Rhys a l�pcs� fel� indult, hogy az als�fed�lzetre menjen, ahol a rakt�rak voltak… illetve most m�r egy cella is. Ahogy �szrevette, a l�ny j�l �rezte mag�t Tim �s Valerie t�rsas�g�ban. M�sok is oda kullogtak, hogy egy-k�t sz�t v�ltsanak Bethhel. � pedig… mosolygott. Nem ijedt meg egyik kal�zt�l sem. L�tszott rajta, hogy teljesen biztons�gban �rzi mag�t, tudja, hogy nem fenyegeti vesz�ly… ahhoz k�pest, hogy egy kal�zhaj�n volt… kal�zok vett�k k�r�l… kal�zokkal besz�lt…

Nem sokkal ezel�tt azt k�rdezte sz�nna-e r� id�t… Maga sem tudja mi�rt egyezett bele, tudta, hogy ezzel csak mag�nak okoz m�g nagyobb k�nszenved�st. M�r az is hatalmas er�fesz�t�s�be ker�l, hogy �gy viselkedjen, mintha csak egy egyszer� vend�g volna a haj�j�n, nem pedig mint… mint… nem, � nem lesz olyan mint b�rmely m�s n� egy-egy kik�t�ben. Jobbat �rdemel enn�l, � viszont nem tudja megadni a jobbat, teh�t le kell mondania r�la. K�r�lbel�l �t nap m�lva �rnek a szigetre, ha nem j�n k�zbe semmi. Addig pedig fogcsikorgatva kell elt�rnie az egy�tt t�lt�tt �jszak�kat, ak�rh�nyszor �tmegy hozz� a l�ny. Mert ebben is biztos volt… Ma �jszaka is ott lesz… �s az ut�n is… meg az ut�n…

Ha a szigetre �rnek, elviszi Jackhez bemutatni, mint �j lak�t, azt�n pedig mint m�r annyiszor eltervezte beveti mag�t a bord�lyba, mik�zben a s�rga f�ldig issza mag�t… Elgy�t�rt s�haj szakadt fel bel�le. A terv j�… nagyon is j�… de ak�rh�nyszor maga el� k�pzeli a j�vend�beli „partner�t” az �gyban, mindig egy fekete haj�, karcs� n�t l�t maga el�tt… aki egyre �s egyre ink�bb hasonl�t a mostani szobat�rs�ra… ez pedig nem volt j�. Nagyon nem.

Tal�n az lenne a legjobb, ha r�gt�n az ut�n mikor a szigetre �rt, ism�t �tnak indulna… �jra csak a tengernek �lni n�gy h�napon kereszt�l… az m�r biztos, hogy nem futna �ssze Bethhel… � ott maradna, r�b�zn� Janere. N�la biztosan j� kezekben lenne. Jaket sem l�tta m�r mi�ta… mostanra biztosan sokat n�tt… szerencse, hogy az anyja nyugalm�t �r�k�lte…

Furcsa �rz�s futott v�gig rajta, ahogy belegondolt, milyen is lehet majd bemutatni Jacknek a l�nyt. Persze csak mint „t�szt”, de m�g soha nem vitt � maga embert a szigetre… legal�bb is n�t nem. Jack amilyen fant�ziad�s, m�g azt fogja hinni, hogy mag��nak akarja a l�nyt. Ami �gy is van, de tudta, hogy ez csak egy hirtelen j�tt testi l�ngol�s, ami ki fog aludni, ha norm�lisan kezelik… ugye?

El�sz�r Beth kacagott fel, hangj�t�l libab�r�s lett mindk�t karja. Sejtette, hogy a l�nynak j� hangja lehet, de a d�dol�son �s a besz�den k�v�l nem igaz�n hallotta a hangj�t… Nemsok�ra t�bb m�ly f�rfihang is felnevetett. Gyanakodva fordult a hang forr�sa fel�, �s d�bbenten meredt a kis csapatra, akik odagy�ltek Tim �s Beth k�r�. A l�ny a kis padon �lt Tim hatalmas teste mellett, Valerie pedig a f�rfi �l�ben. Rhys tudta, hogy Nathannek egy cs�ppnyi f�lt�kenys�gre sincs oka. Tim �gy tekintett Valra, mintha csak a l�nya lenne. A kal�zok t�r�k�l�sben, vagy h�trad�lve fogt�k k�rbe a tri�t. Nem mindenki hagyta ott a munk�j�t. Volt, aki a k�teleken egyens�lyozva tette a dolg�t, mik�zben f�l f�llel a t�bbieket hallgatta. M�gis, a legt�bben ott �ltek…

Rio �lt Bethhez a legk�zelebb, s leplezetlen rajong�ssal figyelte a l�ny �sszes mozdulat�t, mosoly�t. Rhys k�l�n�s el�gedetts�get �rzett amiatt, hogy Elizabeth m�g csak �szre sem veszi a f�rfit… b�r lehet, hogy id� k�rd�se. Rio vele egymagas, s�t�thaj�-szem� f�rfi volt, finom von�sokkal. Olajbarna b�re szinte vir�tott a feh�r ing alatt. Rhys �s Nathan ut�n � volt a legkap�sabb f�rfi a n�k k�r�ben ezen a haj�n… Az id�ig h�s�ges ember�ben, vet�lyt�rsra tal�lt?

Neh�z s�hajjal fordult vissza a korm�nyhoz… � mi�rt is nincs ott? Nem… ez a lusta t�rsas�g mi�rt is nem a munk�j�val foglalkozik? �sszeszor�totta �llkapcs�t, mikor ism�t meghallotta Beth j��z� nevet�s�t a t�bbiek� k�z�l. Na j�…

- Rio! Ide a korm�nyhoz! – ki�ltotta el mag�t.

N�zte, ahogy a spanyol f�rfi kelletlen�l fel� pillant. V�g�l egy utols� f�lre�rthetetlen pillant�st k�ldve a l�ny fel�, fel�llt. Beth megemelte fej�t, hogy Riora n�zzen, majd halv�nyan r�mosolygott.

Rhys mag�ban morgott, mint valami felb�sz�lt vad�llat, s csak nagy �nuralma gy�zelme miatt tudta f�ken tartani mag�t, nehogy leszedje a m�sik fej�t, mikor az mell� �rt.

- Itt vagyok, Kapit�ny… - mondta cseppnyi g�nnyal Rio.

- Tal�n valami gond van? – sziszegte �sszeszor�tott fogai k�z�tt.

Manuel r�pillantott, majd a korm�nyra. – Semmi, Kapit�ny.

- �n is �gy gondoltam…

�tadta hely�t a f�rfinak, � pedig lej�tt a l�pcs�n a tatfed�lzetr�l. Nem n�zett az �sszegy�lt csoportra, hanem makacsul el�reszegezve tekintet�t, az als� fed�lzetekre vezet� l�pcs�sor fel� sietett.

K�v�ncsi volt, hogy vajon az a szadista �llat meddig b�rta. �l m�g, vagy m�r megadta mag�t?

Ahogy a haj� belsej�hez k�zeledett, egyre s�t�tebb lett, �s csak a kez�ben tartott, kisebb f�klya adta az egyetlen f�nyforr�st, amit m�g a l�pcs�n�l gy�jtott meg. A fa �s a deszk�k, ismer�sen nyikorogtak, szinte meg volt a ritmusuk, ami m�r soha az �letben nem fog kit�rl�dni a fej�b�l. Ak�rcsak a saj�t sz�vdobog�sa, ez is olyan volt…

A kabin el�tti falon egy sz�gre volt felakasztva az ajt� kulcsa. B�r nem kellett att�l f�lni, hogy a flotta embere kisz�kik innen, az�rt m�gis bez�rt�k… m�r csak szok�sb�l is. Kinyitotta az ajt�t, majd bel�pett. A f�kly�t eloltotta, hiszen odabent kett� gyertya is �gett, a falhoz r�gz�tve.

A f�rfi egy priccsen fek�dt, arca f�nylett az izzadts�gt�l, a leveg�t szaggatottan vette. A v�r�sl� folt, ami a mellkas�n terjedt sz�t, balj�san csillogott, �gyhogy a v�r m�g mindig sziv�rgott.

Ak�rmilyen rosszul is n�zett ki, szemei felnyit�dtak az ajt� csuk�d�s�ra. Fej�t a hang forr�sa fel� ford�totta. Mikor megl�tta Rhys komor arc�t, g�nyos mosoly ter�lt el saj�tj�n.

- Csak nem… a… Kapit�nyhoz van… szerencs�m?

Rhys �sszeszor�totta �llkapcs�t. Legsz�vesebben nekiesett volna, hogy megbosszulja mindazt, amit vele, a t�rsaival, �s amit legf�k�pp Elisabethhel tettek. De ink�bb visszafogta mag�t… azzal, hogy �sszeveri, csak felgyors�tan� a hal�l�t… �gy hosszabb lesz a szenved�se…

- El�g nagy a sz�d, ahhoz k�pest, amilyen helyzetben vagy… - mondta ink�bb, majd bentebb s�t�lt a kis helyis�gbe.

Tom lehunyta szemeit, de sz�j�nak a sarka m�g mindig g�nyos mosolyra h�z�dott.

- Nekem nem parancsolhat egy magadfajta, mocskos gazember… - hadarta el, miel�tt elfogyott volna a leveg�je. Er�snek akart mutatkozni, de l�tszott rajta, hogy nagy f�jdalmai vannak… M�r nincs sok ideje h�tra.

- Ha �n ez vagyok, te kinek tartod magad? – k�rdezte Rhys megvet�en.- Ha nem csal az eml�kezetem egy n�t vert�l meg �s er�szakolt�l meg majdnem.

- N�? – horkant fel, m�r amennyire erej�b�l telt. – Az… csak egy kis… kurva… nem… nem �rdemelt jobbat…

Rhys m�r a fog�t csikorgatta, kezeit �k�lbe szor�totta, m�gsem esett neki az el�tte haldokl� embernek… ha neki esik, csak jobbat tesz vele…

- Abba a n�be ezerszer t�bb j��rz�s �s b�tors�g szorult, mint az eg�sz flott�t �sszevetve…

- Ha… t�nyleg olyan… j��rz�s�… mi a francot keres az… az �gyadban?

- Ha nagyon tudni akarod, a hozz�d hasonl� emberek el�l menek�lt oda… - sziszegte �sszeszor�tott fogai k�z�l. – Igen… t�nyleg j� �rz�s�… - lentebb hajolt, hogy a m�sik a szemeibe tudjon n�zni. – Nem volt gyomra ahhoz, hogy olyanok k�z�tt �ljen, mint Te!

L�tta Tomon, hogy az a tipikus angol v�re fell�ngol a s�rt�st�l. Megveregette kicsit er�sebben a v�ll�t.

- De nem kell agg�dnod… m�r megtal�lta a hely�t.

- Sz�val eggyel t�bb… b�n�z�t k�sz�nthetek… kal�z… �s kurva is egyben… sz�p p�ros�t�s… k�r, hogy… nem volt t�bb id�m… a j�tszadoz�sra…

Rhys agy�t furcsa v�r�s k�d lepte el, �s m�r nem �rdekelte az elhat�roz�sa, miszerint szenvedni hagyja a f�rfit. A gall�rj�n�l fogva felr�ntotta, �s gonosz �lvezettel hallgatta a m�sik f�jdalmas ny�g�seit a mozg�st�l. Pontosan tudja, milyen pokoli k�nokat �lhet �t az, akinek l�tt sebe van… volt hozz� szerencs�je, nem is olyan r�gen…

- J�tszadozni? – suttogta fogcsikorgatva. K�r�rvend�en n�zte a k�nl�d�st, ami Thomas arc�t torz�totta el.

- J�tszadozni… - ny�gte Tom. – Ahogy � is tette… az emberekkel…

- Mit akarsz ezzel?

A tiszt �sszeszor�totta fogait, �s szenved�st�l csillog� szemeit Rhysra szegezte.

- Egy gazdag �ltetv�nyes l�ny�nak adta ki mag�t… a szemembe… hazudott…

- �s ez nagyon f�jhatott a kicsi angol sz�vednek, igaz? De amit te tett�l, az persze helyes volt…

Thomas m�r reszketett a gyenges�gt�l, ajkait v�kony vonall� pr�selte. Orrcimp�i remegtek, hangosan szuszogott.

- Sz�nalmasak vagytok… - morogta Rhys. Elengedte a gall�rj�t, �s hagyta, hogy a f�rfi visszad�lj�n a priccsre. – A t�rv�ny emberei… a legutols� tolvajban is t�bb becs�let van, mint bennetek…

Erre m�r kinyitotta szemeit, s vill�ml� tekintettel n�zett a kal�zra.

- �… igen… hiszen a kal�zok… t�rv�nytisztel�k, nem de?

- Azok vagyunk… de nem a ti t�rv�nyeitek�… hiszen azokat ti magatok sem tartj�tok be…

Thomas felhorkant.

- Nem akarom hallgatni… hogy egy kal�z… oktat ki engem… a tisztess�gr�l…

- T�bbet tudn�k r�la mes�lni, mint Te, elhiheted!

Tom elford�totta a fej�t. – Mi a franc�rt… nem �lsz m�r meg? Az�rt… az�rt j�tt�l, nem? Hogy goly�t rep�ts… bel�m, megint…

Rhys g�nyosan elmosolyodott.

- Nem teszek sz�vess�get azzal, hogy meg�llek… Ahogy szok�s mondani: A szenved�s csak nemesebb� teszi a lelket… a ti�dre r�f�r.

Hallotta m�g a f�rfi f�jdalmas ny�g�s�t, miel�tt becsapta volna maga m�g�tt az ajt�t.