Sora reggel, mikor felkelt m�r nem tal�lta maga mellett Leont. Nem is b�nta igaz�n. M�r k�t hete folyt ez k�z�tt�k. Egy csata, amit m�g egyik�k sem nyert meg. � csup�n azt tette, amire a h�zass�g k�telezte, de a vil�g minden kincs��rt sem vallotta volna be, sem a f�rfinak, sem m�snak, hogy milyen pokoli m�don �lvezte. Leon higgye csak azt, hogy amit kap, er�szakkal veszi el. Hab�r ez kor�nt sincs �gy. Leon eszeveszett �r�m�t leli benne, amikor megkapja, s f�rfi bevall�sa szerint ilyen pokoli gy�ny�r nem l�tezik. Sora g�nyosan elmosolyodott, ahogy levette a fekete k�nt�s�t. Leon Oswald, Blackheath hatalmas, �s veszedelmes hercege �gy k�szott a l�bai el�tt, mint egy r�hes kutya. M�mor�t� �rz�s volt a kez�ben tudni a hatalmat. De valahol lelke legm�ly�n tudta: Leon m�g mindig a kez�ben tartja a dolgokat, �s saj�t sz�j�ze szerint alak�tja �ket. Ez tette a herceget olyan veszedelmess�. De ezt nem volt hajland� elismerni. A f�rfi b�nlajstroma v�gtelenre ny�lt, �s � m�r nem tudott benne megb�zni. Felvette a selyemruh�t, amit kivett. A ruha l�gyan �lelte k�rbe, kihangs�lyozva micsoda D�mon az, aki benne volt. Nyakban megk�t�s volt, �s har�ntcs�kosan mos�dtak el a k�l�nb�z� sz�nek. Fel�l a v�r�s, azt�n a vajsz�n, majd egy s�t�tebb narancs, �s v�g�l ism�t a vajsz�n. A haj�t leengedve hagyta, majd felszegett fejjel kis�t�lt. Vend�geket v�rtak. Nem igaz�n volt k�v�ncsi a f�rfiak eszmecser�j�re, de m�gis k�teless�ge volt megjelenni, mert � volt Blackheath hercegn�je. Lassan l�pkedve ment le a l�pcs�n, �s az el�csarnokban ott v�rta �. A f�nyek el�ny�sen kihangs�lyozt�k minden f�rfias von�s�t, minden k�v�natosan domborod� izomk�teget, minden ragadoz�t id�z� mozdulatot, pillant�st, �s von�st. Ahogy Sora fel� fordult, szeme vadul megvillant, s a Holdez�st tekintet �tcsapott vihar sz�rk�be. Lass�, hat�rozott l�ptekkel indult a l�pcs� fel�, �s ahogy a kez�t ny�jtotta a l�ny fel�, felvillant az a d�moni mosoly az ajkain, ami�rt olyan �r�lten k�v�natos, �s vesz�lyes volt. Sora a kez�be helyezte a saj�tj�t. Egy ragadoz� kez�be. Egy meleg, er�s k�zbe, ami hat�rozottan ir�ny�tja m�sok, �s a saj�t sors�t. Egy k�zbe, mely k�pes m�sok �let�t t�nkre tenni, vagy kioltani, ha �gy hozza az �let. M�gis tudott gy�ng�d, szeret�, szenved�lyes, �s moh� lenni. Ami v�gtelen gy�ny�rt adott ak�rmelyik n�nek. Sora h�v�s maradt, pedig bel�l megremegett. Ezek az �rint�sek mindig felkavart�k. Nyugodt pillant�ssal n�zett v�gig a f�rfin, pedig minden porcik�ja ut�na �h�tozott. Maga sem tudta, meddig k�pes megtartani ezt a h�v�s �larcot a f�rfi fel�, ha az tov�bbra is �gy pr�b�lkozik. Leon mindentud�, pimasz mosolyra h�zta az ajkait, mik�zben lehajolt, hogy forr� cs�kot leheljen feles�ge kez�re. Sora egy pillanatra megremegett. A cs�k forr�s�g�t�l, �s a f�stsz�rke szemek �g�ret�t�l. Leon felemelkedett, �s leh�zta a l�pcs�r�l. Az el�csarnokban egy vir�gv�za mellett l�v� kis asztalk�n egy nagyobb, n�gysz�g alak�, fekete b�rsonydoboz fek�dt. Sora pillant�sa �szrev�tlen�l siklott oda, majd �jra a m�g mindig a kez�t fog� hercegre. Leon lapos pillant�st vetett r�, �s elmosolyodott. A l�ny kez�t elengedve a dobozhoz l�pett. Sora v�rakoz�an mell� �llt, de kis jel�t sem mutatta, hogy �rdekeln�, mi van benne. A f�rfi hamarosan felvette a b�rsonydobozt. �rdekesen n�zett ki a finom anyag� t�rgy, az er�s, f�rfias kez�ben, M�gis annyira illett hozz�. Hisz maga a teste is olyan volt, mint a legkem�nyebb, legnemesebb f�m lett volna lebor�tva a legfinomabb b�rsonnyal. �h m�r megint h�lyes�gekre gondol!

T�relmetlen�l s�hajtott. A neki h�ttal l�v� Leon megengedett mag�nak egy g�nyos mosolyt. Hamarosan felnyitotta a dobozt, �s feles�ge fel� fordult. Sora m�g a sz�j�t is elt�totta. A b�rsonydobozban egy gy�ny�r� nyak�k fek�dt. A finom ez�stl�nc sz�pen volt kidolgozva, azon pedig egy nagyobb med�l volt. Egy gy�m�nt vir�g, ami m�g�tt egy p�r sz�rny volt ez�stb�l. Ezt az eg�szet k�t dupla nyolcas alak� ez�st �s gy�m�nt vette k�rbe. Sora akaratlanul is egy kis mosolyt engedett meg mag�nak. Leon Oswald igaz�n alapos, ha a c�ljai, el�r�s�r�l van sz�. A f�rfi kivette a nyakl�ncot, majd a l�ny m�g� l�pett. Sora �rezte, amint a hideg �kszer forr� b�r�t �rinti. Kis reszket�s futott v�gig a test�n. Majd �rezte a forr�, �rt� kezeket a nyak�n�l. Azt�n Leon lejjebb hajolt. Forr� lehelete v�gigsz�ntotta Sora selymes b�r�t.

- Nem fogom hagyni, hogy t�nkre tedd a h�zass�gunkat, az�rt mert valaki ellenem ford�tott - mondta komolyan. - M�g ha te nem is teszel semmit, �n nem hagyom, hogy minden �sszed�lj�n k�r�l�ttem. Ezt jobb, ha megjegyzed: a mi h�zass�gunk nem fog t�nkre menni, mert nem hagyom.

- Az a baj veled, Oswald - kezdte Sora neg�desen -, hogy azt hiszed, a hatalmad mindenki felett �ll. Pedig van, amit m�g te sem tudsz megv�ltoztatni. Egy ilyen dolog az is, hogy gy�l�llek - mondta a v�lla f�l�tt, mikor egy csel�dl�ny l�pett el�j�k, m�lyen meghajolva.

- Mylord, mylady! - mondta al�zatosan. - A vend�gek meg�rkeztek.

- Ha megbocs�tasz, kedvesem - mondta Sora g�nyosan -, de �n ink�bb az ap�mn�l t�lt�m ezt a d�lel�tt�t.

- K�pes lenn�l itt hagyni? - k�rdezte a f�rfi d�h�sen. - Egyed�l? Hogy mindenki azt mondhassa, val�ban csak k�nyszerb�l j�tt�l hozz�m?

- De hiszen, �gy igaz - mondta olyan �rtatlan hangon, hogy ak�rki elhitte volna. - El�g volt a szenved�sb�l Leon Oswald! T�bbet nem viselek el, miattad sem - majd h�tat ford�tott. - Mi is ennek az �kszernek a neve? D�monk�nny? - k�rdezte g�nyosan. - H�t �n m�r eleget ejtettem el bel�l�k.

- Soha t�bb� nem engedem, hogy k�nnyet hullass! - l�pett szorosan m�g�, �s forr� lehelete v�gigsiklott Sora nyak�n.

- Erre el�bb lett volna sz�ks�gem - mondta halkan, majd kiment a kast�lyb�l.

Leon keser� tekintettel n�zett ut�na, s fej�ben csak feles�ge utols� mondata csengett: „- Erre el�bb lett volna sz�ks�gem...” Val�ban. Nem kellett volna itt hagynia. B�r meg�g�rte neki, hogy visszaj�n, m�gis itt hagyta, amikor a lehet� legnagyobb sz�ks�ge lett volna r�. S ez�rt hitte azt, hogy semmit nem jelentett neki. De Sora nem tudhatja, milyen fontos is volt Leon sz�m�ra. Hogy milyen elem�szt� volt a t�z, a szenved�ly, amit ir�nta t�pl�lt a kezdetekt�l. Milyen volt vele t�lteni a napokat, mik maguk voltak a Mennyorsz�g. �s elt�lteni vele az �jszak�kat, olyan p�ratlan �rz�kis�gben �s gy�ny�rben, amilyen t�bb nem l�tezett a f�ld�n. Elt�lteni vele k�t �jszak�t, mikor ler�ntotta mag�val a Pokolba... S most is, b�r Sora nem vallotta be, � is ugyan �gy v�gyott az egy�ttl�t�kre, �s ugyan �gy �lvezte. Ugyan �gy �rezte a hal�los v�gyat, amit senki m�s mellett nem �rezhetett. �m mikor ezeknek az alkalmaknak v�ge volt, �jra l�tta a csokol�d� sz�n� szemekben megjelenni a haragot, �s a gy�l�letet. Ezt nem b�rta elviselni... t�le nem.

Sora lesietett a kast�ly l�pcs�in, majd az el�k�sz�tett hint� fel� vette az ir�nyt. Az akkor meg�rkez� h�lgyek �s urak d�bbenten n�ztek r�, majd szem�k m�g jobban kikerekedett, ahogy a hercegn� egyetlen sz� n�lk�l be�lt a hint�ba. A h�lgyek gyorsan �sszehajoltak, mik�zben hevesen mozgatt�k legyez�j�ket, s megbesz�lt�k, hogy Blackheath hercegn�je igaz�n illetlen. M�r el�re �r�ltek, hogy a l�ny �sszeveszett a f�rj�vel, mert �gy lecsaphatnak az isteni D�monra. Egy fekete haj� n� g�nyos mosolyt engedett meg mag�nak, mik�zben k�k szemei megvillantak.

Sora a hint�ban �lve a t�jat n�zte. A nap m�r kezdett egyre melegebben s�tni, de mintha meg sem �rezte volna. F�l�ben zengett f�rje utols� mondata, miel�tt ott hagyta volna. „- Soha t�bb� nem engedem, hogy k�nnyet hullass!” Mi�rt nem tette meg ezt egy �vvel ezel�tt. Eml�kezett r� milyen pokoli k�n volt az els� egy h�nap a f�rfi n�lk�l. Tudatlans�gban, hogy mi�rt hagyta el. Lassan a f�jdalom �talakult. S m�sf�l �v eltelt�vel m�r gy�l�lte. �m amikor �jra megjelent, � maga is �rezte a r�gen elfeledett �rzelmeket, amik felsz�nre t�rtek. �sszezavarodott. Oh igen, m�g mindig �rezte azt az elem�szt� v�gyat, amit csak az angol D�mon k�pes felkelteni egy n�ben. De hogy nappal is ilyenek legyenek, olyanok, mint m�sf�l �ve azon a k�t napon, szinte m�r lehetetlennek t�nt. Keze lesiklott a nyak�ban f�gg� finom �kszerre. H�t venne neki ilyen dr�ga aj�nd�kot, ha nem �rdekeln�? Vagy csup�n a k�teless�g�nek �rzi? Sora idegesen csettintett a nyelv�vel, �s nagyot f�jt, musz�j volt valaki olyannal besz�lnie, aki seg�t neki eld�nteni, mi az, amit tennie kell. �gy k�t �ra m�lva meg�rkezett Winter- hall birtok�ra. �s hamarosan a hint� meg�llt a kast�ly el�tt. Kinyitott�k neki az ajt�t, �m a k�vetkez� pillanatban Brandon mogyor�sz�n� szem�t pillantotta meg, ami melegen mosolygott r�. Leseg�tette h�g�t a hint�r�l, aki a nyak�ba borult. A f�rfi zavartan �lelte �t testv�r�t, majd intett a kocsisnak, hogy mehet. Lassan a h�ts� kertbe vitte. Sora elt�volodott t�le. Brandon volt az egyetlen, aki el�tt nem �rezte mag�t nevets�gesnek s�r�s k�zben. �s � volt az egyetlen, aki igaz�n ismerte Leont.

- Mi a baj, Sora? - k�rdezte gyeng�d hangon.

- Leon - el�g volt egyetlen sz�t mondania, �s b�tyja r�gt�n tudta, mi a baj.

- �sszezavarodt�l - majd tekintete h�ga szem�r�l a nyak�ban f�gg� �kszerre siklott, �s elmosolyodott. - T�le kaptad? - majd amikor a l�ny b�lintott mosolya m�g sz�lesebb lett. - Kicsi h�gom, nagyon �sszezavartak t�ged. M�r nem tudod, hogy Leonnak higgy, vagy annak, aki azt akarta, hogy gy�l�ld - majd felnevetett, amikor a l�ny szem�ben a meg�rt�s cik�zott �t. - Bizony kisl�ny. Mi m�s lehetett volna az oka?

- Tal�n, hogy felnyiss�k a szemem - fordult a r�zs�k fel�.

- Sora! N�zd, mit teszel! - emelte meg a hangj�t Brandon. - Elhaj�tod magadt�l a boldogs�got, csak, mert valaki Leon ellen akart ford�tani. El�rte a c�lj�t. Gy�l�l�d �t olyan dolgok miatt, amik nem is biztos, hogy igazak. Az isten szerelm�re Sora! Nyisd m�r ki a szemed! - ford�totta maga fel�. - Senki nem k�nyszer�ttet, hogy hozz� menj, mert te is akartad ezt. Ne is pr�b�ld tagadni! Ne tagadd le azt a v�gtelen v�gyat, amit a f�rjed ir�nt t�pl�lsz. �lvezhetn�d vele az �letet. Soha nem lenne egyhang�, boldog lehetn�l. De te eltasz�tod magadt�l a boldogs�got, �s �t is. Amit tesztek pedig be�ll�tod k�teless�gnek, holott ugyan annyira v�gysz r�, mint Leon - majd elengedte. - Sora! Leon nem akarja, hogy t�nkre menjen a h�zass�gotok. Nem akar okot keresni r�, hogy elhagyjon. Meg akarja menteni azt, ami k�ztetek volt egykor, �s aminek hamvai m�g most is ott vannak. Csak a parazsat kell �jj� �leszteni. Mi�rt nehez�ted meg a dolg�t? Mi�rt nem pr�b�lsz meg b�zni benne, �s saj�t magad kitapasztalni, hogy milyen is, akit �gy sz�l�tanak; a Veszedelmes? � mindent megtesz, de a te ridegs�ged mindenkit ki�br�nd�tana. Elk�pzelted m�r milyen lehet igaz�n Leon Oswald feles�g�nek lenni? - majd amikor Sora szemeiben gy�lni kezdtek a k�nnyek m�g hozz� tette. - Azt aj�nlom, hogy pr�b�ld ki, mert k�l�nben el fogod vesz�teni. N�k ezrei, milli�i hever a l�b�n�l, ak�rmelyiket megkaphatja, �s m�g ha nincs is hozz�d fel�r�, aki ennyire sz�p �s k�v�natos lenne, de lesz, aki melegebben, rajong�ssal fog viselkedni vele. J�l gondold meg Sora! �s hallgass a sz�vedre! - majd h�tat ford�tott �s elment.

Sora felzokogott, majd megfordult. Siet�s l�ptei lassan szalad�ss� er�s�dtek. Hamarosan azt vette �szre, hogy abban a pavilonban �ll, ahol �desanyja s�rja volt. A pavilon mellett egy kisebb t� volt, �s az eg�sz helyis�g k�rbe volt futtatva feh�r r�zs�kkal. A feh�r m�rv�nys�ron aranysz�n� bet�kkel egy n�v volt �rva, �s egy id�zet. „Christine Naegino, Winter- hall gr�fn�je. Soha nem feled�nk, mert lelked �r�kk� vel�nk sz�rnyal, �s seg�t minket a neh�z helyzetekben. K�nnyeidet �rt�nk hullassd, Angyal!” Sora r�borult a feh�r m�rv�nys�rra �s k�nnyei z�pork�nt �nt�tt�k el. Azt mondta, nem akar t�bb� s�rni, m�gis megtette. �jra. Leon... azt mondta, hogy nem hagyja, hogy t�bb� k�nnyet hullasson, de � cs�ny�n, h�v�sen h�r�totta. Nem ismert mag�ra. Felemelte a fej�t, �s d�bbenten l�tta, amint egy barna szemp�r mosolyogva tekint r�. Nem volt val�s�gos, m�gis legal�bb olyan tiszt�n lehetett l�tni. Sor�t �jra elfutotta a f�jdalom. Szemei elk�d�s�ltek a benn�k �l� forr� k�nnycseppekt�l. „- Oh istenem, k�rlek, seg�ts! - zokogott. - Nem b�rom elviselni. Nem b�rom tov�bb. K�ny�rg�m, seg�ts! Seg�ts helyesen d�ntenem, hogy ne szenvedjek tov�bb. K�ny�rg�m neked! M�r nem b�rom elviselni. - hajtotta le �jra a fej�t.” Hirtelen Brandon mondata csengett fel a gondolataiban, mik�zben megjelent el�tte a m�r j�l ismert, ez�st szemp�r, ami els�t�t�lt. Mindig miatta. „- Leon nem akarja, hogy t�nkre menjen a h�zass�gotok... Meg akarja menteni azt, ami k�ztetek volt egykor, �s aminek hamvai m�g most is ott vannak... Elk�pzelted m�r milyen lehet igaz�n Leon Oswald feles�g�nek lenni? Azt aj�nlom, hogy pr�b�ld ki, mert k�l�nben el fogod vesz�teni... �s hallgass a sz�vedre!” B�tyja hangja olyan tiszt�n csend�lt a fej�ben, mintha csak ebben a pillanatban mondan� ezeket a szavakat. � igaz�n az az ember, aki nem akarna �rtani neki. Akkor mi�rt mondta h�t ezeket? Tal�n m�gis csak igaza van. Hisz � maga is arra v�gyott, hogy ilyen legyen a h�zass�guk. Ahogy felemelte a fej�t a barna szemp�r m�g mindig el�tte lebegett. Majd egy gyeng�d n�i hang zengett fel mellette. „- Ha egyszer megszeretsz valakit, �s megb�zol benne, akkor ne sz�m�tson ki �, vagy milyen. Adj neki mindent, felt�tel n�lk�l, ha � is �gy tesz! Mindig hallgass a sz�vedre, kicsim!” Oh igen. �desanyja szavai tiszt�n �ltek benne. �s akkor � meg�g�rte neki. De, ha val�ban igazak, azok, amiket az a f�rfi mondott k�t alkalommal is? Egyszer es�lyt adott neki, �s akkor tal�lta meg azokat a leveleket. Amikr�l k�s�bb kider�ltek, hogy nem is Leon �rta. �s, ha tudott r�la? Ugyan, ilyet nem b�znak senki m�sra. Ennyire az�rt ismerte a f�rj�t, hogy tudja k�r�ltekint� ember. Nem, azokat nem � �rta. Akkor, lehets�ges, hogy Brandonnak volt igaza? Akkor lehet, hogy az eg�sz csak egy �rm�ny? Most el�sz�r tudott benne hinni, hogy a f�rje val�ban �rtatlan. �s most az egyszer eml�kezett arra a tudatlan s�t�ts�gre, amibe belezuhant a balesete ut�n; Leon hozta ki onnan, miatta nem halt meg. Egy mondat tolult az elm�j�be, ami olyan krist�lytiszt�n zengett fel az �jb�rsony baritonnal, mintha csak valaki mellette �llt volna; Visszat�rek hozz�d, Sora! Soha t�bb� nem engedem, hogy k�nnyet hullass! Igen, kimondta ezeket. Ezek miatt t�rt vissza az �letbe. Val�ban nem � a b�n�s? Mindenki ellen�k j�tszott. Elj�tt az ideje, hogy minden kider�lj�n. �s most egy�tt, egym�s oldal�n kezdjenek harcolni, hiszen m�r nincsenek egyed�l… Ez�ttal a sz�v�re fog hallgatni, �s maga teremti meg a boldogs�got, mindkettej�k sz�m�ra!

Lassan fel�llt, majd a t�hoz s�t�lt. A v�z t�kr�ben megjelent egy ez�st szemp�r, ami r�tekintett pimaszul, �szint�n, v�gyakozva. Sora szemeib�l �jabb k�nnycseppek t�voztak. B�zni benne? Olyan neh�znek t�nt. M�gis annyira ismer�s �rz�s volt. B�zott benne, amikor neki adta mag�t, b�zott benne, amikor a kez�be helyezte az �let�t... b�zott benne, amikor a feles�ge lett. Val�ban igaza volt Brandonnak. Nem k�nyszerb�l ment hozz�, de t�l b�szke volt ezt beismerni. B�zott benne, minden ut�n. �s akarta azt, amit ny�jtani tudott neki. Akarta azokat a nappalokat, amikor a f�rfi mellett �bred, aki cs�kokkal, simogat�sokkal �breszti, �s �hs�g�t csillap�tva m�g az �jszaka ut�n is szenved�lyt�l f�tve teszi mag��v�. Ahogy r�gen, �gyba hozza a reggelij�t. � pedig bemenne a dolgoz�szob�j�ba csak, hogy kicsit kac�rkodjon vele, �s Leon nem b�rn� tov�bb... V�gyott ezekre a nappalokra, amikor meghitten egy�tt lehettek, szenved�lyt�l f�t�tt pillant�sokkal bomb�zva a m�sikat, ahogy a f�rfi erotikus szavakat suttog a f�l�be. �s akarta, oh igen, k�ts�gbeesve akarta azokat az �jszak�kat, amikor a t�z mindent felperzsel, amikor a szenved�ly �s a gy�ny�r �th�g minden korl�tot kettej�k k�z�tt. �s ugyan mi�rt ne tehetn� meg. Ha a f�rfinak sz�ks�ge van r�. �s ez a fens�ges D�mon �t akarta. Csakis �t... Tehet egy pr�b�t. � is seg�theti a h�zass�gukat, ha feladja ezt az �tkozott b�szkes�get. Tesz m�g egy pr�b�t, minden felt�tel n�lk�l. Mintha nem gy�l�lte volna soha a f�rj�t, mintha soha nem hallotta volna azokat a szavakat, amik �r�kre t�nkre tett�k �t a szem�ben. De tal�n nem is �r�kre. Ennyit � is megtehet. Seg�theti, �s pr�bak�pp megb�zik benne. �s ahogy az �desanyja k�rte: viszonozza, �s felt�tel n�lk�l neki ad... mindent. A t� t�kr�ben felsejlett a f�rfi eg�sz alakja, s mellette az �v� is. K�t fens�ges D�mon egym�s oldal�n, s biztos, hogy az �let�k Pokoli lesz. Sora l�tta a f�rfi szem�ben az elismer�st, �s a m�rhetetlen v�gyat. �s r�j�tt, � maga is ezt �rzi. Brandonnak igaza volt; olyann� v�lt, mint maga Blackheath hercege, �s egy�ltal�n nem b�nta. Sora a v�zben elmosolyodott d�monian, s pimaszul...

* * *

Leon a nappaliban �lt, s gondolataiba m�lyedt. Ez�st tekintete �res volt. Minden gondolata egy cs�bos szir�n k�r�l forgott, aki olyan h�v�sen viselkedett vele, mintha egy idegen lett volna. L�tta maga el�tt, amint a l�ny a k�j hev�ben felki�lt, �s k�rmeivel felsz�ntja a h�t�t. �rezte, amint Sora is �r�met akar neki okozni, �s ezt meg is tette. De nappal... Keser�en fels�hajtott. Feles�ge megosztotta vele az �gy�t, �m csak nagy nehezen ment bele. Reggel ez�rt nem is v�rta meg, hogy fel�bredjen. Nem akarta l�tni az �jszaka ut�n a h�v�ss�get a szem�ben. Olyannak akarta, amilyenn� v�ltozott, �s amib�l neki csak a rosszat mutatta. Egyszer�en sz�ks�ge volt r�, hogy a l�ny kac�rkodjon vele, elcs�b�tsa, �s szenved�lyes legyen. Hogy mosolyogjon, hogy nevessen. Sz�ks�ge volt, �s k�ts�gbeesve v�gyott arra a fens�ges D�monra, aki az �v� volt, m�gsem mutatkozott meg sz�m�ra. Hirtelen azt vette �szre, hogy egy kecses alak le�l mell�. Nagy nehezen r�vette mag�t, hogy r�n�zzen a l�nyra. Szembe tal�lta mag�t egy igen m�ly dekolt�zzsal, amib�l kil�tszottak a telt keblek. A fekete ruha el�ny�sen emelte ki a l�ny sz�p alakj�t. A ruha v�llait leh�zta, �gy a dekolt�zs m�g m�lyebb volt, mint amilyenre tervezt�k. Feszesen simult a fels�testre, lefel� pedig sz�lesedett. Apr� h�mz�sek voltak rajta, �s feh�r fodrok. Majd Leon tekintete feljebb siklott. Telt ajkak, s�t�tk�ken ragyog� szemek, �s hossz�, k�kesfekete haj, amit felk�t�tt, hull�mosan hullott a lapock�j�ig. Cs�bos mosolyra h�zta az ajkait, mik�zben a f�rfi combj�ra sim�totta a kez�t. A herceg felszisszent; nincs a feles�g�n�l gy�ny�r�bb n�.

- Mi az, Leon? - k�rdezte a l�ny k�z�pmagas, borzongat� hangj�n. - Tal�n hi�nyzik a feles�ged? - majd, amikor a f�rfi nem v�laszolt g�nyosan felkacagott. - �gy t�vozott, hogy m�g meg sem lehetett n�zni rendesen. �s nem is k�sz�nt.

- May! Megk�rn�lek, hogy hagyd b�k�n a feles�gemet, ha nem akarod, hogy goromba legyek - mordult fel. - Senkinek semmi k�ze ahhoz, ami vel�nk t�rt�nik.

- Ugyan Leon. A vak is l�tja, hogy boldogtalan vagy - folytatta a l�ny. - Ha annyira meg akart�l n�s�lni, mi�rt nem v�rtad meg, m�g visszat�rek? Velem egy pillanatra sem unatkozt�l volna.

- Hagyd ezt abba, de s�rg�sen! - pattant fel Leon, mire mindenki r�n�zett.

- Leon! - l�pett mell� Sophie. - Csillapodj! Te meg May, hagyd az ilyeneket. Leon az�rt vette el Sor�t, mert minden n�t�l k�l�nb. T�led meg v�gk�pp - vetette oda. Sophie egy menta sz�n�, nyakban megk�t�s ruh�t viselt, aminek a fels� r�sz�n feh�r h�mz�sek voltak. Haj�t eleg�ns kontyba t�zte. - Azonnal j�v�k, csak meg kell n�znem valamit - sim�tott v�gig b�tyja karj�n, mik�zben v�gig az ajt�t figyelte, �s t�vozott.

- A h�godnak nagyon �les nyelve lett - sziszegte May. - Biztos a dr�ga feles�gedt�l tanulta. Ha tehetn�m, igen megneveln�m ezt az arc�tlan csitrit, �s helyre rakn�m a feles�gedet is.

- De nem teheted meg, mivel rangban j�val f�l�tted �ll! - mondta gonoszan. - �s most megk�rn�lek, hagyd �t b�k�n, k�l�nben nem �llok j�t magam�rt.

- Mylady! - ny�g�tt fel az egyik ember, mire mindenki arra kapta a fej�t.

Sophie sz�lesen elmosolyodott, mik�zben feln�zett gy�ny�r� s�gorn�j�re. Sora, egy Leon ing�hez hasonl�, m�ly bord� ruh�t viselt, ami m�r- m�r szinte fekete volt. Az anyag b�rsonyosan simult alakj�ra. Nyakban megk�t�s volt, ezzel el�g m�ly dekolt�zst biztos�tva. Fel�l feszesen simult r�, kiemelve dereka karcs�s�g�t, �s mellei form�s telts�g�t. Haja kiengedve hullott le eg�szen a cs�p�j�ig, hull�mos b�rsonyk�nt. Csokol�d� sz�n� szemei el�gedetten villantak, mik�zben k�rbe n�zett. Az egyik keze a cs�p�j�n pihent. Tekintete tal�lkozott egy Holdez�st szemp�rral, ami d�bbenten csillogott, majd vihar sz�rk�v� s�t�t�lt. Sora pedig megtette azt a dolgot, amit f�rje m�r nem is v�rt t�le; lust�n, d�monian elmosolyodott... csak Neki...