Beth �jra egyed�l �bredt. A f�gg�ny�ket �sszeh�zt�k, f�lhom�lyba vonva a helyis�get. Oldalra ford�totta fej�t, hogy maga mell� pillantson, ahol csak a gy�r�tt �gynem� fogadta. Istenem… ha a tegnapi �jszak�ra gondolt, r� kellett d�bbennie… s�t! Egy t�nyt �llap�that meg az eg�szb�l: Egy kal�zhaj�n van, a ny�lt tengeren, de az esz�t Angli�ban hagyta, a Playmouth-i kik�t�ben. Semmi m�sra nem foghatta viselked�s�nek az ok�t. Egyszer�en… elment, vagyis elhagyta az esz�t. B�r be kellett ismernie, hogy j�l es� �rz�ssel t�lt�tte el a tudat, hogy nem �llnak hadil�bon a Kapit�nnyal. Nem b�rta volna ki az utat a szigetig, ha �lland�an k�z�tt�k fesz�lt volna a megb�ntotts�g. Nem tudott volna a szem�be n�zni, hiszen � mentette meg. Persze tiszt�zta mag�ban ezt a „megment�s-mi�rt” dolgot, de a sz�ve helyeselte a bocs�natk�r�st. �s ez �gy van rendj�n, nem de?

Fel�lt, �s m�r �r�mmel vette �szre, hogy a h�ta kev�sb� f�j, mint tegnap. Egy j� pont a mai napnak!

M�r �ppen sz�llt volna ki az �gyb�l, mikor �szrevett egy kis pap�rt a p�rn�n. Felvette, �s megford�totta. A sz�lk�s, enyh�n d�lt bet�k, illettek a kal�z szem�lyis�g�hez.

„Azt hiszem, ha k�rem, jobban hallgatsz r�m, mintha megparancsoln�m, �gyhogy k�rlek, maradj a kabinban!

Rhys”

Elmosolyodott, a levelet �jra �tfutotta, majd visszad�lt a p�rn�kra. �gy l�tszik nem csak � tanul, a f�rfi is kezd udvariasabb lenni. B�r lehet, hogy mindig is ilyen volt, csak nem mutatta meg ezt az oldal�t. Csak a j� �g tudja, mennyi lehet m�g, amir�l m�g csak fogalma sem volt!

Most m�r csak azt kellene kital�lnia, mivel �sse el az id�t… A kal�zon gondolkodni nem volt a legjobb �tlet. Nem az�rt, mert egyr�szt felbosszantja mag�t vele, hanem… �, hagyjuk is! Nem gondolkodik kal�zokr�l �s k�sz! Ink�bb a…

- Beth?

Beth az ajt� fel� kapta fej�t �s r�mosolygott Valeriere.

- Szia!

Valerie sz�les mosollyal z�rta be maga ut�n az ajt�t. Kez�ben t�bb ruh�t is tartott, amiket laz�n ledobott az �gy sz�l�re, majd Beth mell� huppant.

- Igaz�b�l nem j�hettem volna le, Rhys megtiltotta, de tudtam, hogy m�r �bren vagy �s biztosan unatkozol…

- Nem fogod bajba keverni magad? – k�rdezte, mik�zben �rzete, hogy lassan elpirul.

-�n nem f�lek Rhyst�l… tisztelem, �s �gy szeretem, mint a testv�remet, de nem vagyok hajland� minden piti dologban engedelmeskedni… ha le akarok j�nni a bar�tn�mh�z, le is fogok! Nem �rdekel az sem, ha ez az � „Fens�gter�lete”!

Beth h�l�san r�mosolygott. Bel�lr�l kellemes fojtogat� �rz�s ker�tette hatalm�ba, ami miatt majdnem els�rta mag�t… az anyj�n k�v�l nem �llt k�zel senkihez. De nagyon �gy l�tszik, hogy ennek v�ge…

Fels�hajtott �s h�trad�lt a p�rn�kra.

- M�r t�nyleg ki szeretn�k menni egy kicsit… csak az arcom…

- Hoztam egy kis p�dert, gondoltam, hogy kell majd.

- Akkor ideje nekil�tni – vigyorgott Beth. A sz�ja m�r bevarasodott, �s h�z�dott ugyan, de legal�bb m�r nem l�ktetett.

Valerie felpattant �s a ruh�khoz l�pett.

- Ha nem haragszol meg, nem abroncsot hoztam t�llel �s csipk�vel…

- Egy�ltal�n nem… A szigeten is f�rfi ruh�t viseltek?

- H�t ha ahhoz van kedved viselhetsz, nem sz�lnak meg �rte, de a n�k legt�bbs�ge sima szokny�t �s bl�zt visel, f�z�vel. Semmi extra �s cicoma.

- J�l hangzik… - s�hajtott Beth, mik�zben fel�llt �s levette mag�r�l a h�l�inget. Ahogy az anyag a l�baihoz hullt, olyan �rz�se t�madt, mintha megszabadult volna t�bb tonn�nyi l�nct�l. Persze csak k�pletesen… Azzal, hogy f�rfiruh�ba b�jik, �j �letet kezd… tiszta lappal indul… �s mindezt szabad akarat�b�l teszi.

A f�z� f�l� felvette az inget, majd a nadr�got, ami m�r kisebb volt, mint a m�ltkori. Ehhez is kellett ugyan �v, de m�r nem l�gott rajta annyira. A csizma is k�zel�tett az � m�ret�hez. Csak egy-k�t sz�mmal lehetett nagyobb. A zak� ujj�t m�g jobban fel kellett hajtani, haj�t egy szalaggal fogta �ssze. Valerie seg�tett neki elt�ntetni a nyomokat a nyak�r�l, az j�romcsontj�r�l �s az ajk�r�l is.

- Szokny�t kellene r�juk adni �s f�z�t, hogy meg tudj�k milyen b�rt�nben �l�nk… - ny�jt�zott egyet Beth felszabadultan.

- Engem csak az v�gasztal, hogy a sok csipke �s finom anyag, csak felt�zeli a k�v�ncsis�gukat… ez�rt m�r meg�ri a sok szenved�s, nemde? Nem lenne abban semmi �lvezet, ha csak leh�moz r�lad egy r�teget �s m�r is belev�ghat a dologba…

Beth megvonta a v�ll�t.

Rhys, Manuellel besz�lt a haj� fel�j�t�s�val kapcsolatban. Mindent r�szletesen elmondott, hogy mit szeretne. A fiatal f�rfi is lelkesen helyeselt egy darabig. Rhyst kezdte ideges�teni, hogy �t-�tn�z a v�lla f�l�tt, mintha csak azt akarn� tudatni vele, hogy egy�ltal�n nem �rdekli, milyen csipk�sre koptatja ki a sz�j�t.

- Figyelne, Rio?

- Igen, Kapit�ny! – t�rt vissza a spanyol.

- Az als� fed�lzettel mi a helyzet?

- Sok a k�rokoz�, Uram! Ideje lenne m�r letiszt�tani… - Manuel ism�t eln�zett a v�lla f�l�tt.

Idegess�g�ben m�r � is h�tran�zett, h�tha tal�l valamit, ami �gy lek�ti az embere figyelm�t. El�sz�r csak a holl�fekete, l�farokba k�t�tt haj�n akadt meg a szeme. A l�ny Timmel �s Valerievel besz�lgetett. Ezzel nem is lett volna akkora baja… meg nem is olyan hatalmas �rdekess�g… a ruh�ja viszont ann�l ink�bb. �sszeszor�totta ajkait, �s m�r el�re �lvezte a jelenetet, ahogy kezeit �sszez�rja Valerie csinos kis nyak�n! Vil�gosan megmondta, hogy a l�ny nem j�het fel a fed�lzetre m�g egy darabig! Az indokot m�r nem volt hajland� az orr�ra k�tni.

A l�ny Tim mellett �lt a haj�testhez r�gz�tett kis padon, ahol a f�rfi a fegyvereket �lezte, a pusk�kat ellen�rizte �s tiszt�totta. Valerie seg�tett Timnek, Beth pedig csak n�zte. Arc�n b�jos mosoly �lt, n�ha kisz�lesedett, de soha nem vitte t�lz�sba… biztosan… h�! A sebek elt�ntek. Biztosan Valerie keze van ebben is…

Rhys visszafordult Riohoz.

- Akkor ahogy megbesz�lt�nk, l�ss munk�hoz! – csapkodta meg a v�ll�t.

A f�rfi �sszezavarodva n�zett fel, mint akit �ppe most �bresztettek �lmaib�l. Gyorsan �sszeszedte mag�t, �s b�lintott.

- Igenis, Kapit�ny!

Egy utols�, s�v�rg� pillant�s ut�n megfordult �s elindult. Rhys is a kis csapat fel� tartott. L�tta az embereit, ahogy a munkav�gz�s k�zben egyre ink�bb k�zelebb sunnyognak a tri�hoz… Biztos volt benne, hogy nem Tim mes�it akart�k hallani. Ink�bb a n�t akart�k jobban szem�gyre venni, megismerni. Rhys bemes�lte mag�nak, hogy biztosan a h�la miatt, ami�rt megmentette �ket, de ez a „t�rt�net” m�r akkor megbukott, mikor �szrevette az els� v�ggyal telt pillant�st. Megpr�b�lta felvenni az egyik legelrettent�bb arckifejez�s�t, de az sehogysem akart siker�lni, ahogy egyre k�zeledett a l�nyhoz. � jesszus… ez �gy nem lesz j�. Beth felnevetett… sz�vb�l j�v�en. Hangja egy pillanatra elnyomott minden m�st, Rhys csak �t hallotta… Elbizonytalanodott a l�p�sben, mire – m�r csak az�rt is - ism�t felv�rtezte mag�t a n�i nem egyik bizonyos k�pvisel�je ellen.

Mikor oda�rt, megk�sz�r�lte tork�t.

Beth felkapta a fej�t, ahogy mindenki m�s.

- Tim �ppen az els� kihaj�z�sodr�l mes�l, amikor megt�madt�l egy rabszolgasz�ll�t� haj�t…

Rhys �les pillant�st k�ld�tt Valerie fel�. K�tjelent�s�nek sz�nta. Az egyik: gy�l�lte, ha a m�ltj�r�l fecsegtek a h�ta m�g�tt. Most pedig f�leg, mert a l�ny is hallja. A m�sik: van egy kis megbesz�lnival�ja vele, hogy mi�rt is van fenn a l�ny a fed�lzeten, mikor � �rthet�en megmondta, hogy nem j�het fel.

Valerie megsejthette, hogy mit akar.

- Ugyan m�r Rhys, nem tarthatod lent �r�kre! Akarom mondani, Kapit�ny!

- M�r meg sem tudom sz�molni ez m�r h�nyadik parancsszeg�sed, Val…

- �n akartam felj�nni… - sz�lalt meg Beth halk, de hat�rozott hangon. Rhys len�zett r�.

- Neked is �rthet�en elmagyar�ztam…

- Nem �rtem, mi�rt nem j�hettem fel… nem hiszem, hogy b�rmi bajom lehet abb�l, ha besz�lgetek egy kicsit… m�g csak nem is akad�lyozok senkit a munk�j�ban…

� dehogy… csak teljesen elvonja a figyelm�ket a l�baival. A hangj�val… Az eg�sz l�ny�vel…

Fels�hajtott… h�t… nagyon �gy l�tszik, hogy ezt a csat�t elvesz�tette… b�r k�t ilyen n� ellen m�r az elej�n semmi es�lye nem volt. De legal�bb Tim �llt volna mell�… B�r nagyon �gy l�tszott, hogy a h�s�ges afrikai, b�rmit megtenne, hogy a k�t n� a t�rsas�g�ban maradjon m�g egy kicsit. Meg tudta �rteni.

�jra len�zett a l�nyra, akinek a figyelm�t teljesen lek�t�tt�k a kardok. Nem a pusk�k, sem a kisebb k�sek, vagy a flint�k… csak a kardok. Egy �tlet fogalmaz�dott meg benne.

Odal�pett az egyikhez, majd a l�b�t az egyik peng�je al� tolva, fellend�tette a leveg�be �s elkapta. Kez�vel v�gigsim�tott a peng�n, mik�zben a l�ny arc�t figyelte. Beth �rdekl�dve n�zte a kez�t, mely a kardon sim�tott v�gig. A v�g�t megfogva, odany�jtotta a l�nynak a markolat�t.

- Kipr�b�lod?

A l�ny nagy szemeket meresztett, mikor v�gre a kal�z arc�ra n�zett.

- Hogy �n?

- H�t… azt hiszem rajtad k�v�l itt mindenki �rt a v�v�shoz…

Elizabeth el�sz�r Valeriere pillantott, majd Timre, v�g�l ism�t a kal�zra.

- Sz�ks�gem lesz r�?

- Sosem baj, ha egy n� tud v�vni… - vonta meg a v�ll�t.

- Ebben igaza van a Kapit�nynak. – sz�lt k�zbe Tim, aki �rdekl�dve figyelte a jelenetet.

- Mint mindig… na de visszat�rve R�d… nos? – a kardot m�g mindig a n� fel� ny�jtotta. Beth hol a peng�t fog� k�zre, hol a markolat�ra szegezte tekintet�t. Feln�zett Rhysra.

- Rendben… - v�laszolt t�tov�n, kez�t pedig a markolatra tette. – Ideje, hogy valaki v�gre m�resre tan�tson.

Rhys arc�n, egy cs�bos f�lmosoly ter�lt el.

- Az embereim el�tt akarsz legy�zni? Kegyetlen…

- Nem most… majd…

- Micsoda sz�vtelens�g. – s�hajtott fel dr�maian, mik�zben el�vette saj�t kardj�t, �s egyszer megforgatta maga mellett. – K�ny�r�lj rajtam!

- Tal�n…

Rhys a fed�lzet egyik �resebb pontja fel� b�k�tt a fej�vel. – Kezdhetj�k?

Beth b�lintott, hatalmasat nyelt, �s elindult a f�rfi nyom�ban. K�rben�zett… a haj�n szinte mindenki �ket n�zte. �szre sem vette, hogy id�k�zben a f�rfi meg�llt, �gy egyenesen bele�tk�z�tt.

- Nem hiszem, hogy j� �tlet volt… - motyogta halkan.

Rhys megemelte a fej�t �s k�rbe n�zett.

- Munka van, nem m�sor… gyer�nk m�r! D�gl�tt n�ps�g! – emelte meg a hangj�t. A kal�zok �jra neki�lltak, amit �ppen csin�ltak, de Beth tudta, hogy f�l szemmel m�g mindig �ket lesik.

- Sz�val… - kezdett bele Rhys, elny�jtva a sz�t. – V�vt�l m�r?

Beth k�rd�n n�zett r�. Tekintete k�rd�st sugallt: „Szerinted?”

- Ez �rtelmetlen k�rd�s volt. – �llap�totta meg a f�rfi.

- Igen… ebben egyet �rtek.

- Akkor az alapok… emeld meg.

Beth �gy tett, ahogy mondt�k. A kardot megemelte, �s kiny�jtott karral, el�re szegezte. Rhys k�rbes�t�lta, hol h�mm�gve, hol pedig fejet r�zva. Kesely�… na j� ink�bb sas… az szebb… valamivel.

- Eg�sz j�… ha nem tudn�m, hogy nem v�vt�l, azt hinn�m volt m�r gyakorlatod ilyesmiben.

- Nem volt m�g.

- Tudom. – mondta halkan, mik�zben a kardot tart� kez�re tette kez�t. Megemelte egy kicsit, a v�ll�t pedig lentebb nyomta.

- J�… ez �gy m�r j�. Sz�rj el�re, mik�zben a jobb l�baddal l�pj egyet.

Beth ism�t megcsin�lta, amit mondtak neki. Rhys megint megemelte a karj�t de a v�ll�val m�r nem volt gond.

Addig ism�telgett�k a mozdulatot, m�g rendesen nem ment. Azt�n a f�rfi megmutatta neki a h�r�t� mozdulatokat, a t�mad�st, kisebb cseleket, fordulatokat. A v�g�re a l�ny karja m�r zsibbadt, kapkodva szedte a leveg�t. Hitetlenkedve �llap�totta meg mag�ban, hogy a f�rfi m�g csak nem is szuszog… ez az eg�sz meg sem kottyant neki…

- Majd holnap folytatjuk… - sz�lalt meg Rhys. – Sok volt ez egyszerre.

- T�nyleg sz�nsz erre az eg�szre egy kis id�t? – k�rdezte Beth, m�g mindig zih�lva. Rhys visszacs�sztatta h�vely�be a kardot, majd a f�ldre szegezte tekintet�t.

- Mi�rt ne sz�nn�k?

- K�sz�n�m.

A f�rfi r�n�zett. Beth b�tortalanul elmosolyodott, �s fel� ny�jtotta a kardot. A Kapit�ny megr�zta a fej�t. – M�t�l a ti�d lehet.

- De �n…

- Ragaszkodom hozz�. – tolta el mag�t�l a l�ny kez�t, amiben a kardot fogta. Sz� n�lk�l fordult meg, �s s�t�lt fel a tatfed�lzetre, ahol �tvette a korm�nyt. Beth sok�ig n�zte a profilj�t, komor arc�l�t, a sz�lben t�ncol�, elszabadult tincseit… olyan vadul term�szetesnek t�nt… szinte kir�v�nak… m�gis vonz�dott hozz�… de csak egy kicsit!

N�ma s�hajjal fordult vissza Valerie fel�. A n� �s Tim �t b�mult�k, furcsa mosollyal… �sszen�ztek. V�g�l m�g sz�lesebb vigyorral �jra r�.