30. r�sz

  2012.01.10. 13:00

30. r�sz

A nap m�zsz�n� f�nyei melegen siklottak be a neh�z f�gg�ny�n. Leon j�les�en s�hajtott fel, mik�zben a m�g mindig hom�lyos szob�ban az oldal�ra fordult. Meztelen test�t itt- ott megvil�g�totta a nap. Mosolyogva ny�lt maga mell�, feles�ge puha, k�v�natos test�t keresve, �m nagyot kellett csal�dnia. Szinte abban a pillanatban kipattant a szeme, amikor �rezte, hogy a l�ny nincs mellette. Ijedten n�zett k�rbe, de Sora m�r nem volt a szob�ban. Hirtelen csal�dotts�g fogta el. Eddig � volt az, aki az �jszak�kat k�vet� reggelen elment. Egyszer�en nem akarta l�tni, ahogy Sora az �jszaka ut�n �jra h�v�s, rideg lesz vele szemben. �m most, �gy t�nt minden megv�ltozott. Eml�kezett Sora minden egyes szav�ra, amit tegnap mondott. Most m�gsem volt mellette. Nem ez lenne az els� alkalom, hogy a hercegn� �jra h�v�ss� v�ltozik egy csod�s nap �s m�g csod�sabb �jszaka ut�n. Keser� s�haj szakadt fel a tork�b�l. Lassan a f�rd�be ment, hogy kicsit m�sra terelje a figyelm�t. Hamarosan m�r fel�lt�zve n�zett a f�ldig �r� t�k�rbe. Furcs�n �rezte mag�t. Hallotta Sora sikolyait, a nevet�s�t, az incselked� hangleejt�st, ahogy szinte dorombolt neki. �s l�tta a szem�ben a ragyog�st. Most m�gsem volt ott. �jabb s�haj �s komor tekintet k�s�ret�ben a f�gg�nyh�z l�pett, �s elh�zta a m�lyk�k drap�ri�t. Ahogy az erk�lyajt�t kinyitotta hangos kacag�st sodort arra a langyos sz�l. Sora... Azonnal arra kapta a fej�t. Az egyik hatalmas ny�rfa alatt l�v� asztaln�l Sophie �s Sora �lt. Feltehet�leg reggeliztek. Leon elmosolyodott, h�t m�gsem �lmodta. Szinte vill�msebess�ggel szaladt le. Majd, ahogy ki�rt a kertbe, lass�tott. Tekintete egy csod�latosan vir�gz� v�r�s r�zsabokorra esett. Gonosz mosolyt engedett meg feles�ge fel�, majd leszak�tott egy csodasz�p vir�got. Sophie, Sor�val szemben �lt az asztaln�l. A k�t l�nynak h�s �rny�kot ny�jtott a hatalmas fa, ami alatt �ltek. Okt�ber k�zepe volt, �s a nap melegen s�t�tt, pedig m�r �sz volt. A k�t l�ny elm�ly�lten besz�lgetett. Majd Sophie r�n�zett, de b�tyja intett neki, hogy hallgasson. Leon lassan feles�ge m�g� l�pett, s megcsapta a r�zsa �s a j�zmin illata. Szinte minden �rz�k�t elb�d�totta ez az illat, melyet soha nem tudott feledni. A kez�ben tartott r�zs�val lassan v�gigsim�tott feles�ge fedetlen v�llain. Sora egy pillanatra megmerevedett, majd el�gedett s�hajjal engedte �t mag�t f�rje k�nyeztet�s�nek. Leon gyeng�d mosolyt engedett meg mag�nak, majd el�re hajolt �s megcs�kolta feles�ge b�rsonyos v�ll�t. Sora �jfent fels�hajtott, majd h�tra ny�lt �s ujjait beletemette f�rje haj�ba.

- J� reggelt hercegn�m! - mormolta Leon a f�le mellett. - Mikor fel�bredtem nem volt�l mellettem. Att�l tartottam, hogy megsz�kt�l.

- Sajn�lom, kedves. - mosolyodott el Sora. - Kij�ttem, mert f�l� volt, ha maradok, feltartalak a munk�b�l.

- Nem kell emiatt agg�dnod, dr�g�m! - �lte le, mell� mire Sora el�gedetlen�l felny�g�tt. T�k�letes helyen volt az el�bb. - Nyugi cic�m! �gy d�nt�ttem, a mai napot teljes eg�sz�ben neked szentelem.

- Ez igaz�n kedves t�led. - mosolygott r� Sora gonoszan. - Gondolod, hogy ki fogod b�rni eg�sz nap velem?

- Semmi k�ts�g. - n�zett v�gig leplezetlen v�ggyal a l�nyon.

Sophie egy narancss�rga ruh�t viselt, melynek v�kony p�ntjai voltak, �s a derek�n egy gy�ngy�kkel kirakott s�v volt. Haj�t felk�t�tte, �s sz�gyenl�sen mosolygott a b�tyj�ra �s Sor�ra. A hercegn� egy p�nt n�lk�li ruh�t viselt, minek als� anyaga r�zsasz�n volt, a fels� r�tege pedig kir�lyk�k. A fels� r�sze r�zsasz�n volt, �s k�k h�mz�sek d�sz�tett�k. A cs�p�j�n egy r�zsasz�n selyem�v futott v�gig. M�g karjain egy szint�n r�zsasz�n selyemst�la volt. Haja leengedve omlott a cs�p�j�ig. Leont egy pillanat alatt el�nt�tte a v�gy. Szemei vihar sz�rk�v� s�t�t�ltek, torka kisz�radt. Sora egy cs�bos pillant�st vetett r�. S Leon �pp a combj�ra akarta sim�tani a kez�t, amikor egy fut�r l�pett oda hozz�juk. A herceg megforgatta a szem�t, majd a lev�l�rt ny�lt. Gyorsan v�gigfutotta, �s feles�g�re n�zett sz�rakozott tekintettel. Sora �rdekl�dve tekintett r�.

- Kedvesem - kezdte Leon egy kedvesked� mosollyal. - Ma este jelen�s�nk van. Tal�lsz megfelel� ruh�t?

- �llj! - emelte fel a kez�t Sora. - Hov� kellene menn�nk?

- Az egyik b�r� l�ny�t most k�sz�lnek bevezetni a t�rsas�gba. - majd r�villantott egy diadalmas mosolyt. - D�szvend�gek lesz�nk, �desem.

- Remek. - forgatta meg a szem�t. - �s mi volt ez a ruha dolog? Hercegn� vagyok, de az�rt ne lenne megfelel� ruh�m? - k�rdezte egy kis g�nnyal a hangj�ban.

- Ne haragudj! - hajtott fejet. - Att�l f�ggetlen�l most elmegy�nk v�s�rolni. - majd feles�ge �rtetlen arc�t l�tva hozz�tette. - Minthogy a mai napomat neked sz�ntam belef�r ez is.

- Fantasztikus. - mondta unottan.

- �n nem �rtelek t�ged, kedves. - mordult fel a f�rfi �s felpattant. - Minden n� od�ig lenne, ha v�s�rolni mehetne, de te ennyire �rdektelen vagy. M�gis milyen n� vagy te? - r�ntotta fel.

- Milyen vagyok? Mond meg te!- suttogta cs�b�t� hangs�llyal.

- Csod�latosabb, mint b�rki m�s. �s v�gtelen boldogs�ggal t�lt el, hogy az eny�m vagy. - mondta �jb�rsony hangon. - Sora...

- Te mit tervezel, Sophie? - siklott ki pimasz m�don f�rje karjaib�l.

- Nem tudom, szerintem az est�met egy gy�ny�r� k�nyv t�rsas�g�ban t�lt�m. - mondta a l�ny csillog� szemekkel.

- Ak�rcsak a testv�re. - motyogta Sora. - Rendben �des, menj�nk ruh�t venni. Sophie? - majd gonosz mosolyt villantott s�gorn�j�re. - Ha a b�ty�d ilyen adakoz� lett, haszn�ljuk ki a lehet�s�get. - kacsintott.

- N�k. - mordult fel a herceg, majd elindult. - Gyer�nk!

A k�t l�ny nevetve k�vette a d�h�s f�rfit. Leon eg�sz �t alatt duzzogott, am�g a varr�n� szalonj�hoz �rtek. Sora gonoszan csillog� szemekkel vizslatta a f�rfit, �s olyan boldogs�g t�lt�tte el, mint m�sf�l �vvel ezel�tt. De tal�n ehhez a boldogs�ghoz nem is �rt fel semmi. A sz�ve vadul d�b�r�gni kezdett, amikor Leon ott volt a k�zel�ben. S ereiben a v�r, mint t�zes l�va kezdett izzani. Micsoda egy D�mon volt. Csakhogy � igenis fel fog �rni hozz�. �m m�g van p�r dolog, amit tiszt�znia kell, mert csak ezek ut�n lehet teljes a boldogs�ga. Hihetetlen�l h�l�s volt Brandonnak ami�rt kimondta, hogy t�rjen v�gre �szhez, �s tegyen valamit ne pedig csak ut�lkozzon. Egyre nagyobb val�sz�n�s�get nyert benne, hogy Leon valami�rt �rtatlan abban, amivel v�dolt�k. �s � ennek a v�g�re fog j�rni. Azonban addig sem fogja eltasz�tani mag�t�l. Egyszer m�r megtette, csakhogy meggondolatlan volt. T�ls�gosan f�jt neki, hogy a t�r�keny bizalm�t elj�tszott�k. De �gy visszagondolva, azok a levelek, tal�n valamilyen titkot rejtettek. Hisz Leon soha nem t�vozott a kast�lyb�l. Mindig ott v�gezte a munk�j�t, �s a titk�ra meg az �gyv�dje, �s mindenki, aki �zletr�l akart besz�lni a kast�lyba ment. De ki, ki a fene akarja elv�lasztani �ket? �s mi�rt? Ezeket a k�rd�seket, m�r nem szabadott tov�bb halogatni. Itt volt az ideje, hogy a kez�be vegye a dolgokat �s megtudjon mindent… mindent. Amikor a hint� meg�llt, Sora felvont szem�ld�kkel n�zte a ruhaszalont, mely �pp ugyan az volt, mint amelyikben az esk�v�i ruh�ja k�sz�lt. Leonra kapta a tekintet�t, akinek a szemei ac�lsz�rk�k lettek. A hercegn� megforgatta a szem�t, majd kinyitotta az ajt�t �s hagyta, hogy a kocsis seg�tse le. Leon morgol�dva l�pett le ut�na, �s a kez�t ny�jtotta Sophienak. Sora m�g azel�tt bes�t�lt az �zletbe, hogy Leon a karj�t ny�jthatta volna neki. A herceg m�ly leveg�t vett, hogy lenyugodjon, �s amikor bel�pett m�r egy elb�v�l� mosoly ter�lt el az arc�n. Sophie ezen j�t kuncogott. M�g egyetlen n� sem tudta kihozni a sodr�b�l Leont. �s a kisl�ny �pp ezt im�dta annyira Sor�ban. A puf�k francia h�lgy az els� meglepet�s ut�n, sz�lesen elmosolyodott �s fejet hajtott Sora fel�, majd Leon fel� is.

- M�r azt hittem nem l�tom viszont, madame Oswald. - mosolygott az asszony.

- Sajn�lom, madame Diane, de a f�rjem volt olyan kedves �s beszerzett minden sz�ks�ges ruhanem�t sz�momra. - n�zett sz�r�s szemekkel a hercegre.

- Most mi az? - k�rdezte �rtatlanul a f�rfi. - �r�lj neki, hogy van mibe �lt�zn�d!
- �h �r�l�k. - g�nyol�dott a hercegn�. - M�g szerencse, hogy a feh�rnem�imet nem te v�logatod, kedvesem.

- �hm… - fagyott a tork�ra a sz�.

- Ez igen. - nevetett fel madame Diane. - Hercegn�, �n val�ban p�ratlan. �n az egyetlen n�, aki el tudta hallgattatni Leon Oswaldot. - magyar�zta.

- Helyes. - majd �jra felvette a b�jos mosoly�t. - Seg�tene nekem, madame?

- Term�szetesen, hercegn�. - mosolyodott el. - Sz�vesebben foglalkozom egy h�lggyel, mint egy t�relmetlen f�rfival. Ugyanis a f�rje, csak �gy �sszedob�lt egy megsz�ml�lhatatlan ruh�kb�l �ll� rendel�st. Azokat a finom ruh�kat… - sz�rny�lk�d�tt. - de mind � maga v�lasztotta ki. Hercegn�, azt hiszem, �nh�z k�l�n tervez�s� ruh�k illenek. �n p�ratlanul sz�p, �s ez�rt k�l�nleges ruh�k kellenek. R�ad�sul �n Blackheath hercegn�je. - majd m�g sz�lesebben elmosolyodott. - Sz�val, milyen ruh�t szeretne? El�sz�r is milyen legyen a sz�ne?

- S�t�tk�k. - v�gta r� Leon.

- Na de, Leon! - sz�lt r� Sophie. - Viselkedj m�r!

- Hagyd csak Sophie! - s�hajtott a hercegn�, majd le�lt egy b�rsonyz�ld sz�kre. - Ezt m�r megszoktuk a dr�ga herceg�nkt�l.

- Sz�val, kegyelmes asszonyom, mennyire hallgassak a f�rj�re? - �rdekl�d�tt kuncogva madame Diane.

- Teljesen. - v�laszolt a l�ny.

Erre a ruhatervez� elmosolyodott, �s elvonult. Csod�latosan egym�shoz ill� p�r. Fejedelmiek, �s �gy veszekszenek, hogy abba emberfia nem merne belesz�lni, gondolkodott a madame. Mik lesznek m�g itt. K�zben Leon a feles�ge m�g� l�pett �s vele sz�letett k�nnyeds�ggel cs�kolta meg Sora v�ll�t. K�zben Sophie illedelmesen, de mosolyogva fordult el �s kezdett ruh�kat v�logatni. Leon leguggolt a hercegn� m�g�, �s lassan kezdte cs�kolgatni a v�llait �s a nyak�t. Sora h�trany�lt �s belet�rt a f�rje haj�ba. S�hajtva engedte �t mag�t neki. � igen, mennyivel csod�latosabb �gy. De m�g ott van p�r dolog, amire f�nyt kell der�tenie. Addig viszont lelkiismeret furdal�s n�lk�l �lvezheti, amilye van. Lehunyta a szem�t, �s csak Leon forr� cs�kjaira gondolt, amint haladt egyre el�re. �s k�ts�gk�v�l arcpir�t� gondolatok jutottak az esz�be, mert v�re pezsegni kezdett �s el�nt�tte a v�gy.

- Haragszol r�m? - k�rdezte Leon dorombol� hangon.

- Nem. - suttogta Sora. - Most, hogy �szhez t�rtem, l�tom csak, hogy mi�rt mondtad, hogy Blackheath hercegn�j�nek senki nem fog nemet mondani. K�sz�n�m, amit nekem adt�l.

- A p�nzre gondolsz? - incselkedett.

- Bolond. - mosolyodott el a hercegn�. - H�t nem volt eddig is el�g bel�le nekem?

- H�t, de nekem az�rt j�val t�bb van. - k�t�tte az ebet a kar�hoz.

- Nem �rdekel a p�nzed. Se a hatalmad. De k�ts�gk�v�l tudom haszn�lni. - mosolygott gonoszan. - Ezek mind elt�rp�lnek az igazi aj�nd�kod mellett.

- Na �s mi az? - h�zta annyira h�tra, hogy Sora feje az �l�ben pihenjen, mire a l�ny halkan felsik�tott. - Mi az az aj�nd�k?

- Hogy megkaptalak t�ged. - mondta komolyan Sora v�gig a f�rje szem�be n�zve. - Hidd el, enn�l nagyobb aj�nd�kot nem tudn�l m�g p�nz�rt sem venni.

- Hm… bizony. Igen �rt�kes vagyok. - mosolyodott el pimaszul, hogy leplezze azt az �rz�st, ami r�t�rt. - Ez�rt ellenszolg�ltat�s j�r. Ma �jszaka �s a tov�bbi �let�nkben minden nap �s �jjel. - majd lehajolt �s szenved�lyes cs�kot v�ltott a feles�g�vel.

- Azt hiszem ezzel az esk�vel nem lesz semmi probl�ma. - mosolygott r� a hercegn�, mik�zben a cs�k miatt kapkodni kezdte a leveg�t.

- Val�ban. - mosolygott le r� a f�rfi, majd �jra egyenesbe emelte, �s megcs�kolta a nyak�t.

- Tudod, dr�g�m, ez m�r igaz�n botr�nyos, hogy egy ruhaszalonban csin�lod ezt, amikor b�rki bej�het. - mondta Sora kicsit h�tra fordulva.

- �h�, csak nem f�lsz, hercegn�m? - hajolt oda gonoszan mosolyogva.

- Micsoda egy ember. - s�hajtott fel Sora, majd fel�llt.

- Nos, kegyelmes asszonyom, j�jj�n, pr�b�lja fel a ruh�t! - l�pett el� madame Diane. - Monsienour is j�nni k�v�n?

- Nem. - v�gta r� Sora, majd kedvesen a f�rj�re mosolygott. - A herceg nem azt akarja megn�zni, mi van a ruha alatt, hanem mag�t a ruh�t. - majd a bosszankod� f�rfira kacsintott �s elvonult a parav�n m�g�.

- Meg�rj�t engem ez a n�. - motyogta a herceg, mik�zben elfoglalta a feles�ge im�nti hely�t.

- Ne morogj, Leon! - �lt le mell� Sophie. - Valld csak be, hogy �lvezed!

- Val�ban. - enyh�ltek meg a von�sai, s eg�szen kisfi�san moh�v� v�lt. - Nem tudn�k m�r meglenni n�lk�le. �s olyan hihetetlen, amit a k�zel�ben �rzek. Nem tudn�k m�r �lni n�lk�le.

- Helyes. - mosolygott r� Sophie. - Tudod, Sora az egyetlen, akit el tudok fogadni s�gorn�mk�nt, akit im�dni tudok testv�remk�nt, �s az egyetlen, aki illik hozz�d. Nem olyan, mint azok a sznob angol h�lgyek, mint p�ld�ul Lady Darla Fellows de Morgan, Dover gr�fn�je. - id�zte a n� st�lus�t.

- Ej, Sophie! - n�zett r� a herceg megrov�an, de a sz�ja szeglet�ben mosoly bujk�lt. - Ne besz�lj �gy a gr�fn�r�l!

- Csak nem r�lam besz�lnek? - l�pett be az eml�tett.

Leon csaknem felny�g�tt. Cinkos pillant�st v�ltott Sophieval, majd fel�llt �s meghajolt a n� fel�. Darla most is �mely�t� volt. Fekete, p�nt n�lk�li ruh�t viselt, amin hatalmas s�rga r�zs�k foglaltak helyet. Leon m�g a l�tv�nyt�l is rosszul lett. A n� fej�n egy szint�n s�rga, sz�les karim�j� kalap volt. S�padt, k�k szemeiben megcsillant a moh� f�ny. B�josan mosolyogva l�pett k�zelebb a herceghez, majd a kez�t tartotta neki. Leon csak unottan n�zte a fel� ny�jtott keszty�s v�gtagot, de nem ny�lt �rte, �s nem lehelt r� cs�kot, ahogy azt az illem megk�vetelte volna t�le. Darla arc�r�l is azonnal lehervadt a mosoly, �s sz�r�s szemekkel vizslatta a f�rfit.

- L�tom, m�r a j� modort is kiirtott�k bel�led, Leon Oswald. - sziszegte a n�. - Csak nem egyed�l a h�goddal?

- Nem. - g�nyol�dott Leon is. - A feles�gem odabent van. - intett fej�vel az �lt�z� fel�. - Nem lenne b�lcs dolog, ha felhergeln�d.

- Ki akarna engem felhergelni? - l�pett ki az eml�tett szem�ly. - � lady Darla, micsoda v�letlen.

- M�lt�s�gos asszonyom. - b�lintott apr�t a n�. - �j ruh�t k�sz�tenek �nnek?

- Nem, m�r k�szen is van. - azzal mosolyogva vett el egy halv�nyk�k selyembe csomagolt dobozt. - K�sz�n�m a seg�ts�g�t, madame. - mosolygott Dianera.

- �llok rendelkez�s�re, mylady. - mosolygott az asszony. - Lady Darla, miben seg�thetek?

- Igen, madame. - fordult az asszony fel�. - A mai est�re kellene valami sz�p ruha.

- Igen, igen, j�jj�n velem, mylady. - majd mosolyogva fordult Sora fel�. - M�lt�s�gos asszonyom, rem�lem, hamarosan l�tjuk egym�st. Fens�gesen fog festeni a ruh�ban.

A hercegn� r�mosolygott a madame Dianera, majd Leonba karolva kis�t�ltak mind a h�rman. A hint�ba �lve el�sz�r csendben �ltek, majd Sophie hangosan felkacagott. A p�r el�sz�r d�bbenten, majd mosolyogva n�zte a l�nyt.

- Mond Sophie, mi ennyire vicces? - k�rdezte Sora.

- H�t az, ahogy Darla r�d n�zett. - majd ism�t felnevetett. - Ez a n� f�l t�led Sora.

- M�g szerencse. - mosolygott Leon is, �s a sz�j�hoz h�zta feles�ge kez�t.

* * *

Sora az utols� sim�t�sokat v�gezte mag�n. Ragaszkodott hozz�, hogy Leonnal k�l�n szob�ban k�sz�l�djenek, mert ha nem, abb�l eg�szen m�s lett volna. Elmosolyodott a gondolatra. M�g csak egy napja �ltek ennyire harmonikus kapcsolatban, de m�ris olyan boldog volt, amilyet elk�pzelni sem tudott. Miut�n v�geztek a varr�n�n�l, a herceg tov�bbra sem szegte meg a szav�t. Az eg�sz napot az �gyban t�lt�tt�k. Hol szeretkeztek - szel�den, �hesen-, hol pihentek, �s egym�st k�nyeztett�k. M�skor pedig az eb�dre felhozott �teleket fogyasztott�k el egy�tt, egym�sr�l. Boldogok voltak… Sora belen�zett a t�k�rbe �s el�gedetten mosolyodott el. V�gigsim�tott a gy�ny�r� ruh�j�n, majd megfordult a ny�l� ajt� fel�. De meglepet�s�re Leon helyett Sophie �llt ott. A l�ny �gy d�nt�tt nem akar menni az est�lyre, helyette ink�bb otthon marad. Sora r�mosolygott s�gorn�j�re, aki t�tott sz�jjal �llt meg az ajt�ban.

- Nem akarsz beljebb j�nni, Sophie?

- Ez hihetetlen. – �muldozott a l�ny, mik�zben odal�pett a hercegn�h�z. – Sora, csod�latosan sz�p vagy. Leon el fog �julni.

- Ez a c�l. – nevetett fel a hercegn�. – Nem gondoltad meg magad?

- Nem, nem szeretem az ilyen rendezv�nyeket, ahol a sok el�b�loz�s kisl�ny vihor�szva meg pirulva pr�b�l hat�st gyakorolni a m�r j�val �rettebb f�rfiakra. – fintorgott a kisl�ny.

- Tudod, Sophie, ilyet legutolj�ra a b�ty�mt�l hallottam.

- Brandon is ott lesz? – csillant f�l a szeme.

- Rem�lem, mert ha Leon magamra hagy, kell valaki, aki elsz�rakoztat. – majd meg�rtve a dolgot, mosolyogva fordult a s�gorn�j�hez. – Vonz�dsz hozz�, ugye?

- �n… h�t… igen… - habogott Sophie pirulva, �s ker�lte Sora pillant�s�t.

- El�ttem nem kell sz�gyellned magad, kisl�ny. – nevetett fel a hercegn�, mik�zben kifel� indult. – �n tudom, milyen a b�ty�m.

Hamarosan le�rtek az el�t�rben v�rakoz� Leonhoz. A herceg egy s�t�tk�k inget viselt fekete nadr�ggal, zak�j�t pedig a karj�ra ter�tette. Nyugodt tekintettel n�zte a kinti t�jat, ami lassan k�dbe borult, s a megs�rgult levelek elt�nnek a s�t�ts�gben. Cs�p�s sz�l s�v�tett v�gig a t�jon, ami felborzolta a term�szet nyugalm�t. Hirtelen meg�rezte a feles�ge jelenl�t�t. Lassan, r��r�sen fordult meg, ajkain pedig egy lusta f�lmosoly �lt. �m, ahogy megl�tta Sor�t, a mosoly lefagyott az arc�r�l, szemei pedig els�t�t�ltek. A hercegn� egy s�t�tk�k ruh�t viselt, ami n�h�ny helyen �tcsapott lil�ba. M�ly dekolt�zsa hangs�lyozta telt melleit. Haja levendulasz�n� b�rsonyk�nt omlott le a cs�p�j�ig. Szemei ragyogtak. Leon r�g v�gyott ezt a k�pet l�tni. Sora Oswald v�gre boldog volt mellette, s ez el�gt�tellel t�lt�tte el. B�rki is akarta sz�tv�lasztani �ket, nem siker�lt. �k ketten er�sebbek voltak. Feles�ge ajkain ugyan olyan mosoly �lt, mint az �v�n, s a f�rfit el�nt�tte a nyers v�gy. Szinte led�nt�tte a l�b�r�l az a h�hull�m, ami v�gig�ramlott a test�n. Gonoszan Sor�ra mosolygott, mik�zben el� l�pett �s meghajolt. A l�ny kez�t ajkaihoz emelte, �s hosszan, forr�n megcs�kolta. A hercegn� felvonta a szem�ld�k�t, majd incselked�n megjegyezte:

- Kedvesem, ezek a provokat�v megnyilv�nul�sok nem a mai est�re val�k. – majd elh�zta a kez�t. – F�kezd magad, mert a mai �jszak�n tudtommal csak �n leszek az egyetlen n�, akinek f�rje van.

- Ann�l jobb. – mosolygott gonoszan a herceg. – Nek�nk legal�bb nem kell bujk�lni, mint a kis p�rocsk�knak. J�l van, menj�nk. Sophie? Minden rendben lesz? – fordult a h�ga fel�.

- Persze, elleszek. – mosolygott Leonra, majd Sor�ra kacsintott.

- �tadom. – �g�rte a hercegn�, �s hagyta, hogy a herceg felseg�tse r� a s�t�t �fonya sz�v� k�peny�t.

- J� sz�rakoz�st! – k�sz�nt m�g a kisl�ny, �s visszament a kast�lyba.

- Kinek kell �tadni a h�gom �dv�zlet�t? – k�rdezte gyanakodva Leon, mik�zben �tkarolta Sor�t.

- A b�ty�mnak. – mosolygott a l�ny, mik�zben f�rj�hez simult.

- Nem veszel le a l�bamr�l, b�r bevallom, jobban szerettem volna itthon maradni ma �jszaka.

- Azt el tudom k�pzelni. – vetett r� egy fens�bbs�ges pillant�st. – De most nem �szod meg.

- Te tal�n igen?

Sora cs�b�t�an r�mosolygott, mik�zben hagyta, hogy a kocsis beseg�tse a hint�ba. Leon a fej�t cs�v�lva sz�llt be, s le�lt a feles�g�vel szemben. Az eg�sz �tjuk csendben telt el, csak az egym�sra m�rt �hes pillant�sok oldott�k a hint� cs�p�s hideg�t. Sora mindentud� mosollyal ford�totta el a fej�t, hogy egy pillanatra kin�zzen a t�jra. Az ez�st Holdf�nyben feh�ren csillantak meg az �gb�l al�sz�ll� apr� h�pih�k. A fekete �gbolt alatt apr� gy�m�ntokk�nt hulltak al�, miut�n pimasz t�ncot j�rtak a sz�llel. Olyan puh�nak, olyan k�nny�nek t�ntek. De hidegek voltak. A hercegn� megremegett, �s �ssz�bb h�zta mag�n a k�penyt. Leon, egy gyeng�d mosoly k�s�ret�ben �t�lt feles�ge mell�, �s forr� tenyer�be fogta a kecses kezet. Sora puha ujjai merevek �s j�ghidegek voltak. A f�rfi azonnal meleg�teni kezdte, mik�zben v�rta, hogy a csokol�d�sz�n� szemp�r fel� forduljon. Sora �gy l�tta, mintha Leon tekintete az �js�t�t hint�ban �gy ragyogott volna, mint az �gbolton az Esthajnalcsillag; titokzatosan, �s fens�gesen. R�mosolyogott a f�rj�re, �s mikor az l�gyan viszonozta a gesztust, bel�has�tott egy �rz�s. Szereti �t! Mindig is szerette. �s tudta, hogy ezut�n is fogja. Leon szemei azonban hirtelen els�t�t�ltek, s arca egyre k�zelebb ker�lt hozz�. F�rfias, kem�ny ajkai hamarosan mer�szen, �s szenved�lyesen falt�k a feles�ge sz�j�t. Sora olyannak �rezte ezt a cs�kot m�g mindig, mint amikor a tenger vad hull�mai ostromolj�k a szikl�kat, amik nem tudnak ellen�llni a term�szet e nagy fejedelm�nek. � sem tudott ellen�llni Leonnak. Mintha csak var�zser�vel b�rt volna. A v�gy, mint t�zes l�va, k�nz�an lassan �nt�tte el minden porcik�j�t. A leveg� felizzott k�r�l�tt�k, �k pedig zih�lva v�ltak el egym�st�l. Leon tekintete nyers volt �s �get�. Mintha abban a pillanatban mag��v� akarn� tenni. Soha nem tudta f�kezni mag�t emellett a n� mellett. Sora dacosan felszegte az �ll�t, szemei pedig kih�v� szikr�kat l�velltek Leon fel�. A f�rfi lusta f�lmosolyra h�zta az ajkait.

- J�tszani akarsz? – majd s�t�t tekintet�t fens�bbs�gesen villantotta feles�g�re. – Rendben, �desem, az �jszaka v�g�re minden porcik�d t�zben fog �gni, �s csak ut�nam v�gyakozik majd.

- Bek�pzelt vagy, herceg. – v�gott vissza Sora. – Ne hidd, hogy �gy lesz, de azt meg�g�rhetem, hogy mire v�get �r a b�l, �gy fogsz s�v�rogni ut�nam, hogy a Pokolba �s k�pes lenn�l elmenni, ha �n azt k�rem.

- Ej de biztos mag�ban, mylady. – h�zta fel a szem�ld�k�t Leon. – Nagyon, de nagyon b�tor vagy.

- Volt kit�l tanulni, �desem. – mosolygott r� Sora �rtatlanul. – Meg�rkezt�nk.

- Val�ban. Tartsd t�vol magad a jelenl�v� f�rfiakt�l! – k�vetelte a herceg.

- Na �s ha t�ncolnom kell valamelyik�kkel? Nem lehetek ennyire udvariatlan. – kacagott fel a hercegn�, �s kinyitotta a hint� ajtaj�t.

Engedte, hogy a vend�gekre v�r� inas leseg�tse �t, azt�n feln�zett a kast�lyra, amelyben a b�lt rendezt�k. A f�nyek szikr�z�an csillogtak a kertben, mintha csak egy m�sik vil�gba l�ptek volna be. Sora belekarolta a m�g kicsit morcos Leonba, s hogy eloszlassa annak rosszkedv�t, gyors cs�kot nyomott a kem�ny �v� ajkakra. J�l sejtette; a herceg szemeir�l azonnal elt�nt a k�d, �s �l�nkk� v�lt… els�t�t�lt. A hercegn� hagyta, hogy f�rje felk�s�rje a kast�ly l�pcs�in, majd miut�n elvett�k t�l�k a kab�tjukat, bel�ptek a b�lterembe. A zene hirtelen elhallgatott, �s minden szemp�r r�juk szegez�d�tt. N�k �s f�rfiak n�zt�k �ket egyszerre meglepett, �s csod�lkoz� szemekkel. M�g soha nem l�tt�k a hercegi p�rt ilyen ny�ltan megjelenni egym�s oldal�n, pedig m�r t�bb, mint k�t h�napja h�zasodtak �ssze. Az arisztokr�cia fels�bb k�reiben sz�rnyra kapott az a pletyka, miszerint a hercegn� Blackheath egyik birtok�ra k�lt�z�tt, mert nem b�rta elviselni a f�rje jelenl�t�t. Hittek is ebben, hiszen a herceg �s a hercegn� az esk�v�j�k �ta nem jelent meg egym�s oldal�n sehol. Az �reg matr�n�k, egy sarokban �lve meglepetten kezdt�k legyezni magukat, mik�zben izgatottan �sszehajoltak �s megvitatt�k a n�zeteiket.