Miut�n a f�rfi kiment, jobbnak l�tta visszamenni a m�sik kabinba. Nem akart �jabb „l�togat�kat”. �gy is zavarban �rezte mag�t, hogy a f�rfi el�tt egy sz�l h�l�ingben �lldog�lt.

Hallgatta a fed�lzeten s�t�l�k l�p�seit, ahogy a fa nyikorog a s�lyuk alatt. A haj� kellemes ring�sa, ism�t �lmoss�got hozott r�, de nem hagyta mag�t, hogy �lom j�jj�n szemeire. Egyr�szt, t�l sok gondolat cik�zott a fej�ben, �s t�l gyorsan, hogy meg tudjon rendesen nyugodni.

Az rendben volt, hogy megb�ntotta a f�rfit, de azt nem �rtette, hogyha id�ig is csak k�tekedtek a m�sikkal, hirtelen mi�rt vett mindent komolyan a kal�z? A m�sik pedig: j� rendben, nem �gy b�nt vele, mint a t�rsaival, de most m�r egyenesen � maga is retteg att�l, hogy meg�rintse. L�tta rajta! Mintha att�l f�lne, hogyha meg�rinti, b�rmelyik pillanatban elt�rhet… nem volt er�s fizikailag, de… nem t�rne el egy �rint�st�l. Na persze, nem mintha sz�ks�ge lenne a f�rfira. Ez t�vol �llt t�le!

Az a n�h�ny kis cs�k is t�ved�s volt… igen… biztosan, hogy az volt. Csak az�rt tett�k, mert musz�j volt. Mindkettej�knek a szabads�guk f�gg�tt t�le! Semmi t�bb! Nem kell ide olyan dolgokat belekeverni, amik nincsenek is jelen! H�t persze! Ilyen egyszer�!

De k�pes volt lel�ni miatta Tomot… ugyan m�r! Kal�z! A v�r�ben van a gyilkol�s. Az m�r m�sik dolog, hogy nem szereti, ha n�ket b�ntanak, r�ad�sul sz�m�t�sba veheti azt is, hogy h�l�b�l tette, de… akkor is kal�z. Tom el�tt m�r ki tudja, h�ny embert �lt… ez is csak egy vonalka az �gyt�ml�j�n, ha egy�ltal�n vezet ilyet. Az is lehet, hogy m�r a sz�mukat sem tudja.

�sszefoglalva… Black Rhys, a h�rhedt kal�z, csak a seg�ts�g�vel tudott megszabadulni a kutyaszor�t�b�l, ez�rt h�l�b�l megmentette – m�r m�sodszor – egy olyan a f�rfit�l, aki a fej�be vette, hogy el akar sz�rakozni a kal�z �ll�t�lagos szeret�j�vel…

- Zavarok? – hallotta meg Valerie hangj�t az ajt�b�l. Gyorsan fel�lt – amit meg is b�nt a h�ta miatt.

- Ugyan, dehogy!

A l�ny meglep�d�tt ugyan, hogy ism�t a r�gi ugyanakkor �r�lt is ennek. Ragyog� mosollyal csukta be maga m�g�tt az ajt�t �s a nyak�ba vetette mag�t.

- Annyira �r�l�k!

Beth elmosolyodott – m�r amennyire az ajka engedte. – Minek is?

- H�t hogy ilyen… hagyjuk is! Hoztam neked egy kis ken�cs�t, ami biztosan haszn�lni fog! Jane csin�lta!

Jane? Ha nem csal az eml�kezete, ezt a nevet mormolta Rhys l�z�lm�ban.

- Ki az a Jane? – k�rdezte �s hagyta, hogy Valerie bekenje a sz�j�t �s az arc�t, majd a nyak�n a harap�snyomot is. A ken�cs igaz�n j� illat� volt, semmi mell�kb�z, amihez a legt�bb gy�gyken�csn�l hozz�szokott az ember.

- Jane? H�t � Rhys…

- Val… - kopogott be Nathan az ajt�n, de nem l�pett a szob�ba.

- Igen? – ki�ltott ki Valerie, mik�zben Beth kez�be nyomta a t�gelyt.

- A Kapit�ny k�rdezi, hogy mi hi�nyzik a konyh�r�l. Ha nagyon v�szes, meg�llunk egy kik�t�ben.

- Mondd meg neki, hogy egy�ltal�n nincs ok az aggodalomra, csak felforgatt�k. Maximum kicsit kevesebbet esz�nk, de ez�rt nem kell meg�llni.

- Rendben… azt is mondta, hogy majd besz�lni is szeretne veled.

- Majd kicsit k�s�bb megyek.

Hallott�k, ahogy Nathan ell�p az ajt�t�l, s ahogy felmegy a fed�lzetre. Valerie visszafordult Bethhez. – Hol is tartottunk?

- Mes�ln�l a szigetr�l? – k�rdezte elterelve a Jane-t�m�r�l. Valahogy nem volt kedve v�gighallgatni. �gy is tudta: Jane egy gy�ny�r� n�, akibe els� l�t�sra beleszeretett �s elvitte mag�val a szigetre, ahol az�ta is h�s�gesen v�rja az alkalmakat, hogy a f�rfi visszat�rjen hozz�. Rhys pedig mindig visszamegy hozz�.

- � h�t persze. A sziget az Azori-szigetek k�zel�ben van, ha �gy vessz�k hozz� is tartozik, csak id�ig senki nem mert ott lehorgonyozni, mert szikl�s az eg�sz. Csak egy „bej�rata” van a szigetnek, amit csak mi ismer�nk.

- �s ezt ki fedezte fel? – �lt t�r�k �l�sbe Beth.

- A legend�k szerint a Barbarossa fiv�rek itt akart�k elrejteni a kincseiket �s egy n�t is, aki a szult�n l�nya volt. Siker�lt is nekik, azt�n n�h�ny h�nap m�lva �jra visszaj�ttek volna a l�ny�rt, de rossz oldalr�l k�zel�tett�k meg a szigetet �s z�tonyra futottak. Sokak szerint ez a Hercegn� bossz�ja volt, ami�rt itt hagyt�k �t egyed�l.

- Ez kicsit h�tborzongat�.

- Igen… - vigyorgott Valerie. – De legal�bb t�vol tartja az embereket… De az igazi „alap�t�” Henry Morgan volt. Amikor befejezte a kal�zkod�st, az eg�sz band�val a szigeten telepedett le. �s h�t gondolhatod… csak nem �lhet a f�rfi n� n�lk�l… igaz, hogy legt�bbj�k utcal�ny volt, de akkor is �k az „�seink”. A kal�zok k�r�ben pedig �gy terjengett ez a hely, mint egy mened�khely. Ami persze igaz is. Ott nem lopkodunk egym�sr�l, v�dj�k a m�sikat, �s sehol m�shol nem tal�lsz olyan helyet a szigeten k�v�l, ahol szabadabban �lhetn�l…

- Sz�pen hangzik.

- Mert az is!

Beth egy ideig saj�t gondolataiba mer�lt, majd �jra megsz�lalt.

- De nincs ott hatalmi verseng�s? M�rmint senkiben sincs meg az a v�gy, hogy vezet� szerepre t�rj�n?

- Nincs, mert m�r van egy. Biztosan hallott�l m�r Calico Jackr�l… - mosolyodott el mindentud�an.

Beth elk�pedt.

- �? � a vezet�?

- Igen…

- Te j� �g…

- Nem kell megijedni… a sok pletyka ellen�re �gy tekint a sziget lak�ira, mint egy f�rfi a csal�dj�ra.

- De mi lesz, ha… hogy b�nik az idegenekkel?

Valerie j��z�en felkacagott. Hangja bet�lt�tte az apr� helyis�get, de Beth nem igaz�n �rtette mi oka van erre a der�lts�gre.

- Nyugodj meg Beth, nem fogja leharapni a fejed…

- Mi�rt vagy ebben olyan biztos?

- Mert m�r ismerem… Rhys pedig melletted lesz…

- A Kapit�ny is csak egy lak�! – v�r�s�d�tt el, Valerie szavait�l. Nem akarta a n� el�tt letegezni. – Az m�g nem jelent semmit.

- Nagyon is sokat jelent, hogy melletted lesz! – mutatott r� Valerie.

- Mi�rt is? – fonta keresztbe Beth a karjait.

- Mert Rhys a fia.

Az �jszaka lesz�llt, a haj� b�k�sen siklott a csendes hull�mok k�z�tt. Beth a takar� sz�l�t babr�lta, minden m�sodik percben az ajt�ra kapta szemeit. Mindig att�l tartott, hogy valaki egyszer csak bel�p, � pedig mozdulni sem fog az ijedts�gt�l.

Rhys… Calico Jack fia… Te j� �g! B�r a r�ragadt nevek �gy val�s�galapot is kaptak… Black Rhys, a kal�zherceg… Mert ha Jack a vezet�je a szigetnek, akkor kir�lynak is mondhat�. Rhys pedig a fia, egysz�val herceg… Mi j�n m�g? Holnap Valerie majd azt is kib�ki, hogy hercegn�je is van a szigetnek?

A gyomra bukfencet h�nyt, ahogy felid�zte mag�ban a f�rfi hangj�t, ak�rh�nyszor Hercegn�nek sz�l�totta… ugyan m�r! Ez a f�rfi egy n�cs�b�sz, szoknyapec�r! Biztosan minden m�sodik n�nek ezt mondja… Biztosan… sz�z sz�zal�k! Eg�szen biztosan!

A h�t�ra fordult �s kitekintett az ablakon. Valerie elmond�s�b�l egy csod�latos helyet k�pzelt el. Buja n�v�nyzet, egyszer�, m�gis boldog k�z�ss�g, ahol majd elfogadj�k �s maguk k�z� veszik… senkit sem fogja �rdekelni, hogy honnan j�tt, mit k�vetett el… csak azt n�zik hogy milyen ember…

Reccsen�st hallott az �gya mell�l. R�m�lten kapta oda fej�t, de semmi nem l�tott, senki nem mozdult… „Beth, egy haj�n vagy! Term�szetesek az ilyen hangok!” Igen! Kicsit nagy a fant�zi�ja �s m�g mindig zaklatott �llapotban van kiss� ahhoz, hogy tiszt�n tudjon gondolkodni.

�jabb reccsen�s.

Nyak�ig felh�zta a takar�t, szemeit szorosan becsukta, pr�b�lta kiz�rni a hangokat. „Te j� �g! Lassan h�sz �ves, sok mindent meg�lt n� vagy! Te pedig a reccsen�sekt�l f�lsz?” Nagyon �gy l�tszik… A pokolba, Valerievel kellett volna tartania… Akkor legal�bb lenne valaki mellette.

Megnyikordultak felette a deszk�k, �t pedig m�g a hideg is kir�zta… ez egy szellemhaj�! L�bdobog�s hangzott fel�lr�l, �s �les ki�lt�s.

- V�lt�s!

Beth nagy leveg�t vett. Itt senki sem retteg, csak �. B�r ez meg�rthet� nem? Alig egy napja, hogy az adrenalin szintje az egekbe sz�k�tt harmadj�ra aznap. Elfogadhat�, hogy m�g nem csitultak le a v�szjelz�i…

Reccs!

Felr�ntotta a takar�t �s a h�l�ing elej�t szorosabban �sszefogta. Az ajt�hoz sietett, r�snyire nyitotta majd kilesett m�g�le. Colin �ppen akkor j�tt le az als�fed�lzetr�l. Els�t�lt a l�ny kabinja el�tt. Beth kintebb hajtotta az ajt�t, hogy a feje kif�rjen a ny�l�son. A f�rfi ut�n n�zett, aki m�r teljesen elt�nt a s�t�ts�gben. N�h�ny percet m�g v�rt, hogy biztos legyen benne, senkibe nem botlik bele azon a p�r m�teren bel�l.

Igaz�b�l azt sem tudta mit tesz… szinte k�v�lr�l l�tta mag�t, ahogy bez�rja maga m�g�tt az ajt�t �s l�bujjhegyen �tszalad a m�sik, csukott ajt�hoz. F�l�t a f�ra tapasztotta. B�r el�re tudta, hogy �gysem fog hallani semmit, hiszen az ajt� vastag volt. �sszeszor�totta szemeit… „Ne ezt ne csin�ld!” Ink�bb kinyitotta, majd fogai k�z� harapta als� ajk�nak az �p r�sz�t, mik�zben lenyomta a kilincset.

A helyis�gben s�t�ts�g uralkodott, sehol nem �gett gyertya, de az illatb�l kider�lt, hogy nemr�g olthatt�k el… vajon itt van?

Besurrant a kabinba, s becsukta maga m�g�tt az ajt�t, h�t�t pedig nekivetette. Szemei m�r hozz�szoktak a s�t�thez, �gy a halv�ny f�nyben, ami besz�r�d�tt az ablakokon, kivehette az �gyat �s az abban fekv� alakot. A kal�z a h�t�n fek�dt, csak az inget vette le mag�r�l, csizm�s l�bit keresztberakta az �gyon. Jobb karja a feje alatt pihent, a bal maga mellett, kiny�jtva.

Bethnek m�r f�jt az ajka a sok r�gcs�l�st�l, m�gsem tudta abbahagyni. B�r mindj�rt jobb fesz�lts�g levezet� volt, mint az ujjropogtat�s vagy az egy helyben val� toporg�s.

Hangtalan l�ptekkel k�zel�tette meg az �gyat. �gy n�zte a benne fekv� alakot, mint egy kereszt�ny, akit oroszl�nok barlangj�ba dobtak. Az egyenletes szuszog�sb�l arra k�vetkeztetett, hogy a f�rfi biztosan…

- Miben �llhatok szolg�lat�ra?

Beth majdnem ugrott egyet a hang miatt. Megtorpant az �gy el�tt, kezeit pedig a h�ta m�g�tt kulcsolta �ssze, hogy �szrev�tlen�l gy�t�rhesse az ujjait.

Megpr�b�lta kivenni a m�sik arc�t. Siker�lt is, amikor a f�rfi szemei villantak egyet a r�es� f�nyben. Mintha csak akkor n�zett volna fel r�.

- �n…

Most m�gis mi a fen�t mondhatna? F�ltem a nyikorg�sokt�l, ez�rt arra gondoltam, hogy aludhatn�nk egy�tt… nem is rossz �tlet, igaz? Egy fen�t nem! Mi a franc�rt kellett ide �tj�nnie? Feln�tt n�! Egy haj�n van! Persze, hogy nyikorog! Nincs ebben semmi f�lelmetes, vagy r�miszt�!

Rhys f�lig lehunyt szempill�i al�l n�zett a l�nyra, aki �gy �llt ott, mint egy m�rt�r. A Hold f�nye r�esett a h�l�ingre, melyet viselt, f�nybe vonva alakj�t…

Ezt a n�t az�rt k�ldt�k az �tj�ba, hogy k�nozz�k! Semmi m�s�rt! Csak az�rt, hogy k�nozz�k!

Az�rt j�tt le a kabinba, hogy n�h�ny �r�t aludjon. A bal v�lla m�r piszkosul �gett �s f�jt, a d�lut�n folyam�n egyszer fel is szakadt a seb. Nem volt v�szes, de meg kellett k�rnie Valeriet, hogy n�zze meg. Meg�g�rtette a n�vel, hogy nem sz�l Bethnek, hiszen csak felizgatn� mag�t, pedig neki most pihen�sre van sz�ks�ge. Most pedig itt �ll el�tte, ak�r egy l�tom�s… ennyit az alv�sr�l…

Tudta, mit akar a n�, de a sz�j�b�l akarta hallani. A m�lt �jszaka sem tudott egyed�l aludni, nem hitte, hogy m�ra m�r megv�ltozott…

- Igen?

Beth r�emelte tekintet�t, mik�zben m�r azon igyekezett, nehogy elt�rje az ujjait. M�r megint j�l beh�zta mag�t a cs�be…

- Csak azt szerettem volna megk�rdezni, hogy hol j�runk.

Rhys megh�kkent… ez nem lehet igaz…

- Hogy… hogy hol j�runk?

- Igen… - b�lintott egyet remeg� hangon.

- �s az �jszaka k�zep�n?

- Igen. – b�lintott �g egyet.

- Csak viccelsz.

- Nem…

Rhys fels�hajtott mik�zben belet�rt a haj�ba. Na j�, most az egyszer m�g megkegyelmez neki… utolj�ra!

- Gyere m�r ide! – hajtotta fel maga mellett a takar�t.

Beth sz� n�lk�l odasietett az �gyhoz, �s a takar� al� b�jt. Felh�zta a derek�ig, majd h�tat ford�tott a f�rfinak. M�ris jobban �rezte mag�t, de nem tulajdon�tott az �rz�snek t�l nagy hangs�lyt. Sok�ig hallgatta a m�sik szuszog�s�t, b�r sejtette, hogy nem alszik. Kin�zett az ablakon, ahol tiszt�n l�thatta ahogy a hull�mok meg-megcsillannak. Az �g �s a tenger, szinte egybeolvadt, m�r nem lehetett tudni hol v�gz�dik az egyik �s hol a m�sik…

- Rhys?

- Hm?

- K�rdezhetek valamit?

- �h�m.

Beth kisim�tott egy tincset az arc�b�l.

- Ink�bb mondan�k valamit.

- Ne kertelj!

A l�ny a h�t�ra fordult, majd meggondolta mag�t �s teljesen a f�rfi fel� fordult, �gy teljesen j�l l�tta a profilj�t. Rhys a plafont n�zte.

- Szeretn�k bocs�natot k�rni… - kezdte el halkan.

A f�rfi sok�ig nem reag�lt, v�g�l megsz�lalt. – Mi�rt?

- H�t… az�rt, amit reggel mondtam.

Rhys �llkapcsa megfesz�lt, szemeit levette a plafonr�l, ink�bb az el�tte l�v� falat kezdte el b�mulni. – Nincs mi�rt bocs�natot k�rned…

- Tudom, hogy megs�rtettelek…

A f�rfi felnevetett, de a nevet�s�ben nem volt egy szemernyi j�kedv sem. – �n nem szoktam megs�rt�dni, �des!

Beth felk�ny�k�lt. – Akkor mit pr�b�lsz takargatni a cinikuskod�soddal?

- Nem takargatok semmit! – vetett ellen.

- H�t persze, hogy nem! – ford�tott megint h�tat a m�siknak.

- A francba, nem is ismersz! – besz�lt imm�r hangosabban a f�rfi.

- Nem kell ahhoz ismerjelek, hogy tudjam takargatsz valamit.

- �, mert te mindenkit olyan j�l ismersz!

Beth �jra visszafordult. – Ezt egy�ltal�n nem mondtam! Csak szerettem volna bocs�natot k�rni, de �gy l�tom t�ls�gosan b�szke vagy, hogy beismerd, megb�ntottalak. Ja �s t�lont�l fenn hordod magad ahhoz, hogy elfogadd egy olyan egyszer� ember bocs�natk�r�s�t, mint �n! Igaz, Kapit�ny? – k�rdezte g�nyosan, sz�nd�kosan megnyomva az utols� sz�t.

Rhys hirtelen �lt fel, �s d�h�sen villog� szemekkel n�zett le r�. - �s ha elfogadom, akkor mi van? Att�l m�g kimondottak maradnak a szavaid, Bogaram!

- Sz�val elismered, hogy megs�rt�dt�l?

- Na �s? Akkor boldog leszel, igaz?

- Nem leszek az! Egyszer�en bocs�natot k�rek! Sajn�lom, tudom, hogy hiba volt…

- �s te �gy k�rsz m�st�l bocs�natot, hogy az �gy�ba m�szol?

Beth sz�ja egy pillanatig t�tva maradt. Elsz�rny�lk�dve n�zett fel a f�rfira, aki kem�ny tekintettel meredt vissza r�.

- Nem kellett volna idej�nn�m… - hadarta el halkan. A takar�t felr�ntotta �s m�r fordult el, hogy kisz�lljon, amikor Rhys karon ragadta �s visszar�ntotta az �gyra. Egy�ltal�n nem f�jt egyik mozdulat sem, ink�bb csak az, hogy a f�rfi tov�bb akarja k�nozni a szavaival…

- Minek j�tt�l ide? – k�rdezte rekedten.

Beth megfogadta mag�ban, hogy nem fog s�rni a m�sik el�tt.

- F�ltem egyed�l… - vallotta be remeg� hangon.

- �s ha itt vagy, m�r nem f�lsz?

- Ne b�zd el maga…

- V�laszolj!

- Nem.

- Mi�rt k�rt�l bocs�natot?

- Mert lelkiismeret furdal�som volt… - pislogott egyre s�r�bben.

- Mi�rt volt?

- Istenem! – ny�g�tt fel megk�nzott hangon.

- Beth!

- A reggeli�rt! Tudom, hogy megb�ntottalak, �s egyszer�en nem tudtam nyugton maradni, am�g bocs�natot nem k�rtem! De persze ez is rosszul s�lt el, mert h�t ugye te, nem szokt�l megs�rt�dni! �n pedig t�ls�gosan is…

Rhys nem hagyott mag�nak megfontol�si id�t. Lehajolt, hogy sz�j�val akad�lyozza meg a tov�bbi sz��radatot. Nem akart t�ls�gosan belemer�lni a dologba mert a l�ny sz�ja m�g mindig duzzadt volt egy kicsit, nem akart f�jdalmat okozni… annyi volt a c�lja, hogy a l�ny elhallgasson.

Fej�t egy kicsit megemelte, hogy len�zhessen a l�nyra. Beth t�gra ny�lt szemekkel n�zett fel r�, ajkai sz�tny�ltak, kicsit zavarosan vette a leveg�t. Ok�, a terv bev�lt.

- Vedd ezt amolyan… b�keszerz�d�snek.

A l�ny zavartan les�t�tte szemeit. – Rendben… - suttogta halkan.

Rhys a h�t�ra g�rd�lt �s �jra a plafont kezdte el b�mulni. Ez �gy nem volt j�... a harag hely�t fesz�lts�g vette �t k�z�tt�k... valamit tennie kell.

- M�g mindig meg akarod tudni, hogy hol j�runk?

A l�nyb�l kit�rt a nevet�s, Rhys pedig mosolyogva h�zta mag�hoz.