A nap lassan al�buk� f�nyei v�r�s l�ng�rv�nny� v�ltoztatt�k a k�jesen hull�mz� tengert. Sora a hint� ablak�b�l n�zte a tovasuhan� t�jat. Annyi �rz�s kavargott benne. F�jt a sz�ve. L�tta azt a keser�s�get, amit megvillant Leon szem�ben. Milyen j� sz�n�sz, gondolta g�nyol�dva. �s � m�g mindig volt olyan kis naiv, hogy hitte, t�nyleg f�jhatott a f�rfinak. Nem, dehogy is f�jt neki. Ki fogja tudni magyar�zni, hogy hov� t�nt a feles�ge, s r�ad�sul m�g alkalmat is adott neki, hogy �szrev�tlen�l tal�lkozhasson a szeret�j�vel. M�g �r�met is okozott neki. M�gis… � volt az, aki elkeseredett a d�nt�s miatt. Csokol�d� sz�n� szemei �resen meredtek a semmibe. J�l d�nt�tt, hogy elj�tt. Most arra volt sz�ks�ge, hogy egyed�l legyen. Egyed�l… ki tudja mennyi ideig. S csak gondolkozni fog, �s gondolkozni… � dehogy is. Kipiheni mag�t, er�t gy�jt, �s megpr�b�l felejteni. A kir�ly hamarosan �gy is �rv�nytelen�ti a h�zass�gukat, �s akkor mindennek v�ge. De egy kis ideig csak mag�ban akart lenni. F�jt a lelke, �s a sz�ve v�rzett a d�nt�st�l, de nem bocs�thatta meg ezeket, m�r nem… Leon Oswald, Blackheath hercege, tudattalanul, de megnyerte kettej�k csat�j�t.

A hint� lassan r�t�rt egy jegenyef�kkal �vezett �tra. Majd hamarosan meg�llt. Ahogy Sora sz�tn�zett m�g a szava is el�llt. A birtok majdnem olyan volt, mint Blackheath. Am�g a szem ell�tott b�rsonyz�ld f�. A hatalmas kertben rengeteg vir�g, f�k. A t�volban pedig erd�k, r�tek. A leveg�ben m�mor�t� illat sz�llt. Olyan volt, mint egy �lom. A kert egyik r�sz�ben nagy sz�k�k�t ontotta v�zcseppjeit, melyeken krist�lyosan csillant meg a b�bor napsug�r. Majd a hercegn� tekintete a kast�lyra v�ndorolt. Hatalmas volt, �s mesesz�p. Majdnem olyan, mint Blackheath kast�lya. Nagyot s�hajtott �s engedte, hogy a kocsis kiseg�tse Ahogy feln�zett a l�pcs�re l�tta a k�v�ncsi csel�deket, akik mind kisereglettek. A hercegn� elmosolyodott �s lassan fels�t�lt. A szolg�k mind k�v�ncsian, �s csod�lattal n�zetek v�gig a l�nyon. Majd egy fiatal l�ny l�pett el�, aki feh�r ruh�t, �s s�t�tk�k k�t�nyt viselt. Fekete haj�t egy kontyba fogta fel. S�t�tk�k szemei vid�man csillogtak. Majd kedvesen elmosolyodott, �s fejet hajtott.

- Mylady! - k�sz�nt�tte. - Mary vagyok, az itteni szak�csn�. Isten hozta Thornsgateben.

- Ebb�l arra k�vetkeztetek, hogy tudj�k, ki vagyok - mosolyodott el. - A nevem Sora Oswald.

- Blackheath var�zslatos hercegn�je - kezdt�k t�bben suttogni.

- Valami olyasmi - mosolygott r�juk. - Gondolom, sz�lt valaki, hogy idej�v�k.

- A kegyelmes �r, mylady - folytatta Mary.

- �rtem - k�d�s�lt el a hercegn� tekintete. - Nos, egy ideig biztos itt fogok tart�zkodni.

- �r�m sz�munkra, hogy megismerhetj�k Blackheath nagyasszony�t - l�pett oda egy id�sebb f�rfi. �s ahogy a ruh�j�b�l, �s a fej�n l�v� szalmakalapb�l k�vetkeztetni lehetett, � volt a kert�sz. - A nevem Panhco, mylady.

- Nagyon �r�l�k - mosolygott r� a l�ny. - Nos, szeretn�m, ha valaki k�rbevezetne a h�zon. Mary? - n�zett a fekete haj� l�nyra.

- Term�szetesen, m�lt�s�gos asszonyom - hajtott fejet, majd f�lre �llt, hogy Sora bel�phessen.

Ahogy bel�pett, r�gt�n megakadt a tekintete a gazdagon berendezett el�t�ren. A sz�nei vil�gosbarna �s a karamell voltak. Egy nagy fekete ajt� ny�lt balra, �s mellette t�bb feh�r. Jobb oldalon pedig n�h�ny feh�r �s egy tejesk�v� sz�n�. Szemk�zt r�gt�n a l�pcs� volt, mely felvezetett az emeletre. �s, mint Blackheathben, itt is k�tfel� �gazott. Mary kinyitott egy ajt�t baloldalon, �s kedvesen Sor�ra mosolygott. A hercegn� viszonozta, de pillant�sa megakadt m�g a hatalmas ablakokon, melyek el�tt karamell sz�n� f�gg�ny�k voltak. Majd bel�pett a kit�rt ajt�n. A hatalmas helyis�g volt a nappali. A padl�n dr�ga perzsasz�nyeg foglalt helyet. A falak vil�gosbarn�k voltak. A kanap�k �s a sz�kek pedig feket�k. Ezt a helyis�get is hatalmas ablakok keresztezt�k, mik el�tt s�t�tk�k f�gg�ny�k �keskedtek. �s szemben egy ablak mellett r�gt�n egy �vegajt� volt, min kereszt�l egy ki�p�tett teraszra lehetett kijutni, �s onnan kicsivel lefel� a kertbe, ahol egy fa mellett az �ri�si sz�k�k�t vize t�rt az �g fel�. Sora m�lyet s�hajtott, �s elmosolyodott. Nagyon tetszett neki ez a kast�ly. �s nem b�nta meg, hogy idej�tt. A nappalib�l egy �jabb ajt� ny�lt, s ezt a hercegn� saj�t kez�leg nyitotta ki. Tekintete azonnal meg�llapodott a m�g nagyobb helyis�g egyik sark�ban elhelyezked� fekete zongor�n. A fa padl� visszaverte a cip�j�nek kopog�s�t, amikor v�gigment a termen. A b�lterem volt. Csup�n n�h�ny sz�fa, kanap� �s sz�k kapott helyet. Sora els�t�t�l� szemekkel sim�tott v�gig a fekete, lakkozott zongor�n. Hirtelen egy dallam csend�lt fel a fej�ben. Azonnal megr�zta a fej�t �s hitetlenkedve pislogott. Maryre mosolygott, majd a visszas�t�lt a nappaliba. A b�lteremb�l ny�l� ajt� term�szetesen egy �jabb szalonba vezetett. Ezt nem akarta most megn�zni. Ahogy a l�pcs�n akart felmenni, hirtelen mag�ra vonzotta a pillant�s�t egy ajt�. Nem tudta, mi�rt, de �rezte, hogy be kell mennie oda. Nem t�vedett. Egy �jabb szalon, de ez k�l�nlegesebb volt a t�bbin�l. V�r�s sz�nyeg volt leter�tve �s b�borv�r�s b�torokkal volt berendezve. Sora egy hatalmas festm�nyre n�zett. K�zelebb l�pett. �s azonnal felismerte a n�t, aki rajta �llt. Nagyon j�l ismerte azt az ez�st szemp�rt. De ez nem teljesen olyan volt. A kedvess�g, a gy�ng�ds�g szinte gy�ngyh�zf�ny�v� v�ltoztatta. Vajon az � szeme is lehetne ilyen? Azonnal elhessegette a gondolatot, �s tov�bb tanulm�nyozta a k�pet. A n� hossz�, ez�st haja eleg�nsan fel volt fogva. Finom von�sai ragyogtak. Ajkain gy�ng�d mosoly j�tszott. A vil�gosk�k ruha, melyet viselt, pedig t�k�letesen kiemelte milyen sz�p is volt. Szinte azonnal felismerte lady Isabella Oswaldot. Blackheath el�z� hercegn�j�t. A hercegn�t, aki gyeng�d szeretet�vel, �s angyali sz�ps�g�vel l�gy�totta meg Blackheath negyedik herceg�nek sz�v�t. Elb�v�lve tanulm�nyozta azt a t�r�keny, de er�s asszonyt, aki k�pes volt megszel�d�teni a herceget. Azt az Angyalt, aki Leon �desanyja volt. Lady Isabella, tudta, hogyan kell ezekkel a k�ts�gk�v�l hal�losan vesz�lyes f�rfiakkal b�nni. �s � b�r er�sebb volt, megbukott a f�rfin�l, akir�l azt mondt�k; �rz�kibb �s �rj�t�bb, mint az apja volt. �s aki Veszedelmesnek sz�letett. � megbukott a vesz�lyes nagymacsk�val folytatott csat�ban. Soha nem tudn� megszel�d�teni, de tal�n, nem is b�nja… Mosolya ell�gyult, amikor tekintete az �jabb festm�nyre t�vedt, melyen Blackheath �t�dik hercege b�szk�n felszegett �llal, vesz�lyesen villan� szemekkel, �s lass�, h�v�s mosollyal �t n�zte. „- Te nem v�ltozol meg soha. Mindig az leszel, akinek sz�lett�l. - gondolkozott. - A veszedelmes herceg; Lucifer!

* * *

- Leon! Mi a fen�t m�velsz? - Sophie Oswald ki�lt�sa visszaver�d�tt a kast�ly falair�l. - Leon Oswald, te r�szeg vagy.

- T�nyleg? Ha nem mondod, �szre sem veszem - morogta a f�rfi, �s egy �jabb poh�r brandyt t�lt�tt mag�nak. - Idehozn�d nekem azt a m�sik �veget a szekr�nyb�l?

- Nem. Ha kell, hozd ide magadnak! - rivallt r� a l�ny. - �n nem akarok a szerepl�je lenni ennek az… �npuszt�t�snak - majd kifel� indult, amikor a feje mellett elsuhant a krist�lypoh�r, �s csilingelve robbant ezer szil�nkra. - Leon Oswald, Sora iszonyatosan d�h�s lesz, ha megl�t ilyen �llapotban - vonta �ssze a sz�pen �velt szem�ld�k�t.

- Sora?! - mordult fel a herceg. - Sora! - �m a hangja ez�ttal, mint a vihar d�rg�tt v�gig a kast�lyon. - Sora nem fog tenni m�r semmit. Soha t�bb� semmit - suttogta �s visszas�llyedt a fotelbe. - Soha t�bb� - suttogta.

- Leon! - Sophie d�bbenten t�rdelt a b�tyja el�. - Leon, mi t�rt�nt?

- Sora elment. Elhagyott - b�gta reszel�s hangon. - Elment. �s engem itt hagyott - majd az �vegb�l kortyolt fittyet h�nyva az eleganci�ra, vagy a k�k v�rre. - Gy�l�l engem - meredt az ablakon �t a kinti s�t�ts�gbe.

- Dehogy gy�l�l - mosolygott gyeng�den Sophie. - Tegnap m�r �gy viselkedett, mint a val�di feles�ged. Boldog volt. Nem gy�l�l. Csak az ital mondatja veled.

- Nem! - ki�ltott fel a herceg. - Sora gy�l�l engem. � maga mondta. A szemembe v�gta, hogy nem k�pes tov�bb velem egy h�zban lenni, �s gy�l�l. Gy�l�l… - suttogta, majd a h�g�ra n�zett. - Nem akarom, hogy gy�l�lj�n engem. Nem b�rom elviselni.

- Hozok neked egy er�s k�v�t, hogy kij�zanodj, �s akkor majd m�sk�pp l�tod - mondta Sophie �s fel�llt.

- Nem, nem l�tom m�sk�pp! - d�rrent fel ism�t a hangja. - A pokolba mindennel, a feles�gemre van sz�ks�gem, �s semmi m�sra!

- Leon, biztos, hogy nem… - kezdte a kisl�ny.

- Biztos. Csak hagyj magamra! - ki�ltott. - Hagyj magamra! - ord�tott.

Sophie d�bbenten kisietett a k�nyvt�rb�l. Leon k�pes lett volna ak�rmire ebben a pillanatban. �s � m�g soha nem �rzett ekkora f�jdalmat, �s keser�s�get a b�tyj�ban. Itt m�r csakis egy valaki volt k�pes tenni valamit… de � nem volt a k�zelben, �s biztos, hogy nem is �ll sz�nd�k�ban seg�teni. �gyhogy maradt k�t v�laszt�sa; Brandon vagy Alexander. Azonnal el�hozatta a hint�t. Semmi vesztegetni val� ideje nem volt.

Leon az ital b�dult k�d�ben �lt, szinte teljesen beles�ppedve a k�nyelmes, b�rsonyfotelbe. � milyen furcsa �rz�s volt ez. Soha, soha nem ivott ennyit. T�ny az, hogy b�rta az er�s italt, de hogy ennyit igyon… arra m�g nem volt p�lda. Nevets�gesnek �rezte mag�t. Soha �let�ben nem adta meg mag�t senkinek. Soha nem adta �t mag�t olyan dolognak, ami k�v�l �ll az ir�ny�t�s�n. Azt szokta meg, hogy � ir�ny�t m�sokat. Mindenkit, akit csak akar. Csup�n egyetlen embert nem siker�lt akarata szerint mozgatnia; Sor�t. Na tess�k, m�r megint Sor�n�l lyukadt ki. Sora Oswald, �lete megkeser�t�je. Nappalai k�s�rt�je. M�sf�l �vig gy�tr�d�tt miatta. S mikor visszaj�tt, kider�lt, hogy nem hogy a nyak�ba nem ugrik, de m�g gy�l�li is. � m�gis megkock�ztatta, hogy feles�g�l veszi. �tkozott n�! �let�nek legnagyobb t�ved�se… gy�tr�je. Nem, �let�ben nem volt m�g olyan j� d�nt�se, mint amikor elhozta Sor�t Blackheathbe, s ezzel megalapozta a j�v�j�ket; elvette feles�g�l. De most itt hagyta… Elment, s biztos lehetett benne, hogy ha a feles�g�n m�lna, akkor soha t�bb� nem t�rne vissza hozz�. �s ott v�rn� meg, am�g a kir�ly… H�t persze a kir�ly. Henrik azt mondta n�gy h�napjuk van arra, hogy a h�zass�guk olyan legyen, mint egy norm�lis p�rnak. �s ha n�gy h�nap m�lva nem lesz olyan kapcsolatuk, mint kellene, akkor �rv�nytelen�ti a h�zass�got. Persze, micsoda okos kisl�ny. Hihetetlen�l okos l�ny, mosolyodott el b�szk�n. A legintelligensebb n� a vil�gon. A fene egye meg azt a nagy intelligenci�j�t! Ez a n� az �r�ltbe kergeti. Tess�k, most n�zzen csak r� valaki! Blackheath nagyhatalm� hercege. Akir�l azt mondt�k �rj�t�bb, �rz�kibb �s sokkal vesz�lyesebb, mint az apja volt. A nagy herceg most itt �l az �jszaka s�t�tj�ben, �s egy puha, k�nyelmes fotelben b�dultan n�zeget a brandy k�d�b�l, k�zben azon gondolkodik, hogy mit jelent neki ez a n�. Ugyan m�gis mit? Boszork�ny. Igen az volt, egy boszork�ny. De az � boszork�nya. Mit is jelentett ez a n� neki? �sszer�ncolta a homlok�t, mik�zben meger�ltette b�dult agy�t. �h igen. � volt a feles�ge. Az egyetlen n�, aki val�ban m�lt� p�rja lehetett. Az egyetlen n�, akit olyan �r�lt h�vvel k�v�nt, hogy az elviselhetetlen volt. Az egyetlen n�, aki olyan gy�trelmet okozott neki, hogy elvesztette emberi volt�t. Az egyetlen n�, aki el tudta hallgattatni �s az egyetlen, akit nem tudott elfelejteni. Az egyetlen, aki k�s�rt�sbe hozta, s az egyetlen, akit maga mellett akart tudni, mindig. A fene vigye el ezt a n�t! A pokolba vele! Nem tudta kiverni a fej�b�l. Egyszer�en mindent jelentett neki. Az �lete volt, hi�ba nem akarta bevallani. A brandy elfogyott az �vegb�l. Leon pedig kifejez�stelen tekintettel kezdte vizsg�lni. Majd fel�llt, hogy idehozza mag�nak az �jabbat. Ez sajnos azonban nem ment olyan k�nnyen, mint hitte. A l�bai nem nagyon akart�k megtartani. P�r m�sodpercig k�v�lyg� fejjel n�zett k�rbe, majd ahogy egy l�p�st akart tenni, l�bai megbicsaklottak, �s egyens�ly�t vesztve a f�ldre zuhant. Mag�val r�ntotta az asztalt is, �s az �sszes poh�r krist�lyaira hullott sz�t a padl�n. Na tess�k… ez is Sora sz�ml�j�ra megy. Az � hib�ja volt ez az eg�sz. A makrancos n�szem�ly k�pes volt elhagyni. K�pes volt hagyni, hogy eljusson ebbe a sz�nalmas �llapotba. Leon csak fek�dt a puha perzsasz�nyegen, mik�zben a plafont n�zte. R�szeg… R�szeg volt… Furcs�n nevethetn�kje t�madt a gondolatt�l. Ha Sora Oswald ezt akarta, akkor gratul�lhatott mag�nak. Soha nem jutott m�g ilyen sz�nalmas �llapotba. �s kinek a hib�ja ez? H�t persze, hogy a feles�g�j�. A boszork�ny, D�mon, k�s�rt�… Egy szir�n, egy csoda. � volt a meg�radt patak zsong�sa. A r�tek, a mez�k vir�gz�sa. A lemen� nap b�bor ragyog�sa. F�ny a s�t�tben. Er� a f�lelemben. Tavaszi vir�gok b�d�t� illata. A ny�r forr�s�ga. A gy�m�lcs�k d�s arom�ja. Holdf�nyben f�rd� cs�b�t� szir�n. R�zsaillat�, �rz�ki D�mon. Az �let�t jelentette. A l�t�t… az �lm�t. Fontosabb� v�lt sz�m�ra, mint ahogy azt akarta. Elvette feles�g�l. Mindenben a kedv�re tett. Mi a fen�t akart m�g az a n�? Mi�rt gy�l�lte? Az �rz�ki �v� sz�j a k�j hev�ben az � nev�t form�lta. A mosoly, ami neki j�tszott a finom von�s� arcon. A csokol�d�sz�n szemp�r, miben t�z gy�lt, csak neki. A forr�, b�rsonypuha b�r, hozz� simult. H�t ez neki nem jelentett semmit? Semmit… Gy�l�lte, �s elhagyta. De mi�rt hagyta el? Megr�zta a fej�t, hogy v�gre kitisztuljon megk�nzott elm�je. �m ez nagy hiba volt. Egy szemp�r siklott be lelki szemei el�. Egy t�zben �g�, csokol�d� szemp�r. Majd a p�ratlanul sz�p von�s� arc is csatlakozott hozz�. Azokon az �rz�ki �v� ajkakon pedig mosoly j�tszott. Lassan kibontakozott az eg�sz alak. �rz�ki, d�s, buja domborulatokkal meg�ldott test, mit csak egy hossz�, fekete k�nt�s takart el, �hez� tekintete �s teste el�l. Leon fel�lt �s k�bultan n�zett az ajt�ban �ll� k�pr�zatra. A selymes lila haj �rz�kien omlott le a cs�p�j�ig. A ki�hezett f�rfi v�gy�lma. Sora felvillantotta a pajkos mosoly�t, mik�zben f�rje fel� s�t�lt. Minden n�ies, cs�b�t� �ve �s domborulata k�jesen hull�mzott a selyem alatt. A hercegn� leguggolt el�, s �gy n�zett r�. Leon ac�lsz�rk�v� s�t�t�lt szemeit elbor�totta valami k�d. Hom�lyos, ragyog� leplet vont el�. A herceg kiny�jtotta a kez�t, hogy megsimogassa feles�ge arc�t. Eml�kezett a tapint�s�ra. Puha, ak�r a b�rsony. M�r majdnem el�rte az arc�t. Sz�ve �r�lt iramban v�gt�zott a mellkas�ban. V�gya megfesz�lt a nadr�g b�rt�n�ben. M�r majdnem el�rte. �m amikor r� akarta sim�tani a kez�t a puha arcra, az elt�nt. K�dd� v�lt. Leon k�ts�gbeesve kapott ut�na, de m�r nem �rte el. Nagyot nyelve �s gy�tr�dve hunyta le a szemeit. A r�szegs�g m�r olyan ir�nyba elvitte megk�nzott elm�j�t, hogy m�r hallucin�l is. Keser�, rekedt nevet�st hallatott. Ez a n� nem csak meg�rj�ti, felizgatja, bevad�tja �s lealacsony�tja, de m�g meg is bolond�tja. Boldog lehet. Na igen, csakhogy � akart felejteni. �s tess�k, a sors kegyetlen j�t�ka, hogy nem felejt, hanem egyre t�bb eml�k ker�lt el� egy eldugott �s f�ltve �rz�tt kis sarokb�l. Micsoda n�. Ha most itt lett volna vele, akkor biztos, hogy saj�t kez�leg fojtja meg. D�h�sen h�zta �ssze a szemeit, s homloka ezer r�ncba szaladt. Nem, nem akarja meg�lni. Azt akarta, hogy vele legyen. Hogy itt legyen mellette. �s ha itt lenne? H�t addig szeretkezne vele, m�g a l�ny ajkai csakis az � nev�t nem sikoltan�k, �s elfelejten� ezt a gy�l�letet, amit �rez. Na igen, ha itt lenne. Majd m�rgesen n�zett sz�t. A pokolba mindennel! Sora a feles�ge volt, �s igenis itt a helye mellette. Alatta, vagy esetleg felette… Lassan pr�b�lt l�bra �llni, de k�s�rletei kudarcba fulladtak. A pokolba is. � volt Blackheath hatalmas hercege, egy ilyen k�z�ns�ges dolog, mint a r�szegs�g nem �llhat �tj�ba. Ismerte saj�t akarata hatalm�t, �s az biztos nagyobb volt enn�l. A fotelbe kapaszkodva l�bra �llt. N�h�ny pillanatig azonban �gy t�nt, mintha nem is a saj�t l�b�n �llna, mert el�gg� d�l�ng�lt. Leon �sszevonta a szem�ld�k�t. A pokolba, nem gy�rte le eddig semmi. Semmi, ami k�v�l �llt az ir�ny�t�s�n. Akkor ez a sz�nalmas ital sem fogja! Sora Oswald ez�rt m�g meg fog fizetni, ami�rt id�ig juttatta. Lassan kezdett k�zeledni az ajt�hoz. Egyik l�p�st a m�sik ut�n tette meg, �s m�g siker�lt is valameddig eljutnia. Csak egyetlen n�v j�tszott el�tte; Sora. �rte tette. Mindent �rte tett. �s, ha err�l volt sz�, ha a feles�g�rt kellett cselekednie, nem volt sz�m�ra lehetetlen. Mert � Blackheath veszedelmes hercege. Legy�zhetetlen. H�t… most kider�l, hogy kor�ntsem az. Csak egy valaki k�pes legy�zni �t; a feles�ge. M�r csak p�r l�p�s v�lasztotta el az ajt�t�l, amikor az egyszer csak kiny�lt. Leon pedig h�trat�ntorodott �s elvesztette az egyens�ly�t. Meglepetten pislogott, majd d�h�sen n�zett a bel�p� Alexanderre. A f�rfi d�bbenten n�zte, amint unokatestv�re a f�ld�n �l, r�ad�sul biztos, hogy nem j�zan. Fogalma sem volt, hogy mennyit ihatott. Leon Oswald soha nem ivott annyit, hogy teljesen ler�szegedjen. A fej�t megr�zva hajolt le, hogy fel�ll�tsa a herceget.

- Leon, mi az �rd�g�t csin�lt�l? - k�rdezte er�lk�d�s k�zben.

- Ugyan mit?! - mordult fel a herceg. - Ber�gtam. Vagy ennyire �szrevehetetlen? �n minden esetre nagyon �rzem.

- �n meg l�tom. A saj�t l�badon sem tudsz meg�llni - mondta Alex �s elvigyorodott.

- Ne vigyorogj! Semmi vicces nincs benne - emelte meg a hangj�t Leon. - Ez is annak az �tkozott boszork�nynak a hib�ja - motyogta, mik�zben pr�b�lt fel�llni. - Mondom, hogy ne vigyorogj! - ki�ltott fel.

- Testv�r, ha ilyen ellens�ges vagy, itt hagylak - majd leguggolt a f�rfihoz. - Tudod, Sora is nagyon j�l sz�rakozna. Blackheath nagy hercege r�szeg. �tadta valami m�snak a teste ir�ny�t�s�t. Vicces, mit tesz az emberrel a sz�ks�g. Soha nem volt sz�ks�ged senkire - komorult el Alex arca. - Vagy legal�bbis nem mutattad. Mert te egyed�l akart�l mindent megoldani. Minket v�dt�l, de magadat soha. �s tess�k. �lmodban sem rem�lted, hogy f�ggni fogsz valakit�l. �s n�zd csak! F�ggsz a feles�gedt�l.

- A feles�gemt�l, aki szebb, mint egy szir�n - tette hozz�. - Elvar�zsolt.

- De j�t tesz neked - nevetett fel Alexander, �s fel�ll�totta unokafiv�r�t. - Most valahogy emberibbnek �rezlek - �ltette vissza a fotelbe. - Eddig azt gondoltam, senki nem k�pes ir�ny�tani, vagy �rtani neked; t�vedtem.

- Sophie elmondta, ugye? - k�rdezte halkan.

- Igen - b�lintott a f�rfi. - Elmondta, hogy Sora elment, de nem tudom, mi�rt.

- Azt �n sem - nevetett fel keser�en Leon. - Csak azt mondta, hogy nem t�ri tov�bb, amit teszek �s gy�l�l. �rted, gy�l�l?!

- Vagy csak gy�l�lni akar - mosolyodott el Alexander. - Bizony Leon - indult el a b�rszekr�ny fel�. - Sora Oswald nem tud gy�l�lni t�ged, de er�sen pr�b�lkozik, �s pont ez a baj.

- Legsz�vesebben saj�t kez�leg fojtan�m meg - morogta, majd elfogadta az �jabb fel� ny�jtott brandyt. - T�nkre teszi az �letemet. N�zd meg, itt �l�k, �s leiszom magam, ahelyett, hogy elmenn�k �rte Thornsgatebe - majd letette a poharat. - Megyek is. �s ha kell, �gy fogom kereszt�lr�ngatni a k�t birtok k�z�tt, mint egy krumpliszs�kot.

- Ugyan m�r Leon! Csak nem akarod, hogy ilyen �llapotban l�sson?! - nevetett fel Alex. - Adj neki egy kis id�t. Hamarosan vissza fog t�rni hozz�d.

- Visszat�r? - k�rdezte a herceg keser�en. - R�szeg vagyok, Alexander, nem h�lye. Engedj, �rte megyek.

- Leon, szerinted, ha most odamenn�l Thornsgatebe, akkor Sora mit mondana? - k�rdezte a f�rfi komolyan. - �jfent, hogy gy�l�lne, �s legk�zelebb olyan helyre menne el, ahol m�r meg sem tal�lod - majd ravasz mosolyt engedett meg. - Thornsgate, Blackheath egyik birtoka. Vagyis m�giscsak hercegn�k�nt viselkedik, mert mehetett volna Winter- hall egyik birtok�ra is. De � Thornsgatet v�lasztotta, ahov� �desany�d is annyit j�rt. Hagy keresse meg ott, amire k�v�ncsi! �s vissza fog t�rni hozz�d.

- De mikor? - ny�g�tt fel Leon k�ts�gbeesve. - Mikor? - suttogta.

Mikor? S�gta az �jszakai szell�, mi lassan t�ncolva siklott v�gig a tenger felett. A h�s habok d�h�ngve csapkodt�k a szikl�kat. A tenger vad volt, zabol�tlan, s pont azt �rezte, mint megingathatatlan, hatalmas fejedelme; Blackheath veszedelmes hercege.

Leon m�snap sz�rny� fejf�j�ssal �bredt. A nap meleg sugarai simogatt�k a test�t, ezzel kiv�ltva bel�le egy f�jdalmas ny�g�st. A m�sik oldal�ra fordult, ahol a nap f�nye m�r nem �rte el az arc�t. V�gre k�pes volt kinyitni a szem�t is. A Holdez�st szemp�r kiss� k�d�sen n�zel�d�tt. A saj�t szob�j�ban fek�dt. �rezte a teste alatt a forr�, k�k selyemtakar�t. �rezte a szant�lfa illatot. Mi lett vele? Legal�bb olyan, mint egy m�snapos hulla. Sora Oswald… ebben kedv�t leln�. Elmosolyodott a gondolatra. Alexnek igaza volt. Sora vissza fog t�rni, csak id� k�rd�se. V�g�l is megmondta, hogy hova megy. �s nem hagyta el Blackheath birtokait. Hercegn�… Veszedelmes boszork�ny. Nevetve sz�llt ki az �gyb�l, s b�r a f�ny m�g mindig nem tett j�t a m�snaposs�g�nak, de a nap fel� ford�totta az arc�t, �s m�lyen bel�legezte az illat�t. M�r csak arra lett volna k�v�ncsi, ki adta r� a s�t�tk�k selyem pizsamaals�t. Lassan elh�zta a f�gg�nyt, �s kis�t�lt a nagy, k�vezett erk�lyre, mely f�lk�r�vben emelkedett ki a kast�lyb�l. �br�ndos tekintettel n�zett v�gig az �ri�si kerten. Pont r�l�tott a v�r�s r�zsa �gy�sra, ami ontotta gy�ny�r� vir�gait. Sora… S b�r nem akarta bevallani, hi�nyzott neki a hercegn�. Nagyon… A t�volban a tenger lassan, k�jes el�gedetts�ggel mosta a homokos partot. Leon a korl�tra t�maszkodott, �s f�lre billentett fejjel n�zett a t�volba. Az ez�st tekintet gy�ngyh�zf�ny�v� v�lt…

Thornsgate egyik szob�j�nak erk�ly�n Sora Oswald m�lyen mag�ba sz�vta a tenger illat�t. Csup�n egy hossz�, feh�r selyemh�l�inget viselt, aminek csipke szeg�lye m�ly dekolt�zst biztos�tott. Haj�t lassan lengette az enyhe szell�, mintha csak simogatn�, b�kolna neki. Leon… Mennyire szerette volna, ha minden rendben lesz k�z�tt�k, de m�r nem lehetett. Elhozta mag�val a leveleket, �s az volt a sz�nd�ka, megv�rja, am�g a kir�ly l�tni akarja a h�zass�guk eredm�ny�t. B�r a sz�ve szakadt meg �rte, de nem volt k�pes tov�bb a f�rj�vel maradni. �s b�r nem vet j� f�nyt egy n�re, ha m�r egyszer �rv�nytelen�tett�k a h�zass�g�t, m�gis tal�lhat m�g mag�nak partik�pes f�rfit. Aki nem lesz ennyire hatalmaskod�, ir�ny�t�, gonosz �s becstelen. Olyasvalakit, aki nem lesz ilyen �rj�t�, akinek nincsenek csodasz�p ez�st szemei, �s aki nem ilyen ellen�llhatatlan. Valakit, aki nem ennyire… vesz�lyes. Nem, soha t�bb� nem lenne k�pes ez m�sik f�rfira n�zni. Hisz, hogyan lehetne valaki m�shoz ragaszkodni, miut�n az ember Leon Oswald feles�ge volt. Bele kell t�r�dnie a helyzet�be, �s elfelejteni ezt az embert. Tal�n a h�zass�g �rv�nytelen�t�se ut�n kik�lt�zhet Winter- hall valamelyik birtok�ra. Na igen… �s az �let�b�l teljesen kimaradna a szenved�ly, a v�gy, a szerelem. Minden, amivel Leon ismertette meg. De… tal�n nincs is sz�ks�ge r�. �h… azt mondta nem fog gondolkozni, �s �gy is lesz. El�gedetten mosolyodott el. �m a mosoly szinte azonnal az arc�ra fagyott. A tenger �jk�k habjai k�z�tt egy ez�st szemp�r csapott fel egy hull�m h�t�n. Majd megjelent az az �rd�gi, pimasz mosoly is, amit �lland�an neki c�lzott. �s ha ez m�g nem lett volna el�g, a tenger dallama elhalkult, s egy b�rsonyos hang sz�lalt meg: Sora! Majd a jelens�g, amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan el is m�lt. A hercegn� pedig felvetette a fej�t, �s szigor� szemekkel fordult meg. Szinte leszak�totta a finom feh�r f�gg�nyt, amikor bel�pett az erk�lyajt�n a szob�j�ba. Direkt v�lasztotta ezt a kast�ly sok szob�ja k�z�l. Minden feh�r volt. Minden finom, �rtatlan �lmokat hordozott. �s �gy gondolta, hogy itt nem fog a hercegre gondolni. Itt nincs sem a v�gy �s a szenved�ly v�r�s sz�ne, sem vesz�lyes tenger zabol�tlan k�kje. T�vedett. Mindenhol csak az a szem�t alak j�rt a fej�ben, �s Sora d�h�ng�tt a gondolatra, hogy nem tudja kiverni a fej�b�l, amikor ezt akarta tenni vele. Gy�l�lte mag�t, mert nem tudta gy�l�lni, �s mert v�gyott r�. Iszonyatosan v�gyott r�. � lehetetlen alak. Le�lt a f�s�lk�d� asztala el�, �s v�gigsim�tott a haj�n a kef�vel. Mire Mary l�pett be az ajt�n, m�r teljesen nyugodt volt. Mosolyogva n�zte a fiatal l�nyt, amint rendezgetni kezdi az �gy�t. Letette a kef�t, �s megfordult.

- Mary! - majd megv�rta, am�g a l�ny r�n�z. - Te ugye Maddy, a Blackheathben �l� szak�csn� testv�re vagy?

- Igen, mylady. � a n�v�rem - mosolygott a l�ny.

- Hasonl�tasz r� - �llt fel a hercegn�, majd a gardr�bba ment. - Szeretn�k lovagolni egyet. Vannak a f�rjemnek olyan lovai, amik nem fognak lel�kni?

- Parancsol, m�lt�s�gos asszonyom? - h�kkent meg Mary.

- A kegyelmes �r, im�dja a vesz�lyes lovakat, �s m�g ink�bb a vesz�lyes n�ket - kacagott fel Sora. - Sz�val van egy szel�debb l�?

- Mi�rt kellene a kar�mb�l v�lasztania? - k�rdezte Mary m�g mindig d�bbenten. - Hisz a m�lt�s�gos �r �pp most k�ldette ide az �n lov�t, mylady.

- Salomyt? - l�pett ki Sora meglepetten.

- Ha egy csodasz�p gesztenyesz�n� kanc�r�l besz�l, mylady, akkor igen - nevetett fel a k�kszem� l�ny.

- Igen - csillant fel Sora szeme, majd elkomorult. - Nem lehet megv�s�rolni, Leon Oswald - majd �jra elfordult.

Mary �rtetlenkedve vonta fel a szem�ld�k�t, majd csendesen kiment. Sora hamarosan egy tejesk�v� sz�n� lovagl�ruh�ban l�pett ki. Rendk�v�lien �llt neki a feszes fels�r�sz, melyen apr� feh�r h�mz�sek voltak, s v�kony p�ntjai. Minden cs�b�t� domborulat�t el�ny�sen hangs�lyozta. Majd felvett egy v�kony anyag� kab�tot, mely �ppen csak a derek�ig �rt le, s ami szint�n r�simult alakj�ra. Haj�t ez�ttal felk�t�tte egy fekete szalaggal, majd felvett egy szint�n hasonl� sz�n� kalapot, melynek sz�les karim�ja volt. Miut�n megszeml�lte az eredm�nyt a t�k�rben, elmosolyodott. Leonnak tetszene a l�tv�ny. Biztos megpr�b�ln� elcs�b�tani. Pokolba vele! Sarkon fordult �s kiment a szob�b�l. Mikor kil�pett a kast�lyb�l, gyenge szell� csapott az arc�ba. A tenger, a nap �s vir�gok illata. Mikor azonban len�zett egy fekete hint� g�rd�lt be a jegenyef�k k�z�tt. Amikor a kast�ly el� �rt, Sora m�g a sz�j�t is elt�totta.

- Te?