hogy f�rje sem �rez m�sk�pp, csak lehet, hogy m�g mag�nak sem meri bevallani. A teliholdkor el�j�v� r�m�lmai nem jelentkeztek t�bbsz�r.

Rengeteg id�t t�lt�ttek egy�tt. Kis�t�ltak a v�rosba, kilovagoltak az erd�be, vagy �ppen megint, valami eldugott helyen �lvezt�k egym�s k�zels�g�t.

Ma, H�tf�n is, �ppen kifel� lovagoltak, �s m�r az erd� t�loldal�n j�rtak. L�gy szell� simogatta Daisy arc�t, haja pedig j�t�kosan lebegett meg, minden er�sebb sz�ll�k�sn�l. �de, z�ld ruha volt rajta, fodorral az ujj�n, �s a V alak� nyakkiv�g�s�n.

Sokszor pillantott Allenre, aki elmer�lve a t�jban, vagy gondolataiban, n�zett el�re. A m�r megszokott fekete kab�tja volt rajta, de annyit dobott fel a komors�gb�l, hogy v�rv�r�s inget vett fel hozz�. Szerette �gy n�zegetni az arc�t, mikor megfeledkezve mag�r�l, ezer meg ezer �rzelem suhan �t rajta.

- Itt meg�lljunk pihenni? - k�rdezte Allen, �s miut�n Daisy b�lintott, leugrott a lov�r�l, majd a l�ny�hoz l�pett, hogy leseg�thesse �t.

Egy kis patak mellett �ltek le, ami ny�lv�n a Temz�be torkoll valahol. A lovak, k�nyelmesen legel�sztek, egy kicsit t�volabb t�l�k. Daisy, k�t kez�n h�tul megt�maszkodva s�tk�rezett a napon, Allen pedig leplezetlen�l n�zte. Daisy is r�pillantott.

- Mi az? - k�rdezte, amire Allen titokzatosan elmosolyogta mag�t.

- Semmi, csak err�l a p�zr�l eszembe jutott egy kor�bbi eset.

Daisy elmosolyogta mag�t, arc�t pedig �jra a nap fel� ford�totta. Neki is r�gt�n esz�be villant, az els� �jszaka k�pe, m�gis r�k�rdezett.

- Igen? �s melyik?

Allen n�m�n k�zelebb h�z�dott, �s a f�l�be s�gta.

- Ne mond, hogy nem eml�kszel! L�tom az arcodon, hogy r�gt�n beugrott!

Daisy csak a jobb szem�t nyitotta ki, hogy r�n�zhessen. Nem �llta meg, hogy egy cs�bos mosolyt ne k�ldj�n fel�.

- Ennyire ismersz?

- Jobban, mint gondoln�d.

- �h – ny�gte, mikor Allen kiszedte al�la kezeit, �s a h�t�ra d�nt�tte a f�ben, majd az oldal�hoz �lt. Egyik kez�n, Daisy t�volabbik oldal�n t�maszkodott meg, a m�sikkal pedig, nyakkend�j�t laz�totta ki.

- Meleged van? - k�rdezte kaj�n mosollyal Daisy, �s j�t mulatott a f�rfi f�tyolos tekintet�n, mik�zben maga is �pp ugyan�gy v�rta, mi k�vetkezik.

- Nem is tudod mennyire – mondta, majd felsim�tott a l�ny l�b�n, fel, teljesen a combj�ig.

- Allen, a kezed, kicsit… elt�vedt – kapkodott leveg� ut�n a n�.

- Nem is vettem �szre - mondta, majd lehajolt, hogy megcs�kolja. - Sohasem foglak tudni, megunni.

- Rem�lem is.

K�t �r�val k�s�bb, kicsit zil�ltan ugyan, de haza�rtek. A komornyik gyilkos szemmel m�rte v�gig �ket, �s fedezett fel, minden apr�, �lt�zk�d�si hib�t, de ez nem zavarta �ket.

Allennek el kellett mennie a v�rosba, Daisy pedig egyed�l b�kl�szolt a kast�lyban. Az eb�dn�l, csak turk�lt az �telben, teljesen elment az �tv�gya, r�ad�sul h�nyingere is volt. A k�nyvt�rban tal�lt egy k�nyvet, amivel �ppen az emeletre tartott. Sz�d�lt, h�nyingere volt, �s egyre hom�lyosabban l�tott mindent. R�ad�sul a hasa is csikart. Mi lehet a baja?

�pp, hogy befordult a szob�j�nak folyos�j�ra, olyan er�vel t�rt r� a sz�d�l�s, �s az �klendez�s, hogy azt hitte, el�jul. Tenyer�n megt�maszkodva, n�gyk�zl�bra ereszkedett, �s nagyokat l�legzett. Henry s�t�lt el mellette, de csak egy megvet� horkant�st hallatott, majd tov�bb is ment. H�t mi�rt nem seg�t? Nincs semmi emberi egy�tt�rz�s ebben a tusk�ban? Valaki… valaki seg�t… sen…

Arra �bredt fel, hogy Allen szob�j�ban van, azon bel�l pedig az �gyban. Az ablakon t�l, m�r s�t�t volt. Ki hozhatta ide? Mi t�rt�nt vele?

M�sik oldalra ford�totta fej�t, �s megl�tta Allent, aki az �gy mellett �lt, egy sz�kben, de elaludt. Feje lebukott, k�ny�k�vel pedig az �gy sz�l�re t�maszkodott.

Daisy akaratlanul is fels�hajtott, amire a f�rfi felkapta a fej�t. Szemeiben agg�d�s l�tszott, �s a n� l�tta, ahogy megk�nnyebb�l�s �rny�ka suhan �t az arc�n. Kez�vel megfogta a n��t, �s gyeng�den megszor�totta.

- Jobban vagy? - k�rdezte rekedten.

- Mi t�rt�nt?

- El�jult�l. Matt tal�lt r�d, �s m�g a fr�sz is r�j�tt, mert nem tudta mi bajod lehet. Engem is meg… - elharapta a mondatot, miel�tt kikotyogta volna. De hogy mi�rt nem mondta, ki azt nem tudta. De a n� hal�lra r�misztette, az biztos. L�hal�l�ban v�gtatott haza, �s nem tudta mi t�rt�nt. Csak annyit, hogy a l�ny rosszul volt, el�jult, �s a szob�j�ban fekszik.

- Biztos, hogy jobban vagy?

- Igen, csak �hes vagyok egy kicsit – mondta b�gyadtan.

M�snap reggel, Daisynek semmi baja sem volt. Ugyanolyan vid�man kelt, �s evett, mint szokott. Jele sem volt, a tegnapi rosszull�tnek.

D�lel�tt fele Rose, megint megjelent, �s szerencs�j�re, Daisy el�rhet� volt.

- M�r kezdtem azt hinni, direkt tal�lsz ki kifog�sokat – duzzogott a l�ny, amire Daisy heves tiltakoz�sba kezdett.

- Ugyan Rose, hogy k�pzelhetsz r�lam ilyet?

- Nyugi m�r, csak bolondoztam… - mondta, majd lehuppant a fotelbe. - Am�gy mi bajod volt tegnap?

- Nem tudom - vonta meg a v�ll�t Daisy. - H�nyingerem volt, sz�d�ltem, �s �tv�gyam sem volt.

Rose csak pislogni tudott, �s a sz�ja is t�tva maradt. Daisy �rtetlen�l n�zett a h�ta m�g�, nincs-e ott Rose arckifejez�s�nek oka, de nem tal�lt semmit. Visszafordult bar�tn�j�hez, aki m�r sz�lesen mosolyogva sz�lalt meg.

- Te terhes vagy, Daisy!

Daisy kiejtette a poharat a kez�b�l, ami szerencs�re �res volt, �s ami r�ad�sul a sz�nyegre esett, �gy nem t�rt �ssze. Arc�b�l minden sz�n kifutott, majd �jra visszat�rt.

- Ho… hogy �n… terhes?

- Most mit vagy �gy meglep�dve? M�r majdnem h�rom h�napja h�zasok vagytok, r�ad�sul egy h�napja, ha j�l tudom, minden nap, minimum kett� a sz�ma, mikor elb�jtok valahova hanc�rozni…

Daisy m�g mindig csak nyeldesni tudott a meglepet�st�l. Igaza volt Rosenak. Akaratlanul is has�ra cs�sztatta kez�t. Akkor most… Allen gyermek�t hordja a sz�ve alatt?

A d�bbenetet felv�ltotta az �r�m. A v�gtelen �r�m. M�r azt tervezgette, mikor k�ne elmondania ezt f�rj�nek, mikor belenyilallt a mindig ott bujk�l k�rd�s. Mi van, ha?

- De… biztos ez? M�rmint biztos, hogy �llapotos vagyok? - k�rdezte Daisy, amire Rose, csak elh�zta a sz�j�t.

- Biztosan! N�i meg�rz�s!

Daisy arc�n sug�rz� mosoly ter�lt el. Alig v�rta, hogy Allen haza �rkezzen.

Allen, Ralph oldal�n l�pkedett fel a l�pcs�n, �s bar�ts�gosan beengedte a kast�lyba. El�re sietett a nappaliba, mert tudta, hogy Daisy ott van. Meg is tal�lta, amint az ablak alatt �lt, egy sz�kben, �s a kinti t�jat figyelte. Mikor benyitott, Daisy r�gt�n �szrevette. Szemei felcsillantak, mintha aj�nd�kot kapott volna. Mosolyogva odaszaladt hozz�, majd a nyak�ba ugrott.

Allen meglep�d�tt ezen a viselked�sen, de vissza�lelt, �s megcs�kolta �dv�zl�s k�pen.

- Allen, mondanom kell valamit! �n…

- Zavarok? - kopogott az ajt�n Ralph.

Allen gyorsan el�llt onnan, majd megk�sz�r�lte tork�t.

- Nem, nem zavarsz – mondta, majd Daisy fel� fordult. - majd este elmondod - suttogta, hogy csak a l�ny hallja, �s mindenki helyet foglalt.

Ralph az asztal egyik oldal�n, Allen a m�sikon, Daisy pedig f�rje mellett. Sokat nevettek, �s besz�lgettek semleges dolgokr�l, majd �tt�rtek a h�zas �letre is, de az ajt�ban megjelent Charles. A komornyik megk�sz�r�lte a tork�t.

- Lord Noir. Miss Backwish tal�lkozni �hajt �nnel.

Allen feszengett egy kicsit, ahogy Daisy is, de Ralphnak felder�lt az arca.

Egy perc m�lva, betipegett Flor, a maga g�g�s, felfuvalkodott m�dj�n. Furcsa volt, mert olyan mintha fogyott volna egy kicsit, �s a pomp�s sz�nek is elt�ntek r�la. Most, csak egy egyszer�, sz�rk�sk�k ruha volt rajta, haj�t pedig csak kontyba fogta fel.

Mi t�rt�nt vele? K�rdezte mag�ban Daisy.

- Fontos besz�lni val�m van �nnel, Lord Allen.

Allen m�g egyszer megmoccant, majd megk�sz�r�lte tork�t.

- Nyugodtan mond, Flor.

Flor kapkodta a tekintet�t az arcokon, v�g�l megsz�lalt.

- A gyermekedet v�rom, Ramen.

Daisy �gy �rezte, mintha minden ir�nyb�l, karddal sz�rt�k volna �t. Biztosan csak rosszul hallotta. Az nem lehet. Biztosan nem, mert Allen m�r r�g�ta nem j�r a n�h�z. M�gis, mikor feln�zett Flor szem�be, �s megl�tta az elsz�nts�got, majd enyh�n domborod� has�t, elfogta a s�r�g�rcs. Tudta, hogy maradnia k�ne, de nem b�rt megmaradni Allen k�zel�ben. Leveg� kellett. Musz�j kiszabadulnia innen. Min�l messzebb!

Felpattant, majd �gy szaladt ki onnan, mintha �rd�g �zte volna.

Allen, m�g l�tta az arc�n lefoly� k�nnyeket, �s bel�has�tott a f�jdalom. Ez biztosan csak egy �tver�s. Flornak soha nem lehet gyereke t�le! T�le nem, mert…

- Hazudsz Flor - mondta hal�los nyugalommal. - Nem lehetek az apja!

- Legal�bb fogadd el a t�nyeket, hogy egy m�sik n�vel hemperegsz a feles�ged, �s az �n h�tam m�g�tt is! - ki�ltott r� hirtelen Ralph. Szemeiben m�lys�ges megvet�s �lt, �s fel�llt, majd � is elhagyta a szob�t.

- Ne, Ralph! V�rj… - de a m�sik m�r nem hallotta meg. D�h�sen Flor fel� fordult, majd megragadta a n� karj�t.

- Mondd, hogy csak hazudsz! Mondd, hogy az eg�szet kitervelted, mert nem voltam hajland�, t�bbet lefek�dni veled! - ki�ltott az arc�ba. Flor rezzen�stelen arccal t�rte a kirohan�s�t, majd halkan v�laszolt.

- Fogadd el, hogy hamarosan apa leszel, Ramen.

- Nem! Te is ugyanolyan j�l tudod, mint �n, hogy soha nem engedtem el magam! Soha nem b�ztam a v�letlenre semmit! �s azt is j�l tudom, hogy nem csak nekem adtad oda magad! Ralphot is ugyan�gy az �gyadba csalogattad! Neki pedig komoly tervei voltak veled, teh�t, ne hazudj a szemembe! Nem �n vagyok az apja!

- Sz�val, letagadod…

- Igen, le! Engem senki ne hazudtoljon meg! Biztosra veszem, hogy ez is csak egy al�val� tr�kk�d a sok k�z�l! - mondta, majd maga ut�n teljes er�vel becsapta az ajt�t.

Flor sz�j�n, gonosz mosoly �lt ki. Allen j�l tudta, t�nyleg nem az �v� a gyerek, hanem Ralph�. �s tudja, hogy �gyis hozz� megy a f�rfihoz, de utols� erej�vel, m�g megpr�b�lja teljesen elhideg�teni a h�zasp�rt.

Hogy mi�rt? Mert Allen eldobta mag�t�l, Daisyt pedig az�rt, mert Allen, miatta dobta �t. Volt oka gy�l�lni azt a kis n�mbert.