Az ébredés csodálatos volt. Ott feküdt karjaimban ez a csoda, akit sikerült újra megnyernem magamnak. Fejét vállamba fúrta, mellkasa lassan, békésen emelkedett és süllyedt alvás közben. Arca kisimult volt és apró félmosoly játszott ajkai körül. Agyamon átcikáztak az éjszaka emlékei. Csodálatos volt. Én kaptam meg először ezt a csodálatos nőt, nekem élt tegnap este, sőt értem. Minden mozdulata nekem szólt, minden csókja az irántam érzett szenvedélytől volt forró.

Elmélkedésemből az térített magamhoz, hogy Sora mozgolódni kezdett karjaimban. Kicsit mocorgott, új testhelyzetet véve fel, majd újra megnyugodott és visszaaludt. Ám ebben a pillanatban kegyetlenül sikított bele a csöndbe az ébresztőóra hangja. Összerezzentem, Sora viszont úgy megijedt, hogy enyhén felkapta fejét, aminek az lett az eredménye, hogy fájdalmasan csapódott össze a két állkapcsom. Sora megmerevedett, és tudván, hogy mit művelt éppen, bűnbánóan nézett szemembe.

- Annyira sajnálom Leon! Csak nagyon megijedtem. Ugye nincs semmi bajod?
- Azt hiszem nem tört le egy fogam se! - mondtam - De...

Ájulást imitálva hullottam vissza az ágyra. Miután Sora rájött, hogy csak színlelem az ájulást, azonnal fölém kerekedett. Átvetette rajtam lábát, és oldalamat kezdte el csiklandozni. Közben gonosz mosolyra húzva száját.

- Elég Sora! Elég... Ígérem, soha többet... csak fejezd be - kérleltem akadozva a nevetéstől.

Sora hirtelen felfüggesztette előbbi tevékenységét. Úgy ahogy volt, lovagló ülésben ráfeküdt mellkasomra. Nagyon aranyos volt. Élveztem, ahogy vékony hálóingjén keresztül meztelen mellkasomnak feszülnek kerek mellei. Élvezetemnek kézzel fogható következményei is voltak, ami Sora figyelmét sem kerülhette el. Ártatlan mosolyt villantott felém majd lekászálódott rólam, figyelve, hogy alig érjen hozzá ahhoz a testrészemhez, ahol most legjobban vágytam az érintésre.

- Boszorkány?
- Én, miért?
- Nem tudod? - kérdeztem.
- Nem! - válaszolta tágra nyílt szemekkel.
- Akkor meg kell, hogy mutassam neked, hogy miért.

Ezzel a mondattal én kerekedtem felülre. Lábait óvatosan összeszorítottam sajátommal, enyhén ráültem combjaira, kezét pedig feje felett fogtam le fél kezemmel. Mohón megcsókoltam, és alsó ajkait harapdáltam. Nyelvemmel lassan körberajzoltam ajkait és bebocsátás szerettem volna nyerni szájába, amit ő hamar meg is adott nekem. Egyre szenvedélyesebben kezdtünk el csókolózni, amikor egy hang szakított félbe minket.

- Ennek nem most van az ideje. Amúgy is magányos vagyok! Ne kínozzatok.

Bennem az ütő is megállt, Sora viszont felismerhette a hangot, mert szemébe a vágyat és a szenvedélyt a düh váltotta fel. Kipirult arccal próbált kiszabadulni fogságomból, ami sikerült is neki, mert még mindig le voltam döbbenve. Azonnal Fantom után vetette magát.

- Te perverz kerti törpe. Ha elkaplak, esküszöm, hogy a mélyhűtőbe zárlak. Ott majd nem maradsz magányos. Találsz majd magadnak barátnőt - kiabálta Sora és Fantomot ujjai közé zárta.
- Ne Sora, kérlek ne. Ott olyan hideg van! Leon segíts!
- Miért is kellene? - kérdeztem ridegen.
- Mi férfiak tartsunk össze.
- Nem győztél meg ...
- Elmondom az ugrás részleteit, azért jöttem eredetileg is. - hadarta.

Ezzel megnyerte magának Sorát, és duzzogva, de engem is. Speciel most nem az ugrás érdekelt volna, hanem valami egészen más. De mit lehet tenni. Sora már az ágyon ülve, kíváncsi szemekkel meredt Fantomra. Beadtam a derekamat.

- Mondhatod ...
- Az ugrás neve Angyalmanőver. Mint a neve is mutatja két igazán bonyolult ugrás lesz összekombinálva benne, amiből az egyiket már mindketten, a másikat pedig, egyikőtök végigcsinálta.
- A Legendás manőver és az Angyalok tánca - mondta bölcsen Sora.
- Igen. A mutatvány a Legendás manőverrel kezdődik, ám miután ellökitek magatokat egymástól nem az emelvényre fogtok érkezni, hanem egy speciális forgótrapézra, ahonnan lendületvétel után fellökitek magatokat, és elkezditek az Angyalok táncát. Majd középen újra találkoztok együtt befejezve a táncot és a mutatványt is!
- Ez... - kezdte Sora hitetlenkedő arccal.
- Ki ne mond Sora, hogy lehetetlen, mert megharagszom. Semmi sem lehetetlen, ha együtt csináljuk. Bízom benned annyira, hogy tökélyre fejleszted erőnlétedet, ügyességedet és képességeidet annyira, hogy mindketten biztonságban hajthassuk végre az ugrást.
- Én bízok benned, de magamban nem annyira. Leon, én már végigcsináltam egyszer mindkét edzést. És tudom, milyen felelősség hárul rám. Fantom!

Ám azt nem vettük észre, hogy Fantom azóta eltűnt a semmiben.

- Féltelek Leon! Nem bírnám ki, ha...
- Tudom! Éppen ezért vagyok biztos benne, hogy mindent meg fogsz tenni annak érdekében, hogy urald az Angyalmanővert.
- De Leon...
- Semmi, de. Viszont azt hiszem, valamit félbehagytunk!
- Javíthatatlan vagy. - mégis ő csókolt meg előbb.

Miután befejeztük félbehagyott tevékenységünket legalább kétszer, a színpad felé vettük utunkat. Egyenesen Kalos irodája felé indultunk. Szerencsére Mia is ott volt, tehát nem kellett arra várni, hogy valaki előkerítse.

- Sziasztok! - köszönt Mia, széles mosollyal az arcán, mivel kéz a kézben érkeztünk meg az irodába.
- Hello! - köszönünk egyszerre.
- Minek köszönhetem látogatásotokat? - kérdezte Kalos.
- Kitaláltunk egy új ugrást - mondtam - és szeretnénk megkérni Miát, hogy a köré írjon egy történetet.
- Mi az az ugrás?

Szép lassan magyaráztam el nekik, kicsit részletesebben, mint ahogy nekünk Fantom, hogy Mia biztosan megértse.

- Ez csodálatos - nyögte Mia.
- Sora, Te ebbe belementél? - kérdezte Kalos.
- Még nem. - válaszolta őszintén szerelmem.
- Megőrültetek. - mondta főnökünk - nem fogom hagyni, hogy meghaljatok.
- Nem fogunk meghalni Kalos.
- Hogy jelentheted ki ilyen könnyedén, ha nem vagytok mindketten biztosak benne.
- Sorával arra a megegyezésre jutottunk, hogy ha úgy érezzük, hogy nem fog sikerülni, nem közös megegyezés alapján, tehát elég egyikünk gyanúja, akkor csak az angyalok táncát adjuk elő!
- Sora?
- Ezekkel a feltételekkel beleegyezem.
- Mia?
- Csodálatos történetet tudnék írni, figyelve arra, hogy elég legyen akár csak az Angyalok Tánc is a végére.
- Nem örülök neki, de beleegyezek, de csak azért, mert tudom, ha nem teszem elmentek máshová, és ott hajtjátok végre. Így legalább belelátok, és koordinálni tudom edzéseteket.
- Köszönjük Kalos!
- Ne köszönd, nem szívességből teszem. Holnap indulunk a Grand Canyonba! A pontos időpontot majd telefonon közlöm, de legyetek készen.
- Én ezt nem engedem! - dördült meg egy férfi hangja az ajtóból - Alig halt meg a lányom, és máris el akarjátok venni a legnagyobb dicsőségét. Azt, amit annyira szeretett, hogy bele is rokkant majdnem. Sora csalódtam benned.
- Mr. Hamilton, ne mondja ezt, kérem. - próbáltam puhítani.

Sora elengedte kezemet, amit azóta nem engedett el, hogy beléptünk az irodába.

- Sora?
- Nem lesz semmi baj Leon. - mosolygott felém - Jöjjön Mr. Hamilton - karolt bele - sétáljunk egyet.

A folyosóra mentek, ahol a nagy előadások képei voltak felfüggesztve a falra. Sora célirányosan haladt egy kép felé. Amikor odaértek megállította a férfit és a kép felé fordult.

- Látja az arcunkat Mr. Hamilton. Látja milyen boldogok voltunk. Csak úgy ragyogtunk. Layla azokért a pillanatokért adta volna fel végleg karrierjét. Azért a tapsért, amit akkor kaptunk. Azért az érzésért, amit akkor éreztünk, amikor odafenn szárnyaltunk csak egymásra utalva. Nem tudom leírni azt az érzést, de annyit mondhatok, hogy egyszeri és megismételhetetlen volt. Soha nem lesz ugyanolyan, bárkivel bárhányszor is hajtom vége a manővert. Layla a testvérem volt, a példaképem. Akivel most készülök végrehajtani, ő életem szerelme. Teljesen más jellegű érzések kapcsolnak hozzá, mint a lányához. Ezért állíthatom, hogy nem fogja megmásítani azt az érzést, azt a dicsőséget, amit akkor éreztem. Ő volt az első, ő is marad mindig, akivel együtt szárnyaltam. Érti már Aldo?
- Azt hiszem. - mondta csendesen - Boldog volt a lányom?
- Felülmúlhatatlanul!
- Te boldog leszel megint?
- Azt hiszem igen. Egyre biztosabb vagyok benne. Mit szólna Aldo, egy Layla Hamilton emlékműsorhoz?
- Azt hiszem, csodálatos lenne, és semmi pénzért nem hagynám ki.
- Menjünk vissza!
- Jó.

Mikor visszajöttek hozzánk, nyugtalan voltam kicsit. Láttam, hogy Sora szeme könnyes és Mr. Hamilton szemeiben is fájdalom csillogott.

- Kalos - kezdte kedvesem - beleegyezek a darabba, a feltételek nélkül is. Segíts kivitelezni a Layla Hamilton Emlékműsort.
- Rendben! - egyezett bele rögtön Kalos. Kicsit megköszörülte torkát. - Holnap indulunk.
- Számíts rám Kalos a premieren. A legjobb helyről, akarom végignézni, Yuri mellől az előadást. - kezet fogott Kalossal, Sorát megölelte és megpuszilta.

Velem is kezet fogott, mélyen a szemembe nézett.

- Vigyázz mindkét lányomra. Az egyiknek az emlékére, a másiknak az épségére és a boldogságára. - azzal választ sem várva távozott.

Hazamentünk és bepakoltunk. Sokat segített Sora tapasztaltsága a tereppel szemben. Szinte csak lenge ruhákat engedett eltenni, és csak a biztonság kedvéért tettünk be kevés meleg ruhát is. Erősködött, hogy baseball sapkám is tegyem el, bár gyűlölöm. Végül belementem, tudva, hogy úgyse fogom felvenni. Kalos tervei szerint holnap 10 órakor indul a gép. Ő, Sarah, Ken és Mia jönnek velünk a kiképzésre.

Mindketten fáradtan dőltünk az ágyba, és szoros ölelésben, szinte azonnal elaludtunk. Másnap szintén az óra ébresztett minket, bár nem volt olyan fájdalmas a felismerés, mint tegnap. Lementünk a konyhába, megreggeliztünk, és taxit hívtam. Mikor kiérkeztünk a reptérre már mindenki ott volt. Most jöttem rá, hogy rajtam kívül mindenki részese volt az előző felkészülésnek is. A tudás aurája lebegte körbe őket, én pedig azt se tudtam, hogy hova is megyünk pontosan.

Sora gondolataiba mélyedt a repülőn, és kifelé bámult az ablakon. De el se engedte kezemet, amitől nem éreztem annyira különállónak magam. Érdekes érzések kavarogtak bennem. Bíztam Sorában és magamban is. Ám tudtam, hogy Sorát már nem fogom tudni eltántorítani tervétől. Magát nem kímélve fogja tökéletesíteni és uralni az ugrást. Senki nem fogja tudni megállítani.

Reggelinél elmondta Yurinak tervét. Ő is úgy gondolta, hogy őrültség, de hálás szemekkel nézett Sorára, amikor meghallotta az előadás nevét. Sora elmesélte milyen volt Yuri, amikor először adták elő a Legendás Manővert. Túl sok embert veszített már el. Azt mondta, nem fogja engedni, hogy fellépjünk, ha nem látja a szemünkben a teljes bizonyosságot.

Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, amikor éreztem, hogy ereszkedni kezd a gép a levegőben. Sora elaludt mellettem, bekapcsoltam biztonsági övét, és megszorítottam apró kezét. Erre ő ébredezni kezdett és hálásan mosolygott rám a gondoskodásért. Odahajoltam és megcsókoltam. Kicsit hevesebben is, mint kellett volna, mert elöntötte ágyékomat a melegség. Sora szemében is láttam felvillanni a vágyat. Pajkos fény villant szemében. A pokrócot, ami eddig őt takarta be, most ölembe dobta, és kezét lassan becsúsztatta alá. A következő pillanatban már övemmel és nadrágom zipzárjával matatott. Közömbösen nézett ki az ablakon, mintha csak a tájat vizsgálná, ami még nem látszott a felhőktől. Mikor sikerült helyet nyernie kezének, behatolt alsónadrágomba és ujjaival körülfonta már a gondolattól meredező péniszemet.

Lassan kezdett el játszani vele, fel-le húzogatta a bőrt. Lassú, kínzó, mégis a végtelenségig finom mozdulatainak hatására mély sóhaj hagyta el ajkaimat. Soha nem éreztem még ilyet. Az, hogy Kalosék alig 2 méterre ültek nekünk háttal csak még izgalmasabbá tette az egészet. A sóhaj hallatán felém nézett, mintha nem tudná mi bajom van.

- Baj van Leon? Vagy valami zavar?
- Ne ... Nem - nyögtem.

Hiába próbáltam megerőltetni hangomat, nem sikerült.

- Látsz valami érdekeset az ablakban? - kérdeztem elfúló hangon.
- Nem igazán - felelte.

Felém fordult és ördögi mosollyal ajkán kezdett közeledni szám felé. Egy mély és szenvedélyes csók után ajka nyakamra vándorolt. Lassan csókolgatta az érzékeny bőrfelületet, néha beleharapva egy kicsit.

- Sora, ne csináld. Itt ülnek tőlünk nem messze.
- Éppen leszállni készülünk. Úgyse állnak fel a helyükről. - lehelte nyakamra.

Megborzongtam a meleg lehelettől. Majd szép lassan elindult lefelé. Behunytam szememet. Nagyon is élveztem a helyzetet, és ahogy megéreztem Sora nyelvét ujjai helyén, majdnem felnyögtem, ami mindent elárult volna a gép utasainak. Lenyeltem a nyögést és az ablak felé fordultam. Bal kezemet fejére tettem néha ezzel diktálva a tempót. Először csak nyelvét használta. Makkomon körözött, majd végignyalta péniszemet, aztán hirtelen magába fogadta egészet. Egyre nehezebb volt uralkodni magamon. Sora gyorsított tempóján, néha csak épphogy érintve, néha teljesen magába fogadva nemi szervem. Éreztem, hogy nemsokára elélvezek. Sorának nagyon tetszett a helyzet, ha lehet még egy kicsit gyorsított tempóján majd, amikor érezte, hogy örömöm szájába lövell, hálásan nyelte le minden cseppjét.

Rendezte ruházatomat, majd kissé kipirulva ült vissza helyére. Megigazította blúzát, kicsit lejjebb húzta, hogy betűrje a biztonsági öv alá, ezzel látni engedve melleinek finom külső vonalát. Felsóhajtottam, ő pedig elégedett mosollyal fordult vissza az ablak felé, ahol mostmár láthatóvá vált a táj. Mikor leszállt a gép mintha mise történt volna kapcsolta ki övét és várt arra, hogy kiengedjem. Blézerét bőröndjébe tette és ezt tanácsolta nekem is zakómra célozva. Igaza volt. Fülledt meleg vágott arcon minket, ahogy kiléptünk a légkondicionált repülőgépből.

Autó várt minket a repülőtérnél, és az vitt minket egészen a házig. Sora csábosan mosolygott rám, ha senki nem figyelt, ám ha beszélgettünk bájos angyalkaként válaszolt mindenkinek. Mikor megérkeztünk, Sarah azonnal a konyha felé vette útját.

- Főzök valami ebédet, és utána kezdhettek is!
- Megyek, segítek - mondta Sora.
- Nem kéne kipakolnunk és átöltözni? - kérdeztem.
- Nem, az még ráér.
- Szerintem is pakoljatok ki. Gondolom nem baj, ha közös szobátok lesz. Mia, Ken nektek is!
- Jó! - mondtuk négyen szinte egyszerre.

Kalos a kezemre adta Sorát, nem menekülhet. Megmutatta a szobánkat, és míg én elmentem lezuhanyozni addig Sora kipakolta mindkettőnk bőröndjét, valamint kikészítette edzőruhámat, amit még eszem ágában se volt felvenni. Ő is elment zuhanyozni. Ördögi terv fogalmazódott meg fejemben. Utána mentem és vártam, míg belemerül a zuhany nyugalmába. Lassan húztam el a zuhanyfülke ajtaját, amit csodával határos módon nem vett észre. Gyorsan ledobtam a törölközőmet, mielőtt megérezhette volna a beáramló hideg levegőt és dereka köré fontam karjaimat. Összerezzent.

- Amikor utoljára voltunk pont ilyen helyzetben, azt mondtad, visszautasítalak - beléptem a zuhany alá.
- Úgy is volt. - mondta durcásan.
- Engedd, hogy kiengeszteljelek!
- Próbálkozni lehet - mondta és folytatta a fürdést.

Ajkaimat nyakára tapasztottam, mivel még mindig háttal állt nekem. Lassan kezdtem el csókolgatni, miközben egyik kezemmel szorosan öleltem derekát, másik kezemmel felfedezőútra indultam. Kezem elidőzött egy kicsit Sora mellein, aztán lassan tovább siklott lefelé. Ujjaim lágyan siklottak be combjai közé, és gyorsan találták meg céljukat. Enyhe nyomással kezdtem el masszírozni csiklóját, közben tovább kényeztetve nyakát. Majd amikor már remegett kezeim között, megpróbált megfordulni, ám kezem stabilan tartotta őt.

- Nem gondolod, hogy megúszod ennyivel a repülőgépes incidenst? - leheltem fülébe.
- Miért, nem tetszett? - nyögte maga elé.
- Nagyon is tetszett. Épp ezért akarom meghálálni.

Ekkor két ujjammal belehatoltam hüvelyébe. Felsikoltott a hirtelen gyönyör miatt. Először lassan, majd egyre fokozva a tempót mozgattam benne ujjaim. Éreztem, hogy remeg, de még mindig nem engedtem, hogy megforduljon.

- Kérlek Leon, érezni akarlak.

Megfordítottam és felemeltem. Ő derekam köré kulcsolta lábait. Lágyan csókolt meg, majd ahogy érezte, hogy engedek kérésének és beléhatolok belenyögött csókunkba. Vad tempóval szerettünk egymást, majd egyszerre villámlott át testünkön az élvezet. Ő szorosan magához ölelt és nyakamat csókolgatta. Lassan elengedtem még egy gyors csókot váltva vele, majd amilyen gyorsan jöttem, olyan gyorsan távoztam is. Felvettem edzőruhámat, és a konyha felé indultam. A folyosón az éppen gyors csókot váltó Miába és Kenbe botlottam. Mia fülig pirulva ugrott vissza a szobába. Ken állta a tekintetemet.

- Örülök, hogy sikerült továbblépned! - mondtam.

Tényleg örültem.